Felszólalás adatai

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy marginalizálódó, perifériára sodródó párt egyik utolsó hattyúdala az előttünk fekvő törvénytervezet. Magyar Bálint bebizonyítja, hogy 4-5 százalékos társadalmi támogatottsággal - amely a mai felmérés szerint 3 - is át lehet alakítani az oktatási struktúrát, meg lehet alázni a tanárokat és szülőket, létbizonytalanságba lehet taszítani a pedagógusok egy részét.

Mindeközben a kormányzat álszent módon a kiszámíthatóságról, a stabil iskolaszerkezetről és az esélyegyenlőségről beszél. Ez a törvénytervezet azonban kiszámíthatatlanságot, esélyegyenlőtlenséget és az oktatás színvonalának csökkenését fogja okozni.

Nemzetközi felmérések, többek között a sokat emlegetett PISA-mérés is megerősíti, hogy Magyarországon példátlan az iskolák közötti különbség. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyerek sorsa már akkor eldől, amikor édesanyja és édesapja beíratják őt az általános iskola első osztályába. Az előző kormány próbált tenni a hatalmas méretű esélykülönbségek csökkentéséért. Ezért alkottuk meg a kerettantervet, a minőségbiztosítási rendszert, az Országos Értékelési és Vizsgaközpontot. Ezért szavaztunk meg a legrosszabb helyzetű kistelepülések számára kiegészítő normatív támogatást, ezért növeltük 15-szörösére a roma ösztöndíjasok számát, és a sort még lehetne folytatni.

A mostani kormány, miközben álszent módon a hátrányos helyzetűek védelméről beszél, aközben tovább növeli az esélyegyenlőtlenségeket. Az idei költségvetés a legnehezebb helyzetbe éppen a hátrányos helyzetű, alacsony személyi jövedelemadóval rendelkező kistelepüléseket hozza. Nyilvánvaló, hogy a kerettantervek kötelező jellegének eltörlése, megszüntetése is növelni fogja az iskolák közötti különbségeket.

Arra a kérdésemre, hogy mitől fog csökkenni ezután az iskolák közötti különbség, azt a választ kaptuk a kormány képviselőitől az oktatási bizottsági ülésen, hogy mindezt az alapozó szakasz megnyújtásától, a buktatás, évismétlés eltörlésétől és az integrált oktatástól várják.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, egyik sem fogja az esélykülönbségek csökkenését okozni. A nemrég közzétett PIRLS-felmérés alapján, amiről gyakran elfeledkeznek, úgy tűnik egyébként, hogy nem is az alapozó szakasszal van baj. Kilencéves tanulókat vizsgáltak ebben a nemzetközi felmérésben, és 35 vizsgált ország közül a magyarok az olvasási képességeket tekintve a 7. helyen végeztek. Hadd hívjam fel itt is a különbségre a figyelmet, mivel nagyon jelentős az iskolák közötti különbség, nagyon nagy a szegregáció, nyilván akkor kerülhetünk igazán előrébb a nemzetközi felmérésekben is, ha pontosan a hátrányos helyzetű, leszakadó rétegeken fogunk tudni segíteni, az ő oktatási színvonalukon tudnánk emelni.

Ehelyett az történik, hogy a mostani törvénytervezet, ami előttünk fekszik, megpróbálja az oktatás egészének a színvonalát lefelé nyomni, lefelé eltolni. Azt kell mondjam, hogy ennek azonban nem lesz az esélyek kiegyenlítődése a következménye, mert azok az iskolák, amelyek motiváltabb szülői háttérrel rendelkeznek, ezután sem fognak lassabban haladni, hanem pontosan ennek a módosításnak a következtében félő, hogy még tovább fog növekedni az iskolák közötti különbség.

Hogy a buktatás szülői egyetértéshez kötése hogyan csökkenti az esélyegyenlőtlenségeket, ez számomra végképp nem világos, és erre eddig senkitől normális választ nem kaptam.

A múlt héten a bizottság szocialista elnöke, Szabados Tamás, leendő államtitkár, azt próbálta magyarázni, hogy ha a szülőknek bele kell egyezniük az évismétlésbe, akkor többen fognak megbukni. Én hét évig tanítottam egy általános iskolában, de be kell valljam, tisztelt képviselőtársaim, én még olyan szülőt nem láttam, aki azért keresett fel egy tanárt, hogy a gyermekét legyen már szíves megbuktatni.

Olyat viszont annál többször tapasztaltam és hallottam, hogy ígértek mindent, még fél disznót is, ha nem bukik meg a gyerek, sőt, arra is többször hallottam példát, hogy megfenyegették a tanárokat, tanítókat. Ez az elképzelés megalázó a tanítóknak. Nem lehet követelni ugyanis, lesz szülő, aki megrántja a vállát, amikor a tanító felelősségre vonja, hogy megint nem tanult a gyerek, és azt mondja: hát, úgysem fogja tudni megbuktatni. És természetesen ennek következményeként a gyermek a következő évfolyamba léphet. Pedig Lezsák képviselő is felhívta az előző parlamenti ülésen a figyelmet arra, hogy a gyerekek számára a legkisebb problémát, legkisebb frusztrációt pontosan az alsó évfolyamokon, tehát elsőben és másodikban történő évfolyamismétlés jelenti. El fogjuk engedni őt felsőbb évfolyamokon, akkor fog majd megbukni, és ráadásul nem is azt az évfolyamot fogja ismételni, amelyikben a hiányosságai fognak keletkezni.

Azt hiszem, valóban nagyon-nagyon aggályos ez, és nem véletlen, hogy a tanítók berzenkednek ez ellen a javaslat ellen. Feltarthat egyébként egy ilyen gyerek vagy néhány ilyen gyerek nagyon sok mindenkit, a többieket, és ez ellen nem lesz mit tenni. És ha egy osztályban több ilyen tanuló is lesz, ennek az lesz a következménye, hogy a magasabban kvalifikált szülők, a motiváltabb szülők ezután el fogják vinni a gyerekeiket egy olyan iskolába, olyan osztályba, ahol kevesebb olyan gyerek lesz, aki akadályozza az ő gyermekének az előmenetelét.

Lehet hozni ezzel kapcsolatban egyébként antidiszkriminációs törvényt, sok mindent, de, tisztelt képviselőtársaim, ha belegondolnak, ez fog történni. Ha egy évfolyamon, ha egy osztályban sok olyan gyerek lesz, aki nem tudja elsajátítani az első, második osztály tananyagát, akkor a magasabban kvalifikált szülők más iskolát fognak keresni a gyerekeiknek, és ez nemhogy nem csökkenteni, hanem pontosan növelni fogja az iskolák közötti esélykülönbségeket. És ez tovább fogja erősíteni az iskolák közötti szegregációt.

Ez álhumanizmus, tisztelt képviselőtársaim, és ez az álhumanizmus árt a gyereknek, árt a szülőknek, és árt a tanítóknak. Ez a szemléletmód egyébként már akkor tetten érhető volt a Medgyessy-kormány működésében, amikor egyik első intézkedéseként megszüntette azt, hogy a családi pótlék, az iskoláztatási pótlék, iskoláztatási támogatás az iskolába járáshoz kötődjön. Ez is egy álhumanista megoldás, tisztelt képviselőtársaim, ugyanez a szemléletmód érhető benne tetten, a teljesítmény nélküli előremenetel.

(20.00)

Csak az a kérdés, és arra a kérdésre kell válaszolni mindannyiunknak, hogy segítünk-e a gyereknek, ha a családját 18 éves koráig támogatjuk, és utána eljut 18 éves koráig, második vagy harmadik osztályos végzettséggel rendelkezik, és írni-olvasni nem tud. Ez a megoldás? Ez segíti a társadalmi integrációt? A mi véleményünk szerint nem az a probléma, ha a gyereknek iskolába kell járni, nem az a probléma, ha ott rend van és vannak normális követelmények. Azt gondolom, hogy helyénvaló, különösen ennél az iskoláztatási támogatás eltörlésénél, de a buktatás eltörlésénél is, illetve szülői hozzájáruláshoz kötésénél is, amit szintén Lezsák képviselő úr is idézett már: “ki oda se ballagott, még jutalmat is kapott.ö Pontosan ez a szemlélet érhető tetten ebben a törvénytervezetben.

Az integrált oktatás támogatása fontos, de látni kell azt, hogy pontosan a leszakadó, hátrányos helyzetű iskoláknak, ahonnan a motiváltabb szülők már elvitték a gyermekeiket, ez egyáltalán nem segít. Az idei költségvetéssel éppen ezek az intézmények kerültek az anyagi ellehetetlenülés szélére, és a törvénytervezetnek az az egyetlen pozitívuma, hogy visszakerült bele a finanszírozási garancia, ami az előző változatokból hiányzott. Én - és itt Arató Gergely képviselőtársamnak erre felhívom a figyelmét - soha nem mondtam azt, hogy a 90 százalék megvolt, de a 80 százalékos garancia az elmúlt évtizedben mindig érvényes volt, és az oktatási törvénytervezet előző változataiból ez hiányzott. Nagyon örülünk, hogy értelme volt többszöri tiltakozásunknak, és ezért visszakerült ez a törvénytervezetbe.

A kilencedik évfolyamon a nyelvet és informatikát kiemelten tanító osztályoktól is az esélyegyenlőség növekedését várják a kormányzati szónokok. Ez az elképzelés is, tisztelt képviselőtársaim, több sebből vérzik. Nem kell hozzá nagy jóstehetség, hogy megmondjuk, hogy nem a hátrányos helyzetű, szegény önkormányzatok fognak pluszévfolyamokat indítani. Ha pedig így lesz, akkor ez megint inkább növeli, mint csökkenti a különbségeket. Ráadásul, ha ezekre a kilencedik vagy nulladik osztályokra felvételit hirdetnek, akkor valószínűleg megint nem a szegényebb, hátrányos helyzetű gyerekek kerülnek be ebbe az osztályba, hanem azok, akik magasabb szinttel rendelkeznek. Az oktatási bizottság ülésén egyébként elhangzott az, hogy jelenleg nincs annyi informatika- és nyelvtanár, akikkel ezt az elképzelést rövid távon meg lehetne oldani, és azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy az anyagi fedezete is hiányzik ennek az elképzelésnek.

Esélyegyenlőséggel kapcsolatos talán az a nagyszerű elképzelés is, hogy amit a pedagógiai program tartalmaz, azt az iskolának fizetni kell. Hát ez, tisztelt képviselőtársaim, nagyon-nagyon érdekes lesz. Kíváncsi vagyok, hogy melyik iskola fogja kifizetni majd a gyerekeknek az osztálykirándulást, melyik iskola fogja tudni kifizetni majd a gyerekeknek az erdei iskolát, és még sorolhatnám. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez megint nem esélyegyenlőséget okoz, hanem ez azt jelenti, hogy a pedagógiai programokból ezek a pontok, ezek az elképzelések, erdei iskola, osztálykirándulás, és még sorolhatnám, mind-mind ki fognak maradni.

Kormányzati oktatáspolitikusoktól azt is halljuk, hogy az iskola szerkezete stabil marad, az MSZP a választási programjának megfelelően a 8+4-es iskolaszerkezetet támogatja. Ennek azonban ellentmond, hogy a tananyag strukturálása, elrendezése nem e szerint történik. Volt már erre példa '94 és '98 között, amikor a mérési-kimeneti pontokat nem az iskolaszerkezetnek megfelelően határozták meg, hanem a hatodik és a tizedik évfolyamon. Most, amikor a felső tagozatos tanárok egy részét kitiltják az ötödikes-hatodikos órák egy részéről, 25-40 százalékáról, úgy tesznek, mintha nem tudnának ezzel a korosztállyal megfelelően bánni. Igaz, hogy az alsós tanítókat inkább a 6-10 éves korosztály tanítására, nevelésére készítették fel, és tapasztalataim szerint egyáltalán nem vágynak arra, hogy ötödikben-hatodikban tanítsanak, a felsős tanárok képesítése pedig pont a 10-14 éves korosztályra vonatkozik, ennek tanulták a módszertanát, de mégis csak egy átképzés után taníthatnak majd ezeken az évfolyamokon. Így lesz, mert egy 4 százalékos párt így akarja.

A kormányzat képviselője egyébként a felsős tanárok átképzésére vonatkozó kérdésre pedig azt az arcpirítóan cinikus választ adta, hogy a tanároknak le kell szokniuk arról, hogy 15-20 éves megsárgult papírokból oktassanak. Ennél is jobban lenézte Magyar Bálint oktatási miniszter a tanárokat, amikor azt nyilatkozta, hogy a felső tagozatos tanárokat, akik kiszorulnak az általános iskola ötödik-hatodik osztályából, majd az újonnan induló kilencedik és nulladik évfolyamok fogják alkalmazni. Tisztelt Képviselőtársaim! Középfokon egyébként nem szoktak főiskolát végzett tanárokat alkalmazni, másrészt az ötödik-hatodik évfolyamról kiszoruló történelem-, magyar- és matematikatanár hogy a csudában fog középfokon informatikát és nyelveket tanítani? Ellentmondás van. Magyar Bálint egyébként az RTL Országház című műsorában mondta el ezt a nagyszerű elképzelését. Egy biztos: itt is becsületesebb lenne nyíltan és egyenesen megmondani, hogy a csökkenő óraszám, a túlórakeret eltörlése, ötödik-hatodikban az órák 25-40 százalékos csökkenése miatt a főiskolát végzett tanárok egy részére nem lesz szükség.

Tisztelt Ház! Az óraszámok csökkentése miatt a kerettanterveket is módosítani kellett április 30-áig. Nyilvánvaló az is, hogy a módosított kerettantervekhez nem lesznek szeptemberben megfelelő könyvek. Egy tréfás szocialista képviselő, a bizottság alelnöke egyébként meg is jegyezte a bizottsági ülésen, hogy legfeljebb majd néhány lapot ki kell tépni a gyerekeknek. Itt tart a magyar oktatáspolitika!

Első pillanatra jónak is tűnik az érv, hogy a magyar gyerekek túlterheltek, és ezt csökkenteni kell. Mi is egyetértünk ezzel, erről szólt az általunk bevezetett kerettanterv: csökkentettük a tananyagot. Számtalan tanulmány egyébként bizonyítja, hogy a diákok túlterheltsége nem az általános iskolában és nem a magas óraszámokból adódik. Ha jövőre a jelenleg meglévő tananyagot alacsonyabb óraszámban próbálják átadni, és több házi feladatot adnak a gyereknek, akkor a gyerek terheltsége nemhogy nem csökken, hanem növekszik. Ha a gyereknek kevesebb rajzórája, testnevelés- és énekórája lesz, akkor megint nem mondhatjuk el, hogy a gyerekek túlterheltsége csökken. Ez az elképzelés, az óraszámok csökkentésére vonatkozó, könnyen ahhoz vezethet, hogy megint azok a diákok kerülnek kedvezőbb helyzetbe, akiknek lesz pénze megfizetni a különórákat, és ott meg tudja tanulni azt, amit az iskolában nem tudott megtanulni.

Hadd hívjam fel Balogh képviselő úr figyelmét, hogy az a vita, ami a parlamentben van, pontosan arról szól, hogy az általános műveltséget valamilyen módon éppen vissza kell szorítani, és helyette az így felszabaduló időben kompetenciákat kell növelni. Lehet ezt mondani, és talán ez helyes megállapítás is. Azt nem lehet azonban mondani, amit képviselő úr mondott, hogy egyszerre csináljunk olyan oktatást, ami az általános műveltséget is növeli, csökkentjük az óraszámot, és közben a kompetenciák megszerzésére több időt fordítunk. Önnek is el kell döntenie majd legkésőbb a szavazás során, hogy melyik álláspontot tartja helyesnek. Egyszerre a kettő, mivel ellentmondásban van, nem állja meg a helyét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Egészen röviden még, hogy a szülőknek is kijut a bizalmatlanságból, kiolvasható a törvénytervezetből, hogy a tanárnak titoktartási kötelezettsége van a szülővel szemben. (Az elnök ismét csenget.) Ez az igazi liberalizmus. Néhány baloldali filozófusnál is megfogalmazódott régebben, hogy jobb, ha a szülő helyett az állam neveli a gyereket. Egészen felháborítónak tartom, hogy a szülővel szemben kívánja megvédeni az oktatási törvény a gyereket. (Az elnök ismét csenget.)

És legvégül azt kell mondjam, az MSZP kiszámíthatóságot és nyugalmat ígért a közoktatásban. Járva az iskolákat: se kiszámíthatóság, se nyugalom nincs. (Az elnök ismét csenget. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Idő! - Zaj.) A törvény támogatottsága még az anyáknapi drogliberalizációnál is alacsonyabb - ajánlott időkeret a 15 perc -, nem is csoda, hogy az Oktatási Minisztérium szocialista államtitkára (Az elnök ismét csenget.), a törvénytervezet előkészítője, Hiller István elmenekül az Oktatási Minisztériumból. (Derültség.) Ezt emberileg megértem - valószínűleg hosszabb távra tervezi politikai pályafutását. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen.