Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a házipénztáradóról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/230. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/230/7. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1., 2., 3. és 4. pontjaira. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni ötperces időkeretben.

Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr, ötperces időkeretben.

(21.30)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon komoly ellenérvek hangzottak el az általános vitában ezzel a törvényjavaslattal szemben, olyannyira, hogy ezt a törvényjavaslatot szakmailag kidolgozatlannak, egyszerűen elfogadhatatlannak nevezte az ellenzék.

Sajnos azt kell mondjam, az egyik felszólalónak igaza lett, amikor azt mondta, hogy ezt a törvényjavaslatot egészen bizonyos, hogy így nem lehet elfogadni, és lám, a gazdasági és informatikai bizottság már egy olyan értelmű módosítójavaslat-csomagot nyújtott be, ami lényegében átírja a teljes törvényjavaslatot.

Úgy gondolom - és ezt a pénzügyminiszter úrnak is mondom -, hogy még ezzel a módosítójavaslat-csomaggal is elfogadhatatlan a jelenlegi törvényjavaslat. Véleményem szerint ezt mindenképpen vissza kellene vonni, és higgyék el, egyébként is csak január 1-je után lépne hatályba, tehát először a fizetési kötelezettség május hónapban lépne hatályba. Ebből egészen biztosan nincs ebben az évben bevétele az állami költségvetésnek. Nem kell elkapkodni! Be kell hozni az őszi adótörvénycsomagba, kiérlelni és átgondolni ezt az egészet, mert ez semmi másról nem szól, mint megint arról, hogy elriasztjuk a magyar vállalkozásokat.

A házipénztárban meglévő pénzösszegek után, ami a miniszter úr szerint horribilis összegeket tesz ki, ezzel ezt a kérdést letudni és rendbe tenni véleményem szerint nem lehet. Különösen úgy, hogy az egyik nap azt mondjuk, hogy a készpénzforgalom napi átlagának kétszeresét meghaladó összeg után kell fizetni, a másik nap azt mondjuk már csak, hogy az árbevétel után kell fizetni, de ez legalább legyen 100 ezer forint, illetve 100 forint limit van lényegében megengedve, semmiféle sajátosságot nem vesz figyelembe a törvényjavaslat, és ezt a módosító javaslatok sem tudják kezelni.

Azt gondolom, hogy előbb szólt a politikai üzenet ennek a vállalkozói rétegnek, hogy vigyázzatok, mert meg fog szűnni az, hogy a készpénzt, amit a kormány feltételezése szerint már rég kivettek a kisvállalkozók a vállalkozásukból, a betéti társaságukból adott esetben, nem lehet tovább magunk előtt tolni. Azért nem lehet, mert ha év végéig is így marad, akkor majd a következő év májusában ezt le kell adózni.

Az üzenet tehát megvan, a törvényjavaslat nincs meg, mert ez kezelhetetlen és elfogadhatatlan. Javaslom, hogy ne szavazzunk róla. Vissza kell ezt szépen vonni, a kormány gondolja át, és ha ennyire ragaszkodik hozzá, és nem találja más módját ennek a kormány szerint adózatlan pénznek, készpénznek, akkor ezt hozza be ősszel, de véleményem szerint sok más egyéb megoldási módja is lehetne annak, hogy ne megint a magyar vállalkozókat érintse. Különösen a kisvállalkozókat, mert egészen biztos, hogy ez általában kisvállalkozókat, mikrovállalkozásokat fog majd érinteni, akiknek egyébként is nehézséget okozott a vállalkozásuk fenntartása, azokat fogja alapvetően negatívan érinteni.

Tehát semmiképpen nem tudjuk támogatni még a módosító javaslattal sem, pedig ez a módosító javaslat igazából csak az adó mértékéhez nem nyúlt hozzá. Összességében már szinte mindent átírt a gazdasági és informatikai bizottság módosító javaslata, de véleményünk szerint még így is elfogadhatatlan, és mindenképpen megérett arra, hogy erről az Országgyűlés ne szavazzon a következő ülésen.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces időkeretben szót kér Göndör István, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Sajnálom, hogy az általános vita időszakában nem volt itt, és most kísérletet tesz pótolni az akkori mulasztását (Tállai András: Én itt voltam!), mert akkor talán lett volna lehetőségünk arról beszélgetni, hogy mi a szándékunk, vagy talán jobban megértette volna, hogy mi a szándékunk ezzel a törvényjavaslattal. Nekem komoly aggályaim vannak, hogy Tállai úr asszisztál azoknak a vállalkozásoknak, azoknak a vállalkozóknak, akik a házipénztáron keresztül kerülnek ki bizonyos adófajtákat.

Azt gondolom, hogy ez nem más. Abban ön óriási tévedésben van, ha azt feltételezi, hogy ez az indítvány arról szól, hogy itt újabb adókat szedünk be. Nem! Ez arról szól, hogy azok a vállalkozások, akik bizonylatok nélkül hatalmas összegű pénzt tartanak a házipénztárukban és használnak fel személyes céljaikra, ezt megszüntetjük. Semmi másról, csak erről szól. Kellő türelmi időt ad a jogszabály, tehát meg lehet tenni, sőt még ad egy lehetőséget is, hogy kedvezőbb adókulccsal fizessék be azt az adót, amit eddig lehet, hogy éveken keresztül elmulasztottak befizetni. Ez a törvény csak erről szól.

Önnek azt kell eldönteni, amikor itt majd a gombot kell nyomni, hogy asszisztálni akar-e azoknak, akik évekig elkerülték ezen a csatornán az általános szabályokat, vagy nem.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces időkeretben szót kér Molnár Albert, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha egyszer elhatároztuk, hogy megpróbálunk rendet csinálni, akkor azt gondolom, elkerülhetetlen, hogy a házipénztárhoz hozzányúljunk, mégpedig azért elkerülhetetlen, mert Tállai úr legalább olyan jól tudja, mint én, hogy ha valahol hagyunk egy pici lyukat, az utána nyílássá válik, majd egy egész szakadékká válik, és ott mennek ki az állami pénzek.

Nos, azt gondolom, hogy a házipénztár egyes vállalkozók kedvenc adómentes zsebpénze, és egyes könyvelők kedvenc rubrikája, hisz ide gyakorlatilag ma legálisan lehet bármilyen összeget lekönyvelni, és senki nem tudja megkérdőjelezni, hogy az ott lévő összeg miért van ott. De azért azt, hogy ma közel 100 milliárd forint van a pénztárban a magyar vállalkozóknál, azt gondolom, semmi nem indokolja; különösen nem a készpénzforgalom és a készpénzes beszerzés, készpénzes vásárlás, hisz ez arra hivatott, hogy a vállalkozás készpénzben való apró vásárlásait hivatott fenntartani, de abszolút nem erre használják a vállalkozások.

Most lehetővé tesszük azt, hogy egy 10 százalékos adóval lecsökkenthetik a házipénztárban lekönyvelt összeget a vállalkozók. Azt gondolom, hogy ez a 10 százalékos adó nagyon méltányos adó ahhoz, hogy ezt a vállalkozások vállalják. Azt gondolom, hogy amit ma a költségvetési bizottságban támogattunk, vagyis a gazdasági bizottság indítványa sokkal életszerűbb, mint az eredeti indítvány, én ezt elismerem, ami azt jelenti, hogy az árbevétel fél százaléka, de minimum 100 ezer forint az a házipénztárhatár, amely ott lehet bármilyen vállalkozásnál. Azt gondolom, hogy ez méltányos és a vállalkozók számára mindenképp elfogadható mérték.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Két percre szót kér Kékesi Tibor, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Én is ugyanazzal akartam volna kezdeni, mint Molnár képviselő úr, hogy Tállai képviselő úr az evát mint adót azért ostorozta, mert látta rajta azt a kaput, amin keresztül a vállalkozók a jövedelmeket ki tudják vonni az állam adóztatása alól, és egy zárt rendszert - az áfa zártkörű rendszerét - megbontva itt keletkezik egy kijárat. Elméletileg egyébként ez igaz is, és az evát másképp nem is lehet kontrollálni, csak olyan formán, ha konkrétan rámennek ellenőrizni az evásokra.

De úgy gondolom, hogy Tállai képviselő úr egy négyszemközti beszélgetésben ezt nyilván hasonlóképpen értékelné, a házipénztár ugyanilyen kapu az adóztatás elől történő pénzelvonásban. Itt semmi más nem történik, csak egy olyan, például kamat jelleggel figyelembe veendő összegnek a kamatszerű, 20 százalékos forrásadóztatása, amit a vállalkozó, a vállalkozás nem a vállalkozás céljára használ, hiszen kint van, kint parkoltatja a házipénztárban; nem tudjuk pontosan - egyáltalán, ha megvan még -, hogy mire használta.

Ráadásul most egy rendkívül méltányos megoldást is kínál. Egyszerre ad lehetőséget egy 10 százalékos, kedvezményes, tehát fele nagyságrendű adóval osztalékágon kivenni az eredménytartalékon keresztül a már egyébként nem létező, elköltött, felhasznált, magáncélra felhasznált pénzösszegek számára.

Úgy gondolom, hogy a házipénztár ilyen módon való kezelése egy tekintetben javítja majd a költségvetés helyzetét is, mert bizony, ha nem is feltétlen pénzforgalmi szemléletből - attól függ, hogy a vállalkozások mikor fogják ezt a mentességet, ezt a kedvezményt igénybe venni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de a szemléletben mindenképpen, hiszen ehhez az adóévhez fog tartozni a következő ilyen befizetés.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

(21.40)

ELNÖK: Kétperces időkeretben szót kért Tállai András, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Ha jól értem, akkor azt mondják a kormánypárti képviselők, hogy ebből 20 milliárd forint adóbevételt remélnek, mivelhogy az ilyen társas vállalkozások pénztárában mintegy 100 milliárd forint összeg van. Gondolom, hogy itt elővették a beszámolókat, és a társas vállalkozások beszámolóiból megnézték az eszközoldalon, hogy hol találják meg ezt a pénzkészletet.

Úgy gondolom, hogy ez álmodozás. Tehát ha igaz az, amit önök mondanak, akkor nem csak az a pénz nincs meg, amit már feltételezések szerint elköltöttek saját célra, nyilván abból nincs egy forint sem, tehát mindet elköltötték akkor már saját céljukra, tehát ennek az adófedezete sincsen már meg. Tehát magyarul, most azt feltételezzük, hogy majd ez a társas vállalkozás a következő időszakban a meglévő fölemelt társasági adó mellett meg a fölemelt gépjárműadó mellett és az egyéb adók mellett még külön ki fog termelni 20 százalékot. El lehet gondolkodni azon, hogy valóban nem jó, ha ez így van, ezt én nem tudom. Nyilván meg kell majd nézni, hogy valóban ennyi van-e. De hogy ebből nem fog befolyni ez a remélt összeg, abban én egészen bizonyos vagyok.

Nem beszélve arról, hogy ha eddig is törvényesen és szabályszerűen működtek ezek a vállalkozások, azért ahhoz, hogy a pénztárban ennyi pénz felgyülemlődjön - nem tagi kölcsönből van, mert azt vissza is tudja venni, hanem nyilván termelt valamit, tehát akkor nyilván fizetett adót -, nyilván meg kellett fizetnie a társasági adót, meg kellett fizetnie az áfát. Tehát azt gondolom, hogy egy hiányosságot - mert ez valóban nem volt szabályozva - helyre tenni, ezzel alapvetően egyetértek, de ezt ilyen egymondatos törvénnyel, hogy slussz-passz, be fogjátok fizetni a 20 százalék adót, teljesen életszerűtlen, tehát nem életszerű. Ebből az égvilágon semmi nem fog jönni. Ugyanúgy, pont azért, mert lesz idejük, ki fogják találni majd a vállalkozók, hogy hogyan fognak kibújni alóla. Ezért nem fogja elérni a célját.

ELNÖK: Kétperces időkeretben kíván szólni Molnár László, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ehhez a könyvelési vitához hadd tegyek egy gondolatot. Én azokkal értek egyet, akik nagy bevételt remélnek ettől a kérdéstől. Az általános vitában is elmondtam, hogy ez sokkal inkább egyik oldalról amnesztia, a másik oldalról pedig a gazdaság kifehérítését szolgálja.

Azt gondolom, hogy két verzió lehet, amikor a mérlegben a pénz valamilyen szinten megjelenik. Az egyik, amikor a 18 százalékos adóval leadózza, és akkor eredménytartalékba teszi, tehát látjuk, a másik, amikor pénzkészlet formában jelenik meg, és ez az, ami itt megjelenik adóként. Az egyik latens, a másikat nem tudjuk igazán, hogy mennyi. De egyszer s mindenkorra le kell zárni. '90-ben egy csomó kényszervállalkozó lett, a nem kiszámítható jogalkotás e szinten ránk nézve is kritika, de szerintem az egész 16 évre igaz. Én már '90-ben is vállalkozó voltam, igen nehéz volt ezt a dolgot kezelni, fél évig kellett várni egy-egy állásfoglalásra az akkori APEH áfaügyletei, a '92-es módosítók kapcsán.

Tehát azt kell mondjam, hogy a félelem valós, igazán érzékelni nehéz, hogy volumenében mennyi az az összeg, ami kint van, de rendet kell tenni, nem lehet továbbgörgetni. Ha adunk 10 százalékos lehetőséget, és osztalékon veszi ki, és az osztalékot egyéni kifizetési oldalról nézzük, és ez az osztalékfelvevő öt év türelmi időt is kaphat, akkor arra is vigyázzunk, nehogy gazdaságilag tegyük tönkre ezt a szegény egyéni vállalkozót vagy egyszerű társas vállalkozót.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces időkeretben kíván szólni Tállai András, Fidesz.

Öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Valóban nagy élmény így este tíz óra felé könyvelési vitát folytatni, de hát ez van a törvényjavaslatban, úgyhogy egy kicsit azért még tényleg beszéljünk róla, hiszen Molnár úr felszólalása is arról győzött meg engem is, meg gondolom, másokat is, hogy nem kiérlelt a törvényjavaslat.

Még hozzáteszek ehhez egy adalékot. Képzeljük el azt a vállalkozást, amely nagyberuházást végzett, és a számviteli törvény és az adótörvények értelmében gyorsítottan tudott amortizálni, és ezáltal nem fizetett társasági adót, ugyanakkor pedig az amortizáció elszámolása által ott maradt, mondjuk, adott esetben a készpénz neki a pénztárában. Mi van vele? Tehát most akkor azt mondani, hogy most külön 20 százalékkal leadózni, mert a kormány egyszer azt mondja, hogy jutalomként a beruházásod után - mondjuk, a járművek vagy gép, vagy berendezés után - elszámolhatod a gyorsított amortizációt, és ezáltal megmenekülsz a társasági adó elől, ugyanakkor a másik oldalon pedig hiába van meg a pénzed - mert az amortizációnak ez lényege -, az pedig ott marad a pénztárban.

Tehát ilyen eset is lehet, amikor ráadásul nem is tehet róla. Én nem mondom, hogy ez a több, de ilyen eset is lehet. Ez a törvényjavaslat rá is ugyanúgy vonatkozik, akinek egyébként nem kellene megfizetni adott esetben. Tehát még egyszer mondom, hogy nem kezeli az egyedi problémát, nem kezeli a kereskedőknek, illetve azoknak a vállalkozásoknak a problémáit, amelyek egyébként magas készpénzzel kell hogy dolgozzanak a vállalkozás jellegéből adódóan. Én mindössze csak arról akarom győzködni késői órában a képviselőtársaimat, hogy higgyék el, nagyon sok hibája és hiányossága van a törvényjavaslatnak, és nehogy megint úgy járjanak, hogy miután el van fogadva a törvényjavaslat, akkor újra ide kell majd hozni a Ház elé (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint már nagyon sok törvénnyel ez megtörtént.

ELNÖK: Kétperces időkeretben kíván szólni Kékesi Tibor, MSZP. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KÉKESI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Most valamilyen olyan vonalra tévedtünk, amit már én se nagyon értenék, ha így volna. Tehát a jogszabálytervezet, a javaslat, a házipénztárban lévő meglévő vagy már nem meglévő forrásokat kívánja ezen az adóágon büntetni. Tehát nagy beruházás után nem látom túlságosan életszerűnek, hogy a házipénztárban és egyébként az amortizáció eredményeképpen túl sok pénz maradna. Azt gondolom, hogy a bankszámlán marad sok pénz.

Egyébként minden vállalkozás számára adott a megoldás. Nem akarjuk, hogy a házipénztárban a készpénzforgalmat egyébként is csökkentendő túl sok pénz legyen? Tessék befizetni a bankszámlára! Tessék átutalással teljesíteni a pénzforgalomnak azt a részét, amelyik ma Magyarországon, azért valljuk be, 90 százalékos mértékben már használható! De ha az egyéni vállalkozó, a kisvállalkozó is úgy gondolja, hogy őt ez a dolog hátrányosan érintené - úgyis kell hogy legyen bankszámlája -, akkor ő is a házipénztárból tegye vissza. Nem kell megfizetni az adót, nem kell amnesztiával sem osztalékágon 10 százalékkal kedvezményesen kivenni, csak vissza kell rakni a pénzt, és akkor teljesen életszerűen, teljesen tisztán minden működik tovább, és lehet, hogy még el is kalkuláltuk magunkat.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni kettő- vagy ötperces időkeretben. (Senki sem jelentkezik.) Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem Veres János pénzügyminiszter urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Köszönöm szépen a pénzügyminiszter jelzését, később kíván élni a hozzászólásával.

A módosító javaslatokról a következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. A mai napon napirend utáni felszólalásra senki sem jelentkezett.

Tisztelt Országgyűlés! Holnap reggel 9 órakor folytatjuk munkánkat. Az ülésnapot bezárom.

(Az ülésnap 21 óra 49 perckor ért véget.)

A kiadvány hiteléül:

Dr. Soltész István

az Országgyűlés főtitkára

Szöveghű jegyzőkönyv

^" A 2006-2010-es országgyűlési ciklus

967 Az Országgyűlés nyári rendkívüli ülésszakának 4. ülésnapja 2006. június 26-án, hétfőn 968