Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 6. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Móring József Attila jegyzők lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről szóló jelentés és az ennek elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A jelentést J/3. sorszámon, a költségvetési bizottság határozati javaslatát pedig H/1010. sorszámon kapták kézhez. A gazdasági bizottság előterjesztette ajánlását, amelyet H/1010/1. sorszámon kaptak meg.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, 25 perces időkeretben. Öné a szó, tisztelt elnök úr.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vezetőtársaim az Állami Számvevőszéktől! Sajátos helyzetben köszönhetem meg, hogy ismét a plenáris ülésen szerepelhetek, hiszen egy hete tarthattam meg hozzászólásomat, amelyben zárszámadási ellenőrzésünk tapasztalatait oszthattam meg önökkel. A zárszámadás vitája nyilván nem korlátozódik az elmúlt évi elszámolásra, a vita több szálon is kapcsolódott a nemzetgazdaság működését befolyásoló problémákhoz és a megoldásukra irányuló erőfeszítésekhez. Előtérbe került a parlamenti munkában is a fenntartható növekedési pályára álláshoz szükséges strukturális reformok megalapozása, és ezekben a napokban véglegessé válhat a II. nemzeti fejlesztési terv. A tegnap vitatott terv programjai és a hozzájuk rendelhető források remélhetőleg megfelelően összehangolhatók az Európai Bizottság által jóváhagyott felzárkózási tervvel, az aktualizált konvergenciaprogrammal, amelyet az Állami Számvevőszék ugyancsak véleményezett.

Előttünk áll, szinte már karnyújtásnyira a valóban nagy lecke, a 2007. évi költségvetés parlamenti vitája és azt megelőzően a számvevőszéki vélemény kialakítása. Feszített munka folyik tehát most is, az Állami Számvevőszék ellenőrzési programja a 2007. évi költségvetésről vagy már ezekben a pillanatokban, vagy még a mai napon felkerül az internetre. Ilyen körülmények között az Állami Számvevőszék 2005. évi tevékenységéről, a már korábban átadott és a szokásosnál néhány hónappal később, most napirendre került jelentés alapján hozzászólásomban csak a jövőre vonatkozó ellenőrzési konklúziókkal, tanulságokkal foglalkozom. Még a reformléptékű változtatások megkerülhetőségéről sem szólok hosszabban, hiszen a fő célokról, konkrét tartalmukról és elérésük lehetőségéről, módszereiről, ha nem is mindenben, de vélhetően kialakul a közmegegyezés.

Az előrelépéshez a Számvevőszék törvényi kötelezettségeiből adódóan mindenekelőtt a költségvetéssel kapcsolatban kell néhány megjegyzést tennem. Azt tapasztaljuk, hogy a tervező munka egyre kedvezőtlenebb feltételek, nagyon szűk időkeretek között folyik. Egyetértés van a Pénzügyminisztérium és a magunk véleménye között, hogy módszereiben szinte semmit nem fejlődött, és az országgyűlési vitákban, a bizottsági vitákban elhangzottak alapján az Állami Számvevőszék megkezdte az erre való felkészülést, hogy egy új közpénzügyi törvény koncepcióját alkossa meg a Pénzügyminisztérium közreműködésével.

A legjobb nemzetközi gyakorlat fényében a magyar költségvetés-készítés folyamatának van néhány olyan jellemzője, amely különösen hajlamossá teszi az országot a túlköltekezésre és a bevételkiesésre. Ezek jellemzően a következők: az aktuális, nem ciklikusan igazított deficitre, a költségvetési évre való összpontosítás és a költségvetési fegyelem világos szabályainak hiánya. Az ebből származó problémákat felerősíti az előrejelzésekkel és az eredményekkel kapcsolatos átláthatóság hiánya. Ezeken változtatni szükséges, ha a kiszámíthatóság jegyében költségvetési rendszerünk középtávú orientáltságának erősítését tűzzük célul.

Tény, hogy ellenőrzéseink az elmúlt években ismételten felhívták a figyelmet a költségvetési folyamat teljes körű korszerűsítésének szükségességére, elsősorban a makrogazdasági megalapozás javítására, a költségvetési fegyelem erősítését szolgáló eszközrendszer és metodika alkalmazásának igényére, valamint a beszámolás, a zárszámadás tartalmi, szerkezeti és prezentációs rendjének teljesebb szabályozására. Hasonló gondolatkörben mozogva évről évre, sajnos kevés eredménnyel javasoltuk a kormánynak, hogy kezdeményezze a pótköltségvetés-készítési kötelezettségre vonatkozó rendelkezés módosítását. Sürgettük a PPP-konstrukcióban megvalósuló beruházások szabályozási hátterének kidolgozását, az állami kötelezettségvállalások nyilvántartását, a beindított projektek költségvetésre gyakorolt hatásainak számszerű bemutatását.

Ellenőrzéseink többoldalú közelítéssel mutattak rá a nagy közösségi ellátórendszerek strukturális ellentmondásaira, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, mindenekelőtt a társadalombiztosítás körében megvalósítandó újraszabályozás szükségességére. Igazságtalan lenne, ha nem jelezném, hogy vizsgálataink tapasztalták a korábban széttagolt állami feladatellátás szervezeti integrálódásának kezdeti eredményeit is. Azonban ezzel együtt is rávilágítottak arra, hogy az átszervezéseket gyakran nem alapozták meg elemzések és számítások. Ez, valamint a feladatokat ellátó szakemberek átcsoportosítása, cseréje esetenként problémákat okozott a napi munka vitelében, valamint az elszámolások megbízhatóságában.

Ellenőrzéseink az elmúlt években megerősítették, hogy az ezredfordulót követően az élesedő nemzetközi verseny, másfelől a hazai egyensúlyi és strukturális problémák, megterhelve a demográfiai folyamatok alapján kirajzolható jövőképpel, egyaránt sürgetővé teszik az állam új szerepvállalásához, a fejlesztő és felzárkóztató állam kialakításához szükséges teendők átgondolását. Az ellenőrzések azt is alátámasztják, hogy nem halasztható a megváltozó államszerepből adódó közfeladatok körének, tartalmának, terjedelmének és megvalósításuk módjának komplex elemzése és újraszabályozása.

(9.10)

Ezzel összefüggésben szükséges és lehetséges a központi kormányzat, valamint a helyi önkormányzatok feladat- és hatáskörének egymás közti új elrendezése, és annak alapján központi és helyi szinten a gazdálkodási és finanszírozási rendszer átfogó korszerűsítése. Ennek keretében meghatározó súlyú az uniós források szabályszerű és racionális felhasználásához szükséges feltétel- és intézményrendszer kiépítése, az úgynevezett abszorpciós kapacitás bővítése is. Ez az állami koordinációs mechanizmus modernizálását és a régiók - mondhatjuk így - kormányzásának az új követelményekhez igazodó struktúrákba való beintegrálódását igényli. Mindez végül is az államháztartás modernizálásának és az államreformnak egyidejű, a kölcsönhatásokkal reálisan számoló megvalósítását jelenti.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Az elmúlt évi munkánkról szóló jelentésünk több vonatkozásban is érinti a vázolt feladatokat, és emellett bemutatja a kibontakozást szolgáló javaslatainkat, valamint azt, hogyan sikerült az eddigiekben azok valóra váltása, s hogy a miniszterek, a tárcák jelzései alapján mire számíthatunk e téren a közeljövőben.

Jelentésünkben lényegében az előző országgyűlési ciklus időhorizontjára kiterjedően tekintettük át a legfontosabb ellenőrzési tapasztalatainkat, az államháztartás működését jellemző főbb tendenciákat. Hasonlóképpen a 2002-től 2005 végéig terjedő időszakra vontunk mérleget arról is, hogyan segítettük az országgyűlési képviselők és a kormányzat felelősségteljes munkáját. Ebben az időszakban 244 számvevőszéki jelentést készítettünk. Ez közel 50 százalékkal haladta meg az előző parlamenti ciklusban közkinccsé tett jelentések számát. A plenáris ülések napirendjén szerepeltek a költségvetési javaslatokra adott számvevőszéki vélemények, a zárszámadás ellenőrzéséről készített jelentések, az ÁSZ éves tevékenységéről szóló jelentések, valamint a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság éves gazdálkodásának ellenőrzéséről szóló jelentéseink. Az országgyűlési bizottságok 59 jelentésünket tűzték napirendre. Összesen 3600 javaslatot tettünk, ezeket 5500 helyszíni ellenőrzés alapozta meg. A számvevőszéki megállapítások és javaslatok módosító indítványok indoklásában, napirend előtti hozzászólásokban, interpellációkban, politikai vitanapokon is hasznosultak.

Az Országgyűlés növekvő figyelme, a Számvevőszék tapasztalatai hasznosításának igénye ezekben az években a korábbiaknál erősebb volt. Jó lenne, ha ez az üzemgazdasági ügyeken túl, a napi gazdasági menedzselésen túl - hiszen általános egyetértés van felvetéseink jogosságában - mielőbb azokban a kérdésekben és konkrétumokban ölthetne testet, amelyek nagyobb, átfogóbb kérdésekhez kapcsolódnak. Az a furcsa kettősség van, hogy az Állami Számvevőszék javaslatai azokon a területeken, ahol egyszerű korrekciós mechanizmusokat kell beindítani, mondhatni, szinte 90 százalékban hasznosulnak; azokban a nagy kérdésekben azonban, ahol politikai egyetértésre vagy szakmai egyetértésre volna szükség, miközben a jogosságukat elismerik, nagyon-nagyon keveset változtatnak - ha úgy tetszik, a mennyiség, a minőség és a tartalom bizony ellentmondásban van. Ezek szerint ellenőrzéseink eredménye elsősorban annak függvénye, hogy a javaslatok milyen intézkedésekre késztetik az ellenőrzötteket, és mennyiben indukálnak makrogazdasági vagy ágazati változtatásokat, amelyek beépülnek a gazdasági folyamatokba, és egyben megteremthető jogalapjuk, illetve jogi garanciájuk is. Az Állami Számvevőszék ugyanis - mint az jól ismert - nem hatóság, nincs lehetősége kikényszeríteni javaslatainak megvalósítását. És ez nem is volna jó, mert a felelősség elvonása és a javaslattétel két külön kategória. Ez így van rendjén.

Ebből természetesen az is következik, hogy az átfogó, esetenként rendszerszemléletű vagy -kihatású változtatások csak a pénzügyi kormányzattal és a szaktárcákkal egyeztetve, az ellenérdekeltségek enyhítésével, fokozatosan juthatnak érvényre. Ezekben az esetekben a döntés és az azzal járó felelősség a kormány kezében van, és ezt tudomásul kell venni. Mindenesetre tény, hogy érzékeljük és értékeljük azt a törekvést, amely javaslataink fokozottabb figyelembevételét, kormányzati hasznosítását ígéri.

A realizálás terén konkrét eredmény például, hogy többszöri javaslatunk nyomán módosult a személyi jövedelemadó megosztása. Kedvezően hatott az önkormányzati bevételekre az is, hogy a gépjárműadó teljes összege helyben maradt. Az önkormányzati fejlesztések támogatásában meghatározó címzett és céltámogatási fejlesztések miatt a hatékonyság jobb lett. A 2004. évi költségvetés alapvetően az önkormányzatoknál és intézményeiknél végrehajtandó takarékossági hatékonyságot növelő intézkedésekre helyezte a súlyt, a 2005-re vonatkozó szabályozás pedig a feladatarányosabb finanszírozás, helyenként az adminisztráció egyszerűsítése irányába hatott. A normatív hozzájárulások rendszerében a közoktatás területén a hatékonyabb intézményhálózat kialakítását kiegészítő hozzájárulások ösztönzik, a szociális és gyermekjóléti ellátásban az általános normatívák egy részét konkrét feladatmutatókhoz kapcsolódó hozzájárulások váltották fel. Elősegítették, hogy a források az adott tevékenységet jelentősen fejlesszék, illetve hogy forrásokhoz jussanak az önkormányzatok.

Az állami költségvetés folyamatosan ösztönzi az önkormányzati működési kiadások közel felét kitevő személyi kiadások mérséklését. Ennek hatásaként 2000 és 2004 között mintegy 2 ezer önkormányzatnál közel 15 ezer fővel sikerült csökkenteni a létszámot. Lényeges, hogy az éves zárszámadási költségvetési törvényeken túl - amelyek mindegyikébe több javaslatunk is beépült - 2002 és 2005 között 28 törvény módosítása során hasznosították ellenőrzési megállapításainkat. Sajnálatos azonban, hogy az államháztartási törvényre vonatkozó koncepcionális javaslataink eddig még nem realizálódtak, és ha a koncepciót el is tudjuk készíteni, annak tényleges benyújtása, kimunkálása, törvénnyé formálása nyilvánvalóan a törvényalkotás rendjének megfelelően az Igazságügyi Minisztérium, a kormányzat hatásköre lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Éves ellenőrzési terv alapján, kapacitásaink teljes lekötésével és kihasználásával teljesítettük törvényi kötelezettségeinket, amelyeket ez idő szerint 26 törvény állapít meg. Évről évre bővülő feladatainkat két éve változatlan létszámmal látjuk el, ezt szakembergárdánk kvalifikáltsága, begyakorlottsága, valamint a számvevőszéki ellenőrzési módszertan folyamatos fejlesztése teszi lehetővé. Vizsgálataink, jelentéseink szakszerűségét és tényszerűségét minőségirányítási rendszerünk garantálja.

Az ellenőrzések súlypontját és a megvalósításukat szolgáló munka szervezését, erőforrásaink hatékony hasznosítását 1998 óta az országgyűlési ciklusokra kiterjedő és az országgyűlési határozatokra messzemenően támaszkodó középtávú stratégiákra építjük. A stratégiaalkotás és a tervezés az apparátus egészének kooperatív munkájával valósul meg, az irányítást és a megvalósítást vezetői szakmai fórumként, stratégiai döntés-előkészítésként az elnöki tanácsadó testület is támogatja. A stratégia vonalvezetését, tevékenységünk súlypontozását évek óta igyekszünk úgy alakítani, hogy minél közvetlenebbül hozzájáruljunk az Országgyűlés költségvetési jogának gyakorlásához, törvényhozó és ellenőrzési funkciójának ellátásához. Ebben sajátos szerepet kapnak az éves tevékenységet áttekintő és értékelő éves jelentések.

Az 1998-ban kezdődött országgyűlési ciklusban vált gyakorlattá, hogy az éves tevékenységünkről szóló jelentést nemcsak több bizottság tűzi napirendre, hanem a plenáris ülés is visszatérően megvitatja. Ennek nyomán rendszeresen napvilágot látnak a munkánk értékelését és fejlesztésének irányait kijelölő országgyűlési határozatok.

(9.20)

Ezek a határozatok, nemkülönben a bizottsági vita és a plenáris ülés vitájának tanulságai mintegy ráirányítják a figyelmet a számvevőszéki stratégia kialakításának útjára. A 2000. évi tevékenységünk vitája alapján 2001 májusában született országgyűlési határozat támogatta, hogy az elterjedt nemzetközi gyakorlatnak megfelelően munkaszervezési és szervezeti megoldások útján is megvalósuljon a szabályszerűség, illetve a teljesítmény-ellenőrzések irányába elmozduló belső szakosodásunk.

Egy évvel később kapott hangsúlyt és azóta is előtérben áll, hogy az éves jelentéseink adjanak számot a vizsgálati megállapítások hasznosulásáról. Ugyanekkor tartotta szükségesnek az Országgyűlés, hogy a zárszámadási ellenőrzések keretében váljanak fokozatosan teljes körűvé a beszámolók szabályszerűségét minősítő ellenőrzések.

A 2002. évi munkáról hozott határozatában az Országgyűlés egyetértett azzal, hogy a jelentős nagyságrendű költségvetéssel és vagyonnal rendelkező közel 300 önkormányzatra összpontosuljanak az átfogó ellenőrzéseink. Ezek arra a települési körre koncentrálódnak, amelyek stratégiai hálózatot képezhetnek a regionalizáció folyamatában. Sokszínű, esetenként szervezési, szabályszerűségi részletkérdésekre is rávilágító önkormányzati jelentéseink a hazai városhálózat integrációs esélyeire, feszültségeire és felkészültségére is következtetni engednek.

Új horizontot nyitott tematikus ellenőrzéseink körében az elmúlt évben hozott országgyűlési határozat, követte azt a változást, ami az állami források felhasználási céljainak átstrukturálásában jut kifejezésre. Ezért tartotta szükségesnek az Országgyűlés, hogy erősítsük meg a köz- és magánszektor újszerű kapcsolatainak, valamint a nonprofit szektor pénzfelhasználásának ellenőrzési feltételeit, vigyük tovább módszertani fejlesztéseinket, emellett tanácsadó tevékenységünk keretében folytassuk a problémacsoportokra koncentráló, tanulmányokban megjelenő elemzéseket, és korszerű pénzügyi szakfolyóiratot is jelentessünk meg.

Ezek a most induló ciklus számvevőszéki stratégiájának újdonságértékű pilléreit képezik, hasonlóan ahhoz, hogy az Országgyűlés kérésének megfelelően ezentúl évenként átfogó képet adunk az uniós pénzfelhasználás gyakorlatáról és az erről szóló úgynevezett trendriportot bemutatjuk az Európai Unió számvevőszékének is. Megemlítem, hogy a riport iránt jelentős az uniós érdeklődés.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi négy évben a 2002-ben közreadott stratégiánk alapján dolgoztunk. Megteremtettük annak feltételeit, hogy feladatainkat a nemzetközi sztenderdeknek és a legjobb nemzetközi gyakorlatnak megfelelő módszertan alkalmazásával végezzük. Kiteljesedett a zárszámadás megbízhatósági ellenőrzése. Számottevően növekedett az így lefedett költségvetési és bevételi kiadások összege. Megvalósult a jelentős pénzösszegekkel és vagyonnal gazdálkodó önkormányzatok rendszeres, átfogó ellenőrzése. Az országgyűlési bizottságok napirendjén is szerepelt tanulmányaink, amelyek az ellenőrzési tapasztalatok szintetizálása mellett tudományos műhelyeink kutatási eredményeit is tartalmazzák, az államháztartás időszerű és fontos problémáira összpontosulnak.

Bemutatkozó dokumentumaink részeként a tisztelt képviselő hölgyek és urak kézhez kapták a 2006-2010. évre vonatkozó stratégiánkat. Ebben továbbvisszük, megerősítjük a megelőző négyévi tevékenység fő cselekvési irányait. Stratégiánk fő célja, hogy ellenőrzéseinkkel, javaslatainkkal hozzájáruljunk a közszféra, az államháztartás szabályszerű és hatékony, kiegyensúlyozott működéséhez, és kezdeményezzük, ösztönözzük a szükségessé vált átalakítási folyamatokat. Alapvető törekvésünk, hogy egyértelmű és elemzett helyzetképet adjunk a költségvetésről és az államháztartás, állami vagyongazdálkodás folyamatairól. Ennek érdekében ismételt országgyűlési határozat alapján is igyekszünk elősegíteni a zárszámadás teljes körű ellenőrzésének megvalósítását. Ez egyben bel- és külföldön a pénzügyi rendszerünk iránti, bizonyos mértékig megingott bizalom helyreállítását és erősítését, az államháztartás hitelességimázsának javítását is szolgálja.

Kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerünket is a reális, kedvező országkép, a bizalom érdekében működtetjük. Elvi közelítésünk, szemléletünk, hogy a költségvetés nemcsak a legfontosabb kormányzati gazdaságpolitikai dokumentum, hanem a költségvetés ügye, alkotmányossági kérdés is, amelyhez megfelelő biztonsági és felelősségi garanciáknak kell kapcsolódni. Ez szolgálhatja a stabilitást és az uniós tagságból adódó követelményeknek való megfelelést is.

Továbbra is kulcsfontosságúnak tartjuk, hogy a költségvetési törvényjavaslat megalapozottságának, kockázati tényezőinek és belső konzisztenciájának véleményezésével közvetlenül is segítsük az Országgyűlés és a kormány munkáját. Ellenőrzéseink új stratégiai súlypontjait az európai integráció követelményeihez való alkalmazkodás jegyében alakítottuk ki. Ezt szolgálja az Európai Unió kohéziós politikája érvényesítését biztosító források hasznosításának értékelése, ami az ezáltal megújuló program alapján elvégzendő önkormányzati átfogó ellenőrzések centrumába is belekerül. Idekapcsolódik a nemzeti fejlesztési terv és egyes pontjai megvalósításának ellenőrzése is.

Az Országgyűlés határozatának megfelelően új stratégiai feladatként feltárjuk az államháztartás és a magángazdaság együttműködésének kockázati tényezőit, értékeljük az alkalmazott pénzügyi konstrukciókat és a megvalósuló projektek szabályozottságát. Ma még nem mindenben mérhető fel, hogy a köz- és magánszféra határainak átjárása, két egymástól logikailag különböző szabályozórendszer és motiváltság összhatása a jövőben milyen kihívást jelent az állami irányítás számára. Vizsgálatainkkal igyekszünk hozzájárulni ennek megválaszolásához is.

A számvevőszéki ellenőrzés értékelő visszacsatolásokkal segíteni tudja a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtését, a reformok kibontakozását. Ezt szolgálja, hogy erősítjük az államháztartás egyes kulcsterületeire, feszültségpontjaira irányuló elemző munkát, az ellenőrzési világszervezet, az Intosai ajánlásai szerint is mindinkább előtérbe kerülő tanácsadó tevékenységet.

Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a néhány ténnyel és gondolattal igyekeztem képet adni munkánkról és ellenőrzéseink legfontosabb következtetéseiről. Biztos vagyok abban, hogy az elmúlt évi tevékenységünkről szóló és stratégiai törekvéseinket, feladatvállalásunkat is bemutató jelentésünk vitája, valamint az annak nyomán születendő határozat további ösztönzést és útmutatást ad az Állami Számvevőszék számára, melynek léte, munkája, minden megmozdulása az Országgyűlés szolgálata, a köz érdekeinek a segítése.

Végezetül egyetlen mondatot: szeretném megköszönni kollégáimnak idén is, hogy együtt dolgozhattam velük, és megtiszteltek azzal, hogy én ezt a beszámolót itt elmondhattam.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság országgyűlési határozati javaslatot nyújtott be a jelentés elfogadására.

Megadom a szót Tállai András úrnak, a bizottság tagjának, ötperces időkeretben. (Jelzésre:) Bocsánat... (Göndör István: Itt a költségvetési bizottság alelnöke.) Akkor megkérdezem, tisztelt Országgyűlés, hogy a költségvetési bizottság részéről ki kívánja ismertetni az országgyűlési határozati javaslatot. Tessék jelezni! Szabó Lajos képviselő úr kívánja ismertetni az országgyűlési határozati javaslatot. Öné a szó, alelnök úr. (Szabó Lajos: Ügyrendi?) Tessék, alelnök úr, ötperces időkeret áll rendelkezésére.

SZABÓ LAJOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság alelnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság ülésén Varga Mihály elnök úr lett kijelölve ennek a feladatnak az elvégzésére, de akkor a bizottság alelnökeként, amennyiben elnök úr másképp nem rendelkezett az ülés előtt, megteszem azt, hogy elmondom a bizottság véleményét.

(9.30)

A bizottság benyújtotta a Háznak a bizottsági önálló indítványát, melyben kifejtette azt, hogy az Állami Számvevőszék az alkotmányban meghatározott, előírt kötelezettségeit, feladatát a jóváhagyott ellenőrzési terv alapján 2006-ban teljesítette, és az erről készített éves beszámolóját eljuttatta az Országgyűléshez. Az intézmény költségvetési beszámolóját az Országgyűlés elnöke által megbízott könyvvizsgáló hitelesítői záradékkal látta el.

A bizottság véleménye alapján az Állami Számvevőszék a 2002-2006 közötti időszakban középtávú stratégiájával és az Országgyűlés határozataival összhangban végezte tevékenységét. A határozattervezet 2. pontja ezen stratégiai ciklus lezárásaként számba veszi az ez idő alatt végzett számvevőszéki teljesítést, és javasolja annak elfogadását, külön is megemlítve két kiemelt fontos feladatot: a zárszámadási minősítő ellenőrzések kiterjesztését, illetve az önkormányzatok számvevőszéki ellenőrzésének elvégzését.

A határozat 3. pontjában, amely mindannyiunk előtt ott fekszik, a bizottság javasolja az Országgyűlésnek, hogy fejezze ki egyetértését és támogatását az Állami Számvevőszék 2006-2010 közötti időszakra a közelmúltban leadott stratégiája fontosabb irányait illetően, az ajánlás 3. pontjában, az indítvány 3. pontjában pedig külön köszönetét fejezi ki a Számvevőszéknek az önkormányzati út- és szennyvízcsatorna-beruházásokhoz kapcsolódó közműfejlesztési támogatások igénylése és felhasználása jogszerűségének 2006. évi ellenőrzési feladatai végrehajtása iránt. Ennek eredményeként mintegy 1,6 milliárd forint jogosulatlan igény visszafizetésének rendezését kezdeményezte a Számvevőszék a pénzügyminiszternél.

Mindezek alapján az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága a benyújtott 2005. évi számvevőszéki beszámolót az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi kérdésben jelentkezett Herényi Károly frakcióvezető úr. Öné a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden esztendőben a legfontosabb tárgyalásaink egyike, amikor az Állami Számvevőszék, egy nagy tekintélyű intézmény munkájáról szóló beszámolót tárgyaljuk.

Ez a beszámoló és a munka nagyban érinti a végrehajtó hatalom tevékenységét is, és számomra meglepő, hogy a kormány nem képviselteti magát ezen az ülésen. Ezt a Házszabály általános szabályként elő szokta írni, de ha történetesen nem vonatkozna az Állami Számvevőszékről szóló beszámoló tárgyalására, akkor pedig a politikai illemtan kategóriájába tartozik, hogy egy ilyen fontos beszámoló tárgyalásánál a kormány képviseltesse magát. Sajnálom, hogy nincsenek itt, és ezt azért mondtam el, hogy a jegyzőkönyvben rögzítsük.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A jegyzőkönyv rögzítette a gondolatait. Megjegyzem, hogy a Számvevőszék fölött a kormány nem gyakorol semmiféle felügyeletet, így a részvétele nem kötelező a számvevőszéki jelentés tárgyalásánál. De nyilvánvaló, hogy a javaslatát, illetve a gondolatait a jegyzőkönyv rögzítette. Köszönöm szépen.

A kormány nevében tehát senki nem kíván felszólalni.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Fogarasiné Deák Valériának, az emberi jogi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő asszony.

FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága, mint rendesen, megtárgyalta az idén is az Állami Számvevőszék elmúlt évi tevékenységéről szóló jelentését, és a bizottság egyhangúlag, 19 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra ajánlotta.

Bizottságunk természetszerűleg a maga feladatkörébe tartozó kérdéskörökkel foglalkozott csak, ami az államháztartáson kívüli szervezetek tevékenységéről szóló vizsgálatok fejezetére vonatkozott, érdeklődésünk elsősorban erre irányult. Túlságosan nagy vita, sok kérdés nem volt, részint amiatt is, mert ez a fejezet ebben az évben nem volt az Állami Számvevőszék jelentésében túlságosan hosszú.

Ezért is egyetlenegy olyan kérdéskör van, amit, ha megengednek, itt a plenáris ülésen is megemlítenénk, amiről polémia, nem vita, kérdés-felelet, beszélgetés folyt a bizottsági ülésen, de talán még a Ház további munkájában, törvényalkotó munkánkban hasznos lehet, sőt azt gondolom, egészen bizonyosan a tapasztalatunkat hasznosítani kell: ez a közalapítványok kérdésköre.

Évek óta olvassuk az Állami Számvevőszék jelentéseiben, illetőleg halljuk az Állami Számvevőszék vezetőitől azt a kritikát, ha szabad így mondanom, amely arra vonatkozott, hogy az ő vizsgálati tapasztalataik alapján a közalapítvány mint szervezeti forma nem minden tekintetben váltotta be a szervezeti formához fűződő reményeket.

Erre vonatkozóan az idén már történt is lépés, amennyiben a jövőre nézvést megtiltottuk a közalapítványok alapítását, viszont az Állami Számvevőszék jelentése azt mondja, hogy ez félmegoldásnak bizonyult, mert a jelenleg működő közalapítványoknál végzett vizsgálataik ugyancsak azt igazolják, a tavalyi tapasztalataik is azt igazolják, mint a korábbi éveké, hogy változatlanul döntően, ha jól emlékszem a számra, 95 százalékban állami forrásból építkeznek a közalapítványok, működnek a közalapítványok. Tehát az az elképzelés, miszerint ez a szervezeti forma majd külső forrásokat biztosít közfeladatok ellátására, továbbra sem látszik megvalósultnak.

Hozzáteszem, hogy ezek a tapasztalatok az Állami Számvevőszék tevékenységi köréből adódóan az állami alapítású közalapítványokra vonatkoznak csak, de gyaníthatjuk, hogy hasonló a helyzet az önkormányzati alapítású közalapítványoknál is. Úgyhogy én arra szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy ezzel a szakterülettel lesz még dolog, érdemes még gondolkodnunk azon, hogy nemcsak az állami, hanem az önkormányzati szférában is miként tudnánk olyan javaslatokkal előállni, amely javaslatok ezekre a problémákra megoldást ajánlanak.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Filló Pál képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága hétfői ülésén tárgyalta meg az Állami Számvevőszék elmúlt évi tevékenységéről szóló jelentést és ezzel együtt az országgyűlési határozati javaslatot.

Arról tudom a tisztelt Házat tájékoztatni, hogy nagy vita a bizottság ülésén nem alakult ki a két tárgyalt javaslattal kapcsolatosan, hiszen egyetértettünk abban, hogy az Állami Számvevőszék tevékenysége példamutató, nagyon sokban segíti az országgyűlési képviselők és az Országgyűlés szakbizottságának is a munkáját. Úgyhogy kormányzati és ellenzéki oldalon ülő képviselőtársaim valamennyien egyetértettek abban, hogy tisztelet övezi, talán nagyon kevés olyan terület van Magyarországon, amely ennyire egyöntetűen bírná mindkét oldalnak a politikai bizalmát.

Külön szeretném megköszönni az elnök úrnak, hogy rendszeresen, most már évek óta részt vesz a bizottsági ülésen a napirendi pont tárgyalásánál, ez megtisztelő számunkra.

Mindenesetre még azt szeretném elmondani, hogy a foglalkoztatás területén nagyon sok olyan javaslatot kaptunk az elmúlt évek során, amelyet a kormányzati munkában és a bizottsági munkában is jól tudtunk hasznosítani.

(9.40)

Ezt ezúton is szeretném megköszönni, és kérem a továbbiakban is azt a támogatást, amit az Állami Számvevőszéktől megkaptunk.

A bizottságunk a bizottsági ülésen egyhangú szavazással támogatta mindkét javaslat országgyűlési elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, köszönöm. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a gazdasági bizottság előadójának.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság az Állami Számvevőszék 2005. évről szóló jelentését egyhangú szavazattal támogatta, és ajánlotta elfogadásra az Országgyűlésnek. A bizottságban inkább arról beszélgettünk, kell-e, hogy itt ma a bizottság nevében mondjunk valamit, mert látszólag, a külső szemlélődő számára olyan érzetet kelthet, mintha megismételnénk tételeket, amelyeket az elnök úr az expozéjában is elmondott.

Végül is, amiért úgy döntöttünk, hogy elmondjuk a véleményünket: hogy kifejezzük az elismerésünket, a tiszteletünket azért a munkáért, amit az Állami Számvevőszék végez, és köszönetünket fejezzük ki a kollektívának, amely ezt a munkát elvégzi. És az a meggyőződésünk, még akkor is, ha ismétlés, egy szervezet számára fontos lehet, ha bizonyos tételeket egy parlamenti bizottság vagy a plenáris ülés megerősít, erősíti azt, hogy a szervezet jó úton halad. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy mindannyiunk nevében mondjam, az ellenőrzés minőségéről és sok mindenről lehet beszélni, de ez a jelentés, ami előttünk van, az Állami Számvevőszék ebben is mintát mutat. Képviselőtársaim számos jelentést ismerhetnek, össze lehet hasonlítani. Tehát a Számvevőszék ebben is mintát mutatott, hogyan kell, hogyan lehet letenni az őt ellenőrző szervezet asztalára egy tájékoztatót arról, hogy milyen munkát végzett.

Megerősítem azt, amit az elnök úr is elmondott, hogy az előző kormányzati ciklusban készült több száz jelentés, benne az a több mint száz, ami 2005-ben készült, azoknak a munkáját, akik ezeket elolvassák és megnézik, biztos, hogy segítették. Akik ezt nem nézik meg, számukra ennek nincs jelentősége, de mi megerősítjük azt, hogy azokban a jelentésekben a megfogalmazott gondolatok igenis nagyon fontosak, és sok esetben a közszférára, az államháztartáson kívüli területtel való kapcsolódásra és a nemzetgazdaság egészére gyakorolt hatásra és folyamatokra is nagyon jelentősek a megállapítások. Nagyon fontosak azok a háttérösszefüggések, amelyeket a jelentésekben felvillant az Állami Számvevőszék.

Külön szeretnénk megerősíteni és megköszönni azt a folyamatot, ami az önkormányzati ellenőrzés területén történt. Bizonyára emlékeznek a képviselőtársaim arra, hogy milyen kemény viták voltak itt a Házban arról, amikor az önkormányzatoknál egyáltalán szóba jött az, hogy a belső ellenőrzés megerősítése vagy az, hogy könyvvizsgáló ellenőrizzen folyamatokat, és ők előbb auditáljanak, és úgy kerüljön valamilyen anyag a Számvevőszék elé. Mivel most van napirenden a zárszámadás, talán még arra is emlékeznek, amikor sajnos olyan jelentést kellett letenni az Állami Számvevőszéknek, hogy az önkormányzati alrendszer és az államháztartás nagy egésze között bizony nehéz volt az összefüggéseket és a számszaki egyezőségeket biztosítani.

Szeretném megerősíteni ugyancsak az elnök úr által elmondott tanácsadó tevékenységet. Nagyon fontos, mert nemcsak Isten ostoraként mint ellenőrző szerv, hanem tényleg azért, hogy a közvagyonnal való gazdálkodás napról napra jobb legyen. És bármennyire fáj, amikor a Számvevőszék olyan megállapítást tesz, hogy valamiben elmarasztal bennünket, inkább nekünk, jogalkotóknak kellene magunkba nézni, hogy bizony vannak olyan tételek, amelyek lassan egy évtizede szerepelnek az Állami Számvevőszék megállapításaiban, és bizony sziszifuszinak látszik a munka, mert ők ezt megállapítják, alátámasztják, nekünk kellene jogszabályokat alkotni.

Összességében a bizottságunk megállapította, hogy az Állami Számvevőszék a törvényben rögzített ellenőrzési kötelezettségeinek eleget tett, kívánunk ez alapján további munkasikereket a szervezetnek, és - még egy fél mondat, elnök úr - megerősítjük azt, hogy a 2006-2010-re szóló stratégiáját támogatjuk az Állami Számvevőszéknek. Még egyszer köszönjük, elnök úr.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból. - Szórványos taps az MDF padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

SZABÓ LAJOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy az Állami Számvevőszék elnöke elmondta, '98 óta minden évben napirenden van a Ház előtt ez a kérdés, ami véleményünk szerint nagyon jó, hogy itt van, nagyon jó, hogy a parlament nyilvánossága előtt lehet beszélni ezekről a kérdésekről.

Különösen érdekes egy ilyen kérdés megtárgyalása egy olyan időszakban, amikor lezárul egy ciklus, és kezdődik egy következő ciklus. Ilyenkor óhatatlanul nemcsak az adott év vizsgálata történik meg, hanem történik egy visszatekintés az elmúlt négy évre, és történik egy előretekintés az elkövetkezendő négy év feladataira. Úgy gondolom, hogy egy-egy ilyen vita, ami a parlament ellenőrző szervének a munkáját is értékeli, jó lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit esetleg az álláspontjainkat, a különféle nézőpontokból és különféle ülőpontokból kialakított álláspontjainkat is közelíteni tudjuk egymáshoz, és egy kicsit tárgyilagosan tudjuk megnézni, talán éppen az Állami Számvevőszék munkáján keresztül azt, hogy mi történt az Állami Számvevőszék által ellenőrzött területeken az elmúlt négy évben, és jó lehetőséget ad arra, hogy legalább abban tudjunk megállapodni, hogy mit kérünk, miben kérünk segítséget az Állami Számvevőszéktől az elkövetkezendő négy évben, mik azok a területek, amelyekben megvan a tárgyalási szándék kormánypártok és ellenzék között, ezzel is segítve azt, hogy az Állami Számvevőszék az ő saját speciális tevékenységével tudja segíteni a munkánkat.

Amikor értékeljük a Számvevőszék munkáját, akkor a szocialista frakció nevében mindenképpen az első mondatok közé a köszönet kell hogy bekerüljön, köszönet azért a munkáért, amit az elmúlt időszakban végzett.

Megerősítem azt a szocialista frakció nevében, hogy a Számvevőszék az elmúlt időszakban a 2002-2006-os évekre szóló stratégiájában meghatározott feladatait teljesítette. Így külön kiemelném azt, hogy teljes körűvé tette a költségvetési beszámolók és elszámolások megbízhatóságát minősítő zárszámadási ellenőrzéseket. Ezt különösen fontos ma kijelenteni - tudomásul véve azokat a hibákat, és mindent megtéve azért, hogy ezek a hibák kijavításra kerüljenek -, hogy az Állami Számvevőszék jelentéseiben adathamisításra vonatkozó tényekkel nem találkoztunk. Különösen fontos kiemelni ezt a tételt ma.

Megerősítjük azt, hogy egy másik nagyon fontos feladatának is eleget tett a 2002-2006-os időszakban a Számvevőszék, amikor elvégezte a jelentős vagyonnal gazdálkodó önkormányzatok átfogó ellenőrzését, és az elmúlt négy évben minden helyi önkormányzatot érintett számvevőszéki ellenőrzés.

(9.50)

Úgy gondolom, hogy aki ismeri ezt a rendszert, az tudja, hogy ez milyen nagy feladatot jelent, és hogy ezek az ellenőrzések a helyi önkormányzatok számára is milyen nagy jelentőséggel bírnak, mert ahol helyesen fogják fel ezeknek az ellenőrzéseknek a lényegét, ott a segítő szándék az, ami meg kell nyilvánuljon, és az együttműködés, hogy annak az igazgatási szintnek a munkája is egyre inkább tökéletesedjen.

A szocialista frakció egyetért a Számvevőszék 2006-2010. évi stratégiájának célkitűzéseivel, és ezekkel összhangban támogatjuk, hogy az Állami Számvevőszék a jövőben az ellenőrzéseivel kiemelten segítse a közigazgatás korszerűsítését, az államháztartás hatékony működését. Úgy gondolom, mindenki számára világos a feladat, hogy amikor van Magyarországon egy jól működő gazdaság, de elmaradtunk az államháztartási reform lépéseinek megtételével, akkor a legkevesebb, amit tehetünk, hogy kérjük az Állami Számvevőszék segítségét ebben a kérdésben is, és amikor ezt megteszi, akkor kötelességünk politikusokként, hogy az ő megállapításaikat munkánk során figyelembe vegyük, és ahogy tudjuk, építsük be a parlamenti munkába. Úgy gondolom, hogy ha ebben ellenzéki képviselőtársainkkal meg tudunk egyezni, akkor ez mindenki számára könnyebbséget fog jelenteni az elkövetkezendő időszakban.

Egyetértünk azzal, hogy továbbra is nyilvánítson véleményt a központi költségvetés zárszámadásának megbízhatóságáról, és vizsgálja meg a fejezeteket; továbbra is ugyanolyan kíméletlenül, könyörtelenül az igazat mondva és rávilágítva a hibákra, mint ahogy teszi. Gondolom, egyik kormánynak sem öröm, ha nem látják el záradékkal egy-egy minisztériuma feladatának a teljesítését, de azt gondolom, hogy ez a jó út, amikor szembe tudunk nézni azokkal a problémákkal, amelyek előttünk állnak, és ha egy-egy átszervezés során csúsznak is be hibák vagy történnek jelentős mulasztások, azokat nem elfedni kívánjuk, hanem megértve a probléma lényegét, az ellenőrzés segítségében hozzá tudunk látni ezeknek a problémáknak, gondoknak a kijavításához.

Egyetértünk azzal, hogy az Állami Számvevőszék továbbra is támogassa a költségvetés átalakítását, és folytassa az önkormányzatok ellenőrzését. Ebben az időszakban, amikor az előttünk álló feladatok nagy része az államháztartási reform megvalósítása, mindenképp rá fogunk szorulni arra, hogy egy külső szemével látva a feladatokat, közösen tudjunk meghozni olyan döntéseket, amelyek hosszú távra kell hogy meghatározzák Magyarország életét. Ebben most nagyobb a felelősségük a kormánypártoknak, mint mindig - nagyobb a felelőssége annak, aki kormányon van -, de mivel ezek a feladatok ciklusokon áthúzódó feladatok, ezért az ellenzék sem teheti meg azt, hogy hátradőlve csak vár, és esetleg mást mond, mint amit tesz, és az elképzeléseit a mindenkori ellenzéki politikai érdekek alakítása alakíthatja csak.

Nagyon fontos feladat az elkövetkezendő időszakban, hogy az EU-tagságból származó követelményeinknek meg tudjunk felelni, és az EU-tagsággal együtt járó előnyöket a lehető legteljesebb mértékben tudjuk igénybe venni. Ezért egyetértünk azzal, hogy az Állami Számvevőszék a tevékenységével járuljon hozzá, hogy az EU-tagságból származó források mind teljesebben hasznosulhassanak Magyarországon.

Mostani hozzászólásom utolsó részeként csak köszönetet szeretnék mondani az Állami Számvevőszéknek azért a munkáért, amit az önkormányzati út- és szennyvízcsatorna-építés címén átutalt közműfejlesztési támogatások igénylésének és felhasználásának jogszerűségét érintően végzett ellenőrzések során véghez vitt; most a parlamenten van a sor, hogy megállapításait átvigye. Köszönjük ezt a munkát is, mint ahogy az összes többi ellenőrzéssel kapcsolatos munkát, és a további együttműködés reményében kívánok önöknek és magunknak nagyon jó munkakapcsolatot, és nagyon sok olyan megvalósult, az ÁSZ észrevételei által megvalósult módosítást, amely segíti azt, hogy a parlament a munkáját jobban tudja végezni az elkövetkezendő időszakban. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel köszöntöm az Állami Számvevőszék tisztségviselőit a szokásos, évente megismétlődő állami számvevőszéki beszámoló, jelentés tárgyalása során; nem választási időszakban, ezen már rég túl vagyunk, hiszen a beszámolót általában tavasszal, május környékén szokta az Országgyűlés tárgyalni, illetve elfogadni. Most nyilván a választások miatt nem ülésezett a parlament, ezért kerül erre sor októberben, ősszel.

Azonban más változás is van ebben az évben, nem is az Állami Számvevőszék munkájában, hanem abban a tekintetben, hogy az Országgyűlés ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék és az Országgyűlés között milyen kapcsolat van. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy egy önálló bizottság, a számvevőszéki bizottság volt az, amelyik foglalkozott - hogy úgy mondjam - heti rendszerességgel vagy napi rendszerességgel az Állami Számvevőszék tevékenységével. A bizottsági ülésen természetesen rendszerint az Állami Számvevőszék munkája került terítékre, infrastruktúrája, feladatrendszere, gondok, problémák, megoldandó feladatok, célok.

Azonban a Gyurcsány-féle megszorító csomag első lépése az volt, hogy sajnos a számvevőszéki bizottságot, úgy, ahogy van, en bloc megszüntette, és ennek a tevékenységét és a munkáját a költségvetési és pénzügyi bizottsághoz tette át. Ami számomra megdöbbentő volt, hogy ez az országgyűlési képviselők, kormánypárti képviselők részéről, akik a többséget alkotják a parlamentben, egyetlen szót nem érdemelt, és a benyújtott előterjesztést, úgy, ahogy volt, teljes egészében elfogadták, egyetlen hang, egyetlen észrevétel nélkül.

Most, amikor a költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén ezt a jelentést is tárgyaltuk, ott már előrevetítette magát az, hogy egy ilyen főbizottságban, amely rengeteg törvényjavaslatot tárgyal nagyon-nagyon sok napirenddel, ott az Állami Számvevőszék tevékenysége milyen fajsúlyt, milyen jelentőséget fog majd kapni. Azt kell mondanom néhány hónapi tapasztalat után, hogy nem tesz jót majd az Állami Számvevőszék tevékenységének, illetve a munkájának az értékelésében az, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottsághoz került. Azért nem tesz jó, mert amíg a számvevőszéki bizottságban - azt tudom elmondani az elmúlt majdnem nyolc év tapasztalata alapján - szinte tisztán szakmai alapon, szinte majdnem politikamentesen tudtuk a kérdéseket megközelíteni, addig a költségvetési bizottságban már az első beszámoló tárgyalásakor kiderült, hogy egy túlpolitizált bizottság a költségvetési bizottság ilyen tekintetben, persze a szakmaisága mellett, és az a félő, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységét is a bizottsági tagok inkább politikai alapon fogják majd közelíteni.

(10.00)

Példa volt erre egyébként a bizottság ülése, ahol azt érezte az ember, hogy három bizottság ülésezik egyszerre: az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő bizottság, maga a számvevőszéki bizottság, ugyanakkor pedig a költségvetési bizottság is szinte jelen volt ezen az egy bizottsági ülésen.

Úgy gondolom, hogy azért, ha az ország sorsa majd rendbe jön, akkor újra el kell ezen gondolkodni, hogy az Állami Számvevőszék tevékenységét újra egy önálló bizottság vizsgálja, illetve foglalkozzon az Állami Számvevőszék tevékenységével. Ez legyen a számvevőszéki bizottság, tehát hogy alakuljon majd újra.

Abban a tekintetben, hogy hogyan értékeljük a Számvevőszék munkáját, ebben a tekintetben - úgy mondom, hogy hál' istennek - az Országgyűlésben nincs a politikai pártok, a frakciók között vita, hiszen egységes a vélemény a tekintetben, hogy az Állami Számvevőszék magas szakmai színvonalon látja el munkáját, az Országgyűlés által meghatározott feladatnak teljes egészében minden évben meg tud felelni. Az elvállalt és az ellenőrzési tervben meghatározott feladatait elvégzi, a kormánytól, illetve az Országgyűléstől külön kapott feladatokat is munkaerő-átcsoportosítással meg tudja valósítani, és megfelel az Országgyűlés elvárásainak.

Úgy gondolom, külön kiemelendő az a kérdés, hogy az Állami Számvevőszék felül tud emelkedni a mindennapi politikai vitákon, és úgy gondolom, ez alapozza meg az elismerést munkájuk révén, hogy függetlenül attól, hogy milyen politikai párt van hatalmon, ki adja a kormányt, az Állami Számvevőszék, valljuk be őszintén, eléggé kemény, kritikus, de ugyanakkor a pozitív tendenciákat is képes leírni. Így van ez évről évre, így van ez, függetlenül attól, hogy éppen a Fidesz kormányoz vagy a szocialisták, vagy valaki más kormányoz.

Ugyanakkor pedig mi adósak vagyunk az Állami Számvevőszék munkája irányában. Azt látom, hogy az országgyűlési képviselők, maga az Országgyűlés eljut addig, hogy az Állami Számvevőszék által meghatározott javaslatokat, feladatokat, amelyeket természetesen alapvetően a kormánynak, illetve egy-egy minisztériumnak, miniszternek határoz meg, ezzel mi teljes egészében azonosulni tudunk. De azt is látnunk kell, hogy ezek megvalósulása és ennek hatékonysága, hogy hogyan hajtja végre a kormány, illetve az Országgyűlés ezeket a javaslatokat, az bizony eléggé hiányos, és kívánnivalót hagy maga után. Olyannyira, hogy például a költségvetési bizottság ülésén egy szabad demokrata képviselő javasolta azt a mostani jelentés alapján, hogy a kormány maga fél év múlva számoljon be legalább a költségvetési bizottságnak arról, hogy az Állami Számvevőszék javaslatai alapján mi az, amit végrehajtott, mi az, amit tenni kíván. Tehát határozzon meg egy úgynevezett feladattervet, amit aztán végül a költségvetési bizottság ugyan nem fogadott el, de azért mindenki egyetértett abban, hogy a kormány irányában kezdeményezzünk egy ilyet. Abban maradtunk, hogy amikor majd a pénzügyminiszter úr beszámol a bizottság előtt, akkor ezt is számon fogjuk majd rajta kérni.

Nagyon nagy felelőssége van az Országgyűlésnek a tekintetben, hogy hogyan kezeli és hogyan fogadja az Állami Számvevőszék jelentéseit. Úgy látom - és ezt szeretném újra hangsúlyozni -, hogy ebben adósak vagyunk önmagunknak, adósak vagyunk az Állami Számvevőszéknek, mert az a precíz, nagyszerű munka, amit elvégez és elénk tesz, az országgyűlési képviselők elé az Állami Számvevőszék, annak a megvalósulása sajnos mind a mai napig nem teljesül. Nagyon fontos feladat és kérdés az, hogy az Állami Számvevőszék megállapításait képes-e az ország, az Országgyűlés, illetve a kormány a jövő feladatainak érdekében magáévá tenni, és a kritikákat - mert az ellenőrzésnek az a lényege, hogy tárja fel a hiányosságokat - el tudja-e fogadni, és be tudja-e építeni majd a munkájába, a feladatába.

A 2005. évi beszámoló kapcsán egy dolgot szeretnék kiemelni, ez pedig az uniós pénzügyi alapok ellenőrzése, illetve az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatos megállapításai. Azért emelem ki ezt a részt, mert úgy gondolom, hogy az ország sorsa a következő években azon fog múlni, hogy képesek leszünk-e ezt a bizonyos 8000 milliárd forintnyi európai uniós forrást, ami elvileg 2007-2013 között majd megnyílik számunkra, igénybe venni, és azt az ország javára tudjuk-e fordítani. Azt gondolom, ezért fontos az, hogy odafigyeljünk arra, mit mond az Országgyűlés ellenőrző szerve ennek kapcsán, hogy eddig hogyan teljesítette az ország ezen feladatát.

Nos, ha fellapozzuk a jelentésnek ezt a részét, olvashatunk benne pozitív tendenciákat, de bizony olyan megállapításokat is, amelyeket érdemes megszívlelni. Ezek közül kiemelném a következőt.

A jelentés, illetve a beszámoló azt mondja, hogy a program hazai intézményrendszerének összteljesítményét és hatékonyságát gyengítették az intézményfejlesztési koncepciókban és a kormányzati munkamegosztásban bekövetkezett változások. A projektek végrehajtásának másfél-két éves késedelme miatt a támogatások tényleges lehívása is sajnos csúszott. Nem csökkent a projekt tervezett és tényleges első kifizetése közötti idő. Kedvezőtlenül befolyásolták az uniós források lehívását az uniós és a hazai szabályok ellentmondásai. Több egyéb tényező időbeli késedelmet okozott, például a közbeszerzési törvények folyamatos módosítása. Eltérő a hazai és az uniós álláspontok megfogalmazása, illetve az Európai Bizottság által elfogadott pályázatok végrehajtásának előkészítésében, a műszaki tervezésben az engedélyezési ütemtervet sem sikerült betartani.

Ami viszont megnyugtató számomra, hogy a 2006. évig lehívható összeg, amely meghosszabbodik még két évvel 2008-ig, az Állami Számvevőszék azt mondja jelentésében, beszámolójában, hogy ez teljes egészében lehívhatóvá fog válni. Úgy gondolom, ez mindenképpen megnyugtató, azonban figyelembe kell venni ezeket az észrevételeket, hiányosságokat is, és be kell építeni a kormányzat leendő munkájába, nehogy úgy járjunk, mint más országok, hogy nem leszünk képesek lehívni ezt a 8000 milliárd forintnyi összeget, és ezt fejlesztésekre, beruházásokra fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Nem megismételve az előttem szólókat, előttünk van egy határozattervezet, amelyet minden évben az Országgyűlés elfogad. Ez most egy kicsit több, mint az eddigiek, hiszen egy stratégiai időszak lezárása történik meg 2002 és 2006 között, és egy újabbnak a meghatározása, ami a választási ciklusokhoz kötődik.

Én is egyetértek, és a Fidesz-frakció nevében mondom, hogy teljes egészében el tudjuk fogadni, ami a határozati javaslatban van, elfogadjuk az Állami Számvevőszék 2005. évi beszámolóját, azt jónak minősítjük. Elfogadjuk, hogy a 2002-2006-ra meghatározott stratégiát teljesíteni tudta, teljes körűvé tudta tenni a költségvetési beszámolók és elszámolások megbízhatóságát minősítő zárszámadási ellenőrzéseket, és azt is, hogy ahogy a stratégiában megfogalmazták, minden önkormányzathoz el fognak jutni ellenőrzési szinten ebben a négy évben.

Véleményünk szerint is megfelelőek az Állami Számvevőszék 2006 és 2010 közötti stratégiai célkitűzései, kiemelendő ezek közül valóban az európai uniós tagságból származó források mind teljesebb hasznosítása. Itt talán egy kicsit - hogy is mondjam - előrelátóbbak kell hogy legyünk, és az Állami Számvevőszék hihetetlen nagy szakértelmét fel kell tudni használnunk arra, hogy az Állami Számvevőszék ne utólag állapítson meg majd esetleg hiányosságokat.

(10.10)

Kérjük meg, segítsen valóban abban a következő években, hogy hogyan van ez más országokban, tanuljunk más országoktól, hogy valóban a rendelkezésre álló forrásokat majd igénybe tudjuk venni. Ehhez várjuk és kérjük az Állami Számvevőszék segítségét.

Én is szeretném a frakció nevében megköszönni a Számvevőszéknek az elmúlt évben, az elmúlt kormányzati ciklusban végzett munkáját és tevékenységét, és kívánok a továbbiakhoz sok erőt, egészséget és jó szakmai felkészülést.

Köszönöm. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Gegesy Ferenc képviselő úrnak, az SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. GEGESY FERENC, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki beszámolóknál visszatérően elhangzik egy pozitív és egy negatív megállapítás. A pozitív megállapítás az, hogy a Számvevőszék hatalmas munkát végzett, rengeteg kritikai észrevételt tett. Ez alkalommal is elhangzott ez. Hogy mekkora munkát végzett, azt például darabszámmal alá lehet támasztani, hiszen több mint 70 olyan vizsgálatot végzett, ami nemcsak számviteli, könyvelési, pénzügyi ismereteket igényel, hanem a kutatás-fejlesztési alapban valami hozzáértést, az irányított betegellátásban valamilyen szakirányú hozzáértést, erdőgazdálkodás, és lehet szemezgetni a különböző témák között.

Ez a mennyiségi nagy munka, de inkább kiemelnék ebből a nagy munkából kettőt, ami mindenképpen kiemelt fontosságú dolog. Az egyik a költségvetési zárszámadás értékelése. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyoznám, hogy ez az elvégzett munka azon túl, hogy rendkívül részletes, tehát hosszabb annál az anyagnál, amit maga a Pénzügyminisztérium zárszámadásként előterjesztett, azon túlmenően kiegyensúlyozott. Ezt egy nagyon rövid mondattal támasztanám alá. A mostani előterjesztésben szerepel, hogy a költségvetési előirányzatok a tervezetet meghaladó, de jogszerű kifizetések voltak. Ebben a megállapításban, hogy meghaladó, de jogszerű, egy nagyon fontos helyzetfelmérés van, nagyon pontosan kijelöli azt, hogy az Országgyűlésnek, a kormánynak milyen irányba kell, kellene haladnia. Hozzáteszem, amit már többen is mondtak, hogy ez tényszerű megállapítás, és nem minősítés vagy pláne nem politikai felhangú minősítés. A zárszámadás vitájakor ezt részletesebben elemeztük.

A másik ilyen terület, amelyik számomra nagyon fontos, ez az önkormányzatok ellenőrzése. Örömmel tapasztaltam az itt leírt megállapítást, hogy az előző ciklusban minden önkormányzathoz eljutott az ÁSZ, és a nagyobbaknál, a 300-nál átfogó elemzést is végzett. Az örömöm akkor nem volt teljesen felhőtlen, amikor a mi önkormányzatunknál járt, mert akkor hetekig, hónapig leállt a munka, legalábbis a pénzügyi részlegen, de úgy gondolom, hogy ez nagyon fontos tevékenység; mert természetesen sokféle ellenőrzés van.

A képviselő-testületi ülések jogszerűségét vizsgálja rendszeresen a közigazgatási hivatal. Az önkormányzatnak van saját ellenőrző szervezete, de az első téma, az első fajta ellenőrzés másról szól. A másik, a belső ellenőrzés szükséges, de elsősorban akkor működik jól, ha az adott képviselő-testület vagy az adott polgármester úgy gondolja, hogy az ő érdekében áll, hogy ez a belső ellenőrzés működjön. A másik fele a dolognak, hogy ha sikerül olyan szakértői gárdát alkalmazni, amely ennek a szakmai követelménynek megfelel. Ugyanis a számvevőszéki vizsgálat mindig számtalan észrevételt tesz, és ezeknek az észrevételeknek egy része olyan, hogy egyszerű figyelmetlenség, tényleg csatolni kellett volna ilyen mellékletet, olyan mellékletet, a rendeletbe bele kellett volna írni valamilyen szöveget, azokat a táblázatokat, amiket évek óta használunk, meg is kellett volna az szmsz-ben jeleníteni. Szóval, egy csomó olyan formális dolog, ami nyilvánvalóan 10 perces odafigyeléssel lezárható.

Tartalmaz olyan észrevételeket is, ami már több mint egyszerű figyelmetlenség, fogalmazzunk úgy, hogy a jogszabályoknak nem teljesen azonos értékelése. Ilyen típusú vitáink is voltak az adott értékelés kapcsán, de úgy gondolom, hogy ezeket a vitákat az önkormányzat, a polgármester szempontjából akkor kell lefolytatni, amikor ez még nem az újságok témája, hogy kinek van igaza. Adott esetben vagy az esetek nagyobb részében természetesen az Állami Számvevőszéknek van igaza. Tehát az önkormányzat érdekét szolgálja, hogy mielőtt ezekből akármilyen jellegű ügy lehetne, a vita lezajlik, és megkapjuk mi is a 20-30 pontos ajánlást, amit jó lenne, ha végre tudnánk hajtani, vagy igyekszünk is végrehajtani. A harmadik fajta hibával, amikor esetleg az önkormányzat vagy a polgármester tudja, hogy itt nem minden kerek, most inkább nem foglalkoznék.

Lehet azt mondani, hogy ezt a nagyon részletes vagy nagyon gyakori számvevőszéki ellenőrzést azért nem kell folytatni, vagy nem kell túlzásba vinni, hiszen arról szól a választás, hogy négyévenként az egy nagyon nagy kontroll az érintett önkormányzat működéséről, de ez messzemenően nem igaz. Egy választási kampányban annyi minden elhangzik, ahol egy laikus polgár olyan nehezen tudja felmérni, hogy melyik állítás igaz, melyik nem. A napokban volt egy olyan mentelmi vita, ahol két, jelenleg is parlamenti képviselő választási kampánybeli vitájának következtében alakult ki egy rágalmazási per. Igyekeztem jól körbefogalmazni, hogy nem legyen semmifajta állítás ezzel kapcsolatban. Tehát igenis, az önkormányzatok számvevőszéki ellenőrzésére, ilyen méretű vagy ilyen részletes számvevőszéki ellenőrzésére nagy szükség van.

A rendszeresen visszatérő kritikai megjegyzés az, hogy talán a Számvevőszék nagy munkát végez, de nem végez hatékony ellenőrzést vagy hatékony munkát, hiszen a kritikai észrevételek megismétlődően nagyon nagy számúak, és jelentős részben ismétlik magukat, tehát ismétlik az előző évi állításokat. Gondolom, az elnök úr nem veszi ezt a kritikai megjegyzést magára vagy a hivatalra nézve kritikának. Ez a kritika nem az ÁSZ kritikája, hanem a mi részünkre szóló kritika.

Mi lehet ennek az oka? Nyilván egy szervezet hatékony működésének az erőforrások oldaláról is lehetnek korlátai. Az egyik parlamenti bizottság ülésén elhangzott például, hogy az Állami Számvevőszék csak nagyon nehezen tudja az önkormányzati ellenőrzést ilyen méretekben végrehajtani, és ezt jó lenne csökkenteni.

(10.20)

Erre én azt mondom, hogy isten ments. Tehát ha a kérdés az, hogy az Állami Számvevőszék jelenlegi erőforrása - ami most jelenthet szakembert, jelenthet pénzügyi előirányzatot, nem tudom - korlátozza azt a tevékenységét, hogy ezt a 300 önkormányzatot részletesen, tehát ugyanilyen szinten ellenőrizze, ne adj isten, a 300-at nem akarja-e, mondjuk, 350-re vagy 400-ra növelni, akkor én azt kérem vagy azt javasolom a Számvevőszéknek, hogy egy ilyen értelmű javaslatot fogalmazzon meg, hiszen egy költségvetési vita előtt állunk, és az a költségvetési vita páratlan gazdagságú osztogatási lehetőséggel fog rendelkezni. De ezt én úgy gondolom, hogy komolyan meg kell fontolnunk, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrző tevékenységét a megfelelő erőforrások biztosításával alátámasztjuk.

A másik ilyen akadálya lehet a tevékenysége hasznosulásának az, hogy van például ennek a jelentésnek a végén is egy hosszú felsorolás, hogy mit javasolt, vagy egy összefoglaló, hogy milyen törvényi módosításokat javasolt az elmúlt 5-6 évben az Állami Számvevőszék. Ezzel nekünk foglalkoznunk kell. Tudom, hogy ezek egy része olyan, hogy nem ilyen egyszerű a dolog, egy ORTT-szabályozást nem lehet pusztán a számvevőszéki vita vagy megállapítások alapján hirtelen megalkotni. Sajnos, ezzel tisztában vagyok. De ezen felhívásoknak jelentős része olyan, amivel az Országgyűlésnek foglalkoznia kell, tehát az elvégzett és az elvégzendő feladatok között számon kell tartania, úgyhogy én a magam részéről egyetértek azzal a költségvetési bizottság ülésén elhangzott javaslattal, hogy igen, ezeknek a munkáknak az állását az Országgyűlés vagy annak legalább a költségvetési bizottsága ismételten tűzze napirendjére.

Végezetül pedig csak egy mondatban megismétlem az előttem szólóknak azon véleményét, hogy az SZDSZ-frakció is köszöni az Állami Számvevőszék elvégzett munkáját.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja jelezte, hogy nem kíván vezérszónokot állítani. Ezért most megadom a szót Vas János képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VAS JÁNOS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Hölgyek és Urak! Először szeretnék mindenkitől elnézést kérni a hangszálgyulladásom miatt, nagyon bízom abban, hogy mondanivalómat ez kevésbé fogja befolyásolni.

A most megtárgyalásra kerülő ÁSZ-jelentés az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően ismét egy színvonalas anyag, egy jól működő hazai intézmény éves munkájáról, eredményeiről és az államháztartás szervezetének, munkájának, pénzügyi fegyelmének javítása érdekében tett konzekvens küzdelméről szól. Igen, mondhatjuk azt, hogy küzdelemről van szó, hisz nyilvánvalóan láthatjuk abból, hogy az Állami Számvevőszék megállapításai gyakorlatilag majdnem hasonlóak az előző évnek a megállapításaihoz.

A jelentésben bemutatott munka elismerésre méltó, az államháztartásról bemutatott kép reális, tehát egyáltalán nem dicséretes sem a kormányra, sem az önkormányzatokra nézve. Ilyen kép mellett egyértelmű, hogy ennek a jelentésnek nem lehet örülni.

A jelentésből tudjuk, hogy az Állami Számvevőszék 2005. évi tervében 98 ellenőrzési téma szerepelt, és a közzétett jelentések száma 71 volt. Az ÁSZ a 2004. évi zárszámadás ellenőrzésén és a 2004. évi költségvetési törvényjavaslat előzetes kontrollján túlmenően egyéb 40 jelentést adott közre. Ezek között fontos szerepet játszik az önkormányzatok gazdálkodásának átfogó ellenőrzése, amelyet az MDF nagyon fontosnak tart többek között, hiszen a négyévente feltétlenül bekövetkezett ellenőrzések eredményeként az önkormányzatok szabályozottsága és a pénzügyi fegyelme javult.

Az ÁSZ ellenőrzési kapacitása nagyobb súllyal szerepelt az elmúlt évben, hiszen 75 százalékban szerepelnek rendszeres feladatok a tavalyi 61 százalékkal szemben. Az anyag bemutatja az ÁSZ kapacitásának kihasználását ellenőrzési területenként és ellenőrzési típusonként, ezekkel kapcsolatban nincs észrevételünk. Örvendetes megállapítása a jelentésnek - évek óta már így van -, hogy a költségvetés által biztosított források elegendőek voltak az ÁSZ tevékenységének finanszírozásához, sőt még fejlesztésre is jutott.

Az ÁSZ tehát jól működik, ami kevés fejezetre mondható el. Munkájának összefoglalása a jelentésben jól strukturált, áttekinthető, lényegre törő, kevés felesleges mondatot tartalmaz. Az ÁSZ kapcsolatépítését és kommunikációját csak dicsérni lehet, ennek a sikernek azonban az az ára, hogy éveken keresztül jól teljesít az ÁSZ.

Nem ilyen rózsás a kép az államháztartás egészéről. A jelentés hosszabb távon mutatja be az államháztartás trendjeit. Az elmúlt időszakban - és ebbe beleértjük az elmúlt nyolc esztendőt is - semmiféle kísérlet nem történt az államháztartás ésszerűsítésére és reformjára. Ezt a tendenciát, azt hiszem, jól lehet érzékeltetni a tb-n keresztül, hogy a tb hiánya 2001 és 2005 között 16-szorosára növekedett. Ez a példa azonban jól jellemzi nemcsak az államháztartás egészének, hanem a bevételi és kiadási politikájának hibáit is.

A hatékonyság romlása a közszférában aligha vitatható, ha elolvassuk mindazt, amit az ÁSZ jelentésében a GDP több mint 50 százalékát kezelő és újraelosztó állam működéséről és szabályozottságáról, illetve szabályozatlanságáról ír. Rossz kormányzati működés következtében az egész időszakot rendkívül magas hiány jellemezte, amire a kormány ésszerű gazdálkodás és hatékony kormányzás helyett a jövő gyorsuló felélésével reagált, növekedett az államadósság, növekedett a felélés az állami és az önkormányzati szektorban, és a rosszul megfogalmazott PPP-projektek keretében pedig jelentősen eladósodott a magyar állam.

Az anyag tanúsága szerint - és itt kapcsolódnék a Gegesy képviselő úr által elmondottakhoz - a vizsgálatban érintett szervezetek komolyan veszik az ÁSZ megállapításait, ezeket 80-90 százalékban meg is fogadják, illetve többnyire reagáltak is az ÁSZ jelzéseire. A baj csak az, hogy az államháztartás működésének és hatékonyságának javítása szempontjából azok a javaslatok, amelyek lényegiek voltak, pont az elmaradt 10 százalékba tartoztak. Ha ezeket az ismétlődő megállapításokat, amelyeket az ÁSZ tett - és néhány makrogazdasági szakértő és az MDF is -, megfogadta volna a kormány, meggyőződésünk, hogy lényegesen kisebb megszorító csomagra lett volna szükség. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne lenne szükség a reformokra, de talán sokkal kevésbé lettek volna fájdalmasak a magyar társadalom számára.

Szeretnék idézni az ÁSZ-tól, ami nagyon jellemzi a kormányzat múlt évi munkáját: "Az elmúlt években szinte rendszeressé vált az egyes bevételi és kiadási előirányzatoknak - 2004-ben még magának a deficitcélnak is - évközi vagy év végi kormányzati, illetve törvényi szintű módosítása. Ez azzal járt, hogy fokozódó mértékben tapasztalhatók voltak az eredeti költségvetési előirányzatok és a teljesített előirányzatok közötti eltérések. Ez a gyakorlat nagymértékben rontja a költségvetési folyamatok és hatásaik átláthatóságát, szinte lehetetlenné téve a pénzügyi, gazdasági döntések nyomon követését, elemzését, hatásainak vizsgálatát." - Mondja ezt az ÁSZ, amit magyarra lefordítva úgy mondhatunk, hogy a kormány nem érzékeli sem a makrogazdasági, sem pedig a társadalmi folyamatokat, és képtelen a megbízható és kiszámítható költségvetési tervezésre.

A következtetés nyilvánvaló, ezt az MDF és az ÁSZ is számtalanszor elmondta a tisztelt Háznak, hogy a kormánynak kezdeményeznie kellene a pótköltségvetés-készítési kötelezettségre vonatkozó államháztartási törvényi rendelkezés módosítását, mert pótköltségvetés hiányában a költségvetés jelentős hányada kikerül az Országgyűlés ellenőrzés-döntési köréből, vagyis a végrehajtó hatalom alkotmányos eszközökkel, de elvonja az Országgyűlés hatáskörét.

Az Antall-kormány idején, ha jól emlékszem, 1992-ben az államháztartási törvény meghozatalakor akkor kellett pótköltségvetést tenni, amikor az eltérés az államháztartás fő számaiban a 0,4 százalékot elérte.

(10.30)

Mára ez a szám, több módosítást követően, 5 százalékra emelkedett, ami azt jelenti, hogy a kormány a közpénzekkel szabadon gazdálkodhat. Úgy vélem, most már végképp időszerű lenne, hogy a pótköltségvetés kérdésében megegyezzen az Országgyűlés, és vissza kellene térni a normális szintre, hiszen a konvergenciaprogramnak azokat a célkitűzéseit, amelyekkel szinte valamennyien egyetértünk, azt kell mondanom, hogy a kormánynak ezzel a lezser költségvetési politikájával nem lehet teljesíteni.

Ugyancsak át kell gondolni az önkormányzatok helyzetét, feladatellátását és forrásszabályozását is, beleértve ebbe az állam szerepvállalását az önkormányzatok, illetve az önkormányzatoknál a finanszírozott feladatok forrásának biztosítása érdekében. Az Antall-kormány idejében született önkormányzati törvény is módosításra szorul, hiszen azóta tagjai lettünk az Európai Uniónak, másrészt az önkormányzati feladatok többszörösére bővültek, s a kormány és az ágazatok mindenféle fedezet nélkül újabb és újabb feladatokkal látják el az önkormányzatokat.

Hasonló a helyzet az elkülönített állami pénzalapokkal. Komplex felülvizsgálatra lenne szükség, hiszen nem biztos, hogy az újabban burjánzásnak indult alapok jelentik a megoldást az általuk megoldandó problémák kezelésére. Sok probléma merül fel a hatékonysággal és a források felhasználásával. Ez jellemzi a Munkaerő-piaci Alapot, a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot is. A működési kiadásaik is igen magasak. A Wesselényi Ár- és Belvízvédelmi Alap csak formálisan tesz eleget az alapként való működés kritériumainak, a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap értékállandóságának támogatása pedig nem a közép- és hosszú távú tervekben foglalt ütemezések szerint alakul, valószínűleg azért, mert a kormányzatok még nem érzik a radioaktív hulladék elhelyezésének fontosságát.

A társadalombiztosítási alapok pénzügyi helyzete a korábbi évekhez hasonlóan a tervezettnél kedvezőtlenebbül alakult. Az Egészségbiztosítási Alapnál, függetlenül az egyensúly hiányától, a kormány a járulékkulcsokat csökkentette, a kieső bevételek pótlásáról pedig elfelejtett gondoskodni. A kiadás növekedésének egyik legfontosabb oka a gyógyszerkassza elszaladása, mert napjainkban a propaganda arról szól, hogy a lakosság nagymértékű gyógyszerfogyasztása okozza ezt, és az olcsó árak következtében mindenki több gyógyszert fogyaszt, mint ami szükséges. Az ÁSZ jelentése alapján a lakosság gyógyszerfogyasztása nyolc éve nem változott, viszont egyre drágább készítmények kerülnek felírásra. Itt valóban ésszerű változtatásokra, jobb ellenőrzésre lenne szükség, valószínűleg az árak és a hozzá kapcsolódó támogatások megállapításának kérdésében is lenne még tennivaló. A Nyugdíj-biztosítási Alap 2004. évi bevételeinek és kiadásainak tervezése is rosszul sikerült, és így van ez a 2006. évi költségvetési törvényben is. Ez annál elfogadhatatlanabb számunkra, mivel a tervezés szempontjából egy viszonylag egyszerű prognózisról lett volna szó.

Összefoglalásként megismételném, hogy az ÁSZ 2005-ben is színvonalas és jó munkát végzett, amely nagyban segítette az Országgyűlés és a Magyar Demokrata Fórum munkáját. Szeretném megköszönni az Állami Számvevőszék vezetőjének és munkatársainak ennek a jelentésnek az elkészítését.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőbbi gyógyulást kívánunk.

Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Kétperces időkeretben szót kér Ékes József képviselő úr. Öné a szó, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Minden köszönet és elismerés az Állami Számvevőszéknek. Amit Gegesy képviselőtársam elmondott: pontosan az európai uniós forrásokból ítélve az elkövetkező időszak maga után kell hogy vonja az ellenőrzések tisztaságát és a felelősségre vonás lehetőségét. Csak egy példát szeretnék önnek mondani. Ha egy önkormányzatnál egy ellenőrzés folyamán 170 törvénysértést észlelnek, és abból talán 1-2-3 is majdhogynem súrolja a rendőrségi ügy határát, akkor szükség lenne arra, és ezen talán a magyar parlamentnek el kellene gondolkodnia, hogy milyen feladattal bízza meg, vagy kit bíz meg egyáltalán azzal, hogy ebből megfelelő vizsgálatok után valóban felelősségre vonási állapot tudjon kialakulni.

Két példát szeretnék önnek mondani. Egy önkormányzati gépkocsi használatánál, amikor olyan írja alá a menetlevelet, akinek még jogosítványa sincs, akkor az már vizsgálandó témakör. Vagy adott esetben egy szerződéskötés és a teljesítés között egy éjszaka telik el, és több tízmillió forint felhasználására kerül sor, akkor pontosan meg kellene határozni azt, hogy az Állami Számvevőszéknek a felelősségre vonási állapoti lehetősége meddig nyúlik. Hiszen a mai törvény szerint az Állami Számvevőszéknek ilyen esetekben az ügyészséghez kell fordulni. De ha egy évben 5560 ellenőrzést csinál, és a létszámából adódóan erre már képtelen, hogy ezeket a lépéseket is meg tudja tenni, akkor a magyar parlamentnek kell elgondolkodnia azon, hogy milyen ellenőrzési tevékenységgel bővíti ki az Állami Számvevőszék lehetőségét, vagy milyen felelősségre vonási jogkört alkalmaz maga a magyar parlament. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Ebben látom tehát a hiányosságot, és ha egy önkormányzatnál többször ellenőriznek...

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): ...akkor valószínűsíthetően azért teszik, mert nagyon sok törvénysértést találtak.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Ház! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerinti 10-10 perces időkeretben. Ketten jelentkeztek előre, Kontur Pál és Almássy Kornél képviselő urak, ezt követően pedig Horváth János, Göndör István és Kovács Tibor képviselő urak következnek.

Megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

KONTUR PÁL (Fidesz): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Ház! Első képviselői ciklusomat töltve, autószerelő munkásemberként nagy elszánással kezdtem olvasni az Állami Számvevőszék éves jelentését. Felszólalásomban a munka világát érintő, a munkaerőpiaccal kapcsolatos ÁSZ-jelentést szeretném röviden érinteni.

A jelentést lelkiismeretesen átolvasva megállapítom, hogy alapos, korrekt és precíz munkát tartottam a kezemben. Sok tanulságot tartalmaz. Olyan megállapításokat olvastam benne, amelyekből a kormánypárti képviselők és az ország kormánya is bizalommal levonhatják a tanulságot, és azt alkalmazhatja is munkája során a gyakorlatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ-jelentés függelékének a Munkaerő-piaci Alappal foglalkozó első mondata viszont mellbe vágó. Idézem: "2005-ben a foglalkoztatás színvonala a viszonylag gyors gazdasági fejlődés ellenére stagnált." Ugyan az elmúlt ciklusban nem voltam képviselő, a munkás és alkalmazotti tagozat vezetőjeként azonban nem egy és nem két fórumon hívtam fel a koalíció figyelmét a munkanélküliség tartós emelkedésére. Miután önök a KSH adatait nem tudták letagadni, minduntalan a foglalkoztatottság emelkedésével hozakodtak elő. Most azonban az ÁSZ állapította meg, hogy hazudtak. Két év kormányzati propagandájából ennyire tellett.

Őszöd óta tudjuk, önök csak úgy csináltak, mintha dolgoznának, és ezzel megetették az országot. Mi történt azonban a valóságban? A munkanélküliségi ráta 2005 végére jelentősen megnőtt, 7,2 százalékra. A regisztrált munkanélküliek száma 50 ezer fővel emelkedett. És itt álljunk meg egy szóra! Az 50 ezer új munkanélküli ember mögött valójában egy-egy család megélhetése áll. Már sokszor elmondtam, ha megkérném ezeket az embereket, hogy álljanak egymás mellé, sorban a Hősök terén, Hatvannál lenne a sor vége. Tisztelettel kérdezem, hogy a pénzügyminiszter úr vagy a munkaügyi miniszter úr óhajtja-e megkeresni a sor végét, és elmagyarázni a munkájukat és megélhetésüket elvesztett embereknek, hogy a statisztikák a látszat ellenére javulnak.

Önök nemzeti foglalkoztatási akciótervet készítettek, telis-tele hangzatosnál hangzatosabb programmal, célelőirányzatokkal, alapokkal és prioritásokkal. Mindezekről az ÁSZ tömören csak ennyit állapít meg: "Az intézkedések eredménye foglalkoztatási szempontból csekély. Csupán a foglalkoztatás szinten tartásához voltak elegendők." Magyarul önök nem csináltak semmit, tisztelt kormány. Vagy ha tettek is valamit, nem értek el semmit. Ezt nevezik pótcselekvésnek. És hogy mi a 2005-ös, és tegyük hozzá csendben, a 2006-os év valósága? Továbbra is kirívóan alacsony a foglalkoztatottság a fiatal pályakezdők és a legidősebb korcsoportok körében. A pályakezdők alkalmazását segítő tb-járulékkedvezmény csekély hatást gyakorolt a foglalkoztatottságra.

(10.40)

A tervezett 45-46 ezer Start-kártya helyett annak alig több mint ötöde került kiadásra. Lefordítva: még mindig minden ötödik pályakezdő munkanélküli úgy ismeri meg a munka világát, hogy egy pofont kap, mondván, nem kellesz, nincs rád szükségünk. A prémiumévek program kedvezményeit 2005-ben "mindössze néhányan vették igénybe". Tehát nem javult a legidősebb munkavállalók helyzete sem a munkaerőpiacon. Pontosan kimondva: ez volt a száz kicsi lépés egy helyben.

No de a Munkaerő-piaci Alap forrásait azért valamire el kellett költeni. Önök a nyolc alaprészt a költségvetési mellékletben húsz kiadási jogcímen szerepeltetik. Így lehet életre hívni azt a lehetetlenséget, hogy "a szakképzési alaprész kezelési költségét végző OM működési kiadásait a szakképzési alaprészből képezi". Kérdezem a pénzügyminisztert, ön mennyire tartja megnyugtatónak ezt az elszámolást. És ha magunknak nem tudunk pontosan elszámolni, hogy akarunk az Európai Uniónak forint-fillérre elszámolni a támogatásokról?

Tisztelt Kormánypártok! A munka világa terén nyújtott 2005-ös munkájukat az ÁSZ-jelentés alapján is csak úgy lehet összefoglalni: dupla nulla, szaltóval. Ha én így szereltem volna 35 évig autót, akkor már régen nem lenne munkám. S nekem ne jöjjenek azzal, hogy az önök feladata valamivel összetettebb, mint az autószerelés, mert önök ezt önként vállalták. Önök ezek szerint pedig nem értenek a feladatukhoz, a munkájukhoz. Egyhez azonban értenek: a segélyosztogatáshoz. A segélyek világa pedig - és ezt önök nagyon is tudják - a legalantasabb; aki segélyt kap, annak azért nem kell tennie semmit. Az az ember segélyfüggővé válik, és önök pontosan erre építenek. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor a Gyurcsány-csomaggal a segélyeket is kiöntik.

Köszönöm szépen. Az Állami Számvevőszék korrekt munkájához további jó egészséget kívánok.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Ház! Mivel az írásban előre bejelentett felszólaló nincs a teremben, megadom a szót Horváth János képviselő úrnak. De előtte kétperces felszólalásra jelentkezett Ékes József képviselő úr, Fidesz. Parancsoljon!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szabó képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék visszakanyarodni; ugye, a kétperces felszólalásnak az a lehetősége, hogy az előzőekben elhangzottakhoz lehet kapcsolódni.

Az Állami Számvevőszék jelentéséből kiderül, hogy a víz- és csatornaberuházásoknál 1,6 milliárd forint visszakerül a kormányzati körbe. Ez azonban a törvény többféleképpen való értelmezéséből adódóan már négy éve húzódik és halasztódik. Az Állami Számvevőszék is jelezte, hogy ott, ahol több önkormányzat összefogásával valósul meg egy beruházás, az adóhatóság minden megyében másképp és másképp értelmezi az áfa-visszatérítés lehetőségét.

Az Európai Unión belül is működik egy petíciós bizottság. Tállai képviselőtársam utalt arra, hogy balgaság volt megszüntetni a számvevőszéki bizottságot, mert a törvényből adódóan másképp és másképp értelmeznek dolgokat, és a hatósági rendszeren keresztül a másképp értelmezés miatt adott esetben önkormányzatok esnek el az áfa-visszatérítés lehetőségétől. Óriási viták vannak ebből, és az a gesztortelepülés, amelyik felvállalja nyolc-tíz önkormányzat irányítását a csatornaberuházásnál, egyszerűen padlót fog vagy hitelre kényszerül, mert a rendszer úgy épül fel, hogy - a törvény többféleképpen történő értelmezéséből adódóan - húzódik az áfa-visszatérítés biztosítása az önkormányzat számára. Ilyenkor kellene a rendszerben egy olyan ellenőrzési tevékenységet végrehajtatni a magyar parlamentnek, hogy az ilyen anomáliákat ki tudja szűrni, és azok az önkormányzatok, amelyek valóban felvállalják a gesztortevékenységet, a megfelelő forráshoz időben hozzá tudjanak jutni, mert nagyon jól tudjuk, hogy a mai világban milyen állapotba kerülhetnek azok az önkormányzatok, amelyeknek likvidhitelt kell felvenniük.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő állami számvevőszéki jelentés rendkívül sok gondolatot ébreszt. Hallottuk elnök úrtól az igen tartalmas és magvas összefoglalást, ami jó volt és hasznos, hallottam továbbá a vezérszónokoktól és képviselőtársaimtól az erre való reflexiókat. Én ezt kívánom folytatni, s részben reflektálni a reflexiókra is.

Maga az anyag olyan alapos, elméleti és empirikus szempontból olyan kitűnő, hogy ez egy hosszabb értekezés tárgya lehetne, és ezt meg is érdemelné. Nekem ebben a korlátozott időben azonban nincs más lehetőségem, mint hogy néhány kiemelt témára reflektáljak.

Szabó Lajos képviselő úr azt mondta, hogy nem találkoztunk adathamisítás jelenlétével. No, ez jó hír. S ha így is volna, akkor még jobb hír volna. Most nem kívánok ennek a részleteibe belemenni, azonban a jelen magyar gazdaságpolitikai válság, krízis - talán gazdasági válság és kormányzati krízis - jelentős részben ott gyökerezik, igen tisztelt Országgyűlés, hogy a kormányzati tevékenység folyamán történt döntések hogyan kerülnek rögzítésre számokban, és mit lát ebből a kormány, az ország, a nép, a világ, az üzleti világ, amelyet ez különösen foglalkoztat.

Azt mondta Szabó Lajos képviselő úr a kormánypárt vezérszónokaként, hogy jól működik a gazdaság, de elmaradt az államháztartás egyensúlyát érintő feladatok kezelése. Ez igen diplomatikus megfogalmazás, a mondat első részével azonban nem tudok egyetérteni. A jól működő gazdaság nem olyan jól működik, mint szokott, és különösen nem úgy, mint ahogy képes volna. Hosszú témája lesz ez a következő hónapoknak, ezt én most csak kijelentem. Az államháztartás egyensúlyát érintő feladatokban aztán valóban elmaradtunk, hiszen erről szól az ország önvizsgálata, a tükörfeltartás különböző formában: a sajtóban, az Országgyűlésben, a Kossuth téren, valamint szerte az országban a tüntetések során. Arról van szó, hogy az államháztartás egyensúlyát érintő feladatokat illetően nem azt halljuk, amit gondolunk, hogy van, vagy különbözőképpen halljuk. Ez is témánk lesz.

Aztán azt mondta a képviselő úr, hogy az ellenzék nem végzi a feladatát. Bocsánat, hogy majdnem mosolygok azon, hogy az ellenzék nem végzi a feladatát. Egek ura! Gyakran halljuk azt, hogy az ellenzék túl sokat mozog és túl kritikus, no de ez nem nyugtalanít engem, hiszen végezzük a dolgunkat, van szemünk a látásra, fülünk a hallásra, és megtesszük az észrevételeinket. De hogy ezeknek mennyi az értelme, a foganatja, az persze megint további téma lehet.

Tállai András képviselő úr jól rátapintott a lényegre. Csak egy mondatát idézem, olyasmit mondott, hogy az ÁSZ-ellenőrzés hatása nem érvényesül. Ezt olyan tapintatosan mondta a képviselő úr, mint egy nagy diplomata; ha kormányfő lennék, javasolnám nagykövetnek Londonba a királynő mellé. Ez a diplomácia nagy mondata volt, képviselő úr!

(10.50)

Aztán hallottuk Gegesy képviselő úrtól, az SZDSZ vezérszónokától, hogy foglalkoznunk kell az ÁSZ-jelentéssel. Ámen, úgy van, de mennyire! Az Országgyűlésben azért egyetértés alakul ki lényeges kérdésekben.

Aztán különösen tetszett nekem, amikor Vas János képviselő úr az MDF részéről adatokat, számokat használt mindezeknek az érzékeltetésére; mert hiszen az ÁSZ-jelentésnek éppen az az ereje, hogy van benne jó adag elmélet és jó adat empirikus tapasztalat. Ezekből az empirikus tapasztalatokból Vas János képviselő úr ilyen hasznos számokra figyelmeztetett bennünket. Tisztelt Országgyűlés, jó, ha erre figyelmeztetve vagyunk, és meg is halljuk, hogy az újraelosztás mértéke körülbelül 50 százalék. Az ország munkájának és tevékenységének az eredményeit körülbelül 50 százalékig elosztja. Ki? Hát mi, az Országgyűlés, a kormány. Jól van ez így? Persze, hogy túlzott és túl nehéz, és különösen ahogy az elosztás történik, de jó, ha ezeket a szavakat, fogalmakat elővesszük, és tudatában vagyunk, mert akkor jobban figyelünk arra, hogy hogyan is.

Egyetlen téma megemlítésére marad alkalmam. Talán még Kontur Pál képviselő úr mondásához azt, hogy igen, a kormány nem hasznosította, úgy van, a kormány távolról sem hasznosította azt a munkát, amit az Állami Számvevőszéktől kaptunk. De nemcsak a kormány, tisztelt Országgyűlés; nézzünk a tükörbe: mi magunk, mi, az Országgyűlés - a mi intézményünk ez az Állami Számvevőszék -, hát mi is messze elmaradunk a hasznosításában. Valami olyasmi ez, ha filozófus lennék, azt mondanám, hogy a mulasztás bűnének egy újabb esetét követjük el.

Ilyen meggondolások alapján már csak egyetlenegy példát adnék én ehhez hozzá, amit majd más alkalmakkor továbbmondanék. A jelen magyar gazdaság, a jelen magyar gazdaságpolitika szinte kulcsszava, a megszorítások másképpen hangozna, ha az Állami Számvevőszék megint csak elméleti és empirikus munkáját alaposabban hasznosítanánk. Megszorításokról van ma szó, ezt mondja a kormány, és a kormány, ha valamiben sikeres, ezt elhiteti a közvélemény jelentős részével, különösen a sajtóval és az üzleti világgal. Jó volna, tisztelt Országgyűlés, ha segítenénk a sajtónak, hogy - hogy mondjam elegánsan - dörzsölje meg a szemét, és lássa meg jobban, hogy mi van, és segítsünk az üzleti világnak, a gazdaságpolitikának, a vállalatoknak, hazaiaknak és nemzetközieknek meglátni azt, hogy az ország gazdasági válságból és politikai krízisből való kimozdulásának az eszköze nem a megszorítások, hanem éppen a kinövekedés abból, ahol vagyunk. El vagyunk maradva.

A megszorítás fájdalom - több lesz az adó, több lesz az egyéb regulációs teher -, de itt a kinövekedés lehetősége. Magyarországon is előfordult már ez, van erre példánk, a múlt évtized vége felé, de hát szerte a világban is. A kinövekedés azt jelenti ugyebár, tisztelt Országgyűlés, hogy több a foglalkoztatottság, több a nemzeti jövedelem, a több foglalkoztatottság több munkaerőt jelent, a megemelkedő kínálat az inflációt visszaszorítja, a megemelkedő adóalap a GDP-t, a Kincstár bevételét emeli anélkül, hogy adóemelésre lenne szükség, sőt adócsökkentés inspirálhatja az embereket több munkára és kevesebb adóelkerülésre. Ilyen tételeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) tanulhatunk ebből a jelentésből, és akkor jobban hasznosítjuk.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Szocialista Párt képviselője előtt megadom a szót két percre Iván László képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport részéről. Öné a szó, képviselő úr.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék jelentését nagyszerűnek tartom. Nagyszerű tájékoztatás, nagyszerű elszámoláshoz szükséges feltételeket és következtetéseket is tartalmaz. Azt hiszem, mindannyiunk számára rendkívül fontos az, hogy ebből miket szűrhetünk le, illetve visszamenőleg milyen fontos tényezőket emelhetünk ki.

Jómagam a társadalombiztosítással kapcsolatos megállapítását emelném ki a társadalombiztosítás rendszerében lévő ellentmondásokkal kapcsolatosan. A szerkezeti és finanszírozási problémák mellett számos szabályozási kérdés is megoldásra vár. 2005-ben az előrehozott öregségi nyugdíjban 18,3 százalékkal többen részesültek a megelőző évi 112 ezerrel szemben. Fölhívom a figyelmet arra is, hogy az államháztartás nagy ellátórendszereinek a struktúrája 2005-ben is gyakorlatilag változatlan maradt.

Az elemzésekhez természetesen hozzá kell tennünk azt, hogy ezek a jelentésben található nagyszerű számszaki megállapítások nem jelentik azt, hogy mi ebből leszűrtük a következtetéseket visszamenőleg és a következő évre vonatkozóan; nekünk ebből tanulságként meg kell fogalmaznunk jó néhány dolgot. Nem vesszük ki és nem vettük figyelembe például, hogy ezek a strukturális módosítások miért nem következtek be.

A második megjegyzésem, hogy ebben az esztendőben és a következő évi költségvetéshez is szükséges annak figyelembevétele, hogy közben az idősödés következtében ennek a népességnek, ennek a társadalomnak olyan problémái adódnak, amelyek pontosan az öregségből származó kiadások növekedését jelentik, és ha ezt mi visszafogjuk, megkurtítjuk, akkor annak a következménye az lesz, hogy sokkal több ráfizetés lesz pótlólagosan, késői következtetésképpen megállapítva, hogy nem tettük meg a megfelelő lépéseket már most az Állami Számvevőszék jelentése alapján.

Köszönöm szépen a türelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, a Szocialista Párt részéről. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Talán nagyon jó, hogy ilyen sokan hozzászólnak, és a példa azt bizonyítja, hogy tényleg jó az ÁSZ-jelentés, egy jó jelentés kapcsán tudunk értelmes vitát folytatni, és tudunk véleményeket, nézeteket ütköztetni.

Az első: nem tudom szó nélkül hagyni, Tállai képviselő úr - és örülök, hogy itt van -, hogy miközben előadja kellő szenvedélyességgel, hogy óvjuk meg az Állami Számvevőszéket a politikától, amiben önnel mélységesen egyetértek, nemcsak én, hanem a frakciónk minden tagja, azért nem mulasztotta el rögtön hozzáragasztani a bizottsági struktúra kérdését. Tisztelt Képviselő Úr! Én ott ültem az ötpárti alakuló ülést előkészítő megbeszélésen. Ötpárti egyetértés volt abban, hogy milyen bizottsági struktúrája lesz ebben a kormányzati ciklusban az Országgyűlésnek. Szóval, azért ezt nem kellene belekeverni a dologba. De tovább folytatom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Továbbvinném azt, amiről beszélt Ékes képviselő úr. Én magamnak azt írtam föl - és ez nem fért bele a bizottsági véleménybe, mert ez már nem volt egyhangú -, én úgy tenném idézőjelbe, hogy nem egészen új, de egyre erősödő veszély, amiről beszélt az Állami Számvevőszék elnöke is, ahol a közszféra és a magánszféra találkozik. Ez egy meglévő és egyre erősödő veszély, mert nemcsak a parlamentben, amikor mi egymást ostorozzuk, hogy hogy döntünk a közpénzek felhasználásáról, hanem a Házon kívül is nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, hogy ez egy viszonylag könnyen megszerezhető forrás.

Tehát ezért egyrészt nagyon örülök annak, hogy korábban megerősítettük, hogy az Állami Számvevőszéknek joga van utánamenni a közpénzeknek az államháztartáson kívüli körökben is, és a példájuk mutatja, hogy a vízi közmű területén már elértek eredményt, és bízom abban, hogy a Ház, a parlamenti patkó minden frakciója kellően szilárd és eltökélt lesz abba, hogy azokat a közpénzeket igenis visszaköveteljük az állami költségvetésbe, amelyeket csalárd módon próbáltak meg egyesek ebből kivinni.

(11.00)

A másik kérdés, aminél egy kicsit szeretnék elidőzni: az államháztartás alrendszerei és ezen belül a társadalombiztosítás. Én nagyon örülök Iván képviselő úr felszólalásának és Vas János képviselő úr felszólalásának is. Szóval, van némi előny is abban, hogyha az ember több ciklust végigül a parlamentben. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy vagy nagyobb oka van a szemét lecsukni, és azt mondani, hogy tényleg kevés, amit tettünk, mert van évtizedes ajánlása is az Állami Számvevőszéknek, tehát mondhatom azt nyugodtan, hogy több kormányzati ciklusra visszanyúló megállapítása. Tehát én itt megkockáztatnám azt némi iróniával, hogy talán mégiscsak igaza van Gyurcsány Ferencnek, amikor azt mondja, hogy ki-ki tegye a szívére a kezét, és vállalja a saját felelősségét abban, ami a mai helyzethez vezet.

És ezért örülök - ezt elmondtam a zárszámadási vitában is -, hogy a jelentés a zárszámadással együtt van a Ház napirendjén, mert azért, képviselőtársaim, amikor egy ÁSZ-jelentésben az szerepel, hogy 2001-ben a társadalombiztosítás bevételeit megkurtítják, de a kiadás csökkentéséről nem döntenek... - és innentől jön a mi felelősségünk, hogy bizony minekünk sem volt bátorságunk ahhoz, hogy hozzányúljunk. Itt hivatkozom arra, amit Iván képviselő úr mond, csak én hangosabban kimondom - de gondolom, hogy ön ugyanerre gondolt -, hogy miért van az, hogy ma Magyarországon az 54 évet nem éri el a nyugdíjba vonuló átlagéletkora, és itt igaz az, amit Horváth János mond, hogy hogyan interpretálja a média. Kint már, a Ház falain kívül mindenki azt mondja, hogy nyugdíjkorhatár-emelés. Nem! A nyugdíjba vonulók korhatárát kell tudnunk megemelni, mert az 54 és a 62 közötti időszakot is ugyanennek az alapnak kell finanszíroznia.

És engedje meg nekem, nem akarom önt bántani, nem volt itt két ciklussal ezelőtt, de Horváth János képviselő úr talán megerősít, az ön szavaiból is kiveszem: igen, az öngondoskodás az, aminek az irányába kellene mennünk. Vajon föltette-e valaha magának a kérdést Orbán Viktor vagy a kormányának bármely tagja, hogy vajon miért korlátozta '98 és 2002 között a hatályos nyugdíjtörvényben az öngondoskodás rendszerét? Talán Tállai képviselő úr mint pénzügyi államtitkár tud erre válaszolni.

A lényeg az, hogy tényleg elindultunk '95-ben egy irányba, nagyon fokozatosan, mert tudtuk, hogy a magánnyugdíjpénztárba befizetett összeg hiányozni fog egy generáció nyugellátásából, és ezért a költségvetésnek kell majd helytállni. De ha valaki visszagondol, és előveszi abból az időszakból a számításokat, az mutatta, hogy ez évről évre növekszik, egészen addig, amíg nem kezd működni a magánnyugdíjpénztár rendszere. Tehát azt gondolom, hogy ilyen szempontból nagyon fontos az Állami Számvevőszék megállapítása, amit évről évre tesz, hogy gond van a társadalombiztosítás körül, külön az egészségbiztosítással és a nyugdíjrendszerrel, de ebben adósságunk van.

Szeretnék kiemelni még egy dolgot, ami szintén érdekes nekem mint az életem nagyobbik részét pénzügyi-számviteli területen és a vállalkozói szférában eltöltő embernek: én egy kicsit szomorú vagyok, hogy bizony mindig visszatér, hogy a beszámolónak a formai kötelmei szerint milyen kimutatások és mellékletek kellenek. Mert az, hogy a hitelesség megvan, az egy dolog, de az összehasonlíthatóság, az elemezhetőség - és erre most megint azt mondom, hogy én visszakerestem, a kilencvenes évek eleje óta jelenik meg az Állami Számvevőszék jelentéseiben ez a megállapítás a zárszámadásról, és ebben tényleg kellene érdemben előrelépni. Én bízom abban, hogy ebben a ciklusban a pénzügyminiszter úr erre fordít némi figyelmet.

És aztán szeretnék beszélni arról, hogy a költségvetés módosítása. Nekünk mint jogalkotóknak tényleg kellene ezzel a dologgal foglalkozni. Többen vannak, akik visszaemlékezhetnek arra, hogy milyen kísérletek történtek, hogy a zárszámadás keretében, és lehet, hogy egyszer le kellene ülnünk békésen beszélni arról, hogy a pótköltségvetésnek az eddigi tapasztalatok alapján körül tudjuk írni azt a feltételrendszerét, amit ide kell hozni a Ház elé. Mert ha ugyanazt a hosszú procedúrát akarjuk végigcsinálni, ami egy költségvetésnél van, akkor mindig lesz egy olyan kísérlet, hogy azért ezt nem, ez túl hosszú idő, meg kellene próbálnunk kitalálni kellő konszenzussal, hogy mi az, amit kormánypárt, ellenzék elfogad. A pénzügyben, a számvitelben nem ismerek kormánypártiságot és ellenzékiséget.

Engedjék meg, hogy hadd foglalkozzam néhány gondolat erejéig Kontur Pál úr gondolatával. Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt mondta, hogy autószerelő. Ha én beviszem a tízéves autómat önhöz, sosem voltam az ön műhelyében, de elfogadom, hogy öné az ország legjobb műhelye, ön a tízéves autómból nem tud újat csinálni, de tudja garantálni nekem újabb egy vagy két évre az üzemben tartás lehetőségeit, a jó állapotban tartást, működőképességet. Akkor most fordítsuk meg, amit ön mond!

Tehát a szavaiban nagyon furcsa ellentmondást érzek. Azt mondja, hogy stagnált a foglalkoztatás. Akkor tisztelettel kérem... (Kontur Pál közbevetésére:) - azért mondom, hogy jó a mondat, amit idéz, én is olvastam. Csak ahhoz, hogy stagnált, ehhez is kellettek erőfeszítések. Mert azért ha egy kicsit figyelmesen olvassa, akkor az is kiderül, hogy közben mennyi volt az elbocsátások száma. Tehát az, hogy stagnál, az nem így volt, hogy számoljunk háromig, és stagnál, ahhoz is komoly erőfeszítések kellettek, hogy egyáltalán stagnáljon. És azért annyit meg ön is elolvasott, hogy ha a foglalkoztatottak számát meg a munkanélküliek számát veszi, ez nem ilyen mérlegszerűen működött, hogy ez ennyivel változott, a másik nőtt. Érdekes módon ön mondta, hogy stagnál, és közben a másik növekszik.

Tehát talán mégiscsak igaz, amit Kiss Péter munkaügyi miniszter mond (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy valahonnan a rendszerbe bekerülnek olyanok, akik eddig nem szerepeltek a munkanélküli-nyilvántartásban. De mondok még egy másikat, és ezt szeretném...

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Letelt az idő, a tíz perc.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Hadd fejezzem be akkor egyetlen mondattal, elnök úr, és akkor nem kérnék még egyszer szót.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön mondta szó szerint: a tb-járulékkedvezmény kevés hatást gyakorol a foglalkoztatásra. Akkor miért tetszenek bennünket most butítani (Az elnök ismét csenget.) hosszú hetek óta, hogy a járulékcsökkentés megoldja a magyar gazdaság problémáit? Ugye, nem igaz? Ön is egyetért vele, én is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Ékes József képviselő úr. Hallgatjuk, képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Göndör István képviselőtársammal előtte már váltottunk pár szót, és valóban a közszféra, magánszféra találkozása. Az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos beruházások fontossága szempontjából biztos, hogy annyiba kellett-e hogy kerüljön. Tehát ilyenkor az emberben felmerül a kérdés, és erre én ebben az évben megkíséreltem egy utánajárást is, hogy van egy üvegzsebtörvényünk, amely kimondja azt, hogy a közpénzeket az állampolgároknak is nyomon kell tudniuk követni.

A legnagyobb probléma ott van, hogy ha egy önkormányzatnál egy fővállalkozónak van öt alvállalkozója, akkor nincs állampolgári mód és lehetőség, sőt a parlamenti képviselőnek sincs módja és lehetősége arra, hogy az összes szerződést az alvállalkozóktól is megkérje, és a valódi felhasználásának a fontosságára rá tudjon világítani, hogy valóban annyiba kellett-e hogy az kerüljön. Mert a legnagyobb probléma ott van, és talán itt az uniós források felhasználása tekintetében is számos olyan példát tudunk ma már elmondani, amiből egyértelműen kiviláglik az, hogy valóban túlzott költségen lesznek egyes beruházások megvalósítva.

És itt van az ellenőrzésnek a szerepe, amire én próbáltam rávilágítani, és talán nagyon jó lenne, hogyha a parlament ötpárti megállapodás keretén belül erre is kidolgozna egy rendszert, hogy valóban annyiba kell-e hogy kerüljön. Mert itt jön be a korrupciónak az esélye és a lehetősége, amikor ezeknek az ellenőrzése; sem az állampolgárok számára, sem a parlamenti képviselők számára nem áll módjában, hogy erre rávilágítsanak. Akkor abban az esetben, én úgy érzem, hogy maga a törvénykezésünk is sérül, hiszen az üvegzsebtörvényt meghoztuk, de nem hasznosítható, mert nem tudjuk végigkövetni a közpénzek felhasználásának a jelenlegi állapotát, és ebből adódóan valóban, a korrupció gyanúja egyre több alkalommal fordul elő. Erre kellene talán megoldást találnunk.

(11.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Göndör István kétperces hozzászólása következik.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Még egy gondolat, ami kimaradt. Horváth János képviselő úr... (Dr. Horváth János nem tartózkodik a teremben.) Sajnálom, elnök úr, inkább később kérek újra szót, amikor visszajön a képviselő úr, mert neki szerettem volna reagálni.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Iván László képviselő úr.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör képviselő úr előző megjegyzésére szeretnék reflektálni néhány gondolattal.

1998 és 2002 között az Idősügyi Tanács társelnöke voltam Harrach Péter miniszter úrral, és akkor 2001-ben megfogalmaztuk az úgynevezett idősügyi chartát. Ebben négy szempontot vetettünk fel, négy nagyon fontos szempontot, amelyeket régebbi szakmai törekvéseim és javaslataim alapján szerettünk volna egy idősügyi törvény megalapozásához közreadni. Meg is született, közre is adtuk, és amikor 2002 őszén az akkori Medgyessy-kormány első Idősügyi Tanács-ülésén szóba hoztam, kvázi a reformokkal kapcsolatosan jeleztem, hogy az egészségügyi reformot szociál-egészségügyi szempontok szerint kell megfogalmazni az idősödés sajátos velejárói miatt, akkor Csehák Judit akkori miniszter asszony határozottan felszólalt, és azt mondta, hogy nincs szükség reformra az egészségügyön belül.

Nos, ezt csak azért említem, hogy számos olyan másodlagos preventív intézkedésnek a beépítése maradt el éppen a 2005. évi költségvetésben is, amely arra szolgált volna, amire az előbb már utaltam: az idősödésből származó problémákkal való foglalkozásra; igazi, a költség, kiadás és bevétel arányának összevetésével kapcsolatos igazi viták, igazi megbeszélések nem történtek. Azt hiszem, az a négy-öt év, ami most mögöttünk áll, felhívja a figyelmet arra, hogy ezt nem lehet elmulasztanunk, és ezért azt hiszem, a legjobb helyen mondom el, hogy az idősödésből származó kérdések nemcsak nyugdíjkérdések, nemcsak egyszerűen költségkérdések, nemcsak egyszerűen a nyugdíjkorhatár kérdései (Az elnök csenget.), hanem azt is jelentik, hogy ezt most másképpen, rendszerben kell tárgyalnunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt részéről kíván hozzászólni.

Öné a szó, képviselő úr.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván azon képviselőknek, akik az ÁSZ ügyeivel foglalkoznak, nem lesz újdonság, amit mondok, de talán vannak olyanok, akik nem naprakészek ilyen információkkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ-nak 2001 ősze óta nincs alelnöke, az akkori alelnökök megbízatása különböző okok miatt megszűnt, és azóta tesz kísérletet több alkalommal az Országgyűlés, hogy jelölteket állítson, és azokról döntés szülessen itt, a parlamentben. Nekem, mint az éppen aktuális jelölőbizottság elnökének, úgy gondolom, ezen napirend kapcsán erről a témáról is beszélni kell, már csak azért is, mert kicsit disszonánsnak tűnhet egy kívülálló számára az, hogyan fordulhat az elő, hogy a parlamenti patkó mindkét oldalán dicséretek hangzanak el az Állami Számvevőszék munkájával kapcsolatban, és egy ilyen fontos törvényi kötelezettségének mégsem tud eleget tenni az Országgyűlés immár több mint öt éve.

Számomra is kicsit érthetetlen és megmagyarázhatatlan a dolog, de a tényszerűség kedvéért, úgy gondolom, el kell mondani azt a furcsaságot itt, a parlament nyilvánossága előtt is, hogy három és fél évig az ellenzéki oldal egyszerűen jelöltet sem volt hajlandó állítani, és attól is elzárkózott egyértelműen, hogy a kormánypárti oldal egyértelmű szakmai jelöltjéről külön is döntsön az Országgyűlés. Természetesen olyan elképzelhető, hogy egy politikai párt, értékelve egy bizonyos helyzetet, úgy véli, hogy az Állami Számvevőszék szerkezetében nincs szükség az alelnöki pozícióra; akkor úgy gondolom, az a helyes eljárás, hogy javaslatot tesznek a számvevőszéki törvény módosítására, mert hiszen most, ennyi idő után tulajdonképpen már mulasztásos törvénysértésben van a Ház, hiszen kötelességünk lenne alelnököket választani. Tehát három és fél év telt el úgy, hogy az ellenzéki oldal jelöltet sem volt hajlandó állítani, mindenféle külön indok és magyarázat nélkül.

Nekünk, a kormánypárti oldalnak az előző ciklusban is az volt a véleményünk, hogy számos olyan kitűnő szakembert ismerünk mind az Állami Számvevőszéken belül, mind azon kívül, akit alkalmasnak tartunk arra, hogy az Országgyűlés többsége erre a posztra megválasszon, és egyértelműen az volt az álláspontunk - szemben más országok gyakorlatával, ahol ezt a pozíciót is valamiféle politikai alku alapján döntik el a politikai pártok; van ilyen megoldás is, meg van olyan is, hogy szakmai alapon születik a döntés -, mi azon a véleményen voltunk, hogy erről szakmai alapon kellene dönteni. Az ellenzéki pártok azt az álláspontot fogalmazták meg, hogy szerintük a parlament két oldalának kellene egy-egy jelöltet állítani, és arról aztán szavazni.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A három és fél év elteltével némi változás következett be, és erről is őszintén kell beszélni. A kormánypárti oldal megnevezte a maga jelöltjét, illetve az ellenzéki oldalról is elhangzott egy jelölés. Ezt követően a kormánypárti oldal azt az álláspontját fejezte ki, hogy sajnálatos módon nem tudja száz százalékban biztosítani az ellenzéki oldal jelöltjének a megválasztását, mivel az ominózus jelöltről a korábbi időszakban már egy nemleges döntés született itt, a parlamentben. Ezt követően sajnálatos módon a folyamat ismételten megállt, és azóta is az a helyzet, hogy ez a bizottság nem tud működni, mert az ellenzéki oldalnak nincs jelöltje erre a posztra.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy különösen ellentmondás ez a tekintetben, hogy milyen vélemények fogalmazódtak meg és hangzottak el például itt ezen a mai ülésen is. Lehet dicsérni az Állami Számvevőszék tevékenységét itt, a nyilvánosság előtt, és aztán meg nem jelölni jelöltet arra az alelnöki posztra, amire egyébként törvény kötelezné az Országgyűlést. Ez egyszerűen érthetetlen és megmagyarázhatatlan.

Arra buzdítanám és kérném az ellenzéki pártokat, hogy lépjünk túl ezen a gyakorlaton, és próbáljunk meg egy konszenzust kialakítani ebben a kérdéskörben, mert látjuk és tapasztaltuk itt, hogy az Állami Számvevőszék feladatai az elmúlt években nem csökkentek, hanem lényegesen növekedtek, újabb és újabb megbízatásokat adott az Országgyűlés is az Állami Számvevőszéknek. Indokolt az, hogy abban a nemzetközi közegben, amiben az Állami Számvevőszéknek is dolgoznia kell, és amelyben az elnök úr is jelentős szerepet vállalt az előző időszakban, legyenek olyan elnökhelyettesei az Állami Számvevőszéknek, akik akár az elnök urat parlamenti vagy egyéb más tevékenységében tudják helyettesíteni, illetve egyes szakterületeken segítik a munkájukat.

Tehát azt ajánlom a tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, hogy próbáljunk meg e tekintetben rövidesen konszenzust kialakítani, és ezt a méltatlan állapotot minél hamarabb megszüntetni.

Köszönöm szépen.

(11.20)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Most kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselő úr szólított meg egyrészt a bizottsági struktúra kapcsán, hogy mind az öt párt elfogadta. Hozzáteszem, képviselő úr, hogy én magam is megszavaztam. Most képzelje el azt a hangulatot, amelyben akkor volt az ország meg az Országgyűlés, hogy Gyurcsány Ferenc mond valamit, és ha valaki az ellen mer tenni, aminek az a lényege, hogy itt takarékoskodni kell, és valaki az ellen mer szólni ott, abban a pillanatban, az ellen mer szavazni az Országgyűlésben, nem is tudom, mi lett volna ebben az országban. Csak most már eltelt egy kis idő, és ébredezünk, megtudtuk, hogyan értékelte a kormányfő Balatonőszödön a saját kormányának teljesítményét, egy kicsit kezd ébredezni is az ország, és másként látni a dolgokat, másként látni Gyurcsány Ferenc szavait, aki ezt kitalálta, hogy szüntessük meg a bizottságokat.

Én konszenzusos alapon mondom, hogy gondoljuk ezt át, és gondolkodjunk azon, hogy éppen azért, hogy a Számvevőszéket ne vonjuk bele a politikába - mert a költségvetési bizottságban, meg fogjuk látni, sajnos elő fog fordulni, mert ott nagyon politikai alapon mennek a szakmai viták is -, legyen egy olyan bizottság, mint a számvevőszéki bizottság volt, amely tényleg kizárólag szakmai alapon tudja a Számvevőszék tevékenységét értékelni.

A másik kérdés ez az öngondoskodás korlátozása az Orbán-kormány idején. Én azt javaslom a képviselő úrnak, hogy vegye elő az akkori számokat, és nézze meg, hogy a Horn-kormány által kialakított öngondoskodási rendszer mit jelentett pontosan az állami nyugdíjrendszernek. Azt jelentette, amit most elértünk, hogy ott tartunk, hogy egyszerűen nem képes fenntartani magát a befizetett járulékokból, és Magyarországon az emberek adóforintjaiból kell kiegészíteni és a hiányt pótolni. Ez véleményem szerint szakmai alapon nem helyes. Úgy gondolom, ez indokolta az akkori döntést, és ez most teljes egészében sajnos alá is van támasztva.

Az alelnök kérdésére majd egy következő kétpercesben szeretnék reagálni.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Horváth Képviselő Úr! Amiben egyet tudok érteni önnel, amikor arról beszél, hogy a kinövekedés - használunk egymás között ilyen fél szavakat, amit mi értünk, a kedves hallgatók valószínűleg nem -: tudja, képviselő úr, ebben csak egy érdekes van, ön akkor is ült ebben a Házban, amikor azt a gazdaságpolitikát megfogalmazták, hogy a belső fogyasztás ösztönözésével akartak elérni gazdasági növekedést - megint felvethetem a felelősség kérdését. Ma már a mérlegekből tökéletesen nyomon követhető, hogy ez a fogyasztási ösztönzés mekkora importbővülést okozott a magyar gazdaságban, és milyen hatással volt a fizetési mérlegre.

De visszatérve a gondolathoz: igen, a növekedés az, amit mi próbálunk, amit ma már elismer a Nemzeti Bank is, hogy beruházás- és exportvezérelt, csak tudja, képviselő úr, egy dolog van, mi itt a Házban készítünk prognózisokat, vannak szándékaink, de a vállalkozók - úgy, mint Kontur képviselő úr - döntik el, hogy bővítik-e az üzletüket, alkalmaznak-e több alkalmazottat vagy sem, és a prognózisok ennek függvényében változnak, és lesz belőlük valamilyen tényszám. Teljesen természetes, hogy a tény az a prognózistól általában eltér, mert nem tudjuk teljesen kiszámítani az ő reakcióit, ösztönözni tudjuk, de piacot nem tudunk neki csinálni, azt ő tud a vállalkozásával.

Arra, amiről Tállai képviselő úr beszélt: azért hadd mondjam azt önnek, nem a kormány határozta meg a bizottsági struktúrát, akkor még a kormánynak semmije nem volt, ez az alakuló ülés előtt van, tisztelt képviselő úr. Lehet, hogy önnek Gyurcsány Ferenc-fóbiája van, de azt nem az ÁSZ-jelentés tárgyában kellene megvitatnunk.

Még vitatkozom önnel, egy fél mondat: a jelentéseket, azt a több mint száz jelentést a szakmai bizottságok kapják meg, és minősítik, értékelik, az ő munkájukat segítik, nem a számvevőszéki bizottságét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács Tibor képviselőtársamhoz: szépen felvezette, hogy az ellenzéknek is partnernek kellene lenni az alelnökválasztással kapcsolatban. De az sem járható, hogy úgy viselkedünk, hogy ön megmondja, ön kit jelöl, és akit meg te jelölsz, azt majd nem fogom elfogadni. Talán ezen is túl kellene esni, és elfogadni azt, ha az ellenzék részéről is van egy nevesített személy, akkor pontosan ebben a kérdésben kellene olyan kompromisszumos megállapodást... - elnézést, nem is kompromisszumot, hanem egy olyan döntési mechanizmust kialakítani, hogy akkor nem vonom kétségbe az ellenzék által állított személy tényét, akkor azt mondom, hogy te jelölsz egyet, én jelölök egyet, és onnantól fogva elfogadjuk. Talán így kellene inkább viselkedni ebben a kérdésben.

ELNÖK: Folytatva a kétperces hozzászólásokat - most éppen hatan várnak hozzászólásra -, megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, hogy Ékes képviselőtársam kisegített. Képviselő úr, Kovács képviselő úr, az alelnökjelölés tárgyában: úgy gondolom, először is azt kellene elfogadni, hogy kétharmaddal kell az Országgyűlésnek elfogadni az alelnök személyét, tehát a két nagy párt, a két legnagyobb frakció nélkül ez nem fog menni. Innentől kezdve nem tudom, mi a konszenzus, ha nem az, hogy ha kettőt jelölnek, akkor mind a kettő elfogadja a másik jelöltjét.

Most akkor ez hogyan is történt? Úgy történt, hogy valóban volt egy időszak, amikor a Fidesz nem jelölt - ezt vállaljuk, ez a mi sarunk. De onnantól kezdve, amikor jelöltünk, és elfogadtuk mi az MSZP jelöltjét, az MSZP pedig nem fogadta el a másik nagy párt, amely nélkül nem lehet választani, tehát a Fidesz jelöltjét, innentől kezdve felállni, és azt mondani, hogy ez a Fidesz hibája, ez egyszerűen képtelenség. Amíg nem jelöltünk, és azt mondja a képviselő úr, hogy hibásak vagyunk, mert nem jelöltünk, talán azt a kritikát el kell hogy fogadjam. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy ebben a kérdésben mind a ketten sárosak vagyunk. De ezt beállítani a közvéleménynek úgy, hogy itt az MSZP teljesen rendben van, tehát jelöl egy személyt, azt mi elfogadjuk, viszont mi is jelölünk egyet, arra pedig egyszerűen kimondja, hogy nem, jelöljetek másikat, és addig jelöljetek, amíg nekünk ez nem tetszik, magyarul, hogy az egyik nagy politikai erő jelöljön kettőt, ez viszont, képviselő úr, nehezen fog menni. Ez az egyik kérdés.

A másik kérdés: én szégyellem, hogy ezt itt kell megbeszélni. A Számvevőszék alelnökeit jelölő bizottság egyébként zárt ülésen tárgyalja ezt a személyi kérdést. Úgy gondolom, ha korrektek vagyunk, ezt most itt befejezzük, és ha Kovács Tibor az elnöke ennek a bizottságnak, akkor hívja össze, és legyenek szívesek, folytassák a munkát. És lesz eredménye.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fidesz.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Szeretném Göndör Istvánnak elmondani, hogy nekem soha nem volt műhelyem, én mindig mint beosztott, egyszerű autószerelőként dolgoztam. Most is van egy ilyen munkahelyem.

Az autót pedig fiatal korban is és tízéves korban, mindenkor hozzáértően és szakszerűen kell javítani. Én az eddigi életemben így csináltam, így sikerült.

Az önök tevékenységéről pedig annyit szeretnék mondani, hogy stagnált, igen, stagnált a munkaerővel kapcsolatos témában az önök működése, ugyanis a munkanélküliség növekedése akkor volt a legmagasabb, 2005-ben és 2006 első félévében, és a legtöbb csődeljárás Magyarországon akkor volt. Igen, tettek is, sok mindent tettek, például nem munkanélkülinek hívják, hanem álláskeresőnek, aztán a minisztériumból letiltották a munkaügyi hivataloknak a munkanélküliségre vonatkozó információadását. Tehát tettek, tényleg tettek, de az az 50 ezer új munkanélküli abban az évben teremtődött. Nem is az a problémám, 400 ezer volt, korrekt ígéret.

És ne tízéves viszonylatban tekintse ezt a dolgot, mert az önök felelőssége négy évre vezetődik vissza. Arról beszéljen, négy év alatt mit tettek, és mi történt konkrétan 2005-ben. Most arról az évről van szó, ne tíz évekről beszéljen, akkor lehetne még 1945-től is nézni, hogy mit hibáztak, mert ha visszavezetjük, akkor még onnan is van itt sár az önök nyakában.

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Szintén két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Iván képviselő úrhoz először egy bővített mondatot: tisztelt képviselő úr, mélységesen egyetértek önnel, a prevenció... A példám nagyon egyszerű: az oktatásban erőltetjük a tornaórát, az úszásoktatást, aztán érdekes módon az életünknek bekövetkezik az a szakasza, amikor mi magunk sem megyünk el egy héten egyszer sem, nemhogy háromszor, hogy valamit tennénk annak érdekében, hogy idős korban, mondjuk, kevesebbet menjünk orvoshoz, kevesebb gyógyszert szedjünk, tehát kevesebb terhet rójunk az államháztartásra.

(11.30)

Sajnos, ez az egyéni magatartásbeli problémánk, ebben is kellene valamit tenni, tehát ezért egyetértek önnel a prevencióval kapcsolatban. Igenis, az most látszólag semmiben nem hasznosul, majd évtizedek múlva látszik ennek az eredménye, tehát ezzel foglalkoznunk kell.

Tisztelt Képviselő Úr! A másik kérdés: azt gondolom, hogy ön is, én is, családapaként is, de mondhatnék bárki mást, kerül olyan helyzetbe, amikor azt mondják, hogy nem csináltál semmit. De mi van e mögött a "nem csináltál semmit" mögött? - mert ön is megpróbál akkor a felszínen maradni.

Tisztelt Képviselő Úr! Igaza van önnek. Tényleg nem töröltük el a lakásépítés-támogatási rendszert, miközben a 2005-ös költségvetésben tökéletesen látszik, hogy milyen felelőtlen volt az a vállalás, amit 2001-ben indított az Orbán-kormány, és valójában ennek minden terhe csak 2002-től érvényesült. Évről évre látható, hogy százmilliárdokkal nő a költségvetés terhe, igen, nem tettünk semmit, nem állítottuk meg.

Mondhatjuk azt, hogy nem tettünk semmit, mert nem fogadtuk be azokat a felelőtlen javallatokat, amelyek... - roppant érdekes, tegnap Orbán Viktor arról beszélt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem teljesültek az adóbevételek. Azóta kikerestem, hogy hány milliárd forintos adóemelési javaslatot tettek az ellenzéki képviselő urak arra az évre. Hogy van ez? Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Megadom a szót két percre Balla György képviselő úrnak, Fidesz.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szögezzük le, hogy Göndör István lebukott. Lebukott, mert nem mondott igazat; ezelőtt mintegy negyedórával, hozzászólása végén közölte, hogy ha még tíz másodpercet beszélhet, akkor többször nem kér szót, ahhoz képest háromszor kért szót. (Taps a Fidesz soraiban.) Amivel természetesen nem az a baj, hogy képviselőtársam szót kért, hanem az a baj - és elnézést, most miniszterelnöki idézet következik -, hogy ilyen böszmeséget, tisztelt képviselőtársam, amit ön mondott, még ebben a Házban nem hallottam.

Az ön hozzászólásából a következőt sikerült megtudni az ország nyilvánosságának. Az ország bajaiért nem más a felelős, mint Kontur Pál nem létező autószerelő műhelye. A vállalkozók azért nem fejlesztenek, mert nincsen hozzá kedvük. Ön azt mondta, hogy tervezhetnek önök mindenféle számokat, ha a vállalkozók egyébként nem fejlesztenek, nem kívánnak beruházni, mit tehet akkor a parlament.

Tisztelt Képviselőtársam! Az a helyzet, hogy a parlament és a kormány teremtsen olyan gazdasági viszonyokat, amelyben a vállalkozóknak van esélyük egyáltalán arra, hogy fejlesszenek. Ezt hogy lehet elérni, tisztelt képviselőtársam? Adó- és járulékpolitikával, megfelelő támogatási rendszerrel, megfelelő közbeszerzési rendszerrel, megfelelő költségvetési és államháztartási politikával. Így lehet elérni, tisztelt képviselőtársam. Ha nekem nem hisz, mert az nyilvánvaló, hát higgyen saját maguknak.

Miről beszélnek most, amikor beterjesztették a konvergenciaprogramot? Azért fog csökkenni Magyarországon a gazdasági növekedés, magyarul: azért lesz kevesebb fejlesztés, mert most ezeket a megszorításokat és ezeket az adó- és járulékemeléseket vezették be. Erről van szó! Ne beszéljen már félre, tisztelettel kérném, fejezzük be végre a böszmeségek felsorolását! Köszönöm szépen, képviselőtársaim. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Horváth János képviselőt illeti a szó két perc erejéig, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Göndör István képviselő urat szólítom meg, illetve tisztelettel válaszolok arra, amit mondott. Úgy emlékezik, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége idején olyan gazdaságpolitika kerekedett itt felül, ami a fogyasztásokat hangsúlyozta, és hogy az hiba volt.

Képviselő Úr! Az nem volt hiba. Az egész gazdasági tevékenysége a családnak, az országnak, a társadalomnak mindörökké a fogyasztás, azért termelünk, hogy fogyasszunk. Azért exportálunk, hogy olyan jövedelemre tegyünk szert, amiből aztán fogyasztunk. Végső soron az ember, a család az egész gazdasági tevékenység része, a többi az eszköz, hozzá vezető út. Hogy akkor, az Orbán-kormány idejében Széchenyi-terv és egyéb intézmények nevével a házépítés, a lakás volt az egyik jelentős szándék, azért, mert arra szüksége van a társadalomnak. Hányan élnek ma is, százezrek olyan körülmények között, amin szeretnénk túl lenni.

De különben is, visszamenni nyolc évre? Jó, menjünk vissza, visszamehetünk Adam Smith-hez is és Hunyadi Mátyáshoz is, azonban azzal nem világítjuk meg a jelenlegi gondjainkat. A jelenlegi gondunk az, hogy adóemelés, megszorítás, és abból a termelő és a fogyasztó is, mind a kettő megszorul, rosszabbul jár.

Ezt kívántam csak hozzátenni, nehogy azzal az érzéssel menjünk el, hogy a fogyasztásemelés valami nemkívánatos dolog. Igen, kívánatos.

ELNÖK: Kovács Tibor képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP, kétperces időkeretben.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A Horváth János által elmondottakra csak egy rövid reagálás. Azok a gazdaságpolitikai eszközök, amelyek működőképesek például az Egyesült Államokban, nem biztos, hogy működőképesek Magyarországon. Ez az egyik megállapítás.

A másik pedig az, hogy a gazdaság nagyjából rendben van és működik, a magyar költségvetésnek vannak problémái, tisztelt képviselő úr. Többet költünk, mint amennyi bevételünk van, és amiből ezt finanszírozni tudnánk. Ha azt az adómérséklési politikát folytatná a kormányzat, amit itt Orbán Viktor ajánlott nekünk, akkor lehet, hogy egy-két év múlva már nem lenne itt miről beszélnünk, mert bezárhatnánk a boltot.

Egyébként abban egyetértek Tállai képviselő úrral - és itt már visszatérnék az alelnöki problémára -, hogy valóban, ezt a kérdéskört nem itt, a parlament plenáris ülésén kell megbeszélni és megvitatni. Én csak a figyelmet szerettem volna ráirányítani erre a problémára, és gondolom, hogy azért az, hogy három és fél évig egyáltalán a jelöltállítás szóba sem kerülhetett az önök oldaláról, az mégsem a mi sarunk, mégsem a mi problémánk, hanem talán önöknek kellett volna valamiféle magyarázatot adni erre a kérdésre. De én a magam részéről ezt a témát itt a plenáris ülésen lezárom, össze fogom hívni a bizottság elnökeként a jelölőbizottság ülését, és bízom abban, hogy az ellenzéki oldal is tud olyan jelöltet állítani, akit a parlamenti többség itt meg tud választani titkos szavazással. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Iván László képviselő urat illeti a szó, Fidesz, kétperces időkeretben.

DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Nagyon fontosnak érzem azt, hogy az úgynevezett jelölésekkel vagy a bizottságokon belüli munkával összefüggésben az eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy sajnos nem az érvek ütköztetése történik általában. Bármilyen javaslat elhangzik, nem az érvek minősége szerinti döntésekhez tudunk eljutni, hanem általában mechanikus és gépies a leszavazás.

A másik megjegyzésem, hogy a másodlagos prevenciót emeltem ki, különösen az idősekkel kapcsolatosan. Az elsődleges prevenció hosszú távú kérdés, nemzedékek s a többi kérdése. Azonban a másodlagos prevencióban olyan problémáink voltak, vannak, amelyek megoldása biztosan ránk hárul, és a következő ciklusban és a következő években ezt nem lehet kihagyni. Ez a másodlagos prevenció az, hogy az idősödés kettős folyamatában egyrészt a normál idősödési változások kapacitásszűkülése, az idősödő ember életminősége és egészségét fenyegető kockázatok növekedése és a bekövetkezett megbetegedések utáni úgynevezett rehabilitáció be kell hogy kerüljön a költségvetési támogatások alfejezetébe, mert enélkül nincs úgynevezett megfelelő jövőgazdálkodás és jövőprevenció egészében véve.

A másik megjegyzésem, ami rendkívül fontos: például a '97-ben általam megalapított Batthyány-Strattmann László Idősek Akadémiája, amely éveken keresztül kitűnően működött, közel 2 ezer ember jön el minden hónapban háromórás előadásomra. A királyi tévé, vagyis a Magyar Televízió ezt közvetítette folyamatosan, egészen 2002 őszéig, amikor is az akkori kormányzat sajnos, úgy tűnik, valamiképpen nem tartotta olyan fontosnak, vagy nem tudom, milyen összefüggésben, de a tévé kimaradt a közvetítésekből, 2003-tól már nem közvetítik. Tehát az úgynevezett felvilágosító, másodlagos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és elsődleges prevenció ilyen megoldások révén nem valósulhatott meg.

Köszönöm szépen.

(11.40)

ELNÖK: Göndör István képviselő urat illeti a szó kettő percben, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Balla képviselő úr, öntől azt is elviselném, ha azt mondaná, hogy Lobó, a farkas.

Tisztelt Képviselő Úr! Lehet ilyen populista módon megközelíteni, ahogyan ön tette, én azt vállaltam, azt kívántam elmondani, ami az eredeti gondolataimból kimaradt, a többi... Engem gyerekkoromban úgy tanítottak, ha valaki beszél hozzád, akkor illik rá válaszolni. Ennyit tettem, de azért elmondanám önnek, mert két percben van erre időm, hogy abból, amit ön elmond, tökéletesen látszik a Fidesz és a szocialisták közti lényegi és alapvető különbség. (Közbeszólás az MDF-frakcióból: Úgy van.)

Amíg önök azt hirdetik - buta és beteges módon változatlanul - az embereknek, hogy majd az állam gondoskodik rólad, a Széchenyi-terv mintájára kiválasztunk tízezer vállalkozót, akinek tőkejuttatást dugunk a zsebébe, a többi pedig mehet, ahova akar, ezzel szemben mi tudomásul vesszük, hogy Magyarországon piacgazdaság van, a gazdaságot a vállalkozások mozgatják, és én erről beszéltem. Mi egyet tehetünk: próbálunk a vállalkozások számára zöldebb mezőt biztosítani, hogy fejlődjenek, hogy gyorsabban fejlődjenek, de azért, hogy szembesítsem önöket: lehet ezt tenni Fidesz módra, minimálbért emelni és az államkasszát gyarapítani a járulékbevételekkel - és lehet szocialista módra, a minimálbér adójának a megszüntetésével, és nem növelni a vállalkozások terheit. Ez köztünk a lényeges különbség, képviselő úr!

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Két percre megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Ház! Kovács Tibor képviselő úr úgy szólított meg engem, hogy akkor nem lesz már ország, ha még tovább csökkentjük az adókat, mert nem lesz miről beszélni.

Engedtessék meg, most magamat idézem, az írásomból: "Csökkenő adóráta képes ösztönözni olyan nagyságú emelkedését a nemzetgazdaság tevékenységének, hogy növekszik az adóbefizetés." Adóráta, adóbefizetés - két fogalomról beszélünk. Lehetséges, hogy adóemelés nélkül emelkednének az adók? Valójában - mondom én - nincs adóemelés, sőt csökkentés, mert nem történik megemelése az adótehernek, aminek a mérője az adóráta, nem pedig az adófizetés.

Íme egy példa, demonstrálni az elméletet. 200 ezer forint jövedelem után 40 százalékos adórátával 80 ezer forint adót fizet. Ha az adóráta 30 százalékra csökken - 40-ről 30-ra -, ennek hatására a gazdasági tevékenység megemelkedik, és mondjuk, 300 ezer forintra emelkedik ennek a személynek a jövedelme, akkor az adófizetés 45 ezer forint. 40-ről 45-re. Miért? Mert ugyanazzal az adóráta-csökkenéssel az adóbefizetés emelkedett. A Fidesz így tudja, de ezt nem a Fidesz találta ki, ez közgazdaság-tudomány, csak úgy látszik, a Fidesz erre odafigyel, amire sokan odafigyelnek szerte a világban.

Nos, tisztelt képviselő úr, tisztelt Országgyűlés, ebben az összefüggésben jó volna, ha eljutnánk oda, hogy meglátnánk: igen, adóráta-csökkenéssel több adó folyik be, mert megemelkedik az adóalap, ami a GDP. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Továbbá megemelkedik az adófizetési hajlandóság, mert az emberek kevesebb időt töltenek adóelkerülési igyekezetükkel. (Kovács Tibor: Ami, ha megtörténik, bezárhatjuk a boltot.)

Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként Szabó Lajos képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, az ÁSZ beszámolója körüli vita nagyon sok részletkérdést megnyit, és nagyon sok részletkérdésre van igény, hogy beszéljük meg.

Véleményem szerint ebben a vitában, ami most itt folyik Horváth János és Kovács Tibor között, el kell dönteni, hogy milyen feladatokat akar ellátni az állam, milyen módon kívánja ezt tenni, ehhez mennyi bevételre van szükség, és ezeket a bevételeket milyen módon kívánja beszedni az állam. Azt kívánom magunknak, hogy legalább a kérdéseket tudjuk közösen megfogalmazni. Azokat a kérdéseket, amelyekre adott válaszok viszik előbbre mindannyiunk jövőjét, és ezeknek a válaszoknak a megkereséséhez - hogy visszakanyarodjak az eredeti témánkhoz - kérjük az ÁSZ segítségét. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Egyelőre utolsóként szintén kettő percre megadom a szót Kontur Pál képviselő úrnak, Fidesz.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én már nem akartam szót kérni, de mégis kellett hogy kérjek, mert azt vettem észre, hogy Göndör úr, képviselőtársam egyszerűen gyűlölettel beszél egy másik dologról, hogyha valaki nem ért egyet az MSZP gazdaságpolitikájával, ezzel az ultraliberális gazdaságpolitikával, akkor az csak rossz lehet. Hol van a tolerancia? De ha olyan nagyon jó lenne az, amit önök csinálnak! Mi ezt vállaljuk, hogy így gondolkodunk, most is, és a jövőben is fogjuk vállalni. De hol van önökből a tolerancia? Újból kérdezem.

A másik: ha olyan nagyon jó lenne ez a gazdaságpolitika, amelyet most már négy éve folytatnak - nem tíz éve, négy éve, és Gyurcsány Ferenc másfél éve -, akkor nem tüntettek volna a pedagógusok, a rendőrök, az egész országban konszenzus lenne, és mindenki paradicsomi körülmények között élhetne. De nem így van! Nem így van! Senkinek nem tetszik, egyetlen társadalmi csoport nem tudja elfogadni az önök gondolkodását. És önök, mint egy trójai falóba, beülnek, és mennek, és senki, semmi nem számít, senkinek az érdeke, se nyugdíjasnak, se pedagógusnak, se kistelepüléseknek, senkinek az érdeke nem számít. Hát micsoda gondolkodás ez?!

Kérem azt a liberális, vagy nem tudom, milyen toleranciát! Legalább azt! Ne gyűlölettel beszéljen Balla Györgyről, amikor ő elmondja a Fidesz gondolkodását!

Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Most megadom a szót Almássy Kornél képviselő úrnak, MDF, tízperces időkeretben.

ALMÁSSY KORNÉL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég érdekfeszítő vita alakult ki. Én eredetileg csak az ÁSZ-jelentés oktatási részéről szeretnék beszélni, és az ÁSZ-jelentéshez szeretnék visszatérni.

Annyit mindenesetre megjegyeznék, valóban komoly probléma az, hogy az Állami Számvevőszéknek immáron öt esztendeje nincs alelnöke. A Magyar Demokrata Fórum egyébként ezt a választási kampányban is többször kifogásolta, és azt gondolom, ez a két nagy politikai erő felelőssége, hogy nem született konszenzus ebben a kérdésben. Ha ez így folytatódik, akkor lehet, hogy tényleg a törvénymódosítás lesz a megoldás.

Annyit azért reagálnék Kovács Tibor képviselő úr szavaira, hogy szerintem ma Magyarországon szakmai alapon nem történik kiválasztás, csak politikai alapon, és ez mindkét félre, mindkét nagy politikai pártra igaz, hogy politikai alapon történik a kiválasztás. Lehet, hogy olyan irányba kellene elmozdulni az ÁSZ alelnökeinek vagy elnökhelyettesének a megválasztása kapcsán, ami a legfőbbügyész-jelölési folyamatot is jellemezte, ahol meg tudtak egyezni a politikai pártok. Igaz, kicsit hosszan ment, mert a köztársasági elnöknek van jelölési joga, de lehet, hogy ebbe az irányba kellene elmozdulni. Szerintem ez a magyar politika és az újkori demokrácia szégyene, és egyébként az ÁSZ - amelynek a működésével alapvetően mindenki meg van elégedve, a működését mindenki kielégítőnek tartja - munkájának a lebecsülése, hogy nem tudunk állami számvevőszéki alelnököt választani. Azt gondolom, a Magyar Demokrata Fórum ebben partner tud lenni, és remélem, meg fogjuk találni a megfelelő megoldást. Viszont minél gyorsabban kell megtalálni a megoldást, és remélem én is, minél hamarabb összehívásra kerül az a bizottság, amely ebben az ügyben lépni tud, mert szerintem ez az öt év a magyar politikai élet szégyene.

Amiről azonban eredetileg beszélni akartam, nem az Állami Számvevőszék alelnöki pozíciója, hanem itt komoly vita alakult ki a társadalombiztosítás kapcsán. Az ÁSZ-jelentésben azonban nagy örömmel olvastam azt az egy oldalt, amely az oktatásról szólt, és ez az egy oldal alapvetően a felsőoktatásról szól, viszont ebben az egy oldalban a magyar felsőoktatásnak minden problémája le van írva.

Négy pontot említ a jelentés: a felsőoktatási integráció, a felsőoktatási kutatóhelyek problémáját, a normatív finanszírozási rendszer átláthatatlanságát és a felsőoktatási feladatfinanszírozás téves voltát. Mind a négy passzus a szívemből beszél, és azokra a problémákra világít rá, amelyre az oktatási kormányzat nem találta meg a megoldást.

(11.50)

Hozzáteszem, hogy a felsőoktatási integráció problémája - amely az első pont ebben a jelentésben - nemcsak az előző ciklus kormányzatára tartozik, hanem sajnos a Pokorni Zoltán-Pálinkás József vezette oktatási kormányzatra is. Mert ki kell mondjuk, hogy elhibázott volt. Az integrációra szükség volt, azonban sajnos számos esetben nem volt szerencsés az integrációs folyamat végrehajtása. Amikor 2000-ben végrehajtódott a felsőoktatási integráció, ezt két-három év után felül kellett volna vizsgálni.

Ez nem történt meg. Olyan képződmények jöttek létre, amelyek teljesen életképtelenek, és nem látják el azt a feladatot, amelyet a törvény előírt nekik. Létrejött a Nyugat-magyarországi Egyetem, amelynek Sopronban, Székesfehérváron, Mosonmagyaróváron és Győrött van kara. El tudják azt képzelni, hogy van egy egyetemi város, egy új egyetem, a Széchenyi István Egyetem Győrött, amelynek nem tagja az a tanítóképző főiskola, az Apáczai Tanítóképző Főiskola, mert nem tudnak megegyezni a felek? Sorolhatnám a példákat, hogy a Debreceni Egyetem kara egy nyíregyházi egészségügyi főiskolai kar, miközben Nyíregyházán egészségügyi főiskola van. Az elmúlt évben az volt a cél, hogy csökkentsük a karok számát, csökkentsük az intézmények számát. Nos, 55 intézményre sikerült leszűkíteni a kört 2000-ben, amikor az integráció lezajlott, és ma már ott tartunk, hogy újra 80 intézmény körül lehetünk. Ez egyébként az oktatás, a felsőoktatás finanszírozhatatlanságát jelenti. Ha ezekről a kérdésekről beszéltünk volna, akkor talán a tandíj elkerülhető lett volna, mert szerintem, ha egy átlátható, átgondolt felsőoktatási stratégia kerülne kialakításra, és erre az állami számvevőszéki jelentés rendkívül okosan rávilágít, akkor talán a tandíj elkerülhető lett volna.

De folytathatom a sort a következő passzussal, a felsőoktatási kutatóhelyek arányával. Azt írja ez a jelentés, hogy 92 százalékban a felsőoktatásban zajlik a kutatás-fejlesztési folyamat, mégis egyébként eléggé alulreprezentált a kutatás-fejlesztés támogatása, már ami a felsőoktatásra jutó forrásokból látszik. Ma a felsőoktatási normatívák jó részének ugyan van kutatási-fejlesztési része is, ma azonban ezek a normatívák nem a kutatás-fejlesztésre kerülnek fölhasználásra, hanem ezek a normatívák bizony az oktatásra, arra, hogy legyen fűtés, hogy legyen kréta a tantermekben, és nem fordítódik a kutatás-fejlesztésre. Pedig ha valami kitörési pont lehet Magyarországon, az a kutatás-fejlesztés. Tudom jól saját példámból, hogy nem lehet új kutatóhelyeket létesíteni, nem lehet új, fiatal kutatókat a pályára állítani, mert megalázóan kevés fizetéssel tudnak elindulni a pályán. Aki kutatás-fejlesztésre adja vagy adná a fejét ma Magyarországon, az általában a legjobb képességű hallgató lenne, azonban azért nem marad a pályán, mert kezdő fizetésként, mondjuk, bruttó 144 ezer forintból nem nagyon hiszem, hogy megfelelő minőségű kutatás-fejlesztést lehet folytatni. Hozzáteszem azt is, hogy ez is egy komoly hiányossága a mostani kormányzatnak. A 2004-ben elnyert GVOP-pályázatokból az elmúlt két évben, már ami a kutatás-fejlesztésre az egyetemekre és főiskolákra került, ezeknek elenyésző hányada került csak kifizetésre. Így pedig nem lehet kutatni, nem lehet fejleszteni, nem lehet a berendezéseket beszerezni, és teljesen bizonytalanná teszi a kutatások helyzetét az a fajta politika, amelyet nemcsak az oktatási tárca, hanem a gazdasági tárca is egyébként az európai uniós forrásoknak az átláthatatlan és néha túladminisztrált rendszere miatt folytat.

A harmadik pont, ami ebből az anyagból kiderül, és szintén örömmel olvastam azt, hogy az Állami Számvevőszék a normatív finanszírozás rendszerét mindenképpen átalakításra javasolja. Hiszen azt írja ez a jelentés, hogy a bevezetett és alkalmazott normák kialakítása és a finanszírozás egyes elemeinek a gyakori változása ellenére nem sikerült a költségvetés hatékony eszközévé tenni a normatív finanszírozást. Valóban így van, semmi köze nincs a normatív finanszírozásnak a minőséghez. Mi megint csak azt mondjuk, konzervatívok, a Magyar Demokrata Fórum azt hangsúlyozza, hogy a felsőoktatási normatívákat úgy kellene átalakítani, hogy tükrözze a minőséget, tükrözze valóban azt, hogy milyen kutatás folyik az intézményekben, tükrözze azt, hogy mennyi minősített oktató van az intézményben, és mondjuk, nem feltétlenül kell egy adott hasonló képzési formát folytató főiskolai karnak ugyanazt a normatív támogatást megadni, hanem igenis súlyozni kell, hogy mennyi a minősített oktató, milyen kutatások zajlanak, és például hogyan tudtak elhelyezkedni a pályán a végzett diplomások.

A negyedik pont, amelyet említ az állami számvevőszéki jelentés, a felsőoktatási feladatfinanszírozás nem túl hatékony volta. Ez valóban így van, ki tudom emelni 2004-ből is, tehát gyakorlatilag 2002-től folyamatosan, hogy olyan célokra adott pótlólagos támogatást az oktatási tárca, amelyek nem feltétlenül voltak megfelelőek, és nem feltétlenül élvezték egyébként a szakmának, a felsőoktatási intézményeknek az álláspontját. Például kifejezetten azt kérték az egyetemek és főiskolák, hogy ha lehet, akkor már számítógép-vásárlásra és informatikai beruházásra több pénzt ne adjanak, ne adjon az oktatási tárca, mert kis túlzással, de már minden tanteremben, sok helyen van számítógép és korszerű informatikai rendszer. Azonban más célokra, más kutatás-fejlesztési célokra, más eszköz- és műszerbeszerzésekre jó lenne forrásokat nyújtani. Azt gondolom, hogy itt a megoldás az lenne, ha a felsőoktatási pótlólagos feladatfinanszírozás felhasználási köre kicsit szabadabb lenne, és az intézmények szabadabban tudnának gazdálkodni ezzel a pénzzel.

Nagyon remélem, hogy ezt az állami számvevőszéki jelentést, ami az oktatásra vonatkozik - és tényleg azt gondolom, abban megállapodhatunk, hogy nagyon igényes, színvonalas anyag az egész ÁSZ-jelentés, ami elkészült; az oktatási része nekem különösen tetszik -, remélem, hogy az oktatási kormányzat is megfogadja azt, ami ebben le van írva.

Különösen aktuális ez a kérdés a tandíj bevezetése kapcsán, különösen aktuális, amikor mi naponta elmondjuk azt, hogy az nem reform, ha tandíj kerül bevezetésre. Viszont ezek a problémák ezek szerint nemcsak nekünk, MDF-eseknek meg ellenzéki képviselőknek problémák, hanem az ÁSZ is látja, hogy ezek a problémák súlyosan nehezítik a magyar felsőoktatás működését, és ezekre a problémákra megoldást kell találni. Remélem, hogy ezt megtalálja az oktatási tárca, és valóban, ebben az évben, főképpen a tandíj kapcsán egy átfogó felsőoktatási új stratégia kerül letételre.

Azt gondolom, végezetül még egy szót mindenképpen szólnék, hogy az a gazdaságpolitikai vita, ami itt kialakult az MSZP és a Fidesz között, nagyon érdekes. Azt gondolom, hogy meghallgatni kell egymást mindenesetre; az egyiknek a gazdaságpolitikájával van baj, a másik pártnak pedig a stílusával. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki részt venni a vitában. (Nincs ilyen jelzés.)

Jelentkezőt nem látok, így megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az ÁSZ elnökének, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mindenekelőtt szeretném azt mondani, hogy nagyon mély alázattal és tisztelettel köszönöm meg önöknek az irántunk való jóindulatot. Minden embernek - még egy ÁSZ-elnök is talán bizonyos határok között ember - nagyon fontos, ha néha azt mondják neki, hogy valamit jól csinál. Arra inspirálja ez a gyakorlat, ez a jóindulat, amit az Országgyűlés részéről tapasztalunk, kollégáimat, magamat is, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy önök a politikai döntéseket minél erőteljesebb szakmai bázison, minél árnyaltabban hozzák meg. Tudomásul kell venni, hogy a magyar jogrendszerben, a magyar alkotmányos felépítésben az ÁSZ-nak ez a fajta szerepe nem kikényszerítő szerep, hanem az önök bölcsességének a segítése, és ha a parlament meghallgatja, és azt mondja, hogy mégis máshogy dönt, akkor legalább egy alternatíva elhangzott, és nem vakon születik meg a döntés, és ennek megfelelően működik a gyakorlat.

Ha ezt a rendszert tovább tudjuk folytatni, és elfogadják tőlünk ezt a fajta megközelítést is, meggyőződésem, hogy akkor talán tudunk segíteni, és tudjuk szolgálni az országot, a közügyeket, az állampolgárok biztonságát. Nekem mély meggyőződésem, hogy az alkotmányos alapjogok közé az is beletartozik, hogy egy ember pénzügyi szempontból is nyugodtan le tudja élni az életét, és ne csak a terrorcselekményekkel, tragédiákkal és másokkal szemben legyen alkotmányos védelme, hanem a pénzügyek tekintetében is kapja meg attól az országtól, ahol él, az alkotmányos védelmet, amit neki meg kell kapnia. Ha ebbe az irányba el tudunk mozdulni, és ebben tudunk segíteni, az nagyon nagy dolog lenne.

Van néhány olyan apróság, nem leszek hosszú, amire szeretnék reagálni, mert talán fontos. Úgy gondolom, hogy itt egy nagyon érdekes gazdasági vita zajlott le a foglalkoztatásról és az adók világáról. Szeretném jelezni, mi úgy gondoljuk, hogy a konvergenciaprogramról tett véleményünkben is a jövő kulcsa, hogy tudunk-e Magyarországon egy jelentősebb, intenzívebb foglalkoztatást teremteni. A foglalkoztatás erősítése nélkül nem tudunk előrehaladni, nem tudunk versenyképesek lenni. Ezzel kapcsolatban két szakmai megjegyzés volna. Az egyik a felsőoktatáshoz is kapcsolódik. Végig kell gondolni, mert elképesztő, és elképzelhető-e egy országban, hogy a pályára kerülő emberek kétharmada diplomás, egyharmada pedig szakmunkás.

(12.00)

Nem lehet fönntartani ezt az arányt hosszabb távon.

A másik, amit szeretnék megjegyezni az adók sávjával kapcsolatban, hogy az adók zöme személyi jellegű, illetve fogyasztási típusú adó, ezekből vannak a jelentős bevételek. A társasági adó, amit a vállalkozók fizetnek, hagyományosan az egyik legkisebb adónem, az valahol 400-500 milliárd között mozog, és tény, nem szabad ezt sem elhallgatni, a vállalkozások állami támogatásként és különböző formákban az általuk befizetett adónál ebben a formában nagyobb állami támogatást kapnak. Tehát ez is egy érdekes ellentmondása ennek, ami azt jelenti, hogy az egész adópolitikát kell átgondolni az elkövetkező időszakban, mert nem tudunk enélkül továbbmenni.

Ugyanez vonatkozik a PPP-programnak a magántőke világára. Abban az esetben, ha a magántőke nem hoz pénzt, hanem ő a részvételét úgy képzeli el, hogy az állam kifizeti a saját részesedését - ami egyben egyébként az eddigi ilyen jellegű állami-magántőke vállalkozások sorsát jelentette, legtöbbször állami tehervállalássá alakult a beígért magánpénz is -, tehát nem addicionális forrást jelent, akkor lényegileg ebben a tekintetben nem jutunk előre.

Az Állami Számvevőszéknek nincs ellenére a magántőke és az állami tőke együttműködésének a segítése, de akkor ez egy valódi partnership legyen, egy valódi együttműködés, amelyben egyenlő felek egyenlő tehervállalással, egyenlő kockázatviseléssel tudnak előrehaladni. Én mélyen egyetértek Fónagy képviselő úrnak a Pénzügyi Szemlében lévő - ami itt a folyosón most föltornyozva megtalálható - és másik oldalon szereplő képviselők gondolatával is, hogy itt érdemes volna egy olyan állami garanciarendszert megteremteni, hogy ez egy valóban kiegyensúlyozott kapcsolatrendszer legyen.

Nem akarom elkerülni a számvevőszéki bizottsággal kapcsolatos megjegyzéseket. Mindnyájunknak van nosztalgiája, rendkívül korrekt, jó beszélgetések voltak a számvevőszéki bizottságban, élményszerű volt néhány filozofikus megjegyzését is Tölgyessy képviselő úrnak vagy másnak tapasztalni. Én úgy gondolom, hogy az az ország szuverén döntése, hogy milyen jellegű struktúrában óhajtja ezt megoldani. Reménykedem abban - a többi bizottság, a gazdasági bizottság, a költségvetési bizottság, a foglalkoztatási bizottság és a mai vita is, hiszen többen bizottsági előadók is hozzászóltak, ezt jelzi -, hogy a figyelem az Állami Számvevőszék munkája iránt megvan. Nagyon remélem azt is, hogy az az emberi szó, ami a jelentéseinkkel kapcsolatban kialakult a korábbi években - hiszen itt a képviselő urak számára is talán fontos volt, hogy szakmai beszélgetéseket tudtunk folytatni -, meg fog maradni.

Mi konzekvens küzdelmet folytatunk azért, hogy legyen jobb, de nincsenek illúzióim - és ez a vége, amit szeretnék mondani -; az Állami Számvevőszék pontosan tudja, hogy mindig fognak jönni új problémák, ha valamit megoldunk. Ettől én egy másodpercig sem leszek kétségbeesve, ez a dolgunk, csináljuk; ha az önök munkájában új probléma jelentkezik, akkor nekünk új feladatunk fog jelentkezni.

Annyit szeretnék még végezetül mondani - és ez a számok és a következtetések ügye -, nagyon érdekes az a gondolat, hogy ugyanazokból a számokból más következtetéseket vonunk le beállítottságunknál és más összefüggéseknél fogva. Én ennek a mértékét és a kockázatát szeretném jelezni. Ha ezek nagyon szélesen eltérnek, hogy ugyanazokból a számsorokból más következtetéseket vonunk le, és ezek az indíttatások nagyon erőteljesen divergálnak, akkor bizony nehéz helyzetünk van ezeket az ügyeket érintően.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. Hozzá kell tennem, hogy bocsánatot szeretnék kérni Tállai képviselő úrtól, mert amikor beszélt, akkor nem tudtam figyelni; a miniszter úr éppen az Ökotámmal kapcsolatos pénzügyminisztériumi döntésről tájékoztatott, hogy a program segítésében hogyan tudunk előrehaladni, és hogyan tudjuk benyújtani azokat a módosító indítványokat, amiket szükséges.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Az együttes általános vitát ezzel lezárom. Mivel a határozati javaslathoz nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor, a következő ülésünkön ennek elfogadásáról döntünk majd.

Most soron következik a Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól, valamint a 2005. január 1. és december 31. közötti időszakban végzett tevékenységéről szóló beszámoló és az ennek elfogadását kezdeményező országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/55. számon, a költségvetési bizottság határozati javaslatát pedig H/1011. számon kapták kézhez. A gazdasági, valamint az alkotmányügyi bizottság is előterjesztette ajánlását, amelyeket H/1011/1. és 2. számokon kaptak meg.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Berényi Lajos úrnak, a Közbeszerzések Tanácsa elnökének, 25 perces időkeretben. Elnök urat illeti a szó.