Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem önöket még egyszer, hogy elfogadják-e a módosított és már önök által is megszavazott módosításokkal a napirendi ajánlásomat. Kérem, gombnyomással szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy a Országgyűlés 203 igen szavazattal, 167 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta a napirendi ajánlásomat.

(14.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! 14 óra 9 perc van, áttérünk az interpellációk, azonnali kérdések, kérdések tárgyalására.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2008. június 2-i ülésünkön Szatmáry Kristóf, a Fidesz képviselőjének a pénzügyminiszterhez címzett interpellációjára adott választ sem a képviselő úr, sem a tisztelt Országgyűlés nem fogadta el, az interpellációt ezért elnöki jogkörben a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságnak adtam ki. A bizottság jelentését I/5861/1. számon kézhez kapták képviselőtársaim.

Az elfogadott napirend szerint először tízperces időkeretben a bizottság előadója, majd szintén tíz percben Szatmáry Kristóf képviselő úr és Veres János pénzügyminiszter úr kap szót. Elsőként megadom a szót Szabó Lajos képviselő úrnak, aki a bizottság jelentését kívánja szóban kiegészíteni.

Öné a szó, képviselő úr.

SZABÓ LAJOS, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság 2008. október 21-i ülésén az említett interpellációt megtárgyalta. A bizottsági ülésen Szatmáry Kristóf képviselő úr kiegészítette a kérdését, és a kérdés kiegészítésében utalt rá, hogy most is aktuálisnak tartja az interpellációban feltett kérdéseket. Mivel a kormány visszavonta az adórendszer-átalakításra vonatkozó csomagját, azon belül is az adócsökkentésre vonatkozó részeket, még inkább aktuálisnak tartja azt a kérdést, amit akkor feltett, és amire a választ nem fogadta el.

Válaszában Keller László államtitkár úr kérte a bizottságot, hogy a bizottság a jelenlegi helyzetnek megfelelően vizsgálja az interpellációra adott választ. Kifejtette, hogy a kormány, amellett, hogy visszavonta az adórendszer átalakítására vonatkozó adómódosító javaslatát, még az idei hiány csökkentésére is javaslatokat tett. A pénzügyi válság begyűrűzése miatt különféle más intézkedésekre is szükség lehet a költségvetés során, ezért most nem tartotta aktuálisnak azt, hogy a Házban az adócsökkentésről folyjon vita.

A kérdések során a bizottságban megoszlottak a vélemények arról, hogy most aktuális-e az adócsökkentés. Ellenzéki képviselőtársaim közül a Fidesz-t és az SZDSZ-t képviselő képviselők kitartottak amellett, hogy adócsökkentésre lesz szükség. Keller államtitkár úr a válaszában elmondta, hogy mind a munkáltatók képviselői, mind adószakértők azon az állásponton vannak, hogy a jelen időpontban adócsökkentésre mód nincs.

A bizottság a vita végén 14 igen szavazattal, 10 nem szavazat ellenében, tartózkodás nélkül az interpellációra a Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár úr által adott kiegészített választ elfogadta. A bizottság azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy a Házszabály 117. § (4) bekezdés b) pontja alapján fogadja el a bizottsági ülésen kifejtett, az interpellált által kiegészített választ. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig Szatmáry Kristóf képviselő urat illeti a szó. Képviselő úr!

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az élet elég különös forgatókönyvíró, ugyanis a történések úgy hozták, hogy az adócsökkentésről és bizalomról elmondott júniusi interpellációm ma sokkal aktuálisabb és húsba vágóbb kérdés, mint akkor, amikor az interpelláció elhangzott. Néhány hónappal ezelőtt jómagam is, a tisztelt Ház is azért nem fogadtuk el a miniszter úr válaszát, mert nem tartottuk elég konkrétnak és meggyőzőnek a kormány adócsökkentési terveit, bár idézhetném az akkori miniszteri választ, amely így szólt: "Reményeim szerint a 2009. január 1-jétől hatályba lépő csökkentett adó- és járulék- és adminisztrációs terhelést fogjuk Magyarországon megszavazni." Sajnos, a reményből megint nem lett semmi. Sajnos, ma már szó sincs adó- és adminisztrációcsökkentési tervekről.

A történelem úgy hozta, hogy ma már nem az a tét, hogy melyik vállalkozói réteg milyen mértékű támogatást kap az adócsökkentés révén, hanem sajnos az, hogy a magyar politikai rendszer képes lesz-e megfelelő és határozott választ adni az elmúlt időszak legsúlyosabb politikai és gazdasági válságára. Az elmúlt napok eseményei minden felelősen gondolkodó ember számára egyértelművé tették, hogy most magyar emberek százezreinek munkahelyéről, családok tízezreinek egzisztenciájáról és a hazai vállalkozók döntő többségének a túléléséről van szó. A tét az, hogy a hazai kis- és középvállalkozói réteg számára biztosítani tudjuk-e a túlélés feltételeit.

Tisztelt Országgyűlés! Óriási a baj, és sajnos a 24. órában vagyunk. Meggyőződésem, hogy nincs gazdasági fellendülés, nincsenek munkahelyek a hazai családi vállalkozások nélkül. Talán ma már valóban nem is az a legfontosabb kérdés, hogy hogyan jutottunk ide. Bár a tisztánlátás miatt el kell mondani, hogy most akármennyire is a nemzetközi pénzügyi válság szenvedő alanyai vagyunk, ennek nem lettek volna, nem lehettek volna ilyen súlyos következményei Magyarországra, ha a jelenlegi kormány Gyurcsány Ferenc vezetésével az elmúlt két-három évben - mondjuk ki - a nemzetközi folyamatoktól függetlenül nem idéz elő válságot Magyarországon. A felelősség egyértelmű. Nem váltunk, nem válhattunk volna az Európai Unió leggyengébb láncszemévé, ha Gyurcsány Ferenc felelőtlen és öncélú politikája nem vérezteti ki az országot és a magyar vállalkozókat. A felelősök ismerete azonban valóban nem mentesíti az ország és a parlament többségét attól, hogy közösen találjon megoldást az ország problémáira.

A júniusban elmondott interpellációm mára aktuális kérdései a következők. Lemondhat-e egy nemzeti vállalkozásfejlesztési program akár rövid távon is a vállalkozói terhek csökkentéséről? A pénzügyi válság kezelésére hozott intézkedések megfelelőek-e és elegendőek-e a magyar gazdasági válság kezelésére is, illetve helyreállítható-e az üzleti bizalom egy határozott, a vállalkozói terhek csökkentésén alapuló cselekvési terv nélkül?

A válaszok sajnos evidensek. Egy nemzeti vállalkozásfejlesztési program nélkül nincs kiút a válságból. Ez a fejlesztési program pedig a nemzeti fejlesztési terv forrásainak átcsoportosítása, az adminisztrációs terhek csökkentése mellett nem nélkülözheti az adók és járulékok csökkentését sem. A gazdasági válság leküzdésére pedig rossz válasz a jelenlegi, a hazai vállalkozásokat lebénító adó- és járulékrendszer befagyasztása. Az üzleti élet bizalmáról pedig annyi mindenképpen elmondható, hogy ha egynémely vezetővel szemben ez nem is helyreállítható, csak a következetes gazdaságpolitika képes csökkenteni a forintmilliárdokban mérhető hitelességi válságot.

Egyébként a kormány hitelességéről azért annyi elmondható, hogy nehéz hitelesnek lenni akkor, amikor a 2005. évi törvénybe foglalta az adócsökkentési programot, amit fél év múlva visszavontak. 2006 őszén ideiglenesnek ígérték a bevezetett megszorításokat, majd megígérték idén tavasszal, hogy ezeket mérséklik. Semmiből nem lett semmi. Önök valóban az elmúlt hetekben és napokban több vállalkozásélénkítő programot is bejelentettek, ami önmagában dicséretes törekvés. Igaz ugyan, hogy ezeket két évvel ezelőtt kellett volna megtenni. Ma már sajnos ez kevés. Kevés a vállalkozások túléléséhez, hogy egy-két százalékkal módosítani kívánják a pályázati kiírások kritériumait. Kevés néhány ezer vagy tízezer vállalkozás számára kedvező hitelfelvételi lehetőséget nyújtani.

Tisztelt Országgyűlés! Minden ígéret ellenére az elmúlt két évben éves szinten 500-600 milliárd forintot vettek el a hazai vállalkozásoktól, és ez a helyzet változatlan maradt. Minden ígéret ellenére az Állami Számvevőszék jelentése szerint 2007-ben a nemzeti fejlesztési terv mindössze 1,2 százaléka jutott a kis- és közepes vállalkozásokhoz. Minden ígéret ellenére a vállalkozások adminisztrációs terheit semmivel sem csökkentették. Ha minden így marad, önök fogják a pénzügyi válság oltárán a hazai kis- és középvállalkozásokat elsőként feláldozni.

Tisztelt Miniszter Úr! Hogyan mondhatna le az üzleti és vállalkozói élet biankószerűen a jogosan megígért adócsökkentésről, miközben a kormány az újabb megszorításokkal együtt nem tervez semmiféle strukturális és mélyreható költségvetési változást?

(14.20)

Mi fog változni, miniszter úr? A vállalkozásoktól elvont források így egy újabb feneketlen zsákba kerülnek, de egyben megszüntetik a kitörés növekedésében a beruházási forrásokat is. A vállalkozások többségének meggyőződése, hogy az a kormány és kormányfő, aki a jelen helyzetben nem képes egy nemzeti felemelkedési program alapját képező adócsökkentési tervet előkészíteni, az nem feltétlenül alkalmas a válság kezelésére.

Való igaz, hogy a nemzetközi pénzügyi válság hatására ma már a gazdasági élet szereplői által eredetileg elvárt adócsökkentés mértéke lehet, hogy nem tartható. (Zaj. - Az elnök csenget.) De az adóstruktúra átalakításával, az egyes területeken való kényszerű spórolással igenis megteremthető egy, a hazai vállalkozások számára érzékelhető adó- és járulékcsökkentés, nem beszélve egy esetleges adóamnesztia által felszabadítható pénzügyi forrásokról. Van önöknek számítása arra, hogy egy elhibázott adópolitika miatt hány tíz milliárd forint vándorolt például a környező országok bankjaiba, amit most haza lehetne hozni, és a pénzügyi válság kezelésének szolgálatába lehetne beállítani? (Zaj. - Az elnök csenget.)

Egy biztos: a legrosszabb, amit tehet a kormány, hogy nem tesz semmit. Közgazdászok tucatjai - egyébként nem jobboldali elfogultsággal vádolhatók - és jó néhány uniós állam is a gazdaságélénkítés programját választja a gazdasági válság leküzdésére, adócsökkentések révén. Németországtól Olaszországon át, Portugálián keresztül ilyen tervekkel állnak elő a gazdasági válság kezelésére.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A pénzügyi és költségvetési bizottság múlt héten kedden tárgyalta a korábban el nem fogadott interpellációt. Ott azért nem tudtam elfogadni Keller államtitkár úr válaszát (Zaj. - Az elnök csenget.), mert az véleményem szerint csupa kifogást tartalmazott. Kifogást arra, hogy mit miért nem lehet megtenni. Úgy tűnt, mintha a pénzügyi válság csak arra lenne jó apropó, hogy a kormánynak ne kelljen semmit csinálnia, ne kelljen betartania az ígéreteit.

Tisztelt Ház! Arra szeretném kérni a felelős többséget, hogy akkor fogadja el ezt a választ, ha úgy gondolja, hogy az üzleti és vállalkozói bizalom helyreállítható azzal, ha a kormány nem csinál semmi lényegeset az adócsökkentés területén, ha úgy gondoljuk, itt az ideje annak, hogy bemerevítsük az amúgy is túlfeszített adózási struktúránkat, ha valóban elhisszük azt, hogy vállalkozói adócsökkentések nélkül van kiút a gazdaságból. A többség ma ezt nem hiszi el.

Meggyőződésem, ha most nem tudunk kellő irányt szabni az ország gazdaságpolitikájának, lehet, hogy pár hónap múlva már késő lesz. Arra kérem a tisztelt Házat és főként az ellenzéki képviselőket, hogy ne fogadjunk el olyan választ, ami rövid távon letesz az adócsökkentésről.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Veres János pénzügyminiszter urat illeti a szó. Miniszter úr, tízperces időkeret áll az ön rendelkezésére.

DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Más körülmények között, még az első félév utolsó ülésnapján elhangzott interpelláció kapcsán tárgyal most a parlament. Ugyanakkor szeretném felolvasni pontosan az akkor benyújtott interpellációnak azokat a kérdéseit, amely kérdésekre a válaszok elhangzottak, pontosabban: a kérdést akkor a képviselő úr nem ugyanígy tette fel, de azt gondolom, mégis fontos visszatérni az interpellációban írásban megfogalmazott kérdésekhez.

A kérdések úgy szólnak: "A mostani kisebbségi kormány hajlandó-e végre társadalmi szerződést kötni az állampolgárokkal, hogy a közbizalom is helyreálljon, és a gazdaság és az életszínvonal is emelkedésnek induljon? A kkv-k tekinthetnek-e önökre partnernek, mint akik megértik, és tenni is akarnak a mozgásterük javítása, illetve helyzetbe hozásuk érdekében? Meghallgatják azokat az észrevételeket, tanácsokat és konkrét programokat, amiket beküldenek önöknek? Várom megtisztelő válaszát."

A képviselő úr nem pontosan ugyanezt mondta el a kérdésekben, amikor szóban az interpelláció az Országgyűlésben elhangzott, a kérdéseket így fogalmazta meg: "Kérdezem, miniszter úr, a mostani szocialista kisebbségi kormány hajlandó-e végre érdemi lépéseket tenni a gazdaság rendbetételére, hogy a közbizalom is helyreálljon, és a gazdaság és az életszínvonal is emelkedésnek indulhasson? Tekintenek-e végre partnerként a hazai kis- és közepes vállalkozásokra, illetve mit kívánnak tenni mozgásterük javítása, helyzetbe hozásuk érdekében? Meghallgatják-e végre azokat az észrevételeket, tanácsokat és konkrét programokat, amiket évek óta mind az ellenzék, mind a gazdasági élet szereplői mondanak önöknek? Lesz-e újra bizalom, miniszter úr?"

Ugye, itt szóban négy kérdés hangzott el. Akkor azt válaszoltam itt az Országgyűlésben, hogy mind a négy kérdésére igen a válaszom, a képviselő úr által feltett kérdésekre igen, igen, igen és igen a válasz.

Most azt tudom elmondani a képviselő úr által elmondott iménti hozzászólás kapcsán is, hogy az azóta bekövetkezett változások, az azóta lezajlott nemzeti csúcs, az azóta elhangzott vélemények - azt gondolom - még egyértelműbbé tették azt, hogy Magyarországon a stabilitás mindent megelőző érték. Az ország, az ország lakossága, az ország vállalkozásai és - úgy gondolom - a költségvetés stabilitása érdekében kell a legfontosabb döntéseket meghoznunk a következő időszakban is.

A képviselő úr ugyan itt hivatkozott más körülményekre is, hivatkozott arra, hogy mit és hogyan lehetne szerinte a költségvetés stabilitásának megtartása mellett is csökkentésként végrehajtani, ugyanakkor egyetlen olyan konkrét javaslat el nem hangzott a képviselő úrtól, amely forrásteremtés szempontjából az adócsökkentés bekövetkezte esetén kieső költségvetési bevételek pótlását biztosítaná.

Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét arra is, hogy a kialakult helyzetben a vállalkozások meghatározó képviselői, vállalkozói szervezetek vezetői a nyilvánosság különböző színterein, de leginkább a nemzeti csúcson is megfogalmazták azt, hogy az ő véleményük szerint mi a helyes sorrend. És noha tudják, hogy szükség van arra, hogy a magyar gazdaság versenyképességének növelése érdekében, illetve a gazdasági növekedés érdekében Magyarországon adó- és járulékcsökkentésre kerüljön sor, ezt most nem első helyre helyezett követelésként fogalmazták meg a jelenlévők, azóta még többen hangot adtak a nyilvánosság más színterein is. Azt gondolom, ezek felelős megnyilatkozások voltak, és az elmúlt időszakban kellően körülírva, kellően megindokolva ezek a vélemények - sok tekintetben közgazdasági megalapozásokkal is - a nyilvánosság számára elérhetőkké váltak, elérhetők voltak.

Azt tudom tehát mondani, hogy a képviselő úr által feltett kérdésekre, amelyeket írásban megfogalmazott, kifejezett ajánlatot tett a kormány, és kifejezett szándékot nyilvánított a kormány arra, hogy társadalmi szerződést kössön az állampolgárokkal a közbizalom helyreállítása érdekében. A kérdés csak az, hogy a társadalmi szerződés megkötésének célja miben fogalmazható meg. Véleményünk szerint abban, hogy az ország előtt álló igen jelentős kihívásokra most azonnal megfelelő választ tudjunk adni, a mi véleményünk szerint abban, hogy azt a stabilitást, amelyet a világban megbomló pénzügyi rendszer mellett is meg kell őrizni, meg lehessen erősíteni Magyarországon. És véleményünk szerint abban, hogy a meghatározó véleményt nyilvánító társadalmi partnerek véleményét figyelembe vesszük, és az ország lehetőségeinek figyelembevételével a különböző döntéseket ezt is figyelembe véve hozzuk meg.

Az ön által feltett második írásbeli kérdésre pedig, hogy a kis- és középvállalkozások a mozgásterük javítása érdekében a kormány részéről mire is számíthatnak, azt gondolom, az elmúlt két hét elég egyértelműen igazolta és bizonyította azt, hogy a magyar kormány - látva azt, hogy a pénzügyi válság Európát is, Magyarországot is eléri - akkor, amikor Magyarországon még ezek a válságjelek nem voltak egyértelműen és ilyen mértékben érzékelhetők, már meghirdette azt a programját, amely éppen a kis- és középvállalkozások számára teszi könnyebben hozzáférhetővé az európai uniós forrásokat annak érdekében, hogy tevékenységüket részben kedvező hitelfeltételekkel, részben fejlesztéseik állami támogatási feltételeinek kedvezőbbé válásával javítani tudja.

Úgy vélem, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások - egyetértve a képviselő úr iménti hozzászólásában megfogalmazott súlyukra, illetve fontosságukra utaló megjegyzésekkel - éppen e program részeként, a majd 800 milliárdos program részeként számíthatnak arra, hogy ma már nemcsak elméletileg, hanem ha bemennek egy kereskedelmi banki fiókba, akkor a 10 millió forintos nagyon kedvező kamatozású, 10 százalék alatti kamatszinten igénybe vehető hitelt igénybe tudják venni, mert az állami intézményrendszer olyan feltételeket teremthet hozzá, ami részben garancia-, részben pedig kamatkedvezmény-feltételekkel e források igénybevételét lehetővé teszi a vállalkozások számára.

(14.30)

A képviselő úr által az írásbeli interpellációban feltett harmadik kérdésre is azt tudom mondani, hogy mindvégig figyelembe vettük és figyelembe is fogjuk venni azokat az észrevételeket, tanácsokat, ahogyan ön fogalmazott, amelyeket a Pénzügyminisztériumhoz, a kormányzathoz a különböző érdek-képviseleti szervezetek, vállalkozói szövetségek megfogalmaznak. Sőt, nemcsak hogy figyelembe vesszük, hanem ezen szövetségek képviselőivel igen hosszadalmas és mélyreható tárgyalásokat folytattunk annak érdekében, hogy e programokból minél több megvalósítható legyen a következő időszakban.

Így például egy nagyon jelentős garanciaprogram elindítását jelentettük be az elmúlt héten, közösen az Vállalkozók Országos Szövetségével, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával annak érdekében, hogy e két intézményhálózat által közösen megalakított KA-VOSZ Zrt. és annak irodái Magyarországon a vállalkozók számára megfelelő tanácsadással tudjanak szolgálni, és a forráshoz jutás lehetőségét a pályázatkészítés feltételeinek biztosításával együtt is meg tudják valósítani a következő időszakban. Azt gondolom, mindkét szervezet olyan, amely vállalkozók tízezreit képviseli Magyarországon, mindkét szervezet olyan, amely az országban megyénként kialakult intézményhálózattal, irodahálózattal rendelkezve nemcsak a Széchenyi-kártya terjesztésében és annak vállalkozókhoz történő eljuttatásában tud közreműködni - éppen a százezredik darabszámot ünnepeltük három héttel ezelőtt -, hanem közre tud működni abban is, hogy a következő időszakban oly nagy jelentőségű garanciafeltételeket tudjuk javítani a hazai kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítása érdekében.

Végezetül, képviselő úr, azt tudom mondani, hogy én magam személyesen is legnagyobb híve leszek annak, amikor az ország lehetőségei megengedik, amikor a stabilitás azt megengedi, akkor Magyarországon adócsökkentésekre is sor kerülhessen. Azt tudom mondani ugyanakkor, hogy a jelenlegi helyzetben ennek realitása csekély. Azt hiszem, azért kell összefognunk parlamenten belül, akár ellenzéki, akár kormányoldalon ül valaki felelős képviselőként, hogy Magyarország stabilitását meg tudjuk őrizni, és a megőrzött stabilitás mihelyst lehetővé teszi, akkor a versenyképesség javítása érdekében kerüljön sor arra, hogy Magyarországon adócsökkentéseket is végre tudjunk hajtani. Azt remélem, hogy ennek az ideje nem túl távoli, azt remélem, hogy erre sort tudunk keríteni a következő időszakban.

Kérem önt, és kérem az Országgyűlést, hogy a kialakult szituációra is tekintettel ezeket az érveket - amelyeket most is ismertettem, illetve a bizottsági vitában is elhangzottak - értékelve az interpellációra adott választ fogadják el.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elfogadott napirendnek megfelelően most frakciónként képviselői felszólalásokra kerülhet sor, 5-5 perces időkeretben, illetőleg az elsőként jelentkező független képviselő ugyancsak 5 perces időkeretben szólalhat fel. Kérdezem, hogy kíván-e ezzel a lehetőséggel bárki élni. Nem kíván. De igen, Tállai András képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából kér szót. Ötperces időkeretben öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azért vártam egy kicsit, mert reménykedtem, hogy esetleg a kisebbségi kormánypárti képviselők közül valaki jelentkezni fog, és szintén elmondja a miniszter úr után, hogy ma Magyarországon miért nem lehet adót csökkenteni. (Dr. Géczi József Alajos: Rád vártunk.) Nem csodálom, hogy erre nem akadt vállalkozó, hiszen nagyon nehéz ma megindokolni egy olyan országban, ahol az európai uniós összehasonlításban is az egyik legmagasabb a közteher. Ha például összehasonlítjuk a magyarországi élőmunkaterheket az Európai Unió országaiéval, akkor azt látjuk, hogy egyetlenegy országban, Belgiumban nagyobb az élőmunkateher, mint Magyarországon.

Nagyon nehéz érvelni amellett, hogy nem szükséges Magyarországon adót csökkenteni; egy olyan országban, ahol az újraelosztás mértéke 50 százalék fölötti, azaz a költségvetési kiadás főösszege a GDP-hez mérten magasabb 50 százaléknál. Az Európai Unióban rajtunk kívül összesen még két ilyen ország van, az egyik Svédország. Nagyon nehéz amellett érvelni Magyarországon, hogy nem szükséges adócsökkentés, miközben a jövedelemcentralizáció mértéke meghaladja a 44 százalékot. Nagyon-nagyon nehéz olyan országban amellett érvelni, hogy nem kell adócsökkentés, nem kell a vállalkozások közterheit csökkenteni, ahol európai viszonylatban is a legmagasabb a körbetartozás, ahol ma a pénztelenség, a fizetésképtelenség jellemző. Ennek egyik oka éppen a túladóztatás, az adóterhek magas mértéke.

Nagyon nehéz abban az országban érvelni pénzügyminiszterként amellett, hogy nem szükséges a köztehercsökkentés, ahol, amellett, hogy az elmúlt években több új adónemet vezettek be, a meglévő adók mértékét emelték, az egyik legmagasabb az állami tulajdon értékesítése, és ahol a XXI. században az európai uniós országokhoz viszonyítottan a leggyorsabban nőtt az államadósság. Bármilyen hihetetlen, Magyarországon az elmúlt években a legjobban nőttek az adóterhek, a legnagyobb mértékben csökkent az állami vagyon, azaz történt a privatizáció, ami szintén állami bevételt növelt, és mindemellett még harmadikként a legnagyobb mértékben növekedett az államadósság. Ugye, emlékszünk még 2002-re, amikor az államadósság mértéke a nemzeti össztermékhez viszonyítottan mintegy 53 százalék volt, ma pedig Magyarországon ez 67 százalék. Szokták mondani, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány több adósságot produkált, mint a Kádár-kormány összesen, és bizony nem áll messze a valóságtól, aki ezt állítja.

Nagyon érdekes amellett érvelni, és azt gondolom, sem politikailag, sem szakmailag nem helyes, ahol a legmagasabb az infláció, hiszen 2007-ben az európai uniós országok közül egyetlenegy országban volt magasabb az infláció mértéke, mint Magyarországon. Azt hiszem, a kormány előtt nagyon jó példák lehettek volna, hogy hogyan lehetett volna az adócsökkentést megvalósítani. A legjobb példa talán a Horn-kormány, amely a társasági adó mértékét 36 százalékról a felére csökkentette, és már a következő évben magasabb volt az adóbevétel mértéke, mint az azt megelőző évben. De példaként tudnám említeni a Fidesz-kormányt is, ahol a társadalombiztosítási járulék mértéke 10 százalékkal csökkent, és a következő évben már magasabb volt a járulékok összege az állami költségvetésben, mint a járulékcsökkentés előtt.

És sok-sok példát lehetne felsorolni még, nemzetközi példákat is. Ezek közül kiemelkedik Szlovákia. Mindannyian tudjuk, hogy Szlovákia előtt voltunk még néhány évvel ezelőtt minden tekintetben, egy kicsit sajnáltuk is őket. Ma hallhatjuk a szlovák miniszterelnököt, hogy hogyan beszél Magyarországról, hogyan beszél a magyar gazdaságról. Ne csodálkozzunk, hogy ez az ország idejutott. Az a kormány, amelyik nem hisz az adócsökkentésben, amely az adót csak annak nézi, hogy vonjuk el az emberektől, aztán majd én megmondom, hogy kinek adom vissza, az a kormány így fog járni, az az ország így fog járni. Úgy fog járni, hogy a pénzügyi válság idején bizony a leggyengébb láncszemet, a leggyengébb országot érinti legjobban a válság hatása.

Sajnos, Magyarország a Medgyessy-Gyurcsány-kormány következetes adóemelési politikájának következményeként így járt. Magyarország ma az Európai Unió egyik leggyengébben teljesítő gazdasága, leggyengébben teljesítő állama.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, tájékoztatom önöket, hogy a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság jelentésében a Házszabály 117. § (4) b) pontja szerint a miniszter bizottsági ülésen kiegészített válaszát az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e a bizottság javaslatát. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 202 igen szavazattal, 159 nem ellenében, 6 tartózkodás mellett a bizottság javaslatát elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Házszabály értelmében frakciónként egy-egy interpelláció fog még elhangozni. Pesti Imre, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: "Korlátolt kormány, korlátozott teljesítmény, veszélybe sodort betegellátás" címmel. Képviselő urat illeti a szó.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

(14.40)