Felszólalás adatai
108. ülésnap (2011.07.11.), 66. felszólalás | |
---|---|
Felszólaló | Dr. Garai István Levente (MSZP) |
Beosztás | |
Bizottsági előadó | |
Felszólalás oka | elhangzik az interpelláció/kérdés/azonnali kérdés |
Videó/Felszólalás ideje | 3:02 |
Felszólalások: Előző 66 Következő Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A napokban látott napvilágot az a felmérés, amit a Magyar Rezidens Szövetség készített végzős orvostanhallgatók körében.
Az eredmény lesújtó, de sajnos csöppet sem meglepő: a magyar orvostanhallgatók jelentős része nem szeretne Magyarországon munkát vállalni, 74 százalékuk pedig külföldön próbálná ki magát.
Ez utóbbi célt csöppet sem a kaland vagy éppen az utazási vágy motiválja, hanem kizárólag az Európában legsilányabb fizetések és rendkívül rossz munkakörülmények. Abban talán a kormány is egyetért, hogy mindent meg kell tennünk az orvosok és az ápolók Magyarországon tartása érdekében. Persze itt nem egy újabb kétharmaddal kierőszakolt erőszaktörvényre gondolok, hanem vállalható beteg- és orvosbarát jogszabályokra, és elsősorban európai bérekre, fizetésekre. Ez az ígéret szlogen szintjén és sürgős, azonnali, sajnos egyáltalán be nem tartott ígéret formájában egyébként a Semmelweis-tervben is szerepel.
2010-ben a Fidesz óriásplakátokon mentegette az egészségügyet, választási programjában pedig arról értekezett, hogy - idézem -: "El kell érni, hogy a külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak. Orvosaink Magyarországon tartását nem szankciókkal kell megoldani." Teljes mértékig egyetértek vele egyébként.
Most pedig ott tartunk, hogy a Magyar Orvosok Szövetsége felmérése - divatos szóhasználatával élve -, konzultációja, nemzeti konzíliuma szerint jövőre akár több ezer szakorvos és rezidens hagyhatja el az országot, Magyarországot, hazánkat; 500 azt nyilatkozta, hogy bármi történik, elmegy, 2700 kolléga pedig komolyan fontolgatja a távozását. Ez tragikus eredményekkel járna a betegellátás vonatkozásában.
Elébe menve a szokásos visszamutogatásnak, habár most nem Halász államtitkár úrral állok itt szemben, ismét jelezném, hogy tavaly a nagy választási ígérgetések közepette önök egy szóval sem említették, hogy az elmúlt 4, 8, 40, 100, 1000 év problémái miatt éveken keresztül nem tudnak és nem is akarnak semmit tenni a magyar egészségügyért, az egészségügyi dolgozók béremeléséért. Erre nem jutott, mármint az egészségügyi dolgozók béremelésére, a magánnyugdíjpénztárak einstandolt 3000 milliárd forintjából sem, de jutott a költségvetésből a legtehetősebbek adókedvezményeire 520 milliárd, és még másik 500 milliárd a MOL-részvényekre.
Önök számtalanszor hivatkoznak a fülkeforradalom által kapott felhatalmazásra, ha éppen szerzett jogok elvételéről van szó, azonban a Fidesz-program alapján igazából erre nem kaptak felhatalmazást szerintem, sokkal inkább az egészségügyi dolgozók béremelésére.
Kérdésem tehát a következő: kíván-e a kormány valamit tenni a közeljövőben annak érdekében, hogy javítson az orvosok anyagi helyzetén, megakadályozva ezzel tömeges külföldi munkavállalásukat és külföldi elvándorlásukat?
Tisztelettel várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiból.)
Felszólalások: Előző 66 Következő Ülésnap adatai