Felszólalás adatai

JUHÁSZ FERENC honvédelmi miniszter: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Naiv idealizmussal azt gondoltam, hogy az arcátlanságnak van határa, de amikor önt hallom, mindig arra gondolok, hogy ez a határ feszíthető és bővíthető. Hiszen hogyha végiggondolja azt, hogy mi történt az elmúlt időszakban, akkor arra a bizonyos önvizsgálatra, azt gondolom, önnek is nagy-nagy szüksége lenne. Keserűen állapítom meg, hogy ez a fajta önvizsgálat, ez a fajta visszafelé gondolkodás soha nem jelenik meg. Emlékeztetni szeretném, ön a közelmúltban, amikor megszerezte a jogi diplomáját, akkor tíz másodperc alatt fölrakta mindenüvé a „ doktorö-t. Ez nagyon tiszteletre méltó dolog, hiszen, ha valaki büszke arra, hogy jogász, ez egy komoly teljesítményt jelent. (Közbeszólások: Mi köze ennek ehhez?) Mindjárt mondom, uram. A helyzet az, hogy egy jogásznak azért tudnia kell, hogy a borítékokat nem szabad összekeverni, és a tárgyalási meghívó helyett nem szabad az ítéletet kiküldeni.

Általában komoly hiba, ha nem várjuk meg a vizsgálat végét, általában komoly hiba, hogyha egy, kettő vagy akár három észrevételből levonjuk azt a fajta következtetést, amelyet itt most az imént Simicskó úr levont.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Magyar Honvédség presztízséről, a fegyverbe vetett bizalomról és általában arról van most szó, hogy lehet-e, szabad-e nekünk külföldön szerepet vállalni, és a biztonságnak milyen garanciái vannak. Hogyha megnézik a chatet, amit én persze olvasok, amit én hoztam létre, és amit azért hozhattunk létre, hogy direkt felszínre kerülhessenek ezek az információk, képviselő úr, akkor azt fogja olvasni nem egy hozzászólásban, hogy az elmúlt két és fél esztendőben a technikai felszereltség, a biztonságra költött összeg megsokszorozódott, sokkal jobb felszereléssel mennek ki a katonák külföldre, mint mások.

(9.30)

Ha az ön logikáját elfogadom, akkor amikor önök Koszovóba küldték, messze rosszabb felszereléssel a katonákat, veszélyeztették a kiküldött háromszáz katona életét. Soha nem gondoltam ezt! Soha nem gondoltam azt, hogy a biztonság abszolutizálható és maximálissá fokozható, hiszen a katonának az a dolga, az a feladata, hogy átvállaljon tőlünk bizonyos kockázatot. A katonának az a feladata, hogy helyettünk másutt vállaljon kockázatot, és ennek a kockázatvállalásnak bizony vannak ésszerű veszélyei. A mindenkori miniszternek az a felelőssége és az a dolga, hogy ezeket a veszélyeket próbálja meg minimalizálni, a mindenkori miniszternek az a felelőssége, hogy nyújtson segítséget ahhoz, hogy a kontingens - szolgáljon az Afganisztánban, Irakban vagy másutt - megfelelően teljesíthesse feladatát. Nem szeretnék az iraki misszióra visszautalni, ahol az elmúlt időszakban dolgoztunk, de önök pontosan tudják, hogy mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a katonáink biztonsága rendben legyen. És így volt ez Afganisztánban is. És az a századparancsnok is, képviselő úr, akit önök holnap majd a honvédelmi bizottságban meghallgatnak, reményeim szerint el fogja talán önnek mondani - és nem rendeltük meg tőle, mert már korábban leírta -, hogy soha nem fenyegette a magyar katonák biztonságát Irakban - helyesebben Afganisztánban, mert onnan tett jelentést - semmi.

Az más kérdés, hogy minden egyes veszélyhelyzetben, minden egyes szituációban az a dolgunk, hogy próbáljuk a bajt megelőzni. Minden egyes konfliktusban az a dolgunk, hogy próbáljunk olyat tenni, amellyel ez a biztonság még fentebb tolható. De tisztelettel kérem, se ön, se más felelőtlenül ne állítson olyat, hogy mi veszélyeztetnénk a katonák életét! Én pontosan tudom, hogy a napfelkeltéért, a rossz étkezésért és még nagyon sok mindenért a miniszternek a politikai felelősséget vállalnia kell. A parlamenti csatározásokban ez normális dolog. De ne gondolja azt, hogy lehet büntetlenül ócsárolni olyanfajta rendszereket, amelyek ma működnek! Ne gondolja azt, hogy lehet hamisan állítani! Megjegyzem, ön is elfogadta azt a szolgálati törvényt, amely határozottan tilalmazza a vezetőbe, a katonába vetett bizalom megsértését. S ha erről van szó, akkor Farkas százados úrnak is felelnie kell, mint ahogy én felelek most ön előtt a feltett kérdéseire. Mint ahogy naponta pellengérre állít egyébként sokszor hamis okok miatt, ugyanúgy azoknak, akik valótlant állítanak - legyen szó akár parancsnokról, akár beosztott katonáról -, felelniük kell. Nem működhet másképp a rendszer. Persze a kórházi ellátásunk lehetne jobb, lehetne amerikai színvonalú. Hát hogyne lehetne! A tűzoltó készülékeink lehetnének francia vagy német színvonalúak. Hát hogyne lehetnének! Na de a lényeg az, hogy abban a szituban képesek vagyunk-e tüzet oltani, képesek vagyunk-e a katonákat megvédeni és az ehhez szükséges feltételeket biztosítani.

Tény persze, hogy van egy nagy csomó dolog, amin javítani kell. De egy dolog bizonyos: mi felelősséggel gondolkodunk a katonákról, és képviselő urat is arra kérem, hogy ő is ezt tegye.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)