Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fut a tévékben manapság egy reklám, amely a számlaadással kapcsolatos fair play magatartást hivatott széles körben népszerűsíteni. Az alkotók nyilván arra számítottak, hogy a klipbeli futballbíró látványától megigézett nézők ezek után vadul számlaadásra kényszerítenek a környezetükben mindenkit, akinek valamiért pénzt nyomnak a markába. A sok millió forintból mindenkihez eljuttatott sajátos kormányzati önkritika elismerendő, kár, hogy eddig politikai következményeit nem tapasztaljuk. Azonban mindannyian tudjuk, hogy e Ház falain kívül - és néha talán belül is - kicsit másképpen működnek a dolgok a mai magyar valóságban.

Ezúttal a magyar valóság egy kevéssé ismert szeletére szeretném a tisztelt képviselőtársaim figyelmét ráirányítani. Köztudott, hogy a költségvetést évi 80 milliárd forinttal terheli, hogy a rászorultak számára a gázárak emelkedését kompenzáljuk. A távfűtést is ideszámolva a kormányzat adatai alapján mintegy kétmillió ember részesül főleg a fűtési szezonban olyan támogatásban, amely enyhíti fűtési, főzési, melegvíz-előállítási, azaz higiénés gondjait. Ez a kétmillió rászorult olyan lakásokban él, amelyekben jelentős kedvezményekkel bevezették korábban a távhőt vagy a gázt, és beépítették az üzemeltetéshez szükséges eszközöket. Mivel a lakosság e kétmillió főt kitevő részének életlehetőségei nem teszik lehetővé a támogatott szolgáltatás teljes körű igénybevételét, ezért a kormány, mintegy elismerve az évek óta zajló áremelkedések egyes rétegek számára valóban elviselhetetlen mértékét, bizonyos mértékig kompenzációval a közösből megtámogatja ezeket a háztartásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kevesen figyelnek fel azonban arra, hogy a társadalomnak van egy olyan, nem kevés embert magában foglaló szegmense, akinek nem futja távhővel ellátott lakásra, nem futja a gáz bevezetésére, vagy nem futja a bevezetett gáz használatára. A jellemzően vidéki vagy a nagyobb városok perifériáján élő réteg zömmel fával enyhíti energiaéhségét. Pusztán a statisztikákat nézve megteszi azt a nem kis szolgálatot hazánknak, hogy csökkenti az importenergia-függőségét, mert ő szegény. Nagyon szegény, hiszen mint legutóbb, az agrárgazdaság 2006. évi helyzetéről szóló beszámolóból kiderült, ez a társadalmi réteg a magyar átlagbér 60-65 százalékából kénytelen gazdálkodni. Az átfedés nyilvánvalóan nem tökéletes, de az egymillióra becsült háztartás, amely a fafűtés mellett maradt, jellemzően nem a felső tízezerből verbuválódik.

(9.40)

Mindig vannak emberek, akik kihasználják a szegények függőségét, jelen esetben azok az elfogadhatatlanul megértően néha megélhetésinek nevezett bűnözők, akiknek a számlájára írhatjuk a milliárdos károkat okozó ipari méretű falopásokat. Mert az összefüggés világos, a rászoruló réteg a maga tűzifáját nyilván az olcsóbb lopott rakományokból fogja kielégíteni, mint a hivatalos helyekről. Így hiába a bűnüldözés, a kereslet újra meg újra ki fogja termelni a kínálatot.

Az elmúlt években már többször szóvá tettem a fatolvajok rendkívüli környezeti károkat okozó működését, ám az ilyen tárgyú felszólalásaimat rendre arcpirító kormányzati közöny és elutasítás fogadta. A politika, mint annyiszor, most sem akarja észrevenni a fától az erdőt. Ezért komplex megoldási javaslatot terjesztenék a Ház elé, amelyet konkrét módosító indítvány formájában is beadtunk, azt hiszem, ezekben a pillanatokban éppen úton van. Azt kezdeményezzük, hogy a kormányzat az igazán rászorulókat is vegye be a támogatás rendszerébe. Tehát azok is jogosultak lennének támogatásra, akik fával fűtenek, fafűtéses sparhelten főznek, vagy fával melegítik a fürdővizet. Javasoljuk, hogy a háztartásonként elfogadható mennyiségű tüzelő számlával - ismétlem: számlával - igazolt mennyisége után kapjanak olyan méltányos térítést, hívhatjuk akár kompenzációnak is, amely valódi segítséget jelent számukra.

Ez első ránézésre állami pluszkiadást jelent, de ha utánaszámolunk, ez a ráfordítás az állami bevételi oldalon azon nyomban megtérülne, ugyanis az embereket érdekeltté tennénk abban, hogy ne a fatolvajoktól kéz alatt szerezzék be a fűtőanyagot, hanem legális úton, a törvényesen működő piaci szereplőktől. Ezzel az intézkedéssel, a javaslat elfogadásával egy egész problémahalmazra lehetne megoldást találni. Sikerülhetne például a szociális támogatásokat végre egy valóban rászoruló réteghez, valóban a legszegényebbekhez eljuttatni. Sikerülhetne nemzeti kincsünket, a magyar erdőket megóvni a csak hosszú évtizedek alatt helyrehozható károktól. És sikerülne kifehéríteni a feketegazdaság egy kiemelkedően káros szeletét, úgy vélem, messze hatékonyabban, mint a futballbíró fütyülője.

Körülbelül ugyanezeket a tényeket és javaslatokat mondtam el tegnap interpelláció formájában miniszterelnök úrnak. A helyette válaszoló Csizmár Gábor államtitkár úr lényegében azt válaszolta, hogy a felvetés jogos, de javasolja, hogy a fával tüzelő rászorulók keressék az önkormányzatokat, mert ott lakhatási támogatás címén erre forrást kaphatnak. Csakhogy a lakhatási támogatás, mint tudjuk, sok minden egyéb mutató alapján áll össze, és abból például a vízszámlát, az áramszámlát, akár a fűtésszámlát lehet támogatni, viszont igen kis mértékben. A javaslatunk tehát ezek szerint nem talál meghallgatásra, mint ahogy ma reggel napirend előtt Turi-Kovács Béla képviselőtársam is ezt az ügyet hozta szóba, és megtudhattuk az FVM államtitkárától, Gőgös Zoltántól, hogy tulajdonképpen járni jár, csak nem jut - mint az egyszeri történetből tudjuk. Szedjék össze a rászorulók a fát, menjenek ki, gyűjtögessék, fűtsenek vele, ezt lehet kordába szorítani, lehet közmunkásokkal elvégeztetni ezt a munkát. Tehát lényegében a tárca, illetve a kormány hallani sem akar erről a megoldásról.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni, önmagában az is kétséges és aggályos, hogy amikor a gázárat támogatjuk, akkor nem a gázárat támogatjuk, hanem azokat az embereket, akik nem tudják a szobájukat befűteni. Ugyanilyen alapon vannak nagyon sokan, milliók vannak, akik szintén nem tudják, de ők nem gázzal, hanem fával szeretnének fűteni. Nem is értem, hogy ezt a fajta megkülönböztetést hogyan lehet megtenni. Ez esetleg még alkotmányossági problémát is felvethetne. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy ha ezek az emberek valóban számlával vásárolhatják a tűzifájukat, ezzel azt a fajta falopást, ami ma már óriási méreteket öltött az országban, talán egy kissé visszaszoríthatnánk. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy ha van egy olyan javaslat, ami józan ésszel belátható, hogy megállja a helyét, akár a jobb-, akár a baloldal előállhatott volna ezzel, mégis a kormányzat erre azt mondja, hogy forduljanak az önkormányzatokhoz, amelyek, mint tudjuk, nincsenek olyan nagyon elengedve, akár a segélykifizetés dolgában is.

Ezért azt kérem majd képviselőtársaimtól, hogy támogassák a Magyar Demokrata Fórum javaslatát, amely külön forrást kíván biztosítani a fával tüzelő rászorulóknak, mégpedig oly módon, ha számlával igazolják, ennek alapján kaphassanak valódi támogatást. Ez mindenkinek az érdeke, a költségvetésnek is, a rászorulónak is és az erdő fáinak is, amelyek ma sajnos, sok-sok ártó és bántó kéznek vannak kitéve.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.)