Felszólalás adatai

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Korábban már kifejtettem, hogy az országimázs megnevezésénél a tartalmat mélyebben, pontosabban és szebben jeleníti meg a magyarságkép kifejezés. Ezzel nem áll ellentétben, hogy a hitelesség érdekében a következőkben az országimázs szót fogom használni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány évvel ezelőtt azzal az ötlettel állt elő valaki a közszolgálati televízióban, hogy találjuk ki Magyarországot. Erről a témáról folyt is néhány beszélgetés, aztán elhalt az ügy. Mégis jelzett valamit; jelezte azt a szomorú tényt, hogy Magyarország, azaz - mint előző hozzászólásomban tisztázni szerettem volna - a magyarság valahol elvesztette önmagát, ha ezeréves múltjával együtt újra ki kell találni.

A polgári kormány jól érezte a hiányt, csak nem hagyatkozott ilyen laza, szubjektív kitalációkra, hanem központi pozícióban, a Miniszterelnöki Hivatal kebelén belül létrehozta az úgynevezett Országimázs Központ intézményét.

Ennek az intézménynek első nagy feladata a millennium ünneplésének szervezése volt. Történelmünkben volt már ilyen horderejű ünnep. Akkor a parlamentben törvénybe foglalták az ünneplés módját, és a realista Baross Gábor programja szerint ha ez nemzeti ünnep, az ünneplés módjának is nemzetinek kell lennie, olyan kiállítás szervezésével, mely megmutatja: ami a mienk, az a mienk, és miénk az, ami saját erőnkből eredeti.

(1.30)

Két fő csoportban szervezték a programot: egy történelmi csoportban, amely 12 témakört tartalmazott, és egy jelenkoriban, amely 20 témakört mutatott be. Mindegyik témakört bizottságok szervezték, s a munkát egy központi bizottság integrálta. Ezt azért vázoltam fel, hogy érzékeltessem, mekkora anyagi igénybevételt jelentett ez a századforduló fejlődőben lévő Magyarországa számára. Mégis, mai szemmel nézve talán érdekes módon, a korabeli sajtóból heves tiltakozás nem olvasható ki, segítésre szánt adományokról azonban nem egy tudósítás szólt.

Mi volt a helyzet ma? Ma az volt és ma is az a helyzet, hogy pontosan körülhatárolható politikai felfogást képviselő médiumok - legyenek bár írottak vagy elektronikusak - a középpontba a pénzt állítják. Vizsgálatuk lényege egy cikk címével jellemezhető: "Az országimázs ára".

S mit tekintenek országimázsnak? Mivel fogalmazzák meg az ezeréves ünnep lényegét? Természetesen az árával. Szó van itt a 4,2 milliárdról, 4 milliárdról, 1 milliárdról, névtelen feljelentésről, ÁSZ-vizsgálatról; nagy számú cikk szól a tűzijátékokról és ami fő, annak áráról.

Bizonyos értelemben sajnálatos, sőt szégyenletes, hogy a századvégi millennium nemzetközileg is fontos, ma is alapvetőnek számító számos eredménye ellenére ma a központi kérdés a tűzijáték és a különböző pirotechnikai cégek érdekképviselete volt. Jellemző a párviadal színvonalára, hogy 2001. január 18-án az egyik lap szerint a tűzijáték ára még ismeretlen, az Országimázs Központ titkolja, majd január 20-án egy másik lap "Ismét a tűzijátékról" címmel közli, hogy az Országimázs Központ ismertette a rendezvény költségeit. Ha nem lenne nagyon keserű ez az ügy, még nevetni is lehetne rajta, nem különben azon, amely egy másik végtelenre nyújtott témakörről, a rendezvényekben közreműködő kft. körül zajlott és zajlik.

Az a véleményünk, hogy mindenkinek joga van alapos vizsgálat alá vetni egy nagy, egész nemzetre kiterjedő ügyet szervező kft.-t, de hogyan értékelhetjük a tényt, hogy egy nemzet millenniumának középpontba állított, rengeteg szóval illetett problémája egy kft. legyen. Gondoljuk meg: a magyarság nehéz sorsú ezer évének millenniumán a legtöbbet vitatott probléma a tűzijáték, egy kft. és a legfelháborítóbbnak minősített legnagyobb összeg a 4,2 milliárd forint.

Vajon reménykedhetünk-e abban, hogy a következő millennium alkalmával utódaink méltóbb felfogással ünnepelnek majd?

Köszönöm figyelmüket.