Felszólalás adatai
Felszólalások: 19-21,45-54 19-21,55-80 80-104 Ülésnap adatai
A felszólalás szövege:
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében a határozathozatal előtt képviselőcsoportonként legfeljebb egy képviselő felszólalhat.
Megkérdezem, hogy kíván-e bármelyik frakció is élni ezzel a lehetőséggel. (Nincs jelentkező.) Nem jelentkezett senki sem.
A határozathozatal következik. Ismételten felhívom a figyelmüket, hogy a Házszabálytól való eltéréshez a jelen lévő képviselők 4/5-ének igen szavazata szükséges. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy a Házbizottság H/262/3. számú javaslatának megfelelően eltér-e a Házszabálytól. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 261 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett az előterjesztést elfogadta.
Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság mai ülésén megállapodás született a napirendi pontok tárgyalását illetően. Ennek megfelelően az önök által ismert, tehát korábban kiküldött napirendi javaslatot teszem fel szavazásra. A pénteki postával megkapták; ezen a mai házbizottsági ülés érdemben nem változtatott.
Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e a házbizottság által előterjesztett napirendi javaslattal. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/203. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/203/1-3. számokon kapták kézhez az Országgyűlés tagjai.
Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyminiszter úr jelezte, hogy az illetéktörvény módosításáról, a társasági és osztalékadó-törvény módosításáról, illetve az általános forgalmiadó-törvény módosításáról szóló törvényjavaslatok expozéját együttesen kívánja ismertetni. Megadom a szót Varga Mihály úrnak, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának.
VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! A mai napon általános vitára kerülő javaslatcsomag a társasági adóról és az osztalékadóról, az általános forgalmi adóról és az illetékekről szóló törvény módosítását tartalmazza.
Mint az a kormányprogramból ismert, csak a 2000. évtől tervez a kormány adóreform értékű változásokat az adórendszerben. Ezért az önök előtt levő, a mai és a holnapi napon általános vitára kerülő javaslatok a legszükségesebb változtatásokat, így az otthonteremtés elősegítésére, az adminisztráció egyszerűsítésére, az európai jogharmonizációból adódó feladatok végrehajtására vonatkozó és természetesen az adóztatás, az adóbeszedés eredményességét javító intézkedéseket tartalmaznak.
Hölgyeim és Uraim! A társasági adó az alacsony adókulcs, a nemzetközi összehasonlításban is elfogadható amortizációs szabályok, a beruházási, befektetési adókedvezmények által kedvezőbb feltételeket biztosít a befektetni szándékozók számára. Alapvetően ez tette lehetővé, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 1999. évi módosítása viszonylag kis terjedelmű, kevés változtatást tartalmaz, biztosítva ezáltal a vállalkozások számára az adóztatás stabilitását és kiszámíthatóságát. E kis számú módosítás a közhasznú társaságokra, a beruházási adókedvezmények igénybevételének feltételeire és a Magyarországon alapított, de kizárólagosan külföldön tevékenységet végző szervezetekre vonatkoznak, illetve pontosító jellegűek.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítását tartalmazó javaslat az 1999. évre lényeges módosítást nem tartalmaz, így megőrizhető az áfarendszer évek óta tartó stabilitása. A törvény jogharmonizációja az Európai Közösségek hozzáadott érték típusú forgalmiadó-rendszeréhez példaértékű, de a jogharmonizáció folytatása érdekében további lépések szükségesek. Ilyen az úgynevezett kombinált nómenklatúrára való áttérés a termékazonosításban. Ennek lényege, hogy a termékek azonosítása a jelenleg alkalmazott ipari termékjegyzéken alapuló - rövidítve ITJ - besorolás helyett vámtarifaszám alapján történik.
Az új termékazonosító rendszer alkalmazására az adózóknak fel kell készülniük. Ezt segíti elő a KSH termékbeazonosítási gyakorlathoz hasonló információs és ügyfélszolgálati rendszer kialakítása és folyamatos működtetése. Az új termékazonosító rendszerre történő átállás kapcsán - annak ellenére, hogy a besorolási alapelvek lényegesen nem módosulnának - kikerülhetetlen, hogy adókulcsváltozással kisebb módosításokra kerüljön sor. Ilyen például a gyógyászati termékek besorolásának módosítása.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása a szabályozásban egyszerűsítéseket és az adminisztratív terhek csökkentését is célul tűzte ki. Könnyítést jelent a legkisebb forgalmú adózói körnek az éves adóbevallási kötelezettség bevezetése. Likviditási könnyítés az adózók számára, hogy a termékimportnál és az úgynevezett importszolgáltatásoknál a jövőben az adófizetési kötelezettség, levonási jogosultság időpontja lényegében egybeesne. Így azoknál az adóalanyoknál, akik az adó levonására jogosultak, a fizetendő és levonható adó ugyanabban az adóbevallásban szerepelne, illetve összevezethető lenne.
Ezen túlmenően a törvénymódosítás a szokásos éves felülvizsgálat eredményeképpen szükségessé váló kiigazításokra, pontosításokra tesz javaslatot. Ilyen például, hogy a különbözet szerinti adózás választhatóságát újból fogja a törvény szabályozni.
Az egységes jogértelmezés érdekében tartalmazza a javaslat a gazdasági társaságok átalakulásához kapcsolódó adómentesítés egyértelmű előírását. Az áfaelkerülést szigorítja a készfizető kezesi felelősséget előíró különös szabály módosítása azzal, hogy nemcsak az engedményezéssel szerzett követelés beszámítását, hanem semmilyen beszámítással járó ügyletet nem ismer el megfizetésnek.
(15.50)
Tisztelt Ház! Az illetéktörvény módosításáról szóló törvényjavaslat egyes bírósági és államigazgatási eljárások illetékének felülvizsgálatára, valamint az illetéktörvénynek a mögöttes jogintézmények változtatását követő, illetve egyes kedvezmények újrafogalmazását célzó, közepes terjedelmű korrekciójára szorítkozik.
A vagyonszerzési illetékek területén a törvényjavaslat négy lényeges módosítást tartalmaz. Elsőként említem meg azt az új rendelkezést, amely a kormány programjával összhangban a fiatalok első lakásszerzését az egyébként fizetendő illeték 50 százalékáig, de legfeljebb 40 ezer forintig terjedő illetékkedvezménnyel támogatja. A kedvezményre az jogosult, aki az illetékkötelezettség keletkezésekor a 35. életévét még nem töltötte be, és az általa megszerzett lakás forgalmi értéke a 8 millió forintot nem haladja meg. A jogintézmény működése a szerző fél nyilatkozatán alapul, ezért a törvényjavaslat gondoskodik a kedvezményt jogosulatlanul igénybe vevők szankcionálásáról is.
A másik figyelemre méltó változás a cserét pótló adásvételhez fűzött illetékalap-kedvezményhez kapcsolódik. A mai szabályozás szerint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző vagy az azt követő egy éven belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakás forgalmi értéke, hanem a megvásárolt és az eladott lakás forgalmi értékének különbözete után kell megfizetni. A kedvezmény minden olyan lakásvásárlás esetén alkalmazható, amellyel szemben egy éven belüli lakáseladás felmutatható. A parttalanná vált kedvezményt a törvényjavaslat leszűkíti, igénybevételét kizárólag magánszemélyek számára és ötévenként egy lakás megvásárlásához biztosítja. A kedvezmény így eredeti céljának megfelelően reményeink szerint a családok minőségi lakásigényének önerőből történő kielégítését fogja szolgálni.
A harmadik változás ugyancsak kedvezményi szabályt érint. A törvényjavaslat az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésekre megállapított 2 százalékos kedvezményes illetékkulcs alkalmazását további feltételekhez köti. Az új szabály szerint fő tevékenységként ingatlanforgalmazást végző vállalkozó, valamint az ingatlanok pénzügyi lízingjét fő tevékenységként folytató vállalkozó csak akkor jogosult erre a kedvezményre, ha az ingatlant továbbeladás, illetve pénzügyi lízingbeadás céljából vásárolta, és ennek megfelelően azt a vagyonszerzéstől számított két éven belül eladja, pénzügyi lízingbe adja.
Az eladásra előírt határidő elmulasztása esetén meg kell fizetni a kedvezményes illetékkulccsal megállapított illeték és a vagyonszerzés után az általános szabályok szerint járó illeték különbözetét. A megszorítás az üzletszerű ingatlanforgalmazást nem akadályozza, ugyanakkor kiszűri a kedvezményt jogosulatlanul igénybe vevő vállalkozókat.
Végezetül szólnom kell a vagyonszerzési illetékek mértékét érintő egyetlen változásról, amely a gépjármű megszerzése után fizetendő illetékhez kapcsolódik. A gépjármű-hajtómotor hengerűrtartalmának minden köbcentiméterét jelenleg terhelő 8 forint illeték 1997. január 1-jén került bevezetésre. Az illeték mostani emelése kifejezetten az illetékbevétel reálértékének megőrzését célozza.
Tisztelt Országgyűlés! Mindenki előtt ismert, hogy az igazságszolgáltatási reform keretében végrehajtott szervezeti változások alapján kialakult a négyszintű bírósági rendszer. Az ítélőtáblák létrehozása együtt jár a helyi és a megyei bíróságok közötti arányosabb munkamegosztással, amely a megyei bíróságok elsőfokú hatáskörének bővülését is eredményezte.
A változásokat követve a törvényjavaslat megállapítja az ítélőtáblák előtti peres és nem peres eljárásban fizetendő illeték alapjául szolgáló értéket, egyidejűleg módosítja a fővárosi és a megyei bíróságok, valamint a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásokban 1993 óta alkalmazott és azóta értéküket vesztett illetékalapokat.
Mindezeken túl a törvényjavaslat valorizálja néhány cégbírósági eljárás 1993-ban, illetve 1995-96-ban meghatározott illetékét. Az emelés a százalékos illeték alá eső eljárásoknál csak az illetékminimumot és -maximumot érinti. Változatlan marad a cégkivonat, a cégbizonyítvány, valamint a cégmásolat illetéke.
Az államigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó illetékmértékek az elmúlt években csak érintőlegesen és részlegesen módosultak. A korábban megállapított általános tételű és speciális mértékű illetékek elértéktelenedtek, az eljárások költségigényét még az átalányjelleggel sem közelítik meg. Különösen igaz ez az illetéktörvény mellékletében meghatározott eljárásokra, amelyek közül néhánynak az illetéke a törvény 1991. évi hatálybalépése óta nem változott.
A törvényjavaslat az illeték és az eljárási költség közötti arány helyreállítása érdekében módosítja az úgynevezett általános tételű illetéket, a fellebbezési eljárás és a felügyeleti intézkedés iránti eljárás illetékét, továbbá a hajólajstromozási, a vízügyi, a környezetvédelmi és természetvédelmi, valamint az építésügyi hatósági eljárások után fizetendő illeték mértékét.
Tisztelt Ház! Mint minden alkalommal, most is hangsúlyozni kívánom, hogy az eljárási illetékmértékek módosulásai senkit nem akadályozhatnak a jogérvényesítésben. Ennek garanciáját jelenti, hogy változatlanul érvényesül az illetéktörvénynek az a rendelkezése, amely úgy az államigazgatási, mint a bírósági eljárásokat illetően elismeri a külön jogszabályon alapuló, az illetékmentességet is magában hordozó költségmentesség intézményét.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Végezetül bízom abban, hogy a részletes vita során a benyújtott törvényjavaslatokkal egyetértenek, megerősítik a kormány adótörvényekkel kapcsolatos szándékát, a törvényjavaslatokhoz benyújtandó módosító indítványokkal segítik a törvényalkotás folyamatának hatékonyabbá tételét. Ennek jegyében kérem, hogy a törvényjavaslatokat a tisztelt Ház megtárgyalni és ezt követően majd elfogadni szíveskedjen.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes expozé után most az illetéktörvény módosításáról szóló előterjesztés vitájával folytatjuk a munkánkat.
Elsőként megadom a szót Csúcs László úrnak, a költségvetési bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.
IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló előterjesztést gazdasági bizottsági megvitatása során általános vitára alkalmasnak ítéltük. A törvényben számos technikai módosítás és az áfatörvény illetékességének a jogharmonizáció követelményei szerinti kiterjesztése történik. Mind a technikai módosításokhoz, mind a hatókör kiterjesztéséhez számos kérdés, észrevétel érkezett, hiszen a termékazonosításnál az ITJ-ről a kombinált vámnómenklatúrára térünk át, és ez önmagában is komoly változás, még akkor is, ha sem az áfakulcsok, sem maga a kétkulcsos áfarendszer nem változik.
A törvényjavaslat szabályozza az üzemanyag saját felhasználását, egységes elveket alkalmaz a közműfejlesztési hozzájárulás áfakötelezettségének megállapításánál, a kombinált vámnómenklatúra bevezetése lehetővé teszi az importszolgáltatás és az importált termékek esetében a bevallás módjának egyszerűsítését. A tervezet az adminisztrációs terheket a bevallási rendszerben tett változtatásokkal is igyekszik csökkenteni. A vitában felszólalt a Levegő Munkacsoport vezetője is. Megállapítható, hogy a változtatások szükségszerűek, és szolgálják a hatékony működés feltételeit. A gazdasági bizottság 17 igen és 9 nem szavazattal találta alkalmasnak általános vitára a PM által benyújtott törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: A kisebbségi véleményt Göndör István ismerteti. Megadom a szót.
GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság szeptember 30-ai ülésén az általános forgalmi adóról szóló törvénnyel kapcsolatban egyetlen kérdés az, amelyben lényeges különbség fogalmazódott meg a többség és a kisebbség között. A szocialista frakció egyhangúlag nemmel szavazott az általános vitára való alkalmasságról a következők miatt:
Ez a kis terjedelmű törvénymódosítás az adófizetők számára nagyon lényeges változást jelent. A kormány a hatályba léptető rendelkezések között - rejtve, az egységes hálózatfejlesztési hozzájárulás elvéhez való ragaszkodás keretében - hatályon kívül helyezi a villamosenergia-termelésről, -szállításról és -szolgáltatásról szóló '94. évi XLVIII. törvény egyetlen mondatát és a gázszolgáltatásról szóló '94. évi XLI. törvény (1) bekezdését. Ezzel a módosítással nagyon lényeges, 25 százalékos többletterhet ró a törvényjavaslat benyújtója az önkormányzatokra, a lakosságra és a mikrovállalkozókra. Mi úgy tartjuk, hogy ez kifejezetten hátrányos azon réteg számára, amely infrastruktúrával hátrányosan ellátott körzetekben él. Ezért számunkra ez a törvényjavaslat így, ebben a formában nem fogadható el.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihály úrnak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak minősítette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság elégedett egyes, az egészségügyet pozitívan érintő módosításokkal, azonban aggályosnak tartja, hogy a gyógyszeralapanyagok jelentős részének nullakulcsos besorolása megszűnne. Tekintettel arra, hogy kész, kiszerelt gyógyszereket áfa nem terhel, ez a változtatás a nemzetközi gyártókat hozná indokolatlanul kedvezményezett helyzetbe, azokat a cégeket, amelyeknek - szemben a hazai gyártókkal - nem kell várniuk az áfa-visszaigénylésre. Úgy látjuk, hogy ez a változás az esélyegyenlőség ellen hat, hiszen a magyar cégek számára okozhat likviditási zavarokat, összességében árfelhajtó hatású is lehet. Ezért a bizottság megfontolásra ajánlja, hogy egyes többcélú felhasználású alapanyagok, intermedierek gyógyszergyártói alkalmazás esetén kellő ellenőrzés beiktatásával - ilyen lehet a végfelhasználói nyilatkozat - maradjanak nullakulcsos besorolásúak.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Először Rogán Antal képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Göndör István.
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény, akárcsak a többi adótörvény vitája a Házban, rendszerint arra ad alkalmat - különösen akkor, ha egy új koalíció kerül a kormány közelébe az első költségvetés vitájánál -, hogy ez a bizonyos kormánykoalíció a választási ígéreteit tartani tudja-e vagy sem. Ebből a szempontból, amikor a kormány által benyújtott áfatörvény-módosítást vizsgálja a Fidesz-frakció, a Fidesz-frakció számára az alábbi szempontok megvizsgálása az én megítélésem szerint mindenképpen rendkívül fontos: megfelel-e a következő elveknek a benyújtott áfatörvény-módosítás; tartalmaz-e egyszerűsítést; tartalmazza-e az adóelkerülési lehetőségek szűkítését, a kis- és középvállalkozások számára ígért kedvezményeket; tartalmaz-e olyan módosítási javaslatokat, amelyek családtámogatáshoz kötődnek, azaz a családi beruházások költségeit csökkentik?
(18.20)
A Fidesz-frakció nevében úgy kell megítélnem, hogy ebből a szempontból ez a bizonyos áfatörvény-módosítás átmegy mindenféle vizsgán, illetve az áfatörvény-módosítás és mindazon ígéretek, amelyek a kormány képviselőinek szájából itt, az expozé során elhangzottak. Hogy miért mondom ezt, arra a későbbiekben még részletesen is kitérek.
Nézzük meg tehát alaposan, miről is szól ez a bizonyos áfatörvény-módosítás! Először is hozzá kell tennem azt, hogy az áfatörvény azon jogszabályok közé tartozik, amelyek talán a leginkább egységes szerkezetben található jogszabályok első elfogadásuk óta. Köszönhető ez annak is, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvény már életbelépésekor is nagymértékben harmonizált az Európai Unió idevonatkozó szabályzataival, és azóta évről évre közelebb került az Európai Unió idevágó szabályozásához. Önmagában ebben az évben is bekövetkezik egy olyan módosítás ebben a bizonyos áfatörvényben, amely ebből a szempontból egy pozitív változásnak tekinthető. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy az adózási rendszer általános, átfogó szerkezeti reformjával kapcsolatban ez a törvény önmagában újdonságokat nem tartalmaz, de egy ilyen módosítás meglehetősen sok időt vesz igénybe. Így ennek tudatában azt kell mondanom, hogy az 1992. évi adótörvények, többek között ez az áfatörvény is, az én megítélésem szerint csupán a legszükségesebb változásokat tartalmazzák, illetve tartalmazhatják.
Ha megnézzük az általános forgalmi adóról szóló törvényt, a következő rendkívül fontos változtatásokat találjuk benne. Mindenekelőtt bekövetkezik a jogharmonizáció az előbb már említett újabb lépése, azaz a kombinált nómenklatúrára való áttérés. Ez lényegében azt jelenti, hogy az általános forgalmi adóról szóló törvényben a továbbiakban az adózási számbavétel már nem a statisztikai számbavétel rendszerére épül, hanem a kereskedelmi vámtarifa kódrendszerét tartalmazza.
Minden ilyen változtatás, amikor bekövetkezik, rögtön aggályokat is felvet. Mindenekelőtt azt, hogy ez a bizonyos változtatás követhető-e az adóalanyok számára. Éppen ezért a Fidesz-frakció rendkívül fontosnak tartja, hogy a kormány betartsa azt az ígéretét, hogy az új termékazonosító rendszerben történő eligazodást információszolgálat működtetésével is segíti majd.
Másik oldalról azt is meg kell nézni, hogy milyen konkrét módosulásokat, változásokat jelent az adóalanyok számára ilyen új termékazonosító rendszerre való áttérés. Ebből a szempontból szerintem ez a módosítás alapvetően pozitívnak tekinthető. Pozitívnak tekinthető azért, mert többek között idetartozik az az egészségügyi bizottság előadója által is pozitívként emlegetett változás, hogy ezen a területen nagyon sok olyan, a gyógyszeriparban használt, elsősorban műanyagból készült termékek, gumigyártmányok szélesebb köre kerül kedvezményesebb adókulcsba, amelyek az eddigiekben jóval magasabb adókulccsal voltak terheltek; és ugyancsak kedvezményesebb adómegítélés alá esik a gyógyászati célú oxigén, amelynek megítélése most már a gyógyszerekkel esne azonos kategóriába, azaz a korábbi 25 százalékról az adókulcs mértéke itt nullára változna.
Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy vannak itt bizonyos problémák. Probléma például az, hogy a nép- és iparművészeti termékeknél ez a bizonyos módosítás nem teszi lehetővé ennek a termékcsoportnak a beazonosítását. Éppen ezért itt egy szöveges elhatárolásnak a törvénybe iktatására volt szükség, ami szerencsére meg is történt. Így a továbbiakban is a nép- és iparművészeti termékek kedvezményes adókulcsához a korábbi szempontokra van szükség, azaz a zsűrizettségre, az egyedi és meghatározott példányszámú technológiával történő előállításra. Ezek szerintem rendkívül fontos dolgok. Nagyon pozitív az, hogy mindezt a törvény előterjesztője figyelemmel kísérte, és függetlenül attól, hogy ez a termékcsoport nem volt beazonosítható, ezek a nép- és iparművészeti termékek nem estek jóval kedvezőtlenebb megítélés alá, mint ahogy azt esetleg egy ilyen termékazonosító rendszer általános bevezetése logikailag maga után vonhatta volna.
A következő szempont a kis- és középvállalkozások terheinek csökkentése. Szerepel-e ez bármilyen formában ebben a törvényben? Szerencsére meg lehet találni az idevágó egyszerűsítéseket, bár az én megítélésem szerint ilyen egyszerűsítésekre a jövőben - ha máskor nem, akkor a 2000. évi adótörvények során - mindenképpen szükség van.
Ilyen pozitív változás az, hogy a kis- és középvállalkozásoknál történik egy olyan módosítás, hogy az eddigi havi, illetve negyedéves bevallási rendszer mellett megjelenik az éves bevallási rendszer ebben a bizonyos törvényben. Ez lehetővé teszi, hogy 3 millió forintos értékhatárnál csupán évi egyszeri bevallásra és ennek megfelelően adófizetésre kerüljön sor. Ez szerintem egy rendkívül pozitív változás, ami a kis- és középvállalkozások jó része számára komoly támogatást jelent.
Másik oldalról meg kell vizsgálni azt is, hogy tartalmaz-e egyéb bárminő egyszerűsítéseket, illetve tartalmazza-e az adóelkerülési lehetőségek szűkítését ez a bizonyos törvényjavaslat. Az én megítélésem szerint itt is láthatók pozitív változások. Mindenképpen ide kell sorolni azt, hogy ez a bizonyos áfatörvény az adóelkerülési lehetőségek szűkítését tartalmazza annál a technikánál, ahol nem egyszer megtörtént, hogy a készfizető kezesi felelősséget oly formában játszották ki, hogy a megvásárolt termékeknél úgy tekintettek el a készfizető kezesi felelősségtől, hogy valamilyen kedvezményesebb áron vagy jóval alacsonyabb értéken vásárolt termékkel fizettek, és ennek megfelelően kikerülték az adófizetési kötelezettséget. Nagyon pozitív, hogy a törvényalkotó ebben az esetben figyelemmel van erre az adóelkerülési technikára, és a közeljövőben kizárja ezt.
Egyértelműen, legalábbis első ránézésre hátrányának tűnik ennek a törvénymódosításnak, hogy nem tartalmaz egy olyan választási ígéretet, amely egy rendkívül fontos választási ígérete volt a polgári koalíció pártjainak, azaz a lakásépítések áfa-visszaigénylésének a lehetővé tételét. Azonban, mint azt már az előterjesztőtől megtudtuk, ebben az esetben mindezt nem az áfatörvényben kell szabályozni, hanem egy megfelelő minisztertanácsi rendelet, illetve kormányrendelet módosításával azt a célt, amelyet a polgári koalíció pártjai kitűztek maguk elé, meg lehet valósítani. Őszintén remélem, hogy erre sor is fog kerülni, és az áfatörvény elfogadása után a kormány a szükséges rendeletet meg is fogja hozni.
Legvégül még egy fontos szempontot szeretnék kiemelni, és ez a szempont az én megítélésem szerint egy kissé talán az ellenzék támadásainak is élét veheti. Arról van szó ugyanis, hogy ez a bizonyos törvénymódosítás nem feledkezik el egy nagyon fontos elvről, nevezetesen a versenysemlegesség elvéről sem. Éppen ezért mindenféle egyedi vagy egyedinek tekinthető áfamentesség vagy áfacsökkentési lehetőség ebből a törvényből kikerül. Idetartozik például az a bizonyos módosítás, amely végül is azt az Európai Unió országaiban hagyományos gyakorlatot fogja eredményezni, hogy a jövőben csak a közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás minősül tárgyi adómentesnek, a kereskedelmi rádiós és televíziós szolgáltatás viszont átkerül a 12 százalékos áfakörbe. Véleményem szerint a tárgyi áfamentesség fenntartása ezen a területen nem lett volna semmilyen formában indokolt, és ez a bizonyos lépés az Európai Unió szabályaival - no meg persze a józan ész szabályaival is - összhangban áll.
Mindezek után azt kell mondjam, ez a bizonyos áfatörvény-módosítás a Fidesz-frakció megítélése szerint alapvetően megfelel annak a szempontnak, hogy nem egyes gazdasági érdekcsoportok szempontjait és egyes lobbyk szempontjait tartja szem előtt, nem tart benn a törvényben indokolatlan logikátlanságokat, ugyanakkor nem feledkezik meg arról, hogy egyszerűsítésekre, a kis- és középvállalkozások, valamint a családok helyzetének a könnyítésére gondoljon. Éppen ezért a Fidesz-frakció ezt a törvénymódosítást el tudja fogadni, támogatandónak tartja.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP; őt követi Pancza István.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót.
ELNÖK: Képviselő úr, elnézést kérek. Kétperces felszólalásra megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak.
BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Képviselőtársak! Igyekszem egy percben elmondani, amit szeretnék. Az építésre, felújításra vonatkozó áfa-visszatérítésről azt hallottuk, hogy ezt nem a törvény kereteiben kívánja a kormányzat szabályozni, hanem minisztertanácsi rendeletben. Bízunk benne, hogy a minisztertanácsi szerkezet nem jön vissza, tehát kormányrendeletről van szó. Ez az egyik, de ez talán inkább formai kérdés.
(18.30)
A másik az, hogy a magunk részéről természetesen jó megoldásnak tartjuk a kormányrendeletben történő szabályozást, főleg, ha ez hamarabb megszületik, mint a törvénymódosítás. Ha ennek talán az a célja, hogy még egy kis ideig húzni lehessen ennek a kedvezménynek a megadását, tekintettel a Pénzügyminisztérium igényeire, akkor egy kicsit már csorbul ennek a választási ígéretnek a teljesítése, és nem azért, mert nem törvényben, hanem netán rendeletben szabályoznák.
Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
ELNÖK: Göndör István képviselő úré a szó.
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy, ahogy az előterjesztő kormányképviselő elmondta, az általános forgalmi adóról szóló törvény az a törvény, amelyen éveken keresztül kevés módosítással és viszonylag rövid vitán keresztül esett át a Ház, és minden évben megszületett a módosítás. A fogyasztáshoz kapcsolódó adók egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a költségvetésünkben, annak bevételi oldalán. Éppen ezért rendkívül sajnálatos az, hogy a '99. évi költségvetésünk még a mai napig sem ismert a tisztelt Ház előtt, így nem lehet meghatározni, hogy egyáltalán milyen arányt képviselhet az a vélhetően lassan közel 1000 milliárd forintot elérő általános forgalmi adó, ami e törvény alapján befolyik az államháztartási rendszerbe.
Ez a törvényjavaslat nem ad új rendszert, látszólag csak szükséges változásokat tartalmaz. A kormánypárti képviselőtársaim az elmúlt években rendre koncepcióváltást sürgettek az áfatörvénnyel kapcsolatban. Itt azonban koncepcióváltozásról nem lehet beszélni, de néhány vaskos meglepetésről igen, amelyek - számunkra úgy tűnik - igenis ellentétben vannak a kormány programjával. A kormány által korábban már megcélzott, a nyugdíjasoktól mintegy megtakarításként más célokra átcsoportosított milliárdok mellé most szándéka szerint azoktól a polgároktól és önkormányzatoktól akar bevételhez, jövedelemhez jutni, akik infrastruktúrával rendkívül rosszul ellátott területen élnek, és kimaradtak eddig ebből a folyamatból.
Tisztelt Ház! Ellenzéki képviselőként úgy gondolom, hogy az a feladatunk, az a dolgunk, hogy időnként szembesítsük a kormányt, a programját, a javaslatait az ennek alapján vagy ennek reményében született törvényekkel. Tisztelt Ház! A szavak és a tettek összhangja e törvényjavaslatban elég nehezen bizonyítható. Adódik a kérdés, hogy miért ígért a kormány felelőtlenül.
Egy már elhangzott. A lakásépítés áfa-visszaigénylésének kérdése. Igen. Úgy, ahogy Balczó képviselő úr elmondta, nagyon sokan várták, mert ez benne volt a köztudatban, és itt egy szó nem esik róla. Hadd térjek ki: egyetértve azzal, hogy bízom benne, hogy minisztertanácsi rendelet nem fog már születni a Magyar Köztársaságban, de ezzel együtt abban is bízom, hogy nem lesz az adójogszabályokban még egyszer olyan kusza rendszer, amikor adójogszabályok különböző alsóbb szintű rendeletekben nyernek valamilyen formulát, sőt, sok esetben az állampolgárok, a vállalkozók azt is vitatják, amikor egyszerűen számtalan APEH-állásfoglalás ad csak iránymutatást arra, hogy hogy kell egyes adótörvényeket értelmezni.
A következő kérdés adódik még: hol van a kis- és középvállalkozások számára az egyszerűsítés? A mi olvasatunkban ez a törvényjavaslat, az egyszerűsítés egyben azt is jelenti a kisvállalkozások számára, hogy a likviditási helyzetük a visszaigénylés időpontjának kijjebb tolásával még rosszabb lesz. Gondolom, képviselőtársaim előtt nem kell azt hosszasan ecsetelni, hogy a kisvállalkozások számára akár néhány napos határidő-változás is milyen nehézséget és milyen gondot okozhat.
Mi indokolja azt, hogy az áfabevallás és -befizetés rendjét most kiemeljük az adózás rendjéről szóló jogszabályok közül? Ott minden másnak helye van, meggyőződésünk szerint ennek továbbra is ott lenne a helye.
Nem akarok hosszasan foglalkozni a törvényjavaslatnak azokkal a pontjaival, amelyeket Rogán képviselőtársam elmondott. Ezeket csak megemlíteném, hogy messzemenően egyetértünk azokkal a törekvésekkel, amelyek az adózási kiskapuk bezárását, a fióktelepek beemelését vagy a kereskedelmi vámtarifaszámra való áttérést célozzák az EU-harmonizáció keretében. De azért itt megjegyezzük, hogy a vállalkozásokat - és megint a kis- és középvállalkozásokat - ez elég kellemetlenül fogja érinteni az egészen közeli jövőben. Elég rövidnek tűnik az az idő, amíg nekik át kell állniuk erre az új rendszerre. És pozitív még a megszűnő vállalkozásokkal kapcsolatos kiegészítés is.
Aminél viszont hosszasan kell hogy időzzek, ez az ominózus hatályba léptető rendelkezés, a 14. § (2) bekezdése. És itt elég erősen vitatkoznék Rogán képviselőtársammal. Lehet az egységesítésről meg az európai harmonizációról beszélni a másik irányból is. Sajnálom, hogy nincs itt a képviselőtársam.
A Horn-kormány megtette az első lépést azért, hogy Magyarország és az európai fejlett országok közötti infrastrukturális ollót lehetőség szerint szűkítsük, tehát lemondott a hálózatfejlesztések áfájáról. Itt lehetett volna továbbmenni abban az irányban, hogy most ezt kiterjesztjük a szennyvíz-, az ivóvíz- és a szennyvíztisztító rendszerekre is. Mert ez is egységes, ha azt mondjuk, hogy mindennemű infrastrukturális beruházásnál, ahol a lakosság, az önkormányzat hozzájárul, ott lemond a kormányzat az általános forgalmi adóról.
Mit jelent ez? Az a tényleg hátrányos helyzetben lévő fogyasztó - mert Magyarországon körülbelül potenciálisan 3,1 millió fogyasztó van, ebből 2,6 millió már be van kapcsolva ezekbe a rendszerekbe. Az a félmilliónyi, aki még kívül, van, tényleg olyan térségben van, ahol nagyon határozottan a zsebébe kell nyúlni, ha azt akarja, hogy a portájára eljusson a gáz, a víz vagy a villany további fejlesztése. Ez azt jelenti, hogy egy egyszerű 100 ezer forintos kiadás mellé most újabb 25 ezer forintot kell mellétenni.
De tovább folytatom, mert itt nemcsak az egyszerű, az átlagpolgárról van szó, hanem a kistelepülési önkormányzatról is, akinek a 4 millió fejlesztési hozzájárulásuk mellé egy ötödiket is le kell tenni azért, hogy ezt a szolgáltatást a közösség számára megszerezzék. A harmadik szereplő a kisvállalkozó, aki, mondjuk, beletartozik egy átalányrendszerbe, neki is viselni kell, és ő sem fogja tudni ezt visszakérni.
A nagyvállalkozások, az energiaszolgáltatók ezt a pénzt be fogják szedni, befizetik a kincstárba, és utána vissza fogják igényelni, amikor a beruházás elkészült. Számukra ez teljesen közömbös. Látszólag úgy néz ki, mintha a nagy, monopolhelyzetben lévő vállalkozó venne el valamit a lakosságtól. Ez egy nagyon ügyes, nagyon ravasz megoldás, mert őket lehet szidni, de valójában ők nullszaldósok, ők csak közvetítők ebben a nagyon jól kitalált játékban.
1990 óta szinte népmozgalom indult el az országban út-, híd-, járdaépítésre, víz-, villany- vagy gázvezeték fejlesztésre. Nagyon sok település, nagyon sok polgármester az utolsó fillérjeit szedte össze, hogy ezeket a beruházásokat élénkíteni tudja. Az a meggyőződésünk, hogy most ezzel az intézkedéssel ezt a folyamatot drasztikusan lelassítjuk, és tovább növeljük ezeknek a településeknek a hátrányos helyzetét. Igen, az adótörvényekkel egy kormánynak lehetősége van gazdaságpolitikai üzeneteket közvetíteni a társadalom számára. Ez az, amiről meggyőződésünk, hogy nem a legjobban sikerült, nem a legszerencsésebb megoldást választottuk.
(18.40)
A szocialista frakció további felszólalói külön ki fognak térni a törvény agráriumot érintő kedvezőtlen változásaira.
Néhány mondat erejéig még hadd térjek ki a gyógyszeripart érintő változásra, mert ez is nagyon érdekes tétel, hogy a gyógyszeralapanyagok a nulla kulcsból átkerülnek a 25 százalékos kulcsba. Tisztelettel ajánlom a kormány jelen lévő képviselőinek a figyelmébe, hogy véleményünk szerint a hazai gyógyszergyártóknak is, akik most amúgy is nagyon nehéz helyzetben vannak - igaz, erre is rá lehet mondani, hogy az orosz válság őket is nagyon hátrányosan érinti -, a 25 százalékos áfa első körben való kifizetése nagyon komoly likviditási problémákat jelenthet.
Összefoglalva: az a véleményünk, ha valami bizonytalanságot kelt a gazdasági életben, az az, ha a kormány mást tesz, mint amit beszél, és teljesen kiszámíthatatlan lesz a gazdasági környezet számára.
Tisztelt Ház! A szocialista frakció az említett kérdésekben több módosító javaslatot fog benyújtani. Tisztelettel kérem önöket, hogy ezeket az indítványokat támogassák, és az indítványokkal együtt majd elfogadhatónak tartjuk a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Pancza István képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi Tardos Márton képviselő úr.
PANCZA ISTVÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány által beterjesztett T/223. számú törvényjavaslat, amely az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szól, valóban eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyeket a törvényjavaslat az általános indoklásában megemlít, nevezetesen az előterjesztett törvényjavaslat biztosítja az áfarendszer stabilitását, alkalmazkodik az Európai Unió jogharmonizációs követelményeihez, valamint a kis- és középvállalkozások számára csökkenti az adminisztratív terheket, valamint likviditási könnyítést is tartalmaz. A törvényjavaslat célkitűzései megfelelnek hazánk jelenlegi feladatainak, körülményeinek, gondosan előkészített, annak elfogadását javaslom.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat következő módosításait tartom különösen fontosnak: az adózók számára a 7. §-ban megfogalmazott likviditási könnyítés különösen nagy jelentőségű. A törvényjavaslat szerint a termékimportnál és az importszolgáltatásoknál az adólevonási jog keletkezésének időpontja megegyezik az adó megfizetésének időpontjával.
Az adóalanynál tehát a fizetendő és a levonható adó időpontja azonos, azaz az adólevonási jogát az adófizetés időpontjában tudja érvényesíteni. Nem kell tehát az adólevonási jog érvényesíthetőségére vállalkoznia, illetve ezen időtartamra az áfát megfizetnie, következésképpen likvidebbé válik a vállalkozása.
A 8. §-ban megfogalmazott módosítást szintén különösen fontosnak tartom. Véleményem szerint ez a módosítás a költségvetés áfabevételeinek a beszedését jobban lehetővé teszi, mint a korábbi szabályozás, illetve megszigorítja azt. A javaslat ezen paragrafusa és a vevőnek 1998. január 1-jétől készfizető kezesi felelősséget előíró szabályozás együttesen lehetővé teszik, hogy a költségvetés valóban szert tegyen azokra az áfabevételekre, amelyek őt megilletik. Széles körben ismeretes, hogy meglehetősen gyakoriak az olyan fiktív adásvételi ügyletek, amelyek elsődleges célja az áfalevonási jogosultság érvényesítése. Tudjuk, hogy léteznek olyan gazdasági társaságok is, amelyek alapvetően fiktív adásvételi szerződések áfa-visszaigénylésére szakosodtak.
A javaslat 8. §-a szerint az adólevonásra jogosult adóalany készfizető kezesként felel az eladó áfafizetési kötelezettségének teljesítéséért. Még egyszer hangsúlyozom: rendkívül fontosnak tartom a javaslat 8. §-ában megfogalmazottakat.
Szintén külön felhívom a figyelmet a 9. §-ban megfogalmazottakra. A 9. § (2) bekezdése szerint az az adóalany, akinek a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó tényleges bevétele vagy annak éves szintre időarányosan átszámított összege a 3 millió forintot nem haladta meg, a tárgyévben éves adóbevallás benyújtására kötelezett. Ez a módosítás rendkívül nagy adminisztratív terhet vesz le a kisvállalkozások válláról, megszünteti a korábbi túlzott adminisztrációs kötelezettséget.
A javaslat 10. §-a a különbözet szerinti adózás választhatóságát terjeszti ki arra a hulladékértékesítési tevékenységet folytató adóalanyra is, aki a hulladékot gépi technológiával átalakítja, s a 10. § (2) bekezdése az adóalany e tevékenységét nem minősíti továbbértékesítési célú átvételnek. A 10. §-ban megfogalmazott javaslat a hulladékértékesítési tevékenység adózását a korábbiakkal szemben kedvezőbbé teszi, ezért ez a javaslat üdvözlendő.
A törvényjavaslat 13. §-ában néhány termék, szolgáltatás adókulcsváltozással járó átsorolására tesz javaslatot a benyújtott törvénymódosítás. A besorolási alapelvekben nincs lényeges változás. Továbbra is kedvezményes adókulcsba tartoznak a mezőgazdasági termékek, az élelmiszer-ipari termékek, a gyógyászati termékek, az ásványi tüzelőanyag, az elektromos energia. Bizonyos mértékben bővül a 12 százalékos adókulcsba tartozó termékek listája, és szűkül a nulla adókulcsos termékek köre. A 12 százalékos kedvezményes adózású szolgáltatásoknál az előző szabályozáshoz képest nincs lényeges módosulás.
A javaslat 1. számú mellékletének második, "Szolgáltatások" részében 109. sorszám alatt a kereskedelmi jellegű rádiós és televíziós szolgáltatást 12 százalékos áfafizetési kötelezettséghez sorolja.
Véleményem szerint akceptálható és szükséges is a közszolgálati és a kereskedelmi rádiós és televíziós szolgáltatások adóterheinek szétválasztása, illetve megkülönböztetése.
A 14. § összhangba hozza az áfatörvényt a közraktározásról szóló törvény módosításával, a közraktárjegy, illetve a közraktárjegy részét képező árujegy forgatását áfakötelessé teszi.
Összefoglalóan: a kormány által előterjesztett, az általános forgalmi adóról szóló, 1992. évi LXXIV. törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatot elfogadásra javaslom. A benyújtott javaslat kiérlelt, a gazdaság mai állapotához igazodik, részben eleget tesz az európai uniós csatlakozás velünk szemben támasztott jogharmonizációs követelményeinek. A későbbiekben azonban megfontolás tárgyát kell hogy képezze a környezetvédelemmel kapcsolatos eszközök, beruházások kedvezményes adózási feltételeinek a kialakítása.
Jelen javaslat 1. számú mellékletének első részében, 58. sorszámmal a katalizátoros közúti járműveket és 60. sorszámmal a napkollektorokat sorolja a kedvezményezettek körébe. A későbbiekben megfontolásra javaslom más, környezetvédelemmel kapcsolatos termékek kedvezményes adókulcs alá való besorolását is.
A benyújtott törvényjavaslatot a Független Kisgazdapárt frakciója nevében elfogadásra javaslom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, SZDSZ; őt követi Herényi Károly képviselő úr.
(18.50)
TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló dolog kimondásával kezdem: hogy adót bevezetni, adóval foglalkozni a nagyérdemű közönség előtt nem szimpatikus dolog, mert minden adó bántja az embert, sőt, a közgazdaság-tudomány szerint csak egy adó van, amely nem közvetlen kárt okoz. A kérdés az, hogy a kár és az adó által beszedett adópénzekből finanszírozott tevékenységek hogyan egyenlítik ki egymást.
Az áfa azért egy különleges adó, amit jobban kell tisztelni, mint a többi adónemet, mert nem diszkvalifikál embereket, tevékenységeket, hanem ha egységes lenne az áfakulcs, akkor minden fogyasztást egyformán büntetne, és ezzel a társadalmi közös költségek finanszírozásának egy elfogadható és a gazdasági hatékonyságot nem rontó eszköze lenne.
A magyar áfa-bevezetés ennek megfelelően egy évtizeddel ezelőtti történet, egy nagyon hasznos történet, ami nem azt jelenti, hogy ma nem kell az áfarendszert módosítani. A kérdés az, hogy milyen módosításokat kell az áfarendszerben végrehajtani. Mindenki tudja - ez a törvénymódosítás ezzel nem foglalkozik -, hogy a magyar áfarendszernek egy nagyon nagy negatívuma, hogy magasak és nagyon széthúzottak az adókulcsok. Az optimális áfarendszer azért jó, mert nem diszkvalifikál, nem diszkriminál, és egyformán sújt; itt viszont egy ilyen kettősséggel vagy hármassággal már be van vezetve - ha nem is olyan nagy mértékben, mint más forgalmi adóknál - egy bizonyos fölülről diktált differenciálás.
Ennek a viszonylag jó rendszernek a bevezetése azonban árba kerül, ez is költségbe kerül a társadalomnak, tudniillik nagyon nehéz nyilvántartani, sokkal nagyobb adminisztratív kötelezettséget jelent, hiszen a visszautalások rendszere, a nettó jövedelemtermelésre, GDP-termelésre való visszavezetése technikailag nehéz, a nagyvállalatokat és a kisvállalatokat is sújtja. Természetesen a kisvállalatoknál minden adminisztratív költség nagyobb súllyal jelentkezik, mint a nagyvállalatoknál. Ezért a módosításnál két dolgot kell nézni: megtesszük-e azt, hogy az egységes adókulcs felé lépünk, és hogy egyszerűsítünk-e az adminisztráción.
Ebben a vonatkozásban az SZDSZ véleménye szerint nem történt most jelentős lépés, sőt, ha tetszik, a kormányprogrammal ellentétesen nem történt jelentős lépés. Mi lenne a jelentős? Ha az adókulcsok közelebb kerülnének egymáshoz és alacsonyabbak lennének. A másik, ha az áfa átalányadó formájában történő bevezetését viszonylag széles körben elterjesztenénk. Ez ténylegesen csökkentené a kisvállalatok, tehát az átalányadózás alá eső vállalatok körében az adminisztratív terheket és a nehézségeket. Sajnos, ez nem történik meg.
Az az eljárás, amit itt hallottunk, tehát az éves kimutatás az adózó szempontjából lehet, hogy előnyt jelent adminisztratív munkában, de költség szempontjából legalább ilyen nagy, sőt, az esetek nagy részében nagyobb hátrányt jelent, hiszen a visszatérítést is később kapja meg; méghozzá nem napokkal később, mint ahogy itt elhangzott, hanem bizonyos esetben háromnegyed évvel később kapja meg, egy másik esetben fél évvel, egy harmadik esetben negyedévvel később. De egyik sem nap, hanem hónapok, sőt, közel egy év differencia.
Lehet-e most azt mondani, hogy a kormány vezessen be ezekben az ügyekben radikális intézkedést? Ugyanazt állítom, mint az előbb állítottam, hogy azért nem merek radikális javaslatokat tenni, mert nem ismerem a költségvetés állapotát. A költségvetés egyensúlya lényegesebb kérdés, mint az, hogy az áfaügyekben létre tudunk-e hozni kisebb-nagyobb javításokat. Ha ezek bevételi szempontból vagy a deficit szempontjából, a költségvetési egyenleg szempontjából negatív hatásúak, akkor nagyon meg kell gondolni. Csak akkor tudunk javaslatot tenni, ha ennek a lehetőségéről pontos elképzeléseink vannak.
(A jegyzői széket Németh Zsolt foglalja el.)
Még egy kérdésről szeretnék említést tenni, ez pedig az, hogy a közszolgálati tevékenységek áfa alá vonása tényleg javítja-e az áfa egyértelműségét. Véleményem szerint - erre az előbbi felszólalásomban is hivatkoztam - a magyar gazdaságpolitikának alapvető feladata lenne, hogy minden vonatkozásban beruházáskoncentrációs tevékenységre ösztönözzön, mert a magyar stabilizációt, a magyar növekedést nem lehet fenntartani akkor, ha a beruházások a jelenleginél nem nőnek gyorsabban, és ha ezek a beruházások nem a jelenleginél nagyobb mértékben alapozódnak hazai megtakarításokra. Ezért én azt gondolom, hogy a közszolgáltatási beruházásokat is ösztönözni kell, és ki lehet venni egy áfarendszerből, az nem jelenti a versenysemlegességnek a megsértését, hiszen itt nem egymással versenyző ágazatok, hanem egy közszolgálati tevékenység támogatásáról van szó.
Megint nem tudok javaslatot tenni arra, hogy most vissza kell-e vonni ezt a javaslatot vagy sem, mert szimpatikus lenne mindazon körök számára, amelyekről itt előttem már szóltak, tehát az elmaradt területeken beruházást igénylő és közszolgálati beruházást igénylő állampolgárok szempontjából, az ott működő önkormányzatok szempontjából, ha a kormány ezt a javaslatát visszavonná. Ugyanakkor nehéz megítélni, hogy minek a rovására történne ez a bevételkiesés, amivel a kormány számol, erről csak a kettőnek az összehasonlítása alapján lehetne véleményt mondani.
De mindazokban a kérdésekben, ahol ezt a problematikusságot, a pro és kontra érveket elmondtam, azt várom a kormánytól, hogy számokkal igazolja, hogy miért azt teszi, amit tesz, és hogy mi a haszon, és mi az ára ezen haszon elérésének.
Összefoglalóan: azt gondolom, hogy az áfatörvény jelenlegi formájában is egy jó törvény, módosítása irányában kell lépéseket tenni. Ezekben a kérdésekben, hogy milyen radikálisan lehet az áfatörvényt és az áfarendszert módosítani és javítani, akkor tudunk tiszta képet kapni, ha az egyes lépéseknél a költségeket és a hasznot egymással összemérve elénk terjesztik. Ezt a Pénzügyminisztérium apparátusa nélkül nem lehet kialakítani, nem lehet erre pontos számításokat képezni, tehát a kormány és a parlamenti képviselők, a kormány és az ellenzéki parlamenti képviselők közötti együttműködésre is szükség van ahhoz, hogy tiszta vitát lehessen ezekről a kérdésekről folytatni, hogy mi a jó és mi a rossz, és hogy a jónak mi az ára, hogy világos képet kapjunk.
Ennek jegyében támogatom és támogatja a Szabad Demokraták Szövetsége az áfatörvény előterjesztett módosítását, de szeretne felvilágosítást kapni azokban a kérdésekben, amelyeket fölvetettem.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt megadnám a szót Herényi Károly képviselő úrnak, tisztelt Országgyűlés, egy ülésvezetési kérdésben kérem az Országgyűlés tisztelt figyelmét és később a döntését.
Az előzetes jelentkezések alapján bejelentem, hogy Szili Katalin alelnök asszony fel kíván szólalni a következő témakörben: a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló '95. évi LVI. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitája során. Ugyanakkor az Országgyűlés elnöke az alelnök asszonyt az ülés vezetésére kérte fel - utánam következne. A Házszabály 19. § (3) bekezdése alapján az elnök képviselői felszólalása esetén ugyanazon ügy további tárgyalása során a vita és a szavazás lezárásáig az ülésvezetési feladatokat csak akkor láthatja el, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul.
Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hozzájárul-e ahhoz, hogy Szili Katalin alelnök asszony képviselői felszólalása után az előterjesztés tárgyalása és határozathozatala során vezesse az Országgyűlés ülését. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége úgy határozott, hogy az alelnök asszony az előterjesztés tárgyalása és határozathozatala során vezetheti majd az Országgyűlés ülését.
Most Herényi Károly képviselő úré a szó.
(19.00)
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vita sokadik órájában már igen nehéz új elemekkel hozzájárulni a törvénymódosításhoz, azonban én mégis kísérletet teszek erre. A mostani áfa- és adótörvény-módosításokról általában elmondható, hogy javítják az adóalanyok helyzetét. A változások nem alapvető jellegűek, de ezek most nem is lennének különösképpen indokoltak. Az áfatörvény-módosítás az előző esztendők konzisztenciára törekvő hagyományait élteti tovább. A módosítások a Magyar Demokrata Fórum szempontjából három szempontból figyelemre méltóak: egyfelől könnyítik az adózók adminisztratív terheit, másfelől likviditási könnyítést jelentenek a korábbi szabályozással szemben, harmadjára - ez rendkívül figyelemre méltó - a módosítások komoly lépést jelentenek az EU-konformitást biztosító jogharmonizáció irányába.
A valóban vállalkozásbarát környezet megteremtése kormányzati célkitűzés. E cél elérését szolgálja az adminisztratív terhek csökkentését célzó módosítások sora. E szempontból fontosnak és kiemelendőnek tartjuk az alábbi módosítást: különösen a kisebb forgalommal és bevétellel rendelkező adóalanyok, tehát a kis- és középvállalkozók bevallási kötelezettségét fogja könnyíteni a törvény 47. §-ának változása. A bevallások rendjébe javasolt változások következtében azoknak az adózóknak, akik a tárgyévet megelőző esztendőben 3 millió forint alatti tényleges bevételre tettek szert, éves adóbevallást kell benyújtaniuk. Egyébként az új szabályozási elvek szerint a bevallások rendjét az adózás rendjéről szóló törvény helyett az áfatörvény fogja szabályozni. Meg kívánom jegyezni, hogy erre a változásra még érthető és világos magyarázatot nem kaptunk.
A vállalkozásbarát adókörnyezet megteremtését szolgálják a módosítások azon részei, amelyek az adózók likviditási helyzetét javítják. A javasolt változások szerint a termékimportnál, illetve az importszolgáltatásoknál az adófizetési kötelezettség és az adólevonási jogosultság időpontja egybeesik, így a saját nevében rendelő adóalanynál a két aktus összevezethető, ami komoly likviditási könnyítést jelent az adózó számára. Lényegében ezzel a lépéssel az állam lemond az adózók pénzének térítésmentes használatának lehetőségéről, és az adózó nem fog önakaratán kívül kamatmentes hitelt nyújtani az államnak.
Az EU-konformitást segíti elő, hogy 1999. január 1-jétől a Központi Statisztikai Hivatal ITJ-számrendszeréről a törvény átáll a kombinált nómenklatúrára, azaz a vámtarifaszámra. Az új termékazonosító rendszer azonban - különösen a kezdeti időszakban - átmeneti zavarokat, értelmezési zavarokat okozhat. A zavarok egyfelől abból adódhatnak, hogy a ma használatos ITJ és az új vámtarifaszámok nem teljes mértékben fedik egymást. Másfelől zavart okozhat az is, hogy az új rendszer néhány terméket és szolgáltatást más adókulcs alá sorol. Ezen előrelátható bonyodalmak elkerülésére a pénzügyi kormányzatnak fel kell készülnie, illetve az adózókat fel kell készítenie.
Összességében a tervezett módosításokat a Magyar Demokrata Fórum támogatja, mert azok saját elképzeléseivel egybeesnek, a vállalkozók helyzetét és lehetőségeit általában javítják. Ugyanakkor szólni kell arról is, hogy a nagyobb mérvű változások elmaradása bizonyos hiányérzetet kelt bennünk. Erre csak két kiragadott példát engedjenek meg: a lakásépítéssel kapcsolatos áfa-visszaigénylés lehetőségével a tervezet nem foglalkozik. Erre államtitkár úrtól nagyjából megnyugtató magyarázatot kaptunk, úgy hallottuk, hogy kormányrendelet fogja a kérdést szabályozni. A kérdés az, hogy ez a kormányrendelet mikor lép hatályba. Üdvös lenne, ha az áfatörvény-módosítás életbelépése és a kormányrendelet egybeesne, mert így tudnánk valójában választási ígéreteinket megtartani és betartani. A másik hiányosság egyebek mellett az, hogy a be nem hajtható követelések áfa-visszatérítésének ügyével a mostani módosítás nem foglalkozik.
Mindent egybevetve a mostani módosítások a Magyar Demokrata Fórum értelmezésében a 2000. évi átfogó adóreform előkészítését jelentik, és e vonatkozásban jó szolgálatot tesznek, ezért azokat módosító indítványok beadásával és azok elfogadásával támogatni fogjuk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP; őt követi Sasvári Szilárd.
DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény T/223. számon előterjesztett módosítása alapvetően a kis- és középvállalkozások adminisztratív terhein kíván csökkenteni, illetve a termékazonosító rendszer váltását célzó kormányszintű döntés áfarendszerbeli következményeit képezi le. A törvénymódosítási javaslat az eredeti, az 1992. évi LXXIV. törvényhez képest lényegi változásokat nem eszközöl, ugyanakkor a módosítás szerény hatásaiban alkalmas arra, hogy a vállalkozások adminisztratív terhein enyhítsen, ezért a Magyar Igazság és Élet Pártja - a törvénymódosítás lényegét ebben megfogva - támogatja a javaslatot.
Az általános forgalmiadó-bevétel a központi költségvetés legjelentősebb, folyamatosan emelkedő, reálértékét megőrizni igyekező államháztartási bevételi forrás. 1988-ban, a bevezetésekor forgalmi adó jogcímen 123 milliárd forint bevétele származott a központi költségvetésnek, míg tíz évvel később, 1998-ra a várható érték már 820 milliárd forint, amely közel hétszeres nominálérték-növekményt jelent. 1999-re, részint az áfatörvény jelen módosítási koncepciója, részint a forgalomnövekmény hatására a kormányzat az általános forgalmi adóból már 964 milliárd forintos bevétellel számol. Az 1999. évi tervezett érték az 1998. évi várható értékhez képest 17,6 százalékos nominálérték-növekményt jelent. Tulajdonképpen ezen százalékok jószerint magasak, merésznek mondhatók, azonban az infláció alakulását is figyelembe véve, összességében csak reálértéken való szinten tartást jelentenek.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Figyelemfelhívó célzattal érdemes megemlíteni, hogy amíg a társasági nyereségadó - amelynek a mi értelmezésünkben inkább a közösségi kiadások forrását kellene képeznie - az 1988. évi 87 milliárd forintról 1998-ra csak egy szerény, 2,4-szeres nominálnövekményt ért el, addig az általános forgalmi adó - rugalmasabb és kiszámíthatóbb komponense a központi költségvetésnek - a hétszeresére emelkedett.
(19.10)
A T/223. számon előterjesztett törvénymódosítás helyesen tűzi ki célul a kis- és középvállalkozások áfatörvényből fakadó adminisztrációs terheinek csökkentését, a forgalmi adózás egyszerűsítését, hiszen az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál az ellenőrzési megállapítások növekvő arányban éppen az általános forgalmi adónemben születnek. 1998 első félévében az előzetes ellenőrzésekből több mint 43 ezer kiutalás előtti áfabevallás vizsgálata fejeződött be, és az előző év azonos időszakához képest a támogatásigénylések ellenőrzése is a kétszeresére nőtt.
A fokozódó adóhatósági ellenőrzések költségigényes és hatékonyságbeli aggályai miatt talán a legegyszerűbb adózásserkentő és ellenőrzést javító módszer éppen a bevallások egyszerűsítése.
Az adminisztratív teher jelentős csökkenését eredményezné a bevallások rendjében javasolt változtatás. Annak az adóalanynak ugyanis, akinek a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységből származó tényleges bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, éves adóbevallás benyújtására nyílik lehetősége, ami azt jelenti, hogy körülbelül 150 ezer adóalanynak, alapvetően kényszerből lett kis- és középvállalkozásnak évente a jelenlegi négy alkalom helyett egy alkalommal kellene adóbevallást tennie.
A T/223. számon előterjesztett törvénymódosításában lényeges elem a termékazonosító rendszer változtatása, amely valójában az 1998. évről elhalasztott intézkedés.
A kezdeti nehézségek és betanulási időszak után legfőképpen a külpiac-orientált vállalkozásoknak az Európai Unióval történő kereskedelme és elszámolási metódusa könnyebbé, egységesebbé válhat. Ehhez azonban az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak is megfelelő hozzáállást kell tanúsítania, segítenie kell a vállalkozások helyes vámtarifaszám-képzésének kialakítását és alkalmazását, amire egyébként az adóalanyok jogát és egyúttal az adóhatóság kötelezettségét az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény 1. § (5) bekezdése rögzíti, mely szerint "az adóhatóság az adózónak a törvények megtartásához szükséges tájékoztatást megadja, az adóbevallás, az adófizetés rendjét vele megismerteti, az adózót jogainak érvényesítésére figyelmezteti; az adózó pedig köteles a jogait jóhiszeműen gyakorolni és elősegíteni az adóhatóság feladatainak végrehajtását".
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a pénzügyi kormányzat hatáskörébe tartozó Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal ügyfélszolgálatai szolgáltatásainak kibővítésével, a kombinált nómenklatúrára való átállás elősegítésének érdekében a gördülékeny alkalmazás eléréséig jó szolgálatot tehetne a vállalkozóknak, ugyanakkor az adóhatóság ellenőrzési, hibakijavító feladatai sem szaporodnának meg túlzott mértékben. Az ez irányú javaslatomat megfontolásra ajánlom a pénzügyi kormányzatnak.
Lényeges utalnom arra, hogy mind az általános forgalmiadó-alaptörvény, de a most tárgyalt törvénymódosítás is szervesen illeszkedik az Európai Unió, a Közösségek Tanácsának 1977. május 17-ei 77/388. számú 6. irányelvéhez, amely a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról és az egységes többletértékadó-rendszer egységes adóköteles adóalapjáról rendelkezik.
Az egységesítés szempontjai, továbbá a forgalmiadó-rendszer semlegességének szempontjai mellett azonban fel kell hívjam a figyelmet arra is, hogy az általános forgalmi adó és a jelen módosító törvényjavaslat európai uniós hivatkozásaként szereplő 77/388. számú 6. irányelve rögzíti azt is, hogy bizonyos határok között és feltételek mellett célszerű, hogy a tagállamok ezen irányelvtől eltérő, külön intézkedéseket foganatosítsanak az adóbeszedés megkönnyítésére, valamint egyes adókijátszások és adókikerülések megelőzésére.
Célszerűnek bizonyulhat a tagállamok felhatalmazása arra, hogy harmadik országokkal vagy nemzetközi szervezetekkel olyan egyezményeket kössenek, amelyek a szóban forgó irányelvhez képest eltéréseket tartalmazhatnak. Átmeneti időszakot kell tehát meghatározni - rögzíti az Európai Közösségek Tanácsa -, amely lehetővé teszi az egyes tagállamok jogszabályainak fokozatos kiigazítását a szóban forgó területekre.
Az Európai Közösségek Tanácsának 6. irányelve a 13. cikkelyében rögzíti a belföldi adómentességek körét; a humán szolgáltatásokon túl az (1) bekezdés q) pontban nevesíti a közszolgálati rádió és televízió intézmények tevékenységeit is mint tárgyi adómentes tevékenységeket, az ipari és kereskedelmi jellegű rádiós és televíziós tevékenységek kivételével.
A most előterjesztett áfatörvény-módosítás egyik fajsúlyos eleme, hogy változtatást tartalmaz a rádiós és televíziós szolgáltatások adózásában. A jövőben csak a közszolgálati rádiós és televíziós szolgáltatás minősülne tárgyi adómentesnek, a kereskedelmi rádiós és televíziós szolgáltatás pedig átkerülne a kedvezményes, 12 százalékos körbe. A korábbi egységes elbírálás a kereskedelmi adók létesülésével túlhaladottá vált, és mint utaltam rá, a törvényjavaslatban szereplő megkülönböztetés összhangban áll az Európai Közösségek Tanácsának imént idézett előírásaival.
Ezen konkrét, az elektronikus médiákat érintő törvényi leszabályozás következtében, úgy vélem, szertefoszlanak a Magyar Televízió elnökének, Horváth Lóránt úrnak a televízió pénzügyi helyzetének konszolidálására vonatkozó és a parlament költségvetési bizottságához is eljuttatott azon elképzelései, miszerint ha a rádiós és a televíziós szolgáltatást az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint a tárgyi adómentesség alá tartozó jelenlegi szolgáltatások köréből áthelyeznénk a nullakulcsos kategóriába, úgy ez újabb forrásbővülést jelenthetne a Magyar Televízió számára, amellyel a működéshez felhasznált szolgáltatások áfája nagyobb arányban, mintegy 600 millió forint összegben levonhatóvá válna.
Valószínű, tisztelt képviselőtársaim, az ismertetett tények alapján, hogy más forrásokból kell a közszolgálati televízió pénzügyi helyzetét stabilizálni, nem az áfatörvény ezen igényelt módosításán keresztül.
Az Európai Közösségek Tanácsának 6. irányelvét tanulmányozva azonban utalnom szükséges arra is, hogy az adott országok adózási előírásai rugalmasan illeszkedhetnek a társadalom érdekérvényesítő képessége által felszínre hozott társadalmi érdekekhez. Ez különösen érvényes a mezőgazdasági termelők 25. cikkelyben rögzített átalányszabályozása biztosította nemzeti szabályozási előírásokra, a 13. cikkelyben rögzített belföldi adómentességekre, a kisvállalkozások keretnormatíváit tartalmazó 24. cikkelyre.
Az Európai Közösségek Tanácsának hivatkozott cikkelyei alapján tehát a magyar kormány adózáselőírási lehetőségei széles körűek, a széles társadalmi rétegek irányában a kedvezmények biztosításának akadályai nincsenek. Arra kérem a tisztelt kormányzatot, hogy a társadalom érdekében szélesítse a forgalmi adó kedvezményeit az elkövetkezendő években.
Ugyanakkor szükséges utalni arra, hogy az energiahordozó- és villamosenergia-forgalmiadó kulcsának különböző alternatív, környezetvédő mozgalmak által kezdeményezett emelési javaslatait a beterjesztett törvénymódosítási javaslat nem vette figyelembe, ami a véleményünk szerint helyénvaló. A következőkben látjuk ennek a helyességét: a környezetvédő mozgalmak ugyanis azt indítványozták, hogy a földgáz és a villamos energia áfáját sorolják a jelenlegi 12 százalékos kulcsból 25 százalékos kulcsba. A hivatkozásukban szerepelt, hogy Magyarországon jóval alacsonyabb a villamos energia és a földgáz ára, mint az Európai Unió más országaiban. Hogy példával érzékeltessem: a lakossági gázárak 2000 köbméterig Ausztriában forintra átszámítva 56,1 forint/köbmétert tesznek ki, Dániában majdnem 76 forintot, Spanyolországban 64 forintot, Magyarországon ez az érték nem éri el köbméterenként a 23 forintot.
A környezetvédő mozgalmak által indítványozottakat, miszerint a hazai energiaárak nagymértékű eltérését az Európai Unióban lévő áraktól meg kell szüntetni még az esetleges csatlakozás előtt, nem tartjuk helyénvalónak, legfőképpen a lakossági jövedelmi korlát erős behatároltsága miatt.
Való igaz, hogy az Európai Unió tagállamainak villamosenergia- és földgázárai a magyar értéknek két-háromszorosai, azonban az uniós átlagbérek ennél jóval magasabb arányúak, tizenöt-húszszoros mértékűek a mi hátrányunkra.
(19.20)
Mindaddig, ameddig a magyarországi jövedelemviszonyok nem illeszkednek az uniós átlagbérekhez, az energiahordozók árait, a forgalmi adó és a jövedéki adó mértékét a jelenlegi arányok között kell tartani. Aki árat mond, az mondjon bért is - ismerhetjük a régi mondást, amely most ebben a kontextusban is helyénvaló. Ugyanakkor az energiahordozók árainak, forgalmi adójának emelése láncreakció-szerű áremelést válthatna ki a többi beruházási és fogyasztási cikk piacán is, az infláció felgyorsulhatna, aminek a lakosság szenvedné a kárát.
Ebben a kérdésben az Európai Parlament 1998. július 17-én kelt ózonjelentése, amely az Európai Unió számára előnyösnek ítélte meg az újabb energiaadók bevezetését, Magyarországon csak fenntartásokkal vehető figyelembe véleményünk szerint. A környezetvédelmi adóreform és az energiaadók bevezetése csak a jövedelmi viszonyok rendezése után kerülhet napirendre Magyarországon. Az a körülmény, hogy a súlyos környezetszennyezést okozó, főleg import nyersanyagot tartalmazó földgáz- és villamosenergia-előállítást Magyarországon az alacsonyabb, 12 százalékos körbe sorolják, így helyénvaló véleményünk szerint. A környezetszennyezést a forgalmi adó mértékének emelésével nem lehet megakadályozni, mert azt a szolgáltatók a lakosságra tovább tudják hárítani, ami inflatorikus hatással jár.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében hadd mondjam el, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot elfogadásra ajánljuk, bár egyetértésünk kihangsúlyozása mellett ez korántsem jelenti azt, hogy olyan kérdésekre, mint a nagycsaládosok, tehát a három és annál több gyermeket nevelő szülők alap-élelmiszerellátásának áfamentességére módosító javaslataink benyújtásakor nem kerítünk sort.
Termékértékesítés, szolgáltatások - az áfatartalom szükséges többletteher, amit a fogyasztóknak kell megfizetni. A rossz anyagi körülmények között élő családok támogatása azonban az államháztartás pénzügyi bevételeinél is fontosabb szempontot élvez a Magyar Igazság és Élet Pártjának értelmezésében. Ugyanakkor a már több képviselőtársam által is exponált lakásépítések és lakásfelújítások utáni áfa-visszaigénylések vonatkozásában magam is többször átlapozgattam a benyújtott törvényjavaslatot, és többedmagammal nem találtam ezen paragrafus-előírást, törvénymódosítást a beterjesztett anyagban, így hát érdeklődéssel várjuk a tisztelt kormánynak azt a határozatát, amely végül is egy más jogi forma keretében, de lehetővé teszi a lakásépítések és a lakásfelújítások utáni áfa visszaigénylését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban és szórványos taps kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szólásra következik Danka Lajos képviselő úr, a Kisgazdapárt részéről. Képviselő úr, önt illeti a szó.
DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adó általában, de az általános forgalmi adó különösen fontos szerepet tölt be az állam, az állam polgárai, valamint a vállalkozások életében. Feladata nemcsak az, hogy biztosítsa az állam működéséhez szükséges pénzeszközöket, hanem szabályozó és irányító szerepet tölt be a gazdaságban.
A pénzügyi kormányzat szemléletmódjának alapvető változása elkerülhetetlen lesz az elkövetkező időkben, mert a hangsúlynak az utóbbiakra kell helyeződni, hiszen nem az állampolgárok vannak az államért, hanem az állam a polgáraiért. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az állam gazdasági érdeke a polgárok egyéni gazdasági érdekeinek összessége. Az elmúlt 8 év, de az előtte levő évek adókkal kapcsolatos felfogása sem ezt a szemléletmódot tükrözte. Így juthattunk el oda, hogy Európa egyik legmagasabb adókkal terhelt államának polgárai lehetünk. A tájékoztatóban szereplő anyag a közepesen adóztatott országok között szerepeltet bennünket a GDP-hez viszonyítva, mi a jövedelmi viszonyokból indultunk ki. Büszkék is lehetnénk erre, de engem inkább szomorúság tölt el emiatt.
Ehhez az állapothoz hozzájárult az IMF és a Világbank szerencsétlen válságmenedzselési programja, amely csak rontott a helyzeten. Sajnálatos, hogy a mi pénzügyi irányításunk jó janicsárként végre is hajtotta az utasításokat. Szerencsére a magyar gazdaság speciális helyzete lehetővé tette az összeomlás elkerülését, nem úgy, ahogy a mostani válság országaiban.
Az előttünk fekvő, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításában a nyomait már meg lehet találni ennek a szemléletmód-változásnak, bár alapvetően nem erről szól. Az adótörvényeket nem szerencsés évente változtatni. Ezzel a hibával nem is nagyon találkozunk a módosításban, hiszen érdemi változást szinte nem is találunk benne. A tervezet legtöbb pontja a statisztikai változtatásokat vonja be a törvényi szövegbe. Elgondolkodtató, hogy az ITJ, majd a BTO után rövid időn belül a harmadik rendszert vezetjük be a vámtarifaszámmal. Ezzel hosszú időre munkát biztosítunk a kereskedelmi programok írásával foglalkozó vállalkozóknak; ez is egyik módja a gazdaságélénkítésnek.
A pontosításokra is szép példákat találunk, ilyen a 7. § (2) bekezdésének b) pontja, ahol a "birtokol" kifejezés helyett a "tartja tulajdonában" került a szövegbe. Helyes az az elgondolás, ami a jogutódlással történő megszűnést nem tekinti termékértékesítésnek, hiszen így a vállalkozásban levő eszközök adminisztrációs többletmunka és többletköltség nélkül mehetnek át a jogutód tulajdonába. Ezzel szemben a számlázással kapcsolatos változtatások zavart okozhatnak. Nem tisztázott, hogy mi a besorolási szám. Eddig egyértelmű volt: a statisztikai szám alkalmazása. Formai változtatás az adómérték mellékletbe helyezése, azonban ez legalább egységes rendszerbe foglalást, szemléletmódot tesz lehetővé.
Az adólevonási jogok időpontjának megváltoztatása érdembeli intézkedés, amelyet teljes mértékig támogatni tudunk. Érdekes kérdés lehet ugyanakkor a ki nem egyenlített követelések áfájának megfizetése, amely pillanatnyilag az adó meghitelezését jelenti a vállalkozás részéről esetleg évekre.
Az áfafizetési, illetve -bevallási kötelezettség értékhatárhoz kötése feltételezi az évenkénti változtatást. El kellene gondolkodni a szabályozás inflációs mértékhez kötésének automatizmusán. Ugyanakkor az kis- és középvállalkozások esetén a hárommillió forintos forgalmi határ egy beruházásnál az áfa egy évnél hosszabb meghitelezését is jelentheti az állam felé. Azért egy évnél hosszabb, ugyanis a bevallási kötelezettség, valamint a visszautalások határideje miatt ez 14 hónapra is elnyúlhat. Tardos Márton erre kitért, de ezt pontosításként meg kellett jegyeznem.
A mellékletben felsorolt szolgáltatások esetén érdekes, hogy addig, amíg egyes, gyógyszergyártásra is alkalmas termékek érthetetlen módon a 25 százalékos kulcs alá esnek, addig a kereskedelmi műsorszórás a 12 százalék alá kerül. Ez annál is érdekesebb, mert ha nem gyógyszergyártásra használják fel az alapanyagot, akkor tulajdonképpen a termék már lehet 25 százalékos áfa alatt, és ebben az esetben az állam mindenhogyan hozzájut ehhez a pluszpénzhez. A tájékoztató szerint ez a gyógyszergyártóknál ideiglenes likviditási gondokat jelent, viszont véleményünk szerint a vevőknél többletköltséget fog okozni.
Az áfával kapcsolatban érdekes lehet még - és ennek én mint gyakorló vállalkozó és a Független Kisgazdapárt is nagy jelentőséget tulajdonít - az építkezők áfa-visszaigénylése. Többen is tárgyalták itt, én azt gondolom, lehet, hogy szerencsésebb lenne ennek a törvénynek a keretében tárgyalni, ettől függetlenül mi nem ragaszkodunk ehhez, viszont van egy javaslatunk ezzel kapcsolatban. A mi javaslatunk - figyelembe véve a realitásokat - az, hogy egy normális méretű családi ház költsége megközelíti a 10 millió forintot, tehát addig mindenképpen érdemes lenne a visszaigénylés alapjának határát felemelni.
(19.30)
Ugyanakkor eddig a határig a számlával leigazolt adóalap után a megfizetett áfa x százalékát - most fogjuk rá, hogy 75, 60 vagy 50 százalék -, illetve a gazdasági modellezés elvégzése után a Pénzügyminisztérium szakemberei által javasolt mértéket visszaigényelhetné az építtető. Így kiküszöbölhető lenne az építőiparban a feketemunka és a számla nélküli kereskedelem, mivel az építtetőnek érdeke a számlák beszerzése, így csökkenthetnénk az építkezők terheit, ugyanakkor a társasági adón, a személyi jövedelemadón és a tb-járulékon keresztül a plusz kiadások megtérülnek.
Kérem, hogy a fenti javaslatokat és véleményeket az előterjesztők vegyék figyelembe, ezen kiegészítésekkel együtt a Kisgazdapárt frakciója nevében támogatom az előterjesztést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra jelentkezett még Gidai Erzsébet képviselő asszony a MIÉP részéről. Képviselő asszony, önt illeti a szó.
DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásomban azt szeretném kiemelni, hogy eddig a vitában mindenki és az anyag, az előterjesztés is elsősorban a vállalkozók szempontjából vizsgálja az áfa átalakítását vagy bizonyos módosítását. Azonban nagyon lényegesnek tartom - és ez nyilván pénzügyileg is fontos -, hogy vajon a végső fogyasztó, ahol lecsapódik az áfa, akire az összes adózási terhet át lehet hárítani, mennyire képes az esetleg kibővített körű áfával terhelt termékek körét megvásárolni, milyen a fizetőképes kereslet erre vonatkozóan, vagy a fizetőképességnek hol van a határa. Ez érint elsősorban bizonyos intézményeket, de mindenekelőtt érinti a háztartásokat, a családokat vagy az egyéni fogyasztást és elsősorban a bérből és fizetésből élőket.
Ezért nagyon lényegesnek tartom - ezt holnap egyébként egy más adó vonatkozásában is megemlítem -, hogy mindenféle adómódosításnál szükséges elvégezni az olyanfajta elemzést, amely a végső fogyasztó adófizető-képességét is megnézi. Enélkül valójában nem lehet tiszta képet kapni, hogy milyen bevételekre számíthat a költségvetés, és nincs a végső fogyasztónak olyan lehetősége, ami megvan a vállalkozóknak - ezt nem ellenükben mondom; a jelenlegi áfatörvény óriási visszaélésre is lehetőséget ad. Bizony az áfával való visszaéléseknek hatalmas története van, amiről egy külön plenáris ülést lehetne tartani. Ezért ezt nagyon fontosnak tartom.
A másik ezzel kapcsolatban az, hogy itt már elhangzott: a költségvetés bevételi oldalának a legnagyobb arányát az áfabefizetések teszik ki, ez '98-ban 800 milliárd forint fölött volt, '99-ben is emelkedni fog. Mindig az a kérdés, hogy mit szolgál ez a bevétel. Ha azt szolgálja, hogy csak pusztán egy deficitet finanszírozzon, akkor azt nem tartom megfelelő minőségűnek. Hiszen meg kell nézni, a kiadásokon milyen tételek helyezkednek el, és ha ez az áfabefizetés nem beruházásserkentő hatású, nem a közszolgáltatás vagy humán infrastruktúra fejlesztését szolgálja, akkor bizony az egy spekulatív pénzmozgatást jelent, mint a jelen esetben is, hiszen a kiadásoknak egy jelentős részét piszkos pénzek alkotják a költségvetésben, mindenekelőtt a kötvénymanipulációkból fakadó piszkos pénzek, amit ha kiemelek - 1000 milliárd forint körüli -, akkor természetesen - tudom, hogy nem közvetlenül erre kerül kifizetésre az áfa, de érdekes összehasonlítást lehet tenni - majdnem akkora összeget tesz ki vagy valamennyivel többet, mint amennyi e jelentős adóterület befizetése, tehát az áfabefizetés.
Ezért lényeges a költségvetésnek egy nagyon alapos kitakarítása, a piszkos pénzek kiemelése, és az áfának arra történő felhasználása, amiért az valóban van, tehát a közcélokat szolgálja, és ne ezeket a spekulatív, buborék pénzpiaci manővereket finanszírozzák meg ezzel.
A második: a vállalkozók oldaláról is tisztább elszámolási lehetőséget lehet biztosítani az áfavisszaélések csökkentésére. Magam is osztom azt a véleményt, hogy ha egy egységes, alacsonyabb áfakulccsal dolgozna a Pénzügyminisztérium, vagy azt vezetnék be, az egyszerűsítené az elszámolást, az ellenőrzést, és tisztább képet kaphatnánk.
A harmadik, amit meg szeretnék említeni: az anyagban is szerepel több helyen 12 százalékos áfakulccsal terhelve olyan terület, ami véleményünk szerint a nullkulcsoshoz tartozna. Ide sorolom a vakok számára biztosított különböző eszközöket. Úgy érzem, ezeket nem szabadna áfával terhelni, hiszen itt is a végső fogyasztók megterheléséről van szó. Kiemelten ide sorolom például a diákétkeztetést, a szociális étkeztetést és egy nagyon fontos témakört, a kutatás-fejlesztések megadóztatását. Közismert, nagy felháborodást váltott ki a különböző kutatási pályázatok áfamegterhelése. Például az OTKA-pályázatoknál - hiszen tudjuk, milyen nyomorúságos a kutatás pénzforrásainak biztosítása az egyetemeken és más intézetekben -, ha valaki elnyer egy pályázatot, azt nem lehet azzal terhelni, hogy mindjárt gombolja is le belőle az áfa összegét, és ha ezt nem teszi meg, vagy valami baj van a siralmas pénzekből, akkor az nagyon komoly büntetést von maga után. Ezért ennek a megszüntetését javasoljuk, tehát betenni a nullkulcsoshoz.
Végül még egy dolgot említenék: az egészségügyben igen komoly gondot jelent az áfa speciális helye, hiszen ha különböző műszereket vásárolnak a fekvőbeteg-ellátásban, az nem áfaalany, de mint végső fogyasztó viselkedik, és meg kell fizetni az áfával terhelt teljes árat, vissza nem téríthetik. Ezért természetesen igyekeznek a kórházak is ügyeskedni. Létrehoznak különböző olyan szervezeteket, kft.-ket - és sorolhatnánk az egyéb akciókat -, hogy valahogy ezeken keresztül történjen a beszerzés, és az áfát valamilyen formában mégis vissza tudják igényelni. Szóval, óriási umbuldákat kell végrehajtani szerencsétlenül ahhoz, hogy ténylegesen a célnak megfelelően tudjanak eszközöket használni, hiszen tudjuk, az egészségügy legalább olyan, pénzzel nyomorúságosan ellátott terület, mint az oktatás vagy a kutatás, vagy a szociális szféra.
Ezért javasolnánk egy speciális intézkedést, amely mentse föl ezeket az intézményeket ez alól a speciális helyzet alól, tehát legyen lehetséges számukra tiszta formában, különleges intézkedés révén az áfa visszatérítésének a biztosítása, és akkor nem kell különböző kft.-ket és egyéb szervezeteket pluszban létrehozni, amelyeket azután megtámadnak, és természetesen mindenféle feljelentgetések kísérnek. Így le lehetne ezt építeni, és erkölcsileg is egy tisztább képet lehetne adni, ami, azt hiszem, nem utolsó még egy adóbefizetési rendszerben sem.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását.
Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy több felszólaló nem jelentkezett, az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására a holnapi napon kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/164. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/164/1-2. számokon kapták kézhez.
Megadom a szót Pepó Pál környezetvédelmi miniszternek, a napirendi pont előadójának. Miniszter úr, önt illeti a szó. (Dr. Pepó Pál mikrofonja nem működik.) Kérem, hogy a miniszter úr neve kerüljön a táblára. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Miniszter úr, most önt illeti a szó.
Felszólalások: 19-21,45-54 19-21,55-80 80-104 Ülésnap adatai