Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános viták lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Soron következik a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt, önálló indítványát T/2478. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Sasvári Szilárdnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében benyújtottam ezt a törvényjavaslatot, amely azt célozza meg, hogy a kialakult konfliktusos helyzetben egy újabb megoldás szülessen meg, és ez a megoldás már a javaslatom szerint is kompromisszumos megoldás.

A megoldás lényege az, hogy a különböző, közszolgálati tévét, rádiót felügyelő kuratóriumokba minden parlamenti képviselőcsoport delegálhasson egy személyt, így biztosítva a pártoknak a médiatörvényben előírt lehetőségét, és így biztosítva azt is, hogy valamennyi képviselőcsoport jelen tudjon lenni anélkül, hogy külön megállapodást kellene kötni akár az ellenzéki oldalon, akár a kormánypárti oldalon.

Ez a törvényjavaslat a médiatörvény, a '96. évi I. törvény 55. §-ával kapcsolatos, ahol is a közszolgálati műsorszolgáltatók működésének felügyeletét ellátó közalapítványok kuratóriumi elnökségének összetételéről és megválasztásáról van szó; tehát a kuratóriumi elnökségről, amely elnökség része a kuratóriumnak. Az elnökségek 1999. és 2000. évi választása e paragrafus szabályainak maradéktalan alkalmazásával történt meg. Ez a törvényszakasz egy általános és egy speciális jogi formát tartalmaz.

Az általános része arról szól, hogy az ellenzéki és a kormánypárti oldalnak meg kell egyeznie, közös jelölést kell tennie, és a közös jelölés után a parlament dönt a kuratórium elnökségének felállításáról. És tartalmaz egy speciális szabályt is, amely úgy szól, hogy amennyiben a képviselőcsoportok különböző oldalon nem tudnak megegyezni, akkor milyen megoldási javaslatot tesz a törvényjavaslat, a törvény. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben valamelyik oldalnak nem sikerül megállapodnia, akkor az nem akadálya annak - szól az 55. § (8) bekezdése -, hogy a kuratóriumi elnökség fölálljon.

Vagyis amikor 1999-ben és 2000-ben nem sikerült az ellenzéki oldalnak megállapodnia, akkor a kormányoldal koalíciós partnerei a törvény szakaszának megfelelően járt el, a törvényjavaslat szellemének és betűjének megfelelően. Erre a megállapításra jutott egyébként az Alkotmánybíróság is, amely felhívja a panasztevők figyelmét arra, hogy az általános szabályon kívül speciális szabály is van, külön szabály is van, és a külön szabály szerint jár el a magyar Országgyűlés teljes egésze.

Az ezután kialakult helyzet teszi számomra szükségessé azt, hogy a törvény vonatkozó rendelkezéseit újraalkossuk, és mindössze annak érdekében, hogy az elnökség választása olyan rendben történhessék, hogy nemcsak jogi, hanem politikai szempontból is alapvetően mindenki számára megfelelő megoldást tudjon adni, az Országgyűlés bármilyen lehetséges összetétele mellett. Ez egy hangsúlyos kérdés.

Ez a megoldás megoldást jelent arra is, hogy a parlament, a mindenkori parlament különböző politikai arányokban áll föl, és ezek a politikai arányok más-más számban jelennek meg az ellenzéki, illetve a kormányoldalon. A törvényjavaslat, amit benyújtottam, az Országos Rádió és Televízió Testület összetételére és tagjainak megválasztására vonatkozó rendelkezéseket emeli át, ami megfelel, kielégíti a fenti követelményeket. E normák problémamentesen érvényesülnek, a testület legutóbbi megválasztásakor valamennyi országgyűlési képviselőcsoporttal rendelkező párt élt jelölési jogával, és valamennyi párt jelöltjét meg is választotta az Országgyűlés.

Erre figyelemmel a javaslat célja, hogy a kuratóriumi elnökségekre vonatkozó egyértelmű szabályozás iránti igényt e bevált minta átvételével elégítse ki.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy nagyon fontos különbséget kell tenni az előző napirend vitája és a jelenlegi napirend vitája között.

(15.30)

Ez az alapvető különbség pedig abban áll, amiről szól külön-külön a két javaslat. Az előző napirendben szereplő javaslat számomra arról szól, hogy a Magyar Országgyűlés az európai uniós előírásoknak megfelelően módosítja a médiatörvényt, és ez az uniós csatlakozás szempontjából közös érdekünk. Eddig valamennyi, parlamentben ülő párt úgy nyilatkozott, hogy a külpolitikai prioritásai közé beemeli az európai uniós integrációt. Ennek felel meg az előző törvényjavaslat. Ez az európai uniós integrációs törekvés eddig támogatottsággal bírt, és azt gondolom, ezt a támogatottságot meg kell tartani.

Amiről a mostani törvényjavaslat beszél, arra a problémára próbál megoldást találni, ami egyébként kialakult az országban. Külön kell választani ezt a dolgot, hiszen azt gondolom, hogy abban, amiről az államtitkár úr beszélt az előbbiekben - ahol az uniós csatlakozás érdekeit, illetve a kiskorúak védelmét mondta el -, ebben az Országgyűlésben, de a magyar társadalom egészében is konszenzus van. Ha ezt a konszenzust akarja megtörni az ellenzék, összekapcsolván a médiahelyzet más megoldásával, akkor azt nem teszi jól, álláspontom szerint, mert sérti azt a közös érdeket, amelyet egyébként a magyar polgárok közös akaratával már többször is kifejezett, és amit egyébként a magyar parlamentben több törvényjavaslat meghozatala során figyelembe vettünk, és ilyen irányba alakítjuk át a magyar jogrendet.

Egy zárójelet is érdemes megtenni, ami egyébként a magyar filmipart, a magyar filmgyártást illeti, amely kihat arra a politikára, arra a gazdaságpolitikára, ha úgy tetszik, amely a magyar ipar védelmét is célul tűzte ki. Hiszen amennyiben nem sikerül megoldanunk az uniós integráció során néhány törvényalkotási pont módosítását, abban az esetben a magyar filmgyártás, a magyar filmipar megrendelésektől, pénzügyi forrásoktól, uniós pénzügyi forrásoktól esik el. Tehát hármas szempontja is van ennek a dolognak, ami a másik törvényben elrendezendő. Azért szeretném ezt a kettéválasztást megtenni, mert szeretnék utat nyitni, lehetőséget adni arra, hogy a másik törvényjavaslat megszavazásakor dönthessünk az uniós csatlakozásról, a kiskorúak védelméről, az európai uniós forrásokhoz való hozzájutásról, és ennél a törvényjavaslatnál beszéljünk azokról a kompromisszumos lehetőségekről, ami megoldja azt a helyzetet, ami az ellenzék meg nem állapodása miatt alakult ki. Ez a javaslat tehát kizárólag ennek a problémának a feloldását célozza, elfogadása nem teszi feleslegessé a médiatörvénynek a jövőben feltétlenül esedékes technikai, jogi szempontú, átfogó felülvizsgálatát, illetve, ahogy az előbb is mondtam, a jogszabály - jelenleg az Országgyűlés előtt lévő - európai jogharmonizációs szempontú módosításának elfogadását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát, a javaslatom egy újabb megoldási javaslat kíván lenni, azokhoz a kísérletekhez, azokhoz a megoldási próbálkozásokhoz kapcsolódik, amelyek egyébként a kulturális bizottságban, a sajtóalbizottságban, a hatpárti tárgyalásokon fölmerültek. Ez a törvényjavaslat egy olyanfajta lehetőséget biztosít, olyan konstrukciót alakít ki, amely egy működőképes modellhez kapcsolódik, és amelynek során valamennyi parlamenti párt delegálhat az adott testületbe képviselőt, delegáltat. Olyan testületekbe kerülnének a parlament által megválasztott személyek, amelyek egyébként a kuratórium részei. A jelenleg hatályos törvények szerint és a bíróság által is bejegyzett kuratóriumok egyébiránt 29-31 fősek, amely kuratóriumokba a társadalmi szervezetek közül azok a szakmai szervezetek delegálnak nagyon sok embert, akik ennek a területnek a szakmai felelősei: az újságírók szövetsége, az operatőrök, filmgyártók, rengeteg olyan társadalmi szervezet, történelmi egyházak képviselői vannak jelen, amelyek bizonyos szempontból reprezentálják a magyar társadalmat. Ez a reprezentáció tehát teljes körű, ezt a reprezentációt egészítené ki az, ha az ellenzéki pártok is e konstrukció keretén belül jelölteket állítanának, és a jelölteket ezután a parlament megválasztaná, mint ahogy megválasztotta egyébiránt az Országos Rádió és Televízió Testület valamennyi tagját ebben az Országgyűlésben.

Azt szeretném, ha a hatályos törvény keretén belül nem tud megoldást találni az ellenzék, akkor alkossunk egy új konstrukciót, amelyben könnyebb, egyszerűbb, átláthatóbb módon valamennyi párt delegálhatna ide képviselőt. Ez a szándékom, erre tesz javaslatot, megoldási kísérletet ez a javaslat, tisztelettel kérem valamennyi frakció támogatását ebben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíván-e szólni. Megadom a szót Várhegyi Attilának.

VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Tisztelt Országgyűlés! A közszolgálati műsorszolgáltatók működésének felügyeletét ellátó közalapítványok kuratóriumi elnökségének összetételéről és megválasztásáról a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény hatályos 55. §-a rendelkezik. A kuratórium elnökségének megválasztása nyomán kialakult helyzet szükségessé teszi, hogy a médiatörvény módosításával olyan megoldás születhessen, amely politikai értelemben is minden fél számára kielégítő módon rendezi a jelenlegi vitákat.

Az önálló képviselői indítvány kizárólag a fent említett kérdéskör megoldását célozza, és a problémák feloldása végett azzal a javaslattal él, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület összetételére és megválasztására vonatkozó rendelkezéseket a közszolgálati műsorszolgáltatók működésének felügyeletét ellátó közalapítványok kuratóriumi elnökségének összetételére és megválasztására is megfelelően lehessen alkalmazni.

A kormány minden olyan megoldási módozatot támogatásáról tud biztosítani, amely elősegíti a kialakult viták politikai szempontból is kívánatos nyugvópontra jutását, így mint jogilag aggálytalan javaslatot, a T/2478. számú önálló képviselői indítványt sem ellenzi, annak elfogadását javasolja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Írásban előzetesen nem jelentkezett senki sem, így megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, a rendszerváltoztatás óta az egyik legkomolyabb konfliktusokat kiváltó kérdés mindig a médiák ügye volt, a rádiózás és a televíziózás ügye. A politikai színezetű viták igazából '96-ban vehettek új irányt, hiszen 1996-ban elfogadtuk a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényt, amely alapvetően új helyzetet teremtett.

Lehet ezt a törvényt vitatni, jóságát, működőképességét megkérdőjelezni. Egy dolog azonban tény, hogy megteremtette a duális rádiózás és televíziózás törvényi hátterét, és ezzel teljesen átrajzolta a magyar médiapiacot. Teljesen érthető, illetve indokolható volt az a fajta vehemens egymásnak feszülés a mindenkori ellenzék és a mindenkori kormánypártok vagy erők között, amely az egyedüli és monopolhelyzetet élvező közszolgálati televízió és rádió érdekében történt. Azonban a duális televíziózás és rádiózás lehetőségének megteremtésével a közszolgálati rádió és közszolgálati televízió belátható okokból rögtön a piacnak csak egyharmadát képes uralni, egyharmad szeletéből részesül, tehát az ilyenfajta politikai egymásnak feszülés, azt gondolom, mára teljességgel indokolatlanná vált.

A legutóbbi választások, a kuratóriumok elnökségének megválasztása, kivéve az ORTT elnökségének megválasztását, a törvény szellemének, illetve pontosabban betűjének betartásával, figyelembevételével történt, tehát alkotmánybírósági állásfoglalás és mindenféle jogértelmezés azt mutatja, hogy a megoldás jogi szempontból tökéletes volt, de nem mondhatjuk azt, hogy ez valójában egy elegáns megoldás lett volna, hiszen az élet tudott olyan helyzetet produkálni, amire a törvény előkészítői, készítői és az akkori döntéshozók nem voltak felkészülve.

Sasvári Szilárd képviselőtársam javaslata, amelyet a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogat, ennek a helyzetnek a feloldását igyekszik segíteni, létrehozni, és egy olyan helyzetet igyekszik teremteni, amely nemcsak jogi szempontból száz százalékkal elfogadható, hanem politikai szempontból is megkérdőjelezhetetlen, és - használjunk ilyen kifejezéseket a Parlament falai között - elegáns európai megoldásnak tekinthető. E megfontolásból a Magyar Demokrata Fórum támogatja e törvénymódosító javaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Oszlár Albert képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

(15.40)

OSZLÁR ALBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt jelen lévő Képviselőtársaim. A kulturális bizottság tegnap délutáni ülésén ezt a javaslatot megtárgyalta. Engedjék meg, hogy röviden ismertessem a többségi álláspontot.

Mint az közismert, a médiatörvény által létrehozott közalapítványok a közszolgálati műsorszolgáltatás biztosítása és függetlenségének védelme érdekében jöttek létre. Ahhoz, hogy ez a cél megvalósulhasson, hatékony kezelő szervekre, azaz kuratóriumokra van szükség. A jelenlegi törvényjavaslat célja, hogy mielőbb lezárja azt a provizorikus állapotot, mely immár több mint egy esztendeje tapasztalható e területen.

A javaslat lényege az, hogy a kuratóriumok elnökségi tagjait az ORTT-s eljárás analógiájára válassza meg az Országgyűlés. Az ORTT-vel kapcsolatos konkrét médiatörvényi útmutatás a gyakorlatban is azt eredményezte, hogy ezt a testületet az Országgyűlés nemrég minden konfliktus és félreértés nélkül újjáválasztotta. Ám mivel a kuratóriumi jelölések nem azonosan értelmezett passzusai a médiatörvénynek, és várhatóan a közeljövőben sem lesznek azok, célszerűnek látjuk, ha a jól bevált módszert e területen is megpróbáljuk alkalmazni. Így a kuratóriumi elnökségek választása olyan rendben történhet a jövőben, amely nemcsak jogi, de politikai szempontból is alapvetően mindenki számára megfelelő megoldást tud adni az Országgyűlés bármilyen összetétele mellett.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Igyekszem nagyon röviden összefoglalni az álláspontunkat. Herényi képviselőtársam úgy jellemezte, hogy nagyon elegáns, kulturált, európai ez a törvénymódosító javaslat. Tisztelt képviselőtársaim, akkor menjünk vissza 1995 végére!

Az a médiatörvény, amely 1996 elején lépett hatályba, és 1995 végén tárgyalta még az előző Országgyűlés, úgy állt össze, úgy került benyújtásra, hogy annak minden szakaszára vonatkozóan az akkori ellenzéki és kormánypártok megegyezésre jutottak. Addig nem lett benyújtva az a változat, amit aztán megszavazott az Országgyűlés, amíg konszenzus nem alakult ki különböző kérdésekben. Ennek a konszenzusnak az eredménye az volt, hogy az ORTT olyan összetételben jött létre, mint amilyen összetételben létrejött, tehát minden parlamenti frakcióval rendelkező párt delegál egy képviselőt, és a kuratórium elnöksége is olyan összetételben jött létre, mint ahogy azt a jelenleg hatályos törvény tartalmazza.

Legjobb emlékeim szerint nem a szervezetet alkottuk meg először, és utána rendeltük hozzá az alapelveket, ami szerint működik majd a szervezet - sem az ORTT, sem a kuratórium -, hanem először megállapodtunk bizonyos alapelvekben. Rögzítettük azt, hogy mit várunk el az ORTT-től és a kuratóriumoktól, illetve a kuratóriumok elnökségétől. Amikor ez rögzítésre került a többpárti megállapodás keretén belül, akkor utána hozzárendeltük a legcélszerűbb szervezetet, aminek egyébként az lett a vége, amit a jelenleg hatályos törvény tartalmaz.

Mit tapasztalunk most? Azt tapasztaljuk, hogy Sasvári Szilárd képviselőtársam beterjeszt egy törvénymódosító javaslatot, amely szól a szervezetről, és kísérletet sem tesz arra, hogy újragondolja azokat a feladatokat, amikre a szervezeteket létrehoztuk. S amitől nem elegáns és nem európai, ahogy ezt képviselőtársam teszi, az az, hogy ellentétben az alaptörvénnyel - amit most módosítani akar -, nem foglalkozik azzal, hogy konszenzust teremtsen, hanem úgy gondolja, hogy konszenzus nélkül is meg kell próbálni módosítani ezt a törvényt. Bár az expozéjában utalt arra, hogy bizottsági meg albizottsági ülésen tárgyalták ezt a kérdést, de, tisztelt képviselőtársam, ebben konszenzusra nem jutottak.

S még egyszer mondom, nem a szervezetben kellene megegyezni, hogy hogyan, milyen módon áll össze a szervezet, hanem abban kellene először megállapodni, hogy képviselőtársam hogyan gondolja a kuratóriumok, illetve az ORTT működését. Azért kell végiggondolni ezt, mert ő az ORTT-re hivatkozik akkor, amikor új összetételű kuratóriumi elnökségben gondolkodik. Azt gondolom tehát, hogy az alapkérdéseket a benyújtott törvénymódosító javaslat egyáltalán nem tisztázza.

Egyébiránt más országgyűlési határozati javaslatok is fekszenek a Ház előtt. Az lett volna az elegáns és európai, kulturált megoldás, hogy azt a két országgyűlési határozati javaslatot, amelyek ugyanazt a célt szolgálják - nevezetesen, hogy a kuratórium elnöksége körül kialakult politikai viharokat megpróbáljuk mérsékelni -, és amelyek sokkal korábban tettek kísérletet arra, hogy a felmerülő problémát megoldják, a kormányzó többség ide engedi a Házba, és akkor lenne egy érdemi vita arról a két javaslatról, és persze eközben megfogalmazhatja Sasvári képviselőtársam is a saját javaslatát. De úgy feltüntetni a képviselő úr által benyújtott javaslatot, hogy ez generális megoldást ad a problémára, és ez az egyedüli megoldás, azt gondolom, ez egyáltalán nem helyénvaló és megítélésem szerint nem is felel meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket megfogalmaztunk akkor, amikor a médiatörvény megalkotásra került.

Annak ellenére, hogy nagyon fontos alapelveknek persze megfelel a képviselő úr javaslata, a médiatörvény szellemével és betűjével mégis ellenkezik. Ha valaki újra akarja írni a médiatörvényt, akkor arról alapos egyeztetéseket és megegyezést kell tudni produkálni. Ez a törvénymódosító javaslat abban a formában, ahogy benyújtásra került, nem támogatható. Azt javaslom, hogy Sasvári képviselő úr tanulmányozza azokat az országgyűlési határozati javaslatokat, amelyek ugyanerről a témáról szólnak, azok egyébiránt ugyanazoknak a feltételeknek megfelelnek, amely feltételeket ön szabott a törvénymódosító javaslatával szemben, plusz megfelelnek a jelenleg is hatályos médiatörvénynek.

Megértem azt, hogy a Sasvári képviselő úr által jegyzett törvénymódosító javaslat megfelelő módosítást jelent a Fidesz számára, hiszen jelenleg is tükröződik a kuratórium elnökségében a kormánypárti oldalon belüli arány. Nyilvánvaló, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor ez az arány nem fog teljesülni, vagy legalábbis kicsi az esély arra, hogy ez teljesüljön.

Nem akarom tovább húzni a szót, megítélésem szerint egy álságos törvénymódosító javaslatról van szó. Kifelé, a közvélemény felé azt sugallja a képviselő úr, hogy lám, lám van megoldás az ellenzék között jelentkező problémákra, az ő törvénymódosító javaslata a megoldás, én pedig azt gondolom, hogy ez a megoldás irányába ugyan mutat, de megoldást semmiképpen nem jelenthet számunkra, éppen ezért számunkra elfogadhatatlan ez a törvénymódosító javaslat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak, Fidesz Magyar Polgári Párt.

(15.50)

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Régóta megkezdődött ez a vita, és tartok tőle, hogy még sokáig folytatódni is fog - ez nem rajtunk múlik. A vita során összemosódnak különféle jogi, politikai és morális érvek, érvelések.

Mi a jogi helyzet, a mai napi jogi helyzet? Van egy '96-ban hatályba lépett médiatörvény, amely különféle szabályokat, kötelezettségeket ír elő mindannyiunk számára, jelen esetben amely törvénymódosítás előttünk áll, az a médiakuratóriumok elnöksége megválasztása tárgyában. A jogi helyzet az, hogy lehetőség van jelöltet állítani. Erre lehetősége volt a kormánypártoknak, az ellenzéknek; az ellenzék nem élt a lehetőségével, nem jelölt az elnökségekbe.

A következő helyzet vár megoldásra: az elnökségek bővítése. Erre tettünk javaslatot, de ez elől az ellenzék elzárkózott. Lehetőség van még a kuratóriumok szűkítésére is, hiszen ez költségkímélőbb, és az adófizetők szempontjából is előnyösebb. Erre is megtesszük a kísérleteket. A tárgyalások, illetve a szándékaink eddig nem találtak meghallgatásra az ellenzék oldaláról, és nem tudtunk érvényt szerezni a törvény betartásának.

Az ellenzék ahelyett, hogy a jogi megoldásokat megtalálta, megkereste volna, inkább egy politikai dimenzióba emelte a médiakuratóriumok elnökségének kérdéskörét, és részben parlamenten belüli és parlamenten kívüli eszközökkel nagyította fel ezt a nem igazán fontos problémát. Hiszen - ahogy a képviselőtársamtól, az előterjesztőtől elhangzott - miről is beszélünk? A kuratóriumok 28, illetve 32 főből állnak, az elnökségek ennél szűkebbek; mindössze 4 ember hiányzik ezekből a testületekből.

Az ellenzék a megoldást nem kereste, hanem hol kivonult, hol a parlamentből, hol az általunk kezdeményezett hatpárti tárgyalásokról, a sajtóalbizottság munkájában nem vett részt, parlamenten kívüli eszközöket alkalmazva különféle jogorvoslatokat keresett, Alkotmánybírósághoz fordult, ügyészséghez, cégbírósághoz. A féloldalasan felállított testületek kiállták az alkotmányosság próbáját, törvényesen működnek. Ezt az Alkotmánybíróság döntése és a cégbírósági bejegyzések alátámasztják.

Ezt követően más eszközt is próbált igénybe venni az ellenzék: például külföldi kapcsolatait előtérbe helyezve nem riadt vissza Magyarország lejáratásától, de szerencsére ez nem sikerült, hiszen valamennyi mértékadó forrás, amely a magyarországi sajtó-, médiahelyzetet elemzi, pozitív. Ilyen a '98-as európai uniós országjelentés és a '99-es európai uniós országjelentés. Hasonlóképpen nyilatkozik az Egyesült Államok külügyminisztériuma által kiadott februári jelentés is, amely pontosan tartalmazza, hogy a magyar kormány garantálja a sajtószabadságot, és a vélemények széles köre megjelenhet a magyarországi írott, illetve elektronikus sajtóban. Parlamenten kívüli eszközöktől sem riadt vissza, és ez egy tüntetésben csúcsosodott ki. Örülök annak, hogy visszatértünk a Ház falai közé, és örülök annak, hogy megpróbáljuk a megoldásokat ismét jogi útra terelni, azaz olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi a helyzet feloldását.

A magyarországi médiairányítás eurokonform. Semmiféle olyan jelzés nem érkezett, és nem is érkezhet Magyarországnak, amely ezzel ellentétes, hiszen civil szervezetek, társadalmi szervezetek széles köre, reprezentánsai vesznek részt a közszolgálati médiumok irányításában.

A '96-os médiatörvény nem készült fel a jelenlegi állapotokra. Nem készült fel arra, hogy az ellenzék szegmentált lesz, jobboldali és baloldali részből tevődik össze. Azt gondolom, hogy ez nem a mi bűnünk, és azt gondolom, hogy van rá megoldás. A képviselőtársam ezért nyújtotta be ismételt kompromisszumos javaslatát a sok kísérlet után. Bízunk abban, hogy a nagyobbik baloldali párt is képes lesz megváltoztatni a véleményét, hiszen a kisebbik társa pozitívumként értékelte a törvényjavaslat benyújtásának tényét, és elfogadható tárgyalási alapnak tekinti. Mi hosszú távú megoldásokban gondolkozunk, és nem szeretnénk azt, hogy minden egyes választás után újra és újra ilyen heves vita keletkezzen, és újra és újra felesleges energiákat pazaroljanak a politikai élet szereplői, és miután a média hajlamos arra, hogy önmagát figyelje, így ez nagyobb reflektorfénybe is kerül.

Az ORTT esetében sikerült megválasztani a törvény értelmében a testület tagjait; jelöltek is az ellenzéki képviselők, mi, kormánypártiak támogattuk a jelöltjeiket, így felállhatott egy testület. Ezért az a meggyőződésünk, hogy végre sikerülhet pontot tenni imígyen a többi közszolgálati médium irányító testületének is a felállítására.

Végül szeretném elmondani, hogy bárki gerjeszti is, de nincsen médiaháború, és ha rajtunk múlik, nem is lesz médiaháború. Mi a megoldás eszközeit keressük. Nem hatalmi ambíciók vezérelnek bennünket, amikor a közszolgálati médiumok irányító testületeit szeretnénk meghatározni egy végleges formában, hanem az, hogy minden parlamenti pártnak lehetősége legyen arra, hogy az irányításba betekintést nyerjen.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Először Keller László képviselő úrnak adom meg a szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szalai Annamária képviselő asszony megszólalását nem lehet szó nélkül hagyni.

Ez a törvénymódosító javaslat, tisztelt képviselő asszony, nem kompromisszumos javaslat, hanem ugyanolyan kísérlet, mint amit benyújtott Balczó képviselő úr, és benyújtott az MSZP részéről Lendvai Ildikó képviselő asszony. Tehát kísérlet arra, hogy megoldást találjunk a problémára. De semmiképpen nem kompromisszumos javaslat.

Az ellenzék egyetlen pártja sem - de az MSZP és az SZDSZ biztosan nem - használta fel külföldi kapcsolatait arra, hogy ennek kapcsán Magyarország lejáratását kezdeményezze. Az ilyen állítását, amely ezzel kapcsolatos, képviselő asszony, teljes mértékben vissza kell utasítani.

A harmadik: a Magyar Szocialista Párt állított jelölteket. Az más kérdés, hogy a Ház elnöke nem terjesztette az Országgyűlés elé döntésre. Ez nem a mi felelősségünk, ez az ő felelőssége, ezért a politikai felelősség őt terheli. Megoldási javaslata is volt - ellentétben a képviselő asszony állításával - a Magyar Szocialista Pártnak. A megoldási javaslat régen elfogadásra kerülhetett volna már e Házban. Még egyszer mondom, hogy ez egy olyan megoldási javaslat volt, amely az eredeti '95-ös megállapodáson alapult. Az a megállapodás pedig azt tartalmazta, hogy olyan szervezetet kell létrehozni a kuratórium elnökségeként, amely képes elvégezni mindazt a feladatot, amit a médiatörvény meghatározott, és csak úgy képes ennek megfelelni, hogy ha mind a kormánypárti oldalon, mind az ellenzéki oldalon a belső arányokat tükrözi a kuratórium elnöksége.

Sasvári Szilárd javaslata ennek nem felel meg, ezért nem lehet támogatni. Azokat az állításokat pedig, amelyeket Szalai Annamária képviselő asszony megfogalmazott, egyértelműen vissza kell utasítanom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Csige József képviselő úrnak, szintén kétperces hozzászólásra.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy hamis szándéktól vezetett hamis megoldási javaslatról van szó, amelynek nemhogy a kompromisszum nem jutott eszébe, hanem abban a magabiztos tudatban terjesztődött elő, hogy ezt elfogadni nem lehet.

(16.00)

Nyilvánvalóan nem lehet, ellentétes a médiatörvény betűjével, szellemével, az elemi jó ízléssel is, ennélfogva nagyon magabiztosan lehet előterjeszteni.

Azt gondolom, hogy azt az apró történelmi tapasztalatot érdemes felemlíteni, hogy eddig még minden esetben nagy árat fizettek az éppen hatalmon lévők, ha durván, képmutató módon beleavatkoztak a médiaügyekbe. Nem kifizetődő, mert fel kell tenni előbb-utóbb azt a kérdést, hogy mi lesz azután, mi lesz, ha az ellenfelek is észnél lesznek legközelebb. Mi lesz az erkölcsi ítélet, ami politikai döntésekben jelenik meg?

Tisztelt Képviselőtársam! Nem érdemes ezekkel hosszú távon kísérletezni. Fogadni mernék itt, a Ház színe előtt, hogy ennek a hozadéka jóval kisebb lesz, mint amit egyáltalán el lehet képzelni pozitívumként. És bizony, ha a Ház tisztelt elnöke a javaslatokat javaslatnak tekintette volna, már régen ép és működő kuratóriumi elnökségek lehetnének, és nem lenne cirkusz, nem lenne médiaháború, és nem kellene rosszakat gondolni egymásról. Szívesebben gondolnék jobbakat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Oszlár Albert képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

OSZLÁR ALBERT (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Így, hogy korábbi időpontra került a vita, Lendvai Ildikó és Pető Iván nélkül vagyunk kénytelenek csendben beszélgetni erről a javaslatról. Felmerült bennem egy gondolat a Keller képviselőtársam által elmondottakkal kapcsolatban.

Csodálkozom az ellenzék attitűdjén, hogy óriási területek szakadtak le az ő territóriumukról, és mégis itt vesztegelnek, leblokkoltak a médiaügynél, és egyszerűen az az ingerültség táplálta tehetetlen düh, ami másfél évvel ezelőtt megszületett, ma is ugyanúgy munkál bennük. Tulajdonképpen nem értem, hogy az ellenzéki médiával kapcsolatos vélemények, melyek ilyen 168 órás szelídséggel köszöntenek ránk és fogalmazódnak meg - és nagyon jót hoznak a kormánynak, mert biztos vagyok benne, hogy sokkal inkább jót tesznek nekünk, mint sem -, miért élnek még mindig ilyen erősen.

Véleményem szerint az ellenzéknek ez most jó esély arra, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassa. Ha ezt nem hiszi Keller képviselőtársam, akkor nézze meg a bizottsági ülések jegyzőkönyvét, melyekben jól nyomon lehet követni, hogy ellenzéki képviselők is javasolták, kerüljön ide ez a javaslat, és tárgyaljunk róla.

Egyetlenegy utolsó megjegyzésem van az "álságos" szóval kapcsolatban. Ha az ORTT választási metódusát álságosnak gondolja, akkor nem tudom, hogy a gyakorlat mégis miért igazolta vissza, hogy lehet ORTT-t nyugodtan, konszenzusos alapon, jó megoldással, együtt választani.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezve szeretném azzal kezdeni, tisztelt képviselőtársaim, hogy sem a parlamenti képviselőknek, sem a házelnöknek nincs módja arra, hogy a hatályos törvényektől eltérjen.

A médiatörvény, amely hatályos törvény, arról szól, hogy a különböző kuratóriumokba az ellenzéki oldalnak, illetve a kormányoldalnak, az oldalnak kell jelölteket állítania.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nincsen ebből a szempontból az MSZP-nek, az MDF-nek, a Fidesznek jelöltje - közös jelöltek vannak. Amíg az ellenzék nem tudott közös jelöltet állítani, a házelnöknek nem volt módjában elfogadni és jelölésnek tekinteni azt, ami nem jelölés. Nem tud ettől eltérően viselkedni sem a házelnök, sem a parlamenti frakciók nem tudnak ettől eltérni.

Ami pedig a törvénymódosításom lényegét érinti, kimondottan csak abból a szempontból közelítettem meg, hogy egy adott problémára rövid és gyors választ találjunk. Mi a probléma? Az a probléma, hogy az ellenzéki frakcióknak - miután nem tudnak közös jelölteket állítani - nincs a tévét, a rádiót felügyelő kuratóriumi elnökségben delegáltjuk. Mi a megoldás? Olyan javaslatot tettem, ami lehetővé teszi, hogy jelen legyenek ezeknek a képviselőcsoportoknak a delegáltjai is egy olyan konstrukcióban, ami egyébként működik az ORTT mintájára.

Hogy ez a javaslat mennyire kompromisszumos, hadd jelezzem azt, hogy ha az ORTT mintáját szimplán és egyszerűen átvettem volna, az úgy nézne ki, hogy van hat tagja és a hetedik az elnök. Ez egyébként mindenképpen biztosítja a kormánypártok többségét, de ezt a szakaszt kimondottan kihagytam annak érdekében, hogy csak a parlamenti pártok delegáltjai legyenek jelen, tehát csak hatfős, ne hétfős legyen. Ez kimondottan a kompromisszumkeresést jelzi, azt a fajta kompromisszumkeresést egyébként, amit '98 végén Orbán Viktor miniszterelnök úr levélben kért tőlünk hatpárti albizottságban. Ez az albizottsági tárgyalás sajnos nem volt sikeres, mert az ellenzék kivonult erről a hatpárti tárgyalásról.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat kompromisszumos javaslat, amelyről lehet tárgyalni, és amelyet tárgyalási alapnak lehet tekinteni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azzal kapcsolatban, amit Sasvári Szilárd képviselőtársam megfogalmazott első mondataiban, megmondom őszintén, hogy teljesen méltatlan dolog most már erről beszélni. Az a megítélésem, hogy jobban is tesszük, ha erről nem beszélünk, mert ennek a beszédnek a parlamenten kívüli megítélése egyszerűen elfogadhatatlan és méltatlan az Országgyűléshez. Azt javaslom, képviselőtársam, hogy ezt a vitát hagyjuk, ez nem vezet sehová, csak lejáratjuk magunkat.

A másik megjegyzésem Oszlár Albert képviselőtársam megszólalásával kapcsolatos. Nincs itt semmi veszteglés és semmi düh, egyszerűen a józan racionalitással ellenkezik az a kormánypárti magatartás, aminek következtében a kuratóriumi elnökségek nem tudnak kiegészülni. Az a szándékunk, hogy próbáljunk megoldást találni arra, hogy ez végbemenjen. Sasvári Szilárd képviselő úrnak ez a javaslata lehetőséget teremt arra, hogy valamilyen formában megegyezésre jussunk, de a benyújtott javaslatot semmiképpen nem lehet konszenzusos javaslatnak tekinteni. Ha konszenzusra törekvés lett volna, akkor két országgyűlési határozati javaslatról és egy törvénymódosító javaslatról beszélnénk most itt ugyanezen napirendi pont keretében, és akkor lehetne beszélni a kormánypártok részéről valamiféle konszenzuskeresésről - nem ezt teszik.

Én egyébként az ORTT választását nem tartottam álságosnak, valószínűleg félreértette Oszlár képviselőtársam. Azt mondtam, hogy az ORTT esetében a részére megjelölt feladat végrehajtásához az a szervezeti struktúra jó - de az nem jó a kuratóriumi elnökséghez. Ezt mondtam, és ezt nem cáfolta meg Sasvári képviselőtársam sem. Köszönöm.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki sem felszólalni.

Ebben az esetben megkérdezem Sasvári Szilárd urat, hogy kíván-e most a vitában elhangzottakra válaszolni. (Sasvári Szilárd: Nem, köszönöm.) Nem kíván most válaszolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vita lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a pénteki ülésnap végén kerül sor.

Ezzel, tisztelt Országgyűlés, a mai napirendeket megtárgyaltuk. Napirend utáni felszólalások következnek.

Felszólalásra jelentkezett a mai napon Horváth János képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt. Megadom a szót a Házszabály rendelkezései alapján - de hiszen ezt a képviselő úr nyilván tudja - ötperces időkeretben.

(16.10)