Felszólalás adatai

DEÁK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Néhány nappal ezelőtt egy nyúlfarknyi cikk jelent meg a Magyar Nemzetben. Lám, mégiscsak érdemes olvasni ilyen újságot is! A jelentősége miatt felolvasom önöknek: “Ebben a kormányzati ciklusban már aligha fogadhatja el a parlament a középtávú magyar energetikai stratégiát - véli Podolák György, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke. A stratégiának az eredeti tervek szerint már régen el kellett volna készülnie, első változatát már csaknem két éve közzétették, ám a szöveghez annyi szakmai módosítás érkezett, hogy újra kellett kezdeni a munkát.ö

Feladatom, és amiért szólásra jelentkeztem, a költségvetés energetikai vonatkozásainak vizsgálata. Tehát Podolák úr nyilatkozata szerint Magyarországnak nincs energetikai stratégiája. Fel kellene tenni a kérdést: mik akkor a célok? Merre akar hajózni ez az ország? Mit akarunk elérni? Ha nincs cél, ki szabhat irányt? Ha nincs irány, nincsenek alapelvek, akkor milyen prioritások szabják meg, hogy mi kerül bele a költségvetésbe, és mi az, amit abból ki kellene húzni? Mit kérhet számon az ellenzék, és mi helyett javasoljon alternatívát, ha semmi nincsen?

A költségvetésben az energiastratégiának kellene leképeződnie. Ha nincsen stratégia, a pillanatnyi lobbiérdekek fogják befolyásolni a költségvetést. Rácz Jenő miniszter úrra hadd hivatkozzam, aki két-három órával ezelőtt fenn az emelvényen azt mondta: “Akinek nincs prioritása, az sodródik.ö Ha Magyarországnak nincsen energetikai prioritása, akkor az ország energiastratégia helyett csak sodródik az eseményekkel.

Egy vitorlásélményemet hadd osszam meg önökkel. Egy horvátországi zsúfolt tengerparti kikötőbe próbált bearaszolni egy vitorlás tolatva, motorral. Ez egy nagy, tíztonnás vitorlás lehetett. Ahogy a láthatóan gyakorlatlan és tapasztalatlan vezető tekerte a kormányt jobbra, egy tehetetlenségi idő után elkezdett fordulni a hajó. Rémülten, látva, hogy túlkormányozta a vitorlást, elkezdett visszafelé kormányozni. Nem akarom elmesélni, mert túl hosszú lenne, hogy milyen kárt okozott ez az ember azzal, hogy abban a rövid kis résben fogalma se volt, hogyan kell kormányozni, csak jobbra-balra kapkodta a kormányt, a hajó pedig összevissza tört mindent.

Magyarországon sok jó szándékú kezdeményezés van, és a kezdeményezők jó szándékát nem kétlem, de az biztos, hogy jelen pillanatban az energiastratégia hiánya miatt csak a pillanatnyi lobbiérdekek kiszolgálása folyik a magyar parlamentben.

Mire lenne szükség? Világos, átlátható árpolitikára. Én nem kérem önökön számon a 2002-es ígéreteket, hogy mikor és miért emeltek árat, erről majd a lakosság véleményt fog nyilvánítani jövő tavasszal. Én pusztán azt kívánom rögzíteni, hogy a gáz, a villany és a távfűtés tekintetében a hatósági árnak meg kell maradnia, és miután a hatósági ár marad, a kormány befolyásoló képessége megvan, a kormány felelőssége, hogy ezek hogyan alakulnak.

A gáz vonatkozásában: a hazai földgáztermelés kedvező önköltségét figyelembe véve mérsékelni kell a világpiaci áremelés hatását a hazai fogyasztókra. Ez egy elérendő cél, amely a nem létező energiapolitikai stratégiában kellene hogy szerepeljen.

A villanyár tekintetében reális lehetőség van, hogy az egész villamosár-vertikumban, tehát a termelésben, elosztásban, szolgáltatásban a teljes nyereséget igazságosabban lehessen elosztani. Ehhez azonban a külföldi monopóliumokkal szemben a hazai fogyasztók érdekét érvényesíteni képes politikai szándékra van szükség.

A távhőárak tekintetében pedig: a versenyhátrány megszüntetésére úgy kell kialakítani nagyüzemi földgázárakat, hogy a lakossági távhőtermelésre használt földgáz ne legyen drágább a lakossági földgázárnál.

Végül pedig, amire szükség lenne és hiányzik: szociális jellegű tarifák. Átgondolt és ténylegesen a szolidaritás elvén működő szociális tarifa kialakítását a politika eddig nem támogatta. E tarifák bevezetése sürgető és kiemelt energiapolitikai feladat.

Nagyon megy az időm, ezért csak egy dolgot emelek ki. A megújuló energiastratégia tekintetében Gőgös képviselőtársam nagy energiával valóban tiszteletre méltó teljesítményt ért el, csak dicsérni tudom, habár az igyekezet és a stratégia hiánya egymással szemben álló fogalmak.

A villamosenergia-törvény módosítása, hogy egy konkrét példát mondjak önöknek, azt jelentette, hogy a jelenlegi 19 forintos nagyüzemi átvételi árat 23 forintra emelte a törvény. Most túl azon, hogy Európában ilyen még nem volt, hogy egy árszabályozás törvényben jelenjen meg, sőt ráadásul a törvénynek van egy kitétele, hogy évente inflációval növelni kell az árat, túl ezen azt szeretném megkérdezni a kormány képviselőitől, tudják-e, hogy pusztán ez a számváltozás a 19-ről 23 forintra lényegében 6 százalékos áremelést jelent, aminek az ellentételezése valahogy kimaradt a költségvetésből.

(13.30)

Ki fogja ezt a 6 százalékos áremelést megfizetni? Szakértői becslések szerint 50 milliárd forint kiadás lesz ebből jövőre; a költségvetésben nem szerepel. Ki fogja megfizetni? Több lehetőség kínálkozik: az első lehetőség az, hogy megfizettetjük a fogyasztókkal - természetesen a jogi lehetősége megvan erre a kormányzatnak -; megfizettetjük a külföldi monopóliumokkal - fogalmazzunk úgy, hogy ez kis valószínűségű esemény -; és megfizettetjük a Magyar Villamos Művek Részvénytársasággal, ami állami tulajdon, tehát le lehet vele nyeletni ezt az áremelést.

Nagy baj lesz csak ebből az egyetlenegy tételből! Jó lenne, hogyha a költségvetésnek ezek a számai bekerülnének magába a költségvetésbe, ha nem, akkor - ahogyan már képviselőtársaim is mondták - ebben a tekintetben is kártyavárként fog összeomlani a költségvetés.

A lényeg: változás kell, változtatni kell, és remélem, jövőre már változtatni is tudunk. (Taps a Fidesz soraiban.)