Felszólalás adatai

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb hozzászóló szocialista képviselőtársaim is arra próbáltak kísérletet tenni, amire a 2006-os költségvetésről szóló költségvetési bizottsági vitában a többi kormánypárti képviselő is, azaz szembemenve minden szakértői állásfoglalással és ÁSZ-véleménnyel, arról igyekeznek itt biztosítani minket, hogy ez egy fegyelmezett költségvetés lesz, és hogy a hiány tartható.

A bizottsági vitában viszont arra a kérdésünkre, hogy ezt a reményüket milyen valós pénzügyi folyamatokra alapozzák, bölcsen hallgattak. De hiszen hogyan is várhatnánk el tőlük azt, hogy saját kormányukkal szemben mást képviseljenek! Ugyanis, ha végignézzük az előző éveket, azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt három évben még egyszer sem sikerült tartani a jelenlegi kormánynak a hiányt, akkor miért gondolhatnánk azt, hogy egy választási évben ez sikerülni fog nekik. Persze lehet, hogy a választásokig szépeket fognak mondani, szépeket fogunk önöktől hallani, ígéretekben sem lesz hiány, de mint ahogy remélem, azt önök is tudják, fél év múlva a szavak szavak maradnak, a számok viszont beszédesek lesznek.

Hasonló helyzet várható egy másik be nem váltott ígéretükkel kapcsolatban is. A 619 ígéretből ide emelném a 400 ezer új munkahely létesítéséről szóló vállalást. A pénzügyminiszter úr említette, hogy a jövő évi költségvetési politika egyik fő pillére a foglalkoztatottság bővítése. Gondolom, erről sokuknak itt, a teremben az előző év szeptembere jut az eszébe, amikor Gyurcsány Ferenc úgy jellemezte kormányfői programját, hogy a legfontosabb három dolog: a munkahelyteremtés, a munkahelyteremtés, a munkahelyteremtés. Erre egy év alatt nemhogy csökkent volna, hanem 54 ezerrel nőtt a munkanélküliség. Isten tudja, mi lesz itt egy év múlva a mostani bejelentés kapcsán, ha mondjuk, az eddigi trendet vesszük alapul.

De nézzük komolyan, hol lehet feltalálni ebben a kormány által beterjesztett 2006-os költségvetésben új munkahelyek teremtésére vonatkozó lehetőséget. 2002-ben ennek a bejelentésnek volt egy olyan hátulütője, hogy egy akkori gazdasági környezetben talán ez a beígért 400 ezer új munkahely még tartható is lett volna, és talán egy szocialista-liberális kormánytól el is várhattuk volna. Sajnos nem ez történt. A három év alatt 400 ezer új munkahely helyett lett 400 ezer munkanélküli. Felmerül a kérdés, mit várhatunk 2006-ban. Miből lehetnek új munkahelyek? Alapvetően és talán a legbiztosabb módon a Kékesi úr által említett gazdasági növekedésből. De nézzük meg, 2005-ben is, az akkori költségvetésben is azt láthatjuk, hogy 4 százalék gazdasági növekedést terveztek, ebből 3,6 százalék lett, ami alapul véve az eddig elhangzott számokat, arra volt elég, hogy nőjön, és nem arra, hogy csökkenjen a munkanélküliség. Jövőre sem lesz magasabb a GDP növekedése, sem a PM, sem a szakértők számai szerint. Tehát maximum ugyanott fogunk állni ezen a téren, mint az idén.

Mi jelenthet még segítséget a munkahelyteremtés, foglalkoztatás vonatkozásában? Például olyan kormányzati prevenciók, amelyek közé elsősorban a vállalkozói adó-, vállalkozói elvonáscsökkenéseket szokták sorolni, amivel fejlesztési forrás képződhet a vállalkozásoknál. A 33 eddigi adóemelés mellett végre valamit tesz a kormány a tehercsökkentés terén, ez azonban nem elégséges. A jövő évi adócsomag ugyanis össze sem hasonlítható a Fidesz ez év márciusában beterjesztett radikális adócsökkentési javaslatával.

Vagy hogy példának hozzam ide az ÁSZ-jelentés 22. oldalát, ahol önök is megtalálják azt az ÁSZ-megállapítást, miszerint az szja és a társasági adó következő évi módosításai nem szolgálják sem a versenyképesség fokozását, sem az adócsökkentést, mivel összesen ezen kiadások 40 milliárd forint csökkenést jelentenek, ami egyrészt töredéke az állam éves adóbevételeinek, és töredéke annak is, amit egy évben a vállalkozások beruházási teljesítményértékként elszámolnak. Tehát ebből megint csak nem lehet új munkahelyet remélni.

A foglalkoztatás javításának eszköze lehetne még a beruházási támogatások növekedése. A költségvetés a kis- és középvállalkozások támogatására 19 milliárd forintot tartalmaz.

(20.20)

Hogy ez mennyit jelent, abban a Kereskedelmi és Iparkamara értékelése ad segítséget nekünk. Ha az összeget ugyanis a szektor foglalkoztatottjainak a számával osztjuk vissza, akkor kiderül, egy dolgozóra tízezer forint támogatás jut, vagyis egy jelentősnek mondható, 50 főt foglalkoztató cégre 500 ezer forint támogatás esik. Nos, ennyiből még kifesteni se lehet egy üzemet.

De más szektornál sincs előrelépés. Címzett és céltámogatásokra 63 milliárd forint összeg áll rendelkezésre, azaz pontosan ugyanannyi, mint az előző évben. Különösen fájó az, hogy például a decentralizált területfejlesztési programokra a 2005. évi 22 milliárd forinttal szemben jövőre csak 13 milliárd forintot tartalmaz a javaslat. Tehát igazságosság elve ide, rászorultság elve oda, pont a leghátrányosabb helyzetű térségekbe kerül a kevesebb forrás, mint tavaly, tovább növelve ezzel a leszakadásukat.

Ezzel szemben azt hallottuk bizottsági ülésen, hogy nem lesz gond, mert jövőre jelentősen nőnek az uniós támogatások, ezekből nyilván beruházás lesz, abból pedig új munkahely. Nos, ha a folyamatot nézzük, akkor bár ebben van némi igazság, de azért több probléma is fölmerül. Ismerjük ugyanis az uniós támogatások folyósításával kapcsolatos útvesztőket, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy az uniós források felhasználása a valóságban jóval kisebb arányban teljesül, mint amit szeretnénk, és a folyósítás jelentősen csúszik. Tehát várhatóan ezek a pénzek nem jövőre, hanem jóval később, mondjuk, 2007-es elköltést jelentenek, és nyilván akkor sem beszélhetünk tényleges munkahelyteremtésről, mert a beruházások megvalósulása után következhet a tényleges termelés és munkahelyteremtés.

Itt kell megemlítenem példának okán, hogy 2005-ben is hasonló volt a helyzet, hogy pályázók voltak az uniós forrásokra, sőt nyertes pályázatok is szép számban akadtak, a tényleges folyósítás azonban 15 százalékon megállt, és még arról nem is beszéltem, hogy ez évben pont az önök kormánya állította le ezeket a folyósításokat. Mindenféle nyilatkozatokat irkáltattak alá a szerződött támogatottakkal, mintha ők kérték volna a határidő-módosításokat. Kicsit a helyzet kísértetiesen hasonlít a pártállami időkre, amikor a nép kérte az áremeléseket.

Hallottuk azt is, hogy a megépült autópályák generálják a beruházásokat és a foglalkoztatásbővülést. Nos, kérném, hogy ezzel is csínján bánjunk. Ideidézném Miskolc példáját, mert kis késéssel, igaz, de már egy éve van a városnak autópályás összeköttetése. Nos, ez az alatt az idő alatt egyetlenegyszer sem, de azt megelőző két évben sem jött olyan, meghatározó méretű beruházó, azaz legalább száz főt foglalkoztató vállalkozás Miskolcra vagy a közvetlen térségébe, mint az azt megelőző, 2002 előtti években.

Szóba került még kormánypárti képviselők részéről, hogy novembertől májusig indul egy új közmunkaprogram, ami ellen természetesen elviekben nincs kifogásunk, de ez tartósan nem fogja megoldani a foglalkoztatási gondokat. Merthogy mi lesz a választások után az érintett közmunkásokkal, arról nem szól a fáma.

Említették még kormánypárti képviselőink itt a vitában, hogy a szakképzésre több pénz jut. Azt gondolom, hogy ez természetesen szükséges, de nem elégséges feltétel, mert ahhoz, hogy foglalkoztatottá váljon a már többször átképzett munkanélküli - ezt miskolci példából, ahol már majdnem mindenkit átképeztek, tudom -, munkahelyek is kellenek, nem csak átképzett munkanélküli.

A gyes kiterjesztett munkavállalási lehetősége pedig ellentmondásos hatást sejtet: nem tudni, hogy az édesanyák akarnak-e és tudnak-e élni a bővített lehetőségekkel. Arra vonatkozóan viszont nem igazán hallottam szakmai magyarázatot - pedig ez elhangzott indokként -, hogy az ekho bevezetése is segítené a foglalkoztatást. Mert azt tudjuk, hogy 15 százalék lesz a hozzájárulás mértéke, de ha már itt tartunk, fölmerül a kérdés: hol van abban az igazságosság, hogy, mondjuk, egy egymillió forintos havi fellépti díj után 15 százalék adót kell fizetni, százezer forint alkalmazotti munkabér után pedig magasabb, azaz 18 százalék az adótartalom?

Összegezve tehát: ez a 2006. évi költségvetés nem oldja meg a foglalkoztatás növelésének számunkra is oly fontosnak ítélt feladatát, azaz nem felel meg sem a vállalkozások, sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek igényeinek, kizárólag az elhangzott, kormánypárti képviselők által elmondott, dicshimnuszokkal összefüggő luxusbaloldali igényeknek. De még önök sem mehetnek biztosra. Jövő májusig még talán lehet hitegetniük, még talán lehet betlizni, utána azonban össze fog omlani az egész, önök által felépített kártyavár. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)