Felszólalás adatai

DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jövő évi költségvetési javaslat alapján a növekedés lassítása, mintsem gyorsítása várható, állítja a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (Kovács Tibor: A Fideszhez közel álló szervezet.) ez évi költségvetésről kiadott elemzése. És rögtön meg is indokolja, hogy miért. Azért, mert a hiány tovább rontja a magas költségvetési költekezés eredményét, ez rövid távon még jónak is lenne mondható, Kovács Tibor képviselőtársam közbeszólására jelzem, de azt hiszem, abban egyetértünk, hogy a drasztikus mértékben felhalmozott államadósság középtávon, nem beszélve a hosszú távról, egészen biztosan hátráltatni fogja a magyar gazdaság növekedését.

A költségvetés túlságosan rátelepszik a gazdaságra, túl sok forrást von el tőle, ezért, ahogy képviselőtársaim itt már számos felszólalásban kifejtették, a vállalkozói szférában kevesebb forrás marad fejlesztésre, beruházásra, innovációra.

(18.40)

Tisztelettel kérdezem képviselőtársaimat, tudják-e azt, hogy Magyarországon az egy munkavállalóra jutó állami bevételek - adók, elvonások, járulékok - lényegesen nagyobbak, mint a környezetünkben lévő országokban, például összehasonlításként a visegrádi négyeknél. Ezt akár hivatalos árfolyamon, akár vásárlóerő-paritáson tesszük meg, nagyon érdekes kép tárul elénk. A hazai szint még a közvetlenül utánunk következő Csehországét is mintegy 15-30 százalékkal meghaladja. A 15 és a 30 százalék két érték, az egyik összehasonlító áron, a másik pedig vásárlóerő-paritáson. Nem is beszélve az alacsonyabb lengyel és szlovák szintekről, amelyek 25-35 százalékkal kisebbek a hazai értékeknél. Mivel az adóbevételek között a keresetarányos elvonások súlya a meghatározó, ezért a nagy állami elvonás az élőmunka magas adóterhelését is jelenti, ami egyértelműen csökkenti a hazai vállalkozások versenyképességét.

A gazdaság pedig egyértelmű, hogy kiszámítható és átlátható környezetet, nyugodt és stabil gazdálkodási feltételeket igényel. Az egyensúly megingása, az eladósodás növekedése, a kormányzat következetlenségei mind-mind rontják a gazdaság pozícióit, gyengítik annak versenyképességét. Mindehhez hozzá kell még venni a költséges és időigényes közigazgatási ügyintézést, ami szintén hasonló hatást gyakorol a gazdaságra. Hiszen a vállalkozásoknak bonyolult, évenként vagy még gyakrabban változó szabályozórendszerekhez kell igazodniuk, igazából ezekben naprakésznek kell lenniük, az Unió rendelkezéseit és az egységes piac számos kivétellel érvényesülő előírásait is naprakészen kell ismerniük. És akkor ehhez még csak zárójelben teszem hozzá, hogy a több mint háromezer települési önkormányzatnak egy jelentős hányada él helyi szabályozásokkal, helyi adókkal, amelyek egyértelműen bonyolítják ennek a rendszernek az átláthatóságát. A hatásköri struktúrák párhuzamosak, ez egyértelműen kiderül az ÁSZ vizsgálataiból, sok esetben áttekinthetetlenek, túlburjánzanak. Mindez egyértelműen gátolja a hatékony működést, a gyenge és a lassú közigazgatás immár a versenyképesség romlásának egyik meghatározó tényezőjévé vált.

A problémák sűrítve jelennek meg a nehezen átlátható költségvetési javaslatokban. A bizottsági vitában is számos esetben elhangzott, hogy rendkívül nehéz helyzetben vagyunk mi, képviselők, hiszen évről évre más a szerkezete a költségvetési javaslatnak, és rendkívül nehéz összehasonlítani, a bázisokat megteremteni, ráadásul ebben az évben számos, az Európai Unióból nyerhető forrás nem egy összegben van feltüntetve, hanem az egyes tárcáknál az egyes sorokban található meg. A bonyolultság egyik mutatója ma a maradványok zárolása, hiszen, ha visszatekintenek képviselőtársaim, 2002-ben ez az összeg még csak 200 milliárd forint volt, ugyanakkor ez év végére 550 milliárd forintról fogunk majd beszélni. A költségvetési intézmények emiatt többnyire késve fizetnek szállítóiknak, ezzel is gyorsítva a körbetartozás kialakulását, ami ismét most már az elviselhetőség határát súrolja.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a költségvetésben a kategóriák, előirányzatok tartalma változik, ahogy már azt említettem. Jelenleg például rendkívül nehéz dolga van annak, aki együtt szeretné látni a kis- és középvállalkozási szektor támogatását. Ahogy Márton Attila képviselőtársam a délutáni felszólalásában is már jelezte, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének támogatására most mintegy 19-20 milliárd forint jön össze 2006-ra a költségvetésben. Ha ezt ahhoz viszonyítjuk, hogy ma Magyarországon közel 2 millió az ebben a szektorban foglalkoztatott munkavállalók száma, akkor lényegében 10-12 ezer forint jut fejenként 2006-ban ebben a szektorban olyan beruházások támogatására, amellyel a saját versenyképességüket szinten tudják tartani, nem pedig igazából, mondjuk, összehasonlításban más országok beszállítóival, versenyképesek tudjanak lenni.

Úgy gondolom, ebből a költségvetésből azért látható, hogy a kormány beszorult, satuba került. A benyújtott költségvetési törvényjavaslat a GDP és a bevételek emelkedésében kincstári optimizmust és jelentős túlelosztást mutat. Ez nem az én mondatom, ez szó szerint az ÁSZ megállapítása a költségvetésről. A paraméterek viszont, azt hiszem, valamennyiünk számára összehasonlítási és magyarázási alapul szolgálnak. A GDP 4 százalékosra tervezett növekedése meghaladja a mögöttünk hagyott éveket, beleértve az ideit is, ennek az ütemét. Mindezt 6,1 százalékos béremelkedés mellett. Az adók mintegy 200 milliárd forinttal csökkennek, ami jó, bár az elvonások, mint azt már jeleztem a hozzászólásom legelején, ebben a térségben így is a legmagasabbak. Tehát igazából tartalék még van összehasonlításban. A javító tényezők hatását pedig közérzetjavító túlköltekezés viszi el vélhetőleg.

Tehát 2006-ra komoly gazdaságpolitikai kihívásokkal kell szembenézni. A módosított hiánycélok teljesítését olyan körülmények között kell, kellene elérni, amikor jelentős a hiányt növelő kockázatok száma. A külkereskedelmi cserearányok az olajárak függvényében nagyon kedvezőtlenül alakulhatnak, láthattuk az elmúlt évben vagy akár ebben az évben is, rendkívül nagy bizonytalansággal ítélhető meg a pénzügyi befektetők viselkedése, már az elmúlt hetekben is. Tisztelettel kérem, hogy valamennyiünk számára ez legyen intő jel. Senki nem tudja megmondani ebben a pillanatban majd a profittranszfer nagyságát.

Az Állami Számvevőszék szerint a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alapok előirányzatai is tarthatatlanok. 2006-ban a reálbérek növekedését a 2005. évinél alacsonyabban kell tartani ahhoz, hogy a költségvetés számai teljesüljenek, de már most nagy a nyomás ennek a megváltoztatására, és igazából úgy hiszem, hogy ennek nem is fog tudni a kormány ellenállni.

A monetáris politikának is választania kell, hogy a kamatpályát a dezinfláció követelményei vagy a hiány és az erősödő kockázati tényezők szerint alakítja. Elemzők szerint a hiány a költségvetési javaslatban vázolt 1533 milliárd forint helyett akár az 1855 milliárd forintot is elérheti. Eredményszemléletben a hiány a tervezett 6,1 százalékkal szemben vélhetően 7,5 százalék lesz, de vannak olyan elemzők, szakértők, akik állítják, hogy a 8 százalékot is meg fogja haladni. Az illetékes európai uniós Bizottság szerint ez 8,1 százalék lesz, de egyes jegybanki szakértők rosszabb helyzetre számítanak, és a 2006. évi tényleges költségvetési deficitet a GDP 10 százaléka fölé várják. (Kovács Tibor: És tesznek is érte, hogy így legyen!)

Nem lehet kizárni, hogy azok a külföldi pénzügyi befektetők, akik ma már mintegy 10 milliárd euró, azaz 2500 milliárd forint államkötvény-állománnyal rendelkeznek - egyharmada a költségvetésnek; nem kis pénz, tisztelt képviselőtársaim -, egyelőre még várnak néhány hónapig, de ha a számukra nem kedvező környezet alakul ki - és nem elsősorban a gazdaság szempontjából, hanem a költségvetés szempontjából -, akkor az itt-tartásukért vélhetőleg nagy árat kell fizetnünk. A 2006-ra előirányzott kiadások eldöntését megelőzően, úgy gondolom, ezt a hatást is alaposabban kellett volna mérlegelni.

(18.50)

Abban mindenki egyetért, aki a gazdasággal foglalkozik, hogy a magyar gazdaságpolitika hitelességének és a pénzügyi befektetők ingadozó bizalmának visszaszerzéséhez alapvető feltétel, hogy Magyarországnak 2006-ra hihető, elfogadható és teljesíthető költségvetése legyen. El kell ismerni, hogy a feladat rendkívül nehéz.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara megoldásában három szóba jöhető kimenettel számol. Az első: visszaszámolás a kritériumok 2008. évi teljesítéséből, amiről visszavezető, hogy 2006-ra más, nagyon szigorú költségvetésre van szükség. Itt nyomatékkal alá szeretném húzni: más, nagyon szigorú költségvetésre van szükség. E költségvetés nem tartalmazhat jelentősebb adócsökkentéseket, de annál inkább tartalmaznia kellene a kiadási előirányzatok átgondolt, megalapozott visszafogását és szigort a következő évekre is.

A másik változat, amit ők javasolnak: a benyújtott költségvetési javaslat kiigazítása az Állami Számvevőszék és más, mértékadó szervezetek véleménye és javaslata alapján.

A harmadik, ahogy ők fogalmazzák: a legvalószínűbb és a legrosszabb eset az lesz, ha az Országgyűlés a benyújtott költségvetési javaslatot elfogadja így, ahogy van, és decemberben kényszerülünk bejelenteni az euró bevezetésének elhalasztását, annak minden ódiumával együtt.

Rangos pénzügyi elemzők szerint az euró 2010-es bevezetése még nem teljesen lehetetlen, de valószínűsége máris minimális. A választások után elvileg végrehajthatók lennének olyan intézkedések, amelyek 2008-ra ezeket a feltételeket biztosítják. Azt javasolják külföldi szakértők, hogy az országra nehezedő nyomást enyhítené, ha egyidejűleg nem kettős egyensúlyi kritériumnak, tehát a GDP-arányos 3 százalékos államháztartási hiánynak és a GDP 60 százalékos adósságállományának kellene egyidejűleg megfelelni. Ezt a követelményt az Európai Unió most csatlakozó tíz országában lehetne valamilyen formában figyelembe venni, de ehhez az kellene, hogy össze kellene fogni, és el kellene kezdeni Brüsszelben ennek érdekében lépéseket tenni. Azt javasolják ezek a szakértők, hogy legalább 10-15 éves időszakra indokolt lenne a maastrichti 3 százalékos kritériumnak 4 százalékra való fölemelése, ebben az esetben lélegzetvételhez jutnánk.

Természetesen én úgy gondolom, hogy ezt lehet választani, még, mondom, időben el kell kezdeni ennek érdekében offenzívát folytatni, de csak akkor lehet vállalni, ha nincsenek rejtett csontvázak ebben a költségvetésben, ha betartható lesz a 60 százalékos adósságkorlát, ha a tartalékok szintje csak akkora, hogy az ésszerűen vállalható kockázatok felmerülése esetén kellő biztosítékot nyújtanak a finanszírozáshoz, és ha a többletfinanszírozási lehetőség kizárólag a felzárkózás céljait szolgálja, és nem lesz a kormányzati túlköltekezés eszköze. A mostani költségvetésben én ezeket a feltételeket egyértelműen nem találtam meg. Én úgy gondolom, még nem késő, ezt a költségvetést át lehet alakítani úgy, hogy ezeknek a feltételeknek is megfeleljen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)