Felszólalás adatai

Nagyon nagy probléma az a szakképzésnél, hogy önök zsákutcába vitték három év után a szakképzést, hiszen szeptembertől általánossá tették a hároméves képzést, és ez nem Európába halad, hanem valahova máshova. Hogy lehet úgy szakképzést szervezni a XXI. században, hogy nincs informatikai képzés? Hogy lehet szakképzést szervezni a XXI. században úgy, hogy nincs nyelvi képzés? Vagy felteszem a kérdést a felnőttképzéssel kapcsolatban: miért a fogyasztóvédelmi törvény vonatkozik a felnőttképzés nagy részére, és kisebb mértékben a felnőttképzési törvény? Hiszen az nem fedi le a felnőttképzés egészét. Folyamatos visszalépés van. Önök költségvetési tételként kezelik az oktatást, jelentős pénzkivonás van, nem befektetésként, nem a rendszerváltáskor valamennyi politikai erő között történt megállapodás alapján, befektetésként, egy sokszínű, rugalmas, átlátható, átjárható, egymásra épülő rendszerként kezelik az oktatást. Én úgy gondolom, hogy ez nem a jövő útja, és azon leszünk 2014-et követően, hogy ezen változtassunk, mert ez komoly gondokat jelent a gazdaság szempontjából is. Nem veszik figyelembe a különböző nemzetközi kutatásokat, mert valójában az, aki szakképzésben vesz részt, és komoly elméleti, szakmai alapokat szerez, újabb szakmákat tud elsajátítani, könnyebb lesz neki a munkahelyváltás. Ez viszont az egyszer használatos képzés irányába megy, a leredukált elméleti képzés irányába, ami nem teszi lehetővé, csak papíron, hogy két év után szakmát, illetve érettségit szerezzen az illető.

Hogy néhány konkrét példát is hozzak ide: az elsőéves szakmunkástanulóknál, úgy tűnik, egy hónapba telik, hogy felszereljék a tanulókat. Például a munkaruha-ellátás egy rendkívül bonyolult folyamat, nagyon sok aláírást kell a gyakorlatioktatás-vezetőnek, szakoktatónak beszereznie, mert önök annyira bürokratizálták a rendszert, hogy mindent lepapíroznak, megszűnt az önállóságuk úgy az oktatóknak, mint a tanároknak, de ha a tanműhelyben arról van szó, hogy például a reszeléshez előkészítsék az alapanyagot, az is egy hónapba telik. Tehát a szeptember úgy fog elmenni, hogy az elsőéves tanulók gyakorlatilag nem férnek hozzá a lehetőségekhez. Hát, ezt érték el. De sorolhatnánk tovább, én csak szemezgetek a példák közül, például tankönyvellátás: ez a szakképzésnél hogyan néz ki? Egy közismereti tananyag van, egy tankönyv van, ebbe sűrítettek bele mindent. Egy lebutított tananyagról van szó. Én azt gondolom, hogy ez sem a jövőbe vezet. A könyvek különben rendkívül drágák, panaszkodnak a szülők, mert körülbelül egyharmaduknak ingyenes, kétharmaduknak viszont fizetni kell érte, körülbelül 3-5 ezer forintba kerülnek ezek a könyvek. Új országos képzési jegyzék van, nem készült el valamennyi szakmának a tananyaga, ilyen értelemben is komoly probléma van. Gondot jelent a csekkbefizetés, addig nem kapják meg a tanulók a tankönyvet, ilyen értelemben ez is el fog húzódni. Tehát szeptemberben, úgy tűnik, nagyon sok helyen csúszik az érdemi munka. De az is példátlan, amit önök a magániskolákkal tesznek, hiszen valójában a kormányhivatallal kell megállapodnia ezeknek a cégeknek, és ehhez viszont köznevelési megállapodás, működési megállapodás kell.

Arra kérem az államtitkár urat, legyen szíves, nézzen utána, igaz-e az az állítás, hogy vissza kell dátumozni majd augusztusra ezeket a megállapodásokat, hiszen a kormányhivatalok között ezeket augusztusi dátummal kell megtenni, ezt azért elég nehéz lesz, ha a köznevelési megállapodást és a működési megállapodást pedig szeptemberben teszi.

Még befejezésül a duális képzésről: az, hogy 2 százaléka foglalkozik a cégeknek szakképzéssel, felháborító, elfogadhatatlan - nem teremtették meg az ösztönző rendszert.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)