Felszólalás adatai

(12.50)

Másrészt a javaslattal kapcsolatban azért érdemes három megjegyzést tenni. Az első: ez a javaslat azért született meg, mert a kormány, illetve a Fidesz-többség végül is tudomásul vette - ahogy azt Babák képviselő úr az imént elmondta -, hogy nem aprócska kis hiba van itt, hanem egy fatális nagy hiba történt annak idején, amikor úgy gondolták, hogy a stabilitási törvénybe be kell hozni egy olyan kötelezettség-előírást, amely szerint ha bármely ügyben bíróság, Alkotmánybíróság vagy Európai Bíróság olyan döntést hoz, amelyből adódóan Magyarországnak fizetési kötelezettsége keletkezik, akkor ezt a népre lehet hárítani. Pontosabban nem lehet, hanem kell, így szólt az eddigi szabályozás. Szerencsére belátta a kormány, belátta a Fidesz-többség is, hogy ez egy helytelen gondolat volt a részükről. Viszont miután belátták, nem nagyon értem, miért kellett megtartani azt, hogy most már nem kell ilyen döntést hozni, hanem lehet ilyen döntést hozni, hiszen a döntés lehetősége mindig is adott volt. Erről már beszélt Nyikos képviselő úr az imént, amikor bizottsági kisebbségi véleményt mondott.

Senki soha el nem vitatta, az a mindenkori kormányok lehetősége, hogy ha úgy látják és szükségesnek ítélik, akkor az Országgyűléshez fordulnak valamilyen újabb közteher, illeték bevezetésével vagy adott esetben már meglévőnek a növelésével. Ebből következően ez nem egy olyan jogalkotási kérdés, amelyet újólag kellene szabályozni, azaz ha már nem kötelezettség, hanem lehetőség, akkor azt felesleges beírni egy olyan szabályba, amely szabályban egyébként az államháztartási törvényben jelenleg is szereplő eljárásrendek egyikét vagy másikát most meg akarják ismételni. Ezért nagy valószínűséggel itt már csak a csökönyös ragaszkodás az a minősítő körülmény, ami miatt egyáltalán a kormány nem elhagyni javasolja a stabilitási törvénynek ezt a részét, illetve az alaptörvényben szereplő erre való utalásnak, hanem kvázi módosításként benn akarja tartani a jogrendben, valószínűleg feleslegesen, hiszen ez a fajta lehetőség e nélkül a törvény nélkül, e nélkül a most javasolt passzus nélkül is a mindenkori kormányok lehetősége.

Helyes az, hogy a mostani fogalmazás immáron erre a bizonyos bevezetendő közteherre is kiterjeszti azt a fajta türelmi időt, várakozási időt, felkészülési időt, amely a korábbinál már nem szerepelt. A korábbinál statáriális bevezetést is lehetségesnek tartottak. Itt most szerepel ez a bizonyos 30 napos felkészülési idő, ezért úgy gondolom, hogy a javaslatnak ez a pontja már közelebb van a realitáshoz és a valósághoz. Ugyanakkor teljes mértékben más logikát kell alkalmazni ezekkel az ügyekkel kapcsolatban.

A mindenkori költségvetésnek van olyan előirányzata, amely arra szolgál, hogy ha Magyarországgal szemben bármilyen perben olyan bírósági döntés születik, amely fizetési kötelezettséget állapít meg, akkor erre fedezet álljon rendelkezésre a költségvetésben. Ez ráadásul minden költségvetésben, a mostani költségvetésben is egy felülről nyitott előirányzat, ami azt jelenti, hogy ha a költségvetésben szereplő összegnél nagyobb tétel a megállapított fizetési kötelezettség, akkor ezt máshonnan automatikusan pótolja a költségvetés, nem kell hozzá az Országgyűlés döntését kérni, hanem a tartalékból a kormány átcsoportosítja a megfelelő összeget, és ilyen értelemben Magyarország tudja teljesíteni ezt a fizetési kötelezettséget. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar költségvetési rendben mindenfajta ilyen kérdés kellő mértékben szabályozott, ezért szükségtelen tulajdonképpen ennek a szerepeltetése. Én nem nagyon tudok mást indokként felhozni - de a bizottsági vitában a kormány részéről sem tudott senki mást indokként elmondani -, mint a csökönyös ragaszkodás ahhoz, hogy ha egyszer kitaláltak egy ilyet, ha már ugyan kötelezőként nem tartható meg, mert az nem az európai jogrendbe illeszkedő, akkor a szabad választás lehetőségeként írjuk be, ami egyébként így is, úgy is megvan a szabad választás lehetőségeként. Tehát az eddigi gyakorlat szerint is a kormány ebben a helyzetben minden további nélkül ilyen döntést hozhatott volna. Babák képviselő úr beidézte azokat a lehetőségeket, amelyek még a kormány rendelkezésére állnak. Én azt tudom mondani, hogy ilyen döntés esetén az automatikus lehetőség az, hogy a költségvetés előirányzatából a forrást biztosítja a kormány, ha pedig az kevés, akkor átcsoportosít ahhoz a tartalékból megfelelő összeget, hogy teljesíteni tudja.

Ebben az esetben természetesen felmerül az a bizonyos kérdés is, hogy vajon ha egy ilyen bíróság által megállapított döntés olyan hiba kapcsán következik be, amely hiba emberi mulasztásra vezethető vissza, nem kellő körültekintésre vagy túlzott magabiztosságra - sok mindent lehet itt mondani -, akkor vajon nem indokolt-e ennek a kérdésnek a továbbgondolása a tekintetben, hogy a hiba elkövetői, a törvény megszavazói, a kormány döntésének meghozásában részt vevők személyesen is vállaljanak ebben felelősséget. Ez egy nagyon messzire menő kérdéseket felvető kérdéskör. Magyarországon még láthatóan nincs ennek megfelelőképpen kialakulva a gyakorlata, de önmagában az, hogy erről beszélünk, és az, hogy ezt fel lehet vetni, természetesen a parlamenti demokrácia részét képezi. Ezért úgy gondolom, hogy ez is egy alappal felvethető kérdés, ami adott esetben, ha már kinyitja a kormány ezt a pontot, egy megvizsgálható kérdéskör. Ezért azt gondolom, hogy érdemes erről is vitatkozni. Erre vonatkozóan valószínűleg módosító indítvány fog is majd születni, és amikor az indítvány a részletes vita szakaszában az Országgyűlés plenáris ülése elé kerül, akkor erről fogunk is majd beszélni. Egy bizonyos, hogy ha már ezt a kérdést a kormány így előterjesztette, akkor a dolognak erre az ágára is érdemes kitérni.

A javaslat tehát ebben a formában részünkről bizonyosan el nem fogadható. Nyújtunk be módosító indítványt azért, hogy a javaslatot jobbá tegyük, hogy legalább a javaslat hivatkozása pontos legyen, amikor arra hivatkozik, hogy a preambulum mely cikke, mely bekezdése alapján történik ennek a szabályozásnak a meghozatala. Egyébként pedig ha a kormány visszavonná ezt a javaslatát, akkor sem történne semmi baj, hiszen csak tudomásul venné azt, hogy a meglévő lehetőségeivel élhet, ha olyan bírósági döntés születik, amely elmarasztalja Magyarországot.

Ugyanakkor a bizottsági vitában elhangzott a kormány részéről egy olyan hivatkozás, amit itt óvatosan szeretnék megemlíteni. Elhangzott egy olyan hivatkozás, hogy belátható időn belül tengerentúli bíróságon születhet olyan döntés Magyarországgal szemben, amelynek eredményeképpen komoly fizetési kötelezettség keletkezhet Magyarország esetében. Ismereteim szerint tengerentúli választottbíróságon van folyamatban olyan ügy Magyarországgal szemben, amelynek valóban magas lehet a kötelezettsége, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy Magyarország kormánya ebben az esetben helytelenül cselekedett. Ez viszont nyilvánvalóan a kormány felelősségi körébe tartozik, és nem gondolom, hogy új jogszabályalkotást tenne szükségessé, hiszen vélhetően egy olyan döntésről lehet szó, amelynek a körüljárására, a megfelelő előkészítésére kellő ideje állt rendelkezésre a kormánynak, és ha ott nem megfelelő döntést hozott, mint ahogyan a korábbi Orbán-kormány esetében erre volt példa, hiszen a repülőtér épülő termináljával kapcsolatos választottbírósági eljárás a másik kormány időszakában ért véget, és mintegy 18,5 milliárd forintot kellett a választottbíróság döntése alapján akkor kifizetni az elbukott választottbírósági per miatt a rossz kormányzati döntés következtében nagyjából hat évvel később, mint ahogy a döntés megszületett, ezért csak azt tudom mondani, hogy nem szeretném és nagyon nem örülnék annak, ha egy ilyen jellegű bírósági eljárás kapcsán ennek a lehetőségét próbálná a kormány kihasználni, hiszen ebben az esetben nyilvánvalóan kormányzati hibáról van szó, amelynek valamennyi konzekvenciáját és felelősségét is természetesen a kormánynak kell vállalnia, ha arra gondolt a kormány képviselője a bizottsági vitában, ami nyilvánvaló és közismert tény számunkra, hogy az idén ősszel ilyen eljárás Amerikában választottbíróság előtt a magyar kormánnyal kapcsolatban lezajlik.

Összességében tehát a benyújtott javaslat ebben a formában részünkről el nem fogadható. Remélem, hogy a benyújtott módosító indítvány, amely legalább az összhangot megteremti a javaslaton belül az eddigi törvényi szöveggel, elfogadásra kerül a parlament által, és a további módosító javaslataink érdemi tárgyalását is várjuk a vita későbbi szakaszában.

Köszönöm a figyelmüket.