Felszólalás adatai

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Számtalan vizsgálat egyöntetű bizonyítása alapján Európában kiemelkedően gyermekközpontú, gyermekszerető nép a magyar.

(10.40)

A deklaráción túl a tények tükrében azonban nem ez a helyzet. Magyarországon ma 1981-től 30 éve folyamatosan csökken a születések száma, a 2009-ben megszületett 96 400 gyermek után 2010-ben a csökkenés újabb 6,3 százalék, újabb 4 ezer gyermekkel kevesebb született az év első 8 hónapjában. Ez történelmi mélypont. Ha ez így megy tovább, 2020-ra 79 ezer gyermek lesz csak azért, mert 2015-től a 30 évesek száma egyre kevesebb lesz, és a szülő korban lévő nők száma 250 ezerrel fog csökkenni. Egyre magasabb életkorban vállalkoznak a nők az első gyermek születésére, megszülésére, így a további gyermekek születése is egyre bizonytalanabbá válik. A helyzet orvosért kiált, hiszen mára a csökkenés a reprodukciós szint alá ment. Ez a tendencia vészesen festi fel a "hol nemzet süllyed el" sötét jövőképét.

Mi az oka ennek a folyamatnak, amit most már nem orvosolhatunk tüneti kezeléssel? Az okok gyökerét kell hogy érje a terápia. Éppen ezért fontos tudatosítani, hogy hosszú távra tervezett, az elrontott közgondolkodást alapvetően formáló, befolyásoló, ciklusokon át biztonságot adó, elszánt, de felelősen átgondolt családpolitikára van szükség, mert valóban az utolsó órában vagyunk.

Pozitív lendületet adhat azonban a mai vitanapnak is és közös gondolkodásunknak: nagyon érdemes tisztázni azt a már említett tényt, hogy a demográfiai mutatók 1974 óta folyamatosan végzett követéses vizsgálatai alapján egyértelmű és folyamatos az a véleménytendencia, hogy a magyar nők, de a férfiak értékrendjében is dominánsan szerepel a család és a gyermekvállalási szándék. Ezt a képet az árnyalta csupán, hogy különböző korszakok hogyan hatottak elsősorban a nők gondolkodására. A női mozgalmakat, a feminizmust, amely annak idején polgári mozgalomként indult, az a szándék vezérelte, hogy változtassanak a nők és férfiak közötti igazságtalannak vélt, elsősorban jogi egyenlőtlenségeken. Kiemelkedő alakja volt ennek Schlachta Margit, aki a nők állampolgári jogainak védelmére és érvényesítésére politikai pártot is létrehozott, a Keresztény Női Tábort. Politikai és nőmozgalmi munkájához keresztény értékrendje adott stabilitást, egészséges szemléletet, amelynek erőteljes közvetítésével ellensúlyozta a hitleri propagandát.

Azonban a diktatúrák, akár kapitalista, akár kommunista, politikai szándékkal megkíséreltek rátelepedni a nőmozgalmakra, erőteljesen manipulálva azokat. Mindkét ideológiai kép mint biztos alapot, szerintük a társadalom ópiumát támadta, üldözte, a légüres térbe ideológiai pótlékként saját kábítószerét: az anyagi szerzést, a fogyasztást tette, háttérbe szorítva a hűség, az önzetlen áldozatvállalás, az élet feltétel nélküli tisztelete, az egymásért, egy másik emberért is élni képes gondolkozásmódot.

A marxi társadalomszemléletből levezetett szocialista feminizmus a politikai háttérbázis erőszakos egyben tartásával, az osztály nélküli társadalom eszméjével terelte a nőket erőt meghaladó feladatokra, direkt vagy indirekten sugallva, hogy csak a dolgozó nő a társadalom értékes tagja. A csak anya, csak háziasszony lebecsült minősítést kapott. Végeredménye az lett, hogy ez a helyzet semmi más tehertől nem mentesítette a nőket, csak saját gyermekeiktől. Ezen politikai erőknek legnagyobb ellenfele a nemzeti öntudat, a nemzeti összetartozás igénye, a szabad, szabadságával élni is tudó erős, gondolkodó, saját magát számszerűen és szellemileg is reprodukálni képes középosztály léte. Elég elvenni mindent, ami ezt a közgondolkodásban biztosítja, elvenni az emberek hitét a közéletben, a magánéletben, az érintettek megkérdezése nélkül elvenni a családoktól a nőt, az anyát, aki a legtöbb esetben a család összetartó ereje.

Mindezt azért érdemes összefüggésében nézni, mert mindemellett komoly optimizmusra, reményre ad okot, hogy minden romboló történelmi mesterkedés ellenére a magyar emberek lelke mélyén komoly bizalmi tőke rejlik: a család, a gyermek és életükben betöltött szerepének töretlen és inkább növekvő presztízse van. A magyar nép értékrendjében igényes. Tudva ezt, a benne rejlő értékeket, a magyar nők szívében, szándékában jelen lévő gyermekeket kell világra segíteni, életfeltételeiket biztosítani.

Figyelemre méltó tény, hogy a népességcsökkenés ellenére van egy olyan társadalmi réteg, amelyben a családok, függetlenül a körülményektől vállalják a gyermekeket, akár 3-5 gyermeket is. Jelentős, stabil réteg ebből a magasan iskolázott nők. Egyébként a nagycsaládosok, bár százalékosan nem nagy réteg, átlagosan 5 százalék, de ők nevelik a magyar gyermekek több mint 30 százalékát. 30-40 év múlva ez komoly nyugdíj- és tb-fedezet lesz.

A jelenlegi demográfiai helyzet súlyossága intenzív orvoslást igényel, de nem szükséges kierőltetni a reprodukciós gyerekszámot, csak a bennünk lévő lehetőségeket kell helyzetbe hozni. Komoly szerepünk és felelősségünk van ebben nekünk, nőknek is, hiszen az újszülött világrajövetelének mi vagyunk az első számú közreműködői. A feladat azonban hangsúlyozottan össztársadalmi méretű. Az együttműködés szinergiáját kell létrehozni olyan egyéb területek között, mint az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a média, nagyon fontos a történelmi egyházak, civil szervezetek, melyek bár nem szűken vett családpolitika, de mégis hatással vannak a gyermekvállalásra.

A családok biztos alapját adja a házasság, amely a már említett értékválság egyik áldozata lett. Az emberi önzésre alapozva vált divattá, hogy az életben minden lecserélhető, pótolható. Így a házastársat is lehet akár társasházra - emlékszünk a régi viccre - vagy egyébre cserélni. Következménye, hogy a házasságkötések száma felére csökkent, és ezek fele is válással végződik. E fegyelmezetlen, rendezetlen párkapcsolatok súlyos okozói az évi közel 44 ezer művi abortusz - 15 percenként egy - megtörténtéért.

Pedig a házassághoz nem kell más, csak négy dolog: két igen és két nem. A két nem: egy férfi és egy nő, és két igen: felelős, szeretettel kimondott igen. Védendő tehát, mert a felnőtt emberek számára is komoly egészségvédő faktor, a gyermekvállalásnak pedig legbiztosabb fészke a házasság. Az anyai hivatás méltósága érdekében az Orbán-kormány 1998-tól családpolitikai intézkedéseivel már elindított egy egészséges folyamatot: a legfontosabbal, a családi adókedvezmény bevezetésével épp azt a gyermekeket vállaló, dolgozó polgári réteget akarta erősíteni, amely húzóereje az egész társadalomnak. Pontosan ez az, ami a ma már sajnos jól ismert politikai erőknek nem tetszett, hiszen erős, gondolkodó, közösségben élő, felelősen, de szabadon gondolkodó embereket sokkal nehezebb kiszolgáltatott, függő helyzetben tartani.

Sajnos, az ördög kibírt nyolc évet is alvás nélkül. (Moraj, derültség az MSZP soraiban.) Az előző kormány ravaszul megpróbálta szembeállítani a szociálpolitikát a családpolitikával, és megint a nők helyzetét kihasználva próbálta őket kényszerhelyzetbe sodorni, elvenni tőlük az értelmes választási lehetőségeket, amellyel össze tudják egyeztetni gyermekeik biztonságát saját munkájukkal, élethelyzetükkel. Mindennek következtében Magyarország népesedési helyzete ijesztő, és a mostani kormány gazdaságpolitikájának stratégiai középpontjában ismét a család áll, megújított adórendszerével következetesen most is a gyermekeket felelősen vállaló, dolgozó rétegeket hozza helyzetbe.

Ez akkor is így van, ha nyakig ülünk az adósságok vörösiszapjában, és időbe telik, míg onnan ki tudunk véglegesen mászni. De bátor elszántsággal és hatalmas erőfeszítéssel sikerül - Európában példaértékűen - a pénzügyi szféra, a bankok, pénzintézetek komoly részvételét igényelni az államadósság rendezésére.

(10.50)

Nem ez volt az előző kormány forgatókönyve. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiból.) Ők elvárták volna, hogy az általuk felelőtlenül felhalmozott adósságot újabb hitelek felvételével és a lakosság soha nem látott méretű megszorításával rendezzük, így téve népszerűtlenné a második Orbán-kormányt, és örökös függőségben tartani Magyarországot.

A hiteleket tálcán nyújtó szirének hangja most is szól - tüneti kezelést el lehet érni vele, de az életben nem állunk a saját lábunkra. Mindezt meglátva és megértve (Dr. Józsa István: Szakértő!) minden egyes magyar ember testi-lelki immunrendszerére, hitére és a mai parlamenti vitára is nagy szükség van, hogy nehéz, de kitartó, folyamatos munkával visszaépíthetők az értékek, hogy magzatainknak, nemzetünknek ne hamvvedre, hanem bölcsője legyünk.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.)