Felszólalás adatai

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 7. és 8. számú módosító indítványairól szeretnék beszélni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A nemdohányzók védelméről szóló törvény azon szándékával szerintem abszolút egyet lehet és egyet kell érteni, hogy egyfelől a nemdohányzókat megpróbáljuk megvédeni attól a káros hatástól, amit a környezetükben dohányzók által kibocsátott füst révén elszenvednek, másfelől pedig próbáljunk meg a jogalkotás eszközeivel, ami, valljuk meg őszintén, nem a leghatásosabb eszköz e tekintetben, de olyan szabályokat kialakítani vagy olyan ráhatást elérni a fiatal nemzedéknél vagy a kevésbé fiatal nemzedéknél, ami arra motiválja őket, arra irányítja őket, hogy ne dohányozzanak, törődjenek jobban az egészségükkel. Ezzel a céllal, azt gondolom, mindenki, aki felelősen gondolkodik, egyetért, egyet kell, egyet lehet érteni.

Az a két módosító indítvány, amit Garai István, Kovács Tibor és más képviselőtársaim nyújtottak be, mégis olyan szabályokat fogalmaz meg, ami látszólag felpuhítaná a nagyon szigorú jogalkotói szándékot. Például az van a 8. számú módosító indítványban, hogy a dohányzóhely kijelölése nélkül is lehet dohányozni, és fölsorolja ez a joghely, hogy hol. A módosító indítványban megfogalmazzák azt képviselőtársaim, hogy a kifejezetten a dohányzók fogadására szolgáló vendéglátóhely zárt légterű helyiségében, illetve a nyílt tereken, teraszokon, egyebütt erre a külön kijelölésre ne legyen szükség.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondom még egyszer, tiszteletben tartva a célt és egyetértve vele, de kérem, hogy fontolják meg ezeket a módosító indítványokat. Azért nem lenne célszerű átesni a ló másik oldalára, és úgy viselkedni, mintha a dohányzó emberek a társadalom páriái lennének, mert ez olyan fölösleges szembenállást keletkeztetne, amire szerintem nincs semmi ok, és nem érnénk el vele eredményt. Tehát a korábbi időszakban, amikor évekkel ezelőtt először jelentek meg a nemdohányzók védelme érdekében különböző törvények a jogalkotásban, akkor azt tapasztalhattuk, és remélem, államtitkár úr mint szakember megerősít ebben, hogy ez egyben egy folyamatos tanulást is jelent.

(15.20)

Ez egy folyamat, amikor az egészségük érdekében az embereket hozzá kell segíteni ahhoz, támogatni kell, ösztönözni, és ha kell, tiltani annak érdekében, hogy törődjenek a saját maguk és mások egészségével. De én azt gondolom, hogy nem lenne szabad odáig eljutni, hogy a dohányosok úgy érezzék, hogy ők olyan indokolatlan hátrányokat kénytelenek elszenvedni valamiféle stigmatizálás révén, ami felesleges konfliktusokhoz vezet.

Tudom, hogy van erre nézve minta is. Én is láttam az Egyesült Államokban, hogy hogyan néz ki a repülőtereken az az átlátszó plexiüvegből vagy üvegből készített kuckó, ahol, mint a közszemlére kitett gazemberek, ott kucorogtak néhányan, és lesütött szemmel szívták a cigarettát. Ennek is van persze gyökere, meg ez is lehet egy felfogás. Elég szerencsétlenül mutatott ez az egész, de ennek ellenére az utcán ott is láttam számtalan dohányzó embert. Tehát nem biztos, hogy ezek az eszközök elérik azt a célt, amit szeretnénk.

És ennek a módosító indítványnak a kapcsán szeretném azt a véleményemet is elmondani, hogy tiszteletben tartom Heintz Tamás képviselő úr, kaposvári képviselőtársam jó szándékát, amikor láttam, hogy nagy médiaérdeklődéstől övezve beszélt arról a szabályozási pontról, hogy tiltsuk-e vagy ne tiltsuk a gépkocsiban a dohányzást, amikor gyerekek ülnek benne. A dohányzásnak a gépkocsiban vannak balesettel kapcsolatos kockázatai is. Ez egy külön dolog, erről most ne beszéljünk. Nekem számtalan olyan ismerősöm van, aki dohányzik, de aki egy csöppet is felelősen érez a gyerekeiért, az eddig se tette meg ezt. Ez csak egy példa. Szükség van arra, hogy ezt törvényben tiltsuk? Mert akkor sok mást is bele kellene írni a gyerekek védelmében a törvényekbe. Hol van az a határ, ahol az emberek épeszű magatartását törvénnyel próbáljuk meg kikényszeríteni? Tehát én azt gondolom, hogy súlyosan elítélem azt, aki a kocsiban rágyújt, bármilyen szenvedélyes is, ha ott gyerekek ülnek. És szerintem sem szabad ilyen magatartást tanúsítani. Sőt, azt is problémának látom, és összeszorul a szívem, amikor látom, hogy egy kismama dohányzik, mert tudom, hogy mit jelent az a magzatnak. De nekünk most itt nem az a felelősségünk, hogy morális igazságokat mondjunk ki ezekben az ügyekben. Ennek is van értelme, és mindannyiunknak van ebben véleménye. De itt most jogalkotásról van szó! És én ahhoz kérem a törvényalkotók, a jogalkotók felelősségét, hogy ezt az érzékeny határt próbáljuk meg jól eltalálni, és ne egy újabb társadalmi konfliktus terepévé tegyük most ezt a törvényt, hanem pontosan azzá, hogy el tudjuk érni azt a célt, amit szeretnénk. Ehhez kérem az önök nyitott hozzáállását a módosító indítványok tekintetében is.

Köszönöm szépen, elnök úr.