Felszólalás adatai

ELNÖK: Megadom a szót, képviselő úr.

CSIZI PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Ma közel százezren dolgoznak Magyarországon a szociális ellátórendszer valamelyikében a gyermekvédelemtől, az idősgondozástól elkezdve egészen a gyermekjóléti szolgálatokig. Ezek az emberek azok, akik nehéz sorsban lévő, beteg, fogyatékkal élő embertársainknak, gyermekeiknek, családtagjaiknak nyújtanak segítséget a mindennapok során. És bár a szociális szakmának számos képzése van ma Magyarországon, a középfoktól egészen a diplomáig, én mégis azt vallom, hogy az igazi szociális munka, az igazi szociális szakma nem tanítható, hanem évtizedek mindennapi küzdelme alatt válik valaki valós segítő szakemberré. Hiszen ezek az emberek napi munkavégzésük során más emberek olyan nehéz élethelyzeteivel kerülnek szembe, amit maguk kell hogy megoldanak. S mivel a segítőmunka folyamatos kihívások sorozata, ezért nem tekinthető egyszerű munkavégzésnek, azt csak hivatásszerűen lehet végezni a mindennapok során.

Éppen ezért örömteli tény, hogy a kormány, más ágazatokhoz hasonlóan, megkezdi a szociális ágazatban dolgozók életpályamodelljének kidolgozását. Teszi mindezt azért, hogy az ágazatban dolgozók is jól kiszámíthatóan, évtizedekre megválaszthassák a saját szakmájukat, munkájukat, hivatásukat, és pontosan lássák annak anyagi megbecsültségét, annak anyagi lehetőségeit. Mi azt szeretnénk, hogy a segítő szakmát választó szakemberek egzisztenciális biztonságban és társadalmi megbecsüléssel végezhessék áldozatos munkájukat. És bár az idősotthonokban élők gondozásában a kormány már számos intézkedést tett, a szociális szakmákban dolgozók anyagi megbecsültsége régóta várat magára. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ezért kérdezem államtitkár urat, mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a szociális szakmában dolgozók méltó anyagi megbecsültséget kapjanak. (Taps a Fidesz soraiban.)