Felszólalás adatai

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen is csak a magyar parlamentben fordulhat elő, hogy egy volt igazságügy-miniszter, egy volt politikai államtitkár tulajdonképpen adócsalásra biztatja az állampolgárokat, ugyanis a jelenlegi gyakorlat szerint, tisztelt miniszter úr, tisztelt államtitkár úr, a borravaló után adót kell fizetni. Lényegesen magasabb adó terheli most, ha valaki törvénytisztelő állampolgár és betartja a törvényeket, mint ez a javaslat. Önök tiszta idiótának tartják azokat a külföldi országokat és ott élő állampolgárokat, akik ezt a felszolgálási díjat már évtizedek óta alkalmazzák. Valószínűleg Balsai képviselő úr is járt már ilyen étteremben, ahol ilyen felszolgálási díjat automatikusan a számlához hozzáírtak, és eszébe se jutott ezt követően még úgymond borravalót fizetni a pincérnek. Nyilván ezen országok gyakorlata tiszta idióta gyakorlat az önök állásfoglalása és véleménye alapján, az alapján, amit az elmúlt percekben elmondtak erről a javaslatról.

Ez a javaslat lényeges könnyítést jelent a jelenlegi gyakorlathoz képest, és arra kérem önöket mint a magyar parlament képviselőit, hogy itt, ebben a Házban legalább ne biztassák az állampolgárokat törvénysértésre és jogsértésre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(13.20)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Valószínű, hogy Kovács Tibor nem figyelt, mert láttam, hogy összebújtak röhécselni a felszólaláson, és nem nagyon figyelt a tartalomra. Úgyhogy javaslom, ha reagál a felszólalásra, akkor legalább figyeljen oda, képviselő úr.

Szeretnék elmondani egy példát. Mezőkövesden járok ebédelni egy étterembe, ahol 500 forint egy menü. Innentől kezdve a Kispipa étteremben Dohány tulajdonos úr azt mondja, hogy kérem, a törvény lehetővé teszi, hogy 15 százalékot rátegyek. Az 500 forintra rátesszük a 15 százalékot, az 75 forint pluszban, ez 575. Arra még rájön az áfa, tehát már 600 forint körül járunk naponta egy menü után. Magyarul, ez körülbelül 20 százalékos áremelést jelent helyből egy ilyen étteremben egy menüre. A szomszéd étteremben egyébként ugyanaz a menü 510 forint. Ez a szomszéd étterem azt mondja, hogy ő nem fogja ezt bevezetni, mert közel sem olyan jó az étel, nincs akkora adag.

Úgy gondolom, el fognak gondolkodni az emberek azon, hogy a Gyurcsány-kormány ezzel a versenyképesség-javító intézkedésével milyen helyzetet idéz elő. Rákényszerít arra, hogy az étkezők többsége majd az olcsóbbat fogja igénybe venni. Uraim! Jó úton haladunk mi? Vannak nekünk szokásaink ebben az országban, sokféle szokás. Például adakozóbbak vagyunk, mint a nyugat-európaiak borravaló tekintetében. Muszáj nekünk azt, ami ott nem biztos, hogy jól működik, alkalmazni? Mert ez a törvényjavaslat ezt fogja eredményezni. Nem hiszem, hogy az a gyakorlat jó. Sokkal jobb, emberibb a mi gyakorlatunk.

Ha ön adócsalókat vél felfedezni a pincérekben, Kovács úr, hát kormányon van, tessék rajtuk behajtani ezt az adót, ha ennyire haragszik a pincérekre! (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra következik Balsai István képviselő úr, Fidesz. (Dr. Balsai István mikrofon nélkül kezd beszélni.) Képviselő úr, a mikrofont!

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Bocsánat, elnézést, megismétlem. Kovács úr, sajnálom, hogy ön ekkora tévedésben van. Valószínűleg nem ismeri a jogszabályokat pontosan. Mint bizonyára tudja, Tállai úrral tudom, az adóbevallás önkéntes alapon történik, és a pincérnek módjában áll, volt erre utalás, az adóbevallás időpontjában mindazt a hálapénzt, borravalót, juttatást adóköteles jövedelemként bevallani. Senki nem mondta közülünk azt, hogy ne tegyen ilyet. Úgyhogy az lenne a kérésem, hogy vonja vissza ezeket az inszinuáló szavait, vagy pedig figyelmesen kövesse a vitát, és akkor kapcsolódjon be, ha érti is, hogy miről van szó. (Derültség a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert képviselő úr, MSZP.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Megrendülten hallgatom a vitát. Látszik, hogy önök még soha nem üzemeltettek sem éttermet, sem szállodát, sem egyéb olyan vendéglátó egységet, ahol ezekről a kérdésekről valóban saját tapasztalattal rendelkezhettek volna, így néhány gondolatot hadd mondjak.

Tállai úr feltette a kérdést: muszáj nekünk? Tállai úr, nem muszáj. Ha elolvasta volna a törvényt, az van benne, hogy lehetőség van rá. A lehetőség azt jelenti, hogy vagy bevezeti valaki, vagy nem. Ha nem vezeti be, ugyanaz marad, mint eddig. Senkire nézve nem kötelező - ez az első. A második: a tisztességes vállalkozóknak, vendéglősöknek, szállodásoknak lesz egy lehetőségük, hogy gondoskodjanak a dolgozóikról. Talán ön is látott 60 éves felszolgálót, látta, milyen egészségi állapotban vannak a lábai, kezei, ízületei. Ezek az emberek általában a borravalót nem teszik félre befektetésként, amit életükben megkeresnek. Ott állnak a nyugdíj előtt, általában a vendéglátósok minimálbért adnak vagy valami egészen kevés pénzt, és a borravaló jelenti a családnak a megélhetést.

Most arra adunk lehetőséget, hogy valaki élete során folyamatosan tudjon gondoskodni magáról és a családjáról. Azt gondolom, hogy aki ezt választja, az felelősen gondolkodik magáról és a családjáról. Magyarországon 3,7 millió munkavállalóból 1 millió minimálbéren van foglalkoztatva, és ez a 3,7 millió munkavállaló adja azt az alapot, ami 10 millió magyarnak jelenti az egészségügyi és egyéb ellátást. Azt gondolom, hogy ezt a kört feltétlenül bővítenünk kell. Nem lehet az, hogy valaki kifizesse a másik helyett a járulékot. Ha önök ezt nem támogatják, akkor a feketegazdaságot támogatják. Erről lebeszélném önöket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor először meghallottam, hogy ezzel a témával akar foglalkozni a kormány kormányszinten, azt hittem, hogy ez vicc. Komolyan mondom, olyan, mintha önök nem lennének tisztában azzal, hogy ma Magyarországon hogyan áll a gazdaság, és milyen súlyú kérdések vannak.

Éppen ezért azt gondoltam, hogy ezek mellett a kérdések mellett nem inkább a nagymértékű áfacsalásokkal, az import esetében történő áfacsalásokkal, a jövedéki termékekkel való visszaélésekkel, a több év óta hangoztatott borhamisítás visszaszorításával, a multi áruházláncok gazemberségeivel kellene foglalkozni a nem fizetések kapcsán. Nem inkább az off-shore cégekbe menekített pénzekkel kellene foglalkozni, nem inkább az önmagukat megszüntető cégek által okozott károkkal kellene foglalkozniuk? Például a baumagos károsultakkal itt találkozunk nap mint nap, de mondhatnám a Hajdú-Bét esetét is, amely tragédiákat okozott jó néhány családnál, öngyilkosságot követtek el sajnos azok, akiket földönfutóvá tett egy-egy ilyen felszámolás.

Önök ekkor fogják, és azt gondolják, hogy a magyar államháztartás attól fog megjavulni, ha majd a fametsző emberkét, a fahasogató embert, a bébiszittert meg fogjuk adóztatni, és most törvényi szinten behozzák ide a pincérek borravalójának megadóztatását. Hát nem érzik az óriási különbséget?! Komolyan mondom, úgy érzem, hogy meg kell kérdeznem, azt, aki ezt kitalálta, orvos látta-e már. Mert lehet, hogy ufóról van szó, aki iderepült, és nem ismeri a magyar gazdaság valós helyzetét, és most véletlenül belekerült egy pozícióba, lehet, hogy éppen miniszterelnöki pozícióba, és halvány fogalma nincs arról, hogy a magyar gazdaságot mi bántja.

Tartok tőle, hogy önök súlyosan félreértik a magyar gazdaság problémáját, és éppen a fától nem látják az erdőt. Azt a szerencsétlen fát elkezdik kivágni, kaszabolni, miközben ott van mögötte az erdő a nagy problémával, de azt önök valamiért nem akarják - úgy tűnik, tudatosan - meglátni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Molnár úr, jól tudjuk, hogy leendő államtitkár úr? (Molnár Albert: Igen.) Esetleg, nem tagadja. Gratulálunk, akkor a kétperces már felfogható államtitkári megnyilvánulásnak. Javaslom önnek, ha államtitkár lesz, akkor kérdezze meg azokat az embereket, akikre szabályozást hoznak be ide a parlamentbe, hogy mit szólnak hozzá. Jelen esetben ismerni kellene a felszolgálók véleményét; nem a nagy vendéglátósok, nem a szállodaláncok tulajdonosainak a véleményét, mert itt elhangzott, hogy majd a nagyok fogják ezt bevezetni. Bizony, a 15 ezres szállodai számlához automatikusan biztos, hogy hozzáteszik a 15 százalékot, plusz még ennek az áfaterhét, mert aki azt meg tudja fizetni, a 15 százalékkal emeltet is meg fogja tudni fizetni. Az más kérdés, hogy ezzel az egész magyar idegenforgalmi ágazat a versenyképességét hogyan fogja tudni tartani.

De visszatérve a felszolgálókhoz, meg kellene kérdezni őket, hogy mit szólnak ehhez. Ha önnek választani kell, amikor hozzájut egy jövedelemhez, és most csak ezt a részét nézzük, azt választaná-e, hogy a felszolgálás után közvetlenül önnek adják a kezébe azt a jövedelmet, persze a vendég döntésétől függ annak nagysága, vagy azt választaná-e, hogy majd bemegy a bevételbe, a pénztárgépbe, és majd valaki azt visszaosztja neki. Arról pedig, úgy gondolom, hogy ne a tulajdonos, és különösen ne a kormány döntsön, hogy neki mi a jó a járulékfizetés szempontjából. Felnőtt ember, ki tudja választani azt, és meg tudja teremteni azt a megoldást, hogy ha azt akarja, hogy ezen jövedelme után neki járjon nyugdíj, vagy járjon táppénz, hogyan fogja rendezni.

Ez a rendszer most is lehetőséget ad erre. Tehát azokkal értek egyet, akik azt vallják, hogy volt egy politikai megnyilvánulás, egy böffentés, és itt most a végrehajtás történik a fércmunkával, ami a törvényjavaslatot illeti, és ezekkel az érvekkel, amelyekkel önök jönnek - és teljesen elfogadhatatlan érvekkel.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Molnár Albert képviselő úrnak, MSZP.

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából szinte csak ismételni tudom magam. Tehát nem kötelező, hanem lehetőség, erről így kell beszélni. Az választja, aki a mai magyar gazdaságban, ami, tudjuk, piacgazdaság, megengedheti magának, hogy ebben a versenyben, még esetleg ezzel a növelt árral tegye ki a termékét.

(13.30)

Meg vagyok róla győződve, hogy nagyon sok vállalkozás ezt nem fogja megtenni, nemcsak a piaci verseny miatt nem, hanem azért, mert nem akar gondoskodni a dolgozóiról. Sajnos meg kell mondanunk, hogy ilyen vállalkozók is vannak. Mi a tisztességeseknek, azoknak adjuk ezt a lehetőséget, akik szeretnének gondoskodni a dolgozóikról, hisz az nem bizonyosodott be, hogy azok az emberek, akik megkapták a pénzt eddig, és le sem adóztak utána, felélték, elköltötték, majd amikor ez a jövedelem már nem volt vagy betegek lettek, akkor olyan élethelyzetbe kerültek, ami nehezen volt számukra feldolgozható.

Azt gondolom, hogy azzal együtt, hogy ez egy lehetőség és nem kötelező, kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balsai István képviselő úr, Fidesz.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Államtitkár úr, most már többedszer vetjük föl a jogalkotási kötelezettségeket, legutóbb Tállai képviselő úrral. Őszinte választ várunk: megkérdezték ennek a szakmának a művelőit? Nem az egész társadalmat - ilyet már nem várunk, hogy társadalmi vitára bocsássák -, hanem a pincérszakmát; nem a Szállodaszövetséget meg nem a Four Seasons Szálloda tulajdonosát, hanem ahogy elmondtuk: a tízezerszámra dolgozó, sanyarú körülmények között dolgozó pincéreket, felszolgálókat, pincérlányokat, hogy ők tényleg ezt akarják? Megkérdezték? Tessék erre válaszolni, mert addig nem érdemes tárgyalni egy törvényt, amíg nem tudjuk az érintettek véleményét!

Hány törvényt tárgyalt már az Országgyűlés a legkülönbözőbb foglalkozási rétegekről óriási, hónapokig tartó vita után - orvosok, pedagógusok, egyetemi tanárok, de sorolhatnánk -, éppen a pincéreket becsülik le annyira, hogy nem kérdezik meg a véleményüket? Államtitkár úr, választ várunk!

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Jól érezhető, hogy fogynak az érvek a kormánypárti oldalon - nem csodálom, megmondom őszintén. Azzal érvelni, hogy ez nem kötelező, egyszerűen elképesztő! (Dr. Katona Béla: Ez a piacgazdaság, András! Úgy hívják, piacgazdaság!) Akkor a parlament drága idejét ne raboljuk már azzal, hogy be is hozzuk, mert mondott itt valaki valamit - azon a vörös széken vagy fotelban -, hogy majd így fog történni, és ezért a képviselők idejét meg a parlament munkáját megterheljük!

Tessék már elhinni, hogy ez a törvényjavaslat értelmezhetetlen! Ennek nincs lerendezve a társadalombiztosítási, a nyugdíjrésze, nincs kiterjesztve, az egész problémát nem kezeli, hiszen azok, akik mások is kapnak borravalót - nem csak a vendéglátóiparban -, azt a kérdést ez abszolút nem érinti.

Rengeteg hiányossága van egyébként a törvényjavaslatnak. Látszik, ahogy az egyik ismerősöm mondta, hogy a száz lépés programja úgy készül, hogy este 6-kor szólnak a minisztériumban, hogy másnapra a törvényjavaslatot tessék hozni a Miniszterelnöki Hivatalba. Na, ez a törvényjavaslat valószínűleg így készült. Ez teljesen átgondolatlan!

Arról nem beszélve, hogy önök beszélnek, államtitkár úr, leendő államtitkár úr, önök beszélnek adóreformról! A jövő héten a miniszterelnök újra adózási kérdésekkel fog foglalkozni. Nem illene abba az adótörvénycsomagba ez a javaslat? Ez szakmailag teljesen értékelhetetlen, átgondolatlan törvényjavaslat. Több idő kell ennek. Ha már megtörtént és kinyilvánították a politikai szándékot, hogy ilyen módosítást hoznak az országban, több idő kell, higgyék el! Ki kell, hogy érjen ez a gondolat.

Az államtitkár úrtól azt szeretném megkérdezni az alkalmi foglalkoztatási kedvezmény kapcsán, hogy miért van az, hogy a magánszemély esetén a közteherjegy értékének 75 százalékát lehet majd levonni az adóból, míg ugyanez egy vállalkozás esetében, ha az adóalapját csökkenti, akkor a társasági adó, illetve a vállalkozási adó mértékével csökkentheti, azaz 16 százalékkal. Míg vállalkozónál ugyanez a kedvezmény 16, magánszemélynél pedig 75 százalék az adójából. Ezt a különbségtételt mi indokolja?

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még egyszer szeretném megkérdezni. Komolyan úgy gondolják, hogy a magyar gazdaság legfőbb problémája és a most legsürgősebben megoldandó kérdése a pincérek borravalójának megadóztatása?

Ezt komolyan meg kell kérdeznem, mert amikor ezt először meghallottam a miniszterelnök úrtól, azt hittem, hogy téves szófordulatot használ csak, de nem, önökön keresztül most végigverik ezt, és önöknek ehhez még bólogatni is kell, és mi több, még meg is kell önöknek szavazni, ha csak valami újkori felismerés nem tör ki önökön, esetleg éppen a mi ellenérveink hatására.

Meg szeretném kérdezni: a magyar gazdaságban egyébként szemlátomást hihetetlen történések ellen önöknek nincs egyetlenegy ötletük sem? Itt egy vegyes salátatörvényt nyújtottak be, 8-10 egyéb törvényt módosítanak - és véletlenül sem akartak például az irányba tenni valamit, hogy vajon a kínai áruk, egy pár cipő miért jön be 10 forintos vámértékalapon? Miért jönnek be ezek a textilek, és miért tette tönkre az egész könnyűipart, a bőrfeldolgozó iparon keresztül és a késztermékeket gyártó iparon keresztül miért tette tönkre a könnyűipart ez az egész rendszer? És önök ezt miért hagyják, tessék mondani?!

Önök nem érzik, hogy óriási rendszerprobléma van teljesen máshol, és önök most rászálltak a pincérek borravalójára meg a bébiszitterséget vállaló egyetemista lányra, hogy majd őt is jelentse be, akihez elmegy? Én nem értem, komolyan mondom, hogy önöknek az a rendszer, ami most van, és szemlátomást a magyar gazdaság rákfenéjét okozza, az önöknek jó?!

Hogy a borhamisítás miatt, amiről beszélünk, nem tudom, hány év óta, nem hajlandóak a cukrot az ellenőrzött kategóriába besorolni! Meg kell kérdeznem, amit a kívülálló megkérdez, miért érdeke a kormánynak, hogy ez a rendszer fennmaradjon. Érdeke a kormánynak, hogy ez a rendszer, amelyről említést tettem, fennmaradjon? A kívülálló válasza úgy néz ki, hogy igen, valamiért érdeke, de önök nem mondanak erre semmit, hogy nem érdeke, és ez ellen szeretnének tenni. Önök kinézték maguknak a pincérek borravalóját. Hihetetlen ez a félreértés és ez az aránytévesztés!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm a szót és a lehetőséget, de az ember most már lassan mosoly nélkül ezt nem bírja ki.

Ma három olyan törvénnyel foglalkozunk, ami valamilyen mértékben az adó- és járulékkérdésekkel foglalkozik. Ilyen az alkalmi munka kérdése, jelen pillanatban a pincérek kérdése. Számos alkalommal, a tavalyi évben is, tavalyelőtt is, idén is több parlamenti vitában elmondtam, hogy a magyar gazdaság akkor válik versenyképessé, sőt mi több, a fizetési morál is akkor fog normális kerékvágásba kerülni, ha Magyarországon adó- és járulékcsökkentést hajtanak végre. Ez sajnos a mai napig nem történt meg, és ahogy a miniszterelnök úrtól is hallottuk év elején, saját maga is mondta, hogy na, most csinálunk egy adó- és járulékcsökkentést, erre külön bizottságot hozott létre, és sajnos a bizottságnak az lett az eredménye, hogy nemhogy adó- és járulékcsökkentés következne be, hanem inkább a -növekedés.

Nézzük a másik oldalon, amit Szabó képviselőtársam is elmondott! Egyrészt a borravalókör nemcsak a pincérekre vonatkozik, hanem vonatkozhat a postástól elkezdve mindenkire az égadta világon, ahol az állampolgár azt mondja, hogy mínusz 35 fokos hidegben jön a postás, odaadom neki a borravalót. Ugyanaz a kategória, hisz borravalóadás történik itt és ott is, amikor a pincérnek odaadjuk a borravalót.

Jártam számos olyan országban, ahol beépítették a 10 százalékot mint egyfajta szolgáltatást. Higgyék el, képviselőtársaim, amikor az ember azt mondta, hogy na, még ennyit hozzáteszek, mert kedvesek voltak, azt is elfogadták.

A magyar gazdaságnak nem ez a rákfenéje. Mint ahogy Font Sándor képviselőtársam is elmondta, számos olyan súlyos kérdés van Magyarországon, amit meg kellene oldani; nem egy ilyen salátatörvénnyel, hogy beleillesztek mindent, és megpróbálom majd a képviselőkkel elfogadtatni, hisz a feketemunka, a feketegazdaság nem ezen a szinten történik, és nem ezen a szinten dől el.

Ha minden vállalkozás számára a megmaradó összeg fejlesztésre, a munkavállaló részére nagyobb lehetőséget tudna biztosítani, egyből a hazai vállalkozások is versenyképesebbé tudnának válni, és ezáltal a fizetési morál és annak a fegyelme is sokkal nagyobb mértéket tudna ölteni. Olyan óriási terhek rakódnak le a mai vállalkozásokra, amelyek miatt sajnos a törvény adta mindenkori kiskapukat megpróbálják kihasználni.

Ahogy Font Sándor képviselőtársam is elmondta, valóban meg kellene azt nézni, hogy hány olyan nagy magyarországi tulajdonú gazdasági társaságnak, vagyis állami tulajdonú társaságnak adott az állam forrást, ami után felszámolás következett, magánkézbe került, és az állami forrást soha senki az égadta világon nem vizsgálta, hogy az egyáltalán milyen hasznot és mikor kinek a részére hozott. Vannak tehát olyan kérdéskörök, amelyek sajnos a feketegazdaság alapjait és ezt a fajta gondolkodást tulajdonképpen maguk után vonták.

Nagyon jó példa: Angliában működik, és ma már Budapesten is számos területen - főleg a nyugdíjasok körében - harapódzik el és nyer egyfajta pozitív fogadtatást is, hogy felajánlom a munkaórát.

(13.40)

Ugye, képviselőtársaim, önök is ismerik ezt? Ha egy embernek van szabadideje, azt mondja, hogy én elmegyek, megcsinálom nálad a mosógépet, de te majd gyere el, és mint asztalos, csináld meg nálam, mondjuk, a szekrényt, mert kitörött a lába, akkor ezután majd ezt is adóztatni fogják, képviselőtársaim? Hisz a történés, a miniszterelnök úr részéről a hivatkozás úgy szólt, hogy bébiszitter, favágás. Ha Magyarországon a fiatalok kalákában szeretnék építeni a családi házukat, hisz rá vannak kényszerülve, mert senki nem rendelkezik akkora jövedelemmel, kimegy a hatóság - Katona képviselőtársam rázza a fejét; erre is van már példa (Dr. Katona Béla: Bizony, rázom!), hogy kimegy a hatóság -, és nagyon keményen megbünteti azt a rokont, akinek pontosan ács szakmája van, de odamegy a testvéréhez segíteni, mert szeretné, hogyha olcsóbbá tudná tenni azt az építkezést a saját testvére számára. Mikor és hogyan fogja ezt igazolni?

Szabó képviselőtársam is mosolyog ezen, de sajnos a rendszerből az fog kisejleni, hogy egyfajta félelmet keltünk a vállalkozókban, félelmet keltünk a munkavállalóban, ez nem vezet eredményre, és nem vezet egészséges útra. Azért is lenne célszerű nagyon komolyan, még egyszer mondom és hangsúlyozom, többpárti egyeztetéssel, valóban a hosszú távú stratégiai érdekeknek megfelelően, a versenyképesség, a magyar gazdaság fellendülése és az adómorál, fogalmazzunk így, a fizetési fegyelem érdekében, a körbetartozások megszüntetésére, valóban többpárti egyeztetéssel egy olyan adó- és járulékcsökkentést végrehajtani, amely mindenki számára látványosan lehetőséget biztosít, és egyfajta jövőképet is ad.

A legnagyobb problémát pontosan az ilyen apró megoldások jelentik, amit önök is felvázolnak, és ez a törvény is tartalmaz a borravaló kérdésével kapcsolatban. Ne higgyék azt, hogy pozitív irányú, jó érzést keltő tevékenységet hajtanak végre ezáltal, hanem valóban egyfajta ellenérdekeltséget fognak ebből következően megtenni.

A nagy szállodaláncokba, a nagy éttermekbe, oda, ahol ilyen kis könyvben hozzák ki a számlát, általában a vagyonosabbak mennek, de a kis éttermekben, ott, ahol esetleg azt mondja az állampolgár, a Balatonon egy nyugdíjas házaspár, lemegy, és odaad tíz forint borravalót, higgyék el nekem, hogy ott a pincér még azt a tíz forintot is megköszöni. De ha azt kérdezi, hogy tetszik-e adni nekem borravalót, akkor majd kiviszi a 15 százalékkal emelt szolgáltatói díjat a plusz 25 százalékos áfatartalommal, akkor onnantól fogva mindenkinek keserű lesz a szája íze.

Sajnos, nagyon rossz úton járunk. Megpróbálunk mindig olyan példákat, külföldi példákat behozni, ami Magyarországon inkább a negatív hatást váltja ki, és általában a külföldi példákat is úgy merítjük, akár a svéd rendszert, a különböző napirendi pontok keretein belül ez már több alkalommal felmerült, akár a svéd, akár az angol példát, teljesen mindegy, melyiket hozom fel, mindig a megszorítás területéről hozzuk a példákat. Tessék már a pozitív példákat is megfogadni!

Itt nem akarom a szlovák, a lengyel vagy a román, vagy egyéb más országok lépéseihez hasonlítani Magyarország jelenlegi állapotát, ott, ahol tényleg versenyképességet próbáltak meghirdetni, és ahhoz a megfelelő járulék- és adócsökkentést is oly mértékben végrehajtani, hogy a saját hazai kis- és középvállalkozásaiknak is megadják az esélyt arra, hogy valóban versenyképessé tudjanak válni, megteremteni azáltal, hogy több maradjon náluk, képviselőtársaim.

Az SZDSZ-nek is tulajdonképpen az a szlogenje, hogy az állampolgároknál ott kell hagyni, és ahhoz, hogy ott lehessen hagyni, valóban járulék- és adócsökkentést kell végrehajtani, azáltal több beruházást tudnak végrehajtani a vállalkozások, és azáltal több munkahelyet is tudnak teremteni. Hogyha ilyen típusú és ilyen szintű szigorításokat hajtunk végre, képviselőtársaim, az nemhogy növelné a morált, hanem mindenki a maga részéről keresni fogja majd a további kiskapukat.

Mi van a hálapénz kérdésével? Amúgy is foglalkozik egy törvényünk azzal, hogy mindenkinek mindennemű bevételt adóztathatóvá kell tennie. Ha most egy réteget megcélozunk ezzel a törvényjavaslattal, a pincéreknek a helyzetét, akkor tessék már felsorolni az összes többit is! De ebben a kérdésben nem merünk lépni. Nem merünk lépni, mert sajnos a következményei olyan súlyosak lehetnek... (Dr. Katona Béla: Négy évetek volt rá, hogy lépjetek!) Mióta tetszik lépni? (Dr. Katona Béla: Négy évetek volt! - Derültség a Fidesz soraiban. - Tállai András: Ez az érv? - Dr. Balsai István: Nyomd be a gombot!)

Képviselőtársam! Önök a kampányban (Tállai András: Ez az érv?) azt tetszettek ígérni, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az állampolgároknak (Tállai András: Száz lépés!), több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt a vállalkozóknak. Sajnos ebből az égadta világon nem lett semmi, sőt mi több, most már ott tartunk, hogy adott esetben, ha a fiatalok kalákában építkeznek, egymást segítik ki, akkor még várhatják azt is, hogy egy-egy szakma képviselőit, azon a területen, ha kimegy a hatóság, jól megbüntetik.

Ugye, fel vagyunk háborodva, hogy Németországban a feketemunka kérdésében a magyar munkavállalók helyzetét is megpróbálják megszigorítani? Ez helytelen. Egyébként ismerem az osztrák-német munkavállalási körülményeket: ha valaki tisztességesen dolgozik, egészen biztos, hogy semmiféle bántódása nem lehet. De persze a német kormány is a maga részéről megpróbálja a saját, a hazai, a német kis- és középvállalkozásokat úgy védeni, hogy megpróbálja bizonyos indokokkal és okokkal kiszorítani a külföldi munkavállalókat.

Képviselőtársaim! Talán valóban ezen kellene elgondolkodnunk, és ebben kellene egy egységes szemléletet úgy kialakítani, hogy valóban, ennek a országnak legyen jövőképe. Nehogy azt higgyék, hogy ezzel megoldódik valami, hogy a pincéreket megpróbálják így megfogni! Hiszen van magánnyugdíjpénztár, a magánnyugdíjpénztáron keresztül a pincér is be tudja fizetni adott esetben a saját magára szánt, 62 éves kora fölötti esetleges létbiztonságot, tehát ezáltal ez a rendszer is tulajdonképpen megteremtődött.

A fizetési morál, ez a legnagyobb probléma ebben az országban, és ennek a legnagyobb átka a jelenlegi adó- és járulékterheknek a kérdése. Ezen lehet mosolyogni! (Tállai András: Mást se csinál, csak mosolyog!) Tessék egy-két vállalkozóhoz odamenni, egy-két balatoni szezonális étterembe elmenni, oda, ahol sajnos vegetálnak, képviselőtársaim, egymás után zárják be az üzleteket, és kénytelenek eladni adott esetben kis éttermeket, a kis éttermeknek pedig általában tájjellege van, képviselőtársaim, és nem a műanyag élelmiszert próbálják meg értékesíteni, amit a nagy áruházláncok Magyarországra behoznak. Ezen kellene elgondolkodni inkább! (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balsai István képviselő úr, Fidesz.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tényleg többször kérdeztük, és várjuk a választ: miért éppen a pincérek?

Államtitkár Úr! Itt sebtében felírtam néhány dolgot: először is a taxisok, a fuvarosok, némelyik, ha nagyon muszáj, még számlát is ad; a pizzafutárok, a bútorszállítók, a fodrászok, a masszőrök, a manikűrösök, a kabinosok, a zongoraszállítók, a gyorsfutárok, a csomagküldő szolgálatok, a virágküldő szolgálatok, nota bene a sírásók.

Miért éppen a pincérek? Tessék már megadni a választ, mert kíváncsiak lennénk, hogy miért pont a pincérekre tetszenek pikkelni!

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én úgy érzékelem, hogy a kormánypártok úgy próbálnak érvelni, hogy ez valami nagy jótétemény a pincérek, felszolgálók irányába, hogy nekik jó ez a dolog. Hogyha ebből indulunk ki - fogadjuk el ezt, persze -, akkor tényleg, mi van a többiekkel? (Dr. Balsai István: Szegény taxisok!) A taxisokkal akkor nem akarnak jót tenni? A többi az mellőzött szakma? (Dr. Balsai István: A sírásók!) Ezeket valahogy nehezen értem meg.

De én inkább azt mondom, hogy talán mégsem jót akarnak tenni a felszolgálókkal, mert egyrészt nem a felszolgálók döntenek arról, hogy adott üzlet bevezeti-e ezt a rendszert vagy nem, hanem a tulajdonos eldönti, hogy él-e ezzel a lehetőséggel vagy nem. Jó esetben megkérdezi a felszolgálókat is, de azért a döntést mégiscsak ő fogja meghozni. És ha úgy látja, hogy a piac nem engedi meg ezt a lehetőséget, mert nyilvánvaló, hogy árfelhajtó hatású, akkor nem fogja bevezetni.

Egyébként van egy ilyen felmérés - önök talán nem tudják, akkor elmondom -, hogy a vendéglátó szakma több mint 90 százaléka ezt nem igazán tudja értékelni, nem tudja hova tenni ezt a javaslatot, és vélhetően nem is fogja bevezetni ezt. De önök azt mondják, hogy a pincéreknek, a felszolgálóknak ez egy lehetőség, hiszen akkor így az időskorukról tudnak gondoskodni. De, tisztelt képviselőtársaim, van önkéntes nyugdíjpénztár! Hát ha ők gondoskodni akarnak, akkor áfa nélkül meg tudják váltani a jövőjüket is! Áfa nélkül, sokkal olcsóbban. Én éppen azt látom, hogy erre is rárakódik az áfa, és nem jócselekedetet akar tenni a kormány a polgárokkal, hanem többlet adóbevételt akar beseperni. Erről van szó!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen. Jól érzékelhető, hogy most már lassan egymás között kell az ellenzéki képviselőknek vitatkozni. (Dr. Katona Béla: Nem ad szót az elnök úr, azért!) Megtesszük azt is szívesen, hogyha van értelme. Az értelme pedig az lenne, hogyha az itt lévő kormánypárti képviselők, vagy akik nincsenek itt, ők is követik televízión keresztül a vitát, ebből azt szűrnék le, hogy nem jó ez a törvényjavaslat.

(13.50)

Nem hiszem, hogy azt a célt, amit a miniszterelnök meghirdetett, hogy többen többet fizessenek, így kell megvalósítani. Nem hiszem, hogy az lehet a cél, hogy a kormány az árképzésbe a vendéglátó terén beavatkozik. Tessék megnézni egyébként, hogy az ártörvénynek melyik szakaszához kerül be az a 4. §? A hatósági ármegállapításhoz kerül be. Egyszerűen elképesztő! Én nem mondom, hogy az lesz, csak oda illik bele. Ez egy hatósági árképzés a vendéglátóiparban. Visszafelé megyünk?

Azt javaslom, hogy tessenek átgondolni! Ezzel megtámadnak egy jelentős társadalmi réteget. Az önök érdeke; ezek az emberek nagyon sok emberrel fognak találkozni. Képzeljék el, mikor kiviszik a számlát, akkor hozzámondják, hogy: na, és az a pont, pont, pont Gyurcsány-kormány, aki bevezette. Szükség van önöknek amúgy is nem olyan jó lelkiállapotukban arra, hogy hergeljék tovább a társadalmat a vendéglátón keresztül? Én úgy gondolom, nincsen. Fontolják meg, fáradjanak be a pénzügyminiszterhez, és mondják meg neki, hogy János, ezt elhibáztátok. Jó, meg kellett csinálni, vegyük le ezt a parlament napirendjéről, mert ezzel az égvilágon semmit nem érünk el, és most az egyszer - egyébként tegnap is arra biztatott a miniszterelnök úr, hogy oda fognak figyelni az ellenzéki képviselők javaslataira, íme egy javaslat -, most az egyszer tessenek hallgatni az ellenzékre. Ne rám, hanem mindenkire, aki elmondja, hogy nem jó a javaslat, önöknek sem jó politikailag, senkinek, akit ez érint, és vegyék le az Országgyűlés napirendjéről, és majd ősszel a nagy adótörvénycsomagban visszatérünk erre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Katona Béla képviselő úr, MSZP.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megdöbbenve hallom a vita eddig menetét, őszintén szólva, és persze szívesen beszélgetnék arról is, mert egy általános vitába ezek szerint minden belefér, hogy mi okozta a magyar könnyűipar sanyarú helyzetét, ki a felelős a borhamisítások elterjedéséért (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) és sok mindenről, de kivételesen szeretnék arról a törvényről beszélni, ami beterjesztésre került. Azt kell mondjam, nem is értem, hogy Balsai képviselő úr például miről beszél. (Dr. Balsai István: Figyeljél jobban!) Ez volt az a törvényjavaslat, amit jóval a beterjesztés előtt több fordulóban a szakma valamennyi képviselőjével megbeszéltünk; bizony, a szakmai szervezetekkel, a kamarával, a szakszervezettel, és mindenki örömmel fogadta ezt a javaslatot. Ugyanis lehet valamit félreérteni, lehet valamit félremagyarázni, de annyi sületlenséget mondani egy konkrét leírt törvényről, ami itt elhangzott, egyszerűen döbbenetes.

Tisztelt Ház! Szeretném azt mondani, hogy önöknek ezek szerint fogalmuk sincs, hogy hogyan működik a magyar vendéglátás. Fogalmuk sincs, hogy melyek azok a gondok, amelyek őket nyomják. Önök ezek szerint azt sem tudják, hogy ma is lehet felszolgálási díjat felszámítani a magyar vendéglátó-ipari helyiségekben, csak az az óriási különbség, hogy ha ma fölszámolja a felszolgálási díjat, akkor minden 100 forintból 88 forint 50 fillért be kell fizetni az államkasszába, és 11 forint 50 fillér az, amit szét lehet osztani a dolgozók között. Tehát ami most bevezetésre kerül, nem egy plusz adókivetés, hanem egy jelentős könnyítés, mert ez azt jelenti, hogy minden 100 forintból befizeti a 25 százalék áfát, befizeti a 15 százalék nyugdíjjárulékot, tehát 60 százalék marad tisztán a felszolgálók zsebében. Ha valaki erre azt mondja, hogy adóemelés, akkor vagy nem olvasta el, hogy miről van szó, vagy tudatosan félre akarja vezetni az embereket. (Dr. Eörsi Mátyás közbeszólására:) Én ilyet nem mondanék a parlamentben.

Szeretném mondani, hogy igenis a felszolgálóknál - és ezt a vendéglátós szakszervezet is megerősítette - gondot okoz a jelenlegi rendszer, ahol egy nagyon speciális jövedelmet, a borravalót ugyanúgy adóztatja a mai rendszer, mint bármilyen másik jövedelmet. Tehát ha egy felszolgáló ma kap borravalót, amit zsebbe kap, és azt bevallja, akkor utána be kell fizetni a személyi jövedelemadót, ha azt akarja, hogy ezért valamilyen juttatást kapjon, még be kell fizetnie a teljes társadalombiztosítási járulékot, ami összesen több mint 40 százalék, és a többi marad a zsebében. Szeretném azt mondani, hogy tudjuk, és eszében sincs sem a szakma képviselőinek, sem nekünk, hogy minden üzlet be fogja vezetni a felszolgálási díjat. Nyilvánvalóan ez azoknál az üzleteknél célszerű csak, ahol nagyon sok a közületi vendég, aki nem ad borravalót, mert a számlában tudja csak elszámolni. Ez a néhány üzlet be fogja vezetni.

A magyar vendéglátó-ipari üzletek többségének, teljesen igaza van, eszébe sem fog jutni bevezetni a felszolgálási díjat. Úgyhogy megnyugtatnám Tállai államtitkár urat, hogy ha a Kispipa étteremben a tulajdonos be fogja vezetni a felszolgálási díjat, szerintem fogalma sincs a szakmáról, mert ott ezt természetesen nem is lehet bevezetni.

Ezért azt mondjuk, hogy nemcsak ezzel a felszolgálási díjjal kell egy kedvezőbb helyzetet teremteni arra, hogy több pénzt kapjanak meg a vendég által adott borravalóból a pincérek, és ezt még el is tudják hivatalosan is számolni, hanem a vendégek által adott borravalónál is egy kedvezményt fogunk bevezetni. Ezt jelenti a módosító javaslat, amit be fogunk adni. Tehát nyilvánvaló, hogy Magyarországon pontosan a szokásokból, a vendéglátó-ipari egységek nagyságrendjéből adódóan döntő többségében és hosszú távon is az a borravaló fog megmaradni, amit a vendég, aki meg van elégedve a kiszolgálással, közvetlenül a fizetőpincérnek vagy a pincérnek odaad. De miután eddig ebből is be kellett fizetni körülbelül 60 százalékot, ha ezt hivatalossá akarta tenni, és csak a többit tudta zsebre tenni, és persze a fiatal pincéreknél ez nem okozott gondot, de az 50-55 éves pincéreknél már gondot okoz, hogy mi lesz majd nyugdíjjal, ezért ott is ugyanezt a kedvezményt bevezetjük, a közvetlenül a vendég által a felszolgálónak kifizetett borravalónál is csak 15 százalék nyugdíjjárulékot kell befizetni, ami beszámít a majdani nyugdíjába. Ez az, amiért egyébként a vendéglátós szakmai szervezetek és a szakszervezet is teljes mértékben támogatja ezt a rendszert.

Azt gondolom, hogy ezért teljesen fölösleges a vitát egy egészen irreális síkra vinni, amikor kedvezményről van szó. Amikor 88 forint helyett mindösszesen 40 forintot kell adóként és járulékként befizetni, akkor nem lehet azt mondani, hogy adóemelésről van szó; amikor a pincérnek az eddigi 40 forint helyett most úgy, hogy nyugdíjat is kap érte, mindössze 15 forintot kell befizetni ahhoz, hogy majdan nyugdíjat kapjon, és ez is önkéntes, és az a pincér csinálja, akinek egyébként erre szüksége van, és úgy gondolja, hogy ez neki kedvezőbb, mint egy önkéntes nyugdíjbiztosítás. Valóban, eddig is megtehette, most eggyel több választási lehetősége van a pincérnek. Ki sajnálja ezt a választási lehetőséget tőlük? Nem tudom. Ő fogja eldönteni, hogy melyik megoldást választja. Fogalmam sincs, hogy ki gondolja úgy, hogy ez a pincérek számára bármilyen hátránnyal járna.

Szeretném azt mondani, hogy azért vonatkozik ez ma még csak a vendéglátóiparban dolgozókra, mert a vendéglátó-ipari szakmai szervezetek és szakszervezet volt az, aki megkereste a kormányt, és azt kérte, hogy van egy olyan helyzet, amit szeretnének orvosolni, és tettek olyan javaslatokat, amit a kormány elfogadott. Nagyon örülnék a mi kormányunk esetében is, meg minden jövőbeni kormány esetében, ha a szakmai szervezetekkel, a szakszervezetekkel való ilyen gondos előkészítés előzne meg minden egyes benyújtott törvényjavaslatot, mert önkritikusan is kell mondjam, hogy nálunk sem mindegyik így van előkészítve, és azt kell mondanom egy kicsit kritikusan, bár nem szívesen mondom, hogy más kormányok esetében sem történtek meg mindezek ilyen alapossággal.

A másik dolog, ami itt fölmerült ma, őszintén szólva még elborzasztóbb. Többet fölvetették, hogy az alkalmi munkánál miért vezetünk be egy kedvezményes lehetőséget az alkalmi munkavállalók számára. Szeretném elmondani, hogy ebben az országban több mint 100 ezer ember végez kizárólag alkalmi munkát rendkívül kiszolgáltatott helyzetben. Nem arról van szó, hogy ő azért nem akarja befizetni a tb-járulékát, és azért nem akar hivatalosan dolgozni, mert éppen csak segít a barátainak, hanem azért, mert az, aki alkalmazza, nem hajlandó utána egy fillért sem fizetni, és nem hajlandó bejelenteni őt. Ezért nem jár neki nyugdíj, nem jár neki egészségügyi szolgáltatás, semmi.

Ha ezeket az embereket akarjuk továbbra is kiszolgáltatott helyzetben tartani, akkor persze jó ez a jelenlegi rendszer. Ha azt mondjuk, hogy adunk egy kedvezményes lehetőséget, hogy az alkalmi munkásokat alkalmazók levonhatják a személyi jövedelemadójukból, most a jelenlegi javaslatban az van, hogy a 75 százalékát, amit kifizetnek a járulékfizetésnél az alkalmi munkavállalónak, akkor ez számukra kedvezmény.

(14.00)

Ha ott akarjuk tartani őket, hogy továbbra is kiszolgáltatott helyzetben legyenek, ha azt hisszük, hogy ők azért nem akarják engedni a munkáltatójuknak, hogy bejelentsék, mert nem akarnak tb-járulék után egészségügyi szolgáltatást kapni, hogy azért nem hagyják, hogy bejelentsék őket, mert nem akarnak nyugdíjat kapni, akkor nagyon-nagyon… - hogy is mondjam finoman, nehogy az elnök úr helyreutasítson - nem az igazat mondjuk.

Ha önök azt akarják, hogy ez a több mint 100 ezer ember továbbra is teljes mértékben kiszolgáltatott helyzetben legyen, ne kapjon egészségbiztosítást, ne kapjon nyugdíjat a munkája után, akkor ellenezzék ezt a törvényjavaslatot. Ha önök úgy gondolják, hogy ahol ezt a munkáltató és a munkavállaló közösen vállalja, ott legyen ennek a 100 ezer embernek is lehetősége arra, hogy megkapja mindazt a szolgáltatást, amit a szerencsésebb sorstársainak a munkahelyén befizetnek, akkor kérem, támogassák ezt a törvényt! (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kovács Tibor képviselő úr, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Font Képviselő Úr! Tisztességtelen dolognak tartom azt, hogy ön, kihasználva azt a helyzetet, hogy az állampolgárok nem tudják, mert nem kísérik figyelemmel azt, hogy a parlament milyen törvényeket tárgyal és milyen jogszabályokkal foglalkozik, megpróbálja mérhetetlen demagógiával úgy bemutatni a helyzetet, mintha a parlament csak ezzel az egy kérdéssel foglalkozna, és nem foglalkozna azokkal a problémákkal, amiket ön emlegetett és a papírjából felsorolt.

Tisztelt Képviselő Úr! 15 törvény van most, a mai napon a parlament napirendjén, amelyik ezekkel témákkal foglalkozik. Tételesen fel tudnám sorolni, a tíz perc nem lenne elég, hogy felsoroljam ezen jogszabálytervezetek címeit (Soltész Miklós egy dokumentumot felmutatva: Ezt is beleszámítottad?) és a tartalmát, amelyek ezekkel a kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak.

Tállai képviselő úr folyamatosan számon kéri az adócsökkentést ettől a kormánytól - annak a kormánynak a pénzügyminisztériumi politikai államtitkára, amelyik kormány ideje alatt az általános adóterhelés 100 forint jövedelemből 21 forintról 26 forintra emelkedett ez alatt az idő alatt, és ezt most ismét 21 forintra csökkentette ez a kormánykoalíció. Ez a politikai államtitkár kéri folyamatosan számon ettől a kormánytól az adócsökkentést, amikor mi évről évre folyamatosan csökkentettük az adókat. Egyszerűen hihetetlen ilyen állításokat elmondani itt, a parlamentben, és ezt számon kérni ezen a kormányon, amelyik évről évre tevőlegesen teszi ezt, és most is, ebben az évben is folytatni fogjuk ezt az adócsökkentési folyamatot!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Tállai András: Óh!)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr.

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Nagyon sajnálom, hogy Katona képviselőtársam kiment. Egészen biztos, hogy előtte is ismert az IPOSZ, KISOSZ - ezek neve nem hangzott el, hiszen ők is valamilyen szinten érdekvédelmi szervezetként tartják nyilván magukat. Valószínűsíthető, hogy velük nem lett egyeztetve ez a kérdés, holott azt hiszem, ők ismerik legjobban ezt a szakmát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor elmondtuk, elmondtam magam is ezelőtt két héttel, ha jól emlékszem rá, hogy kialakult egy akut probléma. Megpróbálunk erre az akut problémára tulajdonképpen egyfajta adómorál-szigorítással lépni és bevezetni ezt. Ennek nagyon sok szereplője van, hiszen sokszínű maga az a paletta ott, ahol borravalót, ahol hálapénzt fogadnak el. Akkor járunk el helyesen, ha minden egyes kategóriára valamilyen törvényt alkotunk; nem egyet kiragadunk, és azt próbáljuk meg szankcionálni valami úton-módon, vagy azt a szabályt erősíteni, amelyiknél ezt tulajdonképpen láthatóbbá lehet tenni.

Egyébként, Göndör képviselőtársam, ott, ahol ezt a szervizdíjat bevezették - az államtitkár úr nagyon szépen fogalmazott, nem akarok ettől eltérni -, úgy vezették be, hogy a kuncsaft megkérdezése nélkül odarakják a számlát, és rajta van a 10 százalék. Képviselőtársam, ez tulajdonképpen az államilag támogatott árnövekedés, mert ott is ugyanezt megcsinálták. Az elején valószínűsíthetően ugyanezzel a problémával kezdték el, hogy majd az állampolgár, a fogyasztó el fogja dönteni, hogy akar-e élni ezzel vagy sem. Majd később azt csinálták, hogy mindenhol egységesen bevezették. Ennek tehát árnövelő hatása van.

És ebből a szempontból, államtitkár úr, valóban vissza kellene vonni ezt, át kellene gondolni magát az egész magyarországi helyzetet, a magyarországi adó- és járulékkérdést, és ezáltal úgy megfogalmazni, hogy valóban egy egységes rendszer tudjon kialakulni.

Katona képviselőtársamnak csak annyit szeretnék elmondani, hogy ha egész végig nem tud részt venni a vitában, akkor ne próbáljon olyan dolgot mondani, amit esetleg nem az ellenzéki oldalon lévő képviselő, hanem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a saját oldalán lévő képviselő fejtett ki a maga részéről.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Katona Tamás államtitkár úr.

DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Láthatóan az idő megszépíti a dolgokat. Balsai képviselő úr már nem emlékszik arra, hogy igazságügy-miniszterként hogy viszonyult a ’87. évi XI. törvényhez - ez a jogalkotási törvény. Akkor, amennyire én vissza tudok emlékezni, más véleménye volt arról (Dr. Balsai István: Volt indoklása…), hogy társadalmi vitát hogyan és miként kell lebonyolítani. De ahogy Katona Béla képviselő úr elmondta, ennek a törvénynek a benyújtása előtt többször, több fórumon egyeztettünk, és az érintettek ezt támogatták.

Ami azt illeti, hogy ez most adóemelés-e vagy nem: Tállai képviselő úr úgy tesz, mintha sose dolgozott volna Pénzügyminisztériumban - szó nincs itt adóemelésről. Most azon túlmenően, hogy itt a Kispipás példáját eltévesztette, mert vagy a nettó árhoz tesszük hozzá a maximum 15 százalék szervizdíjat, és arra az áfát, vagy a bruttó árhoz a 15-öt, de arra még áfát is rátenni, az már túlzás, úgyhogy az 500 forintból sehogy se jön ki a 600.

De nem ez a lényeg - számolni tudni kell -, az a lényeg, hogy itt kizárólag arról van szó, hogy önkéntesen lehet szervizdíjat megállapítani, és nyilván olyan helyen teszik ezt, ahol ez eddig is szokás volt, hogy megkérték a vendégek a főpincért, hogy írjon hozzá 10 százalékot a számlához. De ezt most ezentúl kizárólag a dolgozók kaphatják meg, ez az óriási különbség.

A másik, hogy a borravaló tekintetében mindenki eldöntheti, hogy bevallja, és akkor a 15 százalékos nyugdíjjárulék-fizetés mellett kap szolgáltatást vagy nem. És nem is értem, Balsai képviselő úr most felsorolt még jó néhány szakmát - ezt Kazal László annak idején jobban tette, érdekesebb volt, amikor ő sorolta ezeket. Akkor nem értem a kérdést, hogy akkor most az a baj, hogy csak rájuk terjesztjük ki, vagy mindenkire kéne, hiszen az idegenforgalom versenyképességéről van szó - attól tartok, önök ezt nem értik. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Hadházy Sándor képviselő úr, Fidesz.

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Katona államtitkár úr most a hozzászólása végén olyasmit mondott, hogy az idegenforgalom versenyképességéről van szó. Most nem tudom, hogyan kell értelmezni ezt a mondatát: talán úgy, hogy ettől lesz versenyképesebb az idegenforgalom? Mert ettől nem lesz versenyképesebb.

Tisztelt Országgyűlés! Katona Béla képviselőtársam azt mondta, hogy számos egyeztetés volt a szakmai szervezetekkel, szakszervezetekkel, és mindenki nagy lelkesedéssel támogatta ezt a javaslatot. Tisztelt Országgyűlés! Megtudjuk, meglátjuk majd, hogy mennyien támogatják ezt a javaslatot, azaz mennyien fogják bevezetni. Ha mondjuk, 10 százalék vezeti be, akkor úgy gondolom, nehezen mondható el, hogy mindenki lelkesen támogatja. Márpedig a jelenlegi felmérések azt mutatják, hogy kevesebb, mint 10 százalék vállalkozás fogja bevezetni a szervizdíjat - kevesebb, mint 10 százalék. Tehát ez lesz az igazi mérce, hogy mekkora lelkesedést fog ez a törvény kiváltani.

A másik szintén Katona Béla szájából hangzott el, hogy Magyarországon több mint 100 ezer ember él alkalmi munkából, és rajtuk segít ez a jogszabály; és a vállalkozók nem adják meg nekik azokat a béreket és juttatásokat, amelyek egyébként megilletnék őket. Ezzel pedig az a probléma, hogy a vállalkozó és a munkavállaló egy közös alkut köt, amelyben mind a kettő elfogadja, hogy nincs bejelentve a dolgozó, ezért megkapja a teljes összeget. Ha be van jelentve, akkor értelemszerűen abból a bruttó összegből kell visszafelé haladni, és a dolgozó fog majd kevesebb pénzt kapni, hiszen több költség az adott vállalkozásnál nem számolható el.

És itt a kis- és közepes vállalkozások helyzetével kellene foglalkozni, megerősíteni őket, és nem ilyen jogszabályokat hozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Tállai András képviselő úr, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Én úgy gondolom, a szocialista képviselők azt hiszik, hogy minél indulatosabbak, annál jobban igazuk van, pedig nincsen.

Kár, hogy elment Katona Béla képviselő úr. Azt szerettem volna tőle kérni, magyarázza már el, hogyan jön ki, hogy 100 forintból 88-at kell befizetni.

(14.10)

Mert ez az égvilágon sehogy nem jön ki, még ha mindenki mindent megfizet, akkor sem. Tehát már eleve nem jó az érvelése, mert nem nézte meg az adótörvényeket és a terheket, amikor a 88 forintról beszél, úgyhogy ez már biztos nem igaz.

De egyébként abban igaza van, hogy általában valóban magasak az adó- és járulékterhek Magyarországon. Ezért nem vagyunk például versenyképesek a többi most csatlakozott európai uniós országgal; még azzal a néggyel sem, amelyekről tegnap a miniszterelnök beszélt. Azt hiszem, hogy itt van a probléma lényege.

Ha ezt a kérdést úgy kezelné a kormány, ahogy ígéri, hogy egy általános adócsökkentés és járulékcsökkentés szükséges az országban, akkor úgy gondolom, még az ellenzék is elgondolkodna azon, hogy ez támogatandó. De az, hogy most kiemelünk egy részproblémát, és ráadásul azt szakmailag teljesen bagatell módon próbálja a kormány ebben a törvényjavaslatban megvalósítani, egyszerűen elképzelhetetlen. Tehát ha ez igaz, hogy 100-ból 88-at kell befizetni, csökkentsünk általánosan adót és járulékot; mert ez nemcsak a pincéreket sújtja ám, hanem a magyar gazdaság minden szereplőjét, minden családot sújt. Akkor ezt a törvényjavaslatot kell idehozni, nem pedig az elhibázott, a társadalom egy kicsiny rétegét érintő, ráadásul nem is pozitívan érintő dolgot.

Semmi más nem történik itt, mint az, hogy rá próbálják terhelni a többletköltségeket a fogyasztókra. De akkor ezt ki kell mondani. Azt kell mondani: ahhoz, hogy a felszolgálóknak megteremtsük a valóságos jövedelméhez a járulékfizetést és ahhoz a szolgáltatást, azt nektek, a vendéglátóhelyeken étkezőknek, a vendéglátóiparban szolgáltatást igénybe vevőknek kell megfizetni. Akkor ezt kell kimondani, és ez egy tisztességes dolog, és be van vallva akkor, hogy áremelés lesz. Ezt kell csinálni, nem mellébeszélni, hogy ez még ráadásul adócsökkentés is.

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Balsai István képviselő úr, Fidesz.

DR. BALSAI ISTVÁN (Fidesz): Képviselőtársaim! Katona Béla kimondta az igazat, csak most gyorsan elhúzta a csíkot. Ő megmondta, hogy nem ám a Kispipa étteremről meg a szegény visszeres pincérekről van szó. Nem, nem! Szó szerint idézem: a közületi forgalmat lebonyolító, a söjtöri lakomákat lebonyolító vendéglátókról. Ez körülbelül 5 százaléka a magyar vendéglátóiparnak. Ők majd szépen megnövelik az önök forintjaiból az amúgy is nagy számlákat 15 százalékkal, erre jön még az áfa, és ők majd jól járnak.

Ezek a szakmai szövetségek biztos, hogy helyeselik azt, hogy a céges vacsorák, a banki vacsorák, a partik, a karácsonyi partik és a kormányebédek és -vacsorák számlái egy kicsit magasabbak legyenek. Tehát egyfelől megnyugtatott minket, hogy nem akarják megvédeni a sok ezer, “kispipábanö dolgozó visszeres lábú pincért. Nem, nem, nem! Az önök forintjait akarják még bőkezűbben elkölteni. Köszönjük szépen Katona Bélának. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, Fidesz.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kovács Tibor! Lehet ugyan engem demagógiával vádolni - ön ezt tette -, de azért térjünk csak vissza a realitásokhoz. Ön erre is azt fogja mondani, hogy demagógia. Szóval, Kovács Tibor mint az adócsökkentés bajnoka állítja, hogy ez a kormány mást sem tesz, csak csökkenti a járulékokat és az adókat. Ez a kormány eddig, hogy ezt is tisztázzuk - lehet, hogy ez demagógia, de mégiscsak tisztázzuk -, 36-szor emelt adót, és hat új adófajtát, új adónemeket vezetett be Magyarországon az eddigi három és fél éve alatt. Ezek közül csak néhányat idéznék föl: a regisztrációs adó, az innovációs adó, a környezetterhelési díj, az energiaadó, hogy csak tudjuk néhányról.

Aztán a másik nagy kérdés: azt mondja, hogy minden mással is foglalkoznak, és egy kötegnyi adótörvényt mutatott föl beterjesztve; talán 15-öt is említett. Akkor most meg kell kérdeznem, legyen szíves rámutatni arra, hogy a 15 közül melyik foglalkozik a kínai áruk filléres áron való levámolásával (Kovács Tibor: A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló jogszabály.), melyik foglalkozik az áfacsalások megszüntetésével, melyik foglalkozik a jövedéki termékekkel való visszaélés és a borhamisítás megszüntetésével. Ön, Kovács Tibor úr, aki a Jövedéki Tanács elnöke kormányzati megbízottként, kezdeményezett-e már efféle törvénytervezeteket? Nem ez lett volna éppen az ön feladata? És ön veti számunkra ide vissza, hogy mi demagógiával foglalkozunk?

Mutasson rá, legyen szíves, hogy melyik törvény tervezete foglalkozik a multi áruházláncok 90 napos fizetésével, miközben 30 napon belül kellene nekik fizetni!? Melyik törvény tervezete foglalkozik a külföldre menekített off-shore cégekbe menekített vagyonokkal? Melyik törvény tervezete foglalkozik az önmagukat felszámolni hivatott cégekkel, ez ellen küzdeni, hogy ne kelljen itt a baumagos károsultakat mindennap megnéznünk, és ne kelljen hallani azt, hogy a Hajdú-Bét önkényes önfelszámolása következtében öngyilkosságot követtek el a mezőgazdasági beszállítók? Ha ebben a 15-ben egyre is ezekből rá tud mutatni, akkor én azt megköszönném, de tartok tőle, hogy ön egyre sem fog tudni rámutatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Akkor úgy látszik, hogy több kétpercesben kell majd reagálnom. Menjünk visszafelé: Font képviselő úr, ön abszolút nem is követi a parlament munkáját, mert az, amit most elmondott… Ha csak arra emlékezne, hogy tegnap mire tetszett feltehetően nemet mondani, de a következő hozzászólásomra ki fogom keresni, hogy hogy szavazott tegnap arról, hogy a cégek felszámolása esetén, a cég ellopása esetén milyen szankciókat lehet alkalmazni. Tehát van törvény, el is fogadtuk tegnap.

Továbbmegyek: igen - Tállai és Font képviselő úrnak is, Hadházy úrnak is mondom -, az igazságosság számomra azt jelenti, hogy mások is megfizetik a járulékot. Nem az a kisebbség, amiről Katona Béla is beszélt, hogy mindössze 3,7 millió ember fizeti ki a többiek helyett is. Akik helyett kifizetjük, tisztelt képviselő urak, azok zsebre tesznek extraprofitot - ha tetszik, ha nem, legalább mondjuk ki itt a Ház falai között -, és amikor Balsai úr ilyen keményen érvel, akkor tényleg ez van. Igazságügy-miniszterként nem arra tetszik biztatni, hogy nem kell számlát adni? E mögött a rendszer mögött ez van: a pincér abban lesz érdekelt, hogy számlát adjon, hogy fehéredjen a feketegazdaság. Számlát adjon, mert a számlában bent van a szerviz díja, amit ő fog megkapni. Ha a tulajdonos ezt elviszi előle, az más, az büntető törvénykönyv, Tállai képviselő úr, azt nem kellene ebben a rendszerben keresni.

De még tovább megyek: amikor ön az új adókról beszél, én tudom, hogy ön is tudja mint volt pénzügyi államtitkár, hogy amikor az ökoadókat bevezetjük, az is az igazság irányába megy, hogy ne nekünk kelljen azt megfizetni, hogy más terheli és szennyezi a környezetet; tehát ezek igenis apró lépések mind abba az irányba, hogy a rendszer igazságosabb legyen.

Később folytatom. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva a vitát, döbbenetes az a tájékozatlanság vagy tudatos félreértés, félreértelmezés az ellenzéki képviselők részéről, amit én nem tudok másképp felfogni, csak úgy, hogy abban érdekeltek - és ezt ki kell mondani -, hogy a jelenlegi helyzet, ami nagyon kedvezőtlen a munkavállalók számára, konzerválódjon, maradjon meg ez a helyzet.

Hadházy képviselő úr ahelyett, hogy arra szólította volna föl az Országgyűlést, hogy mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy az a helyzet, amit ő egyébként teljesen természetesnek vett, felszámolásra kerüljön, vagyis természetesnek veszi azt, hogy vannak olyan vállalkozók, akik bejelentik a munkavállalókat, megfizetik a járulékot, megfizetik az adót, elszámolnak a vállalkozóval, és vannak olyanok a piacon, akik ezt nem teszik - hogy ez önnek teljesen természetes, képviselő úr, számomra egyszerűen döbbenetes!

Az is döbbenetes, hogy mennyire nem akarja - mondom, tudatosan nem akarja - megérteni, hogy miről szól ez a törvény. A vállalkozók esetében az ideiglenes foglalkoztatási lehetőség eddig is biztosított volt. Most a magánszemélyekről beszélünk, azokról a magánszemélyekről, akik dolgoztatnak magánszemélyeket, és azok számára is egy érdekeltséget teremtünk arra, hogy itt is egy legalizált munkavállalási forma alakuljon ki biztosítással, adófizetéssel, mindennel együtt.

Hadházy képviselő úr példálózott azzal, hogy nézzük meg, hogy tulajdonképpen hány eset is fordul majd elő. Szeretném szóba hozni az eva esetét; ugyanilyen borúlátóak voltak. Tállai képviselő úr folytonosan ezzel érvelt. Nézzük meg, hogy mit eredményezett az eva. A költségvetés helyzete bizonyítja… (Font Sándor: 400 ezret mondtatok, annak a negyede van csak!) Jó, okulásul nézzék meg, hogy mi történt az evával. (Font Sándor: És mi fog történni, azt is nézzük meg!)

Felszólalások:   15-81   82-200   200      Ülésnap adatai