Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni a vitában. Kérem, gombnyomással jelezze! (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Megkérdezem Göndör István képviselő urat, aki az előterjesztő, hogy kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Göndör István nemet int.) Nem kíván válaszolni. Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára jövő héten kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és annak lezárása. Tállai András, Fidesz, és Vidorné Szabó Györgyi, MSZP, képviselők önálló indítványát T/15691. számon, a szociális bizottság ajánlását pedig T/15691/1. számon kapták kézhez.

Most megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 10 perces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon, képviselő úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Rendhagyó módon egy levéllel kezdem az előterjesztést, amelyet én magam kaptam mint országgyűlési képviselő.

“Tisztelt Képviselő Úr! Alulírottö - valaki, aki Kisgyőr, Kossuth út 40. szám alatt lakik - “azzal a kéréssel fordulok önhöz, hogy az ügyemben intézkedni és utánajárni szíveskedjen. 2003. augusztus 4-én férjem hirtelen elhalálozott, s mivel egy gyermeket nevelek, csak egy évig kaptam az özvegyi nyugdíjat, annak ellenére, hogy gyermekem tartós beteg - tüdőasztma és asztma-allergia -, és a kiemelt családi pótlékban is részesült. Sajnos, csak négyórás állásom van, jövedelmünk csak minimálisan haladja meg a nyugdíjminimumot, így gyermekvédelmi támogatásban nem részesülök. Iskolakezdés előtt egyszeri segélykérelemmel kerestem meg a minisztériumot, de elutasítottak. Találkozásunk alkalmával ígéretet tett, hogy utánanéz a törvényeknek és a rendeleteknek, milyen lehetőségek lehetnek, amelyekről én nem tudok. Munkáját, segítségét és fáradozását előre is köszönöm. Várom válaszát. Kisgyőr, 2005. március 8.ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat így kezdődött. Úgy kezdődött, hogy a fogadóórámon egy hölgy mindezt természetesen meghatóan és nagyon szomorúan adta elő. S ahogy végighallgatjuk a hölgyet, bizony egész biztos, hogy megértjük őt. Megértjük, hiszen nem elég, hogy férjét elvesztette, még mellé plusz anyagi juttatásban sem részesül, legalábbis, ami az özvegyi nyugdíjat illeti. Megnézve a törvényt, kiderült, hogy való igaz, a jelenleg hatályos törvény, a társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXXI. törvény nem teszi lehetővé számára azt, hogy ebben a többletjuttatásban részesüljön.

Ezért határoztam e javaslat mellett, amihez később csatlakozott dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi szocialista képviselő asszony, akit nagyon sajnálok egyébként, hogy nem tud részt venni a vitában, mert tudom, hogy kórházi kezelésen van, így én magam kell hogy előterjesszem ezt a javaslatot, amelynek a lényege a következő. Ez egy rövid javaslat, két paragrafusból áll. Az 1. §-ban a 47. § (2) bekezdésének c) pontját kiegészítjük. A c) pont azt mondja, hogy a jövőben az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor házastársa jogán - és most jön az új szöveg - árvaellátásra jogosult, fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy - ez már a régi szöveg - legalább két, árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Tehát a dolog lényege az, hogy ha a parlament elfogadja a törvényjavaslatot, akkor a jövőben többletjuttatásként az a házastárs is részesül az állandó özvegyi nyugdíjban, aki egy gyermeket nevel, az egy gyermek vagy tartósan beteg, vagy fogyatékkal élő gyermek. Eddig csak kétgyermekes házastárs részesülhetett ebben a juttatásban. Ez a módosítás lehetővé teszi, hogy az egygyermekes is, de csak abban az esetben, ha fogyatékos gyermeket vagy tartósan beteg gyermeket nevel. A 2. § lényegében a hatálybalépést intézi el és egy technikai módosítást a törvényszövegben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid törvény, de mégis egy igazságtalan dolgot tenne helyre, fog helyretenni reményeink szerint, hiszen gondoljuk el azt, aki elveszti házastársát, és még ráadásul a törvény hiányossága kapcsán további nehézségek elé áll, hiszen egy tartósan beteg, illetve fogyatékos gyermek nevelése egészen bizonyosan kerül annyi költségbe - minden egyéb más, lelki megterhelésen túl -, mint mondjuk, ahol két gyermeket nevelnek.

Úgy tűnhet sokaknak, hogy ez mindössze egy csöpp a tengerben, de olyan csöpp, amely nem tudom pontosan, hogy több száz vagy több ezer személyt érinthet, mindenesetre a költségvetésre nem ró jelentős terhet, és biztos vagyok abban, hogy azok, akiket ez érint, ezt nagyon méltányosnak és igazságosnak tartanák. Én a tekintetben is példaértékűnek mondanám a törvényjavaslatot, hogy függetlenül attól, hogy a politika, illetve a parlamenti patkó melyik oldalán dolgozunk, alkotunk véleményt vagy döntünk, ebben a kérdésben teljesen egyformán gondolkodtunk a szocialista képviselőtársammal.

(22.20)

Bízom abban, hogy ezt a rövid, de igazságos és nagyon méltányos törvényjavaslatot - amely azok számára, akiket ez érint, tehát az egy gyermeket, de sajnos beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelő házastársnak, édesanyának vagy édesapának jelent többlettámogatást - a parlament jóváhagyja.

Itt be is fejezem, köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Bízom a bizottságok, illetve a későbbiek során a kormány és a parlament támogatásában. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány jelezte, hogy ötperces időkeretben kíván felszólalni. Megadom a szót Korózs Lajos államtitkár úrnak. Parancsoljon!

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Nem szeretném megismételni azokat a joghelyeket, amelyeket ön pontosan idézett. Mondandómnak az a lényege, hogy a képviselői indítványt a kormány támogatja, hiszen a tartósan beteg, illetve fogyatékkal élő gyermekeket nevelő megözvegyült szülő nehéz élethelyzetében a fokozottabb támogatás minden szempontból indokolt, ahogy arra a képviselő úr is rávilágított.

A társadalmi szolidaritás elve alapján egyébként a jelenlegi nyugdíjszabályok is tartalmaznak a beteg gyermeket nevelő özvegyek részére kiemelt kedvezményt oly módon, hogy az úgynevezett ideiglenes özvegyi nyugdíj részükre nem tizenkét, hanem harminchat hónapig, tehát a gyermek hároméves koráig jár. A képviselői indítvány tehát az özvegyi nyugdíjrendszerünkben már meglévő preferenciát fejleszti tovább, ily módon a tartalmi és jogszabályi koherencia is biztosított.

A törvénymódosítás hatálybalépésekor becsléseink szerint közel hatszáz tartósan beteg, illetve fogyatékkal élő gyermeket nevelő, korábban megözvegyült személy jut átlagosan közel 20 ezer forintos nagyságrendű özvegyi nyugdíjhoz. A kormány a központi tartalék terhére az ehhez szükséges mintegy 120 millió forint kiadási többletet finanszírozza. Az özvegyi nyugdíjat az érintett jogosultaknak igényelniük kell. Szeretném felhívni a képviselő úr és a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy abban az esetben, ha az illető személy aktív korú volt, a kérelmet a megyei nyugdíj-igazgatóságokhoz, ha viszont már nyugdíjban volt, a nyugdíjfolyósítóhoz kell benyújtani. Tehát a hátramaradottnak kell indítványozni a kérelmet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy az emberi jogi bizottság nevében kívánja-e valaki ismertetni a bizottságban elhangzott álláspontot. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nem. Akkor megadom a szót Varga Lászlónak, a költségvetési bizottság előadójának, a napirendi ajánlás szerint ötperces időkeretben. Öné a szó, parancsoljon!

VARGA LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Államtitkár úr szavai után még inkább módom van a költségvetési bizottság tárgyalásának a tapasztalatait nagyon röviden összefoglalni, hiszen a mi alapvető feladatunkat a kezdeményezés költségvetési kihatásainak a mérlegelése és a forrás megjelölése képezte.

Mégis szóba került az, hogy a költségvetés teherbíró képességétől függően, arra tekintettel kötelességünk méltányosságból olyanfajta aránytalanságokat, igazságtalanságokat, változásra érett kérdéseket mérlegelni és azok megoldását támogatni, mint amire a jelen kezdeményezés is vonatkozik. A rövid kalkuláció a költségvetési bizottság ülésén arról szólt, hogy 200 millió forintot bizonyosan nem halad meg az összegszerűség, és ahogy államtitkár úr is jelezte, ennek a forrását a központi költségvetés tartalékában jelöltük meg. Ez egy jó kezdeményezés, amit az is kifejez, hogy a költségvetési bizottság ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el és ajánlja a parlamentnek is elfogadásra.

Köszönöm, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem, hogy a szociális bizottság nevében kíván-e valaki felszólalni, ha igen, kérem, hogy gombnyomással jelezze. Nyul István képviselő úrnak adom meg a szót. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr.

DR. NYUL ISTVÁN, a szociális és családügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A T/15691. számon benyújtott önálló képviselői indítványt, amely a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosítását javasolja, a szociális és családügyi bizottság 2005. április 25-én megtárgyalta.

A törvénymódosítás az özvegyi nyugdíj kiterjesztését javasolja, nemcsak a legalább két árvaellátásra jogosult gyermek esetén, hanem a tartósan beteg, illetve fogyatékkal élő gyermeket nevelő szülők esetére is. A bizottsági ülésen jelen lévő szaktárca képviselője támogatásáról biztosította a bizottságot. S miután tudjuk, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők együtt adták be ezt a törvénymódosító javaslatot, érdekes módon a bizottságban vita nem bontakozott ki erről a kérdésről. Nemcsak azért nem volt vita, mert mindkét oldal támogatásával jött létre ez a törvényjavaslat, hanem azért sem, mert ennek a törvényjavaslatnak a tartalmi részével mindenki mélyen egyetértett.

A vita nélküli egységes szavazat azt bizonyítja, hogy a bizottság mind a tárgysorozatba-vételt, mind az általános vitára való alkalmasságot javasolja, és javaslom, hogy a tisztelt Ház ezt vegye tudomásul.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 8-8 perces időkeretben. Először az írásban jelentkezett képviselőnek adom meg a szót, Béki Gabriellának, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselő asszonyának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Tállai András és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselők által benyújtott önálló képviselői indítvány tartalmával a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében százszázalékosan egyet tudok érteni. Ez a szakasz - ahogy már szó volt róla - az állandó özvegyi nyugdíjra való jogosultságot nyitja ki, ezt próbálja módosítani egy ponton, egészen pontosan arra a helyzetre való tekintettel, amikor fogyatékos gyermekkel marad egy házaspár egyik tagja egyedül, egy fogyatékos gyermeket kell ellátnia és gondoznia özvegyen.

Való igaz, hogy az ideiglenes özvegyinyugdíj-jogosultság az ő esetükben némiképp hosszabb, egészen pontosan három év, ahogy államtitkár úr az előbb erre utalt. Van egy előnyös megkülönböztetés a törvényben, ezt fejleszti tovább a javaslat úgy, hogy az állandó nyugdíj esetében is élvezzenek valamilyen megkülönböztetett előnyt ezek az özvegyek. Tehát egy ponton a jelenlegi hatályos törvényben megbúvó igazságtalanságokat - ha tetszik - korrigálja a javaslat.

Az a baj, hogy a hatályos szabályozásban nemcsak ez az egyetlen pont van, ahol a szabályozás igazságtalan, hanem jó néhány más ilyen pont is van a nyugdíjtörvényünkben, amit 1997-ben a reformcsomag részeként korszerűsítettünk és fogadtunk el. Az özvegyi nyugdíj szabályozásával kapcsolatban jó néhány olyan levelet őrzök, zömmel idős asszonyoktól, akik azt panaszolják, hogy jóllehet özvegyek, gyermeket is neveltek, egyedül tették - és hosszú évtizedeken keresztül, mert sajnos korán vesztették el a férjüket -, a nyugdíjrendszer szerint ők nem számítanak özvegynek. Ezt a problémát már többször a Ház elé hoztam kérdés formájában is, interpelláció formájában is, és próbáltam a figyelmet ráirányítani erre a problémára, mondván, ez körülbelül olyan, mintha lennének teljes értékű özvegyek és másodlagos értékű özvegyek.

(22.30)

Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben alkotmányossági dilemmát is fölvethet az, hogy az özvegyi jogosultság egy úgynevezett feléledési időhöz van kapcsolva. Az én felfogásom szerint a perdöntő ebben a kérdésben csak az lehet, hogy az elhunyt házastárs szerzett-e nyugellátásra való jogosultságot vagy nem. Ha szerzett ilyen jogosultságot, mert megvan a szükséges és elégséges szolgálati ideje ahhoz, hogy a nyugdíjfeltételeket teljesítse, akkor azt gondolom, hogy ehhez kapcsolódik az a jogosultság is, hogy az özvegye is élvezzen özvegyi nyugdíjjárandóságot. Nos, ez a szakasz - ami ugyanennek a paragrafusnak a harmadik bekezdése, a 47. § (3) bekezdése, amely arról szól, hogy az özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha a különböző jogosító feltételek valamelyike a házastárs halálától számított tíz éven belül bekövetkezik -, azt gondolom, legalábbis vitára ingerlő szakasz, aminek a helytállóságát a magam részéről erőteljesen vitatom.

Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra is, hogy a nyugdíjreform előtti társadalombiztosítási törvényben nem 10 év szerepelt. Akkor is szó esett feléledésről a törvényi szabályozásban, de legalább 15 év volt ez az intervallum. Hiszen ha valaki korán veszti el a házastársát, akkor lehet mondani - és nyilvánvaló, hogy a törvényalkotó annak idején ezt a szempontot tartotta szem előtt -, hogy minél korábban kerül sor erre a tragédiára, annál nagyobb lehetősége van még arra az életben maradott házastársnak, hogy változtasson még a családi viszonyain, változtasson még az életén. De, tisztelt képviselőtársaim, számomra valahol nagyon-nagyon érthetetlen, hogy ha valaki korán megözvegyül, és úgy dönt, hogy nem megy újra férjhez - azért használom ezt a kifejezést, mert általában a nőkkel fordul elő, hogy korábban elvesztik az élettársukat -, és vállalja azt a nehézséget, hogy egyedül, egy jövedelemből, munka mellett fölneveli a gyerekeit, akkor miért kell őt az élete alkonyán azzal büntetni, hogy még özvegynek sem ismeri el a nyugdíjtörvény.

Nos, én beadtam egy módosító indítványt arra való tekintettel, hogy ha az özvegyi nyugdíj kérdését kinyitottuk a Tállai-Vidorné-javaslat kapcsán, akkor reményem van arra, hogy bizottsági vitában érdemi vitát tudunk folytatni erről az általam felvetett problémáról is. Bízom benne, hogy a szaktárca megértő lesz ezzel a javaslattal kapcsolatban.

Szeretnék még egy gondolattal az anyagi hátterére is utalni a kérdésnek, hiszen már többször próbáltam nekifutni ennek a kérdésnek, és mindig az anyagiakra való hivatkozással utasított el a szaktárca. Azt gondolom, hogy ha valaki nagyon fiatalon hal meg, viszonylag rövid a szolgálati ideje, ami nyugdíjszerző jogosultság, akkor abból meglehetősen kis összegű nyugdíj számítható ki. Ennek a kis összegű feltételezett nyugdíjnak a 30 százalékára szerez jogosultságot az, aki özvegyen ezt igényli. Következésképp, még ha ezek az összegek valorizálva is vannak, hiszen általában a napi értékének megfelelően valorizált összegekben számol a nyugdíjfolyósító intézet, akkor is meglehetősen kis teher ez a kasszában, mert csak pár ezer forinttal egészítené ki a nyugdíjat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez a kérdés ezeknek az érintett asszonyok szemében inkább elvi jelentőségű, mint anyagi. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   223-229   229-245   245-267      Ülésnap adatai