Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ismét egy olyan törvénytervezetet kell megtárgyalnunk, amelyikhez az előterjesztő nem mellékelt hatástanulmányt. Valószínűleg azért nem tette ezt meg, mert ismét újabb kötelezettségeket ró mind a közgyűjteményekre, mind a közfeladatokat ellátó szervezetekre, anélkül, hogy a kormányzat gondoskodna ezeknek az új kötelezettségeknek a forrásáról. Várható a végeredmény: vagy a meglévő, épphogy takaréklángon ellátott közszolgáltatások rovására kell eleget tenni az újabb követelményeknek, vagy ismét növekszik a papiroson megkövetelt, de a gyakorlatban ellátatlan feladatok száma.

Két hete fejeződött be a 2006. évi állami költségvetésről szóló általános vita. A frakciójából kizárt képviselőt a Házszabály is megszorítja: a választókerületemnek engedélyezett bő 43 másodpercben nem volt módom bemutatni a közgyűjtemények, levéltárak mostoha állapotán javítani szándékozó javaslataimat, így a következőkben erről is fogok majd szólni.

Rögzítsük a tényt: az 1956. évi kényszerű szüneteltetésektől eltekintve a világháború óta nem fordult elő, hogy nemzeti közgyűjteményeink a megemelkedett energiaköltségekre és más dologi kiadások fedezetlenségére hivatkozva rövidített időben álljanak a lakosság rendelkezésére. 2005. szeptember 15-étől a könyvtárak, levéltárak 16 órakor már bezárnak, mert nincs pénzük az esti világításra és fűtésre. Más országokban az állam, épp azért, hogy a fiatalok ne az utcákon legyenek, nagy összegekkel segíti a közgyűjtemények, olvasókörök működését. Nálunk sajnos úgy tűnik, ez nem lehet cél. Ha önök közül bárki felkeresné az Országos Levéltár valamelyik épületét azzal a céllal, hogy a késő délutáni órákban utánanézzen valamilyen adatnak, akkor bezárt kapukat talál, mert nincs pénzük sem világításra, sem fűtésre. Valószínűleg ezek a bezárt kapuk fogadják a látogatókat egészen a fűtési szezon végéig, amikor már a hosszabb nappalok is mentesítik a levéltárakat a fűtési és világítási költség alól.

Módosító javaslatot nyújtottunk be a jelenlegi tarthatatlan állapotok javítása érdekében, de attól tartok, hogy talán a tárca egy részének igyekezete ellenére épp azok szavazzák majd le a közgyűjtemények dologi kiadáskeretét növelni szándékozó javaslatainkat, akik ennek a törvénynek az elfogadása révén újabb kötelezettségeket rónának a levéltárakra.

A levéltárak rossz anyagi helyzete okozhatta azokat az átgondolatlan selejtezéseket, amelyek révén már pótolhatatlan iratokat semmisítettek meg az elmúlt időszakban. Azon a helyzeten is változtatni kellene, amit, úgy tűnik, szintén nem tud megtenni az előterjesztő, hogy a levéltáraknak felajánlott, de még hivatalosan nem átvett anyagok valójában gazdátlanok, és nem csekély hányaduk az aukciókon, ócskapiacokon tűnik fel immáron magántulajdonként. Számos ilyen eset történt a közelmúltban; elvárható lenne, hogy egy levéltárakról szóló előterjesztés foglalkozzon az ilyen visszásságok megelőzésével.

Nemcsak a levéltárakat terheli újabb költség e törvény elfogadása révén, hanem valamennyi közfeladatot ellátó szervezetet, amelyeknek iratkezelési költségeit növelnék a rájuk vonatkozó kormányrendeletek. Gond, hogy az előterjesztő nem határozza meg a közfeladatot ellátó szerv fogalmát, mert ma meglehetősen képlékeny ez a kör. Némi eligazítást nyújt a büntető törvénykönyv, amely példálózva felsorolja a közfeladatot ellátó személyek körét, de ebből még korántsem következik az, hogy minden olyan szervezet közfeladatot lát el, amelyiknek van közfeladatot ellátó személynek minősülő alkalmazottja.

Az államigazgatásban dolgozók értelemszerűen közfeladatot látnak el, de a tömegközlekedésben foglalkoztatottak, a postai szolgáltatást végzők, a mentőszolgálatnál és az egészségügyben dolgozók is közfeladatot látnak el. Munkavégzésük során, illetve alatt a biztonsági őrök, polgárőrök is közfeladatot látnak el, jelentősebb időkeretben látnak el közfeladatokat a kamarák vagy a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetek, közalapítványok. Számukra a 2006. év állami költségvetése csökkenő állami támogatást nyújt, és cserébe fel kell készülniük 2007. január 1-jétől a növekvő állami elvárásokra.

Ez nincs rendjén, úgy vélem, ebben a formában nem támogatható az a kormányzati hozzáállás, hogy új feladatokat határoz meg a feladatok ellátásához szükséges költségek biztosítása nélkül. Ennek a következménye az lesz, hogy a tárcánál azok a szakemberek is vergődnek majd a bizonytalanság csapdájában, akik esetleg másképpen gondolkodnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)