Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Hemingway-jel nem vitatkoznék. Azt gyanítom, hogy az idézet is talán előbb került elnök asszony lapjára, mintsem hogy hallotta volna az én napirend előttimet. Hemingway is megbocsát ezért, meg én is megbocsátok ezért, nem lesz harag kettőnk között emiatt. (Dr. Dávid Ibolya közbeszól.)

Ami Navracsics frakcióvezető úr pörölycsapásszerű igazságosztását illeti, be kell valljam, frakcióvezető úr, megtörtem az ön érvei alatt. Szeretnék önnek töredelmes vallomást tenni itt, az ország nyilvánossága előtt. Legalább olyan komolyat, mint amilyen komolyan lehet venni az ön megjegyzéseit. Az az igazság, frakcióvezető úr, hogy nemcsak hogy belátom, de most már Amerika-szerte ismert, hogy én személyesen állok a második világháború óta eltelt időszak legnagyobb foglalkoztatási zuhanása előtt. Képzelje el, 3,6 millió embernek szűnt meg az állása Amerikában. A republikánusok már adják fel a nyomdai megrendeléseket: ez a very nice Hungarian guy, Gyurcsány a hibás - hirdetik szerte Amerikában. (Derültség az MSZP soraiban.) A demokraták meg meg vannak lepve, mert kiderült, hogy én titkos tanácsadója vagyok az előző adminisztrációnak, meg ennek is.

Donald Tusk riadtan hívott fel az elmúlt napokban, ő a lengyel miniszterelnök, önökkel egy pártcsaládba tartozik. Azt mondja, hogy Feri, Feri, baj van, lebuktunk. Képzeld el, megtudták, hogy csak azért, mert mi ketten jóban vagyunk, a lengyel zloty jobban süllyedt, például ma is, mint a magyar forint. Arra kérlek, titkoljuk el barátságunkat, nehogy véletlenül megtudják a lengyelek. Annyi bajom van, annyi vita van Kaczynski elnök úrral, hát képzeld el, ha még ez az átok is ránk fog ülni. Merkel még nem tette szóvá, de önnek elmondom: amikor októberben telefonon beszéltünk világválságügyről, valóban Magyarországról, akkor azt mondtam neki, hogy kancellár asszony, figyeljen. Az az igazság, hogy maga könnyű helyzetben van, mert most bármit csinál, úgyis énrám fogják fogni. Úgyhogy nyugodtan vegyen fel annyi hitelt, amit még soha nem vett fel Németország a második világháború óta, ez így van, és nyugodtan csináljon annyi költségvetési hiányt, amire 60 éve nem volt példa, ez a legjobb pillanat, amit ön tehet, mert ön nem lesz érte felelős, én elviszem a balhét. Rendes magyar gyerek vagyok én, higgye ezt el. (Dr. Navracsics Tiborhoz.) Így történt. Nem hiszi? Járjon utána!

Az ír miniszterelnökkel már kezdtem unni, mert az Európai Tanács ülésén mindig mellette ülök vacsorákon. Ön még nem volt ilyen vacsorán, úgy látom, hogy politikai karrierjében benne van ez a lehetőség, hogy ön is ilyen vacsorákra fog járni előbb-utóbb. Szegény Magyarország! (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Én általában az ír miniszterelnök mellett ülök. Mondtam neki, hogy Bernie, idefigyeljél már! Az az igazság, hogy nekünk csípi a szemünket, hogy ti ilyen sikeresek vagytok. Van nekem otthon egy ellenzéki frakcióvezetőm, ez a Navracsics. Te, ez állandóan jön az ír csodával. Az az igazság, hogy lassan tarthatatlan lesz a helyzetem. Nem lehetne már, Bernie, egy picikét tönkremenni otthon? Te tönkremész, nekem egy picit jobb lesz, de hát én már annyi terhet viszek a hátamon, hogy te azt nem tudod elképzelni. Azt mondja Bernie: rendben van, először is én lemondok. Azóta már tényleg lemondott. De még mielőtt lemondanék, tönkreteszek mindent. És képzelje el, Navracsics frakcióvezető úr, Írország, amit ön nekem sokszor emlegetett (Dr. Navracsics Tibor közbeszól.), Írország 2007 és 2010 között háromszorosára növeli az eladósodottságát, 27 százalékról 81 százalékra. Több mint 10 százalékos lett nemcsak a költségvetési hiány, hanem a foglalkoztatási probléma is.

Ez a Silvio meg, képzelje el, ez a Berlusconi nem átallja, már be is vallja, hogy kisebb mint mínusz 3 százalék lesz a növekedés. Ezért mind mi vagyunk hibásak. Ha nem én, akkor még lehet, hogy a Lendvai. (Derültség az MSZP soraiban.) Mi itt ketten vagyunk titkos szövetségben. Lehet, hogy valamilyen szabadkőműves páholyt is alkotunk, még mi sem tudunk róla, de előfordulhat, hogy ebből még az is lesz.

Egész egyszerűen azt tudom mondani, hogy valami bárgyú képtelenség időnként, ami itt a parlamentben elhangzik. Folytathatnánk egyébként okos vitákat is. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van.) Ez lehetőség. Tehát ha már itt ülünk a választók akaratából, akkor mi történne, ha normálisan, felelősen gondolkodnánk és tárgyalnánk? Arról beszélnénk, hogy ha olyan fontos a versenyképesség ügye, akkor mi, fiatal demokraták, mi kereszténydemokraták ezeket javasoljuk. Mi így látjuk: egy, kettő, három, négy, öt. Azt javasoljuk a kormánynak, hogy ezeket fontolja meg. (Közbeszólásra:) Sokat nem hallottam, Navracsics frakcióvezető úrtól egyet sem, így ezeket, ha nem haragszik, nem kommentálom.

A Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője, kétségtelen, ma konstruktívabb volt, mint oly sokszor. Van két javaslata. Azt tudom mondani, hogy ezek közül az egyik, az egyéni vagy magáncsőd és krízis intézménye szerintem izgalmas és fontos, összességében nem egy könnyű ügy, és nem könnyen kezelhető kérdés. A szociális miniszter asszony e héten szerdára terjeszti a kormányülés elé első olvasatban, hogy milyen javaslata van a tárcájának. Hogy pont az-e, amire ön gondol, ezt nem tudom, mert részleteket ő sem árult el, de örömmel veszem, és gondolom, így van ezzel a miniszter asszony is, hogyha konkrét dolgokról meg tudunk, meg lehet állapodni.

Ami az áfát illeti, emellett nem akarok elmenni szó nélkül. Nézzék, az élelmiszerárak csökkentek az elmúlt egy évben, lényegesen csökkentek. Olyannyira csökkentek, hogy Gráf miniszter úrnak és a mögötte álló gazdáknak ez a legnagyobb baja, vagy az egyik legnagyobb baja. 20 százalékos volt az árcsökkenés az elmúlt hónapokban. Sokáig morfondíroztunk azon, hogy egyébként ennek a 20 százalékos áfának a 23 százalékra való emelése nem lenne-e kiváltható inkább azzal, hogy bizonyos alapvető élelmiszerek áfáját hagyjuk 20 százalékon avagy csökkentsük, akkor viszont az összes többit emeljük 25 százalékra. Ez valóságos megfontolás volt, frakcióvezető úr.

Legalább két megfontolás volt, ami miatt ezt elvetettük. Az egyik, hogy a magyar közgazdász szakma, mondjuk úgy, hogy Bokrostól Járaiig - talán ez már kellően mutatja a szélességét - azt mondja, hogy őrizzük meg az alapkulcs egységességét ebben a rendszerben, mert igen sok bajt fog ez nekünk okozni.

(15.00)

Kettő: lényegében nem csinálható meg az, amit ön szeretne, ha jól értem mindazt, amit nekem a kollégák, elemzők, szakértők mondanak. Az élelmiszerek körének ilyenfajta szűk leválogatása - pontosan melyik kenyérről beszélünk? Hol a határ? A 3,60-as egykori, gépi gyártású kenyér, és benne van-e ebben a körben bármi, ami ennél jobb? Hol húzódik meg? (Dr. Semjén Zsolt: Határozzuk meg!) Határozzuk meg? Ön nyilvánvalóan jól tudja, hiszen egy képzett, tanult politikus, rendkívüli háttérrel, hogy az általános forgalmi adó európai szabályozásának vannak bizonyos alapszabályai. Pontosan ezek az alapszabályok teszik például nagyon nehézzé azt eldönteni, hogy vajon a csabai csípős benne lehet-e, és mi legyen a parasztkolbásszal. Mindegyik vagy csak az egyik? A párizsi, ha borjúból van, az benne van - és most nem viccelek, kivételesen - vagy csak akkor, ha marhából van? És mi van, ha vegyes? Melyik? A sertészsír akkor és csak akkor, ha a piacon árulják, vagy ha a boltban? Vagy mi van a libazsírral? Az már luxus, nyilvánvalóan csak ilyen szocialista átkok mernek libazsíros kenyeret enni ilyen válságos időben, maradjunk a sertészsírnál.

De nem akarok humorizálni, miközben pontosan értem, hogy a választók fülének kedves, amit ön mond. Értem. De higgye el, nem azért nem javasoljuk ezt, mert nem szeretnénk a választók kedvében járni, hanem mert miközben elemezzük a javaslatot - önnek ez nem kötelessége, ön ellenzékiként azt mond, amit akar, még akár butaságokat is mondhat -, nekünk az a kötelességünk, hogy ne ezt tegyük meg, és úgy látjuk, hogy az egységes adókulcs szétválasztása, és ilyen, mondjuk úgy, nem túl kidolgozott, nem túl szofisztikált, egyszerű leválogatása, hogy a sertészsír igen, a kacsa már nem, úgy látják a szakértők, hogy ez lényegében nem oldható meg. (Dr. Semjén Zsolt: Ez működik több országban.)

De azt tudom mondani, hogy nyissuk ki az ajtót! Azt kell javasolni a frakcióvezető úrnak - ezt nyilván meg fogja tenni -, hogy akkor, amikor tárgyalni fogunk az áfáról, nyújtson be egy olyan módosító javaslatot, amely az Európai Unióval konform, tehát illeszkedik abba a térbe; számolja ki, hogy ezzel mennyit veszünk ki a költségvetésből, és nyilván majd be fog nyújtani egy másik javaslatot, amellyel pótolja ezt a kieső bevételt, tehát ez a két feltétel van. És biztosíthatom önt arról, hogy meg fogjuk ezt fontolni, hiszen egyébként szociális szempontból nemcsak hogy értem, hanem ráadásul látom benne a rációt is. Hogy ennek minden következményét ön végiggondolta-e, vagy csak azt, hogy kedves-e a választónak, ezt nem tudom. De ha csak ezt gondolta végig, az - hogy mondjam - talán nem felelős politikushoz méltó. Bár én nem tudom önről elképzelni, hogy nem felelős javaslatokkal előállna itt a parlament előtt, hiszen önt arról ismerjük, hogy kizárólag és mindig csak felelős javaslatokat tesz.

Azért azt liberális barátaimnak muszáj a figyelmébe idéznem, azért nyilván látják, hogy amit javasolunk, az a parlament egyik felének már most is túl sok. Túl sok. Hát már népnyúzást emlegetnek és megszorítást!

Pártelnök Úr! Kedves Gábor! Te azt mondod, hogy túl kevés. Nézze, nézd, ebben kell megtalálni az egyensúlyt! Ha az olyan könnyű lenne, hogy nem kell semmi mást tenni, mint kivonni a kardot, fölemelni a zászlót és előremenni, és ha megvan a kormányban a reformelszántság, utána egyébként milliók tömeges hada fog majd felsorakozni mögénk, és azt mondani, hogy hurrá, itt van a reformidőszak - ennél ez picivel bonyolultabb. Sőt, tudod, Gábor, a mi kettőnk közös kormányzása is időnként arra figyelmeztet bennünket, hogy nem elég, ha bennünk van reformszándék. Ez fontos, ez nélkülözhetetlen. Kell még valami: hogy az ország értse, hogy amit teszünk, az bár lehet, hogy rövid távon neki nem könnyű, sőt nehéz, de megéri megcsinálni. Ezért nem elegendő nekünk itt egyezségre jutni, és engem még bátrabb, még keményebb reformokra biztatni. Van ennél egy nehezebb dolog, bár nem annyira látványos: megszerezni az ország többségét ehhez a politikához. És lássuk be, ez nem könnyű. Ebben azért van elegendő tapasztalatunk az elmúlt időből, közös is.

Én azt mondom, csináljuk meg a legtöbbet, amit lehet, bátorítsuk az országot, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy errefelé menjen, építsünk egy 3-4 éves folyamatot, amivel el lehet jutni az euró bevezetéséig, alapvető átalakításokat kezdeményezzünk adózástól szociális rendszeren át nyugdíjig. És ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy mehetünk-e még gyorsabban, még messzebb, mert érezzük az ország támogatását, akkor én szívesen megyek veled, másokkal együtt még nagyobb ütemben, még határozottabban. De úgy nem, hogy mi megyünk előre, és az ország nagyobbik része, túlnyomó többsége azt mondja, hogy állj, ez nekünk már sok. Mert az országot együtt kell tartani. Ez is feladatuk a reformereknek, ez is feladata mindegyikünknek, aki kormányzásra vállalkozik.

Nagyon szépen köszönöm mindezzel együtt frakcióvezető kollégáknak, pártelnök kollégának, hogy a vitában részt vesz. Azt remélem, hogy közösen jó és az országot szolgáló döntéseket tudunk majd hozni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)