Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kovács képviselő úr a Fideszből az előbb beszélt a romák felzárkóztatásáról. Úgy látszik, ez most hirtelen valamiért nagyon fontos lett, mert a miniszterelnök is az évértékelő beszédében az oktatásnál egyetlenegy adatot említett, hogy duplájára nőtt a roma hallgatók száma. Ez nagyon örvendetes tény, de talán nem írja le teljes egészében a magyar oktatás helyzetét és nehézségeit. Emlegetett itt Cziffra-palotát Kovács képviselő úr. Hát, cifra palota volt Farkas Flóriánnak a székháza, az egy cifra palota volt, elég hosszan hallottunk arról, hogy mennyi pénzt hogyan síboltak el, sőt a magyar kormánynak hogyan kellett újabb milliárdokat tenni abba, hogy azt a sok hiányt, amit sikerült felhalmoznia Farkas Flórián vezetésével ennek a szervezetnek, hogyan lehet kinullázni, lenullázni, természetesen az adófizetők pénzéből. Azt gondolom, hogy amikor önök romapolitikáról beszélnek, akkor úgy kellene kezdeni, hogy először számoltassák el Farkas Flóriánt, hogy mit tett a romák felzárkóztatására szánt forrásokkal, aztán utána beszéljünk arról, hogy hány romának segítettek. Ha ezeket a pénzeket nem lopták volna el, akkor valószínűleg még jobb helyzete, még több lehetősége lehetne ezeknek az amúgy is hátrányos helyzetű embereknek.

(12.30)

Azután arról is beszélt a képviselő úr, hogy a gazdasági növekedésből meg a szigorú fiskális politikából  szó szerint fölírtam magamnak, mert önöktől eddig azt hallottuk, hogy önök semmilyen szigorú fiskális politikát nem csinálnak, nincsenek megszorítások, soha nem is voltak, na, mindegy , a gazdasági növekedésből, amivel egyetértek, oktatásra kellene minél többet költeni. Ezzel maximálisan egyetértek. Jó volna valóban, ha a gazdasági növekedést igazságosabban sikerülne szétosztani ennek a kormánynak. Lehetne úgy is fogalmazni, hogy kicsit kevesebb stadiont kellene építeni, és mondjuk, több pénzt kellene adott esetben az iskolákra elkölteni, vagy kicsit kevesebb stadiont kellene építeni, és több pénzt kellene az egészségügyre is elkölteni. Hiszen stadionban még senki nem gyógyult meg, mint tudjuk, inkább csak a kórházakban. Éppen ezért valóban van értelme annak, hogy beszéljünk arról, mire költi ez a kormány egyébként a forrásokat. De ez csak a hozzászólása alapján jutott az eszembe.

Amit szerettem volna az önök figyelmébe ajánlani. Nemcsak magyar felmérések, hanem nemzetközi kutatások is a következőről tesznek tanúbizonyságot. Amikor megkérdezték a magyarokat arról, hogy jó irányba halad-e az ország, akkor egy Ipsos Public Affairs által készített felmérés 2016 végén azt mondta, hogy a magyarok 82 százaléka szerint rossz irányba halad az ország. Ha minden ennyire szép, ahogy itt a kormány tagjai, az államtitkárok és a képviselők beszélnek róla, akkor az a kérdés, hogy vajon miért nem érzékelik ezt a magyar választópolgárok.

Hogy lehet sikeres úgy egy ország, hogy közben a választópolgárok, az ott lakó emberek, a magyar nép nem ezt érzi, nem így gondolja? És amikor megkérdezik őket, akkor ezzel ellentétesen nyilatkozik. Sikeres nemzet sikeres polgárok nélkül egészen biztosan nem létezhet. Ezért inkább az, amiről önök beszélnek, sok esetben egészen biztosan inkább csak kormányzati propagandát jelent, mint a valós helyzet leírását. Úgy is mondhatnám, hogy amit a miniszterelnök is az évértékelőben elmondott, az egy percepciós bolygón létező valóság lehetett, mert a magyar állampolgárok nem így élik meg.

Ebben a felmérésben 5 nagyon fontos problémát soroltak föl az emberek, hogy mi számukra a legnagyobb gond ma Magyarországon. Most meglepő módon az első és legfontosabb probléma a magyar emberek számára az egészségügyi ellátás. Kérem, az egészségügyi ellátásról a válaszadók majdnem kétharmada azt mondta, hogy azt látja a legnagyobb problémának. Hozzáteszem, ez egy 25 országot mérő felmérés volt. Csak hogy el tudjuk helyezni Magyarország helyét, szerepét az egészségügy tekintetében, a 25 ország közül az első, amelyik a legnagyobb problémát látja az egészségügyi szolgáltatások területén, 63 százalékkal Magyarország volt. A második egyébként Lengyelország 51 százalékkal, és a harmadik Brazília 48 százalékkal.

Aztán a következő, ami az emberek szerint rendkívül nagy probléma Magyarországon, a politikai korrupció. Magyarul, a választópolgárok 53 százaléka azt mondta, hogy számukra a második legfontosabb probléma, amit tapasztalnak ebben az országban, az a politikai korrupció és annak mértéke. Hozzáteszem, itt Magyarország a 25 országból a 4., előkelő helyen szerepel.

Aztán a harmadik ilyen téma, amire azt mondták a magyar emberek, hogy komoly gond, a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek. Tehát hogy Magyarországon igazságtalanságok vannak, ez egy igazságtalan ország. Szeretném önöknek mondani, a szabolcsi képviselő számára is, hogy Magyarország ebben a tekintetben is a 25 ország közül az első. Tehát a 25 országból Magyarországon az emberek 51 százaléka mondta azt, hogy a szegénység és a szociális egyenlőtlenség bizony kiemelt probléma. Tehát arról beszélni, hogy Magyarországon nincs tulajdonképpen már szegénység, és önök mekkora lépést tettek ezen a területen, egyszerűen hazugság. Nem érzékelik ezt a magyar választópolgárok, hiszen, még egyszer mondom, 25 országból a leginkább aggódnak az egészségügy és a szegénység miatt a magyar emberek.

És az 5., amiről szintén beszélt fideszes képviselőtársunk, az oktatás volt. Magyarul, azt mondták az emberek, hogy az 5. legfontosabb probléma számukra, amiben Magyarország rossz irányba megy, az oktatás kérdésköre. Ezek után, ha ezt így látják a magyar emberek, nem az ellenzék, nem az ellenzéki politikusok a parlamentben, hanem a magyar választópolgárok ezt így látják, akkor szerintem van értelme egy ilyen vitanapot kezdeményezni. Köszönöm azoknak az ellenzéki képviselőknek, akik aláírták ezt a kezdeményezést, mert igenis Magyarországon változásra van szükség.

Azért van szükség változásra, mert ezekre a területekre jóval több pénzt kell költeni a következő 4 évben. Ha önök annyira büszkék a költségvetés helyzetére, a gazdasági teljesítményre, akkor az ebből származó költségvetési bevételeket bizony egészségügyre, oktatásra, a szegénység fölszámolására, a társadalmi mobilitás, az egyenlőtlenségek felszámolására kell elköltsük, nem pedig, még egyszer hadd mondjam, stadionokra vagy egyéb más olyan presztízsberuházásra, ami ráadásul még azokat az eredményeket sem hozza meg, amit az, aki kezdeményezte, a miniszterelnök várt tőle. Hiszen úgy látjuk, hogy a magyar futball nem jutott előrébb az elmúlt években, bármennyi pénzt is öntenek ebbe bele.

Ezért mi azt mondjuk, hogy kérem, fordítani kell ezen a hozzáálláson, változtatni kell ezen a hozzáálláson. Mi az emberbe szeretnénk invesztálni. Azt gondoljuk, az a helyes költés, az a helyes prioritás, ha nem a multinacionális cégek zsebét tömjük pénzekkel. Itt sokszor elhangzott az, hogy önök mennyire a nemzeti meg a magyar cégeket támogatják. A minap olvastam egy cikket, önök legalább kétszeresét vagy háromszorosát költik munkahelyteremtésre egy multinacionális cég tekintetében, mint korábban bármelyik szocialista kormány ezt tette volna.

Tehát miközben megy a kettős beszéd, hogy önök a nemzeti nagytőkét építik… Persze, ha ez alatt Simicskát értjük korábban, most meg Mészáros Lőrincet, Andy Vajnát, Garancsit meg ezeket, akkor természetesen érthető módon ez egy értelmezhető politika.

Igaz, erre megadta a megoldást az önök egyik főideológusa, Lánczi András, aki most a Közgazdasági Egyetem rektora. Ő egy interjújában valahogy úgy fogalmazott, hogy amit az ellenzék vagy az emberek korrupciónak gondolnak vagy látnak, az tulajdonképpen a Fidesz lényegi politikája. Na, ha így nézzük, akkor természetesen az eredeti tőkefelhalmozást önök újrakezdték a saját haverjaik számára. De amúgy a másik oldalról pedig azt látjuk, hogy teletömik a multinacionális cégek zsebét, hogy Magyarországon vagy munkahelyeket teremtsenek, vagy tartsanak.

Ezért mondjuk mi azt, hogy változtatni kell. Az oktatásba kell befektetni, az oktatást nem költségvetési kiadásként kell kezelni. Oda kell figyelni arra, hogy mit mondanak az érdekképviseletek, hiszen ők azok, akik látják a rendszer problémáit. Oda kell figyelni a diákokra, hiszen ők azok, akik úgymond elszenvedik ennek az oktatási rendszernek minden nehézségét, gondját-baját. És természetesen oda kell figyelni az egészségügyben dolgozókra, hiszen számos olyan problémát tapasztaltunk csak az elmúlt hetekben, amelyek elképesztőek a XXI. században. A várólisták, a rákos betegek kezelésével kapcsolatos kérdések, a mentősök helyzete. Az, ha egészségügyről, kórházról beszélünk, akkor egyáltalán fölmerülhet az, hogy patkányokról kell értekezzünk, hogy melyik kórházban azok éppen hol rohangálhatnak. A gyógyszerhiányról, az orvoselvándorlásról, a háziorvosi praxisok betöltetlen helyzetéről; vagy arról éppen, hogy attól függően, hogy éppen merre megyünk az országban, változik az az egészségügyi színvonal, amit tud produkálni ez az ellátórendszer, hiszen területi különbségek is vannak. És ma odajutottunk, hogy annak nem kell nagyon aggódni az egészsége végett, akinek jó sok pénze van, mert az igénybe tudja venni a magánegészségügyi ellátást.

A harmadik pedig természetesen a szegénység csökkentése, felszámolása. Itt, Magyarországon ebben Mészáros Lőrinc kiváló példa, vagy éppen a miniszterelnök veje szintén kiváló példa, vagy Kuna Tibor, akit önök jobban ismernek, mint a tévénézők vagy akik hallgatnak bennünket, akik tulajdonképpen egyik évről a másikra milliárdos vagyonokat tudtak felhalmozni, az ország 100 leggazdagabb embere közé be tudtak kerülni egy-két év alatt. Volt ugye, aki óriási ugrásokat is tudott tenni ebben a tekintetben, a nemzet gázszerelője, évről évre. Tehát látszik, hogy vannak, akik gazdagodnak. És ráadásul Magyarországra is igaz az, hogy önök a kiváltságos keveseket segítik, a saját haverjaikat és barátaikat. Na, ezek felettébb gazdagodnak, és tulajdonképpen nem foglalkoznak a többséggel, azokkal, akik Magyarországon nehéz sorsban, nehéz körülmények között élnek.

Holott az lenne a dolga a mindenkori magyar kormánynak, különösen, ha ez nemzeti kormánynak hívja magát, hogy csökkentse a jövedelmi különbségeket, csökkentse azokat a különbségeket, ami ember és ember, magyar és magyar között van, hogy segítse a felemelkedés csatornáit. Ennek egyrészről természetesen szociálpolitikai eszközei vannak, másik részről például oktatási eszközei vannak, harmadrészről egészségügyi eszközei is vannak.

Ezért mondjuk mi azt, hogy változtatni kell, végre az emberbe kell invesztálni. Ez nem fideszes haverokat kell jelentsen, hanem az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra az, amibe a mindenkori magyar kormánynak minél több pénzt kellene fektetnie.

(12.40)

Hiszen a nemzetközi példák is azt mutatják, hadd hozzam ide önöknek Finnországot! Finnország mindig nagyon sok pénzt invesztált az oktatásba, a kutatásba, a fejlesztésbe, még a gazdasági világválság körülményei között is ragaszkodtak ahhoz, hogy ezeket a költségeket nem csökkentik, és látjuk, hogy hova jutott el a finn oktatási rendszer, és milyen teljesítményre képes a finn gazdaság, milyen életszínvonalon élnek az emberek, és például mennyire boldogok az ott élő állampolgárok, szemben azzal, amit a magyar választópolgárnak el kell szenvednie sok esetben az önök kormányzása miatt.

Ezért mi úgy gondoljuk, hogy az új prioritásokra szükség van, igazságos Magyarországot kell újjáépíteni, szociális demokráciát kell kialakítani Magyarországon, amely szociális demokrácia egészen biztosan azon a négy pilléren nyugszik, ami az új köztársaságot jelenti, a jogállamot, a fékek-ellensúlyok rendszerét, a másik három pedig az, amiről az imént is beszéltem: az oktatás, az egészségügy és a szociális szféra, az esélyegyenlőtlenségek felszámolása, egy igazságos Magyarország megteremtése. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)