Felszólalás adatai

Egyébként pontosan azért kértem ma szót, mert úgy gondolom, hogy nem fejezhetjük be ezt az ülésszakot anélkül, hogy legalább egyszer ne hangozna el az, hogy december 10-e az emberi jogok világnapja, mindannyiunk számára kiemelkedő fontosságú, legalábbis annak kellene lennie.

Talán nem könnyű ezt belátni az ország jelenlegi helyzetében. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kormány beterjesztett költségvetése megbukott. Látjuk, hogy az ország gazdaságpolitikai káosz felé halad. (Folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tudjuk, hogy polgártársaink döntő többsége számára az egyetlen lényeges kérdés az, hogy lesz-e holnap munkájuk, marad-e tető a fejük fölött, vagy tudnak-e enni adni gyermekeiknek. (A frakció tagjai leteszik az arcuk elé tartott papírlapot.)

Csakhogy azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek nem pusztán gazdaságpolitikai kérdések. Ezért kell minden évben megvizsgálnunk azt, hogy mit tett az ország, a törvényhozás, az ország kormánya az emberi jogok védelme, kiteljesedése és következetes biztosítása érdekében.

Nem árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy az LMP szomorúan emlékezett meg az emberi jogok egyetemes nyilatkozata kibocsátásának évfordulójáról. Magyarország ugyanis az elmúlt év során ezen a téren drasztikusan visszalépett. Amikor 2006 őszén a rendőrség a gyülekezési joggal törvényesen élő fideszes tüntetőkre támadt az Astoriánál, amikor a hazafelé igyekvő állampolgárokra lőttek gumilövedékekkel, amikor a főpolgármester önkormányzati rendeletben próbálta korlátozni a gyülekezési jogot, mi, akik itt ülünk most az LMP frakciójában, ugyanolyan elkeseredetten tiltakoztunk az emberi jogok és polgári szabadságjogok megsértése miatt, mint önök.

Az, hogy mindez egy olyan koalíció kormányzásának idején történt, amelyik többek között épp az emberi jogokat és a szabadságot tűzte zászlajára, előrevetítette, hogy ebből bizony nagyon nagy baj lesz. Várható volt, hogy az emberi jogokra és a demokratikus alapértékekre való hivatkozás veszít hiteléből, a demokrácia erkölcsi immunrendszere meggyengül.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársak! A nagyon nagy baj most történik. A nagyon nagy baj az önök kormányzása, ami Magyarország demokratikus fejlődését évtizedekkel veti vissza. Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, sorra szavaztak meg olyan törvényeket, amelyek korlátozták vagy súlyosan gyengítették a klasszikus szabadságjogokat, a közérdekű adatokhoz való hozzáférés jogát, az információszabadsághoz fűződő jogot. Az önök kormánya cinikus módon a polgárok gyülekezéshez való jogát is megsértette. De kreatív házszabály-értelmezésükkel kiüresítették a parlamentarizmust is, megkerülték a jogalkotás részvételi és nyilvánossági szabályait. Önöknek nem fontos a nők közéleti szerepvállalásának erősítése, a választókerületi határok önkényes átszabásával pedig meg kívánják akadályozni a kormány leválthatóságát.

De a szociális jogok területén sem jobb a helyzet. A hatályos alkotmány szerint mindenkinek joga van a szociális biztonsághoz. Az önök által elfogadott alaptörvény szerint viszont az ország már csak törekszik arra, hogy mindenkinek szociális biztonságot nyújtson. Ez nem egyszerű stilisztikai kérdés, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim. A közmunkára való kényszerítés megakadályozza, hogy az emberek szabadon válasszák meg munkájukat. Az álláskeresési járulék radikális csökkentése, a táppénzek elvonása mellett az új munka törvénykönyve durván gyengíti a munkavállalói jogokat. A lakhatáshoz való jog garantálása helyett börtönnel és kilakoltatással fenyegetik a polgárok és a magyar családok tömegeit.

A kormány meg van győződve arról, hogy a véleménynyilvánítás intézményes lehetőségeitől megfosztott, a munkahelyén kiszolgáltatott, napi kenyérgondokkal küszködő állampolgárok tömegét könnyebben, kényelmesebben tudja majd kormányozni. De ez óriási tévedés.

Önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, az emberi jogok farigcsálásával nem könnyítik meg a válságból való kilábalást, hanem pont nehezítik azt. Ha önök felszámolják a hatalommegosztás és a kormány ellenőrzésére szolgáló intézmények függetlenségét, ha minden, elvileg független pozícióra fideszest ültetnek a főbírói széktől a médiatestületekig, ha mindent maguk alá gyűrnek, az nemcsak erkölcstelen, hanem önsorsrontó politika is. A jogaikban korlátozott emberek minden fájdalma, konfliktusa, keserűsége önökre hull majd vissza. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A polgárok szemében önök lesznek a felelősek mindenért, ami velük történik. Egy mondat. (A hozzászólás végéig folyamatos közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Idő! Idő!) Csak a jogaikban biztos, önérzetes polgárok összefogásával juthatunk túl a válságon. Önök napról napra pontosan ezt lehetetlenítik el. Utoljára kérjük önöket, kérjük, hagyják abba, amíg nem késő!

Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)