Felszólalás adatai

Az energetikai szabályozáson túlmutatóan szó van benne víziközmű-szolgáltatásokról, hulladékgazdálkodásról, kéményseprésről, atomtörvényről, tehát mindent beletettek, ahogy egy salátába is szoktak. Én ezt meglehetősen problémásnak látom, hozzátéve azt is, hogy milyen körülmények között sikerült ezt a törvényt beterjeszteni, de természetesen, ahogy eddig is, most is vettük az akadályokat, és véleményeztük a törvényt, már hétfőn, a bizottsági ülésen is alaposan megbeszéltük annak tartalmát.

Mi meglehetősen kritikusan szemléljük a törvény egyes vonatkozásait. Ezen szeretnék röviden végigmenni.

A törvényjavaslat 14. §-a, ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, meglátásunk szerint burkoltan készíti elő a víziközmű-szolgáltatás - úgy az ivóvíz, mint a szennyvíz - állami, önkormányzati kézbe adását. A Lehet Más a Politikának az az álláspontja, hogy alapvető közszolgáltatásokat alapvetően szoros közösségi ellenőrzés alatt kell tartani, ami jelenthet tulajdonba vételt is.

A gond azonban az, hogy a Fidesz rendszeresen elfelejt számolni vagy rosszul számol akkor, hogyha államosításról beszél. Elég, hogyha megnézzük az eddigi akciókat, a MOL, a gáztározók vagy egyes vízművek esetét, mind azt jelzik, hogy egész egyszerűen nem gazdálkodnak jól a közvagyonnal, mindig van egy nagy nekibuzdulás az elején, a végén pedig általában az a vége, hogy nagyon túlárazottan vesszük meg ezeket az eszközöket.

Ráadásul azt is látni kell, hogy maga a működtetés sem lesz egyből olcsó, mert az ugyan igaz, hogy a profitkivétel csökken, de állami kézben magának a működtetésnek a hatékonysága is csökken. Jó példa erre Pécs, ahol miután a Sueztől megváltak, most egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú cég szolgáltat, és szinte a legdrágább a víz az egész országban.

Úgyhogy automatikusan ez nem jelenti azt, hogy a dolgok jobbra fordulnak, sőt lehet, hogy rosszabbra fordulnak. Mindig számolni kell, figyelni kell, úgyhogy innentől elkezdve ez, amit leírtak, ez önmagában nem garancia arra, hogy jól fognak menni a dolgok.

Arról nem is beszélve, hogy maga a törvény szövege is bizonyos olyan intézkedéseket fogalmaz meg, amelyek arra utalnak, hogy önök is készülnek a krízishelyzetre. Itt van a hulladékos-közszolgáltatás, amelyben a törvényjavaslat rendelkezik az ideiglenes ellátásról, és ott van a kéményseprés is, ahol közérdekű szolgáltató kijelöléséről rendelkeznek. Tehát egyértelműen arra utalnak ezek, hogy maga a kormány is nagyon tisztában van az elmúlt időszak különböző intézkedéseinek a kockázatos voltával, és kvázi arra készül, hogy ezek a közszolgáltatások összeomlanak. És azt kell látni, hogy ez a vészhelyzet pontosan a kormányzati beavatkozások miatt jött létre, ilyen a rezsicsökkentés, az új adók, a mindenféle díjak, tehát ezek miatt várható az, hogy ilyen krízishelyzetek be fognak következni. És azt is látni kell, hogy sem a kéményseprésben, sem a lakossági hulladékkezelésben nem volt az elmúlt másfél évtizedben semmiféle vészhelyzet; ha most lesz, akkor az a kormány hibája lesz.

Többen is utaltak rá, hogy várhatóan kritizálni fogom a törvényjavaslatnak azt a részét, ami az atomtörvényt módosítja. Egész konkrétan azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak ez a legrosszabb része, és sem a mostani felszólalások, sem a bizottsági ülés, sem az időközben eltelt olyan munka, amit én külön elvégeztem, és direkt arra a célra szolgált, hogy megpróbáljam kideríteni itt a mögöttes szándékokat, nem győzött meg arról, hogy ez a rész ebben a törvényben rendben lenne. Ugyanis itt arról van szó, hogy önök úgy módosítják az atomtörvényt, hogy a nukleáris létesítménynek a hatásterülete maga a telephely és annak az 500 méteres körzete, ami gyönyörű fenyőerdőket jelent.

Na most, a kérdés az, hogy van-e olyan ember Magyarországon, aki elhiszi azt, hogy az atomerőmű építésének és működtetésének a hatása csak 500 méteres körzetben érzékelhető; nyilvánvalóan nem erről van szó. Tehát a módosítás felveti annak a kockázatát, hogy itt arról lesz szó, hogy az engedélyezési eljárásokban nem lehetnek majd ügyfelek, senki, tehát sem a lakosok, sem a szélesebb közvélemény. Hiszen van ez az 500 méter, ami maga a biztonsági övezet, és azon belül nyilván senki sem lakhat. Az indoklásban az szerepel, hogy a nukleáris létesítmény telephelyének vizsgálatához és értékeléséhez, telephelye jellemzőinek és alkalmasságának megállapításához, valamint a nukleáris létesítmény létesítéséhez szükséges engedélyezési eljárásokban az ügyfélként részt vevők köre egyértelmű meghatározást nyer.

Önök azt állítják - és itt a metakommunikációból az ülésteremben arra következtettünk, hogy továbbra is fenntartják ezt a vélekedést -, hogy ugye jelenleg is 500 méter a biztonsági zóna, ami egyszerűen nem igaz, mert korábban ez három kilométer volt, ami egyébként szintén nagyon kevés, és ezt azért csökkentették le, mert ezen belül telekalakításokra, közművezetésre, s a többi, nincsen lehetőség; és azt mondják, hogy most ehhez igazítják a hatásterületet, állítólag azért, hogy az új telephely kialakításánál egy egyértelmű helyzetet teremtsenek.

Viszont azt szeretném kiemelni, hogy az eddigi szabályozás a hatásterület kérdését és az engedélyezést meg az ügyfélkénti jogosultságot nem kapcsolta ilyen szorosan össze. A mostani törvényjavaslatban viszont van egy egész bekezdés, ami egyértelművé teszi, hogy kifejezetten az ügyfélkérdéskör miatt nyúlnak hozzá ehhez a helyzethez. Ki tudja, mire lesz ez jó önöknek a jövőben? Én azt is látom, hogy elvileg a Ket. és a környezetvédelmi törvény is szabályozza azt, hogy ki lehet ügyfél, és ezek alapján nemcsak a hatásterületen belül lakó jöhet szóba. Csakhogy itt, ennek nyomán akkor mindenképpen egy ellentmondás fog a jogszabályok között keletkezni egyrészt, másrészt meg semmi sem garantálja, hogy ezt a két másik törvényt nem fogják módosítani, hogyha épp a Paks II. bővítéséről van szó annak kapcsán.

Tehát semmire nincsen garancia, ez egy újabb nyugtalanító változás, amiről pontosan nem tudni, hogy mi lesz a végeredménye, viszont azt megnézve, hogy pontosan ezen a bizottsági ülésen, hétfőn sikerült a kormánypártoknak leszavazni azt, hogy egy bizottsági ülésen téma legyen Paks II. bővítésének kérdése szakmai szempontból, az meglehetősen negatív előjeleket vetít előre bármi olyan témában, ami atomtörvény és a Fideszhez kapcsolódik.

Engedjék meg ráadásul azt a kritikámat is, hogy az elmúlt évszázad során az állam irányításában végbementek bizonyos változások, rájöttek arra már elég sokan, hogy érdemes bevonni az érintetteket a kormányzásba, egész egyszerűen azért, mert az érintettektől függ a beruházásnak a sikere, és minél hosszabb távú a projekt, annál inkább. Ha egy atomerőmű építéséről van szó, akkor egy meglehetősen hosszú távú projektről kell beszélnünk, és egész egyszerűen most már kezdem azt gondolni, hogy a Fidesz nem érti, talán azért, mert ez a párt belső kultúrájából hiányzik, hogy az érintettek bevonása a döntésbe nem valami fölösleges dolog, amit egy bekezdéssel vagy egy salátatörvénnyel gyakorlatilag el kell felejteni, hanem a jó kormányzásnak az alapfeltétele; de azt gondolom, hogy ez egy másik vitának a tárgya kell hogy legyen.

(15.40)