Felszólalás adatai

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik vitaszakaszban azok a módosító javaslatok találhatók, amelyeknek nem volna helye - akárcsak a második vitaszakaszban - ennek a törvényjavaslatnak a módosító javaslatai között, hiszen magának a tárgynak, azoknak a rendelkezéseknek, amelyekhez módosító javaslatokat nyújtottunk be, sem volna helye ebben a törvényjavaslatban.

A negyedik vitaszakaszban ugyanis azok a módosító javaslatok szerepelnek, amelyek a 2000. évi költségvetést módosító rendelkezésekre vonatkoznak. Az 1999. évi zárszámadási törvénybe ugyanis - abba a törvénybe, amely az 1999. évi költségvetés végrehajtásáról szól - a kormány két kakukktojást tett: egyrészt az államháztartási törvény módosítását, az erre vonatkozó módosító javaslatainkat már egy fél órával ezelőtt megvitattuk; másrészt pedig a 2000. évi költségvetést módosító javaslatait. A kormány azt a benyomást kívánja kelteni a magyar társadalomban, hogy a költségvetés kifogástalan, a költségvetés nem szorul módosításra, a költségvetés úgy valósul meg, ahogy a kormány ezt tavaly novemberben, decemberben elképzelte, de miután mégis módosítani akarja a költségvetést, ezért a módosítási elképzeléseit elrejti a zárszámadási törvényben. Azt gondolom, ez nem helyes dolog, ha módosítani akarja a költségvetést, akkor tessék erre vonatkozóan egy önálló törvényjavaslatot benyújtani.

El kell ismerni persze, hogy itt nem olyan költségvetés-módosításokról van szó, amelyeket az kényszerít ki, hogy a feltételek gyökeresen megváltoztak, vagy hogy az eredeti költségvetési elképzelés ne lett volna tartható; ezek nem ilyen módosítási javaslatok. Ezek olyan módosítási javaslatok a kormány részéről, ahol a kormánynak időközben valami eszébe jutott, amit tavaly november-decemberben még nem tudott, és ezeket az időközben módosult elképzeléseket kívánja a költségvetésben érvényesíteni. Tegyük hozzá, hogy ezeknek egy részét már meg is valósították. A tények után megy megint a törvény, ami nem igazán helyes dolog - gondolom, ebben egyetértünk.

Miről van konkrétan szó? Az egyik olyan rendelkezés, amelynek én a kivételét javaslom - erre vonatkozik a 44. és 51. pontban szereplő módosító javaslatom. Arról van szó, hogy a kormány a benyújtott javaslatban módosítani kívánja egyfelől a Miniszterelnökség, másfelől a Közlekedési Minisztérium költségvetését, nevezetesen a Közlekedési Minisztérium költségvetéséből kiveszi az autópálya-építés finanszírozását, a Miniszterelnökség fejezetébe pedig beteszi azt az összeget, amivel meg kívánják emelni az ÁPV Rt. pénzét, az ÁPV Rt. pénzéből meg kívánják emelni a Magyar Fejlesztési Bank tőkéjét, és ebből kívánják finanszírozni az autópálya-építést. Sokat beszéltünk már az Országgyűlésben arról - én is sokat beszéltem arról -, hogy ennek a költségvetés-módosításnak az a nyilvánvaló célja, hogy ne a költségvetésből finanszírozzák az autópálya építését, hanem formailag a kormánytól névlegesen független bank pénzéből, és akkor megússzák a költségvetési kiadások normális parlamenti és számvevőszéki ellenőrzését - mert a Magyar Fejlesztési Bankra ezek a szabályok nem vonatkoznak -, valamint megússzák a közbeszerzési pályázatot.

Ezeket a döntéseket februárban meghozták, hogy ezt akarják csinálni, arra hivatkoztak, hogy ezt azért kell csinálni, hogy az autópálya-építést gyorsan el lehessen kezdeni. Ezek után augusztusban elkezdték az autópálya-építést, úgyhogy az érv elesett, mármint az az érv, amit hangoztattak, és novemberben kívánják az egészet legalizálni.

(20.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki ezt a törvényjavaslatot ebben a formában megszavazza, az ahhoz járul hozzá, hogy a hatályos törvények kikerülését utólag legalizálja a kormány. Itt is azt kell mondanom, amit az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban mondtam. A kis félrelépés az, hogy ezt utólag csinálják, a nagy félrelépés az, hogy ezt egyáltalán csinálják, vagyis hogy kiviszik a több száz milliárdos közpénz elköltését a költségvetésből, a költségvetési ellenőrzés hatálya alól.

Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy ha már februárban módosították volna a költségvetést ezzel a szándékkal, akkor is határozottan helytelenítenénk a dolgot; az lenne az előre megfontolt esete a félrelépésnek. Az, hogy utólag teszik, hogy utólag legalizálják azt, amit már megcsináltak, itt már, hogy úgy mondjam, halmazati félrelépés esete áll fenn, tehát többszörösen el kell ítélnünk a kormánynak ezt a gyakorlatát. Hiszen a cél világos: a közpénzek ellenőrzés nélküli elköltése; emellett még az eszköz, az utólagos eljárás is súlyosan nehezményezhető és nehezményezendő. Aki el akarja kerülni ezeket a félrelépéseket, az támogatja azt a módosító javaslatunkat, amely a költségvetési törvénynek ezt a módosítását kivenné a benyújtott törvényjavaslatból.

A másik dolog, amiről szólni kívánok ebben a vitaszakaszban, az a 45. pontban szereplő költségvetési bizottsági módosító javaslat. Ennek a módosító javaslatnak története van, de rövid kis története van. Ugyanis a költségvetési bizottság utolsó ülésére érkezett ezzel - legalábbis névleg - Tállai képviselő úr, ha jól emlékszem, mert a költségvetési bizottságban bizottsági módosító javaslatok úgy szoktak születni, hogy valamelyik képviselő kezdeményezi ennek a módosításnak a születését. A valódi kezdeményező a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium, de a névleges kezdeményező, az államtitkár úr még emlékszik rá, ön is sokszor használta azt a kifejezést az előző kormányok idején, hogy a kormány leánykori neve, adott esetben a kormánynak a művészneve Tállai András volt, és Tállai képviselő úr behozta a költségvetési bizottságba, hangsúlyozom, az utolsó pillanatban, ezt a kedves javaslatot, amely 18 milliárd forinttal emeli meg a miniszterelnökség kiadásait. És ezen belül olyan címek szerepelnek, hogy a Millenáris Kht. támogatása jogcímcsoport, ez új jogcímcsoport a költségvetésben; hogy a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány támogatása jogcímcsoport, ez is új jogcímcsoport ebben a költségvetési fejezetben, hiszen a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítványról a költségvetési bizottság ezen ülését megelőzően még senki se hallott közülünk; hozzáteszem, fideszes képviselőtársaink sem tudták ott az ülésen, hogy miről is van szó.

Aztán kinyitottuk másnap az újságot, és megtudtuk. Kiderült, hogy a Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány egy olyan közalapítvány, amelyet - isten tudja, hogy bejegyezték-e már - lóhalálában hoztak létre, hogy Elek István, a miniszterelnök úr főtanácsadója, főszerkeszthessen egy új hetilapot, amelynek "Válasz" lesz a címe, és amely hetilap nyilván a kormány ideológiáját fogja hirdetni, a Fidesz ideológiáját fogja hirdetni, az adófizetők pénzéből. (Varga Mihály: Te is írhatsz bele majd! - Közbeszólás az MSZP soraiban: Micsoda nagylelkű gesztus!) Köszönöm szépen. Örülök, hogy a Pénzügyminisztérium államtitkára tesz ajánlatot nekem arra, hogy egy független közalapítvány által kiadott lapba írhatok. (Derültség.) Én azt gondoltam, eddig azt hittem, hogy azzal fognak védekezni, hogy nem kormánylapról van szó; most az államtitkár úr tájékoztatott bennünket arról, hogy a kormány államtitkárához kell fordulnom, ha ebben a lapban cikket kívánok megjelentetni. (Varga Mihály: Ezt egy szóval se mondtam!) Én azonban nem kívánok ezzel az ajánlattal élni, legfeljebb, ha majd a polgári törvénykönyv módosítása során el fogják fogadni módosított formában Pokol képviselő úr javaslatát önök, és akkor majd ezt a lapot is esetleg törvény fogja kötelezni arra, hogy az én válaszomat is lehozza, de ha ezt nem teszik meg, akkor én, azt hiszem, kormánylapba nem fogok cikkeket publikálni, legalábbis remélem, hogy még a Fidesz-kormány idején nemcsak kormánylapok lesznek Magyarországon; éltünk ilyen időben, de remélem, hogy ezt azért önök már nem fogják tudni visszahozni.

A dolog lényegére térve és az egymással való csipkelődést félretéve, amiről itt szó van, tisztelt Országgyűlés, hogy egy suba alatt végrehajtott költségvetés-módosítással, amelynek a megvitatására az általános vitában és a nyilvánosság előtt gyakorlatilag nem volt mód, a költségvetési bizottság utolsó ülésén behoz a Fidesz és a kormány egy olyan módosító javaslatot, amelynek az a funkciója, hogy a közpénzt kivigyék egy közalapítványba, és ez a közalapítvány adjon ki egy kormánypárti hetilapot - vagyis visszahozzák a magyar sajtóba a kormánylap fogalmát. Azt hittük eddig, hogy a rendszerváltás azt jelenti, hogy ez a kategória Magyarországon megszűnik. Kövér László mondta 1991-ben, mellesleg az ügynöktörvény vitájában, hogy ő úgy tudja, hogy a közlönyt kivéve állami sajtó nincs Magyarországon. Nos, önök most visszahozzák.

Visszahozták már persze korábban is, vannak itt már kormánypárti lapok, vannak itt már kormánylapok, vannak itt már a Honvédelmi Minisztérium által finanszírozott pártlapok is; itt azonban leplezetlenül, kendőzetlenül csinálják ezt a dolgot. (Varga Mihály: És amikor a Beszélőt a Postabank finanszírozta?)

Valaki, tisztelt Országgyűlés, lehet kormány-főtanácsadó, de akkor legyen az. Lehet egy független hetilap szerkesztője, és akkor legyen az. Azt a gyakorlatot azonban, amikor a kormány pénzéből, ha úgy tetszik, pártunk és kormányunk pénzéből, a magas állású köztisztviselő hetilapot főszerkeszt, ezt, államtitkár úr, pártállamnak hívják. És ezt építik önök. És ez folyik a költségvetési törvény módosításában, belecsempészve a zárszámadási törvény módosításába.

Tisztelt Országgyűlés! Aki ezt a módosító indítványt támogatja a szavazásnál, az a pártállam újjáépítését támogatja. (Derültség.) Igen, államtitkár úr, erről van szó! (Közbeszólás az ellenzék soraiban: Vagy az autópályáról!) Legyen a dolog világos! Bocsánat, valóban: az autópálya-építésre vonatkozó része ugyanennek a módosító javaslatnak nem a pártállamot jelenti, hanem a közpénzek elköltésének ellenőrizetlenségét jelenti. Kétségtelen, hogy ennek az egyik formája a pártállam, de a közpénzeknek az elszivárgása - ugye, helyesen mondta ma, azt hiszem, Kovács frakcióvezető úr, hogy az elöntése - bizony nemcsak pártállamokban van, de a pártállamokban kétségkívül van. Jó lenne, ha az államtitkár úr szembenézne azzal, hogy milyen költségvetési pénzfelhasználásokat vállal mint politikai államtitkár.

Tisztelt Országgyűlés! Vannak itt más ínyencségek is; olyan ínyencségek, amelyekre azt mondták a bizottsági ülésen, hogy ezt mindenkinek támogatni kell, ezt csak helyeselni lehet. Itt van a Millenáris Kht. többlettámogatása, itt van a másik módosító javaslatban a Magyar Köztársaság lovas díszegysége. (Derültség az MSZP soraiban.)

Tisztelt Országgyűlés! Én nem vitatom azt, hogy vannak egy államnak protokolláris feladatai, én ezt nem vitatom. De azt már meggondolandónak tartom, hogy mennyire állami feladat, milyen körben, milyen mértékben állami feladat az ilyen szimbolikus, jelkép jellegű dolgoknak a forszírozása.

(20.50)

Én elismerem azt, hogy egy államnak kell évfordulókat ünnepelnie. Azt azonban nem ismerem el, hogy egyfajta konzervatív nemzeti retorikának és szimbolikának a hirdetése egy mindenek fölött álló és minden korlát nélkül finanszírozható cél lenne. Ezt nem ismerem el, mint ahogy semmilyen más politikai cél esetében sem ismerem el. Ez a költségvetés, ezek a költségvetések oly mértékben vannak átpolitizálva és átideologizálva, mint a rendszerváltás óta soha semmilyen költségvetés.

Azt gondolom, tisztelt Országgyűlés, hogy az önök által dominált Országgyűlés egyszer hozott egy döntést arról, hogy mennyit költ millenniumra. Én a magam részéről ezt nem helyeseltem. Azt gondolom, hogy ez indokolatlanul sok. Hozott egy döntést arról, hogy mennyit költ országimázsra. És már rámutattunk a 2000. évi költségvetés vitájában, hogy az egykori gazdasági minisztériumi országkép címből - ami külföldre irányult - önök csináltak egy belföldi agitprop országimázst, és az elmúlt hónapokban láttuk, hogy mire fordítják ezt a pénzt.

De az, tisztelt Országgyűlés, hogy ezeken a címeken önök elképesztő módon túlköltekeznek, és utána a zárszámadási törvényben, a '99-es zárszámadási törvényben utólag teremtenek pénzügyi forrást erre az ideológiai jellegű túlköltekezésre, ez, tisztelt Országgyűlés, egy nem helyeselhető, indokolatlan dolog. Az egy más kérdés, hogy nem is érik el vele azt a célt, amit akarnak, de ez nem a zárszámadási költségvetési vitának a tárgya. Úgyhogy azt gondolom, hogy a költségvetési bizottságnak ez a módosító javaslata nem támogatható.

Végezetül a 42. pontban szereplő módosító javaslatomról szeretnék beszélni, amely egybeesik Veres János, Göndör István és Keller László módosító javaslatával is. Van ebben a benyújtott törvényjavaslatban egy olyan módosító javaslat, amelyik kiterjeszti a privatizációs tartalék felhasználását. A kormány elképzelése azt mondja, hogy a privatizációs tartalék egyebek mellett felhasználható az állam gazdaságpolitikai tevékenységét támogató intézkedések veszteségei, válsághelyzetek megszüntetésére, a kormány döntése alapján. Magyarul: a privatizációs tartalék bármire felhasználható; bármire, ami a kormánynak éppen eszébe jut.

A költségvetési bizottság is - mármint a költségvetési bizottság kormánypárti többsége - benyújtott egy finomító módosító javaslatot, mely szerint nem az állam gazdasági, hanem vagyonpolitikai tevékenységét támogató intézkedésekre, a kormány döntése alapján; kihagyták a veszteséget, csak a válsághelyzetet hagyták benne.

A dolog lényegén ez a költségvetési bizottsági módosítás semmit sem változtat. Nem változtat azon, hogy a kormány elképzelése szerint a privatizációs tartalék bármire felhasználható, amit a kormány jónak lát, tehát a törvénynek az az alapvető funkciója, hogy a kormány pénzköltését a parlament által megszabott keretek között tartsa, megszűnik. A parlamentáris demokráciában a parlament szabja meg, hogy mire fordíthatóak a közpénzek. Itt viszont megint olyan helyzet teremtődik, amikor a kormány bármire költhet közpénzt, és bármire használhat fel közvagyont, hiszen itt vagyonról van szó, a privatizációs tartalék tulajdonképpen vagyonelem.

Nos, tisztelt Országgyűlés, ez szerintem nem helyes, nem elfogadható. Gyakorlatilag itt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság a maga funkcióját veszti el. Ez egyébként meg is történt ténylegesen az elmúlt két és fél évben. Az ÁPV Rt.-nek a feladata a privatizáció lenne. A jelenlegi kormány gyakorlatában az ÁPV Rt. átalakult egy, a kormány ellenőrzése alatt álló vagyontologató intézménnyé, amely egyúttal a kormány pénzforrása és pénzelrejtési helye; mint sokszor rámutattunk, szocialisták és szabad demokraták ebben az Országgyűlésben, az ÁPV Rt. egy önálló, a költségvetési ellenőrzés alól kibújt költségvetés, mini költségvetés, mint ahogy ugyanilyen a Magyar Fejlesztési Bank, ugyanilyen lesz a nemzeti földalap.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az eljárás megint méltatlan a magyar parlamentáris demokráciához, megint sérti a gazdasági jogállamiságot, a költségvetési jogállamiságot. Ezért is kezdeményeztük a 42. pontban szereplő módosító javaslatainkban, szocialisták és szabad demokraták, hogy ez a rendelkezés kerüljön ki a törvényjavaslatból, állítsuk helyre a gazdasági jogállamiságot az ÁPV Rt. működésében és az ÁPV Rt. kezelésében.

Ennyit azokról módosító javaslatainkról, amelyek a gazdasági intézmények, az állami költségvetés, az ÁPV Rt. - hogy úgy mondjam - rendeltetésszerű működését szolgálják. Szeretném megismételni, amit a második vitaszakaszban mondtam: őszinte érdeklődéssel várom fideszes képviselőtársaink hozzászólásait, amelyekben a kormány szándékait megvédik.

Annak idején, az előző ciklusban - államtitkár úr talán még emlékszik rá - mi nem voltunk restek, hogy államtitkár úr és kollégái támadásaival szemben a kormány álláspontját megvédjük, amikor az védhető volt. Nem volt a mi esetünkben sem mindig védhető, de nagy többségében védhető volt a kormány álláspontja. Arra buzdítom önöket, hogy kövessék ebben a mi példánkat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)