Felszólalás adatai

LÁZÁR JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, először egy ügyrendi jellegű észrevétellel kezdeném. Szeretném a jegyzőkönyv számára rögzíteni, hogy a mondandóm a 2011-es, a kormány által beterjesztett költségvetésre vonatkozik, és nem a hosszú távú előrejelzésekkel, időjóslással szeretnék foglalkozni, hanem a jövő évi költségvetés gazdasági koncepciójával. Az elmúlt órákban sokat hallottunk arról, hogy mi lesz 2013-14-ben, de azt gondolom, a választópolgárainkat az érdekli leginkább, hogy mi lesz 2011-ben.

Ha megengedik, akkor szeretnék néhány mondatot beszélni arról, hogy egy költségvetési koncepció, egy költségvetési elképzelés mindig tükrözi a kormánynak a világról vallott értékrendjét. Azt gondolom, három dologról egy költségvetésnek mindig szólnia kell. Először is tükrözi a 2011. évi lehetőségeinket, tükrözi a 2011. évre a kezeinket megkötő kényszereket, és egy jövőképet is kell biztosítania.

Kényszer, lehetőség és jövőkép. Úgy gondolom, erről szól a 2011-es költségvetés. Bár tegyük hozzá, hogy ez újdonság erejével hat azok számára, akik évek óta ülnek már a parlamentben, hiszen az elmúlt nyolc esztendőben ezt a három fontos szempontot a költségvetést beterjesztő kormányzatok nem tartották igazán fontosnak. Például az elmúlt nyolc esztendőben a jövőről, hogy mit gondol egy kormány Magyarországról hosszú távon, milyen elképzelései, társadalmi víziói vannak, semmit nem hallottunk, a költségvetésekből rendszeresen kikopott a jövő, kikopott 5-10 vagy 15 éves vízió minden egyes költségvetésből. Az elmúlt nyolc év költségvetései vagy kiélvezni akarták azt a pillanatot, amikor beterjesztették a költségvetési tervet, vagy pedig megúszni akarták a költségvetési vitát, és értelmes párbeszéd arról, hogy mi a kormánynak a gazdasági víziója, mi jelenti a lehetőséget, milyen kényszerek vannak és milyen jövőképet biztosít, erről igazából nem folyt.

Itt van például Medgyessy Péter költségvetése, ami több alkalommal került beterjesztésre, de a legpregnánsabban 2003-ra: éljünk a mában, avagy utánunk az özönvíz címet adhatnánk neki ennyi év után. Hiszen osztogatással kezdték, amiből több évig terjedő fosztogatás lett a választópolgárok zsebeit illetően, és ez még mind a mai napig érezteti a hatását. Mindenféleképpen fölélte a jövőt a Medgyessy Péter miniszterelnök úr által beterjesztett költségvetés, és eltékozolta a lehetőségeinket.

Aztán persze itt volt a Gyurcsány-féle költségvetés-politika, amely fittyet hányt a lehetőségekre, nem beszélt a kényszerekről, és leginkább nem foglalkozott a jövővel. Gyurcsány Ferenc csak hazugságalapú költségvetést tudott előterjeszteni az Országgyűlésnek. (Kovács Tibor: És a 2011-es mi?) Hazugság, hazudtak az áfacsökkentésről, hazudtak az adóreformról és hazudtak a hiányról. Hazudtak, kedves szocialista képviselőtársaim, Kovács Tibor is, hazudtak reggel, éjjel és este is, a nap minden órájában, ahogy ezt saját maguk bevallották, pont a költségvetés kapcsán.

Most pedig nem történt kevesebb, tisztelt képviselőtársaim, mint hogy azt olvasom a mai hírekben, hogy a Szocialista Párt alternatív költségvetést terjesztett be. Azt gondolom, talán az elmúlt nyolc évben kellett volna a szocialista frakciónak alternatív költségvetést beterjeszteni, és akkor nem itt tartana az ország. (Taps a kormánypártok soraiban.) Akkor nem itt tartana ma az ország, hanem egészen másra jutottunk volna; utalok itt csak arra a költségvetésre, amely 2005-ben, 2005-ről 2006-ra készült, és 2006-ra vonatkozóan adócsökkentést vizionált, ami a legnagyobb hazugság volt, ami a rendszerváltás időszakát követte az elmúlt húsz esztendőben.

Aztán jött egy másik költségvetés-politika Bajnai miniszterelnök úr személyében, aki csak a kényszerek kultuszát ismerte: megszorítás, megszorítás, megszorítás - az elmúlt egy-két esztendőben csak ezt hallhattuk. Napidíj, vizitdíj, tandíj, füstadó, és ami csak kifért a csövön, minden jött. Nem nézték, hogy ki okozta, nem nézték, hogy külső vagy belső ok, csak megszorítás, önök csak ebben hittek.

Tisztelt szocialista képviselőtársaim, önök most a demokrácia harcos védelmezőiként lépnek fel újabban, védik az emberi jogokat és az alkotmányosságot, de emlékszem én még azokra a parlamenti költségvetési vitákra, amikor csak arról beszéltek, hogy csak ez az egy út van, csak ezt lehet. Minden költségvetési vitát úgy zártak le, hogy ez lesz jó Washingtonnak, ez lesz jó Brüsszelnek, másképp nem lehet csinálni. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Azt gondolom, a mi kormányunk mindig megengedi a kételkedés jogát, sőt elvárja mindenkitől. Megengedi és lehetővé teszi azt ebben a vitában is, hogy alternatív érveléssel és eszközökkel éljenek, és elmondják a véleményüket a költségvetéssel kapcsolatban. (Kovács Tibor: Most lehet vagy nem lehet?)

Azt gondolom, hogy tehát a költségvetés három dolgot tükröz: a lehetőségeket, a kényszert és a jövőképet. Beszéljünk a legnehezebb részről először, beszéljünk a kényszerről! Mi a legnagyobb kényszer ma a jövő évi költségvetés számára? Ez nem más, mint a Magyar Szocialista Párt kormányzásának a hagyatéka. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Ez jelenti a legnagyobb kényszert, hogy önök eladósították az országot, az önök kormányzása után egyetlenegy hagyaték maradt, egy horribilis adósság, és semmi más. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ez a legsúlyosabb kényszer ránk nézve. (Dr. Józsa István: És a magánnyugdíjpénztárak?) Ez a legsúlyosabb kényszer ránk nézve, és ez természetesen meghatározza a 2011. évi költségvetés lehetőségeit is.

Minden nagy utazáshoz az első lépés a legnehezebb, és kis lépéssel kell kezdeni. Úgy gondolom, annak a választási programnak, annak a társadalmi víziónak a megvalósítása, amit mi a választóknak ígértünk, és ami 3 millió ember támogatását elnyerte, az ezzel a költségvetéssel kezdődik, de az önök által előállított kényszerhelyzet, az ország eladósítása és ez az adósságállomány megköti a mozgásterünket és a lehetőségeinket. Ehhez képest, azt gondolom, a kormány egy minden tisztességes képviselő által támogatható és támogatandó költségvetést nyújtott be az Országgyűlés elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kényszer része az is, hogy a szavunk hitelességére nagyon sokat kell adnunk; itt az előbb elhangzott a hitelesség kérdése. Azt gondolom, hogy a Szocialista Párt az elmúlt nyolc évben Magyarországot Európa hazug emberévé tette, így nekünk különösen kell ügyelnünk arra, hogy betartsuk azt a hiányt, amit megígérünk, ezért ez a költségvetés azt üzeni leginkább, hogy a legfontosabb a 2,8 százalékos hiánycél tartása. Mi ebben nem játszhatunk, nem hazudozhatunk, ahogyan önök tették. (Szűcs Erika: Megpróbáltátok, nemegyszer!) Mi nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy meghamisítsuk Magyarország mérlegeit (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP padsoraiban.), mint ahogy önök többször megtették, és hiányügyben Brüsszelnek és a magyar polgároknak is folyamatosan hazudoztak. Mi ezt természetesen nem tesszük, és nem is tennénk meg soha. (Szűcs Erika: Soha.) Önök ezzel szemben eljátszották Magyarország nemzetközi és hazai hitelét is.

(19.10)

E miatt a kényszerhelyzet miatt, a hitelességi kényszerhelyzet miatt, az adósságból következő kényszerhelyzet miatt van szükség a válságadókra Magyarországon (Felzúdulás az MSZP soraiban.), az önök politikája vezetett oda, hogy különadókra, válságadókra és azonnali gazdasági intézkedésekre van szükség az első és második gazdasági akcióterv végrehajtásával.

Azt gondolom, rendkívül igazságtalan, bár mégis így történik az életben, hogy az előző kormányzat hibáiért nekünk kell fizetnünk, és az embereknek kell fizetni a kormányváltás után. Annak azonban mindannyian csak örülhetünk, és ez egy fontos megközelítés, hogy a nemzeti ügyek kormánya ezt a rezsit nem hagyja áthárítani az emberekre, nem hagyja azt, hogy az emberek fizessék ki az önök kormányzásának a rezsijét, ami igen súlyos, hanem az LMP-s képviselőtársammal és másokkal ellentétben azt gondolom, hogy hosszú idők óta, akár évtizedes távlatban is ez az első olyan költségvetés, amely valódi koncepcionális váltást jelent. Mert a válságadót, az önök kormányzásának a rezsijét, azt a helyzetet, amit önök teremtettek, nem az emberekkel fizetteti meg a mostani kormányzat (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból, többek között: Hát kivel?), nem az embereknek kell fizetni, nem az emberektől veszünk el, és nem az embereket terheljük. Ez az első ilyen költségvetés hosszú évek óta, és ebben teljesen más koncepciót jelent. Kivételesen ez a költségvetés nem az embereknek fog fájni. Az önök költségvetései, kivétel nélkül mindegyik csak az embereknek fájt (Dr. Lanczendorfer Erzsébet: Így van!), csak megszorítás, megszorítás volt az önök gazdaságpolitikájának a lényege.

Hadd hívjam föl arra a figyelmet, itt az előbb a válságadó szóba került: a válságadó egy átmeneti jellegű intézkedés. Erről a gazdasági miniszter és a miniszterelnök úr is részletesen beszélt a mai nap folyamán és az elmúlt hét alkalmával is. Ráadásul a válságadó nem átruházható, azaz a kormányzat azt is meg fogja akadályozni, hogy az emberek bármilyen következményét ennek viseljék. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Azt gondolom, a legfontosabb kényszer, a lehetőség a jövőkép szempontjából a gazdaság újraindítása és a növekedés beindítása, amely az államháztartás átrendezésével valósítható meg, és e tekintetben, azt gondolom, értelmes gazdaságpolitikai vita, gazdasági koncepcionális vita folytatható a következő napokban, hetekben. A mi gazdaságpolitikánk következtében növekedésnek kell Magyarországon létrejönnie. Növekedésnek kell a gazdaságban bekövetkeznie, növekedésnek kell a foglalkoztatáspolitikában bekövetkeznie. Kiemelten fontos, hogy a hiány csökkenjen, és kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az államadósság is csökkenjen. Mindezt úgy szeretnénk megtenni, hogy a cél az, ami az alulról nyitott középosztály-politikát jelenti, magyarul, hogy mindenki, aki tisztességesen dolgozik, mindenki, aki tehetsége és szorgalma szerint boldogulni akar, az eljuthasson a középosztályba, és lehetősége legyen a fölemelkedésre. Ennek a lehetősége koncepcionális, elvi és gyakorlati szinten is ebben a költségvetésben igenis megvan. A következő években nehezebb lesz leszakadni, mint ahogy fölzárkózni, mert ez a költségvetés sokak számára védelmet is fog jelenteni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Mi a lehetőség ebben a költségvetésben? Azt nagyjából próbáltam összefoglalni, hogy mi a kényszer: az MSZP és az MSZP gazdaságpolitikája jelenti a kényszert. (Moraj az MSZP soraiban.) A lehetőség pedig, úgy gondolom, az az adórendszer, amely teljesen új az elmúlt húsz év adórendszereit illetően, és egy új, valódi, igazi lehetőséget jelent. Azt gondolom, ez stratégiai kérdés, amiről a gazdasági miniszter úr beszélt, hogy az adórendszerrel lehet megfordítani az egész gazdasági tendenciát, amibe a szocialisták kormányozták az országot. Ebben az egykulcsos, arányos 16 százalékos adózás, a gyermeknevelésnek, a családok által vállalt gyermek nevelésének, az ehhez kapcsolódó kiadásoknak az állami elismerése ugyanolyan fontos, a Fidesz-frakció számára legalább ilyen fontos eszköze, hogy a vállalkozások tekintetében igenis adócsökkentés és vállalkozásbarát politika fog bekövetkezni a következő hónapokban, években. Ehhez kell társulnia egy jelentős államháztartási átrendezésnek. Ennek a költségvetésnek az adópolitikával összefüggő lehetőségét a háztartások fogják megérezni, a családok fogják megérezni, és a vállalkozásoknak kell megéreznie, hogy bekövetkezhessék az a növekedés, amiről az előbb beszéltünk, és amiről szó volt az előterjesztői expozékban is.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük a kiadási oldalt, fölhívom a figyelmüket arra, hogy az államnak igenis spórolnia kell, és a spórolást magán kell kezdenie. Az állam képviselői bejelentették, hogy igenis átrendezik az állami szektort, ésszerű és hatékony létszámgazdálkodásra fognak koncentrálni. Vissza kell hajtani az államhoz azokat a pénzeket, amelyeket önök szétszórtak. Ilyenek például a PPP-projektek; önök herdálták az állami pénzt, folyt mindenfelé, korrupció szőtte át az állami rendszert. Ezért a legfontosabb, hogy az állam vezetői és a kormány megszüntesse az állami szektorban a korrupciót, visszahajtsa az önök által kiszervezett pénzeket a kormányzat mozgásterébe, és lehetőség szerint minden kiadást minimalizáljon. Ennek két lépése van. Az egyik lépés a most aktuálisan megteendők a bérköltségek csökkentésével; a másik lépés pedig az az újjászervezés, amely érinteni fogja az egészségügyet, az oktatást, a szociális kiadásokat és a nagy ellátórendszereket.

Azt gondolom, fontos üzenet - ebben is az emberek oldalán áll a kormány, beteljesíti a választáson tett ígéreteit -, hogy nem az egészségügyben akarja megoldani a létszám-gazdálkodási problémákat, hiszen az egészségügyet önök már szétverték (Derültség az MSZP soraiban.), és itt ránk az újjáépítés és az életben tartás vár. Nem az oktatásból akar elbocsátani, nem pedagógusokat akar elbocsátani, hanem húsz év után először, kistelepülések számára akarja a túlélés és az életben maradás lehetőségét megadni, amikor pedagógusok foglalkoztatására biztosít anyagi fedezetet; vagy úgy szervezi meg a szakképzést, annak ellenére, hogy önök szétverték, úgy szervezi meg, hogy az lehetőséget biztosít majd a gazdaság számára. Tehát nem azokban a szektorokban fogja az állam a kiadásokat csökkenteni a bérgazdálkodás területén, ami az emberek szolgáltatásait illeti, és ami fejlődésre, gazdasági növekedésre lehetőséget biztosít, hanem a központi szervezeteknél, és hozzálát - miniszterelnök úr ezt ígérte a Fidesz-frakcióban, és ezt várjuk el -, a következő év tavaszán hozzálát a nagy ellátórendszerek átalakításához, és ez különleges feladatot ró majd a törvényhozásra is.

Nemcsak a költségvetés elfogadásáról van itt szó, hanem arról is szó van, hogy ezeknek a rendszereknek az újjászervezését is meg kell ejteni; csak tudják, nem úgy, ahogy önök tették. És ez óriási felelősséget ró minden törvényhozó képviselőtársamra. Önök ezzel az országgal szemben, az emberek véleményével szemben, az emberek érdekeivel szemben, az emberek véleményének, akaratának figyelembevétele nélkül próbálták meg átszervezni, diktátumokkal, diktatúra formájában (Moraj az MSZP soraiban.) a magyar egészségügyet, a magyar oktatásügyet. Önök nem kérdeztek, csak bezártak; önök nem kérdeztek, csak megszüntettek, leépítettek és megszorítottak. Mi azonban úgy szeretnénk átalakítani ezeket az ágazatokat, hogy megnyerjük hozzá a magyar társadalom támogatását, hogy érdekeltté tegyük a falvakat, városokat, közösségeket (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból.), és megpróbáljuk megtenni azt, amire önök képtelenek voltak, döntő mértékben azért, mert alkalmatlanok voltak a feladat ellátására. Mi meg fogjuk tudni győzni az embereket arról, hogy ez az új rendszer jobb lesz, és az ő érdekeiket fogja szolgálni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Szerény a srác!)

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném arra is fölhívni a figyelmüket, hogy mi jelenti ebben a költségvetésben a jövőt. Az a meggyőződésem, hogy ebben a költségvetésben az a fajta gazdaságpolitika jeleníti meg majd a jövőt, amely a családok és a hazai kis- és középvállalkozások számára biztosít támogatási lehetőségeket. Világos, hogy ez a költségvetés és a hozzá kapcsolódó gazdaságpolitika és törvényhozás majd munkavállalásra és családalapításra ösztönöz mindenkit. Ez a társadalmi küldetése, és a mi véleményünk, a mi álláspontunk szerint a munka vállalása, a munka és a családalapítás jelenthet ebben az országban olyan jövőt, ami tartós fejlődést eredményezhet.

Megvannak a költségvetésnek a kényszerei, kényszer hatására, a szocialisták kormányzásából eredő kényszer hatására születtek a válságadók, hogy tartani tudjuk az idei hiánycélt, és teljesíteni tudjuk a jövő évit. Ez különösen fontos abban a helyzetben, amikor önök eljátszották az ország iránti bizalmat, önök eljátszották ennek az országnak a szavát, és nekünk kell visszaállítani. Lehetőséget jelent az elmúlt húsz év legjelentősebb adócsökkentése, amelyet végrehajtunk, és a jövőt jelenti a családok és a vállalkozások támogatása.

Ehhez kérünk minden parlamenti képviselőtársamtól támogatást. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Orbán Viktor távozik az ülésteremből.)