Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! A miniszter úrtól most azt hallhattuk, amikor a fényezhetetlent próbálja fényezni. Ha emlékeim nem csalnak, akkor ez durván már az ötödik vagy hatodik nekifutása ebben a kormányzati ciklusban a felsőoktatási törvénynek, és azt kell látnunk, hogy minden eddigi nekifutás mindig valahol az alkotmányosság és a jog göröngyein úgymond megbotlott, megbicsaklott. Mindegyik esetben voltak törvényességi, alkotmányossági kifogások, és ezek többsége bizony megalapozottnak is bizonyult. És az a helyzet, hogy a mostani módosításokkal előálló új, immár egységesnek mondott, ám valójában kevésbé mondható egységesnek… - szóval, ez az új felsőoktatási törvény sem biztos, hogy stabil lábakon áll.

Ne felejtsük el azt, hogy még nem tudjuk egyébként, hogy a HÖOK fordul-e Alkotmánybírósághoz, vagy sem, jóllehet mondott ilyen szándékot, és ne felejtsük el azt, hogy a jelen törvényben szerepelnek olyan passzusok, amelyekkel kapcsolatban korábban a Fidesz adott be szintén az Alkotmánybírósághoz aggályokat, illetve aggályokat megfogalmazó felvetéseket. Ez egészen konkrétan azon módosításhoz kapcsolódik, amit nem oly régen Gusztos Péter és Szabó Zoltán képviselő úr nevével fémjelezve szavazott meg a Ház, és kifejezetten olyan kérdésekről van szó, amelyeket kormányhatáskörben kívánnak szabályozni, jóllehet törvényi szinten kellene.

Tehát egyáltalán nem tűnik megnyugtatónak a helyzet továbbra sem, és ha ezt az egészet belehelyezzük a négyéves kormányzati ciklusba, akkor bizony azt kell mondani, hogy ilyen a magyar jogalkotásban még nem volt, hogy egy tárca az egész kormányzati idő alatt képtelen legyen megbirkózni egy szaktörvény előállításának problematikájával anélkül, hogy ne húzta volna magára újra és újra a törvénysértés és az alkotmánysértés kevésbé nemes ódiumát.

Itt egész egyszerűen, tisztelt képviselőtársaim, úgy tűnik, hogy nem egyszerűen csak az Oktatási Minisztérium szakmai felkészültségével van baj, hanem a miniszter úrnak, és ebből a szempontból a kormány egészének, a politikai vezetésnek az alkotmányhoz való viszonyával is komoly problémák vannak. Én azt gondolom, hogy aki magát demokratának vallja, az nem követ el olyan természetű bakikat sorozatosan, egymás után - ha szabad így fogalmazni, majdhogynem szándékosan -  ami újra és újra beleütközik az alkotmányba, és egy demokrata miniszterelnök sem enged ilyet kormánya egyik tagjának sem.

Ez a felsőoktatási törvény, ami ily módon most előállni látszik, sajnos egy félig kész háznak tűnik, hiszen továbbra sincsenek olyan komoly szakmai természetű dolgok ebben rendezve, ami arról szólna, hogy, mondjuk, a mesterképzések majdani módja hogy és mint nézne ki, nincsenek összerakva ebből a szempontból. Elég voluntarista, mert kötelezően mindenkire nézve 2006-os bevezetést előír, anélkül, hogy a tényleges rákészülés, felkészülés minden szempontból, mindenhol megnyugtató lenne. És nem világos az sem, hogy hogyan reagál majd a munkaerőpiac minderre, nem világos az sem, hogy az így megszerzett, alapképzésen megszerzett képzettség mire jogosít fel bárkit is. Nem gyakorlatiképzés-orientált a szándékokkal ellentétben, mert sajnos sem a financiális oldal, sem pedig a most kialakított tervezetek nem ebbe az irányba mutatnak. Jóval kevesebben mehetnek továbbtanulni, és az sem világos, hogy akik továbbmennének, azok majd mit tesznek, és milyen feltételekkel tehetik meg. Ezek bizony a törvénynek olyan természetű hiányosságai, amelyeket elég nehéz jó szándékkal elfogadni.

Az egész felsőoktatási törvénynek a mostani módosításai, amit az alkotmányügyi bizottság próbált megtenni, sajnos a bizottság összes jó szándékát nem megkérdőjelezve azt kell mondani, hogy a törvény egészének problematikus voltát nem tudják orvosolni. És hogyha a miniszter úr egy kicsit alaposabban tanulmányozott volna olyan természetű kifogásokat, amelyeket a felsőoktatáshoz kapcsolódóan olyan szakmai civil szervezetek készítettek, amelyek számára nem az az alapvető kérdés, hogy az egyetemi vagy a főiskolai irányítás a napi politikai szinten hogy és mint történik, akkor bizony érdemes lett volna meghallgatni az ő szavukat is, ami kifejezetten arra vonatkozik, hogy ez a törvény, ami így előáll, nem fogja a felsőoktatás működési szabályait, a szereplők jogait, kötelességeit a hatálybalépés esetén sem világosan és egyértelműen meghatározni és rögzíteni. Hiányzik a törvénytervezetnek továbbra is a koncepcionális alapja.

A reform önmagában sajnos, miniszter úr, nem érdem, a reformot azért kell csinálni, hogy valami komoly változást tudjunk elérni. Itt a bolognai típusú képzésre való átmenet egyetlen komoly szándékán túlmenően, ami szintén problémás jó néhány vonatkozásban, sajnos egyéb koncepciót a törvényben felfedezni nem lehet. Nyugodt szívvel ezt támogatni nem fogjuk tudni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)