A felszólalás szövege:
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon kellemes dolog, amikor 2 perc 40 másodperce van az embernek költségvetési vitában felszólalni, és főleg utolsóként, főleg azért, mert megint az agrárhelyzetről szerettem volna néhány gondolatot mondani - de nem fogom megkímélni tisztelt képviselőtársaimat. Nagyobb hozzászólásra készültem, remélem, lesz időm elmondani a többi napon.
De annyit azért feltétlenül el kell mondani, hogy az Országgyűlés nem tárgyalta meg az agrárgazdaságról szóló jelentést a költségvetés vitája előtt, tehát a kormány törvényszegést hajtott végre. Sajnáljuk, hogy ez megtörtént, de úgy gondoljuk, hogy ezt feltétlenül szükséges kijelenteni, mert valóság.
Azt is el kell mondanunk, hogy a rendszerváltás óta először fordult elő, hogy a mezőgazdaság kevesebb pénzt, kevesebb támogatást kap, mint egy évvel korábban. Különösen érthetetlen ez a kormányzati szándék akkor, ha az európai uniós csatlakozást megelőző évben, éppen a 2003-as esztendőben fog ez bekövetkezni, amikor a mezőgazdaság számára kimondottan a nemzeti támogatások növelésében kellett volna a kormányzatnak gondolkodni.
Medgyessy Péter miniszterelnök úr többször nyilatkozott arról, hogy 20 százalékkal kívánják emelni az agrártámogatásokat. Ezzel szemben a földművelésügyi tárca főosztályvezetője a mezőgazdasági bizottság ülésén arról tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy 2003-ban 230 milliárd forint körül lesz, 2002-ben az agrártámogatások összértéke pedig 190 milliárd forint volt, és ez a matematika szerintük helyes.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy 2002-ben 9,7 milliárd forint, majd a zárszámadási törvény elfogadását követően ismételten mintegy 60 milliárd forint került az agrárbüdzsébe, így ezt az évet már 260 milliárd forintos összegű támogatással zárjuk. Látható, hogy ezt az összeget 2003-ban a háromévi előirányzatnak megfelelően legalább... - ha ismerjük az 1997. évi XCIV. törvényt, ami kimondja, hogy az infláció és a GDP évenkénti növekedésével arányosan kell a támogatásokat emelni, ezek szerint a magyar mezőgazdaságnak 281-285 milliárd forintra lenne szüksége törvény szerint is. Természetesen tudjuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy ennél jóval-jóval több pénz kellene az európai uniós csatlakozáshoz, remélem, hogy ez még így is meg fog egyszer valamikor történni.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
(23.40)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi XCI. törvényből idézzek. Ennek a 2. §-a így szól: "A kormány kialakítja és az Országgyűlés elé terjeszti az agrárpolitika középtávú tervét, valamint a földművelésügyi miniszter útján jelentésben évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, a főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a tett intézkedésekről, valamint az 1. § (1) bekezdése szerint biztosított költségvetési támogatás felhasználásáról. A jelentés elfogadásáról az Országgyűlés a következő évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtását megelőzően határoz."
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tévednek, ez a törvény így nem került beterjesztésre, az agrárgazdaságról szóló jelentést a parlament nem tárgyalta meg, tehát megállapíthatjuk, hogy a kormány törvénysértést követett el a 2003. évi költségvetés benyújtása kapcsán. Természetesen tudom, hogy ez a kijelentés érdemben nem befolyásolja a költségvetést, éppen ezért felszólalásomban a benyújtott agrár-költségvetés néhány kiemelkedő gondolatára szeretnék kitérni.
Ha gondolatban és a valóságban magunk elé idézzük a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési támogatások 2001. és 2002. évi költségvetésben szereplő legfontosabb tervszámait, akkor megállapíthatjuk, hogy a 2003. évi költségvetés megközelítőleg 32 milliárd forinttal, vagyis 16 százalékkal haladja azt meg, de azt is csak úgy - nehogy mindenki örüljön -, ha a hazai kofinanszírozáson túl az Európai Unióból származó 18,6 milliárd forintot is hozzáadjuk.
(21.10)
Emlékeim szerint aggályos az állami költségvetésben az európai uniós pénzek ilyen formájú megjelenítése, de úgy gondolom, ennél szakavatottabb személyek ezt majd el fogják dönteni.
Ha tehát ezt a 18,6 milliárd forintot levonjuk, és a magyar költségvetésből származó támogatást nézzük csak, akkor a növekmény mindössze 13,4 milliárd forint az eredeti költségvetési előirányzathoz képest, és ez már csak 6,9 százalékos növekedést mutat. Még súlyosabb a kép az ágazat szempontjából, ha a 2002. év során az Orbán- és a Medgyessy-kormány évközi lépéseit is figyelembe vesszük; az általános tartalék terhére és a zárszámadási törvény keretei között az ágazat további 69,7 milliárd forintos támogatást kapott. Így 2002-ben az ágazat számára az állami költségvetésből nyújtott támogatás mértéke meghaladta a 264 milliárd forintot, ennél még a 226 milliárd forint is jóval kevesebb, tehát a benyújtott költségvetés.
Az 1997. évi XCIV. törvényt ismételten néhány gondolatban idézem. A XCIV. számú törvény az agrárgazdaság fejlesztéséről szól, és az 1. §-a a következőképpen szól: "A költségvetés évenkénti elfogadása során az Országgyűlésnek biztosítani kell, hogy az agrárgazdaság, benne a mezőgazdaság közvetlen céljaira reálértéken legalább a bruttó hazai termék évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatást lehessen fordítani." A törvény ezt többek között az Európai Unióhoz való támogatási hátrány csökkentése érdekében írja elő.
A fenti értelmezésből, illetve abból kiindulva, hogy 2002-ben az állami költségvetésből az agrár- és vidékfejlesztési támogatások összege meghaladta a 264 milliárd forintot, figyelembe véve a 2003-as GDP és az inflációs növekedési prognózisokat, az agrártörvény értelmében minimum 24-25 milliárd forinttal kell növelni 2003-ban a mezőgazdasági támogatások mértékét, aminek így összességében el kell érnie a 288-289 milliárd forintos összeget. Azt gondolom, ez az összeg még mindig nem elég ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság az európai uniós felzárkózási programban gyorsított ütemben tudjon csatlakozni, felzárkózni, de mégis nagyon sok ponton segítségére lehetne a magyar mezőgazdaság termelőinek, gazdálkodóinak, gazdáinak.
Engedjék meg, hogy néhány, de tényleg csak néhány nagyon konkrét felvetést idézzek még az FVM-költségvetésből. A mezőgazdasági beruházások támogatási összegének nominális csökkenése az előző évihez képest még akkor is megdöbbentő, ha figyelembe vesszük azt, hogy a SAPARD-program keretei között is igényelhető, bizonyos beruházási célokra szóló támogatás kevesebb. Itt emelendő ki, hogy ebbe a körbe tartoznak a géptámogatások, amelyeket az idén a kormány felfüggesztett, így egyesek kényszerből késleltetik gépvásárlásukat, s vélhetően a 2003. évi támogatásból fogják majd csak részben kielégíteni ezeket a lehetőségeket.
A piacrajutási támogatások mindössze 4 százalékos növelése előrevetíti azt, hogy forrás hiányában az MSZP-kampány során hirdetett agrárpiaci rendtartási reformot várhatóan nem lehet érdemben végrehajtani. Vélhetően minimális kozmetikázásra kerül csak sor, ami elsősorban a döntéshozatali intézményrendszert érinti csak, ahol egyes, az MSZP-hez közel álló érdekképviseleti, illetve szakmai szervezetek szerepének növelése a cél. Emlékeztetni szeretnék, hogy a mai agrárkormányzat számos vagy mondhatni, majdnem minden egyes tagja vagy a kamarából, vagy a MOSZ-os lobbisták köréből került ki.
Harmadik megjegyzésem: az agrártermelési támogatások 9,8 százalékos növelése, figyelembe véve, hogy az itt alapvetően költségcsökkentő, valamint a földalapú jövedelemkiegészítő támogatásokról van szó, jelentős problémákat vetít előre; de azt hiszem, a földalapú támogatásokról ma már volt szó, tehát ezt érdemben nem kívánom tovább mondani.
A költségvetés sehol sem tartalmaz a családi gazdaságokra, illetve a kis- és középüzemekre elkülönített támogatási forrást, egyedül a tervezet 32. §-ában említi meg kiemelten az egyéni gazdaságokat, ahol is arról rendelkezik, hogy várhatóan 10 milliárd forint kezességvállalást különítenek el birtokfejlesztési célra adott hitelekre. Úgy gondoljuk, ez is még egy nagyon bizonytalan megfogalmazás.
Többek között a költségvetésből nem tűnik ki, hogy a tárca megfelelő pénzt fordítana jövőre az európai uniós csatlakozással összefüggő és elengedhetetlen intézményfejlesztésekre is. Úgy gondoljuk, az Agrárintervenciós Központ támogatását, fejlesztését kimondottan fontos célként kellene kezelni. A tárca költségvetésében nem találtam nyomát az integrált mezőgazdasági információs és ellenőrzési rendszer fejlesztéséhez szükséges forrásoknak. Tudjuk, hogy az európai uniós támogatási rendszer lehívásának egyik elengedhetetlen feltétele ennek az intézménynek a támogatása és fenntartása.
Sorolhatnám még az állat- és növény-egészségügyi intézmények alaptevékenységük során keletkező komoly gondjait, de néhány gondolatban még szeretném a legfontosabbakat összefoglalni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2003-as költségvetési terve mind a racionális várakozások, mind a kampány-, illetve a kormányígéretek alapján csalódást okoz az ágazat szereplőinek. A 2002. évi teljes támogatásokat messze alulmúló támogatási összeg nem segíti megfelelő mértékben a magyar termelők felkészülését az európai uniós csatlakozást követő sikeres gazdálkodás lehetőségére. Nem koncentrál forrásokat olyan területekre, amelyekre a szakmai követelmény a közvélemény szerint az európai szinttől való elmaradás miatt elengedhetetlenül szükség lenne, gondolok itt a gépvásárlásokra és a beruházásokra.
Az ágazat legnagyobb nehézségekkel küszködő, így leginkább támogatásigényes rétegének, a családi kis- és középüzemeknek semmiféle többlettámogatásra utaló jelét sem találtuk a tervezetben, illetve a benyújtott költségvetésben. A minden területen növelt saját bevételi tervekkel a kormány a gazdálkodókra és a polgárokra háruló díjtételek növelését okozza, amelynek a mértéke várhatóan meghaladja a tervezett infláció nagyságát.
Az európai uniós csatlakozáshoz szükséges intézményfejlesztési lépések forrását a költségvetés nem teremti elő, amelynek a csatlakozást követő súlyos gazdasági következményei lehetnek, ezért javaslatképpen képviselőtársaimmal több olyan konkrét módosító javaslatot terjesztettünk elő, amely nagymértékben segíti az agrárágazat kibontakozásának lehetőségét.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egyetértve a dél-alföldi gazdákkal, akik megfogalmazása szerint most már aztán betelt a pohár, úgy vélem, tényleg ideje lenne a kormánynak tenni valamit a sertéspiacon jelenleg uralkodó káosz megszüntetésére, már csak azért is, mert a sertés hónapok óta lenyomott felvásárlási ára nem csupán e térségnek a lakóit érinti érzékenyen, hanem minden olyan magyar háztartást, ahol a jószágtartás ad némi kiegészítő jövedelmet.
Nemcsak elfogadhatatlan, de gusztustalan, sőt - hogy stílszerű legyek - egyenesen disznóság, ahogy a vidéken élő sertéstartó gazdákkal kényük-kedvük szerint szórakozhatnak a húsfeldolgozók. Ezek az emberek végső elkeseredésükben most az utakra készültek, és a hétvégén kivonultak. Azokat a magyar parasztembereket, akiket a leleményességük, a szorgalmuk, továbbá a szaktudásuk alapján az uniós gazdák méltán tekintenek máris versenytársuknak, akik nem halat és nem hálót kérnek, hanem csak azt, hogy engedjék őket a víz közelébe, demonstrálásra kényszeríti a kormány? Hol van itt a sokat emlegetett szociális érzékenység, tisztelt miniszter úr? (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Micsoda dolog az, hogy a dán befektető már ott szemléli a gádorosi határt a 40 ezer sertés kibocsátására alkalmas telepének az építéséhez, miközben a magyar gazdának felkopik az álla a már megalázó 190 forintos kilogrammonkénti felvásárlási áron? Ki fogja ezeknek az embereknek pótolni a kiesett jövedelmét, ha a környék jelenlegi hústermelői kapacitását egyetlen külföldi érdekeltségű cég fogja az önök asszisztálása mellett a jövőben megtermelni?
Tisztelt Miniszter Úr! Számolnak önök azzal, hogy hány település önkormányzatát sodorják a csőd közelébe, ha az emberek ezrei állnak majd sorba a segélyért? Azok, akik eleddig, ha szerényen is, de eltartották magukat és a családjukat a háztáji állattenyésztésből?
A magyar parasztember gazdálkodni akar, teszi a kötelességét, de tisztában van a jogaival is. Az elmúlt egy héten több fórumon, így a nagymágocsi fórumon három kérést fogalmaztak meg, amelyeket szeretnék tolmácsolni ön felé:
1. A kormányzat azonnali hatállyal 265 forintos egységáron vásárolja fel a feldolgozásra alkalmas sertéseket.
2. A felvásárolt sertéseket bérvágásként dolgoztassa fel a húsipari cégekkel.
3. Az ebből készült termékeket a közelgő húsvéti ünnepek előtt önköltségi áron értékesítse a fogyasztóknak.
A dél-alföldi sertéstenyésztők álláspontja szerint félő, hogy a sertéságazat összeomlása veszélybe sodorhatja még az európai uniós népszavazás eredményét is.
Kérem a tisztelt miniszter urat, emlékezzen arra: “cselekedni, most és mindenkiértö.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Én értem, hogy ön mit mond, csak az a baj, hogy a gazdák ezt nem így érzik, és én sem így érzem.
Azok a beavatkozások, amelyekről ön az FVM részéről nyilatkozott, valószínű, hogy igazak lehetnek, de akkor, amikor az elmúlt hét szombatján 215 forintot fizetnek a gazdáknak egy kilogramm sertéshús felvásárlása után szerződéses áron, azt hiszem, kétségbe kell vonjam az ön mondatait. És hadd említsek meg egy olyan gondot, ami az interpellációmban beadásra került, de nem volt alkalmam akkor elmondani.
A ma a húspiac 16 százalékában jelen lévő kistermelőknek jelentős részben az árbevételét lenyúlják a feldolgozók. Egy konkrét példát hadd mondjak ezzel kapcsolatban: a bevizsgált minőségi sertések után járó 700 ezer forintos állami támogatást nem fizették meg a kistermelőknek, ugyanakkor a húsipari vállalat egy kft.-jén keresztül mintegy 70-80 kilós (Az elnök jelzi az idő leteltét.) sertéseket vásárolt fel. Azt gondolom, hogy…
ELNÖK: Képviselő úr, tájékoztasson, hogy elfogadja-e vagy sem…
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): …ezek a problémák olyan problémák, amelyeket a minisztériumnak orvosolni kell - erre nem látok garanciát.
Nem fogadom el a választ. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy amikor ennek a vitanapnak az összehívása megtörtént, sok mindenre gondoltak a gazdák, akik erről híreket olvastak, de talán azt nem, hogy eddig ezen a délelőttön nagyon kevés számukra érthető és számukra feldolgozható adat, javaslat hangzott el. Számtalan képviselőtársam arról beszél, hogy milyen támogatások, illetve a támogatások fő összegében milyen milliárdok fognak az agrárágazat rendelkezésére állni 2004-től. Azt gondolom, ezt megelőzően a napi aktualitásról, a napi helyzetről, a napi gondokról is illik szólni, és majd azután kívánok néhány javaslatot tenni a tisztelt kormány képviselőinek, hogy melyek azok a legfontosabb kérdések, amelyek elhalaszthatatlan megoldásokat kívánnak.
Először is azzal kezdem, sajnálattal vettük tudomásul ez évben, valamikor februárban, hogy a 2003. évi támogatási rendszer messze nincs olyan állapotban, mint az európai uniós megállapodások alapján kellene. A támogatási összeg is jóval elmarad a valós igényektől, erről ma már többször is hallottunk, de meggyőződésem szerint ezek a támogatási igények jóval alacsonyabbak is, jóval alacsonyabb szinten valósíthatók meg, mivel ezt az évet is megközelítőleg mintegy 50 milliárd forint olyan áthúzódó determináció terheli, ami sajnos nem az ágazat fejlődését és sikerét jelentheti.
Többször elhangzott az is, hogy megfelelő SAPARD-források állnak rendelkezésünkre. Valóban rendelkezésre állnak, de nem tartom szerencsésnek, hogy a SAPARD-forrásokat, eleve az uniós forrásokat beleépítette a tisztelt kormányzó párt az ez évi támogatási rendeletbe, mert így egyből fals és megítélésem szerint valótlan számok kerültek a támogatási rendszerbe. Az a 238 milliárd forint, amely az ez évi támogatási szintet jelenti, tehát mintegy 60 milliárd forinttal kevesebb, és már így is látjuk azt, hogy milyen gondokat és problémákat okoztunk önmagunknak és az ágazat valamennyi képviselőjének, részben képtelen helyzet elé állítva őket.
Fontosabb változások a támogatási rendszerben sajnos nem voltak találhatók, és úgy tűnik, ezt az évet már így kell végigvinni. Holott meggyőződésünk szerint az ez évi támogatásokat már az uniós támogatási rendszerhez kellett volna igazítani mint felkészítést is. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a SAPARD-források és a SAPARD-támogatások messze nem olyan könnyen elérhetők, mint ahogyan a sajtó és a kormánypárti képviselők nyilatkoznak. Tudjuk, hogy rendkívül szigorú pályázati rendszerrel, rendkívül szigorú feltételekkel állnak rendelkezésünkre. S ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez mind utófinanszírozás, ami a mai magyar mezőgazdaságban azzal a tőkeellátottsággal, ami létezik, ez szinte kivitelezhetetlen számunkra.
S most akkor kicsit a mai helyzetről, az aktuális agrárhelyzetről. Az a rendkívül nehéz, hosszú téli időjárás, amely komoly gondokat okozott az ágazatban élőknek, vállalkozásoknak, gazdáknak, kivétel nélkül minden egyes szereplőnek, és kimondottan az Alföld vonatkozásában ez még fokozottabban érezhető, az a késői kitavaszodás, amit megélünk - talán a mai nap az első igazi tavaszi nap -, rendkívüli hátrányba és rendkívüli időeltolódásba sodorta a gazdasági tevékenységeket. Érezzük, hogy bizonyos területeken takarmányhiányok vannak, bizonyos területeken takarmányfeleslegek vannak, ugyanakkor mindenki érzi, teljesen mindegy, hogy az ország melyik sarkában él és gazdálkodik, hogy olyan nyomott takarmány- és gabonaárak vannak, amelyek messze-messze nem fedezték és nem fedezik azokat a költségeket, amelyek általában ekkorra felhalmozódnak a raktározás vonatkozásában.
A késői kitavaszodás eredménye még az is, hogy a talajmunkák, a növénytermesztéshez mintegy 5,5 millió hektáron szükséges talajmunkák jelentős része késében van, illetve rendkívül komoly erőfeszítést jelent a gazdáknak, hogy ezeket a talajokat elmunkálják. S ezt még tetézik - ma itt már többször elhangzott - azok a fagykárok, azok a természeti károk, amelyek bekövetkeztek; a gyümölcsösről, szőlőről már volt szó. A kertészethez hozzá szeretném tenni, hogy azok a többletköltségek, amelyek mintegy 30-40 százalékkal jelentkeztek már az ágazatban, messze-messze nem térülnek meg a felvásárlási árakban, így a gazdák, a gazdálkodók, a kertészek ismét nehéz helyzetbe kerülnek. Ugyanakkor a fagy- és hókárok, amelyekre sajnos a kormányzat eddig nem reagált olyan mértékben, hogy segítséget nyújtana, ezek is komoly megterhelést és komoly gondokat okoznak mindannyiunknak.
Korábban árvízveszélyről beszéltünk, ma még belvízveszélyről kell az Alföld számos területén beszélni, ugyanakkor már aszályról is. Rendkívül furcsa helyzet alakult ki, egyes területeken már aszály van, más területeken pedig komoly belvízgond van még mindig. S itt az öntözésről kevés szó esett, valószínű, nem is fog rajtam kívül beszélni erről senki. Ismételten fel szeretném a kormány figyelmét hívni, hogy a magyar mezőgazdaság jövője, az intenzív gazdálkodás egyik alapja az öntözés. Öntözés nélkül hatékony növénytermesztést, kertészeti kultúrákat munkálni nem lehet.
(11.40)
Kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, segítsenek abban, hogy ez az ágazat ismételten a régi rangját vívja ki és működhessen. Van egy elavult műszaki háttér, komoly tőkehiány, amely, úgy gondoljuk, továbbra sem került feloldásra, éppen ezért e területek orvoslása nélkülözhetetlen.
Hátravan szűk 13 hónap az európai uniós csatlakozásig. Rendkívül kevés az időnk, rendkívül kevés az idő mindannyiunk számára. Azok a korábbi ígéretek, melyek az információ és az ismeretek átadásáról szóltak, ma még mindig nem jutottak el a gazdákhoz, gazdálkodókhoz, éppen ezért szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, itt az utolsó alkalom arra, hogy megfelelő költségvetési módosítással lehetőséget biztosítsunk ahhoz, hogy az ágazat felzárkózhasson, hogy az ágazat szereplői valóban olyan erősek legyenek, mint ahogy azt sokan gondolják vagy esetleg a gondolatainkban megfogalmazzuk.
Kétszer ad, ki gyorsan - szól a közmondás. Segítsünk az ágazatban, és ez az ágazati segítség a következőkben fogalmazható meg. Beruházások könnyen elérhetővé tétele szempontjából mintegy 30 milliárd forinttal szükséges megemelni a műszaki beruházások, gépek, beszerzések, ültetvénytelepítések lehetőségét; az önerőt, amely tudjuk, hogy ma még 25 százalék, a hozzáférhetőség kedvéért és a tőkehiány szempontjából 10 százalékra lenne szükséges csökkenteni, a vissza nem térítendő rész - Font képviselő úr erre már részben utalást tett - 30 százalékról 40 százalékra való emelésével, állami garanciákkal ez elérhető. A piacrajutási támogatásnál fontos, hogy azokat a piaci zavarokat, amelyek a tej-, baromfi-, hús-, sertéságazatban felmerülnek, rendezni kell. Nem később, hanem azonnal. Gráf képviselő úrnak köszönöm, hogy nagyon korrekten nyilatkozott erről a kérdésről, és elmondta azokat a gondolatokat, amelyeket részben én is szerettem volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2004. évi támogatási rendeletet, kérem önöket, fogalmazzuk meg, és ez év őszére terjesszük a parlament elé. A gazdáknak, a gazdálkodóknak szüksége van arra, hogy igenis ezt az időt felhasználhassuk arra, hogy május 1-jéig tiszta képet kapjunk, tisztán láthassunk. S még egy dolgot kérek önöktől: hogy a 2004. évi támogatások egész évre adható összege a csatlakozási időpontig, 2004. május 1-jéig a gazdákhoz rendelhető legyen, és utána gondolkodhatunk azon, hogy az új kihívásokban ilyen tőkésítés mellett milyen feladatokat, milyen lehetőségeket adunk a gazdák, a gazdálkodók számára.
Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy javaslatainkat gondolják meg, és még egyszer mondom: kétszer ad, ki gyorsan ad. Köszönöm szépen. (Taps.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt hetekben a következőket olvashattuk az újságokban, hallhattuk szerte az országban: összement az agrárbüdzsé, agrárpiaci gondok, országos demonstráció, elégedetlen gazdák, baljós üzenetek, leállított támogatások; egyszóval: válság. Egyértelmű, hogy a problémák gyökere közös. Kiderült ugyanis, hogy kevés a pénz. Még csak május van, és a tárca máris átcsoportosításokra készül, pluszforrásokat kér a kormánytól, egyelőre 3-4 milliárd forintos fedezetet.
De, tisztelt miniszter úr, tekintsük át az ágazati gondokat, amelyek gyors és hatékony beavatkozást igényelnének. A gazdák küzdenek a kemény tél utáni fagy- és hókárokkal, a ráfordított költségek pedig nem térülnek meg. Segítségre várnak. Nyomottak a gabona- és a takarmányárak is. A sertéstenyésztők sorra szervezik a helyi és az országos demonstrációkat az alacsony felvásárlási árak miatt, mert ebben az évben még a veszteségeiket sem tudják megtermelni. Ők is segítségre várnak. A baromfiágazatban a felvásárlási árak az önköltség alatt vannak. Egyre több termelő dönt úgy, hogy csökkenti vagy teljesen felszámolja az állományát. Ők is segítségre várnak. A tejfelesleg felszámolása csak önmagában 10 milliárd forintos többletet igényelne. Rövid az idő az uniós csatlakozásig, és jelen pillanatban leállt a géptámogatási pályázatok befogadása. Ez az egész ágazat számára elfogadhatatlan.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt mezőgazdasági kabinetje már a költségvetés megszavazása előtt jelezte, hogy kevés a forrás, 66 milliárd forinttal kevesebb, mint amennyi elengedhetetlenül szükséges lett volna. Akkori módosító javaslatainkban kerestük a megoldást a pénz hatékony elosztására. A kormánypárti képviselők ezeket sorra leszavazták. Ma már ennél világosabb, hogy ha ennek a felét pótolnák csak az ágazatban, akkor is némi javulást adnának. De a gazdák segítségre várnak. A problémákat meg kell oldani, az ágazatot talpra kell állítani a csatlakozás előtt.
A mi javaslataink ma is élnek. Kérem a miniszter urat és a kormánypárti képviselőket, hogy vegyék ezeket fontolóra. A mezőgazdaságból élők kormányzati segítségre várnak. Bízva a gyors és hatékony megoldásban, kérdezem miniszter urat: mikor remélhetnek végre valódi segítséget a gazdák? Mikor fogják végre fontolóra venni a javaslatainkat? Mikor kívánja a kormány elé terjeszteni a mezőgazdaság pótköltségvetésére vonatkozó javaslatokat?
Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, abban egyetértettünk, és ön is hivatkozott arra, hogy talpra kell állítani a mezőgazdaságot. De, elnézést kérek öntől, én az elmúlt egy év alatt ebből nagyon keveset tapasztaltam, nagyon keveset láttam. Sőt, ha ön a gazdákkal közvetlen beszélgetéseket folytatna, meggyőződésem szerint ilyen bátran ezeket a mondatokat nem merné az ország nyilvánossága előtt mondani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Az a gazdahitelprogram, amit önök megszüntettek, több ezer családot tett tönkre. A sertésfelvásárlás körül kialakult probléma több tízezer családot tett tönkre.
Tisztelt Miniszter Úr! Ne haragudjon, de a három kérdésből egyre sem válaszolt, a felvetett gondolataimra próbált csak reagálni. Mikor kapunk erre végső választ? Mikor lesz pótköltségvetés a mezőgazdasági keret bővítésére? Mikor fontolják meg javaslatainkat?
Válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amikor a benyújtott törvényjavaslatot végigolvastuk, nagy megnyugvással és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy ez a törvény számtalan vagy több ponton pontosít, kiegészít, és az európai jogharmonizációnak megfelelően nyújt segítséget. Ugyanakkor a törvény olvasása közben személyesen jutottak eszembe azok a gondolatok, amelyeket 1975-től mint vetőmagtermesztő éltem meg és élek meg napjainkban is. Végig látva azt a folyamatot, hogy a magyar vetőmagtermesztés az utóbbi 25 évében milyen átmeneteken és milyen buktatókon ment keresztül, azt gondolom, hogy egy kis történelmi visszatekintés feltétlenül szükséges a törvény végső konklúzióinak levonása előtt.
Tudjuk azt, ami már többször elhangzott, hogy Magyarországon több mint százéves hagyománya van a vetőmagtermesztésnek. Ennek nagyon örülünk, és azt hiszem, hogy ha őseink mezőgazdasági tevékenységére visszagondolunk, olyan nagy reklámot nem akarok különböző családoknak csinálni, de gondolom, hogy aki a témát ismeri, nagyon jól tudja, hogy milyen családi vállalkozásokban működtek ezek a vetőmagtermelők, -feldolgozók és -kikészítő üzemek. Ezek az akkori Magyarországnak, a vidéki Magyarországnak számtalan munkahelyét teremtették meg, amelyekre később természetesen a vetőmag-termeltető vállalkozások, vállalatok épültek fel mint állami vállalatok. Ezeknek a hagyományaira, azt gondolom, komoly szükség lenne; jó lenne, habár tudom, hogy e törvényben erre nincs lehetőség, de ezeket a mezőgazdasági történeti emlékeinket feltétlen meg kellene tartani, mert ez ugyanúgy a kultúránkhoz tartozik, mint annyi más történelmi lehetőség, esemény és helyszín.
Azt hiszem, hogy mielőtt továbbmennénk, ki kell jelenteni egy tényt, és ezt nem szabad sosem elfelejtenünk, hogy jó és biztonságos termést csak kifogástalan, jó minőségű vetőmagból tudunk előállítani. Ez mezőgazdászok és a mezőgazdaságban jártasok számára, gondolom, nem kérdés. Az utóbbi években volt ezzel kapcsolatban több felvetés, több gondolat. Örülök annak, hogy végül is a különböző támogatások mindig a jó vetőmaghoz, a megfelelő vetőmag-bizonyítvánnyal rendelkező gazdák számláihoz voltak kötve, mert ez az a garancia, ez az a biztonság, ami nélkül gyakorlatilag növénytermesztést folytatni nem lehet.
Visszatérve az előbbi gondolathoz, amikor azt mondtam, hogy a vetőmag-termeltető vállalatok privatizációja után gyakorlatilag ez a folyamat megtört Magyarországon, nyugodtan merem mondani, hogy attól a perctől kezdve, mikor ezek a területi központok felszámolásra kerültek, a magyar vetőmagtermesztés is megbukott és meghanyatlott. Már csak azért is, mert az a gesztorság, az a széles szakmai ismeret nem veszett el, de mivel nem volt tovább összerendezve, és együttműködés nem volt, így gyakorlatilag az akkori vetőmagtermesztő gazdaságok, gazdálkodók jelentős része, úgymond, felmondott vagy részben abbahagyta ezt a tevékenységet; akik továbbfolytatták, azok pedig, nyugodtan mondhatom, bérmunkásaivá váltak azoknak a privatizált cégeknek. Ilyen alapon az a komoly felhalmozott szellemi tőke, ami a vetőmagtermesztésben Magyarországon megvalósult, kialakult, sajnos az utóbbi időkben egyre szűkebb és egyre kisebb helyszínekre tud csak koncentrálódni, és elveszítette azt a súlyát és jelentőségét, amellyel még akár 15-20 évvel ezelőtt is bírtunk.
Ugyanakkor egy új szemléletnek és új divatnak is tanúi vagyunk a vetőmagpiacon, mert mindig a jobban kiszerelt, a különböző színes tasakokban és különböző formációkban kiszerelt vetőmagok tudnak sikeres piaci bemutatkozást elérni, még akkor is, ha nem biztos, hogy ennek a beltartalmi értéke minden esetben az adott tasakon vagy kiszerelt csomagon fel van tüntetve.
(19.40)
Nagyon sajnálom azt, hogy az elmúlt években számtalan növénynél, növényféleségnél, kertészeti termékeknél ez a piac átrendeződött. Ma Magyarországon a kukoricatermesztés jelentős részében külföldi vetőmagokban vagy annak a magyarországi továbbszaporításában gondolkodhatunk, és ezeket a fajtákat vetjük, aránylag kevés területen kerültek már magyar fajták a magyar földekbe. Szántóföldi növényként a búza jelentős része szerencsére még mindig magyar vetőmagot fogad, és magyar vetőmaggal kerülnek ezek a területek bevetésre, de már a cukorrépánál, repcénél, napraforgónál, netalántán borsónál, szántóföldi borsónövényeknél már érezhető, hogy ez nem igaz, itt már a világ minden tájáról mindenféle fajtát, mindenféle szaporulati fokot termesztünk és termelünk.
A kertészeti kultúráknál szintén komoly változás történt, mert azok a kertészeti kutatóintézetek, amelyek korábban vetőmag-előállítással foglalkoztak, megrekedtek, állami fejlesztést később már nem kaptak, és ma már csak a hagyományaikból, jelentős részben a hagyományaikból élnek, és próbálják tengetni a szűkös életüket, mivel a kertészeti termékek jelentős részénél is a holland és az európai uniós nagyobb kertészeti kultúrával vagy komolyabb kertészeti és vetőmag-termesztési kultúrával rendelkező kutatók és nemesítők anyagai vannak Magyarországon. Természetesen itt is az utóhasznosítás, az utótermesztés már elterjedt, de mégis azt kell mondani, hogy az igazi szellemi tőke ezekben a kultúrákban, ezeknél a növényi vetőmagoknál nem magyar, amit nagyon sajnálhatunk. Ilyen szempontból tehát részben komoly piacvesztést is elértünk, amit azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz majd kiküszöbölni és megoldani.
Mindenesetre meggyőződésem szerint jó minőségű vetőmagra feltétlenül szükség van az elkövetkezendő időszakban, és a jó minőségű vetőmag egyik alapfeltétele, hogy ezt a törvényt, amennyiben elfogadásra kerül, megfelelő szigorúsággal, megfelelő következetességgel kell végrehajtani, illetve azokat a szabályokat, amelyek ebben a törvényben vannak; illetve néhány módosító indítványt fogunk hozzá tenni, nem jelentős mértékűt, de biztos, hogy néhányat feltétlenül szükséges benyújtanunk. Ezek inkább csak kiegészítik, illetve javítani kívánják a vetőmagtermesztés szabályozását, amelyről tudjuk, hogy jogharmonizációs szabályok. Éppen ezért én bízom abban, hogy ez a törvény a zárószavazás során a parlament mindkét oldalának a támogatását bírva olyan törvénnyé válik, ami a magyar mezőgazdaság és a magyar növényfajták elismeréséről szóló törvényként mindannyiunk számára elfogadható lesz.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés agrárfejezetéhez szeretnék hozzászólni. Amikor készültem a felszólalásomra, végigolvasva a törvénytervezet agrárfejezetének főbb számait, elgondolkodtam azon, hogy ebből mit tudnak, mit éreznek azok a gazdák, gazdálkodók, akik ebben a szép időben - habár azóta este lett, amióta készültem - nagyon szép munkákat végeznek a mezőgazdaság különböző területein. A legszebb őszi munkák között szántanak, vetnek, kukoricát takarítanak be, cukorrépát szednek, állataikat gondozzák, utolsó terményeiket gyűjtik össze a kertjeikben, s hosszan sorolhatnám még azokat a munkákat, amelyek ma folynak az ágazat széles területén.
Azzal kapcsolatban, hogy mit értenek és mit tudnak a gazdák erről a költségvetésről, sajnos nagyon egyértelmű a válasz: semmit. Nem érzik és nem tudják, hogy mit tartalmaz az agrárköltségvetés. Meg lehetne kérdezni, hogy miért van ez. A szocialista kormányzat 2002-ben azt mondta, hogy felkészíti a gazdákat az európai uniós csatlakozásra, és minden feltételt megteremt azért, hogy valóban kiemelt ágazatként kezeljük a gazdálkodótársadalmat. Ma már tudjuk, hogy az uniós csatlakozásra való felkészítés nem történt meg, éppen ezért ma a gazdák, gazdálkodók jelentős részének fogalma sincs arról, hogy a következő napok mit hoznak a számukra, nemhogy a 2005-ös költségvetés.
Megkérdezhetnénk azt is, hogy mi foglalkoztatja a gazdákat, a gazdálkodókat. Azok az eladatlan gabonakészletek, amelyeket megtermeltek ebben az évben. Korábban volt olyan nyilatkozat, hogy a szocialista kormányzat támogatásával jött létre az az óriási gabonamennyiség, ami szokatlan az elmúlt aszályos évek után, holott az időjárás segített hozzá bennünket, hogy ilyen termésátlagok szülessenek. Az országot járva mindenütt betakarítatlan kukoricaterületekkel, eladatlan kukoricakészletekkel találkozunk, répaprizmák sorakoznak az utak szélén, és nem tudjuk, hogy mi lesz a C-répával, az esetleges többletterméssel, egyáltalán a jövő évi termelésre van-e még lehetőségünk, kilátásunk.
S még egy dologról nem szóltunk ma, amikor az agrárköltségvetésről beszéltünk, az energiaárak emelkedéséről, arról a drasztikus áremelkedésről, amely nagymértékben befolyásolja minden egyes gazdának, minden egyes vállalkozásnak, vállalkozónak az éves jövedelmi szintjét. Ilyen 240-242 forintos gázolajárakkal, még a legkorszerűbb gépek használata mellett is elgondolkodtató, hogy egyáltalán mezőgazdasági tevékenységhez fogjon-e valaki ma Magyarországon.
Egyre nehezebbek a gazdasági körülmények. Az elmúlt év végén, illetve ez év elején - erről már hallottunk - különböző rövid lejáratú hiteleket átváltottak hosszabb távú hitelekre. Úgy gondolta a kormányzat, hogy ez megfelelő segítséget, támogatást fog nyújtani a gazdálkodók jelentős részének. Szeretném azért elmondani, hogy ezek a támogatások hírül sem a biztonságot, hírül sem a megélhetést fogják jelenteni ezeknek a vállalkozásoknak vagy gazdálkodóknak, hanem csak az agonizálásukat hosszabbítják meg. Várható, hogy a rossz termelési szerkezetű vállalkozások és gazdálkodók élete sajnos be fog fejeződni az elkövetkezendő pár évben. Ehhez nyújtott segítséget az agrárkormányzat ezekkel a hitelekkel, amelyek nagy része meggyőződésem szerint külön problémát jelent a 2005-ös költségvetésben a különböző determinációk miatt, amelyek növelik a költségvetés terheit 2005-ben és a későbbiek során is.
Azt is megkérdezhetnénk, hogy miért van ez így. Meggyőződésem szerint azért, mert ebben az évben sem történt semmilyen előremutató lépés. Sodródik az agrárágazat. Nincsenek meg a megfelelő elképzelések, tervek és lehetőségek. A gazdáknak meglennének, de sem a kormányzat munkájában, sem az agrárköltségvetésben nem érezzük azt, hogy mik a prioritások. Akármihez fog ma Magyarországon egy gazdálkodó, nem tudja és nem érzékeli, hogy a következő hónapok milyen agrárintézkedései - vagy elmaradt agrárintézkedései - miatt fog csődbe vagy lehetetlen helyzetbe kerülni. Éppen ezért nagyon hiányolom személy szerint - és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is hiányolja - azt a koncepciót, amely nélkül hosszú távon tervezni ma a mezőgazdaságban nem lehet.
(17.20)
Meg lehetne kérdezni azt is, hogy mit ígértek önök itt az elmúlt hónapokban, elmúlt egy-két évben. Itt már többen hivatkoztak Medgyessy Péter korábbi kormányfőnek “Egyetértésben a nemzettelö... - megjelent nyilatkozatokkal; itt hadd emeljek ki egy mondatot, ami úgy szól, hogy helyreállítják az agrártermelők működési és versenyképességét.
Meg szeretném kérdezni, hogy az a négy sor, ami a Gyurcsány-kormány agrárprogramját érintette, ezt jelenti-e. Tragédiának tartom, ugyanakkor megalázónak minden ágazati dolgozó számára. Ezzel szemben ma egy kiszámíthatatlan, minimális jövőkép nélküli, teljes agrárkoncepció nélküli agrárágazattal találkoztunk. A költségvetési törvénytervezet sem old meg semmit meggyőződésem szerint.
Már csak egy másik példát hadd említsek! Az AVOP-ról, az agrár- és vidékfejlesztési operatív programról ma már beszéltünk. Egy hete le van állítva az a gépberuházás, az az AVOP pályázati rendszer, amely nélkül, tudjuk, jövőképet, jövőt nem lehet építenünk. Félek attól, hogy pár napon belül a többi AVOP-pályázat is leállításra kerül. Már a SAPARD leállításra került április végén. Úgy látom, hogy azok a támogatások, amelyekre nemcsak nemzeti, hanem európai uniós támogatásra is számolva gondoltuk, azoknak a forrásai is el fognak akadni.
És még egypár gondolat, csak címszóban: a költségvetési törvényben részaránykiadás támogatásáról gyakorlatilag szó sem esik, vagy minimális mértékben, az a támogatás, ami erre a címre a fejezetben megtalálható, a mai részarányok töredékének a kiosztásához sem elegendő. Az ágazat jövedelemtermelő képessége, tudjuk, a nemzetgazdaság többi ágazatához képest - elnézést, azt kell mondanom - a béka feneke alatt sem található.
Éppen ezért úgy ítéljük meg, úgy ítélem meg, hogy a 2005. évi költségvetési törvénytervezetben lévő számok nem fogják azt a célt elérni, amire a kormányzat gondolt. Magyarul: a gazdaság, az agrárágazat súlyos helyzete továbbra is fennmarad, és a gazdák egyre nehezebb helyzetben gazdálkodnak tovább.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Közel egy órával ezelőtt szóltam utoljára hozzá, de pár gondolat akkor lemaradt az idő miatt, illetve az azóta elhangzó képviselői hozzászólásokra szeretnék néhány szóban reagálni.
Először is szeretnék arra utalni, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény vitája még hátravan. Ez a törvény gyakorlatilag meghatározza az agrár-költségvetés legfontosabb sarokszámait. Itt az előbb elhangzott Godó képviselő úr szájából, hogy ez az agrár-költségvetés mindenféle szempontból ennek a törvénynek megfelelően lett benyújtva. Csak arra szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy az Agrárkamara korábbi nyilatkozatai nagymértékben cáfolják ezt a kinyilatkozást, és ha számszakilag végig is fogjuk nézni, majd a törvény vitája során be fog bizonyosodni, hogy ez a törvényi teljesítés nem történt meg.
A másik gondolat, amelyről feltétlenül szeretnék szólni, az agrár-környezetgazdálkodás hatása a további időszakra. Erről ma kevés szó esett, de a jövő évi költségvetésben gyakorlatilag erre nincs is különösebb utalás, csak a X. hó 12-én megjelent kormányrendelet utal rá. Ennek inkább a hatásaival kellene számolni, tisztelt képviselőtársaim. Meggyőződésem szerint ez az agrár-környezetgazdálkodásról szóló pályázati rendszer nagymértékben fogja elősegíteni azt, hogy egyre többen fogják a konkrét mezőgazdasági gazdálkodást mint gazdálkodási folyamatot abbahagyni, és ebből fakadóan az fog következni, hogy egyre több vidéki kistelepülésen, tanyás településen olyan munkaerő fog felszabadulni, amellyel jelen pillanatban sem a költségvetési törvényben, sem egyéb foglalkoztatási törvényben nincs programja a magyar kormánynak. Éppen ezért Balsay képviselő úr előbbi néhány gondolatát szeretném erősíteni, hogy ez a probléma a mezőgazdaság számtalan ágazatában szintén jelentkezni fog.
Azt is tudjuk, az is elhangzott a délután során, és kevésbé kapott hangsúlyt, hogy a magyar mezőgazdaságban élők egyik legnagyobb problémája - és ebben semmiféle kormányzati intézkedés nem történt meg -, ez pedig a piacaink védelme. Elhangzott itt a paprikaügy, az elmúlt hetek egyik legfontosabb ügyeként került felvetésre, de szeretném emlékeztetni önöket: a magyar termelők, a magyar gazdák legnagyobb problémája az, hogy olyan áruk lepik el a magyar piacot, a magyar áruházakat, amelyek nem magyar termékek. Nem a külföldiek, a külföldi termékek ellen szólok, hanem arról, hogy nincs az a piacvédő intézkedés, amely nem a terméktől védene, hanem a magyar termelők jövedelmezőségi szintjét védené meg, hogy továbbra is megérje ezt a tevékenységet folytatniuk, ne pedig az önkormányzatok előtt netalántán munkanélküli-segélyért vagy egyéb juttatásért álljanak sorban, amikor ezzel a tevékenységgel fel kell hagyniuk.
Tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a költségvetésben az agrár-költségvetés soraiban semmiféle piacvédő intézkedésre nincs utalás és egyetlen sor sem, amelyben a saját termelőinket, a saját állampolgárainkat, a saját vállalkozóinkat védenénk meg ezen a nagy piacon, ami, úgy gondolom, minden magyar parlamenti képviselő számára kötelesség lenne, de nemcsak a képviselők, hanem minden magyar állampolgár számára is kötelező lenne.
(18.40)
Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy gondolatot fel kell vetnem az utolsó pillanatokban, ami nem kimondottan agrártéma. Tegnap nem vettem részt azon a vitán, amely a sport támogatásáról szólt, de a Magyar Lovasszövetség elnökeként feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy arcátlannak és megalázónak tartom azt a Miniszterelnöki Hivatal fejezetén keresztül sportcímre juttatandó támogatást, amely a 2005. évi költségvetésben feltüntetésre került. Ezzel a támogatással a magyar sport teljes tönkretétele várható. Nem hiszem és nem tudom elfogadni azt, hogy ma Magyarországon mindent csak szponzori támogatásra lehet építeni. Meggyőződésem szerint az állam nem vonulhat ki éppen arról a területről, amelynek a tevékenységét az egészségesen felnevelendő jövő nemzedékre kellene fordítani.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös Zoltán képviselőtársam felszólalására szeretnék néhány gondolattal reagálni. Az első kifejezése valahogy úgy hangzott, hogy nem szerencsés, ha négyévenként új agrárpolitikával kezd a kormányzat. Tisztelt képviselő úr, megmondom őszintén, teljesen egyetértek önnel, de: 1990-ben volt egy rendszerváltozás, s akkor már tudtuk, hogy a magyar mezőgazdaságban a nyolcvanas évek második felétől bevezetett gazdasági struktúra, az a bizonyos szövetkezeti struktúra - aminek, nem szégyellem, én is vezetője és munkása voltam; ezt hozzáteszem, nehogy valaki ilyen váddal illessen engem - rendkívüli módon recseg-ropog. Én is éreztem, de mindannyian éreztük, hogy ennek a szerkezetnek, ennek a működésnek rövidesen vége lesz. Nem véletlenül került sor a rendszerváltozásra, amely után elindult egy magánföldtulajdonra épülő gazdasági szerkezet, illetve struktúra kialakítása, amit - nagyon visszamegyek, tíz évre - éppen önök, a Horn-kormányzat idején buktattak meg, és próbáltak teljes mértékben visszaszorítani a nagyüzemi társas vállalkozások javára. Aktív részese voltam-vagyok ennek a folyamatnak, ezért nagyon jól emlékszem.
Ha egy olyan társadalmi változás bekövetkezik, mint a rendszerváltozás, akkor kutya kötelessége volt a polgári kormányzatnak azt a folyamatot továbbvinni, ezt tettük 1998-tól 2002-ig - szerettük volna tovább is -, de természetesen nem érkeztünk a programunk végére. Senki se higgye azt, hogy a polgári oldalon mindenki csak az egy-két hektáros kisgazdaságban magántermelőként gazdálkodó mezőgazdasági termelőt látja célnak, mert természetesen a magyar mezőgazdaság teljes vertikumát kell célnak tekinteni, hogy mindenki megtalálja benne a számítását.
(12.20)
És ez a lényeges, tisztelt képviselőtársaim, mindenki találja meg benne a számítását, aki természetesen megfelelő feltételekkel és körülményekkel rendelkezik. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Köszönöm szépen.
Még egy zárógondolat: tehát nem volt szerencsés, hogy önök ismételten visszafordították a rendszerváltás kerekét. (Domokos László: Úgy van!)
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Feldolgozóüzemekről, élelmiszeriparról hangzott el néhány gondolat. Megint vissza szeretnék egy kicsit menni a történelemben, mert ha megértjük és elfogadjuk azt az alapállapotot, akkor ma nem kell hogy álomban ringassuk magunkat.
Mert mi volt? Emlékezzünk vissza! A nyolcvanas évek végén, '88-89-ben gyakorlatilag a magyar élelmiszer- és feldolgozóipar jelentős részben elkelt. Jelentős részben akkor kelt el, illetve majd a tejipar meg egyes más iparágak valamikor a kilencvenes években, de 91-92-ben végérvényesen megszűntek. Mivel hitegettük egymást akkor? Azzal, hogy majd mi, tőkeerős gazdaságok beszállunk ezekbe a feldolgozóüzemekbe, ezekbe a konzervgyárakba, tejüzemekbe, húsipari üzemekbe, s a többi, s a többi. Csak mondjuk már meg őszintén: normális gondolkodás volt ez? Gondolkodásnak igen, de reálisnak nem mondható, mert senkinek semmiféle tőkéje nem volt.
Gyakorlatilag kényszerhelyzet volt, mindenki örült, hogy egyáltalán túlélte azt az akkori 20-30 százalék fölötti inflációval tűzdelt éveket. Azt túlélték a mezőgazdasági termelők valami módon, de egyszer és mindenkorra - sajnos a mai napig ez igaz - elveszítették azt a lehetőséget, hogy reális esélyük legyen arra, hogy a feldolgozóiparban vagy konzerviparban, valamilyen élelmiszer-ipari beruházásba fogjanak. Ma sincs hozzá tőkéjük, és ne ábrándozzunk arról, hogy majd itt a termelő közösségek összefognak, és ilyen jellegű beruházást indítanak! Amíg a költségvetés, amíg a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium ebben nem nyújt bizonyos segítséget, pluszlehetőséget, nem próbálja ezáltal megvédeni a magyar termelőt, a magyar piacot, a magyar parasztot, addig önerőből erre alkalmatlan, illetve képtelen lesz bármelyik mezőgazdasági termelő. Látjuk Bábolna sorsát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), látjuk az összes nagy termelő sorsát, hogy hova vezet. Ezt kellene végre egyszer felérni ésszel és megfogadni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor a foglalkoztatásról beszélünk, akkor egy nagyon fontos kérdéskört taglalunk, már csak azért is, mert azok a programok vagy programtervezetek, amelyek ma megfogalmazásra kerültek, és megfogalmazásra kerülnek - csak egy példát említek: az agrár-környezetgazdálkodással kapcsolatos programok -, jelentős részben sokan azt gondolják, ezek majd megfelelő munkaerőt és megfelelő személyeket fognak felszívni az ágazatba és majd foglalkoztatnak.
(14.20)
Pont az ellenkezőjére szeretném felhívni a figyelmet. Ezek a programok mind arról fognak szólni, hogy még többen fognak kikerülni az ágazatból, és ezáltal még nehezebb helyzetbe fognak kerülni a vidéki tájegységek, a vidéki települések, területek. Elnézést, Gőgös képviselő úr, ne haragudjon, de ezzel nem tudok egyetérteni, hogy majd a turizmus és az alternatív foglalkoztatás meg fogja oldani ezt a kérdést. Nem fogja megoldani, meggyőződésem szerint olyan programokat kell keresni, amelyek igenis a helyben lakó gazdáknak, gazdálkodóknak, személyeknek fognak olyan programot adni, ami arra fogja serkenteni őket, hogy helyben maradjanak. (Gőgös Zoltán: Pont erről beszéltem.)
Nem lehet célunk az, hogy a vidéket úgymond kitelepítsük, mert egyszerűen nincs ma Magyarországon olyan munkaerő-mobilitás, ami alkalmas lenne arra, hogy különböző területekre, tájegységekre - Alföldről a Dunántúlra - elköltözzenek az emberek.
Nincs meg az anyagi lehetőségük hozzá, tehát még egyszer mondom: helyben kell megfelelő programokat találni ezeknek az embereknek (Gőgös Zoltán: De nem biztos, hogy pont a termelés.), akik ilyen nehéz helyzetbe kerültek.
Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatáspolitikánál leragadtunk egy kicsit, de úgy gondolom, nem véletlenül, mert ez a vidék társadalmának egyik legnagyobb problémája. Az, hogy erről beszélünk kétpercesekben, azt hiszem, nem felesleges, mert azért a közvéleményt meggyőzzük arról, hogy tudjuk, miről beszélünk és mi a legnagyobb gondunk.
De a foglalkoztatáspolitika rendkívüli módon összekapcsolódik egy másik problémával, amiről még nagyon kevés szó esett ma, ez pedig a piacaink védelme. A piacaink védelméről egy hosszabb eszmefuttatást is lehetne tenni, de néhány gondolatot engedjenek meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjak. Ma és az elmúlt években - tehát nemcsak 2004-ben, hanem a korábbi években is - jellemző volt az, hogy a magyar termelőket, a magyar gazdálkodókat, a magyar gazdákat, illetve azoknak a termékeit nem védjük meg saját piacainkon. Mi a saját piacainkat nem tartjuk igazi piacnak, a külföldi áru mindig jobb, szebb, csinosabb, pirosabb, sárgább, zöldebb, de a saját magunk termelvényei mindig másodrangúak.
Természetesen tudom azt, és tudjuk mindannyian, hogy piacgazdaság van Magyarországon. Ezt senki nem vitatja el. De hadd kérdezzem meg, miért éri meg a dán parasztnak a dán sertést Magyarországra hozni, miért éri meg a holland kertésznek a paradicsomot Magyarországra hozni, miért éri meg az izraeli kertészeknek Magyarországra februárban és januárban fehér paprikát hozni, ami hungarikum, miért éri meg Brazíliából csirkét hozni Magyarországra. Ez a kérdés. Miért éri meg? Azért éri meg, mert nem védjük meg a magyar termelőket.
Nem a vámmal, nem a határon kell megvédeni, hanem olyan kormányzati intézkedést kell hozni, ami biztos védelmet, jövedelemkiegészítést, jövedelemtámogatást ad. Ez nemzeti kérdés. Ameddig nem tudjuk elfogadni, hogy ezt így kell megoldani, addig sajnos ez a leépülés továbbra is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) folyamatban marad. (Taps az ellenzéki oldalon.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gondolatra vissza szeretnék térni a piacaink védelménél elmondott gondolatokra. Ebben komoly kormányzati felelősséget érzek, mégpedig azoknak a programoknak a hiányában, illetve nem segítésében, ami létezik ma Magyarországon. Elhangzott, hogy fogyasszunk több magyar élelmiszert, és valóban a magyar élelmiszerek a polcokon megkülönböztetett helyen kellene hogy legyenek. Ez sajnos nem jött össze, már csak azért sem, mert az érdekelteknek egyszerűen nincs anyagi lehetőségük, nincs költségvetésük arra, hogy ilyen pluszmarketing-tevékenységet is folytassanak.
Egy konkrét példát szeretnék mondani. A magyar Zöldség Terméktanácsnak évekkel ezelőtt, még a polgári kormányzat idején elkezdődött egy programja, hogy fogyasszon naponta három- vagy ötször (Gőgös Zoltán: Most is van!), most nem akarok téveszteni, de azt hiszem, háromszor friss zöldséget. Megvan ez a program, él, de megfelelő támogatás hiányában ez nem jön keresztül sem a médián, sehol se. Ez a kormányzati felelősség, hogy ezeket a programokat felerősíteni, támogatni kell. Ezt az Unió sem tiltja! Miért tiltaná? Ez a nemzeti érdekünk, hogy a saját piacainkat, termelőinket ezáltal védjük, neveljük át a társadalmat, próbáljuk meg felhívni a figyelmet arra, hogy igenis a magyar élelmiszer legalább annyira biztonságos - ha van is most egy-két kivétel, de ezzel most ne foglalkozzunk -, meggyőződésem, hogy olyan beltartalommal rendelkezik, amely a világon bárhol megállná a helyét.
Köszönöm. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Gőgös Zoltán: A tévében minden reggel ez megy! - Taps a Fidesz soraiból.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor energiaügyekről beszélünk, a mezőgazdaság területén van egy olyan energiaforrás, amit nem a mezőgazdaság állít elő, hanem több évezreddel ezelőtt keletkezett a talpunk alatt. Ez pedig nem más, mint a geotermális energia, amely a mezőgazdaság egyik kitörési pontja lehet, és meggyőződésem, hogy hosszú távon az is kell hogy legyen, de nem ilyen feltételekkel, és nem ilyen körülmények között, amely jelen pillanatban van Magyarországon. Sajnos, a Dél-Alföldön ma már a működő termálkutak jelentős része tekintetében, amelyet mezőgazdasági célra használnak - kertészetekre, állattenyésztő telepekre és egyéb létesítmények fűtésére, temperálására -, olyan kormányzati intézkedések, olyan adók és olyan költségvetési megvonások teszik lehetetlenné ennek az energiahordozónak a felhasználását, amelyek meggyőződésem szerint az ágazatok komoly veszteségét, sőt később, egy-két éven belül, úgy tűnik, a teljes ellehetetlenülését fogják okozni. Ezért én csatlakozom azokhoz a felszólalásokhoz, amelyek arra kérték a kormánypárti képviselőket, hogy igenis ennek a témának a presztízsét és ennek a témának a fontosságát tekintsék szívügyüknek.
Én négy éven keresztül a mezőgazdasági bizottság geotermális energiával foglalkozó albizottságának voltam a vezetője, és elkezdtünk egy programot, ami sajnos jelen pillanatban, a kormányváltás óta nem működik. Szeretném kérni a kormánypárti képviselőket, hogy ennek az energiának a hasznosságára és ennek az energiának a hasznosítására fordítsanak nagyobb hangsúlyt, mert a Dél-Alföldön számtalan kertészeti terület, számtalan állattenyésztő telep fog rövidesen tönkremenni, mivel olyan adók és egyéb járulékok, olyan terhek kötelezik, hogy ezeknek a kutaknak a hasznosítását be kell hogy fejezzék.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tisztelettel emlékeztetem rá, hogy az Országgyűlés nemzeti lovasprogramot előkészítő eseti bizottsága tavaly novemberben letette a kormány asztalára azt a programot, amely a kormányzati intézkedésről szóló országgyűlési határozati javaslatról szólt. Ebben a parlamenti pártok egységesek voltak, és különböző szakemberekkel kiegészítve a bizottság mintegy 15 alkalommal 40 órát fektetett ebbe a nagyon komoly munkába, a határozati javaslatát előkészítette, és benyújtotta a kormányzat számára.
Úgy gondolom, hogy a magyar lótenyésztés feladatait, a lovas sportot, a lóversenyzést, az oktatást, a lovasterápiát, a lovasturizmust, a lovas hagyományőrzést, az EU-integrációt, informatikát és a lótenyésztési kutatást, marketinget megcélzó program egy közös nemzeti lovasprogramban alakult ki. Úgy gondoljuk, hogy ez a program nagyon fontos minden lovastársadalomban élő számára és a magyar nemzet számára is.
Az Országgyűlés az alábbi irányelvek alapján felkérte a kormányt, hogy biztosítsa a 2005. évi költségvetésben a nemzeti lovasprogram kidolgozásához, megvalósításához szükséges gazdasági-pénzügyi fedezetet. Hangsúlyozom: induláskor ez az összeg mintegy 400 millió forint volt a bizottság javaslata alapján, amiből ennek csupán a tizede, azaz 40 millió forint került a 2005. évi költségvetés agrárfejezet-előirányzataiba.
2005. február 14-én, a parlament idei első ülésnapján az írásos napirendi pontok között szerepelt, amely később lekerült a napirendi javaslatokból. Mi történt, miért történt, kérdezem a tisztelt államtitkár urat. Két hónapja semmit sem hallunk erről. Kérdezem, hol van a lovasok megkurtított pénze, ki használja. Ugye nem teszik lóvá a nemzeti lovasprogramot? Ugye nem járunk úgy mi is, mint a gazdák, vagy netán éppen egy előző tartozásukat rendezik most a lovastársadalmat megillető forintokból? Vagy talán már a miniszter urat is ledobta a ló?
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ön nagyon jól tudja, hogy évek óta visszatérő jelenség a Kurca élővilágának rohamos romlása, amely a választókerületem központját, Szentest szeli ketté.
Az előző években a folyómeder kotrása több száz millió forintot emésztett fel, befejezése mégis torzó maradt, mert a legfontosabb hiányzik azóta is belőle, és ez nem más, mint az élővíz. Egyik évben a hínár, majd az oxigénhiány, az elmúlt évben a teljes vízfelületet beborító rucaöröm borította fel az élővilág érzékeny egyensúlyát.
Ez év nyarán a problémák összeadódtak, immár több mint egy hónappal ezelőtt tömeges halpusztulás történt, mintegy 80 mázsa értékes halállomány pusztult el. A baj nagyobb lett, mint amit a szakemberek is gondoltak, mert ismeretlen eredetű mérgezés is történt. A mérgezés hatására szinte a teljes halállomány és az élővilág az adott szakaszon elpusztult. Az államtitkár úr ismeri a problémát, mégsem történt semmi megnyugtató intézkedés. Helyette médiaesemények sorozatát láthatjuk a mai napig is. Sőt - és ez az igazán aggasztó - a mérgezett szakasz vízmennyiségét az élő Tiszába emelték 1,2 köbméter/szekundum teljesítménnyel, ezzel beláthatatlan mérgezést okozva a gyógyuló folyóban. Megkérdezem: egyáltalán nem volt elég a ciánszennyezés a Tiszának? Ha felelős kormányzati szervek tudtával és egyetértésével ilyen felelőtlen és gondatlan intézkedések történnek, akkor megállapítható, hogy a környezetvédelemmel nagyon nagy baj van Magyarországon.
Kérdéseim a következők: miért nem került élővíz a Kurcába? Ki adta ki azt az utasítást, hogy a mérgezett víz a Tiszába kerüljön? Kik voltak, akik a mérgezést előidézték? Végül megkérdezem: hol van a kormányzati felelősség?
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ha igaz az állítás, hogy szárnyal és dübörög a gazdaság, akkor van alapja az adócsökkentésnek, amelyet önök is terveznek, mert a gazdasági növekedésből származó többletforrás megteremti a gazdasági fejlesztés, növekedés lehetőségeit. Ha a fejlesztési lehetőség elmarad - márpedig az agrárköltségvetés számai ezt mutatják -, akkor nem igaz, nem valós a benyújtott 2006. évi költségvetés.
(15.10)
És ami ezután már történik, az nem más, mint annak a kártyavárnak az összeomlása, amelyet itt az asztalon is majd látni fogunk. Tehát az agrárágazat ismételten leértékelődött. Miért mondom mindezt? Mert az agrárköltségvetés legfontosabb, nemzeti hozzájárulás által nyújtott támogatásai mind, kivétel nélkül csökkennek. Kivétel ez alól természetesen az az EU-s támogatás, amelyről ma már több szó is esett. A nemzeti támogatások csökkenése miatt, azt hiszem, mindannyian aggódhatunk ebben a parlamentben. Miért is? Mert bizonytalan helyzetet teremt. A mezőgazdasági szakigazgatási intézmények tervezhetetlensége, összevonása, működési feltételeinek ingatagsága miatt bizonytalan helyzetben van ma az összes mezőgazdasági szakigazgatási szervezet, gondolok az FVM-hivatalokra, a növény-egészségügyi állomások dolgozóira, az állattenyésztés, állategészségügy dolgozóira, az NVH-t nem is említem már.
Nézzük az előbbi gondolatnak a legfontosabb számait, amelyek, úgy gondolom, mondandómat alátámasztják. Ezt nem máshonnan vettem, mint az agrárköltségvetés fejezetei számából. Erdészeti feladatok támogatására mínusz 500 millió, tehát 500 millió forinttal kevesebb jut az elkövetkezendő évben, mint 2005-ben jutott. Termőföldvédelmi feladatokra mínusz 210 millió forint. Állattenyésztési támogatásokra 150 millió forinttal kevesebb. Halgazdálkodási támogatásra 28 millió forinttal kevesebb. Vadgazdálkodási támogatásokra 73 millió forinttal kevesebb. Azt már nem is mondom, hogy a nemzeti lovas program 5 millió forinttal kevesebb.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság legfontosabb kitörési pontja - ezt már elmondtuk jó pár évvel ezelőtt, és ebben meg is egyeztünk, és meg is békéltünk egymással - nem lehet más, mint a fejlesztési lehetőségek támogatása, az EU-s hátrányok minél gyorsabb leküzdése, a magyar gazdák felzárkóztatása, az azonos feltételek biztosítása, hogy hasonló ellenfelek legyünk majd a piacon. De ebből a költségvetésből mit tapasztalunk? Azt, hogy a nemzeti fejlesztési típusú támogatások sorában míg 2005-ben 18,8 milliárd forint volt fejlesztési támogatás, addig a 2006-os évben összesen 10,1 milliárd forint. Úgy gondolom, ez a szám ismételten önmagáért beszélt. Tehát megállapíthatjuk, hogy ez a kormányzat érzéketlen arra, hogy a mezőgazdaság fejlődésében, fejlesztésében, kiemelt beruházásaiban részt vegyen.
Meg lehetne talán kérdezni - elhangzott ma már több alkalommal is -: egyáltalán azok a fejlesztések, amelyekkel 2005-ben mint raktárkapacitás-fejlesztést elindított az agrárkormányzat, hova vezetnek? Meg szeretném kérdezni a kormánypárti képviselőket, hogy azok a raktárfejlesztési kapacitások, amelyekre ebben az évben komoly milliárdok kerültek, és még az a plusz 40 milliárd is hozzá lett adva, milyen célt szolgálnak? Kinek, melyik lobbiérdekkörnek az érdekeit képviselik? Mert tudjuk azt, hogy mire a 2005-ös gabonabetakarítás megtörtént, ezek a gabonaraktárak nem kerültek felépítésre, ezekbe a gabonaraktárakba semmiféle elmúlt évi többlet-gabonatermés nem került be. (Gőgös Zoltán: Ne mondjál már ilyet!) Ez tény, szeretném mondani tisztelt képviselőtársaimnak. Miért épülnek? Azért, mert valakinek az a szükségessége, valakinek az a lobbiérdeke, hogy ezek minél hamarabb megépüljenek. Kidobott pénz, szeretném mondani (Közbeszólások az MSZP soraiban.), mert amennyiben az agrárágazat normálisan működne, tisztelt képviselőtársaim, megfelelő állattenyésztési színvonallal bírnánk és gazdálkodnánk, ezekre a raktárakra nem lenne szükség, mert minden magángazdának megvan otthon a raktára, csak azért nem raktározza be, mert egyszerűen nincs meg az a lehetősége, hogy állatot tartson, és megfelelően értékesítse a piacon. Ez a raktárbázis megvan az országban, szeretném még egyszer mondani. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor belelapozunk tovább az agrárköltségvetésbe, látjuk azt, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok további komoly kétségeket vetnek fel. Miért mondom ezt? Agrárkutatásra, tanüzemekre, felsőoktatás támogatására 2005-höz képest mintegy 265 millió forinttal kevesebbet fizetünk, vagy fizet majd a következő évben az agrárköltségvetés. Tanüzemek, tangazdaságok támogatást nem fognak kapni, agrár-felsőoktatásra, K+F tevékenységre egy fillért sem fog kapni. Hova vezet ez? Szeretném kérdezni a tisztelt kormánypárti képviselőket: hova vezet az, amikor nem tudjuk megteremteni a következő éveknek, évtizedeknek, azoknak a generációknak az oktatását, amelyek majd ezekből az agrártevékenységekből fognak vagy kellene megfelelő szakmai színvonalon gazdálkodni?
A vízügyi feladatok támogatását és a víztársulatok csatornahálózat-fejlesztését már nem is említem, mert ezekre is olyan minimális összeg kerül, ami gyakorlatilag a belvízhelyzetet, a gazdálkodási feltételeket tovább rontja. Az osztatlan földtulajdon kimérésének költségeire, úgy gondolom, sokkal több pénzt kellene félrerakni, mert ez még nagymértékben befolyásolná és megteremtené azt a ma kialakulatlan, önök által is elodázott intézkedéseket, amit nem tettek meg, hogy ez a földtulajdonrendszer Magyarországon normálisan működjön.
Az állattenyésztés támogatásáról néhány gondolatot. Tudjuk azt, hogy milyen mértékben csökkent a szarvasmarha-állomány, tudjuk, hogy milyen mértékben csökkent a sertésállomány, most pedig ez a drasztikus baromfiállomány-csökkenés, úgy érzem, egy rendkívül rossz, torz szerkezetet fog kialakítani a magyar mezőgazdaság termelési struktúrájában. Nem hiszem, hogy ezt kormányzati szinten nem kellene kezelni, és nem kellene megoldást keresni rá.
Logikailag nem tartozik ide ez a gondolat, de az agrárolló nyílásáról - erről ma még nem hangzott el egy szó sem - el szeretném mondani, hogy ilyen mértében ez a nyílás az elmúlt 3-4 évben, vagy talán mondatnék több évet is, nem történt meg. Ez is figyelmeztető jel kellene hogy legyen önöknek.
Szeretnék még egy gondolatot mondani, és aztán befejezem. A miniszter úr, az államtitkár úr számtalan helyen elmondta, hogy a kertészetnek kiemelt támogatása kell hogy szerepeljen. Szeretném látni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az agrárköltségvetésben ez hol van benne. Hol van az, hogy megduplázzuk a fűtött és fűtetlen termesztőberendezések felületét? Tudják, mennyi pénzbe kerül ez? Kiszámolta ezt valaki, vagy csak blöfföl? Nagyon szeretném, tisztelt képviselőtársaim, ha erre majd választ adnának.
Végül, de nem utolsósorban el szeretném mondani azt, hogy ez a költségvetés mindenről szól, csak nem agrárfejlesztésről. Mindenféle koncepciót nélkülöz, nincs benne semmiféle olyan előremutató, jövőképformáló terv, gondolat, ami egy biztonságos magyar mezőgazdaságot jelentene.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps az ellenzéki pártok soraiban. - Közbeszólások az MSZP soraiból.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti fejlesztési tervről néhány szót, amit az államtitkár úr is említett. Én azt hiszem, nagyon jó, hogy a nemzeti fejlesztési terv a vasutat is megemlíti, és a vasútnak is bizonyos fejlesztései ebben benne vannak. Egyet viszont hiányolok, a Dél-Alföldet. A Dél-Alföldről már egyszer beszéltünk, a szegedi vonalról, illetve beszélünk a Lőkösháza-Békéscsaba vonalról, csak van közte egy nagyon fontos vonal, ez pedig a Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes, Vásárhely-Makó vonal, aminek a fejlesztése hosszú-hosszú évtizedek óta nem történt meg. Van egy olyan szakasz Szentestől pár kilométerre, amelyen a vonatforgalom 40 kilométer alá csökkent, mármint sebességben. Egy nagyon rövid szakasz, úgy gondolom, ha fejlesztési tervről beszélünk, ezt is be kellett volna iktatni, ez sajnos nincs benne.
Van egy másik kérdés, amit szeretnék felvetni, ami eddig nem hangzott el, ez pedig ismételten lakóhelyemhez, Szenteshez tartozik, mivel egy nagyon komoly vasúti csomópont… (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Körülbelül 1 óra 10 perccel ezelőtt szerettem volna néhány gondolatot elmondani az én térségemben aktuális vasút-politikai kérdésekről, már csak azért is, mert bennünket rendkívül mellbe vágtak azok az intézkedések, amelyek a térség vasútpolitikáját érintették.
De talán menjünk egy kicsit időrendi sorrendben, ez pedig a következő lesz. El szeretném önöknek mondani, hogy negyven évvel ezelőtt az én választókörzetem központjából, Szentesről 3 óra 15 perc alatt ért fel a 424-es gőzössel a vonat a budapesti Nyugati pályaudvarra. Meg szeretném önöktől kérdezni, hogy ma, jelen pillanatban ugyanezt a távolságot, ugyanezen a vonalon, negyven év után mennyi idő alatt teszi meg a szerelvény. Nem kell rajta sokat gondolkodni - 3 óra és 2 perc alatt. Negyven év alatt 13 percet javult a vasút a térségünkben. Azt hiszem, hogy ez önmagáért beszél, és elszomorít mindannyiunkat. Főleg azért is, mert személy szerint én is szívesen járnék vasúton, szívesen járnék a MÁV kötelékében a fővárosba, akár ide, a Parlamentbe is, de képtelenség egy vidéki városból ennyi időt vasúton tölteni. És azt hiszem, nem kell rajta csodálkozni, hogy az állampolgárok, az utazóközönség miért hagyta el ezt a vasutat.
Ugyanakkor helybeli és helyi érdekeket képviselő országgyűlési képviselőként rendkívül aggaszt annak a vasúti centrumnak a jövője, annak a vasúti központnak a távlata, amely a városunkban van. Itt többen is ismerik ezt a járműjavító központot, amely az 1920-as években épült ki, és a mai napig is az egyik központi helye a Dél-Alföldnek.
Sajnos ide is becsapott a ménkű, ide is betört a privatizáció, és egy csomó olyan bizonytalanságot hozott, ami az embereknek, a családoknak, az ebből élő vasutasoknak létbizonytalanságot jelentett. Mik is ezek a bizonytalanságok? Az egyik az, hogy volt egy nagyon jól működő, több száz millió forintos beruházással évek alatt felépült olyan tanműhelyrendszer, amely, azt hiszem, az országban is példaértékű. Sajnos ez a tanműhelyrendszer ma bizonytalan sorsra jutott, a bizonytalan privatizáció sorsára, mivel nem tudjuk, hogy ezt a tanműhelyt ki fogja ezek után üzemeltetni, mert bizony-bizony ez az intézkedés már megtörtént. Az ottani oktatók, szakemberek részben nyugdíjba mentek, részben elbocsátásra kerültek, pedig a térségben lévő üzemek, vállalkozások, vállalatok rendkívüli módon számítottak - ezt el szeretném mondani, és hangsúlyozni szeretném - azokra a szakemberekre, akiket ez a tanműhely, tanüzem képzett. A térség legjobban képzett lakatosai, legjobban képzett műszaki szakemberei kerültek ki ebből a tanműhelyből. Sajnos ez ma már óriási hiányt jelent térségünkben.
(17.40)
A másik hasonló gond, ami azt hiszem, hogy idetartozik, az a járműjavító részleg, amely ebben a térségben központi helyet foglal el. Ide tartozott Mezőhegyes, és ide tartozik még Kecskemét is a szentesi központhoz. Karsai kollégám nagyon jól ismeri ezt a problémát. Szeretném elmondani, hogy 152 fő alkalmazottból 42 főnek a munkaviszonya szűnt és szűnik meg. Akárhogy is nézem, ez 25 százalék körüli. Kérdésem lehetne - választ úgysem kapok rá -, mi lesz ezeknek a családoknak, mi lesz ezen embereknek a sorsa, hova fognak kerülni. Azt hiszem, hogy ez a térségben komoly gondot jelent.
Szeretném tovább folytatni a gondolatomat azzal, amit már az előbb részben elkezdtem mondani, de Dávid Ibolya elnök asszony, mondhatnám azt, hogy nem adta meg tovább a lehetőséget nekem. Van egy 130-as vonal, ami a Dél-Alföldet szeli ketté, a Körös és a Tisza vonulatát, ez a Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes-Makó vasútvonal, a 130-as vonal, amelynek a felújítása több mint húsz évvel ezelőtt részben megtörtént. Akkor is kimaradt egy szakasz, habár 2000-ben a kunszentmártoni vasúti híd felújítása során a teherbíró képessége nagymértékben megnőtt, de mégis Nagytőke és Kunszentmárton között mintegy 10 kilométeres szakaszon mindenféle felújítás elmaradt. Ez is nagymértékben hátráltatja, gátolja ennek a térségnek a vasúti érhálózatban történő aktivizálását, megfelelő módon való működtetését, áru-, személy- és teherfuvarozásban egyaránt.
Sok szó esett már arról, hogy az árufuvarozásban milyen gondjaink vannak. Szintén dél-alföldi kérdés, számomra felfoghatatlan, érthetetlen, hogy az autópálya-építéshez - amit Kiskunfélegyházától Szegedig vagy az országhatárig építenek jelen pillanatban is még - miért kellett közúton, a már meglévő autópálya-szakaszon Budapest térségéből leszállítani az összes sódert, követ. Miért nem lehetett ezt úgy megoldani, mint ahogy megoldották a Balaton melléki és a Balaton térségi részbeni autópálya-építéseknél? Miért nem volt ez üzlet a MÁV-nak, szeretném kérdezni. Miért nem volt üzlet? Talán nem a lobbiérdek volt az, ami ebben megfelelően befolyásoló lehetett volna? Egyszerűen érthetetlen. Tönkretették az autópályát is, ezt hozzá kell tenni, mert már ebben az évben szinte az egész autópálya-szakaszt újra kellett építeni, újra kellett bitumenezni jelentős részét, forgalmi dugók sorozata közepette. Ott élünk naponta, azon közlekedünk, ez tény. Csak azt nem értem, hogy ezt a szállítást miért nem lehetett a vasútnak megoldani. Miért nem lehetett?
Járvás képviselőtársam elmondta a cukorrépahelyzetet. A magyar vasút legnagyobb teherszállítás-megrendelője évtizedeken keresztül a cukoripar volt. Ma a Dél-Alföldről mindent tengelyen szállítanak. Még megvannak a cukorgyáraknak azok a felvásárlótelepei, még a cukorgyárak tulajdonában vannak a vasútállomások mellett azok a rakodók, azok a depók, amelyek mondhatnám, hogy kihasználatlanul állnak, és a 200-300 mázsás vagy netalántán, hogy divatosabban mondjam, 20-30 tonnás tehergépjárművek szállítják el a vasúti depó mellől 100 kilométerre a cukorrépát. Micsoda kiesés ez a vasútnak? Miért nem lehetett ezt is, mondjuk, úgy megszervezni, hogy valóban a vasút rentabilitásához, jövedelmezőségéhez vagy a veszteségeinek a csökkentéséhez ez hozzájárulhatna? És akkor nem privatizációról kell gondolkodni, hanem arról kellene gondolkodni, hogy igenis olyan vezetésnek, olyan irányításnak kellene a vasút élén lennie, akik ezeket a munkákat elvégeznék! Példákat soroltam, konkrét példákat, ott élek, naponta tapasztalom: akár az autópálya, akár a cukorrépa-szállítás; a gabonaszállítást már nem mondom, mert ott már 15 évvel ezelőtt elfelejtettük a vasúti szállítást, pont azért, mert a kis vagonkapacitás és a kis tengelyterhelés miatt egyszerűen ezeken a vasútvonalakon ez már nem volt rentábilis. Bonyolult volt, mondhatnám ezt is.
Nagyon szomorú, hogy ezek a tények hozzájárultak ahhoz, hogy ma a magyar vasút ilyen állapotban van, a magyar vasút sajnos privatizálásra kerül, és én is attól tartok, hogy ez nem azt a célt fogja szolgálni, és nem azt a célt fogja elérni, amire gondolunk, hanem egy kiszolgáltatott helyzetet fog hazánkban, akár a Dél-Alföldön is jelenteni.
Még egyet szeretnék megjegyezni, és szintén a privatizációval kapcsolatban. Konkrét információim vannak arról, hogy az árufuvarozásban a privatizációs intézkedések megtörténtek, de a szemét ott marad. És mi ez a szemét? Azok az objektumok, azok a ma is kihasználatlanul álló különböző épületek, szolgáltatások, amelyek nem kellenek a privatizőrnek. A szemét ott marad, a költsége ott marad. Ezekkel mi lesz? - szeretném kérdezni.
Én mindenesetre nagyon aggódom, és tényleg két komoly, a 147-es és a 130-as vasútvonal kereszteződésében élő emberekért, akik azért szeretnének vasúton utazni, szeretnék az áruikat olcsóbban eljuttatni az ország vagy a világ különböző pontjaira. Egyre kevésbé látok erre lehetőséget, és azt is látom, hogy azok a családok, akik a térségben ebből akartak megélni, bizony-bizony komoly nehézségek elé néznek.
Köszönöm szépen. (Kékkői Zoltán József tapsol.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Imre képviselő úr felszólalása késztetett arra, hogy megszólaljak, mert szeretnék pontosítani, mégpedig a Parmalat ügyében.
Ebben, mondhatnám azt, érintett is vagyok, annak a cégnek a vezetőjeként, amelyik beszállt a Parmalat vásárlásába. Azt hiszem, teljesen más alapindítékból és okból indult el az egész Parmalat-megvásárlás, mivel tudjuk azt, hogy az elmúlt évben talán még magasabb tejárak voltak, mint ebben az évben.
(21.50)
A tejár folyamatosan csökkent, most némileg stabilizálódott vagy megállt, mondhatnám, ilyen 64-65 forintos áron. A termelők eldöntötték, a Dél-alföldi Tejértékesítő és Beszerző Szövetkezet tagjai a közgyűlésükön úgy döntöttek, hogy márpedig feláldozzák azokat a lehetőségeiket, amelyek a tejkvótából adódnak, és a tejkvóta mennyiségeként két forinttal járul hozzá minden egyes termelő azért, hogy a Parmalatban egyáltalán mint termelői tulajdonban vásárolni tudjon. Az természetes, hogy egy ilyen vásárlás nem egy egyszerű dolog, és ehhez viszont nagyon komoly hiteleket, illetve konkrétan hiteleket vett fel ez a szövetkezet, ami úgy gondolom, hogy egy önálló olyan új lépés Magyarországon, ami nem kimondottan a kormánynak a sikerét jelenti, hanem azt az elszántságot és azt az eltökéltséget, amit a termelők akarnak ezen a területen létrehozni. Én ezt nem kormánysikernek könyvelem el, hanem végre annak, hogy a termelők eljutottak arra a szintre, hogy igenis össze kell nekik fogni, és egy ilyen termelőüzem esetében, ha lehet, akkor tulajdonban vagy pedig megvásárlásban kell gondolkodni. Ezt pontosításképpen szerettem volna elmondani.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Utolsó felszólalásához Karakas Jánosnak annyit szeretnék mondani, hogy ezek mind csodálatos gondolatok, amit elmondott, én megéltem ezt az időszakot végig, de azt azért tudni kell, ugyanúgy, ahogyan most is szenvednek a mezőgazdasági termelők a tőkehiányban, akkor is ugyanúgy szenvedtek, amikor esetleg lehetőségük lett volna erre. És akkor melyik kormány volt? (Közbeszólások: Antall-kormány.) Nem akarok visszatekintgetni, de ugyanígy nem tőkésítették fel a termelőket, ugyanúgy nem segítettek semmiféle lehetőséghez, de ez elkezdődött már ’88-ban, mondjuk meg őszintén, vagy ’87-ben. Ne menjünk még távolabbra vissza, onnan kezdődött az agrárüzemeknek, agárfeldolgozó élelmiszerláncoknak a privatizációja. Akkor még abszolút nem tudtak beleszállni a termelők, mert semmiféle tőkéjük nem volt, ebben, azt hiszem, megegyezhetünk, és ezen vitát nem kell nyitni.
Nem ez volt a kétpercesem szándéka, hanem Karsai Péter mondandójához szerettem volna néhány gondolatot fűzni, az osztatlan közös tulajdonnak a megszüntetése és a mai állapot gondolatát szeretném megosztani önökkel. Tudják azt nagyon jól, hogy ebben az évben bizonyos megyékben, sorsolás alapján néhány helyszínen az osztatlan tulajdonnak a megszüntetésére az első földhivatali eljárások elkezdődtek. A személyes tapasztalatom az, hogy ezek teljesen rendben, normálisan működnek. De azt hiszem, nagyon sokan nem gondolták végig, és akkor, amikor Kis Zoltán is birtokszerkezetről, üzemméretről beszél, ez egy új helyzetet fog jelenteni Magyarországon. Erre jó lenne, hogyha odafigyelne mindenki, mert innentől kezdve egy új birtokstruktúra, egy új birtokszerkezet fog kialakulni. Éppen ezért tartom felelőtlennek azt, hogy ezt az időszakot elhúzzuk nagyon hosszúra, mert ez az 1,4 milliárd forint, ami körülbelül a 2006-os költségvetésben rendelkezésre áll, nem tudom, jól emlékszem, talán… (Közbeszólás: Egymilliárd.), vagy egymilliárd forint áll rendelkezésre, az rendkívül kevés, így kell hozzá 10-15 év. Ez a felelőtlenség, hogyha így gondolkodunk, és ezt a folyamatot pedig nem gyorsítjuk!
Köszönöm.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Járvás képviselő úr foglalkoztatáspolitikáról beszélt, de úgy gondolom, egy fontos dolgot kihagyott a gondolatából, vagy elkerülte a figyelmét, vagy talán nem is érintett annyira. Ma a magyar mezőgazdaságban, főleg, ha társas vállalkozásokról beszélünk - márpedig egyre több társas vállalkozás gyarapszik, növekedik az országban, azt hiszem, ez tény -, az ottani foglalkoztatási gondok, úgy gondolom, régen túlnőttek a magyar mezőgazdaság határain. Erről nem szólunk soha. Ugyanaz a 8 órás napi munkaidő, ugyanaz a heti munkaidőkeret, éves munkaidőkeret vonatkozik mindenkire. Ezt a magyar mezőgazdaságban, de egyáltalában a mezőgazdaságban betartani nem lehet.
Ha egy munkaügyi felügyelet, ma pedig mint kommandó járja az országot, ilyen vizsgálatot lefolytat egy mezőgazdasági üzemben, teljesen mindegy, hogy az nagy vagy kicsi, és nem tudja a törvényben foglalt normákat bemutatni - márpedig nem tudja fizikailag bemutatni -, olyan hatalmas bírságokkal sújtják, illetve fenyegetik meg, ami, úgy gondolom, az egész vállalkozás menetét fogja megakasztani. Igaz, hogy az agrárgazdaságról szóló jelentésben erről egy szó nincs, de nekünk, akik a mezőgazdaságban jártasabbak vagyunk, még azt hiszem, jó pár embernél is, ezzel komolyabban kellene foglalkoznunk, mert egyáltalán nem bírjuk el azokat a terheket, amiket ez jelent, mert ezeket a munkaidőkereteket, -normákat a mezőgazdaságban betartani nem lehet.
Én csak felhívom a tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy amennyiben erre bárkinek bárhol valamilyen lehetősége van, foglalkozzunk ezzel a témával, mert ez gyakorlatilag a versenyhelyzetünket, a jövedelemtermelő képességünket rontja nagymértékben.
Köszönöm.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azért azzal vitatkoznék, hogy ebből az agrárköltségvetésből milyen prioritások lehetségesek, és milyen ágazatoknak vagy milyen stratégiai ágazatoknak a támogatása - most nem jövedelemről beszélek -, konkrét helyzetbe hozása lehetséges, és mennyire lenne szükséges. Már csak azért, mert itt vannak a példák - majd a rendes felszólalásomban el fogom mondani -, ezekre a helyzetekre igenis készülni kell, ezekre a helyzetekre egy kormányzati felelősséggel bíró agrárkormányzatnak készülni kell és pénzt kell szánni.
Az nem lehetséges, hogy egy 400 milliárd forintos költségvetésből azt mondjuk, hogy bizonyos prioritásai, fejlesztési prioritásai nincsenek. Ez elfogadhatatlan!
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Németh Imre képviselőtársam gondolatát szeretném továbbfűzni vagy kiegészíteni, mégpedig olyan értelemben, hogy amikor én azt mondom, hogy olyan források szükségesek, amelyek bizonyos prioritásokat, bizonyos fejlesztéseket szolgálnak, azt hiszem, az teljesen természetes. Már csak azért is, mert tudjuk azt, hogy a különböző uniós és nemzeti források vagy nemzeti, úgymond, támogatások ma a gazdálkodásunkban maximum jövedelem-kiegészítést tesznek lehetővé. Abból fejleszteni képtelenség. Az agrárgazdasági jelentés is kimutatja, hogy abból a 18 milliárd plusz-mínuszból nem lehet fejleszteni.
A fejlesztésre pénz kell. A magyar gazdák, gazdálkodók helyzetbe hozásához megfelelő támogatás szükséges, műszaki támogatás. Ha megnézzük, és visszatérek a 2004. évi agrárgazdaságról szóló jelentésre, milyen mértékben estek vissza a gépesítési és fejlesztési lehetőségek? Meg kell nézni az agrárgazdasági jelentésben. Tessék, fel fogom lapozni, megmutatom később képviselő úrnak. Ebből is azt szeretném mondani, hogy az a fejlesztés, ami 2005-re volt a költségvetési törvényben, 18,8 milliárd forint, az jövőre már csak 10,1 milliárd forint. Ez a támogatás nem elég. Ezt önök ugyanolyan jól tudják, mint mi, csak szeretném, ha ebben legalább valami konszenzusra jutnánk. Hát ne hülyítsük már egymást ebben a körben!
Köszönöm.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Karakas János felszólalása késztetett arra, hogy azoknak a városi, panelben lakó embereknek kérjem ki a jogait, hogy ilyen titulussal és ilyen szlogennel nyilatkozott róluk, amit én a számra sem veszek, szeretném mondani.
Azt viszont meg szeretném jegyezni a tisztelt képviselő úrnak csak úgy gondolatébresztőként, hogy azért van egy magyarországi átlagfizetés, ami, ha jól emlékszem, 134 ezer forint. Ebbe beletartozik mindenki, aki ott lakik, és aki falun lakik, az is. (Gőgös Zoltán: Százötven most már!) De azt azért tudjuk, hogy a gazdák, gazdálkodók ennek 67 százalékát kapják. Tehát amikor jövedelem-kiegészítésről beszélünk, azt hiszem, hogy jogos a “jövedelem-kiegészítésö szó. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
A másik kérdés, amit előbb láttam, hogy nem tetszett a tisztelt képviselőtársaimnak, amikor néhány számot akartam mondani, most pontosítok az agrárgazdaság 2004. évi jelentéséből - 121. oldal -, ami az összes forgalmazó szervezet termelőeszköz-értékelésére vonatkozik. Mezőgazdasági gépet 2003-ban 100,1 milliárd forintért értékesítettek, 2004-ben pedig 42,5 milliárd forint értékben. (Gőgös Zoltán: Ez csak gép!) Én gépről beszélek. De ha összeadjuk az alkatrészt, műszaki árut, műtrágyát, növényvédő szert, mindent, a 2004. évi a 2003. évinek a 79,7 százaléka. Csak ennyi megjegyzésem van.
Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Nem akkor számolták el! Később kapták meg a számlát!)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni arra, és úgy gondolom, hogy önöknek szelektív emlékezetkihagyásuk is van néha, már csak azért, mert azt hiszem, hogy az elmúlt kormányzati ciklus alatt, önök azt mondják, hogy csak kimondottan a kis- és miniatűr gazdaságokat támogatta a polgári kormányzat. Szeretném az önök figyelmét és emlékezetét felhívni arra, ha jól emlékszem, 1999-ben az agrárbéke megkötésére, ami a társas vállalkozások és a magángazdaságok között, Nagy Tamás és Torgyán miniszter úr között megtörtént, 60 milliárd forint agrárkonszolidációs programot, agrárkonszolidációt adott pont a nagygazdaságok számára. Úgyhogy ebből is látszik, nem lenne jó, ha mindig csak ilyen egyoldalúan közelítenénk meg ezeket a kérdéseket. Ezek tények, tisztelt képviselőtársaim.
Ha már itt tartunk, azért azt el szeretném mondani, hogy nagyon fontosnak tartanám azt - és erről, azt hiszem, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség programja is szól -, hogy amik jó dolgok, azokat meg kellene tartani. Ez vonatkozik önökre is, mert azért a jó dolgokat illett volna 2002-ben megtartani az agrárköltségvetésben, az agrárkormányzatban is, mert semmiféle hátrány nem érte volna a társas és nagygazdaságokat, ha azokat a családi gazdaságoknak nyújtott támogatásokat fenntartották volna, nem pedig visszavonták volna.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrár-környezetgazdálkodáshoz egy pillanatra visszakanyarodnék. Én nem féltem azért a gazdákat ennyire az agrár-környezetgazdálkodás feltételeinek megteremtésében (Dr. Németh Imre: Én sem féltem, csak figyelmeztettem!), illetve bizonyításában, már csak azért sem, mert ahogy egyéb tevékenységet megfelelő szakmai felkészültséggel el tudnak látni a saját termőhelyeiken, úgy gondolom, hogy ezeknek a feltételeknek is meg fognak felelni.
Már csak azért is kellene őket inkább arra biztatni, hogy ezt a tevékenységet folytassák, mert bizony a legnagyobb pénzkidobálás és legnagyobb pazarlás, ha azokon a területeken, amelyek az agrár-környezetgazdálkodási feltételeknek megfelelnek, ott eddig megpróbáltak intenzív gazdálkodást folytatni általában. Éppen ezért úgy gondolom, nagyon fontos az, hogy ezeken a területeken igenis támogatni kell az ezeket a feltételeket saját magukénak valló gazdálkodókat; és ezzel nagymértékben egy szerkezetváltozást is tudunk indukálni, ha ezek a gazdálkodók ezt a fajta tevékenységet folytatják, márpedig ehhez azok a ki nem fizetett támogatások rendkívül komoly morális és anyagi terheket, illetve problémákat jelentenek.
Csak egy megjegyzés: számtalan telefont kapok hetente, hogy mikor történnek már meg ezek a kifizetések. Én mindig csak hivatkozni tudok a miniszter úr korábbi nyilatkozataira, és ugyanakkor mindannyian hazugságban maradunk, mert úgy látom, hogy ezek a kifizetések időben nem történtek már meg, és nem fognak megtörténni. Sajnáljuk. (Gőgös Zoltán: Két hete megvan!)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Végre eljutottam addig a pillanatig, amikor saját egyéni hozzászólásomat is el tudom mondani. Éppen ezért néhány dolgot ki kell hagynom a korábban elkészített vázlatomból, mert számtalan kérdésről volt szó, de azt hiszem, azért így a vége felé jó, ha összegezzük a mai legfontosabb gondolatokat, és utalunk az Agrárgazdasági Tanács jelentésére is.
Meg kell állapítani, hogy a 2004. év bebizonyította, hogy megfelelő tőkehiány, utófinanszírozás elhúzódása miatt a gazdaságok többségét kínzó pénzhiány gyötörte. Szeretnék idézni konkrétan egy mondatot az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A tagállami működés első éve felemásra sikerült, a gazdák jelentős részének csalódást, bizonytalanságot hozott.ö Azt hiszem, hogy ez a megállapítás összegzi részben a ma esti elhangzott gondolatokat is.
Versenyképességünk gyengének bizonyult az uniós megmérettetésben, megtapasztaltuk, hogy a szállítási hátrányaink, amelyről már akár a vasúttörvényben is ma délután szó esett, micsoda károkat jelentenek számunkra a különböző piacokra való eljutásban.
Logisztikai fejlesztések jelentős részben elmaradtak, ami, úgy gondolom, a mai korszerű és igazi versenyképes, piacorientált világban súlyos hátrányt jelent mindannyiunk számára, nem csak a termelők, a feldolgozók és a kereskedők számára.
Termelési szerkezetünk nehézségei. Erről ma nagyon sok szó esett. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen olyan pont, amelyben mind a két oldal maximálisan ki tud egyezni, hogy bizony ezen változtatni kell.
Néhány gondolat még. Sajnos a 2004. évi ágazati GDP-növekedés kizárólag a növénytermesztési produktumból származik. Itt már elhangzott, hogy milyen jó gabonatermés volt a 2004. évi. Ezt azért szeretném említeni, itt már korábban elhangzott, ha nem is ma este, de több korábbi nyilatkozatra emlékszem, amikor a mindenkori kormány nagyszerű tevékenységéhez kötötték a növénytermesztés produktumait. Azt hiszem, ez is egy olyan csalás, olyan hazugság, amit szó nélkül nem hagyhatunk. Tudjuk azt, hogy ez a produktum, amely 2004. évben képződött, kimondottan a kedvező időjárás hatására történt, aminek végül is nagyon örültünk mint termelők, hogy ez így sikerült.
Ugyanakkor komoly gondnak látjuk - és ez számtalanszor elhangzott ma is, ezt ismétlésképpen mondom - azt a felbomlott szerkezetet a növénytermesztés és az állattenyésztés súlya között, amit az a gabonamennyiség-felesleg, ami az elmúlt évben képződött, jelentős mértékben indukál, már csak azért is, mert azok a nem létező állatfajok, amelyek abban az évben az ólakban és különböző telepeken lettek volna, ennek a gabonamennyiségnek egy iksz százalékát biztos módon felvenni tudták volna, amit, azt hiszem, nem kell bizonyítani.
Itt ma este még nem hangzott el a gabonaraktározás kérdésköre, amire szeretnék néhány gondolatot fordítani, már csak azért is, mert a gabonaraktározással kapcsolatban számtalan olyan pluszintézkedést és pluszforrást tekintek én, ami részben áthúzódott erre az évre, amire úgy gondolom, hogy különösebb szükség nincsen, és bizony pazarlásnak tartom azokat az eszközöket, azokat a pénzforrásokat, amelyeket erre a célra fordítanak. Azért mondom ezt, mert igaz, hogy ez a raktárkapacitás nem egy gabonasilóban, nem egy síktárolóban létezik, ez a raktárkapacitás, ami ekkora gabonamennyiség raktározásához szükséges, megvan Magyarországon, csak nem úgy hívják, hogy gabonasiló, nem úgy hívják, hogy síktároló, hanem úgy hívják, hogy az adott gazdának, gazdálkodóknak az udvar végén lévő magtárja, hombárja megvan. Igaz, hogy ezek a raktárbázisok vagy raktárak nem alkalmasak az intervenciós és közraktári feladatok ellátására, ezt nagyon jól tudom, de végül is ez a raktárkapacitás megvan.
(23.40)
Mert ennyi gabona termett már Magyarországon anno a rendszerváltozás évei táján és azt megelőzően is, amikor nem kellett raktárbázisokat, raktártelepeket építeni. Én úgy gondolom, hogy itt az intervencióról azért elmondhatjuk azt, hogy az intervenció bevezetése - úgy fogalmazom - némi biztonságot vagy valamilyen kiszámíthatóságot jelentett a gazdáknak, ugyanakkor elveszítette a gabonapiac, a gabonatőzsde, a gabonakereskedelem azt a jelentőségét, amellyel korábban bírtunk. Itt az intervenciós árak egyértelműen befagyasztották azokat az árakat, amelyek azért az év különböző időszakaiban, főleg a tavaszi időszakban följebb szoktak menni. Ma már tudjuk azt, hogy az intervenciós ár egy olyan limitárnak tekintendő, ami hosszú távon kiszámítható, de nem biztos, hogy elég a termelőknek és a gazdáknak.
Most gondolatot váltva: ha megnézzük a behozatali, külkereskedelmi mérlegünket, és hogy mit hozunk be ebbe az országba, akkor bizony el kell gondolkodni azon, hogy miért hozunk be Magyarországra igen nagy mennyiségű hasított sertést, különböző húsféleségeket, miért hozunk be abba az országba zöldséget, amely zöldségtermelő nagyhatalom Közép-Kelet-Európában, amikor nem győzzük a külföldi salátákat, karfiolokat, paradicsomokat, de még a félig-meddig magyar, hungarikumnak nevezett tv-, tölteni való, fehér paprikát is külföldi kartonokban, a marokkóitól az izraeliig mindenféle kiszerelésben találni és látni. Nem kizárt, sőt tudjuk azt is, hogy igen nagy mennyiségű bort is importál Magyarország. Tudom, hogy bizonyos keresleti és kínálati arányokat, illetve kínálati szortimenteket kell biztosítani, de meggyőződésem, hogy ezekből az árukból bizonyos időszakokon kívül Magyarországra behozni nem lenne szabad. Ez a mindenkori kormányzat felelőssége.
Itt már a tejről, tejtermékekről nem is beszélünk. Amikor Magyarországon túltermelés van a tejből, akkor olyan mennyiségű sajtot, sajttermékeket, tejtermékeket hozunk be az országba, ami jelentős részben a magyar tejtermelők piaci pozícióját nagymértékben rontja, és lehetetlen helyzetet teremt. Idéznék az Agrárgazdasági Tanács jelentéséből: “A 2004. évi külkereskedelmi adatok azt jelzik, hogy a megváltozott körülmények között a hazai piac minden tekintetben kitettebbé és védtelenebbé vált.ö A “védtelenebbéö szót szeretném kiemelni. Ez a “védtelenebbéö azt jelenti, hogy bizony-bizony minden esetben olyan kiszolgáltatott helyzetbe kerültünk, ami majdnem mondhatnám, hogy néha már a gazdálkodók, gazdák csődhelyzetét is jelenti. Megkérdezhetjük, hogy teszünk-e érte valamit, hogy ez ne így történjen. Teszünk? - kérdezem. Én is úgy érzem, hogy semmiféle vagy nagyon kevés olyan intézkedés történt, ami a gazdákat ezeken a piacokon megvédje. Láttuk, tapasztaltuk, és megéljük azt ebből adódóan, hogy ilyen piacvédelmi intézkedések nincsenek, hogy olyan gazdasági kényszerben olyan szakmai kérdéseket rúgunk fel, ami magára a gazdálkodás menetére befolyással hat. Itt a monokultúrás termesztéstől kezdve nagyon sok mindent meg lehetne említeni.
Az agrárollóról is volt szó. Arra a robbanásszerű szétnyílásra, ami 2004-ben megtörtént, csak néhány példát szeretnék elmondani. Mondhatni azt, hogy minden drágább lett ebben az országban mint inputanyag: növényvédő szerek, műtrágyák, vetőmagok, gépek, alkatrészek, az energiaárakról már ne is beszéljünk, akár a gázról vagy a gázolajról. Ezek mintegy 10-12 százalékos inputanyag-növekedést eredményeztek. Természetes, hogy így a gazdálkodás jövedelmezősége inkább a nulla vagy a mínusz nulla, mint a pozitív eredmény.
Ma már sokszor beszéltünk a bérekről, amelyek messze-messze elmaradnak a nemzetgazdaság átlagától.
A foglalkoztatásról szóltunk, de egy dologról nem - ezt a mezőgazdasági bizottsági ülésen is elmondtam -, ez pedig a kertészet jelentősége. Csak érintőlegesen beszéltünk erről. Meggyőződésem, hogy a magyar vidék, a vidék megtartóképessége érdekében különösen a dél-alföldi tájegységben a kertészet támogatása elengedhetetlen. A miniszter úr számtalan helyen idén is elmondta, hogy majd milyen kiemelt támogatásokat fog kapni a különböző kertészeti tevékenység. Sajnos látjuk, hogy a 2006. évi költségvetésben ilyen jellegű támogatásra semmiféle lehetőség, semmiféle optimizmus nincsen, megkérdőjelezhető egyáltalán ennek a kijelentésnek a komolysága. Tudjuk azt, hogy az a geotermális energia, amely a talpunk alatt van, így el fog veszni, elveszíti jelentőségét, és azt a helyzeti és piaci előnyünket, amellyel rendelkezik ez az ország, nem tudjuk érvényesíteni. Ez egy olyan, mondhatnám azt, hogy hanyagság, egy olyan mértékű arcátlanság, amit a magyar termelőknek kell elszenvedni, holott ez nemcsak a magyar termelőknek, hanem a magyar nemzetgazdaságnak is komoly kitörési pontja lehetne.
És akkor nem beszéltünk vízgazdálkodásról, melynek katasztrofális támogatása lesz a következő évben, magyarul: nem lesz. Belvízvédelemről, öntözésről egy szót nem ejtettünk. Élelmiszer-ipari ágazatok helyzetéről egy szót nem ejtettünk, amikor végig csökken a 2004. évi termelési szintje. Élelmiszer-biztonságról szinte egy szót sem ejtettünk, pedig itt voltak azok az ügyek - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) befejezem, elnök úr -, amelyek nagy részben bizonytalan helyzetet teremtenek. Megállapító tehát: jövőkép nélkül vergődünk a mindennapok problémái között. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalást, amire reagálok, Németh Imre képviselőtársam tette. Én azért szeretném a képviselő úr figyelmét felhívni néhány olyan tényre, amit ez a kormány ebben az évben sem rendezett, habár írásbeli megállapodás van róla, tudomásom szerint az ön aláírásával; vállalták azt, hogy a Hajdú-Bétnél mintegy 120 család sorsát rendezik, vagy itt van a Hernád menti árvízkárosultak ügye, ami szintén nem lett rendezve. De nem akarok visszamutogatni, inkább talán előre nézzünk, a költségvetés számaira.
Örülök annak, hogy a 400 milliárdos költségvetési támogatást az agrártárca és az agrárágazat megkapja, csak ennek van egy nagyon nagy szépséghibája. Mégpedig az, hogy közel 200 milliárdos determináció terheli a 2006. költségvetési évet, ami azt jelenti, hogy valóban megvan a pénz, de az már el van költve.
Ennek a költségvetésnek van még egy másik nagyon nagy hibája; mégpedig az, hogy azokat a fejlesztési forrásokat nem tartalmazza, amelyek nélkül nincs esélye a magyar gazdáknak arra, hogy az európai uniós gazdákat utolérjék.
(16.10)
Majd a rendes felszólalásomban erre és a saját módosító indítványaimra tételesen vissza fogok térni, de az azért elgondolkodtató, hogy milyen az a költségvetés, amely nem valós számokra épül, milyen az a költségvetés, amelyben a hozzáférhető forrás mintegy 16 milliárd forint.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném emlékeztetni önt arra, hogy - ha jól emlékszem - 2004 tavaszán, 2004 hasonló időszakában ön még miniszterként azt ígérte, hogy a determinációnak egyszer s mindenkorra vége, tehát abban az évben lezárják. Ez is egy olyan ígéret volt, amit nem tartottak be. Azt megértem, hogy az uniós pályázatoknál vannak áthúzódó tételek - ez nem kérdés számomra -, de a miniszter ígéretet tett arra - s ilyen ígéret elég sokszor elhangzott -, hogy a determinációt rendezni fogják az adott gazdasági évben. Ha jól emlékszem, ez mintegy 90 milliárd forint körül volt akkor, ma pedig ennek már megközelítőleg a duplája. Ettől eltekintve ezért mondtam azt, hogy nem valós költségvetésről van szó.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom indítékaként szeretném azokról az FVM-hez benyújtott módosító indítványokról tájékoztatni önöket, amelyek, úgy gondolom, az agrártárcának nagyon fontosak lennének, mivel ezek a módosító indítványok jelentős részben hiányt pótolnak, mégpedig azokat a hiányokat, amelyeket a 2006-os költségvetés elvesz, elvett a 2005-ösből, illetve a 2004-esből. Tehát mondhatnám azt is, hogy nincs új a nap alatt, de mégis van, mert úgy érzem, hogy ezeket a módosításokat feltétlenül szükséges volt beterjeszteni. Néhányat kiemelve szeretném önöket tájékoztatni.
Így elsőképpen, úgy gondolom, agrárkutatás támogatása nélkül, ami kimondottan az agrárkutatást jelenti, nincs fejlődő, fejlődőképes magyar mezőgazdaság, de ugyanehhez a kategóriához tartoznak azok a tanüzemek, felsőoktatási intézmények, amelyek teljes mértékben egy speciális tevékenységi körrel, speciális oktatási struktúrával rendelkeznek, és sajnos bizony ezektől az intézményektől több száz millió forintot vett, vesz el a következő évi költségvetés.
A másik nagyon fontos kérdéskör az osztatlan földtulajdon kimérésének támogatása. Ezt a törvényt még jó pár évvel ezelőtt hoztuk, de az elmúlt évben az ez évi támogatása kismértékben volt jelen ebben a költségvetésben, sőt azt is mondhatnám, hogy a 2006-osban már ennyi sem szerepelt.
(17.20)
Ugyanakkor egy beindított folyamat eredményeképpen gyakorlati tapasztalatokat szeretnék ezzel kapcsolatban mondani: több tíz, 15-20 millió forintba kerül egy-egy program indítása. Tudjuk, hogy megyénként kisorsoltak négy-öt ilyen települést, itt nagy lelkesedéssel várják a gazdák, a gazdálkodók, a földtulajdonosok, hogy ezeket a földeket úgymond végre egyszer fizikailag is megláthassák, hogy hol vannak ezek a földtulajdonok. Ezek kiméréséhez természetesen elő kell készülni, ezekhez komoly összegek szükségesek. Kiszámoltuk azt, hogy ha az önök által beterjesztett osztatlan földtulajdon kimérésére szánt összeget vesszük, akkor mintegy harminc év lenne elég arra, hogy az az osztatlan földtulajdon kimérésre kerüljön. Úgy gondolom, ez egy irreális szám, éppen ezért az az 1,2 milliárd forint is, amit erre szánunk, mintegy nyolcéves időkifutást jelent, tehát úgy gondolom, hogy ez sem egy irreális javaslat, amit illő, és úgy gondolom, hogy célszerű lenne a kormánypártok részéről befogadni.
A harmadik témakör az állattenyésztés. Tudjuk azt nagyon jól, hogy ma a magyar mezőgazdaság legsúlyosabb és legfájóbb pontja az, hogy az állattenyésztésben kialakult anomáliák, állatlétszámok csökkentése komoly gazdasági gondot jelent, ami akár kihat a raktározásra és egyéb problémákra. Itt csak megjegyezni kívánom, hogy ha a raktározásra szánt összegeket az állattenyésztés támogatására fordították volna, akkor ma nem lennének raktárgondok, nem lennének gabonagondok; meggyőződésem, ezt szeretném mondani tisztelt képviselő úrnak is - gyakorlatból szeretném mondani, aki mindennap ott él az emberek között, és ott gazdálkodik -, hogy ezek az összegek sajnos nem azt a célt szolgálták. Éppen ezért szükségesnek tartom azt, hogy az állattenyésztésnek kiemelt támogatást kell biztosítani, mert az nem elfogadható, hogy minden évben az agrárjelentésben tudomásul vesszük, vagy nem vesszük tudomásul, csak elolvassuk, hogy bizony 3-4-5 százalékkal csökken minden egyes állatfaj létszáma Magyarországon.
A következő program, amit javasoltam, visszatérő, részben már a nevünkhöz kötik, a nemzeti lovas program kérdése, amit tavaly ilyenkor az Országgyűlés, mondhatni, hogy teljes összhangban, négypárti megegyezéssel elfogadott. Sajnos, a költségvetésben a korábbi 400 millió forintról mintegy 45–50 millió forintra olvadt ez a támogatás; sajnos, ma a jogháttere még mindig nincs kidolgozva. Éppen ezért szeretném azt kérni a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy ez a lovas program több mint sport, több mint mezőgazdaság, több mint turizmus, ez a magyar társadalomnak egy olyan rétegét és egy olyan vállalkozói kört érint, aminek a támogatása, úgy gondolom, elengedhetetlen, nemzeti kultúránk része. Remélem, hogy ezt is elfogadják, tisztelt képviselőtársaim.
Utolsóként szeretném megemlíteni: rendkívül szánalmasnak tartom, hogy a mezőgazdasági termálvíz-hasznosítók megkülönböztetett hátrányokat szenvednek el a különböző kommunális melegvíz-, termálvízhasználókkal szemben. Ezt szeretném kompenzáltatni, mert nem tartom elfogadhatónak azt, hogy megkülönböztetésképpen a mezőgazdasági termálvíz-felhasználót - gondolok itt üvegháznál, fóliatelepnél, állattenyésztő telepeknél használt termálvízre - külön módon büntetik. Nem hiszem, hogy erre szükség lenne, nem hiszem, hogy ez egy olyan bevételt jelentene a kormányzatnak, ami hasznos és helyes, ezért erre nyújtottam be azt a támogatásomat, azt az igényemet, hogy igen, ezeket az adókat - nem csak adókat, hátrányokat - némileg kompenzálni lehessen. Kérem, gondolkodjanak el róla.
Ezek az általam felsorolt tények, azt hiszem, mind helyénvalók és igazak. Remélem, hogy önök is így gondolják. Kérem a támogatásukat.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Eddig nem volt alkalmam és módom az önálló olyan képviselői indítványokról szólni, amelyek a saját választókerületemet, térségemet érintették, így most megpróbálom kihasználni ezt a lehetőséget.
A kora délutáni órákban már elhangzott, hogy az ország számtalan pontján, számtalan településén egy komoly szennyvízhálózat kialakítása folyik, ami, úgy gondolom, rendkívül fontos és nagyon okszerű. Saját választókerületem városában, Szentesen hasonló módon a csatornázási munkálatok lassan-lassan a vége felé közelednek, de egy ismételt probléma ütötte fel a fejét, mégpedig az, hogy az a szennyvíztisztító mű, ami a hetvenes évek elején épült, kapacitásilag és szennyvíz-kibocsátási paraméterek alapján sem felel meg annak a feladatnak, amit ez elé állítottunk. Éppen ezért szeretném azt, ha ennek a szennyvíztisztító műnek a kapacitásnövelése, kihasználtsága, illetve bővítése megtörténhetne.
Tudvalevő, hogy Szentes vidéki település, az Alföld közepén helyezkedik el, rengeteg kerékpáros közlekedik ebben a városban és térségben, ezért létfontosságúak azok a kerékpárutak a biztonságos közlekedés szempontjából, amelyek sajnos a településünk belső szerkezetében nem találhatók meg. Így úgy gondoltam, és többen úgy gondoltuk, hogy ezt feltétlenül szükséges lenne kialakítani minél hamarabb, hogy minél kevesebb közlekedési balesetet szenvedjenek ezek a kerékpárosok.
Talán a legnagyobb gondom az, hogy van a városban a Csongrád megyei közgyűlés által működtetett dr. Bugyi István Kórház, amelynek a sebészeti tömbje nincs kialakítva, sajnos pavilonrendszerben működik ez a kórház. Mintegy 110 ezer ember biztonságos betegellátását szolgálja, viszont a műtők szanaszéjjel találhatók a kórház különböző pontjain. Úgy gondoltuk, és úgy gondolom, hogy a biztonságos betegellátás érdekében a sebészeti műtőtömb kialakítása elengedhetetlen, főleg úgy, ha már… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Köszönöm, elnök úr, majd később még folytatom.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy kérdésre, egy önálló indítványra szeretném felhívni a figyelmüket. Valamikor az ősz folyamán - ha jól emlékszem, október első hetében - egy kérdést intéztem a Környezetvédelmi Minisztériumhoz a Kurca, Csongrád megye egyik fontos belvízelvezető rendszerének a tiszta vízzel való ellátására, mivel komoly halpusztulás és környezeti károsodás történt ebben a régióban, ezen a vízfelületen. Mivel ez a Körösből kapná elméletileg a vizet - amit nem kap -, tehát egy holtággá nyilvánított belvízrendszerről van szó.
A kivizsgálás a mai napig nem történt meg, vagy lezártak mindenféle ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást, hogy ki szennyezte el ezt a vízfelületet, ezt a vízmennyiséget, de sajnos ez visszatérő gond, mert nemcsak egy évben, hanem több évben is előfordult. Ezért nyújtottam be azt a módosító indítványt, amellyel szeretném elérni azt, hogy ez a vízrendszer tiszta minőségű, a turizmus, az öntözés, a horgászok, a halászat számára is biztonságot nyújtson.
De természetesen ez csak egy részmegoldás, mert szeretném azt is kérni képviselőtársaimtól egy másik módosító indítványban, ahol a Hármas-Körösön lévő bökényi duzzasztómű - amely 1906-ban épült és az én gyerekkoromban még működött - felújítása és rekonstrukciója megtörténhessen, mert akkor már ilyen kérdéseket, ilyen kérvényeket nem kell az Országgyűlés elé terjesztenem, mert ennek a térségnek, Csongrád megye, Békés megye északi-középső részének teljes mértékben megoldaná az öntözővízzel, a jó minőségű Körös-vízzel való ellátását, ugyanakkor egyben nemcsak öntöző- és belvízrendszerként, hanem árvízvédelmi műként is szolgálhatna, ha ezek a rekontstrukciós munkálatok elkészülnének. Természetesen nem önálló indítványként, hanem majd az NVT II-ben szeretném, ha támogatnák.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretném akkor pontosítani a számokat, amelyekről eddig beszéltem. Emelkedő számsorrendben: a 740. számú indítvány, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz lett beterjesztve, az 1028. számú a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz, az 1425. számú az Egészségügyi Minisztériumhoz, az 1020. számú a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz és a 741. számú, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz.
Ezek után már csak számokat mondok, mert a minisztérium ugyanaz, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium: 508., 518., 541., 542., 466., 495., 500., 508., 510., 511., 523., 525., 536. és 549. számú indítvány. Úgy gondoltam, hogy ezt államtitkár úr majd feljegyzi, de látom, hogy erre már nem volt ideje.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén, ahhoz képest, hogy ez egy kis terjedelmű szabályozás, élénk vitát váltott ki. Ez nem is véletlen, már csak amiatt sem, mint amit képviselőtársam előbb a többségi véleményben megfogalmazott, hogy ők is úgy érzik, hogy igen, van mit javítani ezen a törvényen módosító indítványokkal.
Már csak azért is tartom és tartottuk nagyon furcsának ezt a törvényi szabályozást, mert oly sok kritikát kaptunk a korábbi időszakban, hogy salátatörvényt miért terjesztünk be, és itt van a kezünkben az újabb salátatörvény, amely négy törvényt próbál egy törvényben rendezni, módosítani. Ugyanakkor azt is megfogalmaztuk és elmondtuk a bizottsági ülésen, paragrafusonként végig, hogy melyikkel milyen kifogásunk van. Én úgy érzem, hogy ezek a törvények, és ott is elmondtuk, nem véletlen, a száz lépés programjában készültek, gyors léptekkel, mert számtalan hiba van benne. Ez biztos, hogy így van.
(15.30)
Azt hiszem, azok az ígéretek, amelyeket a kormánypárt tett, azokkal jelentős részben most próbálja pótolni a mulasztását, és bizony-bizony ezek a hibák ilyenkor mindig sokkal fokozottabbak, sokkal komolyabbak.
Azt hiszem - nemcsak hiszem, tudom is -, hogy ez a törvény, ami a szövetkezetekről szóló törvény módosítása, ennek egy teljesen más, egyszerűbb megoldása lehetséges, ehhez a megfelelő módosító indítványt be is terjesztette már képviselőtársam, ami úgy gondolom, hogy nem cél, hogy államosítással ismét földtulajdonokat kapjon a magyar állam.
A 2. §-nál mi - elnézést a kifejezésért - szemtelenül kevés kártalanítási összegnek tartjuk azt a négyezer forintot, amellyel próbál a kormányzat a nehéz helyzetbe jutott személyeknek bizonyos összeget juttatni, de igazán a biztosítékot nálunk a 4. §, a termőföldről szóló paragrafus vágta ki, ami az állattartó telep fogalmáról szól, illetve az állattartó telepnek a bizonyos előresorolásáról az elő-haszonbérleti szerződés keretében. Itt az aggályaink, úgy gondolom, rendkívül komolyak, ezt majd egyéni hozzászólásomban is szeretném elmondani, mivel az állattartó telep fogalma nem tisztázódott ma, nem tisztázott a mai napig sem, ilyen fogalom nem létezik, nagyon tág határokat ölel fel, és úgy gondolom, nem feltétlenül szükséges, hogy ebben a törvényben ez megfogalmazásra, mármint ilyen laza megfogalmazásban kerüljön be. Más véleményünk van az állattartó telepek földtulajdonszerzéséről, úgy gondoljuk, hogy azoknak a tulajdonosoknak, akik állattartó telepet működtetnek, ha ez egyéni vagy társas vállalkozás is, mindenféle módja megvan arra, hogy márpedig ezek a földek az állattartó telep használatába vagy bérleti rendszerébe bekerüljenek, mindenféle szabályozás nélkül.
A szőlő- és borgazdálkodásról szóló törvényről csak annyit szeretnék említeni, hogy információnk szerint ez is egy megalapozatlan beterjesztés, már csak azért, mert az előbb, igaz, a lobbitevékenységről szóló törvényről volt szó, én úgy látom és úgy tapasztaltuk, hogy nem kérték ki a teljes érdekképviseleteknek a véleményét. Erre akkor reggel személyes tapasztalatom, tapasztalatunk is volt, éppen ezért úgy éreztük, hogy ez a törvénymódosítás bizonyos lobbi, borlobbi valamelyik körének az érdekeit képviselte. Éppen ezért, mivel ez az egyeztetés teljes mértékben nem történt meg, ezért ezt a törvénymódosítást, az 5-6. §-t sem tudtuk támogatni.
Így mindösszességében el kell mondanom azt, hogy kisebbségi véleményként az egyes agrárágazati törvények módosításáról beterjesztett 18110. számú törvényjavaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség véleménye, illetve a kisebbségi vélemény alapján nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetekről szóló ‘92. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló ‘92. évi II. törvény eddigi 25/A. §-ának a tervezet szerinti módosítása megítélésem szerint sérti a magántulajdon szentségét, és a maradványföldek tekintetében teljes államosítást jelent. Eddig a jogutód nélkül megszűnt, illetve a törvény hatálybalépését követően megszűnt szövetkezet után maradt, fel nem osztatott termőföldvagyont az FVM-hivatal árverésen értékesítette. Ha az árverésen nem kelt el, azután kerülhetett a föld állami tulajdonba és a Nemzeti Földalap kezelésébe, nem volt tehát közvetlen államosítás. Véleményem szerint továbbra is az árverésen való értékesítést kellene az első helyen megtartani, és csak végső megoldásként szabadna az államosítás eszközeihez nyúlni.
Ha mégis - márpedig sok kétségem nincs efelől - állami tulajdonba kerül a jogutód nélkül megszűnt szövetkezet maradványföldje, akkor az egyébként a szövetkezetben részaránytulajdonra jogosultakat kártalanítás illeti a korábbi törvény szerint is és a javaslat szerint is. A kártalanítás összege azonban nem maradhat - ahogy már korábban is említettem - 4000 forint, hiszen ezzel az állam irreális áron jut a földvagyonhoz, és ezzel megcsúfolja az eredeti kárpótlási törvényt és annak szellemét, amelyet 1992-ben szintén az Országgyűlés alkotott a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, éppen az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról. Ezt az összeget a mai viszonyok között legalább 8000 forint/aranykorona értékre kell emelni. Ugyanez a fejezet, a javaslat 2. §-a esetében is a 4000 forint irreális, és a kártalanítási összegnek 8000 forintnak kell lenni a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló ‘93. évi II. törvény javasolt pontja esetében is. Mindezt az is indokolja, hogy azok, akik önhibájukon kívül nem jutottak hozzá a részaránytulajdonukhoz, amely a törvény erejénél fogva őket ugyanúgy megillette, mint akik hozzájutottak, mégsem kaphattak sem bérleti díjat, sem vételárat a földjükért, most pedig az állam csupán fillérekért államosítaná a meg sem kapott földjeiket.
A következő gondolatom a termőföldtörvényhez kapcsolatos, amelyben már korábban is említettem az állattartó telep problémakörét. Az előterjesztés közgazdaságilag nem kellőképpen megalapozott szerintem, mert meg sem kísérli jelezni, hogy az állattartó telepnek milyen a mai földellátottsága és a reális földszükséglete. Országosan és regionális bontás szerint hatástanulmánynak kellett volna feltárnia, hogy hány állattartó telep működik, ezek milyen jogcímen, mennyi földet, milyen időtávra használnak, az állattartó telepek hogyan oszlanak meg a tulajdonosi és cégforma, illetve az üzemtípusok és birtokméret szerint, a telep közigazgatási területén milyen a földellátottság, a fennálló földhaszonbérletek, egyéb földhasználatok főbb jellemzői. Magyarul: nincs kellő megalapozottság, nincs kellő hatástanulmány. Ezt az országos, de legalább reprezentatív vizsgálatot rég végre kellett volna hajtani, illetve elvégezni.
A fenti alaptények ismerete nélkül fennáll a veszélye annak, hogy az új jogintézmény nem közszükségletet szolgál, hanem a közérdekű birtokpolitika ellen fog hatni. Miközben a hazai állattenyésztés több terepen a megsemmisülés felé sodródik, előállhat, hogy a törvény nem a hazai termelőket támogatja, hanem a külföldi agrártőke segítségére siet, hogy a hazai földhaszonbérlők terhére, őket a mezőgazdaságból kiszorítva megalapozza földhasználatukat, ezzel pedig földtulajdoni monopóliumokat szereznek.
(15.50)
Az állattartó telep üzemeltetőjét a törvény 21. §-a szerint megilleti elsőbbségi jog a haszonbérletre, amelyet a javaslat kínál, egyértelmű a bel- és külföldi nagyüzemi haszonbérlő kizárólagosságának törvényi szavatolásával, illetve a kis- és középüzemi hazai haszonbérlőknek a földbérleti piacról való kiszorításával. A hatályos jog ezt ma azzal teljesíti, hogy a családi gazdálkodó, az őstermelő és az egyéni mezőgazdasági vállalkozó a jogosultak sorrendjében csak a haszonbérlő után szerepel. A tervezett változtatás még inkább kilátástalanná teszi az utóbbi jogalanyi kör földszerzését, mivel még az állattartó telepek földigényét is elébük sorolja. Ez gazdaságilag nem indokolható és jogilag nem elfogadható diszkrimináció.
A tervezet az állattartó telep elő-haszonbérleti jogát indokoltan köti a helyben lakás 3. §-a szerinti feltételekhez, e törvényi előírás azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezzel a termőföldről szóló törvény az állattartó telep üzemeltetőjével szemben kizárná a 3. § pontjai szerint a kedvezményezetteket, amelyek a jogi személyt helyben lakónak minősítik akkor is, ha csak székhelye van, és az első két pont szerinti településen, avagy e jogi személynek tagja vagy részvényese az elő-haszonbérleti jogosult, függetlenül attól, hogy nem helyben lakó, sőt esetleg külföldön él. A birtokpolitikai elvekkel merőben ellentétes az olyan állattartó üzemnek elő-haszonbérleti jogot adni, amelynek tagja, részvényese nem helyben lakó. Ahhoz viszont, hogy a termőföldtörvény ezen általános szabálya jelen esetben ne érvényesüljön, a jogi személy állattartó üzemre nézve azt kifejezetten ki kell zárni a módosított rendelkezésben.
A törvényjavaslat által bevezetni kívánt jogintézmény egészében alaptalan amiatt, hogy központi elemét, az állattartó telep fogalmát nem határozza meg. Nyilvánvaló, hogy e kritérium tisztázását a termőföldtörvény nem biztosíthatja az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások közreműködése és a közigazgatási hatóság közreműködése nélkül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a javasolt megoldás, amely a termőföldre szól, teljesen rossz, ellentétet támaszt az állattartó telep üzemeltetője és a föld jelenlegi bérlője között, mivel a sorrendet megváltoztatja. Az állattartó így nem is szerez tudomást arról, hogy az előző földbérlő és földtulajdonos újra bérleti szerződést kíván kötni. Mi következik mindezekből? Az, hogy az állattartó elkezdi a földtulajdonosokkal a különböző üzletelését, bujtogatását, hogy ne a korábbi bérlőnek adja a földjét bérbe, hanem őneki. Ez a bujtogatás akkor vezethet eredményre, ha az állattartó ráígér a korábbi bérleti díjára. Mert egyébként a földtulajdonos miért adná fel korábbi, már bevált bérlőjét? Ebből óriási árfelhajtás fog következni. Ez kell az amúgy is agyongyötört helyzetünknek? Úgy gondolom, hogy nem.
Hogyan fogják kitermelni a máris kitermelhetetlen bérleti díjakat, ha nem lenne segítség sem az állattartásnak, sem a többi mezőgazdasági termelőnek? Az állattartás a mezőgazdaság része, ezért eddig is bérelhettek földet az állattartók. Ha a kormányzat segíteni akarja az állattartást földdel, azt a Nemzeti Földalapból kell megtennie, nem pedig ilyen árfelhajtó zavarkeltéssel. Vagyis ez a módosítás csak kárt okoz teljes formájában, és megítélésem szerint az állattartó telepeknél egy olyan helyzetet fog kialakítani, amely sem az állattartó telep tulajdonosának, üzemeltetőjének, sem pedig a földhaszonbérletben gondolkodók, illetve a bérbeadásban gondolkodók szempontjából nem megfelelő.
Meggyőződésem, hogy ez a törvény - a bor részével, mint ahogy már az előbb is említettem, nem kívánok foglalkozni, mivel az információim teljesen másról szólnak - így önmagában és ez a négy törvény egybefoglalva nem azt a célt szolgálja, amit eredetileg szolgálnia kellene. Természetesen ezek a problémák valósak, ezt el kell hogy ismerjük, akár mind a négy tétel, mind a négy pont, de ezeket a megoldásokat én személy szerint elfogadni nem tudom, szeretném, ha majd a képviselőtársaim által benyújtott módosító indítványokat is támogatni tudnák.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon évtizedek óta a harmadik leggyakoribb halálok és az egyik leggyakoribb a tartós rokkantságot okozó betegségek között az agyi érrendszer betegségei. A stroke után önálló életvitelben valamilyen formában segítségre szoruló betegek aránya 32-42 százalék között mozog. Hazánkban az akut agyi érbetegek átlagéletkora 5-10 évvel alacsonyabb, mint a fejlett országokban.
(16.50)
Az Európai Unió régebbi tagállamaiban az akut stroke-betegek halálozása az ötven év alatti korcsoportban 100 ezer lakosra vonatkoztatva 8-10 beteg, hazánkban a nőknél 40, a férfiaknál 60. Lehangoló és megdöbbentő ez az adatsor. Mivel a betegség nagyon gyakran okoz tartós rokkantságot, munkaképtelenséget, a hosszú távú kezelés költségei és a társuló egyéb költségek csak becsülhetők.
A stroke-betegek 20 százaléka fokozott ápolást, ellátást, gondoskodást igényel, az eredményes utókezelés ezeknek a függő betegeknek az arányát mérsékelné. A gyors, centrumban történő ellátás, utókezelés lenne megítélésünk szerint az üdvös megoldás. A szakmai adatok szerint a profilosztályon történő azonnali ellátással a halálozás 18 százalékkal, a tartós ellátásra szoruló betegek száma pedig mintegy 29 százalékkal csökkenthető. A megfelelő akut ellátás növeli a kedvező kimenetelű esetek számát, csökkenti a tartós rokkantság súlyosságát és arányát, ezáltal az ellátás összköltségét, különösen a közvetlen költségeket. Ma Magyarországon családok százai, ezrei nézik tétlenül a hozzátartozójuk állapotának romlását, lassú agóniáját.
Miniszter Úr! Ismeri-e ezeket az adatokat, valós-e a helyzet, biztos-e benne, hogy ha Magyarországon bárhol is utoléri a stroke vagy trauma az állampolgárt, ugyanazt a magas szintű ellátást kapja mindenütt? Vannak-e másodrendű (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) állampolgárok e hazában? Hány rehabilitációs osztály működik?
Köszönöm. Kérem válaszát, miniszter úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozás óta megalkotott szövetkezeti jogszabályok megítélésünk szerint nem töltötték be a hozzá fűzött reményeket, több káros következménnyel jártak, illetve ahhoz vezetnek a mai napig is.
A szabályozásokban rejlő ellentmondásokat, hiányosságokat számtalan bűnbanda arra használta fel, hogy az emberek pénzét ellopja, és az embereket földönfutóvá tegye. Az egyik ilyen kecskeméti szövetkezet állami támogatások lenyúlására is meg tudott alakulni, de emlékezhetnek még számtalan egyéb befektetési szövetkezetre, mint ami Hódmezővásárhely és környékén volt, és a jelenleg is felszámolás alatt álló ingatlanbefektetési szövetkezetre, amelynek károsultjai itt a Parlament előtt, a Kossuth téren is tüntetni szoktak. Mindezek a jogszabályok hiányos, ellentmondásos, pongyola megfogalmazásának voltak köszönhetők. Az előttünk lévő, szövetkezetekről alkotandó új jogszabály szintén hemzseg ezektől a hibáktól, ezért a jelen formájában megítélésünk szerint teljesen alkalmatlan egy új szabályozásra.
Rátérve a konkrétumokra: a javaslat 4. §-a arról rendelkezik, hogy a szövetkezetnél foglalkoztatott munkavállalók jogaira és kötelezettségeire, valamint a munkaügyi kapcsolatokra a munka törvénykönyve rendelkezéseit kell alkalmazni. Ez idáig rendben is volna. Ugyanakkor az 57. § ezzel ellentétesen, az egyértelmű kapcsolatok kijátszására ismételten alkalmas módon más szabályozásról szól. Emlékeztetnék az 1992. évi I. törvény és a korábbi szövetkezeti törvény 63. §-ára, amely szerint “a szövetkezeti tagsági viszony keretében a vállalkozási és munkaviszony jellegű jogviszonyok jöhetnek létreö szövegű szabályozás volt, a 64. § pedig kimondta, hogy a vállalkozási jellegű munkavégzésre irányuló jogviszony tartalmát az önkormányzati szabályzatnak, a Ptk. szabályainak megfelelően csoportos vagy egyéb tagsági megállapodások határozzák meg.
Ebből származott aztán az az országos kavarodás, amelyet a munkaügyi ellenőrzések, továbbá az APEH-ellenőrzések mindenütt kifogásoltak, és a tagsági megállapodások alapján vagy az önkormányzati szabályzatokban megfogalmazott vállalkozási jellegű jogviszonyokra vonatkozó szabályokat nem vették tudomásul, hanem munkaviszonynak minősítették, azt is ráfogva, hogy ezek kényszervállalkozók, és mindennek a súlyos következményei elhárításához országgyűlési határozatra volt szükség az úgynevezett moratórium megadásához.
A javaslat semmit sem okult ezekből, mert az 57. § (3) bekezdése továbbra is fenntartja ugyanezt a szabályt, a 4. § egyértelmű megfogalmazásával ellentétben, ahol is kimondja, hogy a tag a szövetkezet részére munkaszerződés, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében munkát végezhet. Ez tehát megint olyan kiskapu, amely alkalmas lesz a tb- és egyéb járulékfizetési kötelezettségek alól való kibúvásra.
Mindez annak köszönhető, hogy önmagában az a rendelkezés, hogy a tag a szövetkezet részére munkaszerződés, vállalkozási vagy megbízási szerződés keretében munkát végezhet, ellentétes a Ptk. 389. §-ával, amely a vállalkozási szerződés fogalmáról szól. Ugyanis a Ptk. szerint “vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és a díj fizetésére kötelesö. Nem munkavégzésről szól tehát a vállalkozás, hanem munkával elérhető más eredmény létrehozásáról, márpedig a javaslat 57. § (3) bekezdése, ismételten rosszul, munkavégzésről szól. Erre viszont kizárólag a munka törvénykönyve alkalmazható, a jelenlegi szabályozások szerint. A javaslat tehát ily módon nem alkalmas az elfogadásra.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat 5. §-ával is nagy gond van, bár az első mondatot még megértem, hogy a szövetkezet alapítása és működése során e törvény rendelkezéseitől csak akkor lehet eltérni, ha az eltérést a törvény megengedi. A szövetkezet fogalmának meghatározása részben a ’92. évi I. törvény 3. §-ából, részben az új szövetkezetekről szóló 2000. évi törvény 3. §-ából, mondhatnám azt, hogy összegereblyézett szöveg, amely a szövetkezet fogalmát a céljából kívánja levezetni, ahelyett, hogy a fogalmat megadná, és külön megfogalmazná az esetleges célokat. Viszont egy olyan gumiszabály becsempészése, amely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek az olyan további rendelkezésnek az alapszabályba való felvétele, amelyről a törvény nem szól, ha a rendelkezés nem áll ellentétben e törvény, valamint más jogszabályok rendelkezéseivel, és nem sérti a jóhiszemű joggyakorlás követelményeit, ez megint az ügyeskedők részére lesz kiskapu, és az egyértelmű első mondatot agyonüti.
Mindebből látszik az is, hogy a javaslatot megfogalmazó megítélésem szerint maga sem tudta, hogy mit akar, csak erőlködött, hogy bizonyítsa, hogy rá szükség van. Ugyanezt tükrözi az indoklás is, mert szó szerint a törvény szövegét ismétli, vagyis egyetlen érdemi szó sincs az indoklási részben ugyanerről. De a többi indoklási részt is jellemzi, hogy indoklás helyett, értelmezés helyett megismétli a törvény szövegét.
(10.00)
A javaslat 10. §-a - idézőjelbe teszem - “óriásiö újításként az alapító tagok létszámát 7 személyben jelöli meg a korábbi, ’92. évi I. törvényben megfogalmazott 5 tag vagy az új szövetkezeti törvény 6. §-a szerinti 5 tag helyett, az indoklás szerint azért, hogy elegendő létszám legyen az igazgatóság és a felügyelőbizottság választására. No, ez nem valami nagy újítás, ha összevetjük a 35. §-sal, amely arról rendelkezik, hogy az 50 főnél kisebb létszámú szövetkezetben az alapszabály igazgatóság helyett ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet, aki az igazgatósági hatáskörben eljár. Ebből is a mindenáron való jogalkotásra való erőlködés látszik kitűnni. Ha már szabályozunk, miért nem lehet akkor egyértelműen meghatározni, hogy egy 5-7 tagú szövetkezetben teljesen felesleges az igazgatóság, vagy ha mindenáron igazgatóságosdit akarunk, akkor azt kell meghatározni, hogy milyen létszámtól fölfelé pedig kötelező.
A 10. § (4) bekezdése külön említi a szociális szövetkezetet, azonban az indoklásban egy szót sem szól róla, hogy mi lehet ez, ugyanakkor a (7) bekezdés tiltja a tagfelhívást vagy toborzást, márpedig a szociális szövetkezet nyugdíjasokra gondol vélhetően; valami oknál fogva nem tudom, hogy az otthon szorgoskodó nyugdíjasok hogyan szereznek tudomást arról, hogy miféle szociális szövetkezet kíván megalakulni az ő érdekükben. Ha külön említi a javaslat a szociális szövetkezetet, akkor tessék megfogalmazni, hogy mi az, mit tartalmaz! A 7. § felsorolja a célok között a kulturális, oktatási, egészségügyi s a többi célokat is; akkor miért emeli ki a 10. § (4) bekezdése azt, hogy szociális szövetkezet, amelynek csak természetes személy tagjai lehetnek? Véleményem szerint ilyen címszó alatt fogják a nyugdíjasok kis nyugdíját elrabolni a jövőben, ha nem lesz részletes szabályozás erről és részletes indoklás, amely indoklásra ugyanúgy, mint például a Ptk. indoklására, a jogalkalmazók a mai napig is támaszkodhatnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényszöveg megismétlése nem indoklás, ezt már többször mondtam, és mondani fogom. A javaslat 14. § (2) bekezdése az alapszabály kötelező tartalmáról szól. Mindjárt az a) pont arról rendelkezik, hogy az alapszabálynak tartalmazni kell a szövetkezet cégnevét, székhelyét, fő tevékenységét, továbbá azokat a tevékenységeket, amelyek végzéséhez hatósági engedélyre van szükség. Na, köszönöm szépen az ilyen szabályozást, mert ha egy szövetkezetnél csak azt a tevékenységet kell feltüntetni, amelyre a hatósági engedélyekre szükség van, akkor ez a szabályozás egyrészt ellentétes a hatályos tevékenységi körök felsorolásáról szóló nómenklatúrákkal, másrészt ezzel óriási teret kapnak az ügyeskedők, mert ki fognak olyan tevékenységi köröket találni megjelölés nélkül, amelyek alkalmasak lesznek a további visszaélésekre. Ilyen szabályozást is nevetségesnek tartok. Ez ellentétes egyébként a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági eljárásról szóló ’97. évi CXLV. törvénnyel, továbbá a cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló miniszteri rendelettel, amely szerint a cégjegyzék tartalmazza a cég fő tevékenységén kívül a cég alapító okiratában feltüntetett további tevékenységi köreit is, nemcsak a hatósági engedélyhez kötött tevékenységi köröket, mert ezen utóbbiak esetén magát az engedély számát és érvényességi idejét is tartalmazni kell.
Kérdésem: miként fogja ellenőrizni az ellenőrzésre hivatott szerv - nevezhetjük APEH-nak, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének vagy akárminek - a cég tevékenységét, ha az alapító okiratba fel sem kell azokat venni, csupán a fő tevékenységet és a hatósági engedélyhez kötött tevékenységeket? Emlékeztetem a tisztelt képviselőtársakat arra, hogy hány cég jött létre kizárólag áfa-visszaigénylés céljából. Ilyen tevékenységekre nem kell hatósági engedély, és ilyen tevékenységről törvény nem is szól, márpedig össze lehetne vetni ezt a szabályozást az 5. § (2) bekezdésében megfogalmazott gumiszabállyal, amely szerint nem minősül a törvénytől való eltérésnek az olyan további rendelkezésnek az alapszabályba való felvétele, amelyről a törvény nem szól. Vagyis a szabályozásnak egyértelműnek kell lenni, és az alapszabálynak minden tevékenységi kört tartalmaznia kell, mert egyébként illegális tevékenységek sokasága alakulhat ki ezekben a szövetkezetekben.
Ugyanennek a 14. § (2) bekezdésének i) pontja szabályozza, hogy az alapszabálynak tartalmazni kell az igazgatóság első elnökének nevét és lakóhelyét. Na és mi van akkor, ha a 35. § szerint csak ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresítenek, aki az egész igazgatóság hatáskörében jár el? Őt már nem kell tartalmaznia? Ez a szabály is hiányos tehát.
A javaslat 18. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy nem illeti meg a tagot az a jog, hogy a szövetkezet, illetőleg annak testületei által hozott olyan határozat felülvizsgálatát kérje, amelynek meghozatalához szavazatával hozzájárul. A gazdasági társaságokról szóló ’97. évi CXLIV. törvény 47. § (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki, de nem illeti meg azt a személyt, aki a tévedés, megtévesztés és jogellenes fenyegetés esetét kivéve a határozat meghozatalához szavazatával hozzájárult. Miért ne lehetne itt is ugyanazt a szöveget a 18. § második mondatába beilleszteni, hiszen a tévedés, a megtévesztés és a jogellenes fenyegetés itt sem lesz kizárt?
A javaslat 20. §-a tartalmazza a közgyűlés hatáskörét. A (2) bekezdés b) pontja szerint a közgyűlés hatáskörébe tartozik az igazgatóság elnökének és tagjainak, valamint a felügyelőbizottság tagjainak megválasztása, visszahívása, tiszteletdíjuk megállapítása. Ha a 35. § szerint ügyvezető elnök tölti be az igazgatóság helyett e tisztséget, akkor az ügyvezető elnök megválasztása is a közgyűlés hatáskörébe tartozik, tehát a szabályozás akkor lenne teljes, ha az ügyvezető elnököt is megemlítenék a közgyűlés hatáskörénél.
Ugyanezen rendelkezés l) pontja a közgyűlés hatáskörébe utalja az úgynevezett befektetői tagok felvételét, majd a 61. § részletezi, hogy kik és mik azok a befektető tagok. Ezek a befektető tagok lesznek azok a személyek, akiktől a nyugdíjukat, a megtakarított pénzüket el fogják csalni a jövőben is jogilag támadhatatlanul, és a jövőben a befektető tagok fognak ugyanúgy felvonulni a Parlament elé tüntetni a pénzük után, mint ahogy eddig a különböző ingatlanbefektetési szövetkezeteknél már láttuk.
Ha pedig már eljutottunk a befektető tagságig, nézzük meg ennek a csodálatos szabályozását! Bár nem tudjuk, hogy mi az a szociális szövetkezet, mégis kimondja a 61. § második mondata, hogy a szociális szövetkezetnek nem lehet befektető tagja. A 61. (3) bekezdése szerint a befektető tag által pénzbeli hozzájárulás vagy az 50. § (3) bekezdése szerinti szabályozásnak megfelelő nem pénzbeli hozzájárulás rendelkezésre való bocsátásával befektetői részjegy jegyezhető. A (7) bekezdés szerint a befektetői tag a nem pénzbeli hozzájárulást a szövetkezet tulajdonába köteles adni, ugyanakkor az 50. § (4) bekezdése azt mondja, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást nyújtó tag a hozzájárulás szolgáltatásától számított öt éven át helytállni tartozik a szövetkeznek azért, hogy a hozzájárulás megjelölt értéke nem haladja meg a hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennállott értékét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a szabályozás, mondhatnám azt, hogy nevetséges. Aki ezt lemásolta vagy összehordta, annak halvány fogalma sem volt arról, hogy mit írt ebben a jogszabályban. Azt mondja a szabályozás: ha valaki nem pénzbeli hozzájárulást nyújt, vagyis átad, mondjuk, tételezzük fel, egy festményt, akkor öt éven át garantálni tartozik, hogy annak az értéke nem fogja meghaladni öt év múlva sem a hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennállott értékét. Szégyen, hogy ilyen fércmunka ide került az Országgyűlés elé! Igaz, hogy ugyanilyen életszerűtlenül fogalmazza meg a gazdasági társaságokról szóló törvény 12. § (4) bekezdése is a nem pénzbeli hozzájárulásért való felelősséget, azonban ez is bizonyítja, hogy a jelen javaslat bizony-bizony néha, azt mondhatnám, hogy gondolkodás nélkül lett összeállítva. Azt a törvényt is az Országgyűlés alkotta természetesen, de nekünk nem kell ugyanabba a hibába esnünk még egyszer. A tagnak éppen azt kell garantálnia, hogy öt évig az általa nyújtott nem pénzbeli hozzájárulás értéke megmarad legalább annyinak, mint amennyi a szolgáltatás nyújtásának idején volt, és ez csak emelkedhet, de értékét nem csökkentheti. Ez volna a szabályozás lényege, nem pedig fordítva, hiszen ha valaki egy festményt nyújt szolgáltatásként, annak csak örülni kell, ha nő az értéke, és azt kell garantálni öt évig legalább, hogy értéke ne csökkenhessen.
(10.10)
Én a magam részéről az emberek vagyonának bizony-bizony, mondhatnám azt, hogy az elsíbolására alkalmas befektetői tagság intézményét nem vezetném be, hiszen bármelyik tag pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulást nyújthat saját önerőből, illetve elhatározásból is.
A 21. § a közgyűlés összehívásáról rendelkezik. A meghívónak vagy a hirdetménynek tartalmaznia kell a (3) bekezdés f) pontja szerint a közgyűlés későbbi időpontban történő esetleges folytatásának időpontját - ez felesleges szabály. Ezt a közgyűlésen kell eldönteni. Előre nem lehet tudni, hogy kell-e folytatni vagy félbe kell szakítani a közgyűlést, éppen ezért feleslegesnek tartom ezt a szabályozást.
A 26. § (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy a jegyzőkönyv mellékletét képezi a jelenléti ív, valamint a meghatalmazottak neve. Véleményem szerint a jegyzőkönyv mellékleteként nem a meghatalmazottak nevét, hanem a meghatalmazásokat kell csatolni.
Szintén a 30. §-ban nem megfelelő a szabályozás, mivel azt mondja, hogy nem lehet vezető tisztségviselő az, aki nem tagja a szövetkezetnek, ugyanakkor az alapszabály ez alól az igazgatóság elnöke, illetőleg tagja esetén kivételt tehet, ha a szövetkezet fő tevékenysége különleges szakértelmet feltételező irányítást igényel.
Kérem, hogy gondoljanak bele abba a szabályozásba, ha ezt összevetjük azzal, hogy az igazgatóság elnökét vagy az ügyvezető elnököt, az igazgatóság tagjait a közgyűlés választja, márpedig választani csak a tagok sorából lehet, hiszen a tagoknak van szavazati joga, akkor miféle alapszabály az, amelyik lehetővé teszi, hogy nem tag is viselhet tisztséget.
Itt is egyértelművé kellene tenni a szabályozást, hasonlóan a gazdasági társaságokhoz, vagy pedig, ha csak a tagok lehetnek a tisztségviselők, akkor külön menedzsmentnek kell gondoskodnia a szakértelmet igénylő vezetésről, nem pedig öszvér módon.
A 30. § e) pontja akként rendelkezik, hogy nem lehet vezető tisztségviselő, aki olyan szövetkezetben vagy gazdasági társaságnál, amelyet a cégjegyzésből hivatalbóli törlési eljárás során töröltek, a törlést megelőző 2 éven belül vezető tisztségviselő volt, a törlést követő 2 évig. Ez csupán részszabályozás, mert kiskaput enged azoknak a volt gazdasági társasági vezető tisztségviselőknek, akik a gazdasági társaságokról szóló törvény 23. § (3) bekezdése szerint: a gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (vagyis a felszámolás elrendelését) követő 3 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást megelőző 2 évben legalább 1 évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt.
Ha ezt a szabályozást nem veszi át a szövetkezeti törvény, csupán a hivatalból való törlést veszi át, úgy kiskaput nyit, és a felszámolásra került gazdasági társaságok vezető tisztségviselői át fognak szivárogni a szövetkezetek vezető tisztségviselőivé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tudnám még sorolni, mert ez a szövetkezeti törvény végig ilyen problémás. Számtalan olyan kérdés van, amit egyébként lehet, hogy még a vitában is el fogok mondani. Megítélésünk szerint ez a törvény teljesen alkalmatlan arra, hogy új szövetkezeti törvényként beterjesztésre került, ezt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a bizottsági ülésen is megfogalmazta.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat nem kijavítani, hanem ha már tényleg új szövetkezeti törvényt akar a kormányzat, kapkodva, az utolsó pillanatban, a korábbi ígéretei pótlólagos teljesítésére alkotni, akkor ezt számtalan módon megtéve, sokkal körültekintőbben és valóban az életnek megfelelően kellett volna előkészíteni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kis Zoltán képviselő úr felszólalására szeretnék reagálni, amikor az élelmiszer-biztonsági kérdések körében a házi vágással és a saját vágással kapcsolatban a gyártmánylapok gondolatát vetette fel.
Úgy gondolom, hogy paradox a helyzet, mert ma Magyarországon nagyon jó lenne, ha minden előállított élelmiszer bevizsgálásra kerülhetne, de én úgy gondolom, hogy ettől még nagyon messze vagyunk. Azért vagyunk nagyon messze, mert sajnos ma Magyarországon számtalan olyan település, számtalan olyan hely van, ahol sem vágóhíd, sem semmiféle feltétel nincs ahhoz biztosítva, hogy a bizonyos húskészítményekkel vagy tőkehússal való ellátást direktben meg tudják oldani. Ez annak az eredménye, hogy bizonyos vágóhidak megszüntetésre kerültek az elmúlt időszakban - a kis vágóhidak -, mert olyan feltételeket kaptak, amelyeket sajnos nem tudtak teljesíteni.
Éppen ezért úgy gondolom, először is azt kellene megváltoztatni vagy olyan lehetőséget kellene teremteni, hogy azokon a kistelepüléseken vagy kisebb körzetekben, ahol a tőkehúsellátás, akár hiszik, akár nem, nincs biztosítva Magyarországon, először ennek a feltételeit kellene biztosítani. És akkor már egyből nem lennének azok az, úgymond, zugvágások, zugkimérések és mindenféle más problémát felvető kérdések, amelyek sajnos szükségesek ahhoz - a lakosság, az ott élő emberek szükségletét szolgálja -, hogy igenis ezek a vágások megtörténjenek.
Meg vagyok róla győződve, hogy ezt rendezni kellene. Abban az esetben természetesen az élelmiszer-biztonságról szóló törvény bizonyos vonatkozásait később lehetne alkalmazni, de azért a magyar hagyományok, amelyek a házi vágásokra vonatkoznak, azt hiszem, élelmiszer-biztonsági törvény ide, élelmiszer-biztonsági törvény oda, Magyarországon még nagyon sokáig fenn fognak maradni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gőgös képviselő úr hozzászólása megdöbbentett, amikor valami olyat mondott, hogy a kisüzemi termelés talán több minőségi problémával küszködik, mint a nagyüzemi termelés vagy előállítás. Ezt szeretném a legmesszebbmenőkig visszautasítani. (Gőgös Zoltán: Nem ezt mondtam!) Valami hasonlót mondott. (Gőgös Zoltán: Azt mondtam, más az, ha magadnak csinálod, és más, ha a közösség részére.) Majd nézzük vissza a jegyzőkönyvet, képviselő úr. Elég, ha csak azt nézzük, hogy a zöldségtermelésnek körülbelül a 99 százaléka kisüzemi termelésben folyik és nem nagyüzemben, és az abból előállított GDP értékaránya vetekszik a gabonatermeléssel, ez önmagában is olyan szám, amely alapján ebben a parlamentben nem lenne szabad úgy nyilatkozni, hogy a kistermelésnél ilyen problémák vannak.
Köszönöm szépen.
FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Amikor ennek a törvénynek a vitája elkezdődött a mezőgazdasági bizottságban, már akkor is meglepődtünk, mert nem erre a törvényre számítottunk, ugyanis ha ma a magyar mezőgazdaságban állattenyésztésről van szó, akkor nem egy ilyen szűkmarkú és igazán csak jogharmonizációs törvényre lenne szükség, hanem olyanra, amely némiképpen rendezné azt a helyzetet, amely mára kialakult a magyar állattenyésztés frontján.
A mezőgazdasági bizottságban több héten keresztül, de itt a parlamentben is elmondtuk, hogy az a megbomlott egyensúlyi szerkezet, ami a növénytermesztés és az állattenyésztés között kialakult, rendkívül egészségtelen és káros a magyar mezőgazdaság minden szereplője számára. Úgy gondoltuk, hogy amikor az állattenyésztési törvényhez hozzányúl a kormányzat, akkor erre is tesz némi utalást, és hozzáfog ennek a problémának a rendezéséhez, ám meglepődtünk, hogy ez nem így történt. Habár nem kell ezen meglepődni, mert tudjuk, hogy az utóbbi napokban-hetekben ez sajnos így történik. Ma is már az ötödik olyan törvénynek a vitája folyik, ami nagyon kritikus szemmel nézve is nagyon sok problémát vet fel - erről minden egyes törvényalkotásnál volt szó -, és ebben a törvényben is olyan kérdések kerülnek megfogalmazásra, illetve olyan kérdésekre nem kapunk választ, olyan kérdéseket nem bont ki a törvényalkotó, amire szükségünk lenne.
Visszautalok arra, hogy akkor, amikor a földtörvény módosításáról beszéltünk, és felmerült az állattartó telep fogalma, nem tudtunk vele mit kezdeni. A mai napig sem tudunk mit kezdeni az állattartó telep fogalmával, tisztelt képviselőtársaim. Úgy gondoltam, hogy valamilyen módon legalább ebbe a törvénybe beillesztésre kerül, mi az, hogy állattartó telep. A törvény részletes vitájában legnagyobb meglepetésünkre az állattartó telep fogalmába már a halastó is beletartozott. Innentől kezdve aztán sok kétségem nem volt afelől, hogy mi is fog itt majd történni, és azt hiszem, hogy a törvény paragrafusai nagymértékben igazolják azt, amit mondok.
Elmondtam a bizottsági ülésen is, amikor az 1. §-ban a spermatároló központ mint létesítmény fogalmát próbáltuk meghatározni, megdöbbenéssel vettem tudomásul - és azt hiszem, jól is éreztük -, hogy ez egy olyan központ, ami kőkemény lobbiérdeket szolgál, és meggyőződésem szerint teljes mértékben befolyásolja a hazai tenyésztési kérdéskört. A legproblémásabbnak azt látom, hogy a spermaközpontok kialakításában nem a magyar tőke fog részt venni, mivel - a bizottsági ülésen ez elhangzott a kormányzat részéről - nem is gondolják, hogy ezt állami beavatkozással, állami segítséggel fogják kialakítani. Akkor is megkérdeztem, hogy hol lesznek ezek a központok, kik fedezik a költségeket, és azt a választ kaptam, hogy ez kereskedelmi központ lesz. Innentől kezdve kétségünk sem lehet arról, hogy ezek a spermatároló központok milyen célból, milyen célra fognak megalakulni, illetve milyen lobbiérdekek fogják befolyásolni.
Ma Magyarországon van egy Állattenyésztési Kutató Intézet, vannak olyan intézeteink, amelyeknek jó szakemberei vannak, de sajnos azt tapasztaljuk, hogy úgy látszik, az ott dolgozó emberek munkájára a mai kormányzat ilyen szempontból nem tart igényt. Ezt elrettentő dolognak tartom, amikor úgy tudjuk - s azt hiszem, ebben egyet is érthetnénk -, hogy azok a szakértők, azok a tudományos emberek, akik ebben az ágazatban dolgoznak, többet érdemelnének. Több megbecsülést érdemelnének, talán őket is be kellett volna vonni ennek a témakörnek a kidolgozásába, és ki kellett volna kérni a véleményüket. Ezt azonban nem tapasztaltuk, és a bizottsági ülésen sem volt erre utalás.
Mindent összevetve: a mezőgazdasági bizottság kisebbsége ezt a törvényt nem tudja támogatni. Az egyéni hozzászólásomban még ki fogok fejteni néhány gondolatot a későbbiekben.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Előbb nem érkeztem végigmondani a gondolatokat, de úgy gondolom, hogy azóta már nagyon sok mindennel kiegészültek azok az elképzelések, illetve azok a gondolatok, amiket én is el szerettem volna mondani. Azt nem mondom el, hogy mi a szakmám, mert itt már mindenki elmondta.
Egyet szeretnék leszögezni, mégpedig a következőt. A védett őshonos állatokkal kapcsolatos gondolatokat szerintem mindannyiunknak rendkívül komolyan kell venni, mert itt vannak azok az utolsó percek vagy talán órák, amelyek még biztosítják számunkra, hogy ezek a tiszta vérű, illetve származású, genetikai értéket képező fajták, fajok még egyáltalán megvannak ma a magyar mezőgazdaságban vagy a magyar termőföld jelentős részén. Ezt meggyőződésem szerint nem csak kimondottan mint állattenyésztési terméket vagy állattenyésztési feladatot kell tekinteni, hanem egy nagyon komoly nemzeti érdeknek és nemzeti értéknek kell tekinteni; ezeket az értékeinket részben a történelmünkből, részben a hagyományainkból, a korai és kevésbé hasznos tevékenységekből, illetve azokból a szokásokból kell megtartani, amelyek, úgy gondolom, a teljes magyarságunkhoz is hozzátartoznak.
Természetesen, amikor ezekről az állatokról és erről a kérdéskörről szólunk, akkor azt hiszem, arról is beszélni kellene, hogy amikor garanciális feltételeket próbálunk biztosítani, és tudjuk azt, hogy ezek az állatok egy jelentős része azért élelmiszerként feldolgozásra kerül, ami helyes dolog, a különböző minőségbiztosítási rendszereken, illetve a nyomon követő rendszereken keresztül nem biztos, hogy a fogyasztó fogja tudni, hogy ez milyen termékből került előállításra. Látjuk azt, hogy vannak különböző élelmiszerek, mint például a mangalicaszalámi, amire most már nagy betűvel rá van írva, de számtalan olyan termék van, amelyen nincsenek feltüntetve, hogy igenis ezek a nagyon komoly genetikai értéket képviselő őshonos magyar fajtákból, fajokból lettek előállítva. Ezt figyelemfelhívásképpen szerettem volna megjegyezni.
(15.20)
Ma már több alkalommal beszéltünk itt különböző lófajtákról és különböző tenyésztő szervezetek kérdéseiről, amire természetesen a törvény is némileg próbál utalni, csak én ebben egy rendkívül komoly hiányosságot látok. Itt jegyzem meg, már többen hivatkoztak arra, hogy abban a gazdaságban, ahol én is dolgozom, komoly nóniusz törzsállományunk volt. El szeretném mondani, hogy sajnos ezen állományok jelentős része megszűnik ma Magyarországon, elkopik. Azok a tenyésztő bázisok - és ez nemcsak lóra vonatkozik, sajnos a többi állatfajra is vonatkozik -, amelyek ezeket fenntartották, eljutottak arra a szintre, amíg volt egy kis emberi tartásunk és volt kitartásunk, inkább így fogalmaznék, kötelességünknek éreztük, hogy ezeket a törzstenyészeteket, ezeket a fajtákat, mondhatni azt, hogy mindenféle különösebb állami támogatás nélkül is fenntartottuk, és próbáltuk az utódainknak, gyerekeinknek, unokáinknak is még bemutatni, ha ez egyáltalán lehetséges. Meg kell állapítanom, hogy az elmúlt pár évben ezeknek a tenyésztő szervezeteknek, tenyésztő egyesületeknek, vagy inkább talán úgy fogalmazom, tenyészeteknek az állami támogatása jelentős mértékben megcsappant. Már a tavalyi költségvetésben is tapasztaltuk azt - és nem költségvetési vitát akarok folytatni, inkább a problémára szeretném felhívni a figyelmet - mint tenyésztő szervezet tagja, tehát saját bőrömön érezve, hogy bizony-bizony ezeknél a tenyésztői szervezeteknél, akár a szarvasmarhára, akár a juhtenyésztőkre, de a lóra is gondolhatok, folyamatosan éreztük azt, hogy itt nagyon nagy bajok vannak, mert vannak bizonyos állami feladatok, amelyek a tenyésztő szervezetek számára mint zsinórmérték meghatározásra kerülnek, de ugyanakkor ehhez az állami támogatás vagy költségvetési támogatás egyre fogy vagy elkopott. Úgy feladatot meghatározni vagy elvárni a tenyésztő szervezetektől, hogy saját tenyésztőiken keresztül finanszírozzák azt a tevékenységet, amely igazából ma már gazdasági és piaci kérdéssé vált, úgy gondolom, egy normális államban elvárni nem lehet. Éppen ezért és ennek a logikának a mentén utalok vissza arra a személyes döntésre is, hogy sajnos a nóniusztenyészetünket fel kellett számolni, mert egyszerűen a piac már nem ismerte el olyan mértékben ezeknek az egyedeknek az értékét, nem lehetett olyan mértékben a piacon ezeket értékesíteni, és bizony-bizony ha egyszer többe kerül valami, mint amennyiért el lehet adni, minden gazdasági szakember ezt végiggondolja, és akárhogy is szereti ezt az állatfajt vagy ezt a fajtát, teljesen mindegy, hogy miről van szó, bizony az élet, a mai gazdasági versenyhelyzet rákényszeríti, hogy ezektől a tevékenységektől megváljon. Hova vezet ez? Oda, hogy ezek az állatfajok jelentős részben visszaszorulnak, vagy netalántán el is fognak kopni Magyarországon.
A tenyésztő szervezetekről még egy gondolatot. Ma látjuk azt, hogy kínlódnak, kínlódunk. Komoly kínlódás van. Én a magyar lótenyésztő szervezeteknek vagyok az egyik alelnöke, mondhatom ezt is minden hivalkodás nélkül, és az elmúlt napokban beszélgettünk arról, hogy egyáltalán a következő évi költségvetésünket, egyáltalán a szervezet működését hogyan fogjuk tudni finanszírozni, miből, hogyan. Tovább terhelni ezeket a költségeket a tenyésztőkre, akik eltartják ezeket a szervezeteket, már nem lehet, mert ha visszatekintek az agrárgazdaságról szóló jelentésre, ott egyértelműen látszott, hogy milyen az állattenyésztés helyzete és szerepe ma Magyarországon. Ugyanaz a logika, amihez személyes tapasztalatok is fűznek: ma már látható, hogy ezeket a szervezeteket a tenyésztők ilyen mértékben fenntartani nem tudják. Azért hangsúlyozom ezt, hogy értsük már meg végre egymást, nem sírni akarok ezekért a szervezetekért, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy a gazdasági helyzetben a piacon ez ma már így működik.
Éppen ezért át kell gondolni ezeknek a szervezeteknek a jövőjét, lehet, hogy racionalizálni kell, nem vitatom, bizonyos tenyésztői szervezeteket össze kell vonni, megfelelő telephelyeket szintén össze kell vonni, ami nagymértékben segíthetné az esetleges egy-két éves túlélést - de ez nem megoldása a helyzetnek. A megoldás egyértelműen csak az, hogy ha az állam kér ezektől a szervezetektől feladatteljesítést, akkor igenis ahhoz valami módon próbáljon hozzájárulni, természetesen megfelelő számonkéréssel, garanciális elemekkel együtt. Még egyszer azt mondom, ez egy nagyon fontos kérdés, és erről a törvény rendkívül keveset szól. Ennél sokkal nagyobb probléma, amit én most itt elmondtam, ezért sajnálom azt, ezért mondom azt erről a törvényről is, hogy sokkal többet vártam tőle, azt gondolva én is, hogy valóban ez az állattenyésztésről és az ilyen kérdésekről fog szólni.
Befejezésül annyit szeretnék mondani még egyszer: nagyon sajnálom azt, hogy ma Magyarországon 2005. november 24-én beszélünk négy vagy öt agrártörvényről, illetve folyamatban beszélünk ezenkívül még a földtörvényről és egyéb törvényekről, ami az agráriumot érinti. Ezek a törvények nem megoldásokat adnak, csak szabályokat. Semmiféle megoldásra való törekvés nincs a törvényekben. Nincs benne az a segítség, nem anyagi segítségre gondolok, az az elképzelés, amire ma szüksége lenne az agráriumnak. Éppen ezért elmondtam ma már, ezeket a törvényeket így összefércelve, nem bántva a jogalkotókat, mert tudom, hogy ez egy politikai döntés eredménye, kényszerítették őket, hogy ilyen törvényeket ilyen gyorsan hozzanak be, és pipáljuk ki, hogy erről is beszéltünk, erről is - de ez szemfényvesztés! Szemfényvesztés, becsapása a mezőgazdasági ágazatban dolgozó minden egyes vállalkozónak, gazdának és résztvevőnek.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak nagyon röviden szeretnék két dologra reagálni, és ezzel be is fogom fejezni a kétpercezést.
Amit Ékes József képviselőtársam mondott, az egy olyan komoly gond a magyar agráriumban - és úgy érzem, ez folyamatosan érezhető volt ma az összes törvénynél -, hogy az az agrárkutatás, ami Magyarországon rendkívül komoly erőt és hatalmas szellemi potenciált jelentett ebben az országban, ma már olyan mértékben sorvad el, amit felelőtlenség részünkről megengedni.
Csak egy példát hadd mondjak, tisztelt Karakas képviselő úr. Fehérpaprikára hivatkozott. Magyarország fehérpaprika-nagyhatalom. Azok a zöldségkutató intézetek, akár az én lakóhelyemen a szentesi vetőmagkutató, az ország hajtatásos zöldségtermesztésének az élharcosa volt jó pár évvel ezelőtt még, ma nem lelhetők fel. Tehát ezzel csak azt akarom mondani, hogy igenis erre is áldoznunk kellene.
Még egy gondolat, amit szintén képviselőtársam mondott, hogy mi ebből a kiút, és ő azt mondta, hogy a szövetkezés. Valóban, a termelőknek, gazdáknak szövetkezniük kell - de nem ezzel a szövetkezeti törvénnyel.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűen nem értem ennek a vitának a lényegét. Biztos, hogy én vagyok nagyon messzire a mezőgazdaságtól, hogy nem értem ezt az egészet, de én ma még nem láttam Magyarországon olyan állattartó telepet, amelyik azért ment volna tönkre, mert nincs neki földterülete. Ez badarság! Ez olyan mértékű badarság, amivel nem lehetne idejönni a parlamentbe és ilyen törvényt beterjeszteni, mert ez nem igaz. Az, hogy hogyan akarnak a kormánypártok földet adni azoknak a jogi személyeknek, egy más kérdés, és énszerintem ez a törvénymódosítás erről szól, semmi másról. Csak azokról a jogi személyekről, társaságokról, akik majd esetleg ezeknek, a Magyar Mezőgazdaság utolsó előtti oldalán olvasható különböző eladó állattartó telepeknek akarnak földterületet juttatni, aminek egyértelműen a szándéka az, hogy ezek a földterületek később jogi személyek birtokába kerülhessenek.
Már megéltük azt több alkalommal, több vita során, hogy mennyi problémát okoz a jogi személy; gondoljunk a szövetkezetek vagyonnevesítésére vagy a földtulajdona, a részaránytulajdon kimérésére, hogy mennyi problémát okozott. Most megint ugyanezt generáljuk azzal, hogy földtulajdont adunk egy olyan társaságnak, amit esetleg halastónak hívnak. Nevetséges! Nem tudok mást mondani, nevetséges, és olyan messzi áll az élettől, hogy teljesen fölösleges ilyen törvénymódosítást a parlamentbe behozni, mert azok a szakemberek, akik mezőgazdasággal foglalkoznak - teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldalon - egyszerűen értetlenül állnak egy ilyen kérdés előtt. Akik pedig beterjesztik, szerintem azoknak meg fogalmuk sincs, hogy miről szól a dolog.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amit Németh Imre képviselőtársam mondott, és én most Járvás képviselő úrhoz is csatlakozom, tehát ha azok az aszálykárok tisztességesen kifizetésre kerültek volna, ahogy nem került kifizetésre, akkor ezt a kárt lehetett volna enyhíteni. De még egyszer mondom, nem az aszálykár miatt lettek az állattenyésztő telepek becsukva. Nem az aszálykár miatt hagytak fel a gazdálkodók az állattenyésztéssel. Ezt konkrétan tudom, merem bizonyítani is, mert ez egyszerűen nem igaz. Az biztos, hogy megnövekedett minden egyes állattartó telep takarmányköltsége, ezt nem vitatom el, mert ez természetes, mindannyian így éltük meg 2003-at, még 2004 első felét is. De ez nem jelenti azt, hogy ezeket a telepeket ezért kell eladni. Ott lehet, hogy valami teljesen másról van szó, amit már nem is akarok forszírozni.
Még egy dolog, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam: ha ez a törvény életbe lép, azokban a térségekben össze fogja borítani azt a nagyon labilis földtulajdonviszonyt, amit ma bérleti viszonynak nevezünk, mert biztos vagyok benne, hogy olyan bérletidíj-felhajtó ereje lesz, amit majd később pont azok az állattartó telepek nem fognak tudni biztosítani a leendő földtulajdonosoknak, akik bérbe adják a területet. Nem hiszem, hogy erre szüksége van ma a magyar mezőgazdaságnak.
Köszönöm.
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt héten volt már módomban kritizálni ezt a törvényt, már csak azért is, mert megítélésem szerint talán az egyik legrosszabb agrárvonatkozású törvény, amit a legutolsó időben ebben a nagy kapkodásban önök beterjesztettek. Ezt merem nyugodtan úgy is mondani, mint aki 1992-től ’99-ig egy szövetkezet vezetője volt, és egy maradványszövetkezetben - sajnos kényszerűségből - még ma is irányítanom kell azokat a kérdéseket, amelyeket itt, ebben a törvényben aztán végképp katasztrofális állapotba akarnak hozni.
Tehát van ráhatásom, van személyes tapasztalatom, és a múlt héten azért is próbáltam paragrafusonként végigmondani az összes problémáját ennek a törvénynek, mert meggyőződésem szerint ezzel olyan kárt okoznak, amely súlyos - azon kívül, hogy komoly milliókat, akár talán milliárdokat is kivesznek majd a leendő szövetkezeti tagok zsebéből - de önmagában ez a törvény emberi sorsokat pecsétel meg, családokat tesz tönkre. Azt hiszem, ebbe önök nem gondoltak bele, mert ennek a törvénynek számtalan pontja arra alkalmas, hogy - ahogy már képviselőtársaim is elmondták - kisemmizzék azokat a tulajdonosokat, akik valami módon ma még szövetkezeti üzletrésszel vagy majd a leendő szövetkezeti üzletrésszel fognak élni.
A szövetkezeti üzletrész körüli viták 1992 óta, mondhatni, napirenden vannak az I. számú szövetkezeti törvény és az átmeneti törvény rendelkezései értelmében. Sajnos, a mai napig ezek a törvények mind inkább, mondhatnám, átmeneti jellegű orvoslások voltak, mintsem a helyzet megoldását próbálták volna megteremteni.
Ezzel a törvénnyel kapcsolatban a bizottsági ülésen elmondtam, ahol nem valami nagy tetszést váltottam ki, hogy a mezőgazdaságról továbbra is fenntartom azt a gondolatomat, hogy a mezőgazdaságra továbbra is speciális agrárszövetkezeti törvényt kellene létrehozni még akkor is, ha ez ellentétes a kormányzat gondolkodásmódjával, már csak azért is, mert olyan speciális helyzetben vannak a mezőgazdasági szövetkezetek, amelyeket nem lehet összevonni az ipari szövetkezetekkel, a különböző iskolaszövetkezetekkel, netalán még a szociális szövetkezetekkel is, ég és föld a kettő.
Ezeknek a mezőgazdasági szövetkezeteknek, mondhatnám azt, van egy történelmi múltja, ha tetszik, ha nem, amit bizony értékelni kellene abból a szempontból, hogy az abban dolgozó, illetve ma már nyugdíjas tagok érdekét védeni kellene ennek a törvénynek. Ez a törvény ezt nem védi. Ezeket az embereket kisemmizheti egyik pillanatról a másikra ebből a tulajdonosi körből.
Én tehát úgy gondolom, hogy ez a törvény - többször elmondtam - teljesen alkalmatlan arra, hogy ilyen módon tárgyaljunk róla. Az elmúlt héten én már figyelmeztettem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy mi nem tartjuk alkalmasnak az általános vitára sem, mondhatnám, éppen ezért akkor is kértem, hogy vonják vissza ezt a törvényt. Ma is meggyőződésem, és azért nem nyújtott be az ellenzéki oldal módosító indítványt a törvényhez, mert tudnám sorolni, és ha még lesz időm, sorolni is fogom: gyakorlatilag a törvényt újra kellene írni. Úgy látjuk, hogy a kormányzatnak erre semmiféle affinitása nincsen, éppen ezért módosító indítványt nem kíván az ellenzék - új szövetkezeti törvényt - ebből az aspektusból megfogalmazni és írni, mert az egészet paragrafusonként újra kellene szabályozni.
Erről elkezdtem a múlt héten a gondolataimat, most folytatom annak, aki még erre kíváncsi, már csak azért is, hogy néhány gondolattal továbbmenjünk a kérdések problémahalmazán.
A múlt héten a 32. §-ig jutottam el. Ezt mondhatnám a kilencvenvalahanyadikig, de azt hiszem, hogy amikor a szövetkezeti tisztségviselők témaköréhez jutottunk el, az is rendkívül kényes kérdés, már csak azért is, mert a 32. § szintén gumiszabályt vezet be, amely arról szól, hogy a szövetkezet vezető tisztségviselője nem lehet vezető tisztségviselő a szövetkezethez hasonló tevékenységet végző gazdasági társaságban vagy szövetkezetben.
Akkor, amikor az alapszabályról szóló 11. § (2) bekezdés a) pontja még azt sem kívánta meg, hogy minden tevékenységet felvegyenek az alapszabályba, akkor honnan fogják megállapítani, hogy mi az a hasonló tevékenység, ha nincs lefektetve írásban? Az ilyen szabályozás teljesen elfogadhatatlan. Először is minden tevékenységi kört fel kellene sorolni az alapszabályban, másodszor nem hasonló tevékenységről kell rendelkezni, hanem azonos tevékenységről, és meg lehet kérdezni, mi az, hogy hasonló. Alakban, színben, formában vagy miben hasonló? Ilyen megfogalmazású törvénnyel tehát nem lehet mit kezdeni megállapításom szerint, tisztelt képviselőtársaim.
De mondhatnám tovább a 34. §-t, ahol szintén a vezető tisztségviselő megbízatásának megszűnéséről rendelkezik a törvény. A 34. § (3) bekezdéséről is tudnám mondani a problémáimat, de talán egy érdekességnek tűnő szabályozást tartalmaz a törvény a felügyelőbizottságokról szóló 37. § bekezdései szerint, amely szerint a felügyelőbizottság tagjainak egyharmadát a szövetkezettel munkaviszonyban álló munkavállalók közül kell választani. Mi van akkor, ha alapításkor még nincs munkavállaló? Mert tudjuk, hogy van ilyen szövetkezet, amikor csak hatan-heten összeállnak a törvény szerint, és szövetkezetet alakítanak. Akkor már ennek a feltételnek sem tudnak megfelelni.
De említhetem a 30. §-t is, ahol az alapszabálynak lehetőséget kell adni arra, hogy az igazgatóság elnökét, illetve tagjait, ha a szövetkezet fő tevékenysége különleges szakértelmet feltételező irányítást igényel, akkor kívülállókból is megválaszthatja vezető tisztségviselővé. Ugyanakkor a felügyelőbizottságról szóló 39. § h) pontja akként rendelkezik, hogy a felügyelőbizottság hagyja jóvá előzetesen azt a szerződéses kötelezettségvállalást, ha a szövetkezetet az alapszabályban meghatározott összeget meghaladó mértékig kötelezi.
Kérdésem: ehhez nem kell szakértelem? A felügyelőbizottság pusztán az összegszerűség esetén minden felelősséget magára vállal? Elképesztő! Mondhatnám tovább az összes paragrafust, de megkímélem tisztelt képviselőtársaimat, mert van még öt oldal, amit el tudnék olvasni, és folyamatosan kritizálni tudnám csak a törvényt, de nem akarok visszaélni a többi képviselőtársam bizalmával.
Összegzésképpen végképp el szeretném mondani, és meg szeretném önöket kérni arra, hogy gondolják végig: ilyen butaságot és a butaságon kívül ilyen súlyos törvénymódosítást vagy új törvényt benyújtani, amely emberek tíz- és százezreit fogja érinteni, úgy gondolom, olyan felelőtlenség a mai kormányzat részéről, amit természetesen támogatni nem tudunk.
(23.10)
Talán zárásképpen annyit el szeretnék mondani: az a szövetkezeti üzletrész fogalom, ami ebben a törvényben lefektetésre került, nagymértékben megbontja azt a nyugvónak látszó és egyre megnyugodottabb helyzetet teremtő agrártársadalmat, amely az elmúlt 15 évben bizony elég sok vihart megélt. Úgy gondolom, hogy egy újabb olyan gyutacs került elhelyezésre ebben a körben, ami ezeket a közösségeket ismételten felforrósítja, és ismételten egymásnak esnek a vidéki és falusi emberek.
Hol lesz a vidéknek a békéje, amelyet szeretnénk mindannyian megteremteni? Ez a törvény nem erről szól, ez háborúról szól, ezt a törvényt elfogadni nem lehet.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)