Felszólalás adatai

Az oktatási bizottságban gyakorlatilag politikai hovatartozás nélkül mindenki azt mondta, hogy ezt az előterjesztést így elfogadni nem lehet. Erről szóltak az iménti gondolatok. Ha jól figyelem, itt az oktatási bizottságból kormánypárti oldalról egy főt látok, és ellenzékieket látok. Ez önmagában azt mutatja számomra, hogy gyakorlatilag érdekes dolog történik. Van, ami itt történik, és van, ami ezen felül. (Osztolykán Ágnes: Nincs is kormánypárti!) Igen, nincs is kormánypárti, Ágnes segít.

Hadd mondjam el, hogy meg kell várni a ma estét, hogy milyen módosítók fognak beérkezni a kormánypárti oktatási bizottsági tagoktól, mert fog érkezni. Ahogy látom ezt a működést, nagy valószínűséggel abban lesz a lényeg, és nagyon sajnálom, hogy ez ma itt az általános vitában nem hangzik el, majd valószínűleg a jövő héten, amikor a részletes vita lesz, akkor beszélünk erről. Miért mondom ezt? Csak szeretném önöknek felidézni, hogy az ominózus hétfő után kedden már levételre került az általános vitáról ez a napirend. Ez beismerése mindannak, amiről beszélünk.

Na, egy picit általában: arról panaszkodnak a szakképzéssel foglalkozó szakemberek, a gyakorló szakemberek, szakmai szervezetek, érdekképviseletben dolgozók, hogy nem kérdezik meg őket, hatástanulmányok nem készülnek, nincsenek elemzések, és tetszenek látni: elfogadtuk decemberben ezt az előterjesztést, és alig telt el néhány hónap, már módosításra is sor kerül. Ez, úgy gondolom, azt bizonyítja, hogy akkor egyből nem lehetett átnyomni, hogy a NAT-os, mármint a Nemzeti alaptantervnek az a minimuma, ami valójában, úgy tudom, megköttetett kompromisszum a Fidesz-frakció és a kormány kapcsán, most az is felrúgásra került, mert akkor ott szerepelt, hogy legalább 33 százalék legyen a közismeretis arány; az a minimumalap, ami szükséges ahhoz, hogy egy szakmunkás a következő évtizedekben boldogulni tudjon, mert a következő 50 évről beszélünk. A kormány gyakorlatilag azt is felrúgta valamilyen hatás során.

Gyakorlatilag most folyik ez a vita, hogy ez így fog maradni az előterjesztésben, hogy akár a közismeretis arány lehet nulla százalék, vagy megmarad az a 33 százalék, amiről beszéltünk. Szeretném önöknek szóba hozni, hogy ez a 33 százalék is visszalépés a korábbiakhoz képest.

Kedves kormánypárti Politikusok! Úgy gondolom, hogy nekünk nem személy szerint vannak a vitáink, itt szemléleti vita van. Valójában három dolgot szeretnék ennél a 33 százaléknál szóba hozni, ami legalább vagy legfeljebb - így szól a törvénytervezet. Az egyik, hogy ha ma elkezd dolgozni egy fiatal ember, akkor gyakorlatilag nem innen fog nyugdíjba menni, az biztos. Nagy valószínűséggel nem ezt a szakmát fogja nyugdíjas kora előtt végezni, hanem neki átképzésen is részt kell venni. Teszem föl a kérdést: ha minden alap nélkül indul el ez a fiatal szakmunkás, akkor hogyan fog boldogulni az életben?

(17.10)

Kérem, enélkül nem működik. Gyakorlatilag önök egy leredukált rendszert hoznak létre. Ez egy életveszély. Ezzel veszélyeztetik a magyar gazdaságot, a következő 50 évet veszélyeztetik. Tehát egyrészt szeretném szóba hozni: az elméleti alapok szükségesek ahhoz, hogy újabb szakmát sajátítson el a fiatal, másrészt papíron, az előterjesztésben benne van, a törvényben, a decemberben elfogadott törvényben benne van, hogy két év után érettségit lehet szerezni - papíron. De kérem, alapok nélkül hogy lehet megszerezni az érettségit? Ráadásul ma már az érettségi kapcsán - a köznevelési törvényből idézek - már kétfajta érettségiről beszélünk. Ebbe nem megyek bele.

És mondanék egy harmadik dolgot: kérem szépen, a magyar szakmunkásnak versenyképesnek kell lenni Európában, versenyképesnek kell lenni a világban. Teszem föl a kérdést: ha ez a közismeretis tananyag ennyire leredukálódik, és azt mondjuk, hogy testnevelés legyen - legyen, én is azt mondom -, lesz osztályfőnöki óra, de akkor még mire lesz idő? Teszem föl a kérdést: idegen nyelvet nem kell tudni? Informatikai ismeretekben nem kell otthon lenni? Matematikában, különböző alapismeretekben nem kell otthon lenni? Vagy - itt a kollégáim súgnak - akár vállalkozói ismeretekkel nem kell rendelkezni? Ezt mikor fogja megtanulni ez a fiatal ember? Mert ráadásul Magyarországon, csak úgy mondom önöknek, és önök szerintem tudják, a felnőttképzésben is 2,7 százalék vesz részt. Kérem, akkor az alapozó képzés nélkül ez nem fog működni.

Szeretném önöknek figyelmébe ajánlani, hogy ezt gondoljuk végig közösen, és ez nem pártalapon fogalmazódik meg, ez gyakorlatilag az elmúlt időszaknak a kérdése, rendkívül fontos. És szeretném önöknek, azoknak, akik rázzák a fejüket, felidézni, csak hasonlítsuk össze, önök közül szerintem már többen politizáltak, vagy van, aki itt ült '93-ban. Az Antall-kormány volt itt, és akkor milyen szakképzési törvény került elfogadásra? Tessék megnézni a '93-ast és a 2011-est! Én itt egy összehasonlítást végeztem, csak szeretném önöknek fölidézni, hogy a 2011. decemberiben - mert amiről ma beszélünk, az annak a folytatása gyakorlatilag -, kérem, ott a preambulumban már csak ilyen gondolatok vannak, hogy a munkaerőpiac, a gazdaság által keresett és elismert szakképesítések. Innen indulnak a gondolatok. De már nincs benne az, ami '93-ban benne volt, gyakorlatilag, hogy társadalmi folyamatok, információs társadalom, nemzetgazdaság, munkaerőpiac, európai uniós értékek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük Kontur Pál: Ezek lózungok.)

Ezek kérem szépen, nincsenek benne, a '93-as törvényben benne voltak, a '11-esben nincsenek benne. Ezt azért is hozom szóba, mert én elfogadnám ezt a kiindulást, ha a felnőttképzésbe hoznák ezt be. De szeretném elmondani, önök két évvel ezelőtt beígérték, hogy napirendre kerül itt a felnőttképzés; nem látunk előterjesztést, ebben az évben nem látom, hogy mikor fog idekerülni, és a kettő nagyon egymásra épül, szeretném önöknek ezt elmondani.

Folytatva a gondolatsort, államtitkár úr is szólt arról, hogy 9. osztályban a tanuló már bekerülhet az üzembe. Szeretném elmondani, hogy ez több szempontból gond. Előképzettség nélkül kerül be a gyárba a fiatal. Mondok egy példát: mondjuk, vegyiparban dolgozik az a fiatal ember, és ha nem ismeri a vegyszereknek a kezelését, nincs megfelelő ismeretek birtokában, hogyan lehet őt közelébe engedni egy ilyen munkafolyamatnak? Biztos tudnék mondani, és önök is tudnának más szakmai folyamatokról szólni. Rendkívül kockázatos dolognak tartom ezt az egyén szempontjából, de egyáltalán a termelés szempontjából. Ugye, nem arról van itt szó, hogy egy olcsó munkaerőt akarunk? És nem arról van szó, hogy szalámiért akarjuk azt a fiatal embert elküldeni. Gondolom, nem erről van szó.

Ha viszont nem erről van szó, akkor kérem szépen, végig kellene gondolni, hogy előképzettségre szükség van. Tudom, államtitkár úr szólt róla, hogy a tanulói ösztöndíjjal próbáljuk majd ezt orientálni, hogy ide menjenek a fiatalok. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Igen. Gondoljunk bele, hogy egy ingerszegény környezetből jövő fiatal emberről van szó; zömében azokról van szó, akik a szakképzésbe mennek, nagyon rossz szociális háttérrel rendelkeznek. És szeretném elmondani, hogy az a fiatal vagy a szülő, mert ketten fognak dönteni, ezt fogja választani, számára rövid távon, úgy tűnik, előnyös. Hosszabb távon számára ez rendkívül hátrányos, tehát nem gyakorlati oktatásszervezőnél lesz, nem vállalati tanműhelybe megy, hanem kimegy ide, vagy nem iskolai tanműhelyben lesz, hanem kimegy a termelő területre.

Szeretném elmondani, hogy ez probléma. És, tisztelt kormánypárti képviselők, amire szeretném önöket kérni, mondjuk, a következő napokban: azt gondoljuk végig közösen, hogy látnak-e lehetőséget arra - mert kinyílik a vita most a decemberi törvényről -, hogy vannak szakmák, mert generálban általában 3 éves szakképzést akarunk, akarnak, és mi ezt vitatjuk, mert azt mondjuk, hogy vannak szakmák, amelyeket tényleg 3 évben, van, amit 2 évben, van, amit 4 évben kellene képezni, van, amit érettségivel szervezett képzés keretében kellene képezni. Ez a munka nem végződött el, ezt önök is decemberben elismerték. Ez az elemzés nem végződött el.

Azt mindannyian tudjuk, hogy vannak elméletigényes szakmák, és vannak gyakorlatigényes szakmák. Nagy különbségek vannak. Végig kellene ezt gondolni. Tehát amit én ismételten fölvetek, hogy itt egy differenciáltabb, sokszínűbb, rugalmas, egymásra épülő, átjárhatóbb szakképzésre volna szükség. Tehát ilyen értelemben ez a 2011-es törvény visszalépés, nem véletlenül fogalmazódott meg a betanított képzés, nem véletlenül az inasképzés, és sorolnám a jelzős szerkezetet. Én azt mondanám, hogy nem a hetvenes évek nagyüzemi munkásképzését kell csinálni, hanem gyakorlatilag egy modern, minőségi képzésre van szükség, ahol megfelelő alapokkal kell rendelkezni.

Szeretném itt azt is szóba hozni, hogy az is egy veszélyes dolog, hogy olyan emberek fogják oktatni ezeket a fiatalokat, akik nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel kint a cégeknél. Nem rendelkeznek felsőfokú végzettséggel, nem rendelkeznek akár érettségivel, nem rendelkeznek pedagógiai végzettséggel, nem rendelkeznek pedagógiai gyakorlattal.

Kérem szépen, csak gondoljanak bele: miről döntöttünk decemberben? Arról, hogy ilyen nagy humanoid robotképzőket hozunk létre. Erről döntöttünk, erről döntöttek, amikor azt mondták, hogy térségi integrált szakképző rendszerek jönnek létre. Ilyen 5-10 ezer fős gigarendszerek lesznek.

Kérem szépen, itt személytelenné válik a gyerekekkel való foglalkozás. Pedagógiai, neveléselméleti szempontból rendkívül fontos, hogy ezekkel a gyerekekkel foglalkozzanak. Erről lemondunk, ráadásul gyakorlatilag szinte beskálázzuk, hogy kiből mi lehet, és tulajdonképpen egy szegény gyerek előtt, aki tehetséges, én úgy gondolom, hogy bezáródnak a továbbtanulási, továbbképzési lehetőségek. Az állami szerep fokozatosan lecsökken, kivonul az állam ezekről a területekről.

Szeretném önöknek elmondani azt is, hogy legyen egy példa, mondjuk, egy építőipari iskola példája itt ennek a blokknak a befejezése kapcsán. 2011-12-es tanév, 170 tanulót oktat ez az építőipari iskola. Szeretném önöknek elmondani, hogy zömében tanulószerződéses jogviszonyban vannak, és csak 25 tanuló van munkáltatónál. 25 fő. És a többi tanuló pedig tanműhelyben van. Nem tudom, tudják-e azt a számot, hogy jelenleg a vállalkozók, gazdálkodók közül hány százalék foglalkozik tanulóval? Szeretném önöknek elmondani: 2 százalék. Nem kellene végiggondolni, hogy milyen ösztönző rendszereket kellene bevezetni, hogy a cégek, gazdálkodók nagyobb arányban foglalkozzanak tanulókkal? (Kontur Pál közbeszól.) Ezt azért érdemes lenne végiggondolni.

Államtitkár úr beszélt arról, hogy miért nem mennek szakmunkástanulónak, vagy miért nem lesznek szakmunkások. Itt azért egy mondatot hadd mondjak, egy bővítettet, hogy a képzettség szükséges, de nem elégséges feltétele a foglalkoztathatóságnak. Teszem föl a kérdést, államtitkár úr: önök végeztek-e olyan elemzést, hogy miért nem mennek oda? Sokszor azt mondja az a fiatal, nem is lehet ezen csodálkozni, mert a bérezés olyan, amilyen, a munkakörülmények olyanok, amilyenek, a mobilizáció Magyarországon olyan, amilyen, és még sorolhatnám. Ezzel itt nem foglalkozik senki.

(17.20)

Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a szakképzettséggel foglalkozunk, akkor ezeket a kérdéseket is végig kellene gondolni, és olyan hatástanulmányokat kellett volna elvégezni, hogy mi van azzal az 1,8 millió emberrel, akik Magyarországon szakmunkásvégzettséggel rendelkeznek, és abból, mondjuk, miért nincs 550 ezer azon a területen foglalkoztatva? Például ezt az elemzést szerintem nem végezték el, mert figyeltem az elmúlt időszak, az elmúlt 1-2 év ilyen típusú munkáit.

Tehát ez azért is végiggondolandó, mert (Babák Mihály folyamatos közbeszólásai.) önök a zászlóra kitűzték a duális szakképzést, és valójában most már 2 év telt el, és úgy tűnik, hogy eredményt nem igazán tudnak felmutatni. Tisztelettel azt kérem önöktől, hogy a különböző szakmai szervezetekkel, érintettekkel folytassanak szakmai konzultációt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Dr. Lamperth Mónika: Úgy van!)