Felszólalás adatai

(16.30)

A mértékadó módosítás kapcsán több képviselő úgy fogalmazott, hogy botrányos ennek a törvénytervezetnek a beltartalma, egyszerűen azért, mert olyan parametrizálást, olyan peremfeltételeket szab meg, amelyek a későbbiekben az egész magyar gazdaságra nézve hátrányosan fognak visszaköszönni. Politikai hovatartozástól függetlenül az ellenzéki oldalon hasonlóképpen fogalmazódtak meg ezek az álláspontok. Alapvetően a közismereti tantárgyak oktatásával kapcsolatos visszaszorítás, de annak is az a mikéntje, ami arról szól, hogy a legalább egyharmadában közismereti oktatási időtartam helyett ez a törvény azt mondja, hogy legfeljebb egyharmad az, ami közismereti oktatásra fordítható. Ez most azt jelenti, hogy akár nulla is lehet, tehát akár közismereti oktatás nélkül is lehet szakképzést folytatni ebben a megfogalmazásban, a megengedő feltétel keretei közé bizony ez belefér. Nem gondolom, hogy az ésszerűség ezt diktálná, de láttunk mi már itt olyan ésszerűtlen dolgokat az elmúlt két esztendőben, amelyek a kételyeket nyugodt lelkülettel megfogalmazhatják bennünk, hogy miért is van akkor ez így.

Jó-e az, ha bármilyen alapfokú közismereti tantárgy tudása, elsajátítása nélkül, mondjuk, a vegyiparban szakmunkásként a tanulói szerződés keretei között egy 14 éves fiatal odakerül, és azt sem tudja, mi a lúg meg a sav közötti különbség? Most nem akarok számtalan példát sorakoztatni, csak alapvetéseket mondok, egyszerűen azért, mert nem biztos, hogy ezt a 8 általános iskolai osztályban tanultak alapján kellő mélységgel el tudták sajátítani a gyerekek. Azt akarom tehát mondani, hogy ez a megfogalmazás így abszolút módon helytelen megítélésünk szerint, és ezen mindenképpen változtatni kell. Ez nem másról szól, mint egy lebutított szakképzésről, ahol tényleg a közismereti tantárgyak, a tudás megszerzésének a minimuma sem jelenik meg.

Nem vitatom el, sőt erősítem azt a gondolkodást és azt a logikát, ami arról szól, hogy több gyakorlati tapasztalatra van szükség, hiszen a kikerült, szakmát szerzett fiatalok tekintetében a munkaadók elvárása természetszerűleg az, hogy a szakmát ismerjék, és gyakorolni tudják ezek a fiatalok, de nem így, nem ebben a formában. Ha ezt tesszük, akkor egy másik alapvetésnek sem tudunk eleget tenni, ami hosszú távon, mondjuk, az egész életen át tartó tanulás lehetőségét adná meg ezeknek a fiataloknak, hiszen a következő lépésekben, lépcsőkben, ha a munkaerőpiac aktuális igényei ezt kívánják meg, akkor nem tud akár még rokon szakmákat sem tanulni, mert megvan az alapvető ismeretek hiánya. Ilyen értelemben igenis az a fajta logika, hogy zsákutcás képzés és sok minden egyéb más, ez bizony helytálló, végiggondolatlan tehát ez a törvénytervezet ebben a formájában.

Azt gondolom, arra is fel kell hívnom a figyelmet, ami a bizottsági ülés keretei között elhangzott, hogy a 14 éves gyerekek közvetlen formában a vállalati tanműhelyek keretei között nyilván nagyobb veszélyforrásnak vannak kitéve, mint az iskolai tanműhelyek keretein belül. Nem azt akarom mondani, hogy ennek nincs helye, dehogy nincs; azt gondolom, van helye, csak olyan szabályozott feltételek mellett, amelyek a kellő védettséget is megadják a fiatalok számára.

A szakképzésről talán még annyit, ami a bizottsági ülések keretei között elhangzott, hogy a létező munkaerőpiaccal való kapcsolat nyilván nagyon fontos, látszik ez az egymillió új munkahely teremtése programból fakadóan is, ami az elmúlt két évben semmit nem hozott, de azt szeretném mondani, hogy a pályaválasztást azért sok minden más is meghatározza, valójában az is, hogy a várható élettartam alatt, amíg az ember dolgozik, mondjuk, milyen várható jövedelem megszerzésére tehet szert. Ehhez nyilván bértarifák, megállapodások kellenének, ez vezetne közelebb a duális képzéshez.

Az utolsó mondatom pedig az, hogy nem mindegy az sem, hogy kik oktatják ezeket a gyerekeket, a gyakorlati képzés tekintetében van-e valamilyen szintű pedagógiai ismeretük, mert ha nincs, és csak szakmai képesítésük van (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), akkor ez nyilván nehezíti a helyzetet.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)