Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Korózs képviselő úr, engedje meg, hogy olyat idézzek önnek, amit ön sem tud kétségbe vonni: a saját szavait. Azt mondta, hogy az idősellátás terén, a szociális ellátások terén általában több férőhelyre, nagyobb támogatásra van szükség. Volt önnek egy olyan időszaka, amikor a szocialista kormányban államtitkár volt, a szocialista frakció tagjaként bizottsági elnök is volt itt a parlamentben. Hát, abban az időszakában mondott egy mondatot, és engedje meg, hogy most azt idézzem. Nem azt, amikor azt mondta, hogy a szomszédoknak és a barátoknak kellene az idős embereket ellátni, de ebből az időszakából, szó szerint. (Korózs Lajos: Hazugság! Ugye tudja, államtitkár úr, hogy ez szemenszedett hazugság?!) Hát, ha ön a saját szavait hazugságnak tartja, még az előtt, hogy fölolvasnám őket, akkor ez egy eléggé erős önképzavart jelent, de nem biztos, hogy ezzel kilóg a Szocialista Párt átlagából. (Derültség a kormánypárti oldalon.  Korózs Lajos: Amit ön mond! Amit ön mond!) Erre a választók is erős jelzést küldtek most vasárnap.

ELNÖK: Államtitkár úr, egy pillanat! Korózs képviselő úr, ön már elmondta. Ez nem az a műfaj, amelyben lehet folytatni, majd olyanra is kerül sor. Most Rétvári Bence államtitkár úré a szó. Be fogom számítani a válasz időkeretébe. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Tehát a bentlakásos szociális intézményekről beszéltünk. Ön azt mondta: de sokallom azt az állami normatívát is, amit egyébként az adóforintokból még ehhez a térítési díjhoz, amit a családok fizetnek, hozzáadnak. (Korózs Lajos: Igen!) Most is megerősítette, és akkor is azt mondta, hogy túl sokat költ az állam egy-egy gondozottra, kevesebb állami támogatást kellene a gondozottakra adni, tisztelt képviselő úr, most pedig itt fölszólal, és pont ennek az ellenkezőjét igyekszik mondani. Ami az egész felszólalását illeti, tisztelt képviselő úr, ezt szerintem bármelyik foximaxin egy igazi osztályharcos felszólalásként el lehetett volna mondani vagy ki lehetne elemezni. Hiszen ön másról sem szólt, mint hogyha valakik, családosok, mások, valamilyen állami kedvezményt, valamilyen támogatást kapnak a közösségtől, a magyar államtól a közös adóforintjaikból, akkor ön itt az előző öt percében a többiekhez szólt, akik ezt a támogatást nem kapják, hogy legyetek rájuk irigyek, akarjátok tőlük elvenni. Ellentétet szított azok között, akik fiatalabban vagy idősebben vállalnak gyereket, családos és nem családos, egygyermekes, többgyermekes családok között. Tipikus osztályharcos logika, hogy minden többletet, minden kedvezményt, amit szerencsére most már a többlet megtermelt értékből, ami Magyarországon létrejön, tudunk adni a magyar családoknak, ön az erre való irigységre hívott föl mindenkit, és azt mondta, hogy emiatt legyen ellentét a társadalmon belül.

(9.30)

Ez a tipikus osztályharcos gondolkodás, ez a baloldal logikája, ellentétet, feszültséget szítani társadalmi csoportok között azért, mert néha az egyik, néha a másik lép előre, és amikor az egyik lép előre, akkor a másikat szítani, amikor a másik lép előre, akkor az egyiket szítani. Ez az, amiből szerintem a magyar emberek nem kérnek, és ami egyébként minden országban a sikertelenségnek a záloga. Mert ha mindig éppen arra irigyek az emberek, aki valamelyest előre tud lépni, akkor az az ország nem lehet hosszú távon sikeres; ezzel szemben mi a nemzeti együttműködésben bízunk.

Ami ennek az eredménye, tisztelt képviselő úr  mert azt mondta, hogy a családok, hogy kit segít a kormány, szegény családok, gazdag családok, ezt állandóan mondogatják és próbálják elhinteni, és én is, mint Orbán államtitkár úr, Eurostat-statisztikából idézek önnek, mert azokat önök nem szokták annyira kétségbe vonni , ha megnézi azoknak a 18 éven aluliaknak az arányát, akik szegénységben vagy társadalmi kirekesztettség veszélyében élnek, tehát a szegény gyermekes családok, így tudnám magyarra lefordítani, az ő arányuk az Európai Unióban az elmúlt időszakban, 2010-től napjainkig 27,6 százalékról 24 százalékra csökkent, tehát az Európai Unióban egy ilyen csökkenés látható, ezzel szemben Magyarországon jóval magasabbak voltunk, majdnem 10 százalékkal magasabbak voltunk, mint az uniós átlag, mert nálunk nem 27 százalék, hanem 38 százalék volt az ilyen családoknak, az ilyen gyermekeknek az aránya 2010-ben, most viszont jóval az uniós átlag alatt vagyunk, mert az uniós csökkenés tehát 27-ről 24-re ment, Magyarországon a csökkenés 38ról 23-ra, a szegénységgel veszélyeztetett gyermekeknek az aránya, érezhető mértékben... (Korózs Lajos közbeszól.)

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek a számok egyértelműen cáfolják azt, amit ön mondott, mert ez azt mutatja, hogy a családtámogatások mindenkit segítettek, és így a nehéz helyzetben lévő családokat is segítették, ezért csökkent az arányuk 38 százalékról 23 százalékra.

Ön azt mondta, hogy nem ér el elég embert a családok otthonteremtési kedvezménye. 102 ezer családot ért el, 427 ezer ember lakhatását segítette, 235 ezer gyermeket segítettünk új otthonhoz, 297 milliárd forintot költöttünk eddig erre, 49 ezer gyermek jövőbeni megszületését vállalták ezek a családok; csak áfa-visszatérítésre 57 milliárd forintot fordítottunk, és még sorolhatnám, tisztelt képviselő úr, mennyi családnak tudtunk segíteni a CSOK-kal az elmúlt években. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)