A felszólalás szövege:

A formai és eljárásjogi kritikákkal szemben természetesen rendszerint tartalmi kritikákkal is élünk, aminek egy nagy részét Németh Zsolt képviselőtársam már megfogalmazta a bizottság előtt és itt a plenáris ülés előtt is. Általános kritikaként megfogalmazhatjuk ugyanazt, amit az afganisztáni NATO-misszió kapcsán mindig elmondunk: történelmi hagyomány Magyarországon, hogy külföldi magyar katonai jelenlétet nem támogat a magyar közvélemény, és a magyar emberek gondolkodásától nagyon távol áll az a gondolat, hogy Magyarország szabadságát, a hon védelmét messze, távol az országhatároktól kell megvívni.

(19.20)

Ahogy a nyelvünk és ahogy a Honvédelmi Minisztérium titulusa is kifejezi, a honvédelem Magyarország területének a védelmét, Magyarország határain belüli védelmét fejezi ki. Eléggé groteszk az, ha a hon védelmét az afganisztáni Hindukus-hegységben vagy az Ádeni-öbölnél, a szomáliai partvidéken gondoljuk megvívni. És cinikus az, ha a katonai részvételt a beszámoló mint valamiféle szolidaritás kifejezésének a jegyében óhajtja megtenni.

És most térjünk át az általános bírálatról a konkrét, Szomália-specifikus kritikánkra. Szomália az emberek többségének egy távoli ország, ahol nagyon kaotikus viszonyok uralkodnak az elmúlt évtizedekben, évtizedes polgárháború, véres kalózakciók és a legutóbbi: a mindent elpusztító éhínségről szóló hírek járják be a világot. Ebben a hármas viszonyrendszerben érdemes átgondolni azt, hogy mit jelent egy katonai jelenlét egy ilyen távoli, de mégiscsak nagyon jelentős országban, amelyik a globális konfliktusok színtere.

Az éhínség, a legutóbbi hónapokban vagy napjainkban is pusztító éhínség mutatott rá az összefüggésekre leginkább. A múlt heti Time Magazine - amelyiket igazán nem lehet azzal vádolni, hogy Amerika irányában elfogult lenne, negatívan elfogult - írja le egy 6 oldalas riportban azt a tényekkel és adatokkal alátámasztott megállapítást, miszerint az Egyesült Államok és a Nyugat nagymértékben felelős azért, hogy közel 3 millió ember, körülbelül 2,8 millió ember van kitéve az éhínségnek és az éhhalálnak, közvetlenül őket, közel 3 millió embert veszélyeztet az éhínség Dél-Szudánban a Gedo-övezetben.

Természetesen a Nyugat erről a fajta éhínségről is a saját logikája mentén gondolkodik. Háború zajlik, polgárháború zajlik Szomáliában. Az Al-Shabaab nevű, az Amerikai Egyesült Államok által 2008-ban terrorlistára tett Al-Shabaab szervezet ellen küzd a senki által meg nem választott átmeneti szövetségi kormány, amely természetesen mint minden esetben, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió támogatását bírja. Természetesen ugyanaz a forgatókönyv, mint ami Afganisztánban vagy Irakban is lezajlódott, amikor a Nyugat kiszemel magának egy számára kedves, szimpatikus kört az országon belül, pénzzel, fegyverrel, paripával megtámogatja, és egy polgárháborút generál, és egy kilátástalan helyzetet generál ebben az övezetben.

Amióta az Egyesült Államok 2008-ban terrorszervezetnek nyilvánította az Al-Shabaab szervezetet, amelyik főleg Szomália déli részén, ebben a Gedo-övezetben, a dél-szomáliai övezetben terjesztette ki leginkább a befolyását, azóta, hogy az Egyesült Államok terrorszervezetnek nyilvánította az Al-Shabaabot, nem jut el, nem juthat el az Egyesült Államok közvetlen parancsára segélyszállítmány ezekre a területekre. Nem véletlen tehát, hogy közel 3 millió ember fog éhhalált halni a következő hetekben, hónapokban Szomáliának ezen a részén.

Ahogy a Time Magazine megállapítja, valóban Washingtonnak és az Európai Uniónak nagyon nagy felelőssége van abban, hogy az éhínség Szomáliában pusztít és pusztítani fog. Ruanda és Bosznia után nyugati segédlettel újra népirtásra készülhetünk, népirtásnak lehetünk a szemtanúi, amihez sajnálatosan Magyarország asszisztál egy ilyen típusú katonai szerepvállalással. Természetesen tudjuk azt különböző becslésekből, hogy egy katona külföldi állomásoztatása egy évre 300 millió forint körüli pénzösszegbe kerül. Úgy gondolom, hogy pénzügyi szempontból is roppant összeg, és négy katona kihelyezéséről van szó; nem hiszem, hogy 300 millió forint évente az a pénzmennyiség, amit a magyar állam jelenleg pénzügyi, gazdasági válság közepette áldozni tud egy ilyen távoli, a magyar nemzeti érdekeket még érintőlegesen sem célzó törekvésre.

Természetesen szóltam az Egyesült Államok és az EU szerepéről. Nem véletlen az, hogy az Egyesült Államok a katonai szerepvállalásban már nem óhajt tevékenyen részt venni, vagy legalábbis csak részben kíván belefolyni a szomáliai eseményekbe, hiszen emlékezhetünk arra, hogy 1993-ban a Sólyom-hadművelet keretében az Egyesült Államoknak volt egy rövid, de annál tragikusabb beavatkozása a szomáliai eseményekbe, és csúfos vereséget szenvedett. 1998-ban a szomáliai terrorszervezeteknek a szomáliai hadteste támadást intézett amerikai nagykövetségek ellen Nairobiban és Dar es-Salaamban, így az amerikaiak most már a szomáliai beavatkozásoknál egy kicsit óvatosabban járnak el. De természetesen ezért vállalhatta el az Európai Unió, az Egyesült Államok meghosszabbított karja ebben a térségben a főszerepet a katonai misszióban.

De természetesen más tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy az Európai Unió ilyen fontos területnek nyilvánítsa Szomáliát, és fontosnak tartsa azt, hogy itt katonáival is beavatkozzon a kialakult konfliktusba. Az Európai Uniónak óriási kereskedelmi érdeke fűződik ahhoz, hogy a Szomália által ellenőrzött Ádeni-öbölben és vörös-tengeri szakaszon háborítatlanul haladhassanak át a hajói. Az Európai Unióba irányuló tengeri kereskedelemnek a 95 százaléka halad át ezen a szoroson Szomália partjainál, ezért természetesen gazdasági, kereskedelmi érdekből vagy szempontból igazolható az, hogy az Európai Unió Szomáliában szerepet vállal, és ott beavatkozik.

Ugyanakkor kérdezem én: a katonai szerepvállalásnál nem lenne-e jobb, ha a problémák okát próbálná meg az Európai Unió orvosolni? Ugyanis az éhínség, ami most kitört Szomáliában, minden elemző szerint az egyik oka és az egyik legkézenfekvőbb oka annak, hogy Szomáliában polgárháborús helyzet alakult ki. Az éhínségben - amit már 2010 novemberében előre jelzett egy amerikai intézet, és jelezte azt, hogy a világ egyik legnagyobb vagy a világtörténelem egyik legnagyobb éhínsége fog végigsöpörni ezen a régión - az Európai Unió részéről és az Egyesült Államok, sőt még az ENSZ részéről is nagyon lassú és nagyon kevés segítség érkezett humanitárius oldalról segélyszállítmányok szempontjából.

Az Európai Unió... - és itt egy nagyon beszédes adat következik, és jól rámutat az új világrendnek és az új geopolitikai rendnek az irányára, Brazília több segélyt nyújtott Szomáliának az elmúlt hónapokban és az elmúlt egy évben, mint Franciaország és Németország együttvéve. Olaszország meg semmivel nem járult hozzá ahhoz, hogy Szomáliában az egyik legnagyobb humanitárius katasztrófa, ami a nyugati hatalmak, az Európai Unió és az USA közvetlen ténykedésének az eredményeképpen alakulhatott ki, semmit nem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák ezt az éhínséget. Törökország is hasonlóan nagy segélyszállítmányt juttatott már el Szomáliába, és hatékony segítséget nyújtott Szomáliának. Természetesen humanitárius oldalról tudjuk mi is elképzelni a segítségnyújtást Szomáliának, nem pedig katonai beavatkozás mentén, katonai missziók mentén.

(19.30)

Hiszen, amint azt Irakban láthattuk, és most jelenleg, a saját bőrünkön is tapasztalhatjuk Afganisztánban, ezek a típusú katonai missziók sehová nem vezetnek, csak nyugati érdekeket szolgálnak, amelyekhez Magyarországnak az égvilágon semmi köze nincs. Ennek megfelelően, a magyar nemzeti érdekeknek megfelelően vissza kellene lépnie a katonai beavatkozástól.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Hosszú hónapok óta tudni lehet, hogy a palesztin hatóság e hónapban az ENSZ elé viszi a palesztin államiság kérdését. Kétségtelen, hogy a palesztin vezetés egészen múlt hét péntekig lebegtette, hogy az ENSZ melyik fóruma elé viszi a kérdést, és azt milyen formában teszi meg.

Kétségtelen, hogy mind diplomáciai taktikai szempontból, mind a lehetséges következmények tekintetében óriási különbség van aközött, hogy a palesztin hatóság az ENSZ elé viszi, az ENSZ BT elé viszi a teljes tagság iránti kérelmét, ahol az USA garantáltan élni fog vétójogával, vagy egyenesen az ENSZ Közgyűlés elé folyamodik, ahol a 193 tagállam kétharmados többségével szinte biztosan elnyeri a megfigyelői státust.

A nemzetközi jogi kérdőjelek ellenére minden állam és politikus tudja, hogy a palesztin államiság elismerésének kérdése elsősorban elvi kérdés. Ezért fordulhatott elő az, hogy a világ államainak többsége már hetekkel ezelőtt határozott álláspontot alakított ki az ügyben.

Államtitkár úr! A világraszóló diplomáciai kampánymeccsben hazánkat is megszólította a két leginkább érdekelt fél. Márciusban Mahmúd Abbász palesztin elnök járt Budapesten Schmitt Pál elnök úrnál, augusztus közepén pedig pont önnel tárgyalt Budapesten Daniel Ajalon izraeli külügyminiszter-helyettes. Mindkét esetben szánalmasan alárendelt, egy független nemzetállamtól szokatlan távolságtartással reagált a magyar diplomácia. Elnök úr a már tökéletesen halott béketárgyalások újraindításának szükségességéről, ön pedig a vágyálmaiban létező, de semmilyen realitással nem bíró egységes EU-álláspont kialakításáról beszélt, hozzátéve, hogy az egyoldalú döntések nem célravezetőek a konfliktusok megoldására.

Államtitkár úr! Nem gondolja, hogy egy olyan Külügyminisztériumnak, amely gyakran hangsúlyozza az elvi és értékalapú politikát, kizárólag igennel vagy nemmel kellene válaszolnia a palesztin államiságot felvető kérdésre? Nem gondolja, hogy bizarr és tarthatatlan az a helyzet, hogy annak ellenére nincs a mai napig nemzetközileg elismert határa, fővárosa Palesztinának, hogy az ENSZ 1947-ben és utána is számtalan határozatában elismerte a palesztin nép jogát az önálló államisághoz? Támogatni fogja-e Magyarország a jogos palesztin igényt az ENSZ Közgyűlésben?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Államtitkár Úr! Köszönöm szépen. Az objektív tények ismerete azoktól is elvárható, akik a Likud testvérpártjából szemlélik az eseményeket. És az is elvárható lenne, hogy valaki ismerje azt, hogy a palesztinok már a múlt hét péntekén benyújtották, nem a határozat szövegét, de megismerhettük azt a szándékukat, hogy az ENSZ BT elé kívánják terjeszteni most pénteken, szeptember 23-án terjeszteni az igényüket, a kérelmüket, amit, tudjuk, hogy az USA már előre bejelentett vétóval meg fog vétózni, és ezután kerül a Közgyűlés elé a határozati javaslat.

Azt, hogy ennek mi a tartalma, természetesen nem tudjuk, de milyen érdekes, hogy csak Magyarországon hivatkoznak erre. Hogy lehet az, hogy Csehország, Nagy-Britannia, Franciaország, az Egyesült Államok és még számos más ország, Olaszország, Hollandia, már mindenki tudja, hogy milyen válasszal fog élni erre a határozati javaslatra vonatkozóan. Természetesen ők is tudják, hogy ez egy elvi kérdés, és amíg önök a tárgyalásokra várnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), addig ők, elvi álláspontot képviselve, igenis oda mernek állni az egyik vagy a másik oldalra.

Így a válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr, a Jobbik nem először veti fel annak szükségességét, hogy a rendszerváltás időpontjában elmaradt, azóta módszeresen halogatott átvilágítás végre megtörténjen a Külügyminisztérium állományában. Utoljára akkor tettük ezt szóvá, amikor idén márciusban kiderült, hogy 20 évvel a rendszerváltás után a minisztérium állományában hét szigorúan titkos tiszt dolgozik.

A retorikájában nemzeti érdekeket képviselő kormány azonban jelenleg is foglalkoztat a régi rendszer őskövületeinek tekinthető diplomatákat kiemelt állomáshelyeken. Nemrég ért véget az EU soros elnökségünk, amelynek során újfent bebizonyosodott, hogy nemzeti törekvéseinknek legnagyobb kerékkötői a hazai balliberális pártok és azok nyugati elvtársai. Ennek ellenére az Orbán-kormány Külügyminisztériuma mégis hazánk EU-misszióján foglalkoztat számos, a korábbi Gyurcsány-, Bajnai-kormányhoz köthető kádert diplomáciai munkakörben. És most a teljesség igénye nélkül néhány példa, amit a Külügyminisztérium hivatalos honlapja is alátámaszt.

Az EU soros elnöksége hatalmas diplomáciai megpróbáltatást jelentett hazánknak, mégis a magyar uniós elnökség idején Göncz Kinga fiát, Benedek Mártont alkalmazzák Brüsszelben az állandó uniós képviselet munkatársaként. Annak a Göncz Kingának a fiát, aki a Gyurcsány-kormány külügyminisztereként is dolgozott, és aki kijelentette: "Magyarország nem alkalmas az EU-elnökségre", és aki a magyar uniós elnökség idején szankciók bevezetését szorgalmazta Magyarországgal szemben. Nem mellékes az a tény sem, hogy Benedek Márton családi vállalkozása 2005-ben, amikor Göncz Kinga miniszter volt, több mint 450 projekt előkészítését nyerte el a Pályázat-előkészítő Alap keretében, amely pályázatokról kizárólag a kormány dönthet.

A Külügyminisztérium honlapján megtalálható Mányik Júlia is, akit szintén a brüsszeli állandó képviseletre szerződtetnek, és aki korábban brüsszeli sajtóreferensként tett egyértelmű tanúbizonyságot balliberális kötődéséről.

Említésre méltó az Európai Unió mellett működő állandó képviseleten dolgozó Vasas Éva Réka diplomata is, aki kizárólag azért került a külügyi állományba, mert a szintén kommunista titkos ügynök, Fekszi Márta barátnője és telekszomszédja.

A belgiumi magyar nagykövetségen alkalmazza a Külügyminisztérium Zimonyi Esztert is, akinek az első munkahelye Gyurcsány Ferenc cége, az Altus Befektetési és Vagyonkezelő Zrt. volt, és aki az SZDSZ-es Kóka János kabinetfőnökeként is dolgozott. Zimonyi Eszternek nem felelt meg közpénzből finanszírozott, amúgy is drága brüsszeli diplomatalakása, mivel neki inkább teniszpályás villa kellett Brüsszel egyik legdrágább környékén - a magyar adófizetők pénzéből finanszírozva természetesen.

Államtitkár Úr! Nincs-e ellentmondás abban, hogy amíg az Orbán-kormány a nemzeti érdekek hatékony képviseletét hangsúlyozza az EU-ban, addig saját ellenségeivel képviselteti ott magát? Mikor szándékozik a külügyminiszter áttekinteni saját állományát, illetve várható-e az említett személyek eltávolítása a külügyi állományból?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik:) Köszönöm a szót. Természetesen a választ nem tudom elfogadni, hiszen az államtitkár úr először megpróbálta azzal cáfolni azt, amit mondtam, hogy a Külügyminisztérium állományából egy másik minisztérium állományába távozott az egyik képviselő. Úgy látom, hogy az Orbán-kormány még mindig kitart amellett, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormánynak a kádereit alkalmazza a különböző minisztériumaiban.

Négy embert említettem összesen. Meg szeretném jegyezni, hogy a Külügyminisztérium honlapján mind a mai pillanatig fönt van ennek a négy embernek a személye, tehát vagy ön nem állít igazat, vagy pedig a Külügyminisztérium honlapját lehet, hogy frissíteni kellene.

Orbán Viktor elmondta többször is beszédében, hogy Brüsszelben magyar nemzeti érdekeket szeretnének képviselni. Azt gondolom, hogy nem olyan emberekkel kell magyar nemzeti érdeket képviselni, akik itthon és külföldön a saját országuk ellen lázítanak, hazudoznak, és mindent megtesznek azért, hogy ezt az országot és népét mocskolják.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Általánosságban elmondható, hogy a hazánkra vonatkozó kiszivárogtatott WikiLeaks-feljegyzések nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy megismerjük a rendszerváltás korának lényegét, hiszen a globális világrendet üzemeltető gyarmattartók és lokális helytartóik között fennálló viszony bemutatásával rámutat hazánk kiszolgáltatottságára.

A budapesti amerikai nagykövetségről 2009 végén Washingtonba küldött titkos távirat újfent beszédes tényeket közöl, ezúttal Martonyi Jánosról, akit egyfajta megbízható, jól bevált nyugtatóként jellemeznek, aki egyszemélyes garancia arra, hogy a Fidesz-kormány tartja a kijelölt atlantista utat, és a nemzetközi tőke érdekeit szolgálja, ha kell, a nemzeti érdekeink ellenében is. Amikor ugyanis az amerikai nagykövetség nehezményezte Martonyi János előtt, hogy Páva Zsolt pécsi és Lázár János hódmezővásárhelyi polgármesterek ringbe szálltak a francia Suez érdekeltségi körébe tartozó pécsi vízművek, illetve az ugyancsak francia EDF érdekeltségi körébe tartozó Démász ellen, akkor a külügyminiszter arról beszélt, hogy ő 25 éve támogatja a külföldi befektetéseket a magyar közszolgáltatási szektorban.

(16.30)

Államtitkár úr, nem gondolja, hogy ez a kijelentés különösen furcsa egy olyan embertől, aki a kommunista diktatúra utolsó kormányának privatizációs biztosaként tevékenykedett az intézményesített rablásként elhíresült spontán privatizáció idején?

Nem gondolja, hogy ez a kijelentés különösen furcsa egy olyan embertől, aki a globális tőke magyarországi berendezkedését segítő Baker & McKenzie nevű ügyvédi iroda budapesti vezetőjeként szolgált, amely cég ráadásul a kilencvenes évek elején a fővárosi közmű privatizációját levezényelte?

Ön szerint nem különös az, hogy a gazdasági szabadságharcot meghirdető Orbán Viktor egyedül Martonyi Jánost, a kifosztóink helytartóját, a titkos Bilderberg-csoport üléseinek egyetlen magyar résztvevőjét nevezte meg egyedül miniszterének a tavalyi választások előtt?

Köszönöm. Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Én nagy csodálattal adózom az ön hősies küzdelme előtt, amit a tényekkel szemben folytat. Természetesen a válaszát nem tudom elfogadni, hiszen nem válaszolt egyetlenegy felvetésemre sem. Attól még, hogy felháborodott a kérdés feltevésén, ön még egyetlenegy állítást nem cáfolt. Én ezeket a kérdéseket nagyon szívesen feltettem volna Martonyi Jánosnak, ha akár csak egyszer is láttam volna a kormány megalakulása óta ebben a Házban, de nem szoktuk itt látni. Ezt a kérdést leadtam kérdésként, benne volt a címben, nyilván tudta, hogy rá vonatkozik. Martonyi János tudtommal ő és nem ön.

Szeretném azt még hozzátenni, hogy roppant károsnak tartjuk azt, amikor olyan emberek beszélnek gazdasági szabadságharcról, akik tevékenyen végigasszisztálták a rendszerváltás korát, először a rablóprivatizáción keresztül leépítették a magyar gazdaságot, utána pedig a Baker & McKenzie cég élén végigasszisztálták ennek az országnak a kiárusítását, s ezeknek a külföldi tőkét itt, Magyarországon képviselő multinacionális vállalatoknak a garázdálkodását.

Nem tudom elfogadni a válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem meglepő, hogy a magyarság tudományos élete felett őrködni hivatott Magyar Tudományos Akadémia meghívására érkeztek Budapestre a cionista érdekeket képviselő, önmagát hálózatként meghatározó nemzetközi szervezet, az Izraelt Támogató Parlamenti Képviselők Nemzetközi Alapítvány képviselői.

Az első Fidesz-kormány minisztere, Pálinkás József vezetése alatt álló intézmény nem először ad helyt ilyen bizarr összejöveteleknek. A közelmúltban volt már konferencia a homofóbia és transzfóbia elleni küzdelem lehetőségeiről, a hétköznapi rasszizmusról és a kisebbségi elitekről. Most ahhoz járult hozzá a tudományos élet éber őre, hogy egy deklaráltan cionista gyülekezet Budapestről kürtölje világgá, kiáll Jeruzsálem oszthatatlansága és Izrael egysége mellett.

Az, hogy a magyar kormány is támogatásáról biztosította a cionista összejövetelt, skandalum. Azzal ugyanis, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt hivatalosan fogadta a cionista képviselőket, a kormány szembement az ENSZ többségével, sőt az EU-állásponttal is, amikor egy és oszthatatlan izraeli Jeruzsálem mellett tört lándzsát. Ez külpolitikailag is szánalmas, és újfent bizonyítja az Orbán-kormány izraeli függését.

A találkozón jelen lévő európai radikális jobboldali pártok képviselői a magyarországi cionista sajtó, az ATV, a Hetek és a 168 Óra tolmácsolásában adták közzé, hogy ők elhatárolódnak a Jobbiktól, annak izraeli térhódítást ellenző, és a palesztin államiságot pártoló politikája miatt. Azon nyugati radikálisokról van szó, akik a fősodratú sajtóban azzal váltak szalonképessé, hogy egyértelműen cionista politikát folytatnak az elsősorban muszlim nyugat-európai bevándorlók elleni küzdelmük során. Ez tehát a nyugati kettős mérce, amely szerint csak az Izraelt bíráló lehet szélsőséges. Ha egy szervezet a cionista törekvéseket támogatja, akkor akár a muszlimok irányába gyakorolt rasszizmusa is elfogadható.

Államtitkár úr, nem gondolja, hogy maga Breivik, a norvég tömegmészáros is elégedetten mosolyog kényelmes börtöncellájában (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hiszen az önök szolgalelkűségével közelebb kerültünk álma megvalósításához, a szélsőségesen elfogult Izrael-barátsághoz (Az elnök ismét csenget.) és szélsőséges muszlimellenességhez?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék két pontra reagálni azok közül, amiket ön felvetett. Elsősorban a találkozóknak szimbolikus jelentőségük is van. Azt, hogy Németh Zsolt (sic!) mit mondott a közös zsidó-keresztény kultúrkörről, nyilván mindannyian tudjuk, és ismerhetjük a sajtóból. Egy szimbolikus találkozónak egy ilyen társasággal igenis jelentősége van, és mutatja azt, hogy a magyar külpolitika milyen szánalmas politikát folytat.

(15.40)

Hiszen többszörös felszólításra sem akartak kiállni az ENSZ-ben kezdeményezett palesztin önálló államiság kérdéséről indítványozott határozat kérdésében, ennek kapcsán még nem szólaltak meg. Ezzel szemben, amikor idejönnek Magyarországra különböző cionista pártoknak a képviselői, akkor egyből fogadjuk őket a Parlament falai között.

Ami Morvai Krisztinát illeti, ezt határozottan szeretném elutasítani. Morvai Krisztina nem tagja ennek a szervezetnek, kilépett ebből a szervezetből, visszalépett. És semmiféle közös szervezés nincsen a Jobbik és az FPÖ között, sem ennek a szervezetnek a különböző tagjai között.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A Jobbik évek óta kritizálja azt a rendszerváltás óta jobb- és baloldali kormányok által egyöntetűen követett önsanyargató gazdaságpolitikai szemléletet, amely az adósságszolgálatot jelöli meg fő gazdasági prioritásának. Évek óta mondjuk, hogy a magyar gazdaság feltámasztása elképzelhetetlen az államadósság újratárgyalása nélkül.

Ezt a következtetést arra a diagnózisra alapozzuk, hogy a 20 ezer milliárd forintot meghaladó államadósság kamattörlesztő részleteinek a kigazdálkodása a magyar gazdaság növekedési esélyeit lenullázza, hiszen a gazdaság szereplőitől vonja el a talpra álláshoz szükséges forrást.

Eddig ahányszor felvetettük adósságunk átütemezésének kérdését, legutoljára a múlt héten itt az Országgyűlésben, a kormány részéről mindig azt a választ kaptuk, hogy már az adósság átütemezését célzó gondolat is magától az ördögtől való, minden erre irányuló igény megfogalmazása, puszta felvetése is a magyar gazdaság azonnali összeomlásához vezet.

Valószínűleg az önök bölcsessége nem ért el Európa másik sarkáig, hiszen ott a múlt hétvégén Írország pénzügyminiszter-helyettese, Brian Hayes bejelentette azt, hogy országa adósságának átütemezését fogja kérni a közös költségvetési politikáról szóló EU-paktum ratifikálásáért cserébe. Sőt az Irish Times honlapján tegnap megjelent cikk szerint az ír kormány képviselői már több héttel az EU-s döntés előtt igyekeztek meggyőzni hitelezőiket az Európai Központi Banknál, az EU-nál és az IMF-nél, hogy csökkentsék az Írországnak nyújtott hitelek terheit.

(15.20)

Mindezt azzal az indoklással, hogy - és most idézem Hayest - be tudjuk indítani a gazdaságot és 2-3 százalékos növekedést érhessünk el. Miniszter úr, Hayes bejelentése óta Írország még áll, nem dőlt össze, sőt a világ sem fordult ki a négy sarkából.

Miniszter Úr! A tabuk megdőlése után várható-e, hogy a kormány a magyar gazdaság szereplőinek is figyelembe veszi az érdekeit, nem csak a hitelezőiét? Mikor kezdeményezi a kormány a magyar államadósság átütemezését hitelezőinél?

Köszönöm. Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, a válaszát nem tudom elfogadni, mégpedig azért nem, mert ez már szinte a pszichológia területét érintő mód, ahogy ön válaszol ezekre a kérdésekre. A pszichológia azt, amikor a kínzottak a kínzóhoz szinte betegesen ragaszkodnak, és szinte szeretetet táplálnak iránta, Stockholm-szindrómának bélyegezi. Én önökben is egy ilyen típusú érzést vélek felfedezni, hiszen önök ezt a függőséget szinte a mindennapi politikájuk részévé avanzsálták.

Két tabu is ledőlt a hétvégén Írország esetében. Egyrészt bebizonyította azt, hogy egy kis ország igenis nem lehet olyan kicsi, hogy ne tudja az érdekeit kőkeményen érvényesíteni a nemzetközi porondon, a másik tabu pedig az, hogy az államadósság ellen úgy is lehet küzdeni, ha az ország érdekeit védjük, és az államadósság csökkentéséért folyamodunk a hitelezőinkhez.

Köszönöm szépen. A válaszát nem tudom elfogadni. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Ha Orbán Viktor korábban diplomaták előtt tett mondását felidézzük, miszerint ne a szavait, hanem a tetteit nézzék, egy hosszú politikai pályafutás több epizódja is új megvilágításba kerül. Különösen ott érezhető ki ennek a mondatnak a súlya, ahol a harcos retorikát nemzeti sorskérdéseink ügyében teljes kapitulálás követte.

Emlékszünk még arra, amikor a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy Románia EU-csatlakozását magyar részről feltételekhez fogja kötni, majd pár hónappal később mégis feltétel nélkül megszavazta Románia csatlakozását a magyar parlamentben. Emlékszünk még arra, hogy a nemzeti függetlenséget gyakran hangoztató miniszterelnök hogyan szavaztatta meg pártjával olvasatlanul egy túlteljesítésre hajlamos, stréber nebuló mintájára a nemzeti szuverenitást végzetesen korlátozó lisszaboni szerződést, amelyet más országok csak komoly feltételekkel írtak alá.

És most, hétfőn, itt fekszik a tisztelt Ház előtt az a múlt pénteken benyújtott europaktum, amelyről maga Orbán Viktor mondta azt két hónappal ezelőtt, hogy annak elfogadása Magyarország nemzeti szuverenitását is érinti. Tudjuk, hogy a két hónappal ezelőtti Orbán Viktor még a verbális szabadságharcot vívó miniszterelnöke volt az országnak. Azt is tudjuk, hogy kormánya óriási nyomásnak volt kitéve a hazai balliberális, az MSZP, az LMP és a korábbi SZDSZ-es körök, valamint külföldi elvtársaik közös és összehangolt támadásának köszönhetően. Azt, hogy hazánk nyugati gyarmattá vált, mi sem mutatja jobban, mint hogy a gyarmattartók és hazai lakájaik még egy verbális szabadságharcot sem tűrnek el. Az azonban a miniszterelnök úr felelőssége, hogy meghátrál egy gyülevész, szedett-vedett társaság előtt, és teljhatalmát, amellyel egy valódi paradigmaváltást, egy valódi szabadságharcot is véghezvihetne, arra használja, hogy elmélyítse függésünket a birodalomban.

Az europaktum elfogadása ugyanis nem más, mint Magyarország betuszkolása egy összedőléssel fenyegető eurózónába, amely végső kapkodásában a kifosztás fokozásának eszközéhez, a központosításhoz nyúl egy szuperállami struktúra létrehozásában.

(14.30)

Tisztelt Ház! Miért lenne az Magyarország stratégiai érdeke, ahogy az előterjesztett határozati javaslat fogalmaz, hogy Magyarország teljesítse az euró bevezetésének a feltételeit, és ezáltal csatlakozzon egy összedőlés határán tántorgó valutaunióhoz? Miért érdekünk, hogy feladjuk önálló pénzpolitikánkat, amikor jól látjuk, hogy ez hova vezetett az eurózóna egyes országaiban? Miért stratégiai érdeke hazánknak az, hogy önálló pénzpolitikája feladása mellett még költségvetési politikája felett gyakorolt önállóságának is jókora részét nyújtsa át önként Brüsszelnek?

Az europaktum elfogadása után a nemzeti retorika hangján olyan szépen szóló miniszterelnökünk mégis milyen gazdaságpolitikai eszközzel kívánja Magyarország gazdasági feltámasztását elérni, ha sem pénzpolitikai, sem fiskális eszközei nem maradnak erre? Tudjuk, hogy a magyar gazdaság válságának gyökere éppen abban a hamis gazdaságpolitikában keresendő, amely a fenntartható növekedés hazug szólama alatt a versenyképesség oltárán feláldozta a társadalmi kohéziót hazánkban, ugyanis versenyképességünk javulását önöknek mindig az éhbérek és a multiknak nyújtott támogatások jelentik.

Miért akarják most is ezzel a hamis indoklással lenyomni a torkunkon az europaktumot? Valóban igaz lenne az, hogy az europaktum az államadósság elleni küzdelem egyik fontos eszköze, mint ahogy ez szerepel a dokumentumban? Ne vicceljünk, kérem! Önök tényleg azt hiszik, hogy az államadósságunk azzal csökkenthető, ha a hitelezőink által még jobban gúzsba köttetjük magunkat?

Mi továbbra is meg vagyunk győződve arról, Görögország és Írország példáját látva, hogy egyedül az államadósság újratárgyalása jelent kiutat ebből a több évtizedes zsákutcás politikából; és természetesen gazdasági szuverenitásunk megőrzése, amely nem képzelhető el önálló pénzpolitika és költségvetési politika nélkül. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy nemcsak az europaktumot kell határozottan elutasítani, hanem magát az Európai Uniót is, amely már régen nem abba az irányba halad, amelyre Magyarország lakossága igent mondott 2003-ban, még hogyha ez teljes félretájékoztatás, csúsztatások és propagandisztikus reklám mellett zajlott is.

Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom a mai napon már egy, a miniszterelnök úr beszámolójára adott válaszaként és én magam napirend előtti felszólalásomban már részletesen kifejeztük az álláspontunkat ezzel az europaktum-szerződéssel kapcsolatosan. Ezért nem szeretnék minden részletére kitérni. Azonban szeretném még egyszer csalódottságomat kifejezni, hogy erről a szerződésről most a szabadságharc végéhez érve kell beszélnünk.

Mi úgy fogadjuk ezt az europaktumot, amely a nemzeti szuverenitásunknak és a nemzeti gazdasági önállóságunknak a felszámolását jelenti. Már magát azt, ahogy ezt ma reggel is elmondtam, méltatlannak tartjuk már magát az eljárást is, hiszen itt lehet, hogy MSZP-s, fideszes, KDNP-s képviselőtársaimnak ez nem ritkaság vagy nem furcsa, de én még furcsának tartom azt az eljárást, hogy egy olyan szerződést és egy olyan határozati javaslatot, amely országunk szempontjából sorsdöntő jelentőségű, pénteken nyújtanak be, és hétfőn beszélünk róla itt a parlamentben. Lehet, hogy önöknek ez már egyáltalán nem jelent semmiféle fennakadást a lisszaboni szerződés olvasatlanul történő megszavazása óta. Számunkra ez még mindig megdöbbentő és sajnos méltatlan.

Ami a szerződés tartalmát illeti és magában a szerződésben foglaltakat és a fő irányát, azt látjuk, hogy ez egy komoly lépés a teljes centralizáló unió felé. Azt látjuk, hogy a közös pénz megteremtésével jó úton haladunk a közös költségvetési unió megteremtéséhez, ami aztán a gazdasági unió megteremtésével szinte a politikai unió előszobája. Látjuk ezt a folyamatot, érezzük azt a fajta hangnemet, amit az Európai Unió birodalmi központjaiban a gyarmatok és a periféria számára megfogalmaznak.

(20.50)

Ezt a tendenciát roppant károsnak tartjuk, és aggódunk ezen irány miatt. Már csak azért is, mert maga Orbán Viktor is - voltak olyan pillanatok és nem is olyan régen, kerek két hónappal ezelőtt, amikor még érezni véltük azt, hogy ő is látja ezt a folyamatot és ezt az irányt - megfogalmazta azt a kétségét ezzel a szerződéssel kapcsolatban, miszerint ez a nemzeti önrendelkezést és a szuverenitást is nagymértékben érinti, és ezért javasolta azt, hogy erről a Magyar Országgyűlés döntsön. Véleményünk szerint ez egy olyan kérdés, amiről - főleg a jelenlegi erőviszonyokat tekintve - az Országgyűlés nem hivatott dönteni. Ez egy olyan súlyú kérdés, amelyik nagymértékben felülírja Magyarországnak az Európai Unióhoz való viszonyát, ezt a viszonyrendszert, amelyről utoljára 2003-ban mondtak a magyar emberek véleményt, akkor is óriási félretájékoztatás mellett és egy manipulált kampány mellett.

Jó lenne, ha ebben a stádiumban, amikor elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahonnan jól látszik az, hogy az Európai Unió nem a nemzetek Európája felé halad - ez még egyébként nem egy eldőlt vita volt 2003-ban, voltak, akik a föderalista álláspontot képviselték, voltak, akik a nemzetek Európájának az unióját szerették volna látni -, most a jelenlegi folyamatokat látva meg kell állapítanunk, hogy Magyarország lakossága nem erről az Európai Unióról mondott véleményt, azt gondoljuk, hogy erről és magáról az Európai Unióról is a magyar nemzetnek a véleményét kellene kikérni. (Taps a Jobbik soraiban.)

Az, hogy itt jelenleg egy háttéranyag formájában kerül megvitatásra ez a nagyon súlyos kérdés, azt hiszem, elég finoman fogalmazok, ha azt mondom, hogy degradáló, és az ügy súlyát tekintve méltatlan. Ha megnézzük azt, hogy egész pontosan milyen rendelkezéseket takar ez - és egyetértek Pálffy képviselőtársammal abban, hogy ez a preambulum bizony pontról pontra megvizsgálandó a tekintetben, hogy a nemzeti önrendelkezés milyen mértékben sérül ebben a szerződésben -, akkor én ezt megteszem, és végigmegyek egy-két ponton, amelyen keresztül meg szeretném mutatni azt, hogy igenis milyen mértékben sérül a magyar gazdasági szuverenitás.

Már magában a preambulumban arról van szó, hogy a GDP 60 százalékát meghaladó államadósságot viselő országoknak évente egyhuszad százalékkal csökkenteniük kell az adósságukat. Én végeztem egy kis háttérszámítást ezzel kapcsolatban: ha Magyarországot nézzük, ahol jelenleg a magyar államadósság GDP-arányos tekintetben a 80 százalékot meghaladja, akkor ez azt jelenti, hogy évi 4 százalékkal kell csökkenteni a magyar államadósságot. Ha ehhez a teherhez hozzávesszük azt, hogy jelenleg évi 7-9 százalékos kamatot fizetünk a jelenleg fennálló államadósságunk után, akkor egy ilyen 11-13 százalék közötti számot kapunk, és 11-13 százalékot fogunk az adósságszolgálatra elkölteni összesen. Ehhez még szeretném, ha figyelembe vennék azt, hogy Magyarországon a külföldi tőke hozamának az egyenlege 5 milliárd euró összeget tesz ki, ami körülbelül a GDP 4,5 százalékát teszi ki. Ez összesen azt jelenti, hogy éves szinten 15-18 százalékos pénzkivonás fog történni Magyarországról akár tőke-, akár kamatágon.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy például csak a jövő évre vonatkozóan nullához konvergáló gazdasági növekedéssel kell hogy számoljon a magyar gazdaság, és a jövő vonatkozásában sincsenek túl derűs kilátások, akkor úgy gondolom, hogy ez egy igen nagy teher, egy igen nagy dilemma a tekintetben, hogy Magyarország hogyan fogja vagy honnan szeretné kigazdálkodni ezt az évi 15-18 százalékos pénzkivonást a magyar gazdaságból, mert ha kitermelni nem tudjuk, akkor, tisztelt képviselőtársaim, egyetlenegy megoldás marad: Magyarországon hozzá kell nyúlni az állami még talán akadó vagyonokhoz, a magyar földhöz, a magyar nemzetgazdaság vagyontárgyaihoz, hiszen nincsen fedezete.

Az 5. cikkben szerepel - Volner képviselőtársam is szólt már az 5. cikkben foglaltakról -, hogy túlzotthiány-eljárás alatt van Magyarország, ami azt jelenti, hogy költségvetési és gazdasági partnerségi program lép életbe. Ennek a tartalmát és a formáját, mint jól tudják, az Európai Unió és az Európai Tanács határozza meg az Európai Bizottság jóváhagyásával. Ha ebben a tekintetben figyelembe veszik azt, amit az előbb elmondtam, hogy Magyarország képtelen fedezni a jövőben Magyarországról kiáramló tőkének és kamatnak a fedezetét, akkor az 5. cikkely alapján, ha jól értelmezem, majd az Európai Bizottság, az Európai Tanács és maga az Európai Unió fog dönteni arról, hogy milyen vagyontárgyakkal kell nekünk ezt a fedezetet ellátni.

A 6. cikkben szerepel a magyar gazdaságnak és a magyar államnak a teljes monetáris kiszolgáltatottságára vonatkozó rendelkezés, amely az állampapír-kibocsátási tervről szól. Más tagállamokkal együtt Magyarországnak is ilyen értelemben be kell nyújtani az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak az állampapír-kibocsátási tervet. Ebből a tervből a pénzpiac spekulációs tervet készíthet Magyarország vonatkozásában, a pénzpiac, a hangulat manipulálására használhatja fel Magyarországgal szemben ezt az államkötvény-kibocsátási tervet, CDS-felárakról és természetesen a pénz országok adósságai közötti mozgatásával a politikusok rövid pórázon tartásáról is rendelkezhet.

Az pedig ennek a jelenlegi háttéranyagnak egy teljes mértékben abszurd rendelkezése, miszerint az egyik szerződő fél a másikat feljelentheti a bíróságon, bíróságon elé viheti azt, ha ő maga úgy gondolja és úgy véli, hogy a másik fél nem teljesíti a paktum feltételeit. Ez a rendelkezés a pénzpiacnak tökéletes lehetőséget nyújt arra vonatkozóan, hogy egymásnak ugrassza a szerződés feleit. És tekintettel arra, hogy a bíróság ítélete kötelező lesz, ilyen értelemben elég borús képet kapunk erről a szerződésről.

Ezek után nem kérdéses az, hogy Magyarországnak ennek a szerződésnek az elfogadásával igenis döntő mértékben csorbul a szuverenitása és a gazdasági eszköztára, a monetáris politikájának a bekorlátozásával és a költségvetési politikájának a gúzsbakötésével. Ezért mondja azt a Jobbik, hogy ezt a szerződést, ezt a paktumot elfogadni Magyarország érdekeivel ellentétes, ezt Magyarországon a Magyar Országgyűlésnek nem szabadna megtárgyalnia, hanem a magyar nemzet véleményét kellene arról kikérnie, hogy továbbra is tagja szeretne-e maradni egy olyan Európai Uniónak, amelyben a gazdaságpolitika teljes centralizáció előtt áll.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Jobbik hosszú éveken keresztül képviselte és képviseli az Európai Unióval szemben az EU-szkeptikus álláspontját, egyedül a politikai elittel szemben. Mire alapozzuk ezt az EU-szkeptikus álláspontot?

Az utóbbi két évtizedben egyedül a Jobbik volt az a párt, amelyik rámutatott arra, hogy az Európai Unió rendszere és logikája tökéletesen halad az európai egyesült államok irányába, amelyik a Szovjetuniótól nagyjából annyiban különbözik, hogy nem 15 senki által meg nem választott bürokrata igazgatja, hanem két tucat, és a hatalmi elnyomás rendszerét nem katonai megszállásra, hanem gazdasági szankciókra, fenyegetésre és politikai nyomásra alapozza.

Ezt az elmúlt hónapokban és az elmúlt egy évben talán tökéletesen bizonyítja az a médiahecckampány, aminek a szemtanúi lehettünk Magyarországgal szemben, az a három kötelezettségszegési eljárás, amelyet Brüsszelben megindítottak Magyarországgal szemben, az európai parlamenti elítélő határozat, az europaktum áterőltetése és a múlt héten a kohéziós alapnak az a 150 milliárd forintot kitevő befagyasztása, amelyik a magyar gazdaságot és a költségvetést igencsak érzékenyen érinti.

Ezek az intézkedések a nemzeti szuverenitásunkat rendkívüli mértékben csorbították, egyre többen ébrednek rá arra, amit a Jobbik következetesen, hosszú évek óta mond. Legutóbb a múlt héten a békemenet szervezői, akik a Fidesz holdudvarába tartoznak, ők mutattak rá arra, hogy igenis meg kell fontolni az Európai Unióból való kilépésünket, és az európai uniós kapcsolatunkat újra kell gondolni. Ma reggel a Kossuth rádióban Pozsgai Imre mutatott rá ugyanerre.

Kérdezem a kormányt, mikor számíthatunk arra, hogy a kormány észreveszi azt, amit már nemcsak a Jobbik, hanem a saját holdudvarának a tagjai is mondanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mikor számíthatunk arra, hogy a kormány kezdeményezi a népszavazást az európai uniós tagságunk újragondolása kapcsán.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen. A válaszát annyiban nem tudom elfogadni, hogy azt hiszem, egy lényegi pontban eltér a véleményünk az Európai Unió természetét illetően. Természetesen Magyarország európai ország, az volt 1100 évig, mégis kiválóan megvoltunk az olyan típusú gyarmati berendezkedések nélkül, mint amilyen az Európai Uniót is jelenleg jellemzi.

Az, ami ma itt napirend előtt elhangzott az önök frakcióvezetője szájából, miszerint az Európai Bizottság részérdekeket képvisel, és átláthatatlanul működteti azt a rendszert, amelyik a nemzetek szuverenitását megcsorbítani látszik és megcsorbítani készül, ez az, ami ellen mi felemeljük a hangunkat, és ezért gondoljuk azt, hogy az európai uniós tagságunkat át kell gondolni. Azért is többek között, mert igenis puhán és szervilisen képviseljük az érdekeinket ebben az Európai Unióban, olyan biztosunk van ott, és olyan minisztereket küldünk oda (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik nem képesek megvédeni a magyar nemzet érdekeit az Európai Unió rendszerében.

Ezért kérjük, hogy fontolják meg a népszavazás kiírását. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben nincs vita, teljes az egyetértés. Remélem, hogy ez nem az önök struccpolitikájának a jele, hanem az egyetértés jele, reménykedem, hogy akkor ezek szerint meg fogják szavazni az előterjesztésünket.

Balczó képviselőtársam és Hegedűs képviselőtársam is jelezte azt, hogy milyen súlyos kérdésről van szó, hiszen ebben a kérdésben 2003 óta nem látunk tisztán. Egy gyalázatos kampánynak lehettünk a szemtanúi 2003-ban. Önök gyakran hivatkoznak arra a többségre, amelyik megszavazta az európai uniós csatlakozást, csak azt felejtik el megemlíteni, hogy információk hiányában szavazta meg a többség az európai uniós csatlakozást. Azóta eltelt 7-8 év, és még mindig nem látunk tisztán abban a kérdésben, hogy mit kapunk és mit veszítünk az európai uniós tagsággal.

(17.20)

Most, jelenleg, ha még lett volna is kimerítő információ 2003-ban az európai uniós tagságról, akkor is meg kell állapítanunk azt, hogy ez az Európai Unió már nem az az Európai Unió, amelyről 2003-ban döntött a magyar társadalom, ezért szeretnénk hangsúlyozni, nem méltó az, hogy Magyarországon egy ilyen súlyú kérdésből hitkérdést csinálunk, és dogmaszerűen döntünk. Egyetlenegy észérvet nem tudunk felsorakoztatni amellett, hogy miért kapunk többet, vagy miért veszítünk többet az európai uniós tagságunkkal, mint amennyit nyerünk vele.

Ezért kérem azt, hogy támogassák a javaslatunkat, mérlegeljék ezt, hogy milyen súlyú felelőssége van a Magyar Országgyűlésnek is abban, hogy a magyar EU-s tagság valós mérlegét megismerje. Ezért kérem azt önöktől, hogy támogassák a javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Novák Előd képviselőtársam utalt rá, az 1961-es bécsi egyezmény a diplomáciai testületek jogait rögzíti a kölcsönösség alapján. Ha megnézzük a Nemzetközi Valutaalapnak és Magyarországnak a viszonyrendszerét, akkor arra minden jelző illik, csak az nem, hogy egy szimmetrikus relációról lenne szó. Egy aszimmetrikus viszonyrendszer jellemzi Magyarország és az IMF kapcsolatát, ezért nem logikus, hogy automatikusan kiterjesszük a bécsi egyezmény jogkörét erre a szerződésre.

Az IMF gyarmattartóként viselkedik hazánkkal szemben. Hogy ez mennyire igaz, azt jól láthatjuk a rendszerváltás óta eltelt időszakban, az utóbbi időben pedig különösképpen. Ha megnézzük a rendszerváltás időszakát és a rendszerváltás történetét, jól láthatjuk, hogy az 1970-es évek vége óta zajlik Magyarországnak az olajárrobbanás után a teljes mértékű eladósítása, 1982-ben pedig az IMF-tagsággal egy új viszonyrendszerbe, egy új gyarmati függőségbe történő betuszkolása. 1985-ben a csődtörvénnyel elindult a magyar állami gazdaságnak a teljes mértékű fölszámolása, '88-tól pedig a spontán privatizáció néven elhíresült szabadrablás, amely a rendszerváltás után, a vasfüggöny lebontása után tovább folytatódott két évtizeden keresztül, a napjainkig bezárólag. Ez az intézményes szabadrablás mind a mai napig tetten érhető.

Ez a gyarmati függés nem a klasszikus hatalmi eszközökkel történik, ahogy arra Novák Előd képviselőtársam is utalt, nem katonai eszközökkel, hanem a gazdasági, pénzügyi szankciók révén. A pénzpiacok szivattyújának kifosztásának biztosítását (Az elnök csenget.) viszi véghez a Nemzetközi Valutaalap, ezért tartjuk szükségesnek, hogy ezt a kormányrendeletet a jelenlegi Országgyűlés vonja vissza és törölje el.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON, a külügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Jobbik nevében a magyar-grúz egyezménnyel, a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezménnyel kapcsolatban kisebbségi véleményt szeretnék megfogalmazni, és szeretném már az elején leszögezni, hogy a törvényjavaslattal magával tartalmilag egyetértünk, és a céljait teljes mértékben osztjuk. Nem tartalmi, hanem nyelvhelyességi észrevételünk van a magyar-grúz egyezménnyel kapcsolatosan, ezért tartottuk fontosnak azt, hogy tartózkodásunkkal kifejezzük az egyet nem értésünket.

Georgia nevű államot mi nem ismerünk. Ismerünk az Egyesült Államok délkeleti területén elhelyezkedő szövetségi államot, amit Georgiának neveznek. A kaukázusi térségben elhelyezkedő államot mi magyarul, a magyar neve szerint Grúziaként ismerjük. A magyar köztudatban, a történelmi emlékezetben egyaránt Grúziát és grúz népet ismerünk.

De még ezen is tovább megyek: két képviselőtársam kérésére, Puskás Tivadar és Kupper András kérésére a Külügyminisztérium a Magyar Tudományos Akadémia elnökét és az FVM Földrajzinév-bizottságát is megkérte arra, hogy foglaljon állást ebben a kérdésben, és ők 2009 szeptemberében és decemberében két állásfoglalásban mondták ki azt, hogy a georgiai meg Georgia átnevezést nem tartják szükségesnek, hiszen Magyarország régóta nevezi ezt az országot Grúziának, illetve a népét grúznak, és ezért nem tartják indokoltnak az átnevezést.

Mint ismert, 2003 óta Grúziában, a rózsás forradalom óta Grúzia politikai elitje atlantista politikai célkitűzései mentén egy diplomáciai offenzívát indított minden országban, hogy elérje azt, hogy országukat Grúzia helyett Georgiának, népüket pedig georgiainak neveztessék. Úgy gondoljuk, hogy ez önmagában nem indokolja azt, hogy mi Magyarországon áttérjünk a történelmi elnevezésünkről Georgiára.

Mi éppen ezért maradnánk a Grúzia elnevezés mellett, önöknek is ezt ajánljuk. Amennyiben ragaszkodnak a Georgia, illetve georgiai elnevezéshez, akkor azt javasolnám, hogy ne álljanak meg félúton, ajánlják fel Szaakasvili elnöknek, hogy holnaptól Tbiliszit Atlantára kereszteljük át magyar nyelven (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.), és akkor ezzel önök bizonyíthatják a hűségüket nemcsak Georgia felé, hanem esetleg Brüsszelnél és Washingtonnál is szerezhetnek egy-két jó pontot a külpolitikájukhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem túlzó az a megállapítás, hogy a rendszerváltás korszakának egyik fő kérdése az volt, hogy milyen mértékben fonódott össze Magyarországon a politikai hatalom és a gazdasági érdekcsoportok szövevényes csoportja. Közhelyszerűnek hangozhat az, hogy Magyarországon a rendszerváltás története arról szólt, hogy a szocialista-kommunista politikai elit miként váltja át politikai hatalmát gazdaságira, majd az idő múltával hogyan konvertálja azt vissza politikaira. Ennek köszönhető az MSZMP utódpártjának jelenléte a politikai közéletben a rendszerváltást követő húsz évben is.

2010-ben a Fidesz azért kapott kétharmados felhatalmazást Magyarország társadalmától, népétől, hogy végleg leszámoljon a rendszerváltozást jellemző korrupcióval, a háttérhatalmak és paktumok politikájával. Önök forradalomról beszéltek, de valójában ott folytatták, ahol szociálliberális elődeik abbahagyták. Minden jel erre utal, efelé mutat. Önök más zászló alatt folytatják azt, amit a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormány elkezdett. Nincs hét, hogy a sajtóban vagy a parlamentben ne legyen szó Fidesz közeli gyanús gazdasági ügyletekről. Mind arról tanúskodik, hogy a Fidesz közeli gazdasági holdudvart, klientúrát hogyan lehet állami megrendelésekkel, közbeszerzés útján pénzhez juttatni.

Nézzünk erre pár példát a közelmúltból! A Közbeszerzési Értesítő, egy hivatalos értesítő szerint 2010 májusa, azaz a választások napjától 2011 végéig, másfél év alatt a Simicska Lajos érdekeltségi körébe tartozó Közgép közel 300 milliárd forintnyi állami megrendelést kapott. A Közgép a közbeszerzési piac közel egyötödét uralja út-, vasút- és hídépítés, szennyvízhálózat felújításából származó közbeszerzési pályázatok útján. 3 milliárd profitra tett szert, 3 milliárd profitot osztott ki 2011 végén, egy forráshiányos helyzetben, amikor a kis- és középvállalkozások nem jutnak forrásokhoz, miközben a Közgép az utóbbi években 34 milliárd forintnyi hitelt kapott az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Banktól.

Milyen véletlen az, hogy Orbán Viktor barátja és kollégiumi szobatársa kapta ezeket a megrendeléseket! Ez valószínűleg csak a véletlen műve. A közterületi hirdetési piac 90 százalékát uraló Simicska-Nyerges-érdekeltség 2011-ben 1 milliárd forintos profitot szedett ki ebből a cégcsoportból, miközben a piac fennálló 10 százaléka veszteséges eredménnyel zárta a tavalyi évet. Az állami földekkel kapcsolatban Ángyán József volt államtitkáruk egyértelműen és világosan beszélt, amikor zöldbárókról és oligarchákról beszélt.

Ilyen előzmények után a Jobbik kezdeményezte múlt héten egy vizsgálóbizottság felállítását, paritásos, azaz az országgyűlési erőviszonyokat tükröző bizottság felállítását, amelynek a célja - s meggyőződésünk, hogy mindannyiunk célja -, hogy a korrupciót visszaszorítsuk, a közbeszerzésekkel kapcsolatos visszaéléseket megakadályozzuk, és a pártfinanszírozásokat átláthatóvá tegyük. Fontos, hogy a fenti kérdésekben tisztán lássunk. Meggyőződésünk, hogy ez nemcsak az ellenzék érdeke, de a Fideszé is, hiszen tisztázhatja magát a szavazói előtt is. Az idén elfogadott, az Országgyűlésről szóló törvény világosan fogalmaz e tekintetben, amikor azt mondja, hogy egy vizsgálóbizottságot létre kell hozni akkor, ha az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozza azt. Ennek megfelelően a Jobbik összegyűjtötte az ellenzéki pártok és független képviselők soraiból az ehhez szükséges 78 aláírást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, ne akadályozzák a nép képviseletét legjobban tükröző Országgyűlést feladatának a folytatásában, a kormány ellenőrzésében minden mondvacsinált indokkal. (A Jobbik soraiban négy nagyméretű plakátot mutatnak fel, a következő szövegekkel: 1. Orbán Viktor: "a magyarok megbuktatták az oligarchák rendszerét". Akkor miért féltek igent mondani a bizottságra? 2. Akinek nincs cégbirodalma, az annyit is ér? 3. Közgép " közpénz. 4. Ne féljetek - az oligarchabizottság felállításától!) Legalább a saját maguk által hozott törvényeket tiszteljék, vegyék figyelembe... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját. - Nagy zaj. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Milyen kicsinyes!)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A kormány külpolitikájának az értékelését szokatlan módon dicsérettel kezdeném. Biztató jelei vannak ugyanis annak, hogy 22 év után önök elkezdték észlelni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak a nagyvilágban. Talán megértették, hogy nem egypólusú az a világrend, ami kialakult a világban, nincs vége a történelemnek, és ennek az egypólusú világrendnek nem a Nyugat áll egyedül a középpontjában. Talán észlelik azt, hogy a világban megtörténik a világ újrafelosztása. Ez zajlik jelenleg Kelet és Nyugat között, a Nyugat relatív értelemben vett hanyatlásával és a Kelet relatív értelemben vett emelkedésével. Egy ilyen helyzetben az egyoldalú euroatlantista külpolitika, amely ráadásul egy nagyfokú szervilizmussal párosul, egyenesen végzetes.

Üdvözöljük a kormánynak a keleti nyitását, örülünk, hogy az Orbán-kormány engedelmeskedik a fizika és a pszichológia törvényeinek, amely szerint, ha Nyugatról záporoznak a pofonok, akkor irányváltásra van szükség, és észhez tér. Örülünk, de egyben félünk is, hiszen rossz tapasztalatokkal rendelkezünk. Tudjuk azt, hogy a politikai kommunikáció céljából a kormány gyakran feláldozza a valós stratégiai célkitűzéseket, gőzkieresztésből és pótcselekvésből láttunk már eleget.

Mi kell ahhoz, hogy a keleti nyitás sikeres legyen? Bölcs előrelátás, hitelesség és következetesség, másodsorban pedig apparátus, amely végrehajtja a keleti nyitás politikáját. Vegyük sorra: hogyan állunk a hitelesség és a következetesség terén? A nyolc év szociálliberális kormányzását önök ellenzékben - teljesen fölöslegesen - azzal töltötték, hogy gyengítették jövőbeni pozíciójukat a keleti világban. Időszűke miatt nem tudok most végigmenni azon, hogy mind a kínai, mind az orosz relációban hogyan gyengítették ezeket a pozíciókat emberi jogi aggodalmak felvetésével, a grúz háború idején tett kijelentéseikkel, a Nabucco-gázvezeték kapcsán vagy Oroszország üzletpolitikája kapcsán.

Ezek olyan végzetes pályára állították önöket, amelyek lehetséges, hogy késővé teszik a keleti nyitás politikájának a megindítását, miközben önök az euroatlantizmus oltárán gyakran áldozatot mutattak be. Láttuk a Tom Lantos Intézet megnyitását és a Nyugat siralmas hadjárataihoz való asszisztálást Irakban, Afganisztánban, mind a mai napig ez történik. És természetesen önök csodálkoznak akkor, hogyha a Kelet kapui nem nyílnak meg olyan sebességgel, mint ahogy önök arra számítanak. Hiszen azt tudni kell, hogy Keleten a kapcsolatok a bizalomra, a kiszámíthatóságra és a hosszú távú együttműködésre épülnek.

Ami pedig az apparátust illeti, abban az árulkodó, hogy erről kizárólag Orbán Viktor beszél, a Külügyminisztérium hangját ebben a kérdésben nem halljuk. Egyoldalú euroatlantizmus van a Külügyminisztériumban, a jelenlegi külügyi vezetés pedig tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a keleti nyitást végrehajtsa. Kecskére káposztát bízni nem lehet.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslat, amint az az előterjesztői expozéból is kiderült, az IMF alapokmányának a módosításáról szól. A kvótareform célja - amint az az indoklásban olvasható - az, hogy a Nemzetközi Valutaalap a legitimációját és hatékonyságát növelje.

Két kérdéssel foglalkozik a beterjesztett törvényjavaslat. Egyrészről a tagállami tőkefedezeteket, másrészről pedig az irányításról szóló módosításokat ülteti át. Ezt a két kérdést taglalja részleteiben a benyújtott törvényjavaslat. Magyarország részvételi kvótáját pedig egymilliárd SDR-rel növelné meg, a jelenlegi egymilliárdos SDR-szintről kétmilliárdot megközelítő SDR-szint közelébe emelné. Ezt a műveletet a Nemzetközi Valutaalap és a Magyarországon a monetáris politikáért felelős Magyar Nemzeti Bank végezné el, közöttük zajlana le ez a művelet. 25 százalékban SDR-ből történne a tőkeemelés, 75 százalékban pedig forintban, nemzeti valutában.

Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy a Nemzetközi Valutaalap legitimációjának az erősítése miért olyan fontos, nézzük meg azt, hogy hogyan működött a múltban a Nemzetközi Valutaalap, és hogyan működik napjainkban. A Nemzetközi Valutaalap alapszabálya kimondja, hogy az IMF felügyeli a nemzetközi monetáris rendszert, egészséges gazdasági növekedést biztosít a világgazdaságban, és pénzügyi és gazdasági stabilitást valósít meg.

(20.10)

A saját körülményeken alapuló gazdasági növekedés elősegítése a célja, és megfelelő állami árfolyam-politikát mozdít elő. Ezek a Nemzetközi Valutaalapnak az alapokmányban lefektetett céljai. Most itt nincs idő arra, hogy részletezzem azt, hogy a Nemzetközi Valutaalap mennyiben tér el az eredeti céljaitól, az alapokmányban lefektetett céljaitól, hogyan és milyen programokat támogatott a múltban, és azokat milyen eredménnyel valósította meg. Magyar példákat is hozhatunk a '90-es évekből, arról, hogy a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett hogyan ment Magyarország gazdaságának teljes kiárusítása és tönkretétele.

Most a közelmúltból hadd idézzek egy példát, hogy milyen programot támogatott a Nemzetközi Valutaalap. Ez egy aktuális probléma. Amíg a spanyol kormány a 2011. esztendőben 5 milliárd euróval támogatta a hazai gazdasági szektort, az iparát és a szolgáltatását 4,3 milliárd euróval, a mezőgazdaságát 0,5 milliárd euróval, a halászatot és a szállítást 0,16 milliárd euróval, addig 337 milliárd euró támogatást harcolt ki a bankrendszere megsegítésére, amely a spanyol gazdaság GDP-jének a 312 százalékát teszi ki. Vessük össze ezt a két számot! Még itt van egy-két adatsor: miközben a foglalkoztatásra 2011-ben 0,11 milliárd eurót, a kkv-k, a kis- és középvállalkozásai támogatására 0,13 milliárd eurót fordított, addig 300 milliárd eurót meghaladó támogatást harcolt ki az európai uniós versenybiztosnál a bankrendszere megtámogatására.

Magyarán, a magánbankok megtámogatását szorgalmazta közpénzből. Ez, mint jól tudjuk, a nyereség privatizálásának és a veszteségek társadalomban történő szétterítésének az iskolapéldája. Ismerjük ezt nagyon jól Magyarországon is, ez megy immáron két évtizede. Ez a tudatos eladósítás a kiszolgáltatottság növelését szolgálja, ez a lopakodó centralizáció, amely jelenleg végbemegy az Európai Unióban és a teljes világgazdaságban a Nemzetközi Valutaalap jóváhagyásával, a Nemzetközi Valutaalap asszisztálása mellett.

Ennek a szervezetnek a legitimációja megerősítéséről dönt most a tisztelt Ház a tőkeemelésről beterjesztett törvényjavaslat során. A tőkefedezet kérdése tökéletesen ambivalens. Nagyon jól tudjuk azt, hogy már réges-régen az SDR-nek kellett volna a tartalékvaluta szerepét betöltenie a világgazdaságban, de természetesen tudjuk azt, hogy az Egyesült Államokban regisztrált pénzügyi körök ily módon, ha SDR lenne a tartalékvaluta, akkor nem tudták volna hitelezni az Egyesült Államok háborúinak a kivitelezését, és nem tudták volna az USA-dollár elinflálásával megadóztatni az egész világot. A Nemzetközi Valutaalap ily módon nem töltötte be az alapítói szándék szerinti feladatát, viszont hozzájárult ahhoz, hogy a világ hatalmi szerkezetében létrejöjjön az egypólusú világrend és az egypólusú gazdasági rendszer. A Bretton Woods-i rendszer, jól láthatjuk, a pénzügyi és gazdasági válság kibontakozásával a széthullás szélére került.

A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság rámutatott a Nemzetközi Valutaalap által felügyelt pénzügyi rendszer visszásságaira, nevesül a fedezet nélküli pénznyomásra. Korábban, amíg a FED gyakorolta a dollárszaporítást, addig ez a kérdés nagyjából kontroll alatt volt, kézben tartották a gazdaság irányítói, ma viszont azt láthatjuk, hogy a befektetési alapok egymás közötti fogadásokkal állítanak elő követeléseket egymás irányában. Azt látjuk, hogy ezek a szintetikus követelések, amelyeknek az égvilágon semmi alapjuk nincs, hiszen nincsen mögöttük valós pénz, ezek a korábbi követeléseken alapuló újabb követelésekként jelennek meg a világgazdaságban, és ily módon egyfajta szintetikus pénzt kreálnak, amelynek az égvilágon semmilyen valós, a reálgazdasághoz kötődő tartalma nincs. A Nemzetközi Valutaalap ezt a rendszert működteti, nem kifogásolja ezt a gyakorlatot, amelynek a tanúi lehetünk.

A befektetési alapok, amelyek ezt a fajta rendszert működtetik, és amelyek a dollár szaporításában részt vállalnak, olyan speciális vállalatok, amelyek teljesen felette állnak mindenféle felügyeletnek, mindenféle kontrollnak, nincsen szabályozás, nincsen klíring, nincsen központi nyilvántartás. A befektetési alapok és a partnereik, a befektetési bankok 2008 őszén valamilyen rejtélyes módon összeolvadtak a kereskedelmi bankokkal, köszönhetően a nemzetközi pénzügyi szabályozásnak, azokkal a kereskedelmi bankokkal, amelyeknek most a megmentésén serénykedik a nagyvilág. Ezek a kereskedelmi bankok ily módon átörökölhették azokat a toxikus pénzügyi eszközeiket, amelyek a pénzügyi és gazdasági válság gerjesztésében hatalmas szerepet játszottak. Nemhogy szétválasztotta volna a világgazdaságot irányító pénzügyi kör a spekulációs szintetikus pénzt és a reálgazdasághoz kötődő valós pénzt, ehelyett összeolvasztotta egy intézményben, hogy ily módon lehessen a reálszférába becsatornázni az ilyen típusú valótlan, szintetikus hitelek megfinanszírozását. A betétesek érdekében ily módon már mentőövet nyújthattak a pénzügyi rendszert működtetők és a politikusok, akik természetesen ehhez asszisztálnak. Az IMF tőkeemelése ennek a rendszernek a meghosszabbítását, a status quo meghosszabbítását szolgálja. Ez a pénzügyi rendszer, jól láthatjuk már most, a gazdasági és pénzügyi válság kibontakozásakor, teljes mértékben fenntarthatatlan, az összeomlása garantált.

A bennünket szolgáló új pénzügyi rendszer kialakításán kellene dolgoznia a magyar parlamentnek és minden szuverén nemzeti kormánynak, egy valóban a nemzetgazdaságot megtámogató pénzügyi rendszerre való áttérésén kellene munkálkodni, nem a globális, hanem a lokális érdekeket előmozdító pénzügyi rendszer kidolgozásán. A tőkeemelés a Nemzetközi Valutaalapban egy olyan technikai tranzakció, amelynek során egy kamatmentes betét jelenik meg a Magyar Nemzeti Banknál, ez a törvényjavaslatból is világosan kiderül. Ez a kamatmentes betét természetesen kamatveszteséget jelent, hiszen a magas magyar kamatláb miatt ez egyértelműen veszteségként jelenik meg a magyar költségvetésben, a magyar adófizetők pénzéből kell majd természetesen ezt a veszteséget kipótolni, amihez természetesen a Jobbik nem tud hozzájárulni, és ily módon ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Martonyi János nemrég egy interjúban azt nyilatkozta, hogy az EU-ban a gazdasági unió elképzelhetetlen a politikai együttműködés erősítése, a politikai unió nélkül. A következő évek legfontosabb feladatának nevezte az egyensúly megtalálását az uniós hatáskörök mélyítése, erősítése és a tagállamok önálló cselekvése között. Kormányzásuk első két évében ízelítőt kaptunk abból, hogy milyen lesz az új EU, amelyben a nemzeti szuverenitást felülírja a birodalmi érdek.

A súlyos legitimitási deficittel küzdő, az európai emberek valós problémájától messze eltávolodott brüsszeli intézmények már akkor a nyomásgyakorlás változatos eszköztárát hozták működésbe ellenünk, amikor önök tettek nélkül a szavak szintjén nemzeti érdekeinket a birodalmi érdekek fölé emelték. A Jobbik a kezdetektől ellenzi az önök stratégiáját, amely tettek helyett egy látványos kommunikációs offenzívára épül teljes kapitulációval.

Az önök következetes önfeladásának legkirívóbb példája a rekordsebességgel, érdemi vita nélkül elfogadott lisszaboni szerződés és az europaktum, amely a teljes pénz- és költségvetési politika feletti ellenőrzést engedi át Brüsszelnek.

Az önök szervilizmusa különösen fájó akkor, amikor Európán óriási erővel söpör végig a politikai unió célkitűzéseivel szembeni ellenállás hulláma. Az utóbbi idők választásai, népszavazásai, kormányválságai, tüntetései középpontjában ugyanaz a kérdés áll: a központosított kolhozrendszer, az európai egyesült államok birodalmi logikájának az elutasítása.

Államtitkár Úr! Az EU alapítói nemzetek Európájáról álmodtak, szuverén nemzetek közötti, kölcsönösen előnyös gazdasági térségről. Ezzel szemben már akkor látni lehetett, hogy az EU a vezető államainak érdekei szerint diktált ütemben egy központosított birodalom kiépítése felé halad, amikor még a Fidesz az MSZP-SZDSZ-szel összeölelkezve egyoldalú és arcpirítóan együgyű kampányt folytatott EU-csatlakozásunk mellett a magyar társadalom teljes félrevezetésével.

Kellő történelmi tapasztalatok birtokában egyre többen ismerik fel, hogy kizárólag a szuverén nemzetállamok helyi sajátosságokra épülő gazdasági együttműködése képes biztosítani a válságból való kilábalás feltételeit és a fenntartható gazdasági fejlődést. Ezt bizonyítja a dél-amerikai Mercosur, a délkelet-ázsiai ASEAN, az eurázsiai unió, de még az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA példája is.

Államtitkár Úr! Önök gyakran hangoztatják EU-tagságunk nagy előnyét, hogy a brüsszeli tárgyalóasztalnál a magyar szempontokat megismertethetik, és befolyásolhatják a közösségi döntéseket. A Külügyminisztérium mit képvisel a gazdasági és egyben politikai legitimitási válsággal küzdő EU-döntéshozók előtt? Milyen mértékű gazdasági és politikai unióban érdekelt a Bem rakpart? Meddig megy el az Orbán-kormány a nemzeti szuverenitás feladásában a közösségi célok érdekében?

Várom világos és egyértelmű válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Államtitkár úr válaszát nem tudom elfogadni, de azt észlelem, hogy államtitkár úrnak a döglött ló sarkantyúzásában elképesztő rutinja van. Remélem, most nem fogunk úgy járni, mint akkor, amikor államtitkár úr napi 24 órában beszélt a Nabucco-projektről, amikor már mindenki tudta, hogy egyetlenegy probléma van a projekttel, hogy se gáz nincs bele, se olyan nincs, aki finanszírozza. Remélem, hogy ebben a kérdésben nem fognak engem igazolni a most elmondottak.

Meggyőződésem, Magyarországnak az az érdeke, hogy egy közös Európai Gazdasági Térségről beszéljen az Európai Unióban, miközben áttérést készít elő egy bizonyos keleti nyitással, amiről már önök is beszélnek. Igenis meggyőződésem, hogy a düledező Európai Unió jelenleg a realitás, amiről nemcsak a Jobbik beszél, hanem ma már minden döntéshozó az Európai Unióban. Önnek is azt javaslom, hogy ne brüsszeli helytartóként viselkedjen főnökével együtt Budapesten, hanem felelős vezetőként.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben a kormány saját elhibázott gazdaságpolitikája nyomán apadó szavazóbázisának megtartása érdekében kommunikációs trükközésbe kezdett az IMF-tárgyalások kapcsán.

Nem kétséges számunkra, hogy ez a PR-munka, amelybe maga a miniszterelnök is beszállt, a jövőbeni IMF-megállapodás politikai előhangolását jelenti. Az Orbán-kormány korábbi, IMF-fel kapcsolatos megnyilatkozásait hallgatva sokan azt hitték, hogy végre önök is rájöttek arra, amit a Jobbik következetesen képvisel: arra, hogy az IMF-fel semmilyen körülmények között, semmilyen pozícióból nem lehet a nemzeti gazdasági érdekeknek megfelelő megállapodást kötni. Erre bizonyítékként ott van Argentínától Mexikón át Délkelet-Ázsiáig bezárólag számos elrettentő példa, ahol az IMF által javasolt, egy kaptafára legyártott ajánlások mind kudarcba fulladtak. De saját példánk is mutatja, hogy a három évtizede alkalmazott, megszorításokra épülő gazdaságpolitika teljes tévút.

Államtitkár Úr! Nyilván önök is érzik, mennyire nehéz kormányzati sikerként kommunikálni egy IMF-hiteltárgyalást. Különösen nehéz ezt beleilleszteni a szabadságharcos imázsba, bár ezúttal is kísérletet tesznek rá. A napokban többször felröppent a hír, miszerint az IMF a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásai alapjául megküldte a maga elvárásait, amire állítólag önök saját feltételek kitűzésével reagáltak.

Hallottuk, hogy a Fidesz-frakció kérdésére a kormány alternatív javaslatot dolgoz ki és tár az IMF elé. Felmerülhetne a kérdés, hogy vajon két éven át mivel foglalatoskodtak Fellegi és Varga urak, az IMF-tárgyalások lebonyolításával megbízott miniszterek, ha csak most kezdenek el javaslatokat megfogalmazni. Vagy csak a jól bevált kormányzati kommunikációnak vagyunk ismét a tanúi, amely a reálisnál magasabb tétről indítja a licitet, hogy aztán a kemény tárgyalási stratégia eredményének tüntesse fel az elért fájdalmas IMF-diktátumot?

Államtitkár Úr! Ön szerint létezik jó IMF-megállapodás Magyarország számára?

Köszönöm, várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár úr válaszát természetesen nem tudom elfogadni. Értem én, hogy az önök által elképzelt szabadságharc most egy olyan fázisába ért, amikor mentendő a menthetetlent, önök elkezdenek egy olyan kommunikációs úton járni, ahol jó és rossz IMF-megállapodásról beszélnek, visszamutogatva a 2008-asra, ami valóban gyalázatos volt, és azt rossznak feltüntetve, a sajátjukat pedig jónak feltüntetve.

Meggyőződésem szerint ez ugyanaz a hibás, rossz és téves gazdaságpolitika, amelyben immáron harmadik évtizede vergődik Magyarország. Itt pusztán a retorika változhatott, önök ugyanazt a gyalázatos gazdaságpolitikát folytatják.

Hogy önöknél számos politikus mit gondolt a Nemzetközi Valutaalapról, arra szeretném itt idézni Kövér László urat, aki azt mondta, hogy ahol az IMF-segítségére van szükség, ott nem a kormányok csinálják a gazdaságpolitikát, hanem a kormányok abból a kottából énekelnek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), amit az IMF lejegyez nekik.

Igen, ez az IMF politikája. Nem ezt kéne követni, hanem szuverén gazdaságpolitikát folytatni. (Az elnök ismét csenget.) Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. 2010 tavaszán, amikor a Fidesz elsöprő többséggel megnyerte a választásokat, akkor azt a forradalom és a rendszerváltás jelszavával tette meg, és így győzte meg a választókat arról, hogy számoljanak le a nyolc éve tobzódó szocialista-liberális kormányzással.

Sokan úgy gondolták, hogy a Fidesz ezt a hatalmát arra fogja felhasználni, hogy leszámoljon a mutyik és a korrupció világával, és erre fogja felhasználni a szavazók bizalmát. Ezt a társadalmi igényt tükrözte a választás.

Ehhez képest az elmúlt fél évben olyan rémhírek láttak napvilágot, amelyeket a Közbeszerzési Értesítő adatai is alátámasztottak, és amelyek rávilágítottak arra, hogy a Fidesz nemhogy felszámolta volna ezt a mutyikra épülő rendszert, a háttéralkukra épülő rendszert, hanem azt a lehető leggátlástalanabbul tovább folytatta.

(17.00)

Az elmúlt fél év híreiből szeretnék néhány adatot idézni. 2010 májusa és 2011 decembere között a Közbeszerzési Értesítő adatai szerint a Simicska Lajos érdekeltségi körében álló Közgép 300 milliárd forintos profitra tett szert kizárólag állami megrendelésekből. Ezzel a Közgép a közbeszerzési piac egyötödét uralta. 2011 decemberében ennek megfelelően 3 milliárd forintnyi profitot tudott kiosztani a tulajdonosok között, és a mai világunkban meglepő módon, ahol hitelszűkében áll minden vállalkozás, érdekes módon a Közgép olyan 34 milliárd forintos hitelre tudott szert tenni, amelyet a Magyar Fejlesztési Bank, állami bank osztott ki neki.

A közterületi hirdetési piac 90 százalékát ugyancsak a Simicska-Nyerges-érdekeltség uralja, amelyik 1 milliárd forintnyi profitot tudott kiosztani a tavalyi év végén. Az önök képviselőtársának, Ángyán Józsefnek a szinte mindennap napvilágot látott földmutyijairól, az NFA-földpályázatokról pedig nem is szeretnék itt és most részletesen szót említeni.

Ezeknek a híreknek a hallatán, erről értesülve Vona Gábor képviselőtársam kezdeményezte az országgyűlési törvény előírásainak megfelelően az országgyűlési képviselők egyötödének a támogatásával, 78 aláírással egy oligarchabizottság felállítását, amely ezeket a nagyon ködös háttéralkukat hivatott a Ház falai között tisztázni. (Moraj.) Az Országgyűlés ezzel... Elnök úr, kérem szépen, intézkedjen, hogy a saját hangomat hallhassam. (Az elnök csenget.) Köszönöm szépen. Az Országgyűlés ezzel az országgyűlési határozati javaslattal gyakorolta volna azt a jogkörét, amelyik minden parlamentnek az elsődleges feladata, miszerint a kormányzást a kormány ellenőrizze. Ennek megfelelően ez nemcsak az ellenzék érdeke, hogy felálljon egy ilyen vizsgálóbizottság, hanem önöknek, tisztelt kormánytöbbség, lenne az érdekük, hogy tisztázzák magukat, elsősorban a saját választóik előtt. Nagyon cinikus az a felvetés, amikor önök azt mondják, hogy egy ilyen kérdést, ilyen kérdéseket itt a parlamenti műfaj keretében lehet tisztázni, interpellációkra adott kérdések keretében, illetve feljelentéssel forduljanak a képviselők a tisztelt bíróságokhoz. Meggyőződésem, hogy az interpelláció többek között azért nem alkalmas erre a műfajra, hiszen nagyon jól látjuk minden hétfői napon, hogy ez egy kötött műfaj, amely tökéletesen alkalmas az érdemi válasz megkerülésére és a félrebeszélésre.

Az elmúlt két évben nagyon sok kritika érte a Fidesz-kormányt, nagyon sok igazságtalan kritika is, amelyik arra irányult vagy azt próbálta meg bebizonyítani, hogy önök a demokrácia letörésén és a demokráciadeficittel küzdenek, belföldön, külföldön egyaránt megkapták ezt a kritikát. Eddig legalább - legyünk igazságosak - önök arra vigyáztak, hogy legalább a demokrácia látszatát fönntartsák, és bizonyos formalitásoknak megfeleljenek. Ezt most ennél a döntésnél sikerült önöknek teljes mértékben lesöpörniük, és ezzel korlátozzák a parlamentnek azt a jogkörét, hogy ellenőrizhesse a kormányzat munkáját. Gondoljanak arra, hogy eddig is hányszor működtek sikeresen bizottságok, tényfeltáró bizottságok a parlament keretei között. Arra kérem, hogy ne gátolják a bizottság felállítását, hiszen ez a döntésük a Fideszről, a kormánytöbbség gondolkodásáról (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) árulkodik. Kérem, ne álljanak az oligarchabizottság felállításának az útjába, és szavazzák meg a tárgysorozatba-vételét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mi rendre szóvá tesszük azt a méltatlan eljárást, ami itt a Házban kialakul félévente akkor, amikor a kormány egy beszámoló formájában behozza ide a Házba az afganisztáni NATO-misszióval kapcsolatos mandátumhosszabbítás kérdését vagy az ott állomásozó magyar hadtest átstrukturálásának a kérdését. Úgy gondolom, hogy ez a féléves beszámoló, amit a kormány benyújt a Ház elé, nem éri el azt a célt, amit egy ország parlamentjének kellene egy olyan kérdésben lefolytatnia, amely a nemzeti szuverenitásunk kérdését megilleti. Ildomos volna itt egy olyan vitát lefolytatni, amely világosan kijelöli, hogy mi a dolgunk egy ilyen helyzetben, hiszen nagyon összetett, nagyon bonyolult és nagyon veszélyes helyzet alakult ki Afganisztánban.

Egy ilyen beszámoló nyomán - mint ahogy most is lehet látni - érdemi vita nem is alakul ki, hiszen talán a Jobbik az egyedüli, amelyik érdemben hozzászól ehhez a vitához, világos értékrend mentén foglal állást. Teljesen megdöbbentő ez a csend és azok a semmitmondó hozzászólások, amiket képviselőtársaim esetleg itt megtesznek. Az, hogy a szocialistáknak mi a véleményük egy ilyen kérdésben, nem meglepő, nekik negyvenéves gyakorlatuk volt abban, hogy a nagyhatalmakhoz igazítsák a saját politikájukat. Ezt most megtoldják egy húszéves más irányú igazodási igénnyel, de ez legyen az ő bajuk. Ezen nem is csodálkozunk. Amin viszont csodálkozom, az az, hogy a Fidesz-KDNP alkotta kormánykoalíció is hasonló attitűddel áll egy ilyen, a nemzeti szuverenitásunkat súlyosan csorbító kérdéshez.

(19.40)

Ha már miniszter úr fölolvasta a beszámoló tartalmát, akkor a beszámolóról is mondanék egy-két mondatot. Ezek inkább tartalmi vagy formális észrevételek, hiszen ez a beszámoló hemzseg a nyugati NATO-elvárásoknak való megfeleléstől, a rövid indokolásban azonban van elrejtve néhány árulkodó mondat.

Érzékelheti a minisztérium is, hogy baj van az afganisztáni NATO-misszió témakörében, hiszen már a második bekezdésben megemlíti azt, hogy szükséges az afganisztáni magyar szerepvállalás jövőjének folyamatos újraértékelése. Azonban egy ilyen megállapítás után, ami nagyon helyes, hiszen nap mint nap súlyosbodik a helyzet Afganisztánban, és igencsak átértékelésre szorul az afganisztáni NATO-misszióban való részvételünk, ugyanakkor úgy fejezi be a mondatot a minisztérium, hogy törekednünk kell a szükséges katonai képességek rendelkezésre bocsátására.

Ha nagyon nagy a baj, és amikor már minden ország Európában vagy azon kívül, amelyek részt vállaltak ebben a NATO-misszióban, azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne minél rövidebb úton és minél kisebb veszteséggel kivonulni Afganisztánból, akkor azt hiszem, hogy legalább itt magunk között, a parlament falai között nekünk nem ilyen szolgalelkűséget sugárzó mondatokat kellene leírnunk egy beszámolóban, hanem legalább magunk között, őszintén meg kellene beszélni ezt a problémakört, és meg kellene vitatni, hogy mit csináljunk annak érdekében, hogy Magyarország ne sodródjon bele tovább, még mélyebbre egy ilyen konfliktusba.

Megint visszaköszönnek azok a típusú megmosolyogtató mondatok, amelyek a Magyar Honvédség békefenntartásban és humanitárius tevékenységben való részvételét fogalmazzák meg. Ezek természetesen nem értelmezhetők, hiszen Magyarország egy háborúban vállal részt, az agresszor oldalán ráadásul. Tehát észre kellene venni azt, hogy attól még, hogy mi nem beszélünk arról, hogy magyar katonák igenis harcoló alakulatokban is részt vesznek Afganisztánban, ez még nem jelenti azt, hogy ez nem igaz, és teljesen függetlenül attól, hogy vannak olyan katonák kint, akik kiképzésben, illetve tanácsadással vagy éppenséggel infrastrukturális tevékenységgel valóban hozzájárulnak az afganisztáni helyzet stabilitásához. De ettől nem lehet elvonatkoztatni, ezt igenis figyelembe kell venni.

Akkor, amikor azt írja a minisztérium, hogy ez a szerepvállalás egyértelműen hozzájárul hazánk kedvező nemzetközi megítéléséhez, azt hiszem, hogy a nemzetközi megítélést nagyon szűken értelmezi a kormány. A nemzetközi megítélés nem kizárólag a nyugati szövetségeseinkre vonatkozik, a nemzetközi megítélés egy tágabb kategória ennél. Attól tartok, hogy kizárólag a nyugati szövetségeseink nézik és értékelik pozitívan a magyar szerepvállalást Afganisztánban, a világ nagy részében, a világ békeszerető részében igencsak undorral figyelik a magyar afganisztáni szerepvállalást, mint ahogy minden más ország szerepvállalását ebben a roppant bonyolult konfliktusban.

Ha az afganisztáni háborúról és az afganisztáni körülményekről beszélünk, akkor nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy már a kezdetekben, már 2001-ben is hibás és rossz célok és rossz helyzetértékelés vezetett a nyugati beavatkozáshoz. Nagyon cinikus már maga a hadjárat megindítása is, hiszen azt az amerikaiak "tartós szabadság" hadműveletnek nevezték el a 2001. szeptember 11-ei New York-i terrortámadás válaszcsapásaként Afganisztánban. Csak arról szoktunk elfeledkezni, hogy akkor, amikor az amerikai hadsereg az al-Kaidát kereste Afganisztánban és a Hindukus-hegységben, akkor elfelejtették azt megnézni, hogy az al-Kaidának vagy azoknak a személyeknek az állampolgársága, akik ezt a merényletet végrehajtották, egyiknek se volt afgán, viszont annál több volt közöttük a szaúdi állampolgár, amely az Amerikai Egyesült Államoknak az egyik legfontosabb térségbeli szövetségese.

Ezt a hadviselést természetesen érthetjük, még ha nem is viseltethetünk megértéssel iránta, hiszen teljesen beleilleszkedik az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai stratégiájába és a geostratégiai törekvéseibe. Ezt már évtizedekkel ezelőtt, a hidegháború idején megismertük Brezinski nemzetbiztonsági tanácsadó műveiből, aki leírta, hogy hogyan kell az Egyesült Államoknak és a Nyugatnak úgymond harapófogóba fognia Belső-Ázsiát, és ennek mentén kialakítani a dominanciáját ebben a térségben. A hidegháború óta láthatjuk azt, hogy bizony az Amerikai Egyesült Államok terjeszkedése ezt a célt szolgálta, és ezt többféle eszközzel hajtotta végre. A NATO keleti bővítésében is ezt láthatjuk. A színes forradalmak sokaságában is ez köszön vissza, Grúziában, Ukrajnában, Kirgizisztánban ennek lehettünk a szemtanúi. Az ellenzék támogatása és kiképzése olyan országok esetében, mint Fehéroroszország vagy akár Oroszország, vagy Kínában például Tibetben; természetesen a nyílt konfliktusvállalás is, mint amilyen volt az iraki roppant gyalázatos hadviselés, ami azért emlékeztetőül kellene hogy szolgáljon akkor, amikor a magyar hadsereg szerepvállalásáról biztosítjuk a Nyugatot Afganisztánban, hiszen Irakról sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy sikertörténet lett volna, a legkevésbé sem; és természetesen a Szíria és Irán ellen folyó hecckampány jelenleg ugyancsak beleilleszkedik ebbe az amerikai vagy nyugati pozícióharcba, ami folyik a térségben.

Nincs ezzel gond, így működik a világ, az USA a saját geopolitikai érdekeit érvényesíti, és aszerint jár el. Ezzel önmagában nincs is semmi probléma, hogyha az Amerikai Egyesült Államok megeszi azt, amit megfőz. Csak az a baj, hogy azt, amit a Nyugat boszorkánykonyhájában kifőznek, szétosztják, és mindannyiunkkal megetetnek. Ezért kellene nekünk ezt a kérdést sokkal komolyabban és a saját nemzeti érdekeink szerint figyelembe venni, és eszerint átgondolni az ebben a misszióban való szerepvállalásunkat.

Tudom, hogy a rendszerváltás óta az euroatlantista politika dominált a politikai elitben. Tudom azt, hogy húsz éve minden kormány, MDF-es, szociálliberális vagy éppenséggel nemzeti konzervatívnak mondott kormányok is minden politikai és gazdasági döntésüket az euroatlantizmusnak vetették alá: Ez volt a rendszerváltás ára, az önök politikai pályája természetesen Magyarország euroatlanti integrációjának a függvénye volt.

De nem szégyen belátni, hogyha hibáztak. Nem szégyen azt mondani, hogy ez egy zsákutca, és ezen belül is az afganisztáni NATO-misszió egy gyalázatos kudarc és teljes csőd. A végső helytállásból nagyon jó lenne kimaradni, hiszen Magyarország ezt a szerepet sajnálatos módon a történelme folyamán már többször betöltötte, jó lenne ezt ezúttal elkerülni.

Az afganisztáni misszió kérdése nehéz helyzetet teremt, hiszen előbb vagy utóbb be kell látni, hogy Afganisztán egy csődkupac. Az elmúlt tíz év alatt egy jottányit sem kerültünk közelebb a helyzet stabilitásához, sőt, romlott a helyzet. Sem a terrorizmus terjedését nem sikerült megállítani a nagyvilágban, sem Afganisztánból nem sikerült stabil államot létrehozni.

Ezt az ócska sikerpropagandát, amit Afganisztán kapcsán a mi kormányunk is előad, nagyon jó lenne kifejezetten a siker érdekében egy picit visszafogni, hiszen Nyugaton, mint ahogy azt már említettem, franciák, britek, hollandok, spanyolok, németek már nyíltan beszélnek, nekik már vannak őszinteségi rohamaik, amikor erről nyíltan és őszintén mernek beszélni, és egy exitstratégiát, egy kivonulási stratégiát legalább egymás között tisztáznak, megnézik azt, hogy hogyan lehet presztízsveszteség nélkül kivonulni a térségből.

(19.50)

Afganisztán kapcsán már többször megmutatkozott az, hogy a gerillaháború, a gerilla-hadviselés reménytelen ezen a területen. Anglia a XIX. században, a Szovjetunió pedig 1989-ben mondott csődöt ebben a térségben.

Henry Kissinger mondta egyszer - gondolom, a vietnami tapasztalatok alapján -, hogy a reguláris hadsereg veszít, ha nem győz, a gerillahadsereg győz, ha nem veszít. Ez szerintem nagyon szépen összefoglalja azt, hogy milyen reménytelen a küzdelem, és ha a britek példáján nem is tanulnak, akkor jó lenne legalább az időben sokkal közelebb álló szovjet példából tanulni. De ha majd egyszer idejük engedi, nézzék meg Angliában, ezt William Barnes meg is festette, és látható az a kép, amikor az angol hadsereg kivonulását és Elphinstone hadseregének a teljes lemészárlását megfestette William Barnes. Ez 1842-ben volt, amikor a britek kivonultak Afganisztánból, és ez volt az a pillanat, amelyik mélységéig megrázta a brit koronát és a brit gyarmatbirodalmat.

Valószínűleg ez a sors vár a NATO-ra is, erre a közös projektre 2013-ban vagy 2014-ben. A nyugati társadalomban ugyanis nincsen támogatottsága ennek a hadviselésnek, de még magában az afgán társadalomban sincs. Hamid Karzai egy korrupt és megbízhatatlan báb, akit odatett a Nyugat, és természetesen őt pénzeli a Nyugat, őt támogatja katonailag, és mi meg azt hisszük, hogy azért, mert ő hálás ezért a támogatásért, ezért kell nekünk ott lenni.

A Honvédelmi Minisztérium képviselője a külügyi bizottságban tudják, mit mondott? Hogy milyen pozitívak a visszajelzések az afgán kormányzat részéről. Igen? Kádár János is nagyon pozitívan viszonyult az itt állomásozó szovjet hadsereghez. Igen, általában a bábok nagyon pozitívan viszonyulnak a megszálló hadseregnek az ott állomásozásához.

Ezt az érvet, kérem, hogy ne hangoztassák, már csak azért sem, mert 2011-ben készült egy olyan felmérés, amelyik nagyon jól megmutatja azt, hogy Afganisztánban szó nincs arról, hogy mindenki terrorista és mindenki tálib lázadó. 2011-ben készült egy olyan felmérés, amelyik megmutatta azt, hogy az afgánoknak mi a legnagyobb bajuk a jelen lévő hadsereggel és az ott állomásozó amerikai katonákkal. Azt állapították meg, hogy arrogánsak, fölényeskedők és teljes mértékben tiszteletlenek az amerikai katonák, és nagyon nagy a veszélye annak, hogy a magyar katonákkal összemosódik az amerikai katonák primitív jelenléte Afganisztánban, és ily módon a megítélése is sajnálatos módon, és ezt bizony nagyon jó lenne elkerülni, már csak azért is, mert a magyarságnak kizárólag szabadságharcai voltak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a történelme során. Soha nem ragadott ez az ország azért fegyvert, hogy más országokat leigázzon, kizárólag a saját szabadságának a megvédése érdekében (Az elnök ismét csenget.) ragadott fegyvert. Ezt kellene tenni a jövőben is, és ennek alapján kellene átgondolni az afganisztáni NATO-missziónkat is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Múlt hét pénteken az Európai Bíróság elutasította Magyarország keresetét, amelyben megtámadta, hogy az Európai Bizottság jegyzékbe vette a szlovákiai Tokaj borvidék megjelölést, mint oltalom alatt álló védjegyet. Ez röviden annyit jelent, hogy ezentúl a szlovákok is használhatják a Tokaj márkanevet. Ez önmagában még nem lenne gond, akár még örülhetnénk is annak, hogy a trianoni békediktátum által szétszakított régiók, még ha borrégiók formájában is, egyesülnek, és magyar, illetve felvidéki magyar vagy szlovák borászok közösen munkálkodhatnak a több mint félezer éves magyar prémiumtermék hírének öregbítésén. Magyar kezdeményezésre 2004-ben volt is kísérlet a közös borrégió létesítésére, a szlovák fél azonban nem akarta az egységes minősítés megteremtése érdekében vállalni az ezzel járó beruházásokat és minőség-ellenőrzési feltételeket.

Miniszter Úr! Talán leszögezhetjük, hogy az EB döntésével hatalmas károkat okoz a tokaji bortermelőknek, hiszen megvan a veszélye annak, hogy a hosszú idő óta külföldön prémiumtermékként számon tartott tokaji aszút összekeverik egy azonos elnevezésű, mindenféle minőségi kontroll nélkül piacra dobott szlovák lőrével. Arról nem is beszélve, hogy ez a döntés egy csapásra megsemmisíti annak a hősies küzdelemnek minden eredményét, amit Magyarország eddig kivívott minden tokaji márkanevet bitorló nyugati termelő ellen.

Miniszter Úr! Talán nem túlzás úgy értékelni a jelenlegi esetet, hogy a szlovák lobbierő és diplomácia ismét felmosta Magyarországgal a padlót, ezzel hozzásegítve a szánalmasan soviniszta szlovák politikai elitet a szlovák identitáskeresés kizárólag magyarok kárára alapozott újabb építőeleméhez. Önök gyakran hivatkoznak az EU-tagság egyik előnyeként arra, hogy egy értékközösség tagjaként ráhatásunk van az Unió belső folyamataira. Nem gondolja, miniszter úr, hogy az EU-hoz való viszonyunknak is használna, ha a Külügyminisztérium határozottan képviselné a nemzeti érdekeket Brüsszelben?

Várom válaszát, köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. A válaszát többek között azért sem tudom elfogadni, mert ez nemcsak az én értelmezésem az EB döntéséről, hanem a borászokat tömörítő szervezeteké is, és több tucat hírportál értelmezése is követi az én értelmezésemet. Azt hiszem, ön is említette azt az elnevezés közötti különbséget szlovákul, magyarul. Teljesen egyértelmű, hogy a Tokaj elnevezést ezután a szlovákok használhatják.

És szeretnék arra utalni, hogy itt azért ez az esemény beleilleszkedik abba az eseménysorozatba, aminek Magyarország hosszú idők óta elszenvedője. A Malina Hedvig-ügy, dunaszerdahelyi magyarverések, Beneš-dekrétumok ügye, a szlovák nyelvtörvény ügye, legutóbb Sólyom László ügye mind azt mutatja, hogy Magyarország vesztes pályán van a szlovák diplomáciával szemben.

(15.30)

Ezekben az a közös, hogy a szlovákok példaértékű módon tudják képviselni az érdekeiket Magyarországgal szemben. Ez is bizonyíték arra, hogy az 1944-ben megszűnt (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) magyar diplomácia továbbra sem létezik.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Első körben szeretném leszögezni, hogy értetlenül állunk az előtt, hogy az Országgyűlésben egy ilyen típusú kérdést kizárólag a külügyi bizottság tárgyal. A külügyi bizottság természetesen a nemzetközi szerződések tárgyalására tökéletesen alkalmas, azonban indokoltnak tartanánk azt, hogy a külügyi bizottság mellett a technikai részletekben jártasabb gazdasági bizottság is megfogalmazza az észrevételeit. Úgy gondolnánk, hogy így lenne a kép kerek, és így lenne ez a vita gyümölcsöző mindannyiunk számára.

Le szeretném szögezni az elején azt, hogy az EBRD célkitűzéseivel teljes mértékben egyetértünk. Természetesen elismerjük azt a munkát, amit az EBRD a történelme folyamán véghezvitt. Jól tudott és közismert az, hogy a második világháború után Európának, legalábbis a nyugati felének az újjáépítésében nagyon nagy szerepe volt, azóta pedig a fejlődő világ felzárkóztatásában igencsak komoly szerephez jutott. Még akkor is el kell ezt mondjuk, ha Magyarország kimaradt ebből a folyamatból, hiszen Magyarország később csatlakozott, 1982-ben ehhez a szervezethez, de akkor is ezt tényként érdemes leszögezni.

Érthető az, hogy a világ változásával megszületik egy olyan igény, hogy az EBRD struktúrája és azon belül is a szavazatok aránya megváltozzon. Természetesen a bank finanszírozása szempontjából is - ez most természetesen nem a mi nézőpontunk, Magyarországé, hanem a bank nézőpontjából szemlélve - érthető az, hogy a finanszírozást is át kell strukturálni, hiszen itt most vannak fejlődő, de gazdasági nehézségekkel küzdő tagok, és vannak feltörekvő fejlődő országok, akik viszont megengedhetik maguknak, és bevásárolhatják magukat az EBRD intézményrendszerébe, és növelhetik a szavazati jogukat. Ez teljesen normális, hogy egy ilyen strukturális váltásra sor kerül akkor, amikor az egész világban egy nagy geopolitikai fordulat megy végbe a Nyugatnak a relatív értelemben vett gyengélkedésével, és a világ más részein pedig nagy gazdasági fellendülésnek lehetünk a szemtanúi. Ilyen értelemben ez érthető, és méltányolható is egy ilyenfajta reformja a nemzetközi intézményeknek.

Ugyanakkor, ha viszont magyar szempontból nézzük, és nekünk elsősorban ez a dolgunk, akkor meg kell állapítsuk, hogy azért a világban a fejlett és fejlődő országok közötti felosztás és megkülönböztetés azért elég önkényesen működik. Úgy gondolom, hogy Magyarország nem tartozik azon fejlett országok körébe, akik megengedhetik azt maguknak, hogy önként és dalolva lemondjanak a szavazati jogaiknak egy részéről egy ilyen szervezetben, ugyanis itt erről van szó. Tehát ahogy megnő az EBRD tagsága, ahogy más és más, egyre több országot emelnek be az EBRD-be, és válnak tagjaivá, és ahogy ez a strukturális reform is végbemegy az intézményrendszeren belül, úgy sajnos meg kell állapítanunk, hogy ez sajnos a magyar szavazati arány és a magyar jogoknak, Magyarország szavazati jogainak a kárára történik. Ezért a Jobbik úgy gondolja, hogy nem támogathat bármilyen olyan javaslatot, amely Magyarország súlyának, illetve Magyarország szavazati jogainak a csökkentését idézi elő egy ilyen nemzetközi szervezetben.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2008-2009-es gázai vérfürdő után újabb izraeli katonai terrornak lehettünk a szemtanúi a múlt héten. Az izraeli vérfürdőnél csak a máskor oly érzékeny nyugati média és nyugati kormányok hallgatása váltott ki nagyobb sokkot a nemzetközi közvéleményben, illetve az, amit nyilatkozott akkor, amikor már tovább nem lehetett hallgatni ebben az ügyben. Ilyenkor, ekkor láttak napvilágot az Izrael melletti hűségeskük, Izrael önvédelemhez való jogának a hangsúlyozása, illetve egy olyanfajta beállítás, minthogyha itt, ebben a konfliktusban, konfliktusnak csúfolt háborúban egyenrangú katonai felek állnának egymással szemben.

Természetesen minden áldozat fájó, de az áldozatok aránytalansága mégiscsak cáfolja ezt, hiszen amíg a mostani konfliktusban 140 palesztin, többnyire civil áldozat állt az egyik oldalon, addig 6 darab izraeli áldozat volt a másikon. A 2008-as konfliktusban 1300 civil állt szemben 14 darab izraeli áldozattal. A palesztin oldalon többnyire civilek, nők és gyermekek álltak, ami természetesen nem meglepő, hiszen Izrael rendelkezik a világ legjobban felfegyverzett hadseregével, 3 milliárd USA-dolláros közvetlen katonai támogatást kap évente, miközben a palesztinok pedig a világ talán legelnyomottabb és legjogfosztottabb népe, amelyet a nemzetközi jogba ütközve Gázában blokád alá vesznek, rendszeresen bombáznak, Ciszjordániában illegális telepekkel lehetetlenítik el őket, Izrael területén pedig folyamatos faji megkülönböztetésnek és jogfosztásnak vannak kitéve. Természetesen 1947 óta az ENSZ kimondja, hogy megilleti őket az önálló államisághoz való jog. A Külügyminisztériumnak volt eddig a leggyalázatosabb közleménye, amelyik a cionista ATV-t megszégyenítő sebességgel (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) rohant hűségesküt tenni Izrael mellett.

Kérdezem az államtitkár urat: meddig kell várni arra, hogy a Külügyminisztérium (Az elnök csenget.) kiálljon Palesztina mellett is és a palesztinok jogaiért is?

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm államtitkár úr válaszát, amivel természetesen nem lepett meg. Mégiscsak azért a Külügyminisztérium közleménye végtelenül árulkodó, hiszen egy olyan pillanatban született meg, amikor éppen a palesztinokat kellett volna a szolidaritásról biztosítani.

Talán ön is ismeri azt a 2003 októberében napvilágot látott Eurobarometer-felmérést, amely a roppant egyoldalú Izrael-párti propaganda ellenére mondatja azt az európai uniós polgárok 59 százalékával, hogy igenis a világbékét elsősorban Izrael fenyegeti. Mi lenne akkor, ha ma csinálnák ezt a felmérést? Mi lenne vajon annak az eredménye, ha a mai Európai Unióban megengednének egy hasonló felmérést?

Természetesen egyetértek államtitkár úrral, ismerem én is, hogy hány magyar honfitársunk, hány magyar származású ember él Izraelben, hány izraeli zsidó honfitársunk él Magyarországon. Úgy gondolom, pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a Magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára. (Az elnök ismét csenget.) Úgy gondolom, hogy adósai egy ilyen felméréssel Magyarországnak. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megszokhattuk, hogy az Országgyűlés asztalára rendre idekerülnek azok a jelentések, amelyeket a kormány készít nemzetközi missziókban való magyar részvételről, és mind az a közös ezekben a jelentésekben és ezekben a nemzetközi katonai missziókban, hogy ezekben Magyarország a NATO- és az európai uniós szerződésekből fakadó valamiféle vélt vagy valós kötelezettségvállalás és elvárás okán vesz részt.

A magyar emberek nagy többségének komoly problémát okoz az, hogy megértse, hogy magyar honvédeknek mi keresnivalójuk van Afganisztánban a Hindukus-hegység lábainál, Szomáliában Afrika szarvánál vagy a kormány legújabb döntése értelmében Maliban, "Szahara-alsón", Bamako és Timbuktu vonzáskörzetében. Milyen nemzeti érdek kötődik ezekben a nemzetközi katonai missziókban való részvételhez? Tudom, hogy önök most is el fogják mondani, és már hallottuk is egy részét annak a naiv mantrának, amely szerint ha egy állam a kollektív védelemre jogot formál és a kollektív védelemre igényt tart, akkor bizony bizonyos vállalásokat is kell tenniük és nemzetközi missziókban szerepet is kell vállalniuk.

Hallottuk azt a megfogalmazást a külügyi bizottságban, hogy az ilyen típusú nemzetközi missziókban való magyar részvétel azért szükséges, mert ezeknek a szerződéseknek az alapelve az "egy mindenkiért, mindenki egyért". Nagyon jól tudom, hogy ez jól hangzik és romantikus regényekben, meg Dumas által megírt romantikus regényekben ez nagyon jól csengő szólam. A probléma az, hogy a történelmünk során még soha nem tapasztalta Magyarország 1100 év alatt azt, hogy kívülről, külföldről, különösen a Nyugat részéről megvédték volna, kiálltak volna érte, és viszonozták volna a vért, verítéket, pénzt, energiát, amit Magyarország arra fordított, hogy megvédje nemcsak önmagát, hanem adott esetben Európát, a nyugati civilizációt vagy azokat az értékeket, amelyeket közösnek vallunk.

A történelmünk során hányszor kaptunk és hányszor számíthattunk külső védelemre és segítségre? Sajnos, nagyon elvétve és nagyon kevésszer volt erre lehetőség, vagy nagyon kevésszer láthattuk ezt; különösen az USA és Európa részéről nem volt erre példa. Attól az Egyesült Államoktól, amely a nemzetközi jogot a nap 24 órájában megsértve tartja fönn a nagyvilágban a hegemóniáját, azt hiszem, hogy a legnagyobb botorság és naivitás ilyen típusú viszonzást és a jövőben bármiféle kiállást és védelmet elvárnunk.

Akkor, amikor visszatekintünk az 1100 éves történelmünkre, azt láthatjuk, hogy nagyon ritkán volt arra példa, hogy Magyarország nemzetközi elvárások mentén és nemzetközi elvárásokra alapozva vett volna részt idegen érdekek érdekében missziókban vagy külső háborúkban. A kommunista diktatúra idején, amikor például a Varsói Szerződés keretében Moszkva felkérésére például Prágába 1968-ban magyar csapatok is bevonultak, azt gondolom, hogy a legszégyenteljesebb foltja volt a magyar történelemnek. Egyetlen mentségünkül az szolgál, hogy megszállt ország voltunk, diktatúra alatt éltünk, és bizony az itthoni bábkormányok moszkvai elvárásoknak tettek eleget.

Jelenleg azt látjuk, hogy az ilyen típusú felajánlások, amelyek Afganisztán, Szomália vagy legújabban Mali kapcsán történnek a magyar kormány részéről, két esetben történhetnek meg. Vagy akkor, ha jelenleg is bábkormány uralkodik Magyarországon, amely Brüsszelből és Washingtonból kapja az utasításokat, vagy pedig amelyik bár látszólag szuverén, de roppant rövidlátó, naiv és ostoba akkor, amikor azt gondolja, hogy ilyen típusú missziókért bármiféle hálát vagy a jövőben bármiféle viszonzást kaphat a nyugati szövetségeseinktől.

(19.50)

Tudjuk nagyon jól, hogy 2001. szeptember 11. óta mi zajlik a nagyvilágban: a terrorizmus elleni küzdelem mázával leöntve és a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt folyik az egész világban - az Egyesült Államok vezetésével és sajnos Európa asszisztálása mellett - az új gyarmatbirodalom és az új gyarmatosítás korszaka. Szomorú, hogy az a Magyarország, amely 1100 éve folyamán soha ilyen típusú akciókban, gyarmatosításban és birodalmak építésében nem tevékenykedett, ezúttal odaállt a gyarmatosítók és a birodalomépítők oldalára. Ez nagyon szomorú, de hozzá kell tennünk azt, hogy ez Magyarország elhibázott külpolitikájának eredménye, a rendszerváltó elit számára meghatározó, szervilista, euroatlantista külpolitika eredménye.

Nagyon jól tudom azt, hogy amikor az államtitkár úr és a bizottság is a jelentést leteszi az asztalra, és a magyar honvédekről beszél, akkor itt egy szakmai anyagot láthatunk, és itt egy szakmáról beszélünk, a Magyar Honvédség és a magyar katonák helytállását, bátorságát, kiállását soha egy percig nem vitatjuk, és az, hogy a magyar katonák megállják a helyüket bárhol a világban, adhat okot nagyon sok reménységre és nagyon sok bátorításra. Én magam is, amikor Ágh Péter említette az ugandai missziót, felidéztem azokat az emlékeket, amelyeket a tavalyi év tavaszáról őrzök, amikor az ugandai IPU-közgyűlés keretében vagy a közgyűlés mellett időt és energiát fordítottunk arra, hogy felkeressük ezt a tábort, ahol a szomáliaiak kiképzése zajlik. Ott találkozhattunk azzal a három plusz három katonával - mert pont akkor volt a csere -, és felmérhettük azt, hogy itt igenis nagyon tapasztalt, bátor és jó kiállású katonákról van szó, akik szakmailag roppant felkészültek, és nagy büszkeséggel töltött el, hogy ilyen katonái vannak Magyarországnak, ilyen honvédei vannak Magyarországnak.

Amikor a Jobbik kritizálja ezeket a missziókat, akkor nem róluk van szó, nem a magyar katona kritikáját fogalmazzuk meg, hanem azt az elhibázott külpolitikát, amely idegen érdekek oltárán feláldozza a magyar nemzeti érdekeket hosszú távon, és ezáltal nemhogy Magyarország biztonságát garantálja, és Magyarország biztonságát teremti meg, annak a kereteit, hanem éppen a kockázatot növeli azzal, hogy a nemzetközi jogot rendszeresen felrúgó, hegemón nyugati hatalmak oldalán, a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt asszisztál birodalmi érdekekhez.

Ez Magyarországnak semmiképpen nem szolgálhatja az érdekeit, ezért mondja azt a Jobbik erre a javaslatra és erre a beszámolóra is azt - amit a korábbi afganisztáni meg majd a jövendőbeli mali szerepvállalásunk kapcsán előterjeszt a kormány és a bizottság -, hogy nem tudja támogatni, nem tudja megszavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, L. Simon László képviselőtársam pont ennek a javaslatnak a lényegét nem érti, hiszen annak pont az a lényege és az a célja, hogy fölszámoljuk azt a 150 éves vitát, amely húzódik a finnugorizmus és a turanizmus között, azt a 150 éves vitát, amely bizony egy politikailag motivált, Habsburgok által kezdeményezett, az eredetünk teljes meghamisítását célzó áltudományos álláspont volt, ami természetesen a bolsevikoknak, a kommunistáknak, a szocialistáknak is később jól jött, azzal a céllal, hogy fölszámolják és a nemzettudatunkat valamilyen módon kisebbítsék.

Ennek a javaslatnak pont az a lényege, hogy azt a féloldalas javaslatot, amit itt pár héttel ezelőtt megvitattunk, helyére zökkentse azáltal, hogy a finnugorizmust kizárólag a nyelvrokonságra korlátozza, és ezáltal megnyissa azt a teret a turanizmus előtt, amelynek genetikai vizsgálatok, régészeti vizsgálatok, történészi, antropológiai, mindenféle vizsgálatok nagyon komoly alapot teremtenek. Ez nem a mi feladatunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy ebben a tudományos kérdésben a vitát lefolytassuk vagy lezárjuk. Mi csak egy határozatot hozunk, és megnyitjuk a lehetőségeket a tudományos élet képviselői előtt.

Önök is tudják azt, hogy ezt a vitát úgy lehetne a legjobb módon lezárni, ha mind a kettő javaslatot egymás mellé tesszük, és egyik nem zárja ki a másikat, mind a kettőnek teret engedünk. Szeretném fölhívni arra a figyelmet, hogy az akadémiai életben lehet, hogy a finnugorizmus él és virágzik, de a Kurultaj révén a turanizmus jelenleg virágkorát éli. Szeretném felhívni arra a figyelmüket, hogy az önök képviselőtársa, Lezsák Sándor az egyik fővédnöke ennek a rendezvénynek. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a finnugorizmus mellett a turanizmus is teret kapjon. Kérem, támogassák ezt a javaslatot, álljanak mellé, és zárjuk le ezt a 150 éves vitát, ennek ez az egyetlen módja.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A Fidesz győzelmében szerepet játszott a magyar társadalom nagy részének az a vágya, hogy mielőbb a történelem süllyesztőjébe kerüljenek a tatárjárással felérő pusztítást okozó szociálliberális kormányok káderei. Azokról beszélünk, akik Magyarország gazdasági, társadalmi, kulturális és erkölcsi hanyatlását nagymértékben felgyorsították. Már önmagában az elszámoltatás elmaradása is sokat elárul az önök kormányzásáról és a fülkeforradalom lényegéről, de ami a társadalom, különösen a nemzeti érzelmű szavazók számára elfogadhatatlan, az a korábbi kormányokhoz köthető szociálliberális káderek jól fizető állami posztokra ültetése vagy ott hagyása.

Hogyan lehet az, hogy a mai napig Ljubljanában nagykövet az SZDSZ egykori prominense, Szent-Iványi István, vagy Bukarestben a Népszabadság egykori bértollnoka, Füzes Oszkár? De azzal is nehéz mit kezdeni, hogy az Orbán-kormány miként nevezhette ki nagykövetnek Szkopjéba azt a Bencze Józsefet, akit Gyurcsány nevezett ki országos rendőrfőkapitánynak 2007-ben.

A liberális értelmiségen kívül azt sem sokan értékelték, hogy Alföldi Róbert az önök kormányzása alatt kitölthette mandátumát a Nemzeti Színház élén, hogy onnan aztán az Operaházhoz távozhasson.

Miniszter Úr! Jól felfogott politikai érdekeiket tekintve is egyenesen abszurd, hogy önök kormányzásuk idején állami cégeken keresztül saját politikai ellenfeleiket stafírozzák ki. Skizofrén állapot az, hogy a MOL, amelynek legnagyobb tulajdonosa az állam, az elmúlt két év alatt összesen 25 millió forinttal támogatta a Bajnai Gordon egykori szocialista miniszterelnök által alapított Haza és Haladás nevű alapítványt. Azt az alapítványt, amelynek egyik legnagyobb támogatója az amerikai demokratákhoz közeli Center for American Progress, amely saját prominenseinek bevallása szerint is a hazai balliberális köröket akarja újra a nyakunkba ültetni, és ehhez az eszközökben sem válogat.

Miniszter úr, érthetetlen az is, hogy ugyancsak a MOL csaknem 100 százalékos tulajdonában lévő leányvállalatának, a TVK-nak hogyan lehet még az Orbán-kormány alatt is igazgatósági tagja a D-209-es ügynök, Medgyessy Péter, aki a TVK honlapján elérhető információ szerint csak 2012-ben 50 ezer euró, vagyis 15 millió forint tiszteletdíjban részesült, miközben csak tavaly az általa igazgatott cég 10 milliárd forint körüli veszteséget könyvelt el.

Miniszter úr, sokunkban felmerül, hogy az önök kormánya azért tehetetlen, mert - fenntartandó a rendszerváltás rendszerének verklijét - a háttérben lepaktáltak, megállapodtak a szociálliberális körökkel, vagy ami még rosszabb: az egykori D-209-es ügynök esetleg zsarolja önöket.

Kérem, oszlassa el kételyeinket, és adjon érdemi választ kérdéseinkre. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Az ön válaszát több szempontból sem lehet elfogadni. Először is fölháborítónak tartom, hogy pont ön próbálja rajtunk azt számon kérni, hogy tartsuk tiszteletben a bíróságok működését; pont pár nappal azután, hogy az ön főnöke, Orbán Viktor utasította a bíróságokat, hogy törvényes eljárás keretében engedélyezett tüntetést hogyan és miként tartson meg a Jobbik (Taps a Jobbik soraiban.), és hogyan próbálják meg elhallgattatni az állampolgárok jogos kérvényét és igényét. (Németh Szilárd István: Nem utasította. - Nagy zaj a kormánypárti padsorokban.)

Nagyon sajnálom, hogy pont a legfontosabb kérdésre nem válaszolt, hogy Medgyessy Péter hogyan ücsörög még mindig egy olyan cég igazgatótanácsában, amely nem piaci cég, hanem a magyar állam a legnagyobb tulajdonosa; annak a MOL-nak, amelynek 100 százalékos leányvállalata a TVK. Szeretném, ha erre is választ adna majd viszonválaszában, hiszen sokunknak az a gyanúja, hogy önök a rendszerváltás rendszerét azzal akarják fönntartani (Az elnök csenget.), hogy egymás kádereit bebetonozzák különböző állami pozíciókba.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslat - és ehhez hasonlóból lesz még egy itt a ma este folyamán - az Európai Unió és tagállamai, másrészről pedig a Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szól és a megállapodás kihirdetéséről, ez a két törvényjavaslat merőben hasonlít egymáshoz, és természetesen az Európai Unió és az európai uniós tagállamok, illetve dél-amerikai országok, illetve ebben a jelen esetben Kolumbia és Peru közötti kapcsolatoknak az erősítéséről szól.

Természetesen első körben le kell szögeznünk azt, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését minden tekintetben fontosnak tartja. Ugyanakkor fontosnak tartjuk azt kihangsúlyozni, hogy nemzetállamok közötti kapcsolatfejlesztést tartunk fontosnak, hiszen ez az a reláció, amelyben a nemzeti érdekeinket megfelelőképpen tudjuk érvényesíteni. Nem vagyunk a hívei annak, hogy ezeket a jogokat, bár tudom, hogy kereskedelmi megállapodásokat meg a kereskedelmi jogok kapcsán Magyarország nagy mennyiségű jogot átruházott az Európai Unióra és Brüsszelre, nem tartjuk azt helyénvalónak, hogy az Európai Uniónak átengedjük ezeket a jogokat, és hagyjuk, hogy az európai uniós érdekérvényesítésnek egy szeletjeként esetleg megjelenjen a magyar nemzeti érdek ezekben a kereskedelmi, illetve gazdasági szerződésekben és megállapodásokban.

A Jobbik számos alkalommal megfogalmazta itt, e Ház falai között is a globalizációnak, a neoliberális gazdaságfilozófiának és az ezt kiszolgáló intézményeknek a kritikáját. Az a Kereskedelmi Világszervezet, WTO, amely az ilyen típusú kereskedelmi és gazdasági megállapodásokat rögzíti és finomhangolja, az egy ilyen szervezet. Tehát egy olyan szervezet, amely fennállása óta, hosszú évtizedek óta nagy mennyiségű kritikát volt kénytelen elszenvedni, mégpedig azért, mert egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a Kereskedelmi Világszervezet kizárólag a fejlett országoknak egyfajta lobbierejét képezi csak le, építi be a döntéseibe, természetesen a fejlődő országok kárára, és se környezetvédelmi, se környezeti, illetve munkavállalói szempontokat, amelyek fontosak lennének a fejlődő országok szempontjából, nem vesz figyelembe. Ilyen értelemben ezt a szerződést is kritikával kell hogy illessük, már csak azért is, mert magából a szerződésből is és a szerződésnek az indoklásából is nagyon jól kiolvasható az, hogy kifejezetten az Európai Unió gazdasági és kereskedelmi érdekeinek a szempontjait tartja szem előtt.

Az a fajta feltételezésünk és az a fajta félelmünk, hogy a magyar gazdasági és kereskedelmi érdekek nem érvényesülnek, ez egy megalapozott gyanú, ugyanis Brüsszelből már nemrégiben szivárgott ki olyan dokumentum, amelyet magyar napilapok is tárgyaltak, de természetesen nem verték nagydobra, de tavaly, 2012 áprilisában hír volt itthon is, hogy Brüsszelből kiszivárgott egy olyan dokumentum, amely bizonyítja azt, hogy az Európai Unió és bizonyos MERCOSUR-tagállamok - dél-amerikai gazdasági társulás, ugye, a MERCOSUR-nak az egyes tagállamai - kötöttek egy titkos megegyezést, egyfajta paktumot, nevezzük paktumnak. Ennek az volt a lényege, hogy ha Dél-Amerika, a MERCOSUR-tagállamok megnyitják az Európai Unió ipari termékei előtt a piacukat, és bizonyos kedvezményes vám-, illetve adófeltételeket biztosítanak, akkor ezért cserébe az Európai Unió a Dél-Amerikából exportált mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek előtt megnyitja a piacait, bizonyos vám-, adókedvezményekben részesíti ezen dél-amerikai országokat.

Akkor, amikor egy ilyen paktum vagy egy ilyen titkos megállapodás napvilágra kerül, akkor bizony nekünk itt, a magyar Parlament falai között beszélnünk kell arról, hogy Magyarország egy ilyen európai uniós megállapodásnak nem haszonélvezője, hanem szenvedő alanyává válik. Hiszen amíg például Németország, ahol az ipari lobbi erős és az ipari termelés és az ipari export jelentős, az nyer, addig Magyarország veszít, hiszen nekünk elsősorban a mezőgazdasági termelésünknek a felfuttatása, az élelmiszeripar exportja lenne az érdekünk. És akkor, hogyha ezeket a fajta szempontjainkat nem tudjuk érvényesíteni az európai uniós megállapodások keretében, akkor a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt indítványozza, hogy az ilyen típusú megállapodásokhoz ne adjuk a nevünket, az ilyen típusú megállapodásokat utasítsuk el, vagy legalábbis gondolkodjunk el rajta, hogy hogyan tudnánk módosítani ezeket a szerződéseket, és hogyan tudnánk beépíteni a magyar gazdasági és kereskedelmi szempontokat, és a magyar érdek szerint átalakítani ezeket a megállapodásokat.

Ezért nem fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot, mint ahogy a soron következő törvénytervezetet sem, amelyik a Közép-Amerika közötti társulás létrehozásáról szól. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy Magyarország mindenkori kormányának a magyar nép érdekeit kell képviselnie, és ennek elsődleges alapfeltétele az, hogy a magyar nemzeti szuverenitást megvédje a nemzetbiztonsági kockázatok kiszűrésével.

A Jobbik ennek érdekében nyújtott be egy országgyűlési határozati javaslatot a tisztelt Ház elé. Ez felszólítja a kormányt egy olyan törvény megalkotására, hogy azon civil szervezeteket, amelyek egymillió forintot meghaladó támogatást kapnak külföldről, külföldi állampolgároktól, államoktól, különböző szervezetektől vagy magánszemélyektől, ügynökszervezetként vegye nyilvántartásba. Ez az országgyűlési határozati javaslat az átláthatóságot, a transzparenciát szolgálja. Úgy gondoljuk, ez mindannyiunk érdeke. Ez nem a civil szervezetek üldözését jelenti, ahogy nagyon sokan ezt a kezdeményezésünket interpretálták, hanem kizárólag az átláthatóságot, ami különösen egy kampányidőszakban mindannyiunknak, minden egyes politikai pártnak az érdekét szolgálja. Nem a büntetés a cél, hanem a nemzeti szuverenitást sértő külföldi befolyás kiszűrése. Ezzel akarjuk megakadályozni azt, hogy civil szervezetek álcája mögé bújva a külföld befolyást szerezhessen Magyarország életében és Magyarország politikai életében.

Ez a kezdeményezésünk nem légből kapott. A szakértőink külföldi példákra támaszkodtak. Oroszországban pár éve létezik már hasonló törvény, amelyet a duma fogadott el, és amely előírja, hogy minden nem kormányzati szervezetnek, NGO-nak regisztrálnia kell magát, ha külföldről pénzt kapott.

(18.40)

Akit az orosz példa nem hat meg, annak ajánlom figyelmébe Izrael Állam példáját, ahol ugyancsak hasonló törvény van érvényben, amely előírja azt, hogy az 1,5 millió forintot meghaladó sékel támogatást külföldről kapott szervezetek ügynökként legyenek bejegyezve.

Mi indokolja ezt a törvényt, ezt az országgyűlési határozati javaslatot? Mindannyian tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a rendszerváltás óta, a vasfüggöny lehullása óta a nyugati hatalmak puha eszközökkel, nem látványos, hanem fű alatti eszközökkel gyakorolnak befolyást a posztszocialista térségben. Erről tanúskodnak a színes forradalmak a posztszocialista térségben, Ukrajnában, Kirgíziában, Grúziában láthattunk erre példát, ahol titkosszolgálati módszerekkel, puccsokkal próbáltak meg befolyást szerezni ezekben az országokban. Jellemző, hogy a posztszocialista térségben átláthatatlan alapítványi háttérrel rendelkező civil szervezetek gondoskodtak a Nyugat-barát ellenzék kineveléséről, kiképzéséről és pénzügyi támogatásáról.

Hogy magyar vizekre evezzünk, itt is láthattuk azt, hogy Magyarországon az elmúlt két évben megnőttek azok az aggasztó jelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy Magyarországon is, a magyar politikai élet felett is befolyást kívánnak szerezni bizonyos hatalmak. Charles Gati 2012 januárjában mondta azt egy magyar hetilapnak nyilatkozva, hogy demokratikus és nem demokratikus eszközöket is be kíván vetni a Nyugat, ha olyan kormányokat kell megregulázni, amelyek nem engedelmeskednek a nyugati elvárásoknak. Gatiról mindannyian tudjuk, hogy a Center for American Progress egyik vezető alakja, ez a szervezet a demokrata párthoz köthető, és ezáltal támogatja, elsődleges partneri támogatója Bajnai Gordon Haza és Haladás szervezetének.

Hogy még egy példát említsek, Viviane Reding példáját, aki az idei év júliusában a szupertitkos Bilderberg-csoport ülésén azt nyilatkozta, hogy a 2014-es választások legitimitásának megkérdőjelezésére törekszik, és ennek érdekében már számtalan civil szervezettel, többek között Bajnai Gordonnal is egyeztetett. Ez, úgy gondolom, még egyszer fölveti az ilyen civil szervezetek átvizsgálását, átvilágítását, regisztrálását és ügynökként való (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nyilvántartásba vételét.

Ezért kérjük az önök támogatását is és a tárgysorozatba-vételhez való hozzájárulásukat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon sajnálom, hogy sajnos a kormánypárti képviselőket és egyes ellenzéki pártokat nem sikerült ezzel a kezdeményezéssel megszólítani, bár igencsak rászorulnának arra, hogy ilyen módon tisztázhassák azt, hogy milyen támogatást élveznek és milyen civil szervezetekkel tartanak kapcsolatot.

Például a szocialisták, akik többször felhördültek a felszólalásom alatt, kifejezetten nekik származna hasznuk abból, ha egy ilyen törvény létezne Magyarországon, akkor nem kellene magyarázkodniuk, hogy Gyurcsány Ferenc mire gondolt akkor, amikor különböző irányból az MSZP-hez vándorolt pénzekről beszélt a szocialisták volt miniszterelnöke. De úgy gondolom, hogy ez mindannyiunk, minden egyes párt érdekét szolgálná, és a politikai pártok és a kampányfinanszírozások átláthatóságát szolgálná. Nem igaz az a vád, többször megfogalmazódott a bizottságban is, hogy ez bizonyos kulturális tevékenységet folytató civil szervezetek munkáját lehetetlenítené el.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy nem a kulturális tevékenységet folytató civil szervezetekre irányul ez a javaslat, hanem kizárólag a politikai tevékenységet folytató civil szervezeteket célozza meg, és nem ró semmiféle büntetést, kizárólag egy nyilatkozattételt és bizonyos közzétételét a támogatásoknak. Tehát semmiféle félnivalója nincs semmilyen pártnak ettől a fajta kezdeményezéstől, ezért kérjük, hogy a tárgysorozatba-vételt támogassák, mint ahogy azt már egyébként a kormánypárti képviselőtársaim közül is sokan megtették a médiában és sajtótájékoztatókon is.

Kérem, támogassák a javaslatunkat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A két hete kirobbant NAV-botrány sok tanulsággal szolgál mindannyiunk számára, hiszen a rendszerváltozás korának látlelete, kórtünete ez az ügy.

Ismert tény az, hogy fantomvezetőkkel működő, vagyon nélküli fantomcégek az EU-n belüli termékértékesítések során körbeszámlázással hatalmas veszteségeket okoztak országunknak. Több mint 1000 milliárd forintra tehető éves szinten a be nem fizetett áfa összege, amely a bruttó hazai termék közel 4 százalékát teszi ki, és ebben még nincs benne az a közel 1000 milliárd forintot elérő, jogtalanul visszaigényelt áfa, amely ugyancsak az áfacsalások kategóriájába tartozik.

Külön téma lehetne az, hogy az EU-direktívák, amelyeket Magyarország az európai uniós csatlakozással átvett, milyen irányba billentették el az európai uniós csatlakozásunk mérlegét. 2004-ben, amikor beléptünk az Európai Unióba, gazdasági és kereskedelmi értelemben a határainknak a kétharmadát elvesztettük adóellenőrzési szempontból.

Az is külön kérdésként merülhet fel, tisztelt képviselőtársaim, hogy az áfacsalással érintett cégeknek a többsége a hazai oligarchák köréből vagy azon multinacionális vállalatoknak a köréből kerül ki, amelyeket 20 éven keresztül az elhibázott gazdaságpolitikának az eredményeképpen állami támogatásokkal, adómentességgel, adókedvezményekkel traktáltak az éppen aktuális kormányzatok, és amelyekkel a Fidesz stratégiai szerződéseket köt mind a mai napig.

Felmerül a kérdés, hogy azok, akik kedvezményezettjei voltak a magyar adójognak, még a közös kasszából adócsalással is bőséggel merítettek. Ha itt megállnánk, azt gondolhatnánk, hogy egy sima gazdasági bűncselekményről van szó, de a NAV-ügy bizony-bizony, nagyon komoly politikai kérdéseket is felvet.

A múlt héten a számvevőszéki és költségvetési bizottság ellenőrző albizottságának az ülését összehívta Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, amelynek az volt a célja, hogy a volt NAV-munkatárs Horváth Andrást meghallgassák, az állításainak alátámasztásául szolgáló bizonyítékokat megvizsgálják, jelentést készítsen, és határozatban szólítsa fel az Országgyűlést, hogy kezdeményezze az ÁSZ-nál a NAV átvilágítását.

A pártok reagálása felettébb árulkodó volt. A szocialistáktól megszokott álszentséggel viszonyultak ehhez a kérdéshez, eljöttek, de előre leszögezték, hogy a Jobbikkal ők ebben a kérdésben nem óhajtanak együttműködni, ami természetesen érthető, hiszen a Jobbik világossá tette, hogy nemcsak 2010 utánra vonatkozna ez a vizsgálat, hanem a 2010 előtti időszakot is vizsgálni szeretné.

Ennél lényegesen rosszabb a Fidesz mérlege, ugyanis Horváth András ezen az ülésen elmondta azt, hogy Lázár Jánoshoz, Rogán Antalhoz és a jelenlegi ülésen érdekes módon részt nem vevő Cséfalvay Zoltánhoz is eljuttatták a terhelő bizonyítékokat és iratokat. (Dr. Budai Gyula: Hozzám is.) Kérdésként merül fel az, hogy miért nem léptek fel - és természetesen államtitkár úrhoz is -, üres kifogásokkal akadályozták meg a bizottság ülését.

Balla György képviselőtársam úgy tett, mintha nem tudná, hogy egy ügyészségi eljárás nem akadálya egy vizsgálóbizottságnak, szeretném emlékeztetni arra, hogy a Portik- és Laborc-ügyeket vizsgáló bizottság felállt annak ellenére, hogy ügyészségi vizsgálat van érvényben. A Tocsik-ügy hasonló példa, és természetesen önök is ellenzékben kezdeményezték vizsgálóbizottság felállítását, Gyurcsány Ferenc vagyonosodási vizsgálatára gondolok, ott ezek az aggályok nem merültek fel.

Selmeczi Gabriella szóvivő asszony úgy tett, mintha nem tudná, hogy az adótitok megsértésével kapcsolatos aggályokat egy zárt ülés elrendelésével és titoktartási nyilatkozattal fel lehet oldani. Giró-Szász András pedig addig ment el, hogy azt nyilatkozta, hogy a NAV elleni vizsgálódás vagy a NAV-botrány feltárása az adómorálnak az összeomlásához vezetne. Nem értem ezt a logikát, hiszen szerintem éppen ennek az ügynek az eltussolása vezet az adómorálnak a teljes megroppanásához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP-s és a kormánypárti képviselők magatartása erősíti az emberek többségében azt a gyanút, hogy politikai és gazdasági összefonódás itt, a törvényhozásban, itt, a törvényhozás szintjén is tetten érhető, itt, a magyar parlamentben. Önök nem a közérdeket képviselik és szolgálják, hanem gazdasági magánérdekeket védenek akkor, amikor ennek az ügynek az eltussolását próbálják meg elérni.

Az átláthatatlanságot és a korrupciót védik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) most is. Ezért kérem önöket, hogy csatlakozzanak a Jobbikhoz, hogy ezt a rendszerszintű, kormányokon átívelő...

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt az ideje 12 másodperce.

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): ...problémát kezeljük. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Köztudomású tény, hogy a gazdasági környezet megítélésében a gazdasági szereplők és a vállalkozások a legfontosabb szempontnak a kiszámíthatóságot tartják. Ha az elmúlt húsz év gazdaságpolitikáját megnézzük, akkor azt bizton kijelenthetjük, hogy itt egyedül kiszámíthatóságot a kormányzati gazdaságpolitikától kizárólag a multinacionális szektor élvezhetett, őket illette meg ez a kiváltság akkor, amikor adómentességet kaptak, társaságiadó-kedvezményeket, állami támogatásokat kaptak. Ezt természetesen a Fidesz-kormány ugyanúgy folytatta most az elmúlt három és fél éves kormányzása alatt, ennek tetejébe még stratégiai megállapodásokat is kötött a multinacionális szektorral. Ezzel szemben viszont a kis- és középvállalkozások a folyamatos kiszolgáltatottságnak voltak kitéve, most legutóbb akkor, amikor az online pénztárgépek bevezetésére került sor vagy az ezzel kapcsolatos döntések napvilágot láttak.

Ezen a területen a káosz a legjobb szó, és természetesen a kormányzati felelősség hatalmas ennek a káosznak a kialakításában. A káosz szónál jobbat nem lehet találni erre a felfordulásra, amit ezen a területen a kormányzat a saját törvényeivel és a saját határidőivel hozott. A már amúgy is hatalmas terhet viselő kkv-kra az online pénztárgépek átállási költségeit is rátolta a kormány, szankciókat lebegtetett folyamatosan az ősz vége óta, változó határidőkkel, és még ráadásul az engedélyeztetésbe is olyan módon nyúlt bele, hogy közel százezer vállalkozót, vállalkozást hozott hátrányos helyzetbe azáltal, hogy a pénztárgépeket nem tudták időben engedélyeztetni.

Komolyan gondolta a kormányzat, hogy a január 1-jei határidő tartható úgy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a karácsony és az új év itt van? Komolyan gondolták azt, hogy a gazdaság kifehérítését ilyen kaotikus (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és koncepciótlan döntéssel kellett előmozdítani?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos módon egy csöppet sem megnyugtató az, hogy az online pénztárgépek engedélyeztetése kapcsán az utolsó napon, november 25-én az engedélyeztetési hivatal visszavonja arra a pénztárgépre kiadott engedélyt, amelyet egy olyan vállalat forgalmaz, amely húsz éve a piacon van, és amely korábban 30 millió forint állami támogatást kapott az NGM-től, és csak azért vonja vissza, hogy helyet csináljon az LA Kft. társaságnak, amelynek a tulajdonosa az NGM vezetőjéhez, Varga Mihályhoz igen közel álló személy, és baráti kapcsolatban áll vele. Úgy gondolom, ez még súlyosabb kérdéseket vet fel az online pénztárgépre való átállás ügyében.

Szeretném még egyszer hangsúlyozni azt, hogy a határidőket folyamatosan változtatta az NGM. Teljes káosz uralja ezt a területet, és teljesen kizárt dolog, hogy január 1-jével megoldható (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ez az átállás. Ezért benzinkutak, gyógyszertárak, vendéglátó-ipari egységek (Az elnök jelzi az idő leteltét.) kénytelenek azt a terhet viselni, amit az önök kaotikus működése eredményez.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig következetesen képviselte azt, hogy amikor egy botrány kipattan, amely nagyon súlyos vádakat fogalmaz meg, és ahol a gyanú fennáll, hogy bizonyos korrupciós tendenciák vannak Magyarországon, akkor mindig a nyilvánosság az egyik legjobb menekülés mindegyik politikai párt számára. Ezt nagyon következetesen képviseltük. Mindig azt mondtuk, hogy a nemzeti érdek képviseletét semmilyen pártpolitikai szempont nem írhatja felül.

Hogy konkrétabban fogalmazzak, a Jobbik Magyarországért Mozgalom merőben más hozzáállást tanúsít minden ilyen kérdésnél, mint például a szocialisták, akik nagyon szeretnek pártpolitikai szempontokat mérlegelni még abban az esetben is, amikor a korrupció gyanúja felmerül. Ugyanis ilyenkor jönnek elő az olyan típusú érvek, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalommal közösen nem állnak össze egy vizsgálóbizottsági kezdeményezésre (Dr. Józsa István. Nevesített nácikkal szemben, mint képviselő úr!), vagy (Dr. Staudt Gábor: Micsoda?!) a korrupció feltárása vagy a korrupció fenntartása érdekében ők inkább a saját pártpolitikai pecsenyéjüket szeretik sütögetni. Természetesen az első hozzáállásuk is az volt, hogy a 2010 utáni események vizsgálatához szívesen adják a nevüket. Természetesen a 2010 előtti eseményekhez, vagyis az ő kormányzásuk alatt fennálló, több mint valószínű, hogy hasonló rendszerben működtetett botrányok feltárásában ők már nem érdekeltek.

Természetesen a Jobbik ebben a szellemben ezt az indítványt is támogatja, ezt a határozati javaslatot is támogatja, hiszen nekünk is pár héttel ezelőtt volt egy hasonló céllal megfogalmazott határozati javaslatunk. Éppen ezért teljes mértékben igazat adok Schiffer András képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy ez az ügy, a NAV-ot körüllengő gyanú vagy a NAV ügyeit vizsgáló bizottság felállításának a célja, meg ez az ügy, amit feltárni hivatott, a rendszerváltás egyik kortünete. Az egész rendszerváltást körüllengő ügy lenne, éppen ezért nem értjük, hogy miért csak 2002-ig nyúlna vissza ez a vizsgálóbizottság. Engem személy szerint nagyon érdekelne például a 2002-t közvetlenül megelőző időszak, amikor a NAV jogelődjének, az APEH-nek az élén egy bizonyos Simicska Lajos ült. (Dr. Staudt Gábor: Mit ad Isten!) Én például ezt az időszakot megvizsgálnám, és ezt az időszakot is vizsgálat tárgyává tenném.

Természetesen a kiemelt adózók kedvezményezése egy nagyon súlyos ügy, és ahogy ez az indítvány is tartalmazza, a kettős mércének a problematikáját veti fel, ahol felmerül a gyanú, hogy bizonyos nagy tőkés társaságok kedvezőbb eljárásban részesültek, mint bizonyos kisebb adózók. Sajnos ez valóban a rendszerváltás gazdaságpolitikájának az egyik nagy és súlyos mulasztása, bűne, hogy egy olyan tipikus neoliberális gazdaságpolitikát működtetett, amelyben létrejött egy duális gazdaság, amelyben voltak multinacionális nagyvállalatok, akik jellemzően külföldi háttérrel rendelkeztek, akiket adókedvezményekkel, sőt hosszú évekig adómentességgel traktált a mindenkori magyar kormányzat. Mindennemű adókedvezményt adott, és még állami támogatásokkal is ösztönözte a külföldi tőke megtelepedését, amely sok szempontból indokolt is lehet, de nagyon sok szempontból egy nagyon hamis gazdasági paradigma mentén kialakított gazdaságfilozófiát szolgált, és ilyen értelemben nem a magyar nemzeti és magyar gazdasági érdekeket szolgálta. Tehát ilyen értelemben ennek a vizsgálatnak ki kell terjednie arra, hogy a magyar családi vállalkozások, kis- és középvállalkozások valamilyen hátrányt szenvedtek-e akkor, amikor az ő adóforintjaikból is fenntartott Nemzeti Adó- és Vámhivatal, vagy APEH velük szemben eljárt. Úgy gondoljuk, hogy igenis támogatandó ez a kezdeményezés.

Az előttem szólók is kitértek az áfacsalások kérdéskörére, és a Jobbik által pár héttel ezelőtt kezdeményezett vizsgálóbizottság tárgya tartalmazta volna az áfacsalások kérdéskörét is, hiszen itt bizonyos becslésekre hivatkozva szakértők azt mondják, hogy 1200 milliárd forintra tehető a be nem fizetett áfa mértéke. Ez még nem tartalmazza azt a közel 600-700 milliárd forintra becsülhető összeget, amely a jogtalanul visszaigényelt áfa mértéke. Az 1200 milliárd forint, ami nagyon nagy szám és nagyon nehezen felfogható ép ésszel, a magyar GDP-nek közel 4 százalékát teszi ki és így már talán jobban érthető ennek az összegnek a nagysága.

Ez az áfaproblematika 2004. május 1-jétől áll fenn, amikor Magyarország az Európai Unió áfarendszerébe belépett. Az áfadirektívát átültetve lehetővé vált az, hogy fantomcégekben, fantomügyvezetők nem létező vagyonnal rendelkező vállalatok közreműködésével és közbeiktatásával Magyarországot is bekapcsolják egy olyan áfaláncba, amelyben természetesen hazánk, mivel itt az Európai Unió által megengedett legmagasabb áfakulcs van érvényben 27 százalékkal, igencsak célpontja ezeknek az áfacsalásoknak. Magyarország igenis célpontja ezeknek az áfacsalásoknak, ezáltal Magyarország elszenvedője ennek az európai szintű jelenségnek. De amikor az áfacsalásokról beszélünk, és megállapítjuk annak a mértékét és azt is, hogy ez az európai uniós csatlakozásunkkal nagyon szorosan összefüggő problémakör, akkor engedtessék meg az, hogy ennél a kérdéskörnél felhívjuk a figyelmet arra, amit a tisztelt képviselőtársaim nagyon sokszor szeretnek figyelmen kívül hagyni az európai uniós tagságunk mérlegének megvonásakor, hogy bizony-bizony ez egy kicsit komplexebb kérdéskör, mint pusztán annak a vizsgálata, hogy mennyit fizetünk be az Európai Unióba tagdíjként, és onnan mennyi kohéziós alapot hívhatunk le.

Bizony-bizony ez a problematika rámutat arra, hogy az európai uniós tagságunknak van egy nagyon nagy és nagyon negatív gazdasági kihatása is, amely például ebben a konkrét ügyben közel 2000 milliárd forintra becsülhető szakértők szerint, és sokak szerint ez még alá is van becsülve. Tehát igenis, amikor erre a problematikára ránézünk, tudjuk azt, hogy ez az európai uniós tagságunknak a negatív mérlegét erősíti, és a képzeletbeli serpenyő negatív tartományában van. Úgyhogy, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz és ezáltal elfogadta azt, hogy áfa szempontjából elveszíti a határai kétharmadát, akkor bizony-bizony egy ilyen típusú negatív gazdasági hatással is számolnia kell.

(23.00)

Ennek a felszámolása pedig, úgy gondolom, nem kell túlságosan hosszan bizonygatnom, hogy magyar nemzeti érdek.

A politikai pártoknak, és itt különösen a Fidesz álszentségét mutatja, hogy miképpen viszonyult minden egyes kezdeményezéshez; ehhez is, a mienkhez is, de ehhez is. Ugye, először elindult a magyarázkodás, hogy miért nem támogatják. Balla György fideszes képviselő egészen odáig elment, hogy arra hivatkozott, hogy amíg ügyészségi eljárás van, márpedig feljelentés történt az adott esetben, addig parlamenti bizottság nem állhat fel. Itt már képviselőtársaim említették, hogy ez a fajta fideszes szemérmesség nem jellemezte a korábbi kezdeményezéseket; például azt, amikor fideszes képviselők ellenzékben még a Gyurcsány-Bajnai-időszakban kezdeményezték Gyurcsány Ferenc vagyonosodásának a vizsgálatát hasonló bizottság formátumban, holott ott is volt már egy eljárás, akkor érdekes módon önöknél nem merült fel ez a fajta aggály. De természetesen a Tocsik-ügyben, ami talán a rendszerváltás korának az egyik legkiemeltebb botránya, ott is párhuzamosan zajlott a jogi eljárás a magyar bíróságokon, az ügyészségen, és itt a parlamentben is felállt egy vizsgálóbizottság. Vagy jelenleg is a Portik-Laborc-ügyet vizsgáló bizottság a nemzetbiztonsági bizottságban párhuzamosan halad egy jogi eljárás mellett.

Tehát úgy gondoljuk, hogy teljesen érthetetlen az a kifogás, amit Balla György képviselőtársunk fogalmazott meg. De az a kifogás is nevetséges, amit Selmeczi Gabriella fideszes szóvivő asszony fogalmazott meg, amikor adótitkok megsértésére hivatkozott, hiszen itt is le lehet tenni titoktartási esküt, lehet zárt ülést elrendelni, kizárható az adótitok megsértésével kapcsolatban megfogalmazott aggály. És ami mindennek a csimborasszója, az Giró-Szász András volt, aki egyenesen az adómorál aláásását vizionálta egy vizsgálóbizottság felállítása kapcsán. Ha valami rombolja az adómorált Magyarországon, az pontosan az, ha az ilyen típusú gyanú felmerülésénél a politikai pártok és különösen a kormányzó pártok homokba dugják a fejüket, és úgy tesznek, mintha nem lenne semmiféle probléma. Úgy gondoljuk, hogy igenis, az igazság kiderülése minden politikai pártnak az érdeke, elsősorban a kormánypárté az, hogy tisztázzák a NAV-ot a felmerült vádak alól, és természetesen a politikai szereplők szerepét is tisztázzák ezek alól a vádak alól.

Úgyhogy még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy komoly gazdasági és politikai vetülete van ennek a kérdésnek. Csak biztatni tudunk minden politikai pártot és minden tisztelt képviselőtársamat arra, hogy ezt a kezdeményezést támogassa és teljesen függetlenül attól, hogy ezt ki kezdeményezte. Ez mindannyiunknak az érdeke, minden politikai pártnak az érdeke az, hogy kiderüljön inkább előbb, mint utóbb, hogy mi történt, és hogy milyen gazdasági, politikai összefüggései vannak ennek az ügynek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Mint tudja, egy vállalkozás számára a gazdasági környezet kiszámíthatósága elsődleges prioritás. Ennek teljesülését pedig teljes joggal a kormánytól, azon belül is a pénzügyi-gazdasági folyamatokat irányító szaktárcától várják, személy szerint önöktől, államtitkár úr.

Az az ámokfutás viszont, amit önök már több mint egy éve művelnek az online pénztárgépekre való átállás dolgában, éppen hogy bizonytalanságot eredményez, és létében fenyeget több tízezer vállalkozást Magyarországon. A vállalkozások szinte kivétel nélkül úgy élik meg a Fidesz-kormány ténykedését, mint amelyik egy gazdasági válság közepette nem segíti, hanem akadályozza őket, nem a terheik könnyítésén, hanem szaporításán munkálkodik.

Államtitkár úr, egyórás interpelláció sem lenne elegendő arra, hogy végigvegyük a szinte hetente változó szabályok, határidők és visszavont pénztárgépengedélyek sorát és a koncepciótlan kapkodás negatív következményeit. Emlékezetes epizódja az önök bénázásának az, amikor tavaly november végén az átállásra kijelölt egyik határidő napján vonták vissza az Alt Cash Kft. egyik pénztárgépének az engedélyét, miközben ennek a két évtizede piacvezető cégnek pár hónappal korábban maga az NGM juttatott 30 millió forint állami támogatást tízezer új pénztárgép beszerzésére. Az akkori felelőtlenségét az NGM azzal tetézte, hogy az újabb január 31-ei határidő előtt pár nappal az Alt Cash Kft. másik pénztárgépének az engedélyét is visszavonta, ezáltal mindkét forgalmazott pénztárgéptípusától megfosztva a céget.

A probléma azonban lényegesen nagyobb, mint ennek az egy cégnek a sorsa. Itt több mint százezer vállalkozó bizalmának az elvesztéséről van szó, akiket előbb szoros határidők betartásával és szankciókkal komoly költségek vállalására, előlegek befizetésére kényszerített a kormány, majd utána kivonta a jóhiszemű vállalkozások által megrendelt pénztárgépeket a forgalomból. Külön érdekessége a történetnek, hogy amíg az Alt Cash Kft. az NGM, a NAV és az engedélyezési hivatal összejátszása miatt kiesett a piacról, az ön miniszterének, Varga Mihálynak jó barátja, Horváth László által fél éve alapított cég, az LA Kft. által forgalmazott pénztárgépek megkapták pénztárgépükre az engedélyt. Ebben az is közrejátszott, hogy az LA Kft.-ben szakmai befektetőként az a Várkonyi Gábor is jelen van, aki az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének vezetőjeként letárgyalta a NAV-val az új online pénztárgépekre történő átállás menetét.

Államtitkár Úr! Összeesküvés-elméleteket gyárt az, aki nemcsak tömény dilettantizmust, de korrupciót és a pénztárgépek piacának újraelosztását látja az NGM ténykedése mögött? Hogyan kárpótolják azokat a vállalkozókat, akik az önök káros ténykedésének dacára még talpon maradtak, és a folyamatosan változó jogszabályi környezet és határidők ellenére még komolyan veszik önöket és jóhiszeműen megvásárolták a visszavont pénztárgépeket?

Várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Államtitkár úr, a válaszát több okból sem tudom elfogadni. Először is én a vállalkozókat képviselem, akik az önök kapkodásának és hebehurgyaságának áldozatául estek. Én az ő körükben a tüntetésen lévén múlt hét pénteken, ami a gazdasági minisztérium előtt volt, semmi olyat nem érzékeltem, hogy ők optimisták lennének a gazdasági körülményeket és átláthatóságot tekintve. Önök az elmúlt 25 évnek azt a gyakorlatát folytatják, ami azt célozza, hogy hogyan lehet Magyarországon, ha már nincs mit lenyúlni és nincs mit privatizálni, a piacokat újraosztani.

(12.50)

Önök a trafikpályázatokkal, a földpályázatokkal, a szerencsejáték-piac újraelosztásával a saját haverjaiknak osztották újra ezt a piacot is, és természetesen a vállalkozók elesnek attól az állami támogatástól, amit január 31-éig kaptak volna meg, és most, úgy tudom, nem fogják megkapni, mert erről önök még nem döntöttek. Fordítva ülnek a lovon! Először kell letesztelni a pénztárgépeket, és utána meghatározni a határidőket és a szankciókat, nem pedig fordítva.

Nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr. (Taps a Jobbik soraiban.)

GYÖNGYÖSI MÁRTON (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik minden olyan kezdeményezést és minden olyan törvényjavaslatot támogat, amely némileg enyhít a vállalkozóknak azon a terhén, amit a kormány kapkodása az online pénztárgépekre való átállás ügyében rájuk rakott. Ezt a terhet némileg lehet azzal a törvényjavaslattal enyhíteni, amit az LMP képviselői előterjesztettek, miszerint 2014. június 30-ára kitolnánk az online adatszolgáltatási kötelezettséget. Ezt az indítványt a Jobbik támogatja. Ugyanis meggyőződésünk az, hogy a kis- és középvállalkozások számára, a magyar vállalkozások számára kiszámíthatóbbá kell tenni a gazdasági környezetet, amit a kormánynak ezzel az átállással, az online pénztárgépekre való átállással sikerült teljesen kapkodó módon, kaotikusan, már szinte egy tragikomédiához hasonlatos módon kezelnie. Változó határidőkkel, változó jogszabályi környezettel és kapkodással, az engedélyeztetések terén pedig egy teljesen zűrzavaros eljárási rendszerrel nehezítette meg a kormány a vállalkozásoknak az új pénztárgépekre való átállást.

A cél természetesen jó. A gazdaság kifehérítése méltányolható és nagyon fontos célkitűzés, a kivitelezés azonban tragikus volt a kormány részéről. Sokkal jobb lett volna, ha először hajtják végre az engedélyeztetéseket, a gépek tesztelését, a határidőket csak és kizárólag ez után lett volna szabad meghatározni, és a szankciókról is csak ez után lett volna szabad dönteni, nem pedig fordítva. Több tízezer vállalkozás életét tette tönkre a kormány az online pénztárgépekre való átállás teljesen kaotikus kivitelezésével, több tízezer vállalkozás nem fogja vállalni azt a költséget, amit a pénztárgépek megvétele, folyamatos karbantartása és az adatszolgáltatás díja jelent számukra. Ezért minden egyes képviselőtársamnak az a felelőssége, hogy a vállalkozások terheit könnyítse és megszavazza ezt az indítványt, törvényjavaslatot.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)