Készült: 2024.04.28.05:43:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

151. ülésnap (2000.06.20.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Martonyi János
Beosztás külügyminiszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka kérdés megválaszolva
Videó/Felszólalás ideje 2:13


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Ez a bizonyos mondat, amelyre most ön az imént hivatkozott, egy bizalmas kezelésű anyagban szerepel. Én nem hiszem, hogy szerencsés dolog ebből ilyen ügyet csinálni, de ha már így esett, akkor mégiscsak megérdemel néhány szót a dolog.

Úgy látjuk - és ezt már jeleztük korábban is -, hogy a "diplomáciai nyomás" kifejezés ebben a mondatban talán nem a legszerencsésebb. Az egyébként, hogy kormányok, kormánytagok, miniszterek, miniszterelnökök adott esetben kereskedelmi, befektetési ügyletek kapcsán bizonyos témákat jeleznek, és ha úgy tetszik, egyfajta lobbitevékenységet fejtenek ki, ez közismert. Aki az elmúlt tíz esztendőben ebben a folyamatban bármilyen formában is részt vett, az ezt nagyon jól tudja. Hogy ezt hogyan nevezzük, ez persze stílus kérdése, lehet finoman nevezni, lehet kevésbé finoman elnevezni, de hogy ilyen jelenségek vannak és voltak, ez természetes dolog; meg kell mondanom őszintén, mi is gyakoroljuk. Mert akkor, amikor egy magyar nagyvállalat sikeres közép-európai nagy tranzakcióját szeretnénk megvalósulni látni, akkor bizony kormányközi tárgyalásokon mi magunk is szóvá tesszük az ügyet. Én nem hiszem, hogy ez diplomáciai nyomás lenne, én azt hiszem, hogy ez egy természetes tevékenység, ami ma a nemzetközi érintkezés sajátja.

Azt viszont nagyon határozottan tagadnám, hogy ez a megfogalmazás bármilyen módon is arra utalna, hogy ezek a politikusok "saját előny szerzése" végett - idézőjelben - gyakoroltak volna bármilyen nyomást. Nem erről van szó. Minden politikus úgy érzi, hogy kötelessége saját vállalatainak a tevékenységét támogatni, természetesen bizonyos keretek között. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Én úgy hiszem, hogy ennek ma már különösebb jelentősége nincsen. Amit viszont szeretnék nyomatékosan jelezni, az az, hogy az osztrák-magyar kapcsolatokban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ez semmiféle nehézséget nem vetett fel.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai