Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma tartja utolsó ülését a harmadik köztársaság parlamentje Göncz Árpád köztársasági elnöksége alatt. Az új rend korszakában minden és mindenki gyorsan változik. Politikusok jöttek és mentek az elmúlt tíz esztendőben, olykor kiforgatták köpönyegüket, vagy éppen egy új után néztek. Egyesek többször oda-vissza megjárták a damaszkuszi utat. Mások gyors ismertségre és népszerűségre tettek szert, majd felültek a politikusok kényelmetlen hullámvasútjára. De bármit is tettek, tíz esztendő elmúltával a politikai elit szinte minden tagja hosszabb vagy rövidebb időre elveszítette a közbizalmat. Egyetlen kivétel akadt csupán.

A most távozó köztársasági elnök hivatali idejének minden percében az ország legnépszerűbb politikusa maradt. Tíz év alatt, három kormány működése mellett, hihetetlen sebességgel változó politikai-gazdasági körülmények között Göncz Árpád mindannyiunk köztársasági elnöke tudott lenni. A harmadik köztársaság első elnöke egyedül több időt töltött hivatalában, mint négy elődje a magyar történelemben összesen. Sikerének titkát többen kutatták, és minden bizonnyal a jövőben sokan fel fogják még tenni a kérdést: miért lehetett Göncz Árpád tíz évig az ország legnépszerűbb politikusa? Hogyan tudott megmaradni embernek a hivatalban? Miért éreztük mindannyian, hogy bármilyen szerepbe is kényszeríti őt az országért vállalt felelősség, ő ugyanaz az ember marad? Politikus, akit azért szeretnek, mert nem politikus - írja egy értékelés. Miközben a hatalom technikusai tíz év alatt az egyik legkellemetlenebb, legkevésbé szeretett szavunkká változtatták a politika, a politikus szavakat, Göncz Árpád közszeretetnek örvend ma is.

Nem csupán e tíz évvel, hanem egész életével példát állít mindannyiunk és főleg utódai elé. '56-os hősként, a Bibó-per másodrendű vádlottjaként, többévi börtönbüntetés után személye és életútja itthon és külföldön mindennél többet mondott az 1989-90-es változásokról. Az elnök a külsőségek, a protokolláris szerepek ellenére semmit sem változott. Nem akart hatalmat, csak feladatot. Nem akart külsőségeket, csak tennivalót. Göncz Árpádtól világéletében két dolog állt a legtávolabb: a hatalomvágy és a rangkórság. Éppen ezért lehetett ő a legalkalmasabb személy a legmagasabb közjogi méltóságra.

Különböző kormányok alatt különböző szerepekben állt helyt. Egyetlen olyan esetet sem említhetünk az elmúlt tíz évből, amikor ne felelt volna meg a rá nehezedő feladatnak. Nem találunk hírt, amely az elnök hivatalához méltatlan viselkedéséről szólna. Nincsenek publicisztikák, még a szellemiségétől oly távol álló lapokban sem, amelyek az elnök személyes teljesítményét, tartását, emberségét, méltóságát kérdőjeleznék meg. Nincsenek cikkek, riportok, amelyekben hivatalához méltatlan hangon szólnak. Göncz Árpád köztársasági elnökként is mintát, példát adott.

Reményeink szerint hosszú időre kijelölte, megformálta azt a szerepet, amelyet a mindenkori köztársasági elnöktől elvárnak az ország polgárai. Nem volt soha feleslegesen aktivista, de felszólalt, ha úgy érezte, hogy szólnia kell. Nem használta ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az alkotmány biztosít az elnök számára, de élt ezekkel, ha úgy érezte, hogy tennie kell. Minden lépését az alkotmányból ismert mondatok irányították. Göncz Árpád valóban kifejezte a nemzet egységét, és őrködött az államszervezet demokratikus működése felett. Mindez azonban kevés lett volna ahhoz, hogy Göncz Árpád az ország polgárainak nemcsak tiszteletét, de szeretetét is elnyerje.

Mértéktartó és emberséges köztársasági elnök távozik hivatalából. Sokat írtak a klasszikusok arról, hogy milyen nehéz is embernek maradni ilyen embert próbáló körülmények közepette. Neki sikerült. Megtartotta ígéretét, amelyet így fogalmazott meg: "Azokat akarom szolgálni, akiknek szolgájuk nincsen." Miközben köszönetet mondunk mindezért Göncz Árpádnak, csak kívánni tudjuk, hogy utódai tevékenysége is olyan legyen, mint amilyen a szabadon választott harmadik Magyar Köztársaság első elnökéé volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Göncz Árpád az egyik legfontosabb demokratikus intézmény élén állt az elmúlt tíz évben. Szinte intézménnyé vált maga is, miközben a hivatal becsülete a legmagasabb ma Magyarországon. Példájából mindannyian tanulhatunk.

Göncz Árpád köztársasági elnök úr, köszönjük! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)