Felszólalás adatai

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Régi adósságát törlesztené az Országgyűlés akkor, ha elfogadná az előttünk fekvő, az alkotmány módosításáról szóló beterjesztett törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat benyújtása szerves része egy folyamatnak, amely az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. A javaslat benyújtásának természetesen előzményei is vannak. Az előzményeket nagyon röviden ismertetem, és ennek a lényege az és annak igazolása, hogy valóban alkotmánymódosításra van szükség ebben a témában, és ezért nem támogatható az előterjesztők meglátása szerint például a Szabad Demokraták Szövetsége benyújtott törvényjavaslata, amely alkotmánymódosítás nélkül kívánja a büntető törvénykönyvet módosítani, és abban bűncselekménnyé nyilvánítani a holokauszttagadást.

A javaslat előzménye, hogy 1992-ig, amíg az Alkotmánybíróság határozatot nem hozott erről, az összes, egyébként aláírt, elfogadott és ratifikált nemzetközi egyezménynek Magyarország jogrendszere megfelelt, már ami a holokauszttagadást, a gyalázkodást, gyűlöletbeszédet illeti.

A '92-es határozatot követően mindez már nem mondható el. Három alkalommal próbálkozott az Országgyűlés és a kormány - megjegyzem, minden esetben a Magyar Szocialista Párt vagy a Magyar Szocialista Párt által támogatott kormány -, hogy olyan jogi szabályozást alakítson ki, ami a nemzetközi szerződéseknek eleget tesz és azoknak megfelel. Háromszor kísérelte meg a büntető törvénykönyvet módosítani, azonban mindhárom kísérletet az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta. Az utolsónál már megoszlott az alkotmánybírák véleménye, de a többségi álláspont nagyon egyértelműen továbbra is az, hogy a gyalázkodást a jelenlegi alkotmányos keretek között egyszerű többséggel elfogadható törvény útján, azaz büntető törvénykönyvben tiltani alkotmányellenes. Minden technikai és elméleti lehetőséget végigpróbáltunk, a közösség elleni izgatás törvényi tényállásának módosításától kezdve egy egészen más fejezetben, egészen más megfogalmazással történő szabályozásig. Sajnos, ez az út eredményre nem vezetett.

Lehet azt mondani, hogy amiről most beszélünk, az nem gyalázkodás, nem gyűlöletbeszéd, hanem holokauszttagadás. Miért vetem mégis előre az előbbi gondolatokat? A holokauszttagadás ugyanis az előterjesztők megítélése szerint még áttételesebben veszélyezteti az emberi méltóságot, mint ahogy azt a gyalázkodás, a gyűlöletbeszéd teszi. A gyűlöletbeszéd esetén közvetlenül a kijelentéssel alázza meg a szónok a sértettet, a holokauszttagadásnál pedig az emlékek felidézése által. Ha tehát a gyalázkodásnál a kísérletek nem feleltek meg az Alkotmánybíróság szerint az alkotmánybírósági tesztnek, akkor ugyanígy lenne a holokauszttagadás esetén is. Ezért nem támogatható a mi meglátásunk szerint alkotmánymódosítás nélkül a büntető törvénykönyv módosítása.

Tehát ezek a próbálkozások nem vezettek eredményre, akárcsak a legutóbbi Btk.-módosító javaslat, amely egyébként részletezi azt, hogy miért és mely nemzetközi egyezmények alapján köteles Magyarország az ilyen cselekményeket bűncselekménnyé nyilvánítani, és ez nagyon fontos. Ha valaki ezt vitatná, akkor még ajánlom, hogy olvassa el Kovács Péter alkotmánybíró úr utolsó alkotmánybírósági határozathoz fűzött párhuzamos indokolását, ugyanezt fogja találni benne.

S hogy elébe menjek a sablonos megjegyzéseknek: igen, a szólásszabadság kultúrnemzetek által elismert korlátozásáról van szó ebben a javaslatban. Rég megdőlt az a nézet - hiszen erre szoktak még sokan hivatkozni -, hogy a véleményt ne lehetne értéktartalma alapján korlátozni. Szintén a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság mondta ki azt, hogy igenis lehet korlátozni; valamint hogy a közélet és a társadalom - és újabb érvet mondok - majd kiveti magából a gyűlölködőket és a rasszistákat. Ez sem történt meg az elmúlt 20 év során. Valamint az is - és én ezt tartom a legálságosabb érvnek -, hogy az ilyen megnyilvánulásokra majd bírálat kell hogy feleljen, nem pedig a jogi tiltás, no pláne nem a büntetőjogi tiltás.

Szóval, tisztelt Országgyűlés, Szálem nevű fekete macskámnak vagy a menyasszonyom Mortimer nevű kiskutyájának sem kezdem azt magyarázni élettani hatások elemzése által, hogy miért nem szabad valamit megennie, hanem egyszerűen megtiltom nekik. Egyszerűen megtiltom nekik! (Babák Mihály: Az ember nem kutya!) Nagyjából ennyi értelme lenne a szélsőséges és rasszista gyűlölködőknek politikai kultúráról, erkölcsről és toleranciáról észérvekkel beszélni - pontosan ennyi értelme lenne. Megjegyzem, hogy távol álljon tőlem, hogy a fent említett kedves állatokat bármiféle összefüggésbe hozzam a neonácikkal egyébként.

A törvényjavaslat benyújtása - ahogy erre utaltam - szerves része egy folyamatnak, ami az emberi méltóság védelmében az MSZP politikai célkitűzéseinek egyik legfontosabb eleme. Közvetlen kiváltó oka a törvényjavaslat benyújtásának pedig kettős volt. Az egyik, amire már utaltam, hogy a 2008-as alkotmánybírósági határozat nyilvánvalóvá tette, hogy alkotmánymódosítás nélkül nem lehet büntető törvénykönyvi tényállást alkotni. A másik pedig - nyilván képviselőtársaim emlékeznek rá -, hogy nemrég a budai Várban megtartásra került egy neonáci rendezvény. Ez pedig egyértelműen a társadalmi viszonyok romlásának bizonyítéka, továbbá a szélsőségek előretörésének bizonyítéka.

(17.50)

Magyarországon gyülekeztek, tisztelt Országgyűlés, Európa neonáci csoportjai. Erre nem lennék olyan nagyon büszke. Nem ilyen turizmust kívánok Magyarországnak. És miért? Azért, mert a környező országokkal összevetve gyakorlatilag csak Magyarországon tudják ezt büntetlenül megtenni. Utalok itt arra, hogy súlyos börtönbüntetésre ítélték Ausztriában nem olyan régen az egyik holokauszttagadó elkövetőt.

És akkor továbbmennék. Amikor ezt a törvényjavaslatot beterjesztettük, erről még nem tudtunk, de most már sajnos tudunk róla: két nappal ezelőtt egy radikális, szélsőjobboldali, fasiszta jellegű párt 15 százalékot kapott az európai parlamenti választásokon. A párt retorikájában jórészt a kirekesztésre és egyes népcsoportokkal szembeni gyűlölet felkeltésére, egyes társadalmi csoportok bűnbakká tételére alapoz. És akkor visszakérdeznék. Hiszen önök mindig azt mondták, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy csak riogatunk a szélsőségesekkel, azok csupán egy ártalmatlan, maroknyi csoport, s mi csak hisztériát és félelmet keltünk. Azt kell mondjam a 15 százalék ismeretében, hogy sajnos nekünk lett igazunk, és nem önöknek: ez egy valós veszély, nem pedig riogatás. Ma már legnagyobb sajnálatomra nem csupán - és itt idézőjelbe teszem a "csupán" szót - a közösségek emberi méltóságáról beszélünk, hanem hazánk demokratikus rendjét, az állampolgárok biztonságát és lassan életüket nem érezhetik, nem érezhetjük biztonságban.

Az előterjesztők álláspontja szerint minden lehetséges eszközzel fel kell lépnünk a szélsőséges, ordas és kirekesztésre alapozott eszmékkel szemben. Megjegyzem, kicsit cinikusan, de azt gondolom, hogy sok igazság van abban, amit mondani fogok: most már tisztelt ellenzéki képviselőtársaink is nyugodt szívvel támogathatják ezt a javaslatot teljes egészében, bár tudom, hogy csak egy részét kívánják támogatni. Nem kell félni ugyanis a radikális szavazók elvesztésétől abban az esetben, ha nem tesznek burkolt és kevésbé burkolt gesztusokat ezeknek az embereknek az irányába, ugyanis úgy tűnik, hogy már elvesztették őket, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. Már elvesztették őket, mert biztosra vehetik, hogy a következő választáson ezek az emberek száz százalékban a Jobbikra fogják a voksaikat adni, nem pedig önökre. Ilyenformán nyugodtan megtehetik azt, hogy tiszta szívvel támogatják ezt a javaslatot, ami most az Országgyűlés előtt fekszik, ugyanis ez nem elveszett szavazat lesz, mert meggyőződésem, hogy jórészt az önök hibájából lassan parlamenti középpárttá válnak. Megjegyzem: hetven éve is nagyjából így kezdődött, sajnos.

Ha ennek a folyamatnak nem szabunk gátat - aminek ez az előterjesztés csak egyetlen pici mozaikja természetesen -, annak beláthatatlan következményei lesznek. Nos tehát, a cél ez: gátat szabni a szélsőséges indulatoknak, a szélsőséges megnyilvánulásoknak és a politikai radikalizmusnak.

A javaslat - és itt rátérek konkrétan erre - kizárólag olyan, közvetlenül vagy közvetetten mások alapvető jogait védő rendelkezéseket kíván alkotmányi szintre emelni, amelyek a Magyar Köztársaság által is elfogadott nemzetközi szerződésekben is szerepnek. Így a javaslatban szereplő rendelkezések az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a faji megkülönbözetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben foglalt, az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 21. ülésszakán 1966. december 16-án elfogadott polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával összhangban álló rendelkezéseken alapulnak. Ezt csak azért szeretném előrevetítetni - és majd kicsit a részletes magyarázatnál is ki fogok rá térni -, mert nagyon sok kritika érte már a bizottsági vitában ezt a javaslatot a megfogalmazásokat illetően. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a megfogalmazások szorosan kötődnek a nemzetközi egyezményekben foglalt meghatározásokhoz és terminológiákhoz.

A 1. §-ban a Magyar Köztársaság által nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket kívánja megjeleníteni a Magyar Köztársaság alkotmányában a javaslat. A módosítás a véleménynyilvánítás korlátainak a nevesítése során a nemzetközi szerződésekben foglalt fogalmakat veszi alapul, amire utaltam az imént. A javaslat a fajgyűlölet elleni egyezmény 4. cikk a) pontjának és a 20. cikk (2) bekezdésének szövegezését veszi alapul és illeszti az alkotmányba, csak hogy konkrétan is megjelöljem a forrást. Ez a rendelkezés az államok kötelezettségévé teszi, hogy törvényben tiltsák meg a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésekre, ellenségeskedésekre vagy erőszakra izgat. A fajgyűlölet elleni egyezmény hivatkozott pontja szerint az államok törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűségre vagy gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését; tehát nemcsak a gyűlöletre uszítást, hanem ezt is megköveteli a nemzetközi egyezmény.

A javaslat egyúttal alkotmányi szinten kívánja rögzíteni a Magyarország által az 1947. évi XVIII. törvénnyel kihirdetett, a Párizsban, 1947. év február hó 10. napján kelt békeszerződés 4. cikkelyében vállalt azon kötelezettséget, hogy a területén nem engedi olyan szervezeteknek a fennállását és működését, amelyek fasiszta jellegű politikai, továbbá katonai avagy katonai színezetű szervezetek, és amelyeknek a célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól. Tehát ezek a megfogalmazások is a nemzetközi egyezményből származnak. A javaslat ennek érdekében rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban nem megengedettek az ilyen jellegű szervezeteket vagy csoportokat támogató vagy dicsőítő, illetve védelmező közlések. Azt hiszem, ez is nagyon egyértelmű.

A javaslat a történelem során különböző önkényuralmi rendszerek által elkövetett népirtásokat és más borzalmas jogsértéseket tagadó, kétségbe vonó vagy kisebbítő közlések tiltása céljából rendelkezik arról, hogy az ilyen jellegű véleménynyilvánítások nem megengedettek az alkotmány szerint.

A javaslat további módosításokra is tesz indítványt az alkotmányban. A párizsi egyezmény rendelkezéseiből fakadóan azon kötelezettségeket kívánja érvényesíteni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a gyülekezési jog tekintetében is a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek működésével kapcsolatban. A javaslat a párizsi egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetővé kívánja tenni, hogy a jövőben a magyar állam a jelenleginél hatékonyabban és határozottabban léphessen fel a nyíltan másokat alapvető jogaiktól megfosztani kívánó, szélsőséges szervezetek, mozgalmak, csoportok megalapításával, illetve működtetésével szemben, továbbá a javaslat egyértelművé kívánja tenni, hogy a véleménynyilvánítási szabadsággal kapcsolatban az alkotmányba iktatott tilalom megsértését büntetőjogi szankcióval kell sújtani, és én ezt a szakaszt igen fontosnak tartom.

Ismerjük a bizottsági ülésekről és a nyilvánosság előtt elhangzott nyilatkozatokból is a Fidesz véleményét és a benyújtott módosító javaslatát is, amely mindebből kizárólag a holokauszttagadás büntetendővé nyilvánítását kívánja támogatni. Hadd jegyezzem meg azt, hogy egyrészt már ezt is nagy eredménynek tartjuk. Nagy eredménynek tartjuk azt, hogy az Országgyűlés pártjai - és ez kiderült a bizottsági meghallgatásokon, legutóbb ma az emberi jogi bizottság meghallgatásán - legalább eljutottak oda, hogy mind az öt parlamenti párt támogatja azt, hogy a szólásszabadságot e vonatkozásban korlátozzuk. Én mindazonáltal hadd kérjem illő tisztelettel azt az ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy a javaslat többi részét is támogatni szíveskedjenek.

(18.00)

Legfőképpen is az 1. §-ban foglalt változtatásokat, ugyanis ha és amennyiben csak a holokauszttagadásról szóló rendelkezést fogadjuk el, akkor bár tettünk egy hatalmas és átütő erejű lépést a cél felé, de még nem felelünk meg mindazoknak a nemzetközi elvárásoknak, amelyeket Magyarország ezen szerződések aláírásával vállalt, és amelyek rá nézve a ratifikációval kötelező erejűek.

A holokauszt tagadása Európa számos államában bűncselekmény. Utaltam már a felszólalásomban ausztriai példára, ahol súlyos börtönbüntetéssel szankcionálják az ilyen magatartást tanúsítókat. De bűncselekmény a holokauszt tagadása Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, büntetik ezt a magatartást Spanyolországban, büntetik ezt konkrétan az Egyesült Királyságban, és nagyon sok más államban, ahol nem nevesítetten a holokauszttagadást büntetik, hanem a gyűlöletbeszédet, a gyalázkodást büntetik, például Szlovákiában, és ezen belül tudják szankcionálni a holokauszttagadást. Ha körbenézünk tehát az Európai Unióban, azt látjuk, hogy Magyarország szinte egyedül van, amelynek a jogrendszerében a gyalázkodás és a holokauszttagadás nem szerepel mint büntetendő magatartás.

Azt remélem, hogy ennek a javaslatnak az elfogadásával ezt a hibát ki tudjuk köszörülni, és talán nem kell újra és újra elszenvednünk a nemzetközi szervezetek azon kritikáját és megjegyzéseit, amelyekben Magyarországot újra és újra felhívják arra, hogy ezeknek a nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeinek tegyen eleget. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, jó vitát kívánok és azt, hogy a végén szavazatukkal támogassák a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)