Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Igyekszem kíméletes lenni ennek a hosszú vitának a végén, meg mert módom is volt a vita közben többször is hozzászólni.

Szeretném megköszönni mindazon képviselőtársaim hozzászólását, legyenek akár kormánypárti oldalon, legyenek akár ellenzéki oldalon, akik a törvényhez szóltak hozzá, akik a törvény egy-egy paragrafusával kapcsolatosan mondták el a véleményüket. Nem köszönöm meg azokat a hozzászólásokat, amelyek valamilyen más, feltételezett törvényjavaslatról mondtak véleményt, és feltételezésekkel éltek, és azt próbálták legyőzni itt a parlamenti ülésteremben. Vannak olyan hozzászólások, amelyekre való reagálás a keszonbetegség veszélyével járna, ezért, ha megengedik, nem reagálok Mátrai Márta és Borsos József képviselők hozzászólására. (Dr. Mátrai Márta: Nem értünk egyet.)

72 paragrafusból álló törvényjavaslatot, azt gondolom, summázva úgy értékelni, hogy azt vissza kell vonni, vagy hogy ez antiszociális törvény és hasonló, finoman szólva, nem jelent nagy érzékenységet, azt is mondhatnám, hogy meglehetősen felületes véleménynyilvánítás. Azt gondolom, hogy magam is mint parlamenti képviselő, talán megpróbálom gyakorolni, annyi igényessége minden képviselőnek lehet, hogy egy 72 paragrafusos törvénynél elmondja, hogy melyikkel van baja és milyen típusú, és 72 paragrafust egyszerre nem minősít ugyanazzal a jelzővel. Én tehát ezeket a hozzászólásokat tudomásul vettem, ha megengedik, ezeket nem köszönöm meg.

Viszont tényleg szeretném jelezni, hogy számos olyan kérdésben, amelyben a vezérszónoki körben, a mai általános vitában is több irányban fogalmazódtak meg kételyek, kritikák, hogy talán nem pontos, vagy nem teljesen a szándék szerinti a szövegezés, e tekintetben szeretnék kompromisszumkészséget mutatni. Ilyennek gondolom a bizonyos gondozási szükséglet szabályozási kérdését, ez a bizonyos 4 óra, nullától 4 óráig, vagy 4 órától fölfelé. Ebben azt gondolom, hogy meg tudjuk találni a kompromisszumpontot és egy okosabb szabályozást. Ilyennek gondolom a térítésidíj-fizetés kérdését. Nem részleteztük, mert eléggé - hogy mondjam - ilyen szokásos politikai ellenzék-kormánypárt logikával bántunk ezzel a bizonyos vagyonüggyel. Én azt gondolom, hogy majd a részletes vitában érdemes lenne visszatérni, és érzékenyebb megközelítéseket használni.

Nem vagyok - hogy mondjam - teljesen merev abban a kérdésben, biztos-e, hogy harmincszorosnak kell-e lennie, az öregségi nyugdíjminimum harmincszorosának. Nézzük meg, számoljuk újra, készséget szeretnék a tekintetben mutatni, hogy erről elmozduljunk egy egészségesebb nagyságrend kialakítása érdekében, vagy egészségesebbnek vélt nagyságrend kialakítása érdekében.

Szeretnék abban is készséget mutatni, hogy a térítésidíj-fizetési limitet is valahogyan beletegyük a törvényi szabályozásba, hogy olyan helyzetek ne álljanak elő, mint esetleg a kaposvári példában. Bár hozzáteszem, hogy a kaposvári intézmény fenntartója nem a kormány, hanem az önkormányzat, és azt is meg kéne nézni, hogy mitől ilyen költségű az az intézmény, miért pont ennyi a térítési díj, az viszont nem a kormányon múlik, hanem a helyi polgármesteren és önkormányzaton. (Dr. Mátrai Márta: Ez nem így van.) Azon tessenek szíves lenni elverni a port. De még egyszer azt tudom mondani, hogy abban szeretnék a kormány nevében rugalmasságot tanúsítani, hogy esetleg a térítésidíj-fizetés limitjét a törvényben szabályozzuk, hogy ne lehessen mindenféle nem életszerű helyzeteket a szabályozási hiányosságokkal előállítani.

Szeretném meggyőzni azokat, akik a munkahelyi kifizetőhelyek ügyében nagy vehemenciával próbálják a jelenlegi helyzetet, a jelenlegi rendszert védeni, arról, hogy miért is gondoljuk, hogy az, amit mi ajánlunk, nagyobb biztonságot teremt. Egyrészt arra a kérdésre válaszul, hogy a Magyar Államkincstár regionális igazgatóságai intézik, hogy akkor majd szabadságot kell kivenni, meg milyen módon fog történni minden, azt szeretném mondani, hogy a XXI. században, 2007-ben vagyunk, létezik posta, létezik telefon, és létezik bankszámla, nem szükségeltetik az, hogy százezrek személyesen jelenjenek meg az ügyfélszolgálaton.

Egyetemek, főiskolák igazolását nem szükségszerű, hogy az ügyfél vigye át a másik hivatalba, van olyan technika, amikor az egyetem, főiskola a szükséges adatállományt átadja a Kincstárnak, és innentől kezdve a dolog ügyfél nélkül sokkal praktikusabban zajlik. Ha egy ponton történik a kifizetés, ha egyetlen pont van, ahol az adatbázis létezik, akkor kiszűrhetők a duplázások, akkor megoldható a korszerű technikával az igazoláskiadás, jogosultságigazolás és sok minden egyéb, és egy halom elektronikus ügyintézési szabályt lehet alkalmazni. Ezért szeretném a képviselőket meggyőzni arról, hogy egy praktikusabb, gyorsabb, biztonságosabb rendszert szeretnénk üzemeltetni. A Magyar Államkincstár a mi vizsgálatunk szerint 50 fős létszámbővítéssel meg tudja oldani ennek a körülbelül 30 százaléknak a biztonságos kifizetését, merthogy egyébként a másik 70 százalékot már amúgy is ő intézi.

A vita elején még fölvetődött, aztán később elkanyarodtunk róla, de többen említették, hogy miért is kell ez a törvényjavaslat, merthogy amúgy szándékában áll a kormánynak jövőre egy átfogó törvényjavaslatot benyújtani. Igen, való igaz, a kormánynak is az az álláspontja, hogy egy új szociális szolgáltatási törvényre van szükség. Egy lényegesen megváltoztatott logikával, nem egy aprólékos és ezért rendkívül sok módosítást involváló törvénnyel, hanem a mai kornak megfelelő, előretekintő, nem pedig retrospektív törvényt kellene alkotni. Az elmúlt 14 évben ez úgy zajlott, hogy valamit megcsinált a szakma, utána utánament a szabályozás, megint valamint megcsinált a szakma, megint utánament a szabályozás, ez egy retrospektív jellegű dolog volt. Most már annyi összeállt, hogy tudunk előrefelé tekinteni a szabályozásban, és egy korszerű, új szolgáltatási törvényt alkotni.

Ennek időigénye van, kétségtelenül az a szándékunk, hogy a jövő tavasszal ezt az Országgyűlés elé hozzuk, de ugyanakkor azt is kalkulálni kell, hogy ha idehozzuk, akkor azt valószínűleg nem másnaptól fogjuk hatályba léptetni, hanem felkészüléssel, időre előretekintéssel, ami azt is jelenti, hogy addig azért, amíg egy ilyen új szolgáltatási törvény és annak összes végrehajtási jogszabálya megszületik, el fog telni még egy jó év vagy másfél év vagy talán kettő is, addig viszont szeretnénk áthangsúlyozni a terepet úgy, ahogy én a felvezetőben meg a vitában is elmondtam, hogy az alapszolgáltatások eljussanak az emberekhez. Ez a fő mondanivalója ennek a törvényjavaslatnak, ezért van ez a közbenső módosítás. De szeretném az együttműködési szándékunkat kifejezni a szociális szolgáltatásokról szóló törvény előkészítésében is a parlamenti patkó mindkét oldala felé.

(17.00)

Ugyanakkor szándékunkban áll egy idősotthoni ellátásról szóló külön törvény megalkotása is. (Dr. Mátrai Márta tüsszentésére:) Egészségére, képviselő asszony. Szándékunkban áll, mert ma összecsúszik a szociális és az üzleti típusú idősotthoni ellátás. Folyamatosan ezt lehet látni a gyakorlatban, és a vitáink egy része is valószínűleg abból származik, hogy a gyakorlatban összecsúsznak a szociális és az üzleti szempontok. Szeretnénk világosan elválasztani ezt a kettőt; egyfelől ami szociális idősellátás, azt a szociális ellátásokról szóló törvényben definiálni, másfelől ami üzleti típusú idősellátás, azt pedig tiszta, normális, szabályozott piaci körülmények közé helyezni, mert ami most van, az nagyon-nagyon kiszolgáltatottá teszi az időskorú lakosságot. Nem akarok példákat mondani, önök is rendkívül sokfajta példát használtak a vita során. Azt kell mondanom, hogy példát mindenre lehet mondani, ami a szociális szakma körébe tartozik, bárki bármelyik véleményét - legyen az akár szakszerű, akár szakszerűtlen - alá tudja támasztani legalább egy példával, de gondolom, e tekintetben van abban egyetértés, hogy válasszuk el az időskori ellátásban az üzleti és a szociális szempontokat, és az üzletieket normális, de rendezett piaci körülmények közé tegyük. Ebben is természetesen az együttműködési szándékot szeretném kifejezni.

Befejezésül: én a vitában való hosszabb hozzászólásomban mondtam néhány olyan pontot, amiben az a gyanúm, hogy egyetértünk, csak van egy kötelező szerepjátszás, kötelező feladata az ellenzéknek garantáltan szidni az egész törvényjavaslatot, és ebből adódóan nem tudunk a finom részletekbe belebonyolódni. Most ezt a kötelező gyakorlatot lefutottuk, az általános vitában mindenki kamerába, rádióba mindenkinek a saját szerepét eljátszotta. Azt szeretném javasolni, hogy a részletes vitában akkor nézzük meg azokat a szakmai kérdéseket, amelyekben minden bizonnyal lényegesen közelebb vannak az álláspontok, mint sejtené bárki ebből a vitából. Csak le tudjuk hántani a mögöttes gondolatokat meg feltételezéseket, és meg tudjuk nézni pontosan, hogy akkor mi az, amiben szakmai nézetkülönbségünk van, hátha összeilleszthető. Ebben szeretnék együttműködési szándékot jelezni.

Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypárti oldalon.)