Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Délután, amióta elkezdtük egy óra, fél egy körül ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalását, szenvedélyes vita bontakozott ki elsősorban arról a témáról, hogy a házi gondozás és az intézetbe, az idősek otthonába való bejutás feltételeinek a változtatása valóban indokolt-e, és hogyha indokolt, akkor a javaslat által kínált megoldás vajon kedvezőbb-e, jobb-e azoknak az embereknek, akik ennek az ellátásnak az igénybevételére rászorulnak. Annyi minden elhangzott már ezzel kapcsolatban a kétperces viták során, hogy én ezt megismételni nem kívánom, egy dologra viszont azért hadd térjek ki: az eljárás rendjére.

Államtitkár úr bizonyára ismeri, hogy a jelenlegi szabályok szerint az adott önkormányzatnak a szociális irodája vagy a szociális feladatokat ellátó munkatársa környezettanulmányt készít, és ez alapján tesz javaslatot az intézményvezetőnek, hogyha az idős ember bentlakásos ellátásra szorul és arra jogosult. A térítési díjat az önkormányzat a mindenkori rendeletében állapítja meg. Ebbe beékelődik egy olyan bizottság, amelynek a szükségességét teljesen feleslegesnek tartom.

(15.30)

Indokolt lenne egy ilyen független szakértői bizottság, ha az ország attól lenne hangos, hogy milyen korrupciós és botrányos ügyek voltak a szociális szférában az intézeti bejutást illetően. Én nem emlékszem ilyenre, pedig érzékeny vagyok erre a dologra, nem emlékszem arra, hogy tömegével, tucatjával sértették volna meg az intézményvezetők ezt az eljárási rendet, és ne valóban a rászorultság elve döntött volna. Ezért ezt én változatlanul indokolatlannak tartom.

A támogatói szolgálatról is több szó esett az elhangzott vitában. Még ezzel kapcsolatban arra hadd hívjam fel a figyelmüket, hogy a sokat emlegetett szociális gazdaságnak, illetve azoknak a nonprofit szervezeteknek a szempontjából, amelyeknek állítólag a kormány is szeretne teret engedni, teret nyújtani, hogy részt vegyenek a különböző ilyen típusú feladatok ellátásában, talán azt kellene ösztönözni, hogy ezek a szervezetek, amelyek létrejöttek, valamilyen módon elkezdtek megkapaszkodni, és ellátnak olyan szociális feladatokat, olyan gondozást, olyan szállítási feladatokat, amelyeket egyébként az önkormányzattal kötött szerződés alapján tesznek meg, nem kellene ezt a rendszert így feldúlni. Mert mi lesz azokkal a munkatársakkal, akik ezt a munkát elkezdték, és akik végzik, mondjuk, egy, két, esetleg három éve? Az ő helyzetük ezzel a törvénymódosítással teljesen bizonytalanná válik. Mert hiszen a törvény hatálybalépésével akkor mi történik? Nem kaptam választ arra a kérdésre sem, hogy mennyire készültek fel ezek a nonprofit szervezetek a változásra, már ami a normatív hozzájárulás és a pályázat közötti különbséget illeti.

Még egy dologra szeretnék kitérni, hiszen a benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban már majdnem mindenki hozzászólt, és már majdnem mindent elmondtak. Amit még néhány gondolat erejéig kifejtenék, az a kifizető helyek ügye. A törvényjavaslat szerint fokozatosan, de legkésőbb március 15-ével szűnne meg a versenyszférában működő kifizető helyeknél a családi pótléknak és a gyesnek a folyósítása. A kérdésekre azt a választ kaptuk, hogy erre azért van szükség, mert egyrészt az ott dolgozók felkészületlenek, akik ezt a munkát ellátják, másrészt pedig a jogosultak biztonsága indokolja, hogy megkapják, mert hiszen vannak olyan cégek, amelyek csődbe mennek, és nem tudják kifizetni a jogos járandóságot. Aki ezt állítja, az nem tudja, hogy a kifizetés úgy történik, hogy kifizeti a cég a családi pótlékot, illetve a gyermekgondozási segélyt, utána pedig leigényli a költségvetéstől, mert hiszen, mint ahogy elhangzott, ez állami forrás, tehát gyakorlatilag nulla az egyenleg.

Ezen túlmenően aki ezt állítja, az nincs tisztában azzal, hogy mi a csődeljárás, mi a felszámolás és mi a végelszámolás. Csődeljárásra akkor kerül sor, amikor fizetési haladékot kér a bajban lévő cég a szállítók felé. A végelszámolásnál pedig az történik, hogy a cég akkor szűnhet meg, hogyha minden adósságát már rendezte. A felszámolás esetén pedig az a probléma, hogy a cég meglévő vagyona nem elegendő a tartozásaira. Tehát a családi pótlékhoz és a gyermekgondozási segélyhez ezeknek az ügyeknek vajmi kevés közük van. Azon túlmenően mindenhol kijelölik a felszámolóbiztost, illetve csődbiztost, és az az alapvető kötelessége, hogy ezeket a járandóságokat kifizesse, de ez nem a cég vagyonából történik, hiszen ezt megkapja a költségvetésből.

Ha azt mondják, hogy állami pénzügyi forrásról van szó, és ezt bonyolítsa le a Magyar Államkincstár, mert oda akarják áthelyezni, rendben van, de akkor ennek a feltételeit talán azért személyi oldalon mégiscsak meg kellene teremteni, mert én azt el nem hiszem, hogy az az 50 ember, aki eddig ellenőrzéssel foglalkozott, fogja megoldani ezeknek a számfejtését, kifizetését, miközben 3327 vagy 3328 kifizető helytől veszik át a munkát. A közigazgatás vajon hogyan készült fel erre a rendkívül nagy változásra? Lehet, hogy megint olyan jelenetek lesznek, mint amikor a gázártámogatást, a kompenzációt akarták kifizetni, illetve akartak a rá jogosultak ehhez a támogatáshoz hozzájutni.

Ezek olyan kérdések és olyan jogos kritikák az ellenzéki képviselők részéről, amelyekre ez idáig nem kaptunk választ. Mint ahogy azt sem tudjuk, mi legalábbis nem, lehet, hogy a kormánypárti képviselők igen, hogy ha házi gondozásra kerül sor - 7500-10 000 olyan ember van, e körüli számokat hallottunk a bizottsági üléseken és itt a vitában is, akik már nem lesznek jogosultak erre az ellátásra, ezen túlmenően minden évben lépnek be új és új idős emberek ebbe az ellátórendszerbe, a demográfiai adatok alapján egyre többen, hát sajnos elöregszik a társadalom -, ehhez vajon hol lesz meg az a létszám, az a munkaerő, az a szakképzett dolgozó, aki ezt a feladatot ellátja. Mert jelenleg is úgy van, hogy vannak egyrészt a fizetett alkalmazottak, a szociális gondozók, és mellettük vannak, akik még tiszteletdíj ellenében ellátják a házi szociális gondoskodást, de nem az egészségügyit. Erre azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy az egészségügyi ellátás és mondjuk, egy bevásárlás vagy nagymosás között mégiscsak jelentős különbség van. Tessék már mondani, kik lesznek azok, hányan, és milyen pénzügyi forrásból fogják ezt a feladatot ellátni? Joggal kritizáljuk a benyújtott törvényjavaslatot akkor, amikor ezekre az alapvető kérdésekre sem ma, sem a bizottsági vitában nem kaptunk választ. Ezért nyilvánvaló, hogy részben módosító javaslatokkal fogunk próbálkozni - előre látom, hogy kevés sikerrel -, részben legalább itt elmondjuk azokat a kritikai észrevételeket, amelyeket talán kormánypárti képviselők is magukévá tesznek, és esetleg az ő módosító javaslataikban megjelennek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)