Felszólalás adatai

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő törvényjavaslat már sokadik módosítási szándék a polgári jogi jogviták bírósági elbírálásának szabályaira vonatkozóan.

A változtatásra irányuló kormányzati akarat a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt most két fő vonatkozásában érinti. A bírósági ügyvitellel kapcsolatos egyes fontos szabályok Pp.-be történő felvételének garanciális jellegét nem vitatjuk, ezen szabályokat szükségesnek is tartjuk. E módosítások közül most csak egy témáról kívánok szólni. Az egyes bíróságok már eddig is értesítették a feleket a határozatok jogerőre emelkedéséről, de ez nem volt általános, ezért indokolt, hogy a nem tisztán ügyviteli jellegű szabályok a Pp.-be kerüljenek.

A javaslat 8. §-a fő szabályként az első fokon eljárt tanács elnökének feladatául határozza meg a jogerősítést, így a felek külön utánajárás nélkül megtudhatják, hogy határozatuk esetleg már első fokon is jogerőre emelkedett. A törvényjavaslat radikálisan, koncepciójában érinti a rendkívüli jogorvoslat, a felülvizsgálat eddigi szabályait. A felülvizsgálat jogintézménye az 1992. évi 9. AB-határozattal megsemmisített törvényességi óvás helyébe lépett.

1992-ben az akkori igazságügy-miniszter szerint meg kellett teremteni a törvényességi óvás helyébe lépő jogintézmény szabályait, mert - szó szerint idézem a '92. október 20-án e falak között elhangzott miniszteri expozét - "Ennek hiányában az a helyzet alakulna ki, hogy a jogkeresőknek kevesebb jogorvoslati lehetősége lenne, mint korábban. Természetesen nem alakulhat ki az a helyzet, hogy kevesebb jogorvoslat legyen a magyar bírósági eljárások során, mint ahogyan ez korábban volt". Eddig szól az általam kiemelt idézet.

Az akkori előterjesztés fontosnak, a demokratikus jogállamiság jellegénél fogva szükségesnek tartotta, hogy a polgári perrendtartás széles körben határozza meg a felülvizsgálattal megtámadható bírósági határozatok körét, lényegében minden olyan jogerős bírósági ítélet ellen megengedte a felülvizsgálatot, amely az ügy érdemére vonatkozott, illetőleg amely jogai érvényesítésében gátolta a felet.

Megjegyzendő: az 1997-es Pp.-módosítás bővítette a felülvizsgálatot, lehetőséget teremtett egyes végzések elleni felülvizsgálatra, továbbá áttörte az első fokon jogerőre emelkedett határozatok feltétlen jogerejét. Ezáltal jobban, illetve tágabb körben érvényesülhetett a törvényesség helyreállítása.

Már '92-ben a tárgybeli parlamenti vitában felvetődtek a rendkívüli jogorvoslattal kapcsolatos elméleti kérdések, és szó esett arról is, hogy egy- vagy kétfokú legyen-e a magyar jogorvoslati rendszer. Az akkori igazságügyi kormányzat nem adott választ azokra a kérdésekre, hogy milyen módon kerüljön sor a kétfokú fellebbezési rendszer kidolgozására, a hatáskörök átrendezésével, vagy a bírósági szervezet átalakításával.

(8.40)

Érdemes feleleveníteni a jelenlegi legnagyobb kormánypárt képviselőinek akkori nyilatkozatát. A Fidesz akkor elégtelennek minősítette az egyfokú jogorvoslati rendszert, és annak bevezetéséig szükségesnek tartotta rendkívül jogorvoslat biztosítását, hogy az elkövetett vagy kiküszöbölni elmulasztott hibák, törvénysértések korrigálhatók legyenek.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt, amikor erre lehetősége kínálkozott, átfogó igazságügyi reformot terjesztett a parlament elé 1997-ben. Az akkori igazságügyi kormányzat által előterjesztett reformcsomagot a parlament elfogadta. A törvény a négyszintű rendes bírósági szervezet kialakításával, amely a hatáskörök jobb elosztásával és ezért a terhek átrendezésével jelentős segítséget nyújtott volna a bíróságok túlterheltségének csökkentésében, ugyanakkor eredményezhette volna az eljárások befejezése időtartamának lerövidítését. Az akkori szocialista-szabad demokrata kormány minden személyi és tárgyi feltételt biztosított ahhoz, hogy Magyarországon 1999. január 1-jén ismét megkezdhessék munkájukat az ítélőtáblák és a fellebbviteli főügyészségek. Hogy mi történt a jelenlegi kormány intézkedései során, jól tudjuk: nem lett ítélőtábla, nem lett fellebbviteli főügyészség, de maradt egy sor probléma az igazságügy területén. Ezek a problémák - a zengzetes szavak ellenére - a mai napig megvannak: maradt a bíróságok magas munkaleterheltsége, az eljárások befejezésének határideje lényegesen nem változott, az anyagi feltételek sem javultak a lehetőségekhez és a szükségességhez képest. Úgy érzem, mintha a bíróságok a kormányzat mostohagyerekei lennének.

Szükségesnek tartottam mindezen kérdésekkel foglalkozni, mert álláspontom szerint mindezek összességében és összefüggésében lehet és kell a mostani törvénymódosítási javaslatnak a felülvizsgálati jogintézményre vonatkozóan értékelést adni, véleményt alkotni. Szinte valamennyi fórumon, ahol a bíróság szervezete, a bírák jogállása, de mondhatjuk úgy is: ott, ahol általában az igazságszolgáltatás szóba került, mindenhol kérdés volt a bíróságok, a bírák munkaterhe és munkakörülményeinek nem éppen optimálisnak mondható helyzete, és mindezek vetületeként az eljárás befejezésének elhúzódása, de nem utolsósorban a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos feladatai is problémaként vetődtek fel. Megjegyzésként: a legutolsó információm szerint a Legfelsőbb Bíróság előtt jelenleg 15 ezer ügy vár elbírálásra, és ebből 6 ezer a felülvizsgálati kérelmek száma.

A most tárgyalás alatt lévő tervezet a rendkívüli perorvoslatra vonatkozó részében, úgy vélem, összefügg az említett problémákkal és főleg a kormány által befagyasztott igazságügyi reform által megoldani kívánt problémákkal. Önmaguktól adódnak a kérdések: hogyan lehet, illetve kell megoldani a Legfelsőbb Bíróság munkaterhének csökkentését azért, hogy az alkotmány 47. § (2) bekezdésben meghatározott feladatát maradéktalanul el tudja látni, a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosítani tudja? Szabad-e szűkíteni a munkateher csökkentése érdekében a rendkívüli jogorvoslatot akkor, amikor még nem működik a kétfokú fellebbviteli rendszer?

A Pp.-módosításról szóló törvényjavaslat indoklása szerint is egyre fontosabb szempont az eljárások ésszerű időn belül történő befejezésének igénye. Ezzel a megállapítással és magával a törekvéssel - és mondhatom ezt minden jogkereső személy nevében is - egyetértek. Mint gyakorló ügyvéd is elfogadhatatlannak tartom, hogy polgári jogi jogviták jelenleg is elhúzódhatnak sok-sok hónapig, esetleg több évig. Azzal viszont nem érthetek egyet, hogy az eljárások ésszerű időn belüli befejezhetőségére való törekvés törvényszerűen együtt járjon a jogorvoslati fórumok számának, a jogorvoslat terjedelmének korlátozásával. Az előterjesztő szerint az sem vet fel alkotmányossági problémát, ha a polgári perrendtartás egyáltalán nem adna lehetőséget rendkívüli jogorvoslatra, így a felülvizsgálat igénybevételére, hiszen a jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, és ez biztosított; ezt, ha jól tudom, egy Ab.-határozat is kimondta. (Herényi Károly: Így van!)

Az alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a fél jogát vagy jogos érdekét sérti. Az alkotmányban biztosított jogorvoslathoz való jog tehát azt jelenti, hogy bármelyik bíróság, más hatóság döntésének felülvizsgálata lehetséges.

Az idézett alkotmányi rendelkezés azt is tartalmazza, hogy a jogorvoslathoz való jog kivételesen törvénnyel korlátozható, de mindjárt felteszem a kérdést: nem követelmény egy demokratikus jogállamban az, hogy az állam biztosítsa a törvényesség minél szélesebb körben történő érvényesíthetőségét? A jogfejlődés során már elért lehetőségeket, eredményeket illő-e utóbb korlátozni a jogbiztonságra hivatkozással? Mert, tisztelt Országgyűlés, most ez történik.

Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy a Pp. módosításának felülvizsgálatot érintő szabályai visszalépést jelentenek a korábbiakhoz képest, legalább olyan mértékben, mint amilyet az jelentett, amikor a Fidesz vezette kormányzat annullálta a négyfokú bírósági rendszert felállító érvényes törvényt. Visszalépést jelent a tervezett szabályozás, mert a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, kiüresedhet, súlyos sérelmet okoz az állampolgároknak azáltal, hogy jogos és fontos jogi sérelmeik orvoslását megtagadja.

A jogerős, anyagi jogot sértő ítéletek elleni rendkívüli jogorvoslat igénybevételére nem ad lehetőséget a törvényjavaslat. Eddig is voltak és ezután is lesznek olyan, különböző okokra visszavezethető, anyagi jogot sértő jogerős határozatok, amelyek orvoslásának meg nem engedése a jogállamiságot gyengíti. Nem fogadható el részünkről, hogy kizárólag az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés esetén terjeszthető elő a felülvizsgálati kérelem, és csak azokban az esetekben, amikor a megtámadott jogerős határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel a bíró a kötelezően alkalmazandó jogegységi határozatot figyelmen kívül hagyta, illetve a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.

Úgy tűnik, a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének szűkítése nem számol azzal, hogy a szabályozás az állampolgárok jogos érdekeinek érvényesíthetőségét kell hogy szolgálja, biztosítani kell részükre a törvényesség uralmát, és ezért szükséges, hogy a jogerő feloldható legyen, ha az ítélet nem felel meg az anyagi jog szabályainak. Az állampolgár nem veheti tudomásul, hogy amennyiben őt jogsérelem éri, azt csak akkor lehet orvosolni, ha az elvi jelentőségű.

Az előterjesztés általános indoklása az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlására hivatkozva állapítja meg, hogy önmagában az úgynevezett anyagi igazságosság szempontja - a fél részéről az igazságos, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás - nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét esetben túlmutató érdekkel is alátámasztja. Ehhez csupán két megjegyzés:

Az első: nem várható az állampolgároktól, hogy felülvizsgálati kérelmük indokoltságát a jogegységi szempontok figyelembevételével tudják megfontolni. Továbbá az indoklás idézett megállapítása helyes elveket tartalmaz, azonban azok érvényesíthetősége jelenleg nálunk vitatható. Hazánk jogfejlődése sok vonatkozásban eltér a nyugat-európai országokétól, azokhoz hasonlítani még nem lehet, és ezért ennek figyelmen kívül hagyása téves következtetések levonását eredményezheti. Nálunk ezekkel az országokkal ellentétben még nem alakult ki az a helyzet, hogy egy kiforrott és kiszámítható ítélkezés kialakulhatott volna, és ezért még nem érett meg az idő arra, hogy a felülvizsgálati eljárást olyan radikális módon korlátozni lehessen, mint ahogyan a törvényjavaslat ezt szándékozik megtenni.

(8.50)

Tisztelt Ház! Végezetül két további, egyáltalán nem lényegtelen kérdéssel kívánok foglalkozni. A Legfelsőbb Bírósági Határozatok Hivatalos Gyűjteményének jogszabályi szintre emelése az alkotmányosság határait érinti. Az alkotmány szerint a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései csak a bíróságok számára kötelezőek, az állampolgárokra nem. Ezek nem jogszabályok. A hivatalos gyűjteményben közzétett eseti döntések pedig még a bíróságokat sem kötik. Mivel a törvényjavaslat ezeket a döntéseket mindenkire kötelező erővel kívánja felruházni, gyengíti a hatalmi ágak elkülönülése alkotmányos követelményét, mert vegyíti a jogalkotást a jogalkalmazással.

A tervezet felülvizsgálattal kapcsolatos szabályainak további neuralgikus pontja a kérelem elbírálásának módja, a megengedhetőség felőli döntés. A 12. § szerint a kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyes bíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a tartalmi és formai követelményeknek. Ez a koncepcionális változás álláspontunk szerint alapvető igazságszolgáltatási elvet sért, és alkotmányossági aggályt is felvet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét) azért, mert az alapelv szerint a társas bíróság ítéletét csak társas bíróság vizsgálhatja felül, egyes bíró nem. Ettől az alapelvtől eltérni nem szabad, még célszerűségi okokból sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azonnal befejezem, elnök asszony.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): A másik kifogás az, hogy a tervezet kizárja az egyes bíró határozata elleni jogorvoslatot. Az elutasítás esetén az állampolgár joga, jogos érdeke végérvényesen csorbát szenvedhet.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Az egyes bíró végzése elleni fellebbezés kizárása álláspontom szerint nem felel meg az alkotmány 57. §-ában meghatározott azon feltételeknek, amelyek szerint a jogorvoslathoz való jog jelen esetben korlátozható lenne.

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. ÁBRAHÁM JÁNOS (MSZP): Emiatt a törvényjavaslatot nem támogatjuk, kivéve abban az esetben, ha az általunk előterjesztett módosító javaslatokat elfogadják. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnézést, elnök asszony.