Felszólalás adatai

DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Köszönöm szépen a lehetőséget. Hölgyeim és Uraim! Az előterjesztés világos, tehát nagyon alapos volt, és jól kitette a hangsúlyokat az államtitkár úr bevezetője. Én azt csak aláhúznám, azt az összehasonlítás alapján kialakított elképzelésemet, illetve tényt, hogy Európában ma az egységes biztosi rendszer tekinthető dominánsnak és általánosnak. Tehát akkor, amikor a mostani előterjesztés vitájában, illetve annak a megítélésénél megalkotják, kialakítják a véleményüket, akkor ne csupán arra gondoljanak, hogy Magyarországon húsz éve milyen modellt alakítottak ki milyen más modellek alapján, tehát hogy négyből most majd egy vagy más lesz, hanem arra gondoljanak, hogy a körülöttünk lévő országok többségében egységes biztosi rendszer van. Tehát nem egy szuperintézmény jön létre, nem egy túlhatalommal és túl széles hatáskörrel rendelkező intézmény, hanem egy normál, M-es méretű fehérnemű vagy ruhadarab, nem egy XL-es, nem egy szuper ruhadarab, nem pluszokat jelent ez más országokhoz képest, hanem azt a fajta megközelítésmódot, amit nagyon sok helyen hatékonyan és jól alkalmaznak.

Engedjék meg, hogy egy mondatot felolvassak a Répássy államtitkár úr által ismertetett ENSZ-es szakbizottsági véleményből: "A szakbizottság javasolja az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, törekedjen nagyobb és szélesebb feladat- és jogkörre, ami magába foglalja, hogy él valamennyi rendelkezésre álló nemzetközi, regionális és hazai eszközzel, lefedi a diszkrimináció minden területét, előmozdítja és felelősséggel szélesíti az emberi jogok védelmét, a nemzetközi mechanizmusok munkájában a részvétel iránti elkötelezettségét, és külön feladatként az emberi jogokkal kapcsolatos oktatást és ellenőrzést." Ha ezt a hosszú és lehet, hogy nem is teljesen jól, frappánsan fordított mondatnak a gondolatait, illetve a jelenlegi hatáskört összehasonlítjuk, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete egy-egy ilyen intézménynek tulajdonképpen még sokkal több feladatot szán, mint amit most ez a törvénytervezet remélhetőleg meg fog adni, ki fog alakítani.

A törvénytervezet ugyancsak megemlíti a nemzetközi ellenőrző mechanizmusokban való részvételt. Ebben a vonatkozásban nemcsak az ENSZ, hanem más nemzetközi szervezetek is komoly feladatokat szoktak az ilyen egységes ombudsmani intézményekkel kapcsolatosan elvárni. Tehát nemzetközi vonatkozásban is ki kell hogy terjedjen az új, egységes intézmény feladat- és hatásköre, és ebben a vonatkozásban a mindenkori kormányzat megfelelő szakigazgatásával partnerként kell együttműködnie.

A nemzetközi irány azonban nem feledtetheti azt, hogy a jogkereső emberek valahol helyi közösségekben, regionális egységekben helyezkednek el. Tehát ennek az intézménynek nem csupán és nem elsősorban a nemzetközi területtel kell foglalkoznia, hanem a hazai, regionális és lokális közösségek problémáit kell megközelítenie, egységes módon. A jelenleg működő szakbiztosok, illetve más emberijog-védő szervek is próbálnak lokális panaszfelvétellel, regionális panaszfelvétellel élni. Azt hiszem, ha egységes intézmény jön létre, sokkal egyszerűbben és kisebb költséggel lehet majd megoldani. Tehát mind a nemzetközi, mind pedig a lokális és regionális vonatkozásban is ki kell és ki lehet terjeszteni az intézmény működését.

A tervezetnek az egyik paragrafusa statisztikai adatszolgáltatási kötelezettségként említi meg azt, hogy a majd létrejövő új adatvédelmi szervezettel, a független rendőrségi panasztestülettel, az oktatási jogok biztosával és - az alkotmány pedig megemlíti - az Alkotmánybírósággal is kapcsolatban lesz ez az új intézmény. Ez a paragrafus véleményem szerint nem csupán a statisztikai adatszolgáltatás problémáját foglalja magába, hanem azt a gondolatot is, hogy egy egységes hálózata kell hogy működjön egy országban a különböző emberijog-védő állami vagy félállami szervezeteknek, független intézményeknek, és ezeknek adott esetben Magyarországon is meg másutt is akár az ombudsmani intézmény lehet egy centruma, amely mintegy integrálja és koordinálja azt a munkát, és kitekint a civil szervezetekre. Ez egyébként ugyancsak az ENSZ-véleménynek egy másik fontos elvárása, a civil szervezetekkel való együttműködés.

Tehát igyekezzünk adni egy olyan képet Magyarország emberi jogi helyzetéről, amely ma sem a civil szervezeteknek, sem a különböző szakosított vagy részhatáskörökkel rendelkező jogvédő intézményeknek az egyes jelentéseiből nem alakul ki. Jelenleg egy összetört tükörrel találkozunk, ha a különböző intézményeknek az éves vagy többéves jelentéseit, trendjeit nézzük meg, nem kapunk egy viszonylag egységes és megbízható képet a magyar emberi jogi helyzetről, például arról sem, hogy hány panasszal, kik és miért fordulnak a különböző intézményekhez. Ennek fontos, nem csupán tudományos vagy szemléleti jelentősége van, hogy ezt lássuk, hanem úgy gondolom, hogy az állampolgári véleményeknek és az állampolgári panaszoknak, problémáknak a visszacsatolása a politika számára, a közigazgatás számára úgy lehetne teljesebb, hogy képet alkossunk, hogy kik, miért és hogyan keresik meg ezeket az intézményeket évente. Ehelyett találkozunk a különböző részjelentésekkel, részfelfogásokkal, részkísérletekkel.

Az a véleményem, hogy integrációra van szükség. És ez nemcsak az én véleményem, hanem a nemzetközi szervezetek egy részének véleménye is. Természetesen lehet más irányba is menni. Ha minden alapjogra és alapjogrészletre országgyűlési biztost vagy ombudsmant hoznánk létre, akkor - Walt Disney 101 kiskutyája - 101 kis biztos országa lehetnénk. Én azt gondolom, hogy jobb egy integrált intézmény, amelyben mindenféle állampolgári panasz és probléma megtalálhatja a maga helyét, hiszen az emberi jogokat együtt és egymásra tekintettel kell érvényesíteni. Ez sokszor konfliktusok felvállalását is jelenti. Gondoljunk például a fogyatékkal élőknek arra a problémájára, hogy a látássérültek számára probléma a rámpa kikerülése, ami pedig a mozgáskorlátozottnak nagyon fontos. És ez csak egy kis részkérdés, tehát nagyon sok ilyet említhetnénk meg az emberi jogok széles területéről, amelyen egy egységes intézmény egységes szemlélettel tovább segíthet véleményem szerint.

Egy érdekes új funkció lesz az alkotmányos panasz jelenleg direkt intézménye helyett az alapvető jogok biztosának az a lehetősége, hogy ezeket az Alkotmánybírósághoz juttassa el. Nyilván ennek a szabályozása majd az alkotmánybírósági törvényben, illetve a két szervezet együttműködésében fog megjelenni.

Sokan emlékezhetnek vagy emlékezhetünk Sólyom Lászlónak arra, azt hiszem, itt az Országgyűlés egyik konferenciáján elhangzott gondolatára, amely szerint az országgyűlési biztosok mintegy az Alkotmánybíróság esetjogaként működő, az Alkotmánybírósággal összefüggő, kapcsolódó intézményes elemeit jelentik a jogállamnak. Azt hiszem, hogy ez az út, ez a lehetőség ezzel az intézményes megoldással adott vagy megnyílik és lehetőség nyílik rá.

Sok érdekes kihívással fogunk találkozni a munkánk során. Az eddigi rutinok, az eddigi tapasztalatok, az eddigi szervezeti modellek az összes biztos vonatkozásában tulajdonképpen érvényüket kell hogy veszítsék. Egy új szervezeti eljárási rendszert kell kialakítani, ez mindenki számára megerőltető és nehéz lesz, mindezt úgy megtenni, hogy a jogkeresők, a panasztevők, az állampolgárok ne érezzék ennek a problémáját, nyűgét és terhét. De azt hiszem, hogy ez jellemző lesz az összes, most megváltozó, átalakuló állami és jogvédő intézményre. Ugye, a hajót vízen kell átépíteni. Nem egy könnyű feladat, de szép feladat, azt gondolom, érdemes belekezdeni, hasznos új lehetőségek, új perspektívák nyílhatnak meg. Sajnos, nem zárhatjuk ki, hogy új problémák alakulhatnak ki, vagy esetleg elveszíthetünk valamit a régi hajó funkcióiból, amelyek esetleg beváltak, megszokottak és jók voltak. Nyilvánvaló, hogy a törvénytervezet nem ezt akarja, hanem bővíteni, mélyíteni kívánja a jogkeresők lehetőségeit.

Nem szabad minden vonatkozásban, sem a szervezeti egységek vonatkozásában, sem pedig más vonatkozásban csak mennyiségi szemléletben gondolkodnunk, a bővítés nem jelenti minden esetben a szélesítést, sokszor az intenzitás, az új minőség megjelenése jelenti a fejlődést és az átalakulást.

(13.50)

Azt gondolom, hogy az, ami kialakult eddig, szintén bevált bizonyos értelemben 20 évig vagy kevesebbig, mert végül is nem végig működött, csak 16-ig vagy 17-ig, azt hiszem. Bevált, működőképes volt. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne új irányokba fejlődni, fejleszteni. Amint látják, az Egyesült Nemzetek Szervezete, más nemzetközi intézmények is ilyen impulzusokat juttatnak el felénk. Természetesen ez egy vita, amelyben mindazok, akik a régi intézmény melletti érveiket sorakoztatják föl vagy pedig az újítás más irányait fogják fölvázolni, akceptálható és elfogadható érvekkel rendelkeznek, és reméljük, hogy olyan kompromisszum fog kialakulni, amely mindenki számára elfogadható és jó fejlődési irányt fog jelenteni.

Nagyon új terület lesz a magánszférával kapcsolatos tevékenykedés. Ezt több biztos korábban is szorgalmazta már, nem egészen ebben a formában. Érdekes, új kihívás, amire vannak már példák a nemzetközi gyakorlatban. Szintén az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága évek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az emberi jogokat veszélyeztető problémák, fenyegetések nem csupán a közszférából, hanem a magánszférából is előállnak, és a biznisz, a gazdálkodás, a vállalkozás és az emberi jogok kapcsolatát állítják különböző jelentéseikben a középpontba. Ez is egy lehetséges fejlődési irány lesz.

Egy olyan vonatkozásban a törvénytervezet nem lép, ami véleményem szerint most már sok európai országban jelen van. Nem mondom, hogy ezt most kéne megtenni, de perspektivikusan, azt hiszem, ez szintén egyszer majd elő fog kerülni. Egyre több országban kap az ombudsmani intézmény a bíróságokkal kapcsolatosan különböző részfunkciókat. Nyilvánvalóan nem az ítéletek fölülvizsgálatáról van szó, hanem például a túl lassú, túlságosan elhúzott eljárások valamilyen módon való kontrollálásáról vagy beleszólási lehetőségről. Meglepetésemre nemrég a visegrádi négyek ombudsmani találkozóján azt láttam, hogy a többi három országban mindenütt valamilyen funkcióval, bíráskodással kapcsolatos funkcióval rendelkezik az ombudsman, és ez tulajdonképpen egy bővülő terület. Lehet, hogy ez sok lenne egyszerre és a magam részéről nem is szorgalmaznám, hogy efelé lépjünk. De azt kell hogy mondjam, hogy vannak ilyen trendek és tendenciák.

Egy vonatkozásban, illetve sok vonatkozásban egyetértek a tervezettel, egy vonatkozásban még egyszer hangsúlyoznám. Az ombudsman intézménye javaslattevő intézmény, bizonyos értelemben szimbolikus intézmény, amely semminemű hatósági funkciót el nem lát. Tehát azok a próbálkozások, azok az ötletek, amelyek kényszerintézkedéseket, bírságolást és hasonlót kapcsolnak az ombudsman intézményéhez, azok az ombudsman intézményét a saját identitásából és kereteiből kiforgatják. Nincsenek olyan ombudsmanok, akik hatósági funkciót látnak el, sehol. Akkor az valamilyen vegyes megoldássá válik. Az ombudsman javaslatot tesz, ajánl.

Az Országgyűléssel való viszonyt is bizonyos értelemben, nem nagyon, de egy kicsit újradefiniálja a törvénytervezet. Helyesen tartalmazza azt a kitételt, hogy az ombudsman vagy az alapvető jogok biztosának jelentését még abban az évben tárgyalni kell, ahogyan azt benyújtotta vagy ahogyan az intézmény azt előterjesztette, és jelenleg is látjuk azt az állapotot, amikor két-három éve elkészült jelentések még mindig nem kerültek a tisztelt Ház napirendjére a legkülönbözőbb okoknál fogva. Nyilvánvaló, hogy ezek a jelentések ma már jogtörténeti, társadalomtörténeti dokumentumokként olvashatóak, nem pedig egy aktuális jelentésként, amelyre a jelen időben való reflexió bármit is jelenthet.

Tehát ez a kitétel, amely az éves jelentésnek az évbeli vitáját tűzi ki célul, szerintem jó és helyes. Vannak egyébként még ennél szigorúbb jogrendszerek is, például a szlovén, amely előírja azt, hogy az ombudsman kérdésére adott válaszokat egy év múlva az Országgyűlés köteles fölülvizsgálni, hogy mi is történt abban a vonatkozásban. Ez egy nagyon erős európai szabályozás, nem mondom, hogy efelé kellene lépnünk, de nagyon jónak tartom, hogy az éves jelentés valóban éves jelentésként kerüljön vitára.

Egy másik vonatkozásban, hogy színesítsem a képet és ne csak mindent dicsérjek, azért megjegyezném, hogy az alaptörvény megnyitott egy olyan lehetőséget, hogy az országgyűlési képviselők plenáris kérdést intézhetnek az alapvető jogok biztosához. Véleményem szerint a plenáris kapcsolatteremtés az Országgyűléssel helyes, de ritka és különleges esemény vagy kapcsolati forma az országgyűlési biztosok életében. A plenáris kérdés és válasz csak nagyon indokolt és fontos esetekben lehet célravezető.

Véleményem szerint elsődlegesen a bizottsági munkában van a helye annak, hogy az országgyűlési biztosok segítsék az ő szakmai munkájukkal a bizottságok működését. Én a magam részéről ezt látom annak a területnek és annak a kommunikációs formának, amelynek elsődlegesnek kéne lenni. Korábban is volt lehetőség ritka alkalomként a plenáris kérdésre és válaszra. Remélem, hogy ez az új tétel az alaptörvényben ezt nem teszi olyan kommunikációs formává, amely bizonyos értelemben a politikai diskurzus és az ombudsman, az alapvető jogok biztosának szakmai-politikai diskurzusa közötti határvonalat felszámolná vagy veszélyeztetné.

Köszönöm szépen a figyelmüket. Időm lejárt. A magam részéről támogatom az előterjesztést, fontolják meg érveiket. Véleményem szerint mindenki, aki szavaz, államtitkár úr bevezetőjében jól láthatja az előrelépés és a változás irányait, és remélem, hogy ebből a törvénytervezetből hamarosan törvény lesz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)