Felszólalás adatai

Az énekkarok - a Szená-Torok Kórusának meghívására - ma délután a szünetben immár második alkalommal közös koncertet adnak. Az Országgyűlés kórusa egyik legfontosabb kötelességének tartja a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást, ennek jegyében kerül sor a mai hangversenyre is. Kérem önöket, hogy a szünetben jelenlétükkel tiszteljék meg az Országgyűlés Kupolaterem előtti főlépcsőn tartandó rendezvényt. Köszönjük szépen, hogy itt vannak.

Tisztelt Ház! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Harrach Péter frakcióvezető úr, a KDNP részéről: "A nemzeti összetartozás" címmel. Parancsoljon!

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hétvégén az ország sok településén megrendezték a trianoni békediktátum 93. évfordulójára való emlékezést, illetve egyúttal megünnepelték a nemzeti összetartozás napját is. Az a kérdés, hogy hogyan változott az emlékezés tartalma és szellemisége a 2010-ben elfogadott törvény után. Ez a törvény - ha egy mondatban akarom összefoglalni - enyhíteni tudta a trianoni elcsatolás fájdalmát és a 2004. december 5-ei kitaszítás bűnét.

Milyen is volt az az ország a háború előtt? - hiszen a háború rombolását nem lehet figyelembe venni ebből a szempontból. Tehát milyen is volt 1914-ben? Egy működő, sikeres ország ezeréves történelmi hagyományokkal, kiforrott közjogi renddel, működő közigazgatással, erős gazdasággal és társadalmi békével. A győztesek jogait persze - amióta a világ világ - csak saját maguk korlátozhatják, Trianonban nem volt önuralom. A tényeket ismerjük.

Számunkra most fontos az, hogy közvetlenül utána és napjainkban is mi történik. A talpra állás korát érdemes egy pillanatra szemügyre venni: 10-15 év múlva ez az ország talpra állt, köszönhető néhány nagy formátumú államférfinak, a nemzeti tudat megerősödésének és az összefogásnak. A helyzetet ugyan nem vették ők tudomásul, de kezelni voltak képesek. Sikeres országgá vált a megcsonkított Magyarország, mert élt a nemzeti összetartozás gondolata, ami összefogást eredményezett.

A második világháború után is jött egy olyan korszak, amikor képes volt az ország talpra állni, és ezt is a magyar nemzetnek, a magyar embereknek köszönhetjük még akkor is, ha a kommunisták kisajátították ezt maguknak. Aztán jött a sok évtizedes hallgatás az internacionalizmus nevében, és '90-ben újból kitört a döbbenet, az elkeseredés, a düh az emberekből, és ezt fokozta a szégyen, amit minden anyaországbeli ember érzett 2004. december 5. miatt, amikor Magyarország miniszterelnöke megtagadta a nemzeti összetartozást. 2010-ben megszületett a törvény, ezzel kezet nyújtottunk a határon túli magyaroknak. Ma ez a lelkület határozza meg a trianoni megemlékezéseket.

De gondolnunk kell arra is, hogy a határon belül is sikeres országot kell építenünk, ahogy az előttünk járt nemzedék is megtette azt a '30-as években. Az átjárható határok fölött is öntudatos nemzetet kell építenünk, és aki ezt teszi, az gyógyítja igazán a trianoni sebeket. És még valamit engedjenek meg: úgy gondolom, ha valaki nem teszi meg a maga feladatát itthon és átnyúlva a határokon túl, az nem hitelesen búsong és dühöng ilyenkor a visszaemlékezés pillanatában.

(13.30)

Ne búsongjon a magyarok fogyásán az, aki vállalhatott volna gyermeket, de nem tette meg. Ne búsongjon a magyar gazdaság állapotán az, aki vásárolhatna magyar terméket, de nem teszi ezt. És ne búsongjon az a helyzetünkön, aki itthon költhetné el a pénzét, de nem ezt teszi. A magyar nemzeti összetartozás gondolata és az összefogás cselekedetei azok, amiknek tudatában lehet csak hitelesen visszaemlékezni Trianonra. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót.

Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti összetartozás napja előtt, amikor frakcióvezető úr is a trianoni békediktátumra emlékezett, fontos azért visszaidéznünk, hogy egy olyan háború végén kapta Magyarország ezt az óriási és igazságtalan csapást, amely háborút legtovább pontosan Magyarország és a magyar miniszterelnök próbált opponálni a birodalmi tanácsban. A magyarok voltak, akik ellenezték, és azt kapták jutalmul, amit mások büntetésként, nevezetesen: az ország legnagyobb szétdarabolását.

A trianoni békediktátum vezérlő elve elvileg a nemzetek önrendelkezési joga lett volna, de valahogy egyes nemzetek önrendelkezési jogát figyelembe vette az akkori békekonferencia, más nemzetekét nem. Más nemzetek követeléseit Magyarországgal szemben szinte teljes mértékben elfogadták, míg Magyarországnak a legalapvetőbb népességarányos érveit sem fogadták el, hiába ment Teleki a vörös térképpel, hiába tartott Apponyi gróf három nyelven beszédet. Mindez nem hatotta meg ott azokat, akik a nemzeti önrendelkezés nevében a magyarság egyharmadát önrendelkezés nélkülivé tették 93 évvel ezelőtt.

Ahogy frakcióvezető úr is mondta, sok hibát követett el korábban Magyarország ennek a kérdésnek a kezelésével kapcsolatban, amelyet az általunk három éve elfogadott, nemzeti összetartozásról szóló törvény is felsorol vagy sorba vesz. Volt egy olyan időszak, amely kompromisszumok nélkül csak a "mindent vissza a politikára" épített, amely utólag nézve mindenképpen irreális volt, és egyértelműen maga a békediktátum is a második világháborúba sodorta Európát. Testvérháborút testvérháború követett, bár Magyarország számára az első világháború veszteségei kétszeresek voltak a második világháborúhoz képest, hogyha az emberáldozatokat nézzük, de így is visszavonhatatlan volt szinte, hogy újra háborúba sodródik Európa. Ezt követte a még rosszabb hozzáállás talán, az elhallgatás politikája, 40 év kommunizmus alatt minthogyha ez a csapás nem is érte volna Magyarországot, a határok átjárhatósága olyan csorbát szenvedett, mint azelőtt és azután sem semmikor. Másrészről pedig a rendszerváltás után sokan a kozmopolitizmussal, az identitás feladásával próbálták a trianoni békediktátumot mintegy meg nem történtté tenni, vagy legalábbis elfeledtetni ennek a sorscsapásnak a valódi súlyát Magyarországra nézve, hiszen mind a mai napig Magyarország politikáját alapvetően behatárolja, hogy minden irányban - jelképesen mondva - önmagával határos.

A nemzetpolitikai rendszerváltást valahogy pontosan 2010 tavasza és nyara hozta, amikor itt a parlamentben megszavaztuk a kettős állampolgárságról szóló törvényt. Ez a törvény és a nemzeti összetartozásról szóló, szintén emléknap talán korábban evidencia lett volna mindenki számára, de hála Gyurcsány Ferencnek és a nemzetellenes propagandájának a népszavazási kezdeményezés során, sajnos ezeket utólag meg kellett itt tenni a parlamentben.

Azért mondjuk, hogy nemzetpolitikai rendszerváltás, hiszen nem csupán arról volt szó, hogy a mostani kormánypártok, korábbi ellenzéki pártok egy korábban beterjesztett igényüket, javaslatukat meg tudták itt szavazni, mert kétharmados többséghez jutottak, hanem maguk az ellenzéki, most már ellenzéki, akkor kormánypártok, akik korábban ellene kampányoltak a kettős állampolgárság lehetőségének, ők maguk is 180 fokot fordítottak - ez esetben pozitív irányba a mi megítélésünk szerint - a saját politikájukon, és nagyon kevés kivétellel megszavazták a kettős állampolgárság lehetőségét, és így már több százezer honfitársunk ismételten közjogilag is a nemzet része; úgy, ahogy az Európai Unióban több mint húsz országban lehet ilyesfajta lehetőséggel élni, és a határon túl élők szintén szavazhatnak, és a világban pedig a 120-at is meghaladja azoknak az országoknak a száma, ahol a határon túl élők szintén szavazati joggal rendelkeznek. Ráadásul Magyarország és a magyarok esetében a határon túliaknál nem is kisebbségről, hanem nemzetiségről beszélhetünk, hiszen ők igazából nemzedékek óta ott élnek és ott laknak.

Ezen túlmenően a magyar kormány az európai területi társulásoknak, régebben szólva EGTC-knek a támogatásával olyan Európai Unión belüli határ menti együttműködéseket kíván támogatni, ami mind kultúrában, mind gazdaságfejlesztésben, mind közszolgáltatásokban mind a határon átnyúló közigazgatási egységeknek a létrehozatalában a határ mentén élő magyarok számára szintén gazdasági előnyt is jelenthet.

A Határtalanul-programban több tízezer fiatal látogatott külföldi, pontosabban: határon túli magyar közösségekhez, és viszonozták is ezt a látogatást pedagógusokkal kiegészítve, a Nemzeti alaptantervvel szintén sikerül hosszú távon a nemzetpolitika alapjait lefektetnünk. A külhoni óvodák évével sikerült minél többeket rávenni, hogy magyar óvodákba írassák gyereküket, a demokráciaközpontok pedig közreműködnek például Erdélyben annak érdekében, hogy minél többen élhessenek a magyar állampolgárság lehetőségével.

Összefoglalva, ez a nap három éve már nem gyásznap, nem csupán csak gyásznap, hanem a nemzeti összetartozás napja. Annak a jelképe, hogy Magyarországot mind vörös, mind barna, mind más diktatúrák, más külföldi hatalmak vagy háborúk végén óriási csapások sújtották, de mégis él nemzet e hazán.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai