Felszólalás adatai

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Hazánkban szövetséges, de idegen haderő állomásozik a földön, és repül a légtérben. Ezt megelőzően, 1945 óta lényegében ugyanez volt a helyzet: a bennünket legyőző szövetséges hatalmak keleti nagyhatalmának a hadereje állomásozott itt, sokkal nagyobb létszámban, rendszerfenntartó céllal. Ez a nagyhatalom részben gazdasági erejének elégtelensége, nem hatékony működése, részben a leigázott szegény népek elfojtott ellenállása következtében elbukott, és hadserege kivonult hazánkból.

Néhány évnyi szünet következett a megszállásokban. Sajnos, ez a rövid idő nem volt elég arra, hogy a magunk történelmi igényeinek megfelelő demokráciát és rendet alakítsunk ki hazánkban. Az elnyomó hatalom hadseregének befolyásbiztosító szerepét átvette a pénzügyi nyomás, a globalizmus rendszerének mindig a demokráciára és a szabadságra hivatkozó, de sohasem azt, hanem valamely érdekcsoport igényeit kiszolgáló rendszere.

Nem vagyunk szabadok, nem vagyunk önállóak, súlyos adókat fizetünk, nemzeti jövedelmünk egyharmada azoknak a hiteleknek, kötvénykamatoknak a kifizetésére fordítódik évente kényszerűen, amelyeket bűnös és felelőtlen módon még a másik elnyomó hatalom idején vettek fel, és amelyek azóta szinte szükségszerűen halmozódnak.

2001. szeptember 11-én pokoli, soha nem tapasztalt módon, különös kegyetlenséggel végrehajtott cselekmény történt New York és Washington városában, az Amerikai Egyesült Államok két fővárosában, az államhatalmiban és a pénzügyiben. Nyomban a különös kegyetlenséggel végrehajtott légi cselekmény után elkezdődött, részben a világ népeinek megrendülését, részvétét és döbbenetét is kihasználva, a globalizmus új korszakának fejezete, az újfajta közvélemény-alakítással és sorbaállítási módszerrel történő világvezénylés megszervezése. Szeptember 11-én átléptünk a terrorizmus elleni harc által történő világkézbentartás rendszerébe. Ennek az új rendszernek a bizonytalanság és az ostobaság a legjellemzőbb tulajdonsága.

Jelenleg nem egy háborúba készülő, katonailag szükséges szövetség szervezése folyik, hanem a világközvélemény áthangolása. A globalista világközvélemény átszervezésének kezdetét egy minden képzeletet felülmúlóan kegyetlen, de elektronikai pontossággal kivitelezett terrorcselekmény jelenti, amelynek a végső okát, kivitelezőit, céljait nem ismerjük, a következményeit azonban igen.

(18.50)

A következmény az, hogy az emberiséget felsorakoztatják az antiterrorista program mögé, vagyis felsorakoztatják egy részben véresen valóságos, de a lényegét tekintve ismeretlen, rejtőzködő hatalom elleni általános küzdelem mögé. Az antiterrorista korszak jellemzője, hogy mindenkinek, aki eddig a történelemben született és kimunkált szabadságeszmények, "Szabadság, egyenlőség, testvériség" hívének, jó hazafinak, állama, közössége hűséges tagjának tartotta magát, most el kell hinnie, hogy egyetlen ellensége van, az általános, sötétben bujkáló terrorizmus. Ezért a terrorizmust üldöző hatalmak kérésére, majd parancsára - voltaképpen nyomására - önmagától korlátoznia kell szabadságát, mozgásterét, össze kell szűkítenie, határait le kell zárnia, és minden lehető eszközzel hozzá kell járulnia az új veszély leküzdése elleni megfoghatatlan harchoz.

A régi szervező eszmék helyébe új lép, nincs többé békemozgalom, a békegalambot lelőtték - Picasso forog a sírjában. Nincs többé antifasizmus, antikommunizmus, antibolsevizmus, nincs közösségi küzdelem a szegénység ellen és a természet védelmében, ezek helyébe most a mindent elborító antiterrorista harc lép, legalábbis kiagyalói szerint. Az emberiséget eddig is ellenségképek fenntartásával vezették, de legalább két nagy ellenségkép létezett: a nagyhatalmak egymás rendszerében látták az ellenséget. Ez gyakorlatilag megszűnt, ellenség azonban kell. Most a terrorizmus lesz a korszak ellensége. Nem tudjuk, meddig tart, ki és mi tartja fenn, miből ered, mik az indítékai, mely kis és nagy hatalmak tartják fenn, és mi végre működtetik. Véljük - óvatosan és szerényen -: talán azért, hogy legyen. A hatalom eddig is személytelen volt, mostantól az ellensége is személytelen.

Ahhoz, hogy ehhez a végtelenített antiterrorista háborúhoz csatlakozni tudjunk, tudnunk kellene a következőket: voltak-e, lehettek-e a véres eseménynek belső, a hatalmi gépezetben, a titkosszolgálatokban és a szövetséges titkosszolgálatokban megbúvó segítői? Folytattak-e vizsgálatokat előbb saját körben? Hogyan volt ez lehetséges? Európában és nálunk is egy ilyen szörnyű eset után előbb kérdések, aztán felelősségre vonás következik. Nem hiszem, hogy volna kormány Európában, amely ez után az eset után a helyén maradt volna.

Miért várják el a hozzájárulásunkat, amikor alapvető dolgok nincsenek tisztázva? Ha egyszer az USA egymaga akarja megtorolni a rajta esett sérelmet, de ehhez mégis nemzetközi támogatást kér, akkor miért nem az Egyesült Nemzetek Szervezetén keresztül indítják meg az antiterrorista világháborút? Ez már a második olyan háború, ha valóban megkezdődik, amely az ENSZ megkerülésével történik. Az USA-nak teher lehet az ENSZ? Mondja ki!

Egyes hírek szerint Oszama bin Laden súlyos beteg, dialízisen kell átesnie ritmikusan. Most felült a lovára, és ellovagolt a semmibe, ezért esetleg ártatlan embereknek kell meghalniuk, mert tálibnak születtek.

Képünk azt a pillanatot ábrázolja, amit Ady Endre már az első világháború előtt megírt, ezzel fejezem be: "Bajban van a messze város, / Gyürkőzni kell a Halállal: / Gyürkőzz, János, s rohanj, János." Mi nem rohanunk, nem gyürkőzünk, mert már annyiszor gyürkőztünk becsapva. (Taps a MIÉP soraiból.)