Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Beszámolok képviselőtársaimnak, a nemzetnek és a történelemnek, hogy múlt hét csütörtökjén, szeptember 20-án részese lehettem egy megemlékezésnek, amely tartalmában tartósan hozzájárul a magyar társadalom torzított történelemtudatának tisztázásához. A Peyer Károly Társaság és a Társaság a Történelmi Szociáldemokráciáért programja megemlékezés volt Peyer Károly születésének 120., valamint Kéthly Anna halálának 25. évfordulójára.

Gábor Róbert, a Peyer Károly Társaság elnökének bevezetőjét követte dr. Gantner Péter, Simon István, dr. Kulcsár Péter, dr. Horváth János és többen a hallgatóságból.

(23.30)

Én személyes emlékekről beszéltem. Íme, néhány szemelvény. Peyer Károly és én úgy barátkoztunk össze, hogy az 1945-47-es években a Nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában egymás mellett ültünk. Gyakran voltak ülések, mert ez a bizottság foglalkozott az infláció, a hiperinfláció és a stabil forint témáival.

A sok formális tárgyaláson túlmenően bőven adódott alkalom személyes beszélgetésekre. Ő olyan természetű ember volt, aki a körülötte lévőkről tudni akart. Felemlegetve a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt szövetségét a hitlerista nyomás idején, kérdezősködött a diák-ellenállási mozgalomról, és fogságomról a Nyilas Számonkérőszék és a Gestapo kezében; az éjszakáról, amikor láttam, ahogyan Kabók Lajost és Karácsony Sándort verték kínzóik. Hogy Peyer Károly milyen tájékozott volt részleteiben is az ország dolgairól, az abból is meglátszott, amikor Angyalföldről beszélt, ahol én voltam a független kisgazdapárti szervezet elnöke és nemzetgyűlési képviselő. Elemlegette, hogy 1945. november 4-én a parlamenti választásokon, Angyalföldön - most idézem Peyert - "ti, kisgazdapártiak, több szavazatot kaptatok, mint a kommunisták Kádár Jánossal az élen". (Taps a Kisgazdapárt padsoraiból.)

Az egyik parlamenti gazdaságpolitikai vita után kíváncsian kérdeztem: "Károly bátyám, van-e erről marxista álláspont?" Ő azt válaszolta: "Gyere el hozzám egy teára, és megláthatod a legfelső könyvespolcon Marx könyveit, fel sem vágott oldalakkal. Én nem teóriákról, hanem munkások életéről érvelek."

Kéthly Annáról az első személyes élményeim 1946-ból, a parlamentből származnak, amikor ő az elnöki, én pedig alatta, a törvényelőadói emelvényen voltam. Heteken át visszatértünk a szövetkezeti törvény vitájára. Tíz esztendő múlva, 1957. január 1-jén Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács elnökévé választottuk Kéthly Annát; majd New Yorkban, a Szabad Magyarország Nemzeti Képviseletének intézőbizottságában dolgoztunk együtt. Közben én megalakítottam a Kossuth Alapítványt, és annak az elnökeként és egyetemi tanárként is velük tartottam. Élményeimnek nincs vége.

Most Anna néni 1975. november 18-án Kiss Sándorhoz írott leveléből idézek, idézem Kéthly Annát: "Hálás köszönet a jókívánságokért. Soha ennyire nem volt szükség rá, mint most. Egy súlyos balesetem volt még szeptemberben, de eddig még nem hevertem ki. Írógép elé még nem tudok ülni. Ezért írok kézzel. A legnagyobb baj, hogy dolgozni is alig tudok, pedig a munka volna az egyetlen vigasztalásom."

Tovább idézem Kéthlyt: "Remélem, hogy maguknál semmi baj. Sok magyar újságot olvasok, látogatók is jönnek, hozzák a leverő híreket az otthoni helyzetről. Már előre jelzik hivatalosan, hogy hamarosan ismét drágulások lesznek. Valószínűleg azért, mert fokozzák a kivitelt a szovjet felé. Emlékszem Bán Antal egyik vitájára Gerő Ernővel. Bán tiltakozott mint iparügyi miniszter, az ipari munkások újabb megterhelése ellen. Gerő felháborodottan mondta Bán Antalnak, hogy hogyan képzeli, hogy a magyar munkás jobban éljen, mint az orosz!"

Tovább idézem: "A jelenlegi legfelső vezetés..." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Azt hiszem, az időm lejárt. Egy másik levélből engedtessék meg még egy mondat! "Nagyon nehéz ilyen helyzetben, ennyi reménytelenség között továbbvinni azt a munkát, amit a magyar demokratikus emigráció eddig végzett. Nem hagyhatjuk magukra azokat, akik otthon nem vesztik el a bizalmukat az igazságot teremtő időben. Így hát vigyük tovább nehéz hátizsákunkat... Kéthly Anna."

Köszönöm szépen. (Taps.)