Felszólalás adatai

Vegyük az elsőt, vegyük a külföldi spekulációt az ország ellen. A kormány azt mondta, hogy gazdasági szabadságharcot fog vívni. Nagyon jól tudjuk azt, hogy ez csupán egy kommunikációs trükk volt, egyfajta külgazdasági morgolódás, külgazdasági kardcsörtetés zajlott ezzel kapcsolatban. Ami valóban az volt, az pedig az IMF-diktátumok végrehajtása, akár IMF nélkül is, hiszen a gazdaságpolitika fókuszába a költségvetési deficit leszorítását és az államadósság-szolgálat erőltetett visszafizetését helyezték, akár a megtakarítások kárára, akár a magyar társadalom jelenlegi helyzetének a rovására is. Amit azonban a lépéseik alapján valójában a gyakorlatban is végrehajtottak, az nem gazdasági szabadságharc volt, hanem egy nagyon durva gazdasági polgárháború kirobbantása, amelynek keretében vagyonátcsoportosítást hajtottak végre, a szegényebbek pénzét, már amennyi persze még volt, odaadták a gazdagabbaknak, a szegényebbek zsebéből kivették a forintokat, és áttették a gazdagabbak pénztárcájába, az egykulcsos adó ennek volt a betetőzése.

Mi volt akkor mégis a spekuláció az ország ellen, hogyha nem folytattak gazdasági szabadságharcot? - merülhet fel joggal a kérdés. Itt nem magánérdekű spekulációról beszélünk, vagy nem pedig belekerültünk az EU ellen folyó spekulációba, mint Pilátus a credóba, ahogyan önök ezt szeretik beállítani. Nem! Az ország ellen azért folyt gazdasági spekuláció, mert vannak olyan világgazdasági körök, amelyek még ezt a színlelt, mímelt kommunikációs trükk szintű gazdasági szabadságharcot sem tűrik, ezért jött az IMF-től a koki, az EU-tól a saller, a két hitelminősítőtől a két pofon, a Barroso-levél, a Hillary Clinton-levél. Hogyha Hillary Clinton a Klubrádióért aggódik, ha ezt sajnálja, akkor mi pedig azt a százezer civilt sajnáljuk, akit Irakban az értelmetlen háborújuk során meggyilkoltak.

Kik ezek a spekulánsok? - akkor tegyük fel a kérdést, és legyünk itt egymással és az ország közvéleményével is őszinték. Ez az az amerikai-izraeli lobbi, amelyik nem tűri még az ilyen verbális kommunikációs szabadságharcot sem, amelyet önök folytatnak, és önök eközben ennek a lobbinak, amely ott áll természetesen az IMF és Hillary Clinton mögött is, ennek a lobbinak csókolgatták a kezét, akik cserébe hasba rúgják az országot. Ebben a helyzetben az egyedüli felelős magatartás egy dolog lehet, az államadósság újratárgyalása, és ne mondják erre azt, hogy ez az államadósság visszafizetésének megtagadása, mert nem az, hanem az államadósság újrapozicionálása, átütemezési moratórium kérése és a többi, és azt se mondják, hogy ezt nem lehet felvetni, mert Írország felvetette, nemhogy felvetette, az EU-paktumról való népszavazás kiírásához kötötte az államadósságának a rendezését. Szóval, ennyit a gazdasági szabadságharcról és ennyit a külföldi spekulációról.

Mi volt a kormányzati szintű spekuláció? Önök, lemondva arról, hogy a legszélesebb társadalmi rétegek helyzetén javítsanak, mert erre képtelenek, a válsággal nem tudnak mit kezdeni, egy cinikus politikába kezdtek. Kiválasztanak egy szűk társadalmi réteget, egy új kurzust, amelyet politikai, gazdasági ösztönzőkkel magukhoz igyekeznek kötni, és rajtuk keresztül igyekeznek biztosítani a politikai, kormányzati továbbélésüket, ezt segítik olyan törvényalkotási formákkal, olyan törvényalkotási normákkal, garanciákkal, mint például a választójogi törvény.

(10.30)

Akárhogy is nem tetszik önöknek, ez is egy ország elleni és a társadalom ellen való spekuláció.

De térjünk rá az ország ellen folyó spekulációk közül talán a legvisszataszítóbb, legelfogadhatatlanabb és legfelháborítóbb spekulációra, ez pedig az, amelyik az MSZP soraiból, főképpen az MSZP soraiból, az ellenzék soraiból érkezett az ország ellen.

Mi ez a spekuláció? Ez arról szól, hogy se programom, se elképzelésem az ország helyzetének megoldására, ezért arra apellálok, arra spekulálok, hogy legyen minél rosszabb ennek az országnak. Még azzal is szembemegy, ami a kormányzati intézkedések között egyébként jó volt. Kimegy külföldre, hazánkra uszítja a külföldi sajtót, és végzi ezt a gyomorforgató politikáját.

Ennek az egész politikai működésnek, ennek az ellenzéki spekulációnak egyébként a betetőzése volt, és tényleg csak a tragikomikum szintjén lehet róla beszélni, a múlt hét, az a polgári engedetlenség, amit az MSZP képviselői folytattak.

Emlékezzünk már vissza, micsoda szimbolikai zavar volt, amikor az MSZP piros lapot mutatott fel, aztán saját maga vonult ki - szinte kiállította saját magát. Vagy az már tényleg mindennek a legalja, amikor Gyurcsány Ferenc megkérdezi a rendőröket, hogy történt-e személyi sérülés. (Mesterházy Attila: Már kormánypárt, nem is ellenzéki! - Zaj, derültség, közbeszólások.) Vagy pedig gondoljunk arra, amikor Lendvai Ildikó ott áll a rendőrbusz előtt, és arra vár, hogy már végre valaki őt is elvigye. (Dr. Varga László: Kormánypárt vagytok!) Ez tényleg a tragikomikum szintje volt az MSZP-től, és én bízom benne, hogy az ország ennél jóval többet érdemel. Bízom benne!

Azt kívánom a jövő évben Magyarországnak, hogy adjon az Isten szebb jövőt neki, kevesebb spekulációval és több őszinteséggel. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)