A felszólalás szövege:

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Valóban nagyon-nagyon fontos kérdés, ebben egyetértek Juhász alelnök úrral, hogy az integráció, mármint a honvéd vezérkar betagozódása, beintegrálása a Honvédelmi Minisztériumba mikor és hogyan történik meg. Azt hiszem, a kormány részéről úgyszintén fontosnak és sürgetőnek érezzük, hogy ez az integráció mielőbb és minél hatékonyabban történjen meg.

Engedjenek meg azonban két észrevételt az elhangzottakkal és a módosító javaslatok ezen szakaszával kapcsolatosan! Mégpedig az egyik: azt hiszem, ha végignézzük az elmúlt tíz év időszakát - hiszen körülbelül tíz éve annak, hogy külön részre tagozódott a vezérkar a minisztériumtól -, most már a harmadik kormányzat tehetné meg és teszi meg, hogy a vezérkart integrálja a minisztériumba.

Az előző időszakok kormányai ezt a nagymértékű feladatot nem hajtották végre, semmilyen olyan lépést nem tettek annak érdekében, hogy most ne itt tartsunk. Joggal mondhatom, mutatja ennek a kérdésnek a jelentőségét, a nehézségét, az összetettségét és a bonyolultságát, hogy az előző kormányok ezt nem tették meg. Tehát most, ma, ezekben a napokban nem itt tartanánk, amikor arról kell beszélnünk és döntenünk, hogy jó lenne már a vezérkart a minisztérium szervezetében látnunk, ha az előző időszakokban ezt valamilyen formában már megtették volna. És nem kellene együtt tárgyalnunk ezt a haderőreform kérdéskörével, hanem sokkal egyszerűbb lenne a feladat, lenne egy világos hierarchia, lenne egy világos szervezet, maga a minisztérium, betagozódva a vezérkarral, és akkor most csak arról kellene beszélnünk, hogy a haderőreformot hogyan tudjuk minél gyorsabban és minél hatékonyabban végrehajtani. Tehát zárójelben ennyit azért mindenképpen érdemes megjegyezni.

A másik szempont az, hogy magam az elmúlt hónapokban végigülhettem a hatpárti egyeztető tárgyalásokat, és az MSZP képviseletében pont Juhász alelnök úr volt az, aki érvet hozott fel, amikor az egyik hatpárti egyeztető tárgyaláson két napirendi pont szerepelt. Az egyik - az a bizonyos hatpárti, amely sajnálatos módon négypártivá zsugorodott - a határozati javaslat megfogalmazása és aláírása, ez megtörtént körülbelül negyedóra alatt. Ezt követően viszont a másik napirendi pontra lett volna lehetőség, s ez pontosan az volt, hogy beszéljünk az integrációról, határozzuk meg a főbb elveket és szempontokat. Az MSZP képviseletében kifejtették, pontosan az alelnök úr, hogy addig nem hajlandóak tárgyalni az integrációról, amíg a haderőreform főbb elveit, elemeit nem ismerik, ha jól emlékszem, körülbelül ez volt a hozzászólás lényege. Magyarul: a magam részéről mindezt úgy könyveltem el, hogy az integráció ebből a szempontból hátrébb sorolódik. Pont az MSZP volt az, amely ily módon hátráltatta vagy megakadályozta az integráció tárgyalását.

Már most se itt tartanánk, ha megkezdjük a hatpárti tárgyalásokon az integráció kérdéskörének a tárgyalását. Ez a két szempont mindenképpen a részletes vitához és a 16. módosító javaslathoz tartozik.

Ettől függetlenül úgy érzem, hogy mindannyian fontosnak és sürgetőnek látjuk az integrációt, fontosnak tartjuk abból a szempontból, hogy egy sikeres integráció záloga lehet az előttünk álló haderőreformnak. A magam részéről maximálisan támogatom, hogy ez az integráció mielőbb megvalósuljon. Viszont úgy érzem, az év végére kitűzött és a kormányhatározatban is szereplő célkitűzés, valamint a Fidesz-frakció által is megfogalmazott célkitűzés az, hogy év végéig ez teljesen és tökéletesen működjön. A tárca mindent megtesz ennek érdekében.

(17.00)

Bízom benne, hogy a hatpárti egyeztetések ennek szellemében folytatódnak, és nem képezi gátját, akadályát, hogy a haderőreform emellett párhuzamosan fusson.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót.

Tisztelt Országgyűlés! Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva szeretnék még néhány észrevételt tenni. Egyrészt - amire már Lányi elnök úr utalt az elején - valóban, ezek a hatpárti egyeztető tárgyalások véleményem szerint eredményesek voltak több szempontból is, együtt gondolkodtunk össznemzeti ügyekről, a honvédség jövőjéről, másrészt viszont abból a szempontból is, hogy azok a módosító javaslatok, amelyek az ellenzéki pártok részéről megnyilvánultak, valóban 80-90 százalékban beépültek. Ott is azért mutattunk a kormánypártok részéről és a kormány részéről ekkora empátiát és támogató érzést, mert pontosan abból indultunk ki, hogy az a jó, ha össznemzeti kérdésekben a hadsereg átalakításáról szólva ezek a módosító javaslatok ezeken a hatpárti egyeztetéseken fogalmazódnak és épülnek be a kormány előterjesztésébe, és úgymond a parlamenti munka során egy sokkal gyorsabb, hatékonyabb, eredménycentrikusabb tevékenységet tudunk végrehajtani.

Ettől függetlenül nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok képviselőinek, valamint a kormánypártok képviselőinek is jogukban áll mint parlamenti képviselőknek megfogalmazni most is itt módosító javaslatokat, ezt senki nem vitathatja. De nyilvánvalóan az lett volna az ideális, ha ezek a módosító elgondolások már ott, akkor megfogalmazódnak, de hát most egy ilyen helyzet előtt állunk.

Arra szeretnék utalni, hogy felmerült az előző időszak kérdésköre - én magam hoztam föl -, hogy gyakorlatilag az elmúlt időszak kormányai nem igazán tettek megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy az integráció, mármint a vezérkar integrációja megtörténjen. Egyetértve azzal, hogy NATO-tagságunk valóban minőségileg más változást jelent Magyarország vonatkozásában és a magyar hadsereg szempontjából is, de nyilvánvalóan a NATO-ra történő felkészülés jegyében már akár lehetett volna hatékonyabb lépéseket megtenni annak érdekében, hogy az integráció témakörében ne itt álljunk most, ahol állunk.

A másik dolog pedig: pontosan Mécs Imre érvelt a tegnapi nap folyamán a majdnem másfél órás vitában, hogy legyen-e az önkormányzatoknak ünnepi napja, vagy pedig ne legyen, és Mécs Imre utalt arra, és emlékeztetett mindenkit arra, hogy döntse már el egy önkormányzat, hogy mikor akarja megünnepelni saját magát, illetve fennállásának akárhányadik évfordulóját. Tehát egyfajta - hogy mondjam - liberálisabb szemléletmódot tükrözött és mutatott ebben a kérdéskörben.

Azt szeretném, hogy ha valóban van egy határidő a honvédelmi tárca részéről, hogy év végéig végrehajtja az integrációt, akkor ezen belül már tényleg hagyjuk meg neki a lehetőséget, nyilvánvalóan ők is érdekeltek abban, én ezt feltételezem, azt hiszem, hogy a honvédelmi tárca érdekelt abban, hogy az integráció mielőbb megvalósuljon, és ez az integráció jó legyen, sikeres legyen, hiszen arról beszéltünk, hogy ez adhatja meg a haderőreform zálogát, hiszen egy jó szervezeti rendszer, egy jó szervezeti struktúra hatékonyan tudja végrehajtani a haderőreformot.

Tehát én azt hiszem, hogy nem ellenérdekelt a honvédelmi tárca ebben az ügyben, hanem igenis ezt mielőbb végre fogja hajtani a hatpárti egyeztetések szellemében.

Úgyhogy abban, hogy most szeptember végén vagy október elején, vagy mikor történik mindez meg, én ebben szabad kezet hagynék - úgymond - a honvédelmi tárca illetékesei részére. Én bízom benne, hogy ezt mielőbb végre fogják hajtani, hiszen nem ördöngös feladatról van szó, két szervezet eggyé formálására volt már precedens az elmúlt időszakban is, úgyhogy én azt hiszem, hogy bár nem is túl könnyű feladat, de nyilvánvalóan a tárca ennek eleget fog tudni tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban és Mécs Imre részéről.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz– Magyar Polgári Párt tudomásul vette az SZDSZ kezdeményezését, amely a sorkötelezettség azonnali felszámolására irányult. Úgy érzem, hogy nem érdemes sok szót fecsérelni erre a kezdeményezésre, mert ahogy kiderült, megalapozatlan, átgondolatlan volta miatt nincs sem érdemi társadalmi, sem politikai támogatottsága. (Dr. Kis Zoltán: Nem olvastad!) Nem is lehet, hiszen ezen célok megvalósítása irreális mind gazdasági, mind pénzügyi, mind honvédelmi szakmai szempontból; ez csupán puszta pártpolitikai érdekeket szolgáló kalandor próbálkozás, bármiféle alátámasztás nélkül.

Ezért a magam részéről inkább az előttünk álló, honvédelmet érintő feladatokról szeretnék beszélni. Nagy örömmel teszem mindezt, hiszen a Fidesz– Magyar Polgári Párt az egyik legfontosabb kérdésnek tartja a honvédelmet, koalíciós partnereivel együtt: felelősségtől vezérelve, a realitások figyelembevételével tervezi, fejleszti és tartja karban a honvédség feltételrendszerét.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormány súlyos örökséget vett át. Az előző kormányok tíz éven át - haderőreformok sorozatának címszava mögé bújva - radikálisan csökkentették a Magyar Honvédség létszámát, és lerontották a védelmi képességét is. A honvédség, mint azt láthattuk a stratégiai felülvizsgálat eredményeként, teljesen felélte tartalékait, technikai eszközei, anyagi készletei elavultak és tönkrementek, morálisan pedig mélypontra süllyedt. Ebben a helyzetben a polgári kormány gyors intézkedéseket hozott, és - hosszú éveken át először - a honvédelmi költségvetés mintegy 40 százalékos, reálértéken történő emelését valósította meg már az idei esztendőben.

Valódi haderőreformot indítottunk el, amely túlnő a kormányprogramban foglalt kötelezettségvállalásunkon. Korszerű, hatékony, magasan kondicionált, a NATO szövetségi rendszerébe illeszkedő nemzeti haderő alapjait akarjuk lerakni. A most induló haderőreform fő sarokpontjairól hatpárti tárgyalásokat kezdeményeztünk, aminek eredményeként a koalíciós pártok mellé csatlakozott a legnagyobb ellenzéki párt is; igen sajnálatos, hogy az SZDSZ, a MIÉP-pel együtt végül is nem írta alá a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló tervezetet. Annak ellenére tették mindezt, hogy a záródokumentum kiáll a Magyar Honvédség átalakítása mellett, támogatja a jelenlegi vegyes rendszerű haderő fenntartását, ugyanakkor célul tűzte ki a professzionális haderőre történő áttérés megteremtését, és a honvéd vezérkar Honvédelmi Minisztériumba történő integrálását, illetve a honvédség teljes körű reformját.

Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy a mintegy 10-12 évet felölelő program első szakaszának legfontosabb feladata, hogy megteremtse a honvédség személyi állományának a tisztes élet- és munkakörülményeket. Zrínyi Miklós óta máig aktuális a kiváló államférfi és hadvezér által megfogalmazott óhaj: "Oly fizetése legyen pedig a vitéznek, hogy azzal becsületesen, hóról hóra beérje, magát ruházhassa, fegyverezhesse és eledelére elég legyen neki." Ma ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy a katonacsaládok tisztes lakásokban éljenek, és hivatásukból megélhessenek, ne szoruljanak rá, hogy méltatlan másodállásokból szerezzenek jövedelmet; a laktanyákban a kiképzés és a haditudományok szinten tartása legyen a feladat, amihez az anyagi, tárgyi feltételek biztosítva legyenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Honvédség feladatait egyebek között a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló 1994/1998. számú országgyűlési határozat fogalmazza meg, mely szerint Magyarország azonosul a szövetség kollektív biztonságának és védelmének elveivel. Fegyveres támadás elhárítására irányuló képességét az Észak-atlanti Szerződésben megfogalmazott alapelveknek megfelelően tartja fenn és fejleszti, fegyveres erejének fő feladata Magyarország szuverenitásának és területi épségének védelme, és hozzájárulás a szövetség kollektív védelméhez. További feladat, hogy hozzájáruljon más, közösen vállalt szövetségi küldetésekhez, részt vegyen a más nemzetközi szervezetek égisze alatt zajló nemzetközi béketámogató és humanitárius akciókban, valamint a súlyos ipari, civilizációs, illetve természeti katasztrófák elhárításában. Mindezekben irányadó a szövetség stratégiai koncepciója, amelynek kidolgozásában és továbbfejlesztésében Magyarország tevékeny részt vállal.

Magyarország mindenkor eleget tett a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek, még ha komoly nehézségek árán is, mint például a koszovói válság kezelésében való részvétel esetében; kiváltképp a KFOR-kontingens felállítása kívánt jelentős erőfeszítéseket.

(15.30)

A koszovói válság mutatott rá a Magyar Honvédség immár tarthatatlan helyzetére, amelynek nyomán tavaly júliusban a kormány határozatban rendelte el a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát.

A Fidesz szándéka, hogy fokozatosan alakítja át a Magyar Honvédséget tisztán professzionális, hivatásosokból és szerződésesekből álló haderővé, jelenleg azonban nem mondhatunk le a sorozás intézményéről, rövid távon legalábbis semmiképpen sem. A haderő-átalakítás távolabbi szakaszaiban ez a geopolitikai helyzet és belső viszonyaink változásával azonban változhat.

Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, egyelőre a hatpárti tárgyalásokon a Fidesz által javasolt és elfogadott új elem beiktatásával tudjuk kezelni a fenti kettős követelményt; nevezetesen, egy új fegyveres erő, a nemzetőrség felállítása nyújt megoldást arra, hogy miközben a Magyar Honvédségben egyre több szerződéses katonát toboroznak, ennek arányában csökkentik a sorozott állomány létszámát, hogy biztosítva legyen a sorköteles korosztályok kiképzése egy rövidebb időtartamú alapképzés keretében. Ez a rövidebb alapképzési idő 2002-re hat hónap lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretnék néhány szót szólni arról az új szervezetről, a nemzetőrségről, amelyről már az előbb is beszéltem, és nemcsak azért, mert személyes szívügyemnek tekintem ezen intézmény létrehozását, hanem azért is, mert úgy érzem, Magyarország jövőbeni biztonságpolitikai kihívásaira való megfelelő válaszok egyik fontos záloga lehet mindez. Az új szervezet, a nemzetőrség fokozatos fejlesztéssel a program végére érné el, hogy megyénként egy-egy alakulat biztosítsa a területvédelmi feladatok ellátását, a tartalékosok utóképzését, hogy bázisául szolgáljon a honvédelemhez közel álló technikai sportoknak, ejtőernyős, rádióamatőr, vitorlázó repülő és különböző öntevékeny köröknek, kluboknak. A nemzetőr egységek keretén belül kapnának speciális kiképzést, és kerülnének megalakításra a polgári védelmi alegységek, amelyek elemi csapások, ipari és természeti katasztrófák esetén azonnal bevethetőek lennének. A területi elv alapján szerveződő nemzetőr alakulatok a bajtársi együvé tartozás jegyében otthont adhatnának a katonai hagyományőrző egyesületeknek is.

Széchenyivel együtt vallom: "Ezért mégis tétova nélkül kimondom, mint én hiszem, hogy a házszeretet alkotja a hazaszeretetnek legbiztosb és legtartósb talpkövét."

A nemzetőr egységekben az alapképzés, amely terveink szerint a három hónapot nem haladná meg, sorozás útján való behívás szerint történne mindaddig, amíg nem látszik biztosítottnak az önkéntesek kellő száma. Biztos vagyok abban, hogy ez be fog következni, hiszen - Berzsenyi Dániel szavával élve - "minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs", márpedig el fog jutni a magyar társadalom arra a felismerésre, hogy minden polgárának részt kell vállalnia a haza védelméből; nem tehetjük kockára azt, ami számunkra a legfontosabb: végre ismét független, szabad hazánkat.

Aki honvédelmi képességünk fejlesztéséért munkálkodik, az a jövőért dolgozik. A Fidesz-Magyar Polgári Párt az ország gyermekeinek jövőjét akarja biztonságban tudni, amikor a honvédelem minden ágát gondos mérlegeléssel ápolja és építi. Szükség van tehát egyfelől egy kicsi, de kiválóan képzett, felszerelt és teljesen feltöltött professzionális haderőre, amelyben sorkatona egyáltalán nem szolgálna, és amely viszonylag rövid idő alatt bárhol, bármilyen körülmények között bevethető lenne. Másrészt azonban szükség van arra, hogy minden egészséges felnőtt férfi kapjon egy alapképzést, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy háborús veszély esetén tartalékosként, továbbképzés után részt vegyen a védelmi feladatokat ellátó haderőben, illetve bizonyos katasztrófahelyzetekben, mint például a közelmúltban a tiszai árvíz esetében.

A NATO-tagországok többségében már ma is megtalálhatók a mi jövőbeni nemzetőrségünk országonként eltérő megfelelői. Más tagországokban, mint például Norvégiában, éppen most tervezik létrehozni - hozzánk hasonlóan - a hadsereg melletti segédhaderőt, amely feladata náluk elsősorban a harcoló alakulatok kiszolgálása, őrzés-védelem, rendészeti feladatok és nem utolsósorban a harcoló csapatok veszteségeinek pótlása lenne. E tekintetben lefedi a mi elképzeléseinket a norvég minta.

A NATO-ban és a reménybeli Európai Unióban sincs biztonság megfelelő honvédelmi készség és képesség nélkül. Szövetségeseink is elvárják, hogy kellő védelmi erő adjon nyomatékot a szövetségben vállalt részvételünknek, és az Európai Unió sem várja el, hogy valamiféle liberális internacionalizmus alapján bármely tagország feladja nemzeti identitását.

Tisztelt Országgyűlés! Haza nincs honvédelem nélkül. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a Magyar Honvédség jövőjéről felelősen gondolkodik, és egyértelműen vallja ezt az álláspontot, hogy a haza nincs honvédelem nélkül. Felelőtlennek tartjuk azon politikusokat, akik jelen biztonságpolitikai helyzetben a sorkatonai szolgálat azonnali eltörlését kezdeményezik, mert ez a Magyar Honvédség védelmi képességét jelentős mértékben csökkentené, ily módon Magyarország biztonságát veszélyeztetné. Mi nem beszélünk eltörlésről, azonnali megszüntetésről, mi arról beszélünk - a nemzetközi példákat, a hazai hagyományokat és a jelen és jövőbeni biztonságpolitikai kihívásokat mérlegelve -, hogy hogyan és mikor tudjuk fokozatosan felváltani a sorkatonai szolgálat intézményét, és hogyan tudjuk hatékonyabbá, korszerűbbé, anyagilag elismertebbé tenni a Magyar Honvédséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a semmiből újat építeni rendkívül nehéz. 1848-ban Batthyányiéknak, Kossuthéknak és társaiknak néhány hónap alatt kellett önálló magyar hadsereget létrehozniuk. Most van hadseregünk, a körülmények kedvezőek ahhoz, hogy átgondoltan, ésszerű ütemezéssel alakítsuk a fegyveres erőink sorsát. A jelenlegi sorkatonai szolgálat felváltása a nemzetőrségben végzendő feladatokkal egy viszonylag hosszabb párhuzamos folyamat eredménye lehet.

Végezetül hadd jegyezzem meg azt a sajátosságot, hogy Magyarországon most harmadszor szerveződne nemzetőrség, és mindig akkor, amikor független, szabad, demokratikus társadalom van kibontakozóban: 1848-ban, 1956-ban és most napjainkban. Azt hiszem, hogy most az idő sokkal inkább kedvez annak, hogy egy sokkal tartósabb és komolyabb intézményt hozzunk létre nemzetőrség címén.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, aki a mai helyzetben a sorkatonai szolgálat azonnali megszüntetéséért száll síkra, vét Magyarország biztonságával szemben, és nem veszi figyelembe többek között Arany János szavait sem, aki azt mondta, hogy "Élni fog a nemzet, amely összetart: Kit önvétke meg nem hódít, nem hódítja kard."

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra kérem önöket, ne tegyük ezt, ne vétsünk Magyarország biztonságával szemben, és egyelőre hagyjuk meg a sorkatonai szolgálat intézményét, illetve szervezzük meg a nemzetőrséget!

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiból.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Azért kértem lehetőséget itt két percben, mert Mécs Imre képviselőtársamtól elhangzottak közvélemény-kutatási eredmények, amelyeket szeretnék pontosítani, ha megengedik, ami úgy érzem, hogy nagyon fontos, hiszen mindannyiunk számára rendkívüli fontos az, hogy a társadalom, a magyar lakosság döntő többsége hogyan vélekedik erről a kérdéskörről.

Épp a mai napon megjelent egy nagyon fontos közvélemény-kutatási eredmény. A Gallup felmérését tartom a kezemben, amelyben erre a kérdésre, hogy "Ön szerint Magyarország 2002-ben áttérhet-e a sorozott hadseregről a fizetett, hivatásos hadseregre?", a magyar lakosságból a megkérdezettek körében 52 százalék nem tartja reálisnak, reálisnak 34 százalék tartja csak. Ezt megelőzően, néhány nappal ezelőtt volt egy másik közvélemény-kutatási eredmény, amelyet a Magyar Hírlap végzett el. Ebben 54 százalék nem tartja megvalósíthatónak 2002-ben a sorkatonai szolgálat eltörlését, és 46 százalék tartja megvalósíthatónak. Én úgy érzem, hogy ez egy felelősségteljesen gondolkodó politikai erőnek mindenképpen elgondolkodtató kell hogy legyen.

Egy másik észrevétel, ha már a nemzetközi példáknál tartottunk - és a miniszter úr hosszasan beszélt erről, ezek is nagyon fontosak, hiszen ha valamit meg akarunk csinálni, akkor nagyon fontos, hogy nemzetközi példákat is fel tudjunk sorakoztatni egy ügy mellett vagy ellen -, az olasz példa kapcsán Venturoni tábornok, az olasz vezérkari főnök elmondta, hogy három önkéntes dandárt szeretnének létrehozni. Nincs erre lehetőségük még nekik sem - kettőt tudnak föltölteni -, hiszen nincs annyi jelentkező.

Azonban valóban van egy olyan tendencia a mienknél jóval fejlettebb országok vonatkozásában, ahol áttértek már az önkéntes hivatásos hadseregre. Mi is arra haladunk egyébként, de a realitások figyelembevételével fokozatosan, átgondoltan tesszük mindezt. Mi azt mondjuk, hogy nem a kérdés, hogy kell-e vagy sem profi hadsereg, illetve fel lehet-e váltani a sorkötelezettséget vagy sem, hanem az, hogy mikor. Az időtényező rendkívüli módon fontos, és ha fel is váltjuk, hosszabb távon tudjuk mindezt megtenni, és csak akkor, ha a területvédelmi rendszer átalakításával a nemzetőrséget alakítjuk ki és szervezzük meg.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt, a Fidesz és a MIÉP soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tényleg csak röviden, a kalandorság magyarázataként azt tenném hozzá, hogy én azért mondtam ezt - és úgy érzem, megalapozottan mondtam mindezt -, mert ha jól emlékszem az aláírás-gyűjtési akcióra, akkor jóval előbb történt meg az aláírásgyűjtés megindítása, kezdeményezése, a bejelentés és a hírverés, mint maga az a tény, hogy elkezdtek volna számolni a képviselőtársaim az SZDSZ részéről, hiszen akkor megalapozott egy ilyen akció, ha megnézik, hogy mennyi ennek a költségvetése, mibe kerül ez az országnak, meg lehet-e ezt egyáltalán valósítani, van-e ennek realitása vagy nincs. Tehát ezért mondtam azt, amit mondtam. De lehet, hogy néhányuk számára nem is kalandor ez az akció, hanem csak valamilyen tévhit vezetett oda, amikor végül is e célkitűzést megfogalmazták az SZDSZ képviselői.

Felírtam magamnak egy hasonlatot még a beszédem mellé, ezt kihagytam, de lehet, hogy most el kell mondanom, és kérem, ne vegye senki magára, illetve csak az vegye magára, akit ez érint. Kolumbusz Kristóf is abban a tévhitben volt, hogy felfedezte az Egyesült Államokat, illetve Amerikát, pedig csak Kubát fedezte fel; Indiát szerette volna, de abban a hitben halt meg, hogy ő Indiát fedezte fel. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Na! Döntsük el!) Remélem, hogy ez a megváltó gondolat, ez a tévedés, amely a sorkatonai szolgálatra vonatkozik, hogy felválthatná a jelenlegi rendszert, csak egy tévhit az önök részéről, megalapozatlan, és ilyen értelemben mondtam azt, hogy kalandor. Hosszú távon megvalósítható - ezt valljuk mi is -, de rövid távon mindenképpen irreális ez a célkitűzés.

Ismételten hangsúlyozom, a Fidesz részéről csak akkor tudjuk mindezt támogatni, ha emellett a területvédelmi rendszert átalakíthatjuk, amelyről egyébként szó van az országgyűlési határozatban, amelyet remélem, hamarosan elfogadunk, és önök is megszavazzák mindezt - a nemzetőrség intézményének a felállításáról van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Röviden reagálnék az eddig elhangzottakra. A hozzászólásokat hallgatva és vita néha heves lefolyását figyelve igazából az a kérdés bujkál bennem, hogy igazából miről is vitatkozunk. Kicsit néha akadémiainak érzem a vitát, hiszen úgy érzem, hogy az SZDSZ nyitott kapukat dönget azzal kapcsolatosan, hogy Magyarországnak valahol a jövőben legyen professzionális hadserege. Azt hiszem, hogy arra már többször rámutattunk, és több képviselőtársam beszélt már arról, hogy az ügy 2002-es időpontban való megjelölése teljes mértékben irreális és alaptalan.

Ha az SZDSZ valóban fontosnak érezné ezt a bizonyos célkitűzést, akkor bizony tanulmányozná azt az országgyűlési határozati javaslatot, amely a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szólna, és aláírná - csakúgy, mint az MSZP az ellenzéki oldalról -, mert az 5. pont f) alpontjában szerepel az a kitétel, hogy meg kell alapozni a professzionális haderőre történő áttérést. Azt hiszem tehát, hogy ez egyértelműen azt mutatja, hogy a kormány ebbe az irányba halad; arról már többször beszéltünk, hogy irreális ennek 2002-es bevezetése. Nem lenne persze irreális, ha az előző kormány időszakában - az előző kormány és kormányzatok - már megtették volna azt a fontos lépést, amit most kell megtenni ennek a kormánynak. Amire Fodor Gábor is utalt a költségvetéssel kapcsolatban: pontosan, ha ilyen költségvetési többletforrásokat biztosítottak volna a hadseregre, mint amilyeneket a mostani kormányzat biztosít, akkor nem itt tartanánk, és akkor most valóban érdemben beszélhetnénk arról, hogy akár 2002-ben is meg lehetne teremteni a professzionális hadsereget.

A másik dolog pedig az, hogy mennyire meggondolt vagy meggondolatlan ez az akció. Én már utaltam a költségvetésbeli hiányosságokra, amit az SZDSZ akciójához kapcsoltan hiányoltam. Ha visszaidézem az emlékeimet, ez a gondolat akkor merült fel az SZDSZ részéről a mostani időszakban, amikor néhány agyhártya-gyulladásos megbetegedésről hallhattunk a laktanyákban, spontán módon, hirtelen ezt az akciót láthattuk és hallhattuk az SZDSZ részéről. (Moraj az SZDSZ soraiban. - Az elnök megkocogtatja a poharát.) Ez igazán nem átgondolt és végiggondolt akció ilyen szempontból sem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Többször felmerült az emberi jogi probléma kérdésköre. Azt hiszem, az egész sorkatonai szolgálat mikéntjének az összetett voltát jól mutatja az, hogy Molnár János MSZP-s képviselő úr, az MSZP vezérszónoka teljesen mást mondott, mint Avarkeszi úr (Dr. Géczi József Alajos közbeszól.), de végül is nagy párt vonatkozásában nyilvánvaló, hogy lehet ilyen különböző véleménymegformálás is. Természetesen az MSZP véleményének azt tekintem, amely értelmében aláírta ezt a bizonyos négypárti megállapodást tükröző anyagot a Magyar Honvédség átalakításáról.

Az emberi jogi probléma vonatkozásában pedig azt mondanám el, hogy egyáltalán nincs ilyen jellegű probléma, hiszen nem is olyan régóta, de azért a demokratikus jogállam egyik vívmányának tekinthetjük a polgári szolgálat lehetőségét. Ennek a lehetősége ma is fennáll, sőt a katonai szolgálaton belül is fennáll annak a lehetősége, hogy fegyverrel vagy fegyvertelenül töltse le ezt a bizonyos időtartamot a magyar fiatal. Úgyhogy azt hiszem, ilyen kérdések jelen pillanatban nem jelentenek problémát számunkra, és erre felhívnám az igen tisztelt Ház figyelmét is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden szólnék. Tényleg érdekes irányt vett a vitának a vonala. Szeretném én magam is azt javasolni, hogy hallgassuk meg a továbbiakban az előre jelentkezett hozzászólókat, hiszen a Fidesz részéről többen készültek szakmailag igen átgondolt és végiggondolt beszéddel, ami a honvédség átalakításának jövőbeli sorskérdéseit érinti.

Én csak egy mellékmegjegyzést tennék azzal kapcsolatosan, hogy itt a közigazgatási államtitkár úrnak a neve is fölmerült, illetve idézet került tőle előadásra az SZDSZ részéről. Csak arra szeretnék emlékeztetni, hogy Wachsler Tamás nem tagja a Fidesznek, nem tagja a Fidesz-frakciónak sem, szemben Keleti Györggyel, aki jelen pillanatban is erőssége az MSZP-nek. (Dr. Kis Zoltán: Megtagadjátok a Tamást? Ne tedd! Megmondtam, háromszor megtagadsz, mire feljön a nap!) De valóban, tegyük félre a személyeskedő hangvételt, és térjünk vissza a vitának a normális menetéhez, az együttgondolkodás normális menetéhez, amely a Magyar Honvédség jövőbeli sorsát illeti.

A sorkatonai szolgálat kérdéskörét illetően pedig mi változatlanul azt valljuk, amit eddig is: hosszú távon valóban megteremthetőek annak a feltételei, hogy professzionális hadserege legyen Magyarországnak, de önmagában ez nem állja meg a helyét, hogy most kapásból azon pillanatban töröljük el ennek az intézménynek a jövőjét, illetve a létjogosultságát, hanem emellett változatlanul hangsúlyozom: csak és kizárólag felelősen gondolkodva, csak akkor tudjuk ezt megvalósítani, ha minden olyan feltétel adott lesz, amely ezt a lehetőséget megteremti, és emellett pedig a nemzetőrséget mindenképpen célszerű megszerveznünk, és ennek érdekében lépéseket tennünk. Ezt is egyébként tartalmazza ez a hosszú távú átalakítás, amelyet már többször idéztem, és többször idéztünk belőle. Úgyhogy ezért is támogatja a Fidesz ezt az elgondolást, amelyet a tárca előterjesztett.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps Fidesz soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A haideri érvek kapcsán Kosztolányi Dénes képviselőtársam valószínűleg arra utalhatott, hogy ugyanúgy fogalmazódik meg Haider Szabadságpártjának programjában a sorkatonai szolgálat eltörlése, mint az SZDSZ programjában. Valószínűleg véletlen egybeesésről van szó, de azonnali megszüntetéséről van szó. Mi ezt nem mondjuk, mert megalapozatlannak tartjuk ezt az elgondolást. Mi azt mondjuk, hogy hosszú távon igenis megvalósítható mindez. Persze, sok összetevőtől tesszük függővé mindezt.

A másik dolog, amire szeretnék még reagálni, az a határőrség kérdésköre. Ez is elhangzott érvként, hogy az előző kormányzati ciklus időszakában bizony sikerült megvalósítani a határőrség önkéntes alapon való működtetését, tehát pusztán hivatásos emberekből, katonákból álló határőrökről beszélhetünk. Viszont a honvédelmi bizottság elmúlt ülésein és az elmúlt időszakban folyamatosan szembe találtuk magunkat azzal a problémával, hogy a bizonyos 14 ezer főre feltöltendő határőrséget sem tudjuk a jelen pillanatban feltölteni. Meg lehet kérdezni a Belügyminisztérium illetékeseit, hogy mi okozza ezt a problémát, de sajnos ekkora létszámot sem tudunk pusztán hivatásosokból, önkéntesekből feltölteni. Ezért hogyan tudnánk kvázi kiváltani a 20-22 ezer fős sorkatonai szolgálatot önkéntesekből a jelen pillanatban, a jelen gazdasági helyzetben, a jelen fizetési feltételek mellett, a jelen szolgálati és életkörülmények mellett? Ezt nem tudjuk megtenni.

A másik dolog pedig: szeretném azért emlékeztetni igen tisztelt MSZP-s képviselőtársaimat - nem az én dolgom, hogy szóljak önöknek, nincs itt a frakcióvezetőjük -, nyilvánvaló, hogy létezik egy okirat, egy országgyűlési határozati javaslat a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról, amelyet az MSZP aláírt. Tehát mielőtt bárminemű etikai szabálytalanságot követnének el az MSZP-s képviselőtársaim... - és Molnár János pontosan ennek szellemében beszélt egyébként, és ő is azt mondja, amit a Fidesz, hogy hosszú távon igenis megteremthetők a feltételei annak, hogy átálljunk az önkéntes professzionális hadseregre, de a jelen pillanatban nem. Tehát, aki az MSZP részéről azt mondja, amit az SZDSZ, az nagyon érdekes számomra, és azt hiszem, mindannyiunk számára. Csak szeretnék utalni arra, hogy létezik egy ilyen (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) határozati javaslat, és erre szerettem volna emlékeztetni őket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Nagyon sokan beszéltünk itt már arról, hogy milyen személyes tapasztalatunk, élményünk van a sorkatonai szolgálatunkról, amit letölthettünk az elmúlt években. Én magam is abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 18 hónapot letölthettem még '86-87-ben sorkatonaként. Nyilvánvaló, hogy mindannyian, így magam is emlékszem sok jó és sok negatív élményre és tapasztalatra, de arra szeretnék mindenkit emlékeztetni, és arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egyáltalán ne abból, azokból az élményekből induljunk ki, amelyek ott, akkor, régen értek minket, azokból a hatásokból, hanem abból, amelyet szeretnénk ezen tapasztalatokon gazdagodva újjáformálni és átalakítani. Mi azt szeretnénk a Fidesz részéről, hogy sokkal ésszerűbb, sokkal korszerűbb és rövidebb időtartamú alapképzés legyen a jelenlegi sorkatonai szolgálat helyett is.

(19.20)

Ezért mondtuk, reális célként azt tűzhetjük magunk elé, hogy hat hónapra csökkentjük a sorkatonai szolgálatot, és tovább korszerűsítjük az alapképzés rendszerét. Ezt követően lehet megteremteni a sorkatonai szolgálat felváltásával párhuzamosan a nemzetőrség intézményét, amelyben még tovább rövidülne és még inkább korszerűsödne az alapképzési időtartam, és még inkább a patrióta mozgalmat, a helyi lokálpatrióta életérzést is magukévá tévő emberek vehetnének részt ebben az intézményben.

Erre szeretnék mindenkit emlékeztetni, és erre szeretném felhívni a figyelmet. Osvát Ernő írta valahol és valamikor, hogy nem az, ami van, hanem a lehetőségek a mi kincsünk. Azt hiszem, hogy kellő mértékű, reális optimizmussal mondhatom azt, hogy ne a jelen helyzetből induljunk ki, hanem abból, hogy a jövőben milyen típusú alapképzést szeretnénk létrehozni, és úgy érzem, hogy ezt a nemzetőrség intézményén belül tudnánk megvalósítani. Egy rövid, ésszerű, korszerű és hatékony alapképzés lenne, ami nem lenne több három hónapnál.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A hozzászólásokból számomra az derült ki, hogy nagyon sok megfontolandó - adott esetben jó szándékú - módosító javaslatot is be lehet illeszteni ebbe az elgondolásba.

De én azzal kezdeném, hogy parlamenti képviselői szemléletmód és hozzáállás oldaláról közelíteném meg a hozzászólásokat, az észrevételeket. Én azok közé az emberek közé tartozom, akik mindig azokat az embereket, embertársaimat és parlamenti képviselőket kedveltem, akik mindig azt keresték, hogy ha van egy jó gondolat, van egy értelmes elgondolás, amely egy hatékonyabb működést tesz lehetővé - akár intézményi, akár bármilyen formában -, azt keresték, hogyan lehet megoldani, hogyan lehet megvalósítani ezt, és hogyan lehet tenni ennek a közös célnak az érdekében.

Azokat az embereket kevésbé kedvelem, akik gyakorlatilag úgy állnak hozzá bizonyos kérdésekhez, hogy hogyan nem lehet megoldani. Én a ma este folyamán döntően azt tapasztaltam és azt érzékeltem, hogy itt inkább a közös megoldás felé mozdult el a vita. Ezt örömmel nyugtázom a magam részéről.

Csatlakoznék itt Nikolits István képviselőtársam hozzászólásához, aki elmondta, hogy kritizálni lehet ezt a törvényt, de nem támogatni nem célszerű, mert célja össztársadalmi érdekhez fűződik, mégpedig a szervezett bűnözés elleni fellépés hatékonyságának növeléséhez. Ezt úgyszintén örömmel üdvözlöm.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szervezett bűnözés elleni koordinációs központról szóló törvényjavaslat általános vitájának lezárásakor a javaslatot ért kritikák ellenére a magam részéről örömmel állapíthatom meg, hogy néhány alapvető kérdésben a vita a kormány és az ellenzék között megoldódni látszik, tehát alapvető kérdésekben egyetértünk. Egyetértünk mégpedig abban, hogy a bűnözés, különösen a szervezett bűnözés a társadalomra veszélyes, illetve az ez ellen való hatékonyabb fellépés szükségességében is egyetértünk - azt hiszem.

Rendkívül fontos az, hogy a közös nevezőt megtaláltuk ebben a kérdésben. Ez egyfajta minimális programnak is tekinthető. Úgy érzem, hogy megéreztük és átéreztük - nemcsak a kormány, hanem valamennyi parlamenti képviselő a maga képviselői felelősségében, emberi hozzáállásában - azt, hogy itt egy jogos társadalmi igény, egy jogos társadalmi elvárás fogalmazódik meg, mégpedig az, hogy a mindenkori kormány hatékonyabban lépjen föl, léphessen föl a szervezett bűnözőkkel szemben.

Egyes elhangzott felszólalásokban utalások történtek arra, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban különféle szervezetek létrehozásával kapcsolatosan már voltak kísérletek. Megállapítható azonban, hogy ezek sajnos komolyabb eredményre nem vezettek, vagy legalábbis a kezdeményezések messze nem érték el azt a hatásfokot, nem produkáltak olyan eredményeket, amit a polgárok joggal elvárhattak volna a bűnözés elleni harcban.

Az eddigi tapasztalatokat, az elmúlt tíz év tapasztalatait levonva érkeztünk el ebbe az időszakba, a jelenlegi helyzetbe, és ezeket a tapasztalatokat fölhasználva igyekeztünk és igyekszünk ezt a törvényt a tisztelt Ház elé hozni, illetve megvitatva - optimista ember lévén és egyébként is bízva az eddigi felszólalásokban - ezt a törvényt keresztülvinni a parlamenten.

Nyilvánvaló, hogy néhányan azt a következtést vonták le ebből - és itt Hankó Faragó képviselőtársamra gondolok elsősorban -, hogy ha ezek az eredmények nem jártak sikerrel, akkor nem is érdemes tovább próbálkozni.

(19.10)

Egyébként is, a bűnözés gyakorlatilag nem olyan eget rengetően magas fokú, főleg nem a szervezett bűnözés, ezért nincs értelme semmit tennünk, hiszen nagyon jól haladunk ezen az úton. Azért azt mindenképpen célszerű hozzátenni, hogy - talán egy kicsit durva hasonlatot hozva - a szúnyogirtást sem elég egy évben egyszer megtenni, mert a következő évben, vagy adott esetben egy éven belül is, ezek újratermelődnek, újraszületnek. Sajnos, olyan világban élünk, ahol nem elég egyszer valamit megpróbálni, hanem folyamatosan, újra és újra fel kell készülnünk arra. Pontosan azért, mert Magyarország nyitott országgá vált, ilyen értelemben a bűnözők előtt is nyitottá váltunk, tehát folyamatosan tennünk kell és igyekeznünk kell. A mindenkori kormánynak felelőssége és kötelessége az, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy hatékonyabban lépjen föl, és egyre keményebben és egyre intenzívebben szorítsa vissza a szervezett bűnözők tevékenységét.

A másik kérdés: az Európai Unió ajánlása van itt a kezemben, amely éves jelentések formájában fogalmazza meg észrevételeit egy-egy országgal kapcsolatosan. Magyarország vonatkozásában, azt hiszem, mindannyian jól ismerjük ezt a jelentést. Nem szól másról ez a jelentés, mint hogy Magyarország belső helyzetét értékelve a legaggasztóbbnak a szervezett bűnözés hatékonyságának erősödését nevezi meg. Tehát amiről Hankó Faragó Miklós képviselőtársam beszélt, mégpedig hogy a szervezett bűnözés egyfajta misztikum, és egyáltalán nem olyan a helyzet, hogy itt indokolttá tenné egy ilyen típusú koordinációs központnak, információs alapon együttműködő koordinációs központnak a létrehozását, ez ellentmond annak, amit az Európai Unió jelentése mond. Úgyhogy ez is indokolttá teszi azt, hogy ezt a típusú központot létrehozzuk.

A törvényjavaslat előkészítése során megvizsgáltuk, mi lehet az oka annak, hogy tíz jól felkészült szervezet - nyomozóhatóság, nemzetbiztonsági szolgálatok - harcol a szervezett bűnözés ellen, és a tagadhatatlan eredmények ellenére mégis azt kell tapasztalnunk, hogy a szervezetek munkájának hatékonysága messze nem éri el az optimális szintet. Munkájukat nem tudják kellően összehangolni, gyakran egymás tevékenységéről mit sem tudva végzik ugyanabban az ügyben, vagy ugyanarra a bűnöző csoportra felderítő munkájukat.

Az előzőekben vázolt hátrányos jelenségek oka - és ezzel felszólalásaikban ellenzéki képviselőtársaim is egyetértettek - egyértelműen a koordináció hiányában keresendő. Jelenleg nincs egy olyan szervezet, egy olyan közös adatbázis, ahol a szervezett bűnözésre vonatkozó információk rendelkezésre állnának, ahol az arra jogosult szervezet az információhoz késedelem nélkül hozzájuthatna, annak ismeretében pedig haladéktalanul megtehetné a szükséges intézkedéseket. Ezt a kétségtelenül fennálló hiányosságot szüntetné meg véleményünk szerint a központ.

A kormány tisztában van azzal, hogy a központ egymaga nem fogja megoldani a szervezett bűnözés által generált összes problémát. Nem fogja a bűnözést, és különösen a szervezett bűnözést egyik napról a másikra felszámolni, azonban az ellene való fellépés hatékonyságát - meggyőződésem szerint - jelentősen és érezhetően növelni fogja. Meggyőződésem, hogy a bűnmegelőző, bűnüldöző szervezetek vagy szervek munkáját hatékonyabbá, szervezettebbé kell tennünk, mint maga a szervezett bűnözés. Hiszen a szervezett bűnözés is folyamatosan megújul, újabb és újabb formákat talál ki azért, hogy hatékonyabban tudjon - a joghézagokat is figyelembe véve - működni. Ezért szerintem nekünk, a mindenkori parlamenti képviselőknek, kormányzati embereknek is folyamatosan meg kell újulnunk, és folyamatosan föl kell készülnünk az újabb típusú kihívásokra.

Tisztelt Országgyűlés! Az elhangzott felszólalásokban a tervezet kodifikációs hiányosságaira, pontatlanságaira hívták föl képviselőtársaim a figyelmet. Arra kérem önöket, hogy a javaslat részletes vitája során jobbító szándékú módosító javaslataikkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy végül egy olyan törvény kerülhessen elfogadásra, ami alapján lehetőség nyílik a szervezett bűnözés kihívásaira közösen, a magyar társadalom iránti politikai felelősségünket átérezve, együttműködve a megfelelő választ megtalálni.

Az, hogy szakmai vagy politikai kérdés mindez, ez minden egyes vitánál, minden egyes törvénytervezetnél fölmerül. Én azt hiszem, ha eljutunk oda, hogy nyilvánvaló politikai kérdés annyiban, hogy a közügyekkel való foglalkozás, a közügyekkel való törődés, a társadalom problémáira való odafigyelés és ennek érdekében való tenni akarás, ez mindenképpen politikai kérdés. Hiszen a polisz szó maga a görög városállamok időszakában pontosan ezt jelentette, és ma is ezt jelenti mindez. Szakmai kérdés pedig annyiban, hogy itt a szakmai szervezetek, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a különböző bűnüldöző szervek együttműködéséről lenne szó. Ezeknek az együttműködését szeretnénk hatékonyabbá tenni. Szerintem semmiképpen sem jó, ha pártpolitikát próbálunk csinálni a szervezett bűnözés elleni harcból, mert ez nem használ másnak, mint maguknak a szervezett bűnözőknek. Ezért szerintem ezen a kérdéskörön felül kell emelkednünk, és együttgondolkodva szerintem hatékonyan tovább tudunk lépni ebben a kérdésben.

A másik gondolat pedig az, hogy a szervezett bűnözés elleni fellépés kapcsán nemcsak hogy pártpolitikai kérdéssé nem szerencsés tenni, de szerintem nem szerencsés politikai bizalomról és hangulatról beszélni. Szerintem ez sem ide tartozó kérdés ebben a vonatkozásban. Itt szeretnék utalni arra, hogy ez elsősorban szakmai kérdésnek tekinthető. Tehát mivel a társadalom jogos elvárásának való eleget tevés kell hogy vezéreljen mindannyiunkat, azt hiszem, hogy a mindenkori kormányok munkáját teszi mindez könnyebbé a jövőben, a szervezett bűnözéssel szemben.

Az észrevételekre, egy-két konkrétumra röviden még reagálva, Hankó Faragó Miklós észrevételeire döntően már reagáltam, de azért hadd mondjam el azt, amit ő fölvetett. Ő azt mondta, hogy adatgyűjtést kértek Hack Péter úr személyében a legfőbb ügyésztől. És akkor, erre a kérésre készült el ez a bizonyos adatgyűjtés, hogy megalapozottabbá tegyük a szervezett bűnözés elleni koordinációs központ létrehozását. Ő arra utalt, hogy ezt megelőzően nem készült ilyen felmérés. Igenis készült ilyen felmérés, készültek nagyon fontos anyagok, amelyek előkészítették a törvényjavaslat idehozatalát. Én semmiképpen sem tartom azt szerencsésnek, ha összekeverjük az ügyészséget a kormánnyal. Két különböző szervezetről van szó. A kormány igenis készült erre a törvényjavaslatra, igenis megfelelő adatokat és információkat gyűjtött össze. Az más kérdés, hogy Hack Péter úr az ügyészségtől kért erre vonatkozó információkat, és erre külön elkészítettek egy anyagot.

Azt is cáfolnám, hogy nem volt megfelelő előkészítése ennek a törvénynek. Én úgy érzem, hogy a tárca nélküli miniszter hivatala részéről több olyan egyeztetési fórum zajlott le, amelyen valamennyi parlamenti párt képviseletében megjelentek képviselő urak és hölgyek. Az ombudsmant, vagyis az adatvédelmi biztost is tájékoztattuk erről a törvényjavaslatról. Ő megfogalmazta az észrevételeit, nyilvánvaló, meg fogjuk fontolni azt, amit Nikolits úr fölvetett, hogy adott esetben még szélesebb körben tekintsük át adatvédelmi szempontból, hiszen a garanciális elvek, a garanciális szempontok kiemelten fontosak. Ez teszi támadhatatlanná a rendszert a mindenkori kormányok részére.

Hankó Faragó Miklós mondta, hogy ez a probléma, mármint a szervezett bűnözés problémája nem fog megoldódni ettől, hogy létrehozunk egy ilyen intézményt, egy ilyen hivatalt. Én azt hiszem, hogy akkor biztos nem fog megoldódni, ha nem hozunk létre. Ha létrehozunk, akkor ennek legalább az esélyét megteremtjük, a feltételeit megteremtjük. Nem szerencsés előre meghatározni azt, hogy mi lesz és milyen lesz egy létrehozandó új intézménynek, egy új hivatalnak a tevékenysége, hatékony lesz-e vagy sem. Nyilvánvaló, a mi felelősségünk az, hogy teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy hatékonyan működhessen ez az intézmény és ez a hivatal. Szerintem jó úton járunk, és a törvényjavaslat ezeket a garanciákat hordozza. Én bízom benne, hogy ezek a módosító észrevételek, amelyek megfogalmazódnak majd írásban is, beépülve lehetővé teszik azt, hogy ez egy hatékonyan működő hivatal legyen. Az élet fogja eldönteni azt, néhány év távlatában, hogy valóban hatékonnyá tudtuk-e tenni ennek a hivatalnak a tevékenységét, vagy sem.

A garanciális elemekről már beszéltem. Azzal zárnám, hogy Vastagh Pál képviselőtársam mondta azt, hogy nem járunk messze, amikor itt együtt gondolkodunk, és nem olyan mélyek a véleménykülönbségek.

(19.20)

Szerintem se mélyek a véleménykülönbségek. Mi a kis véleménykülönbségekből nem azt a következtetést vonjuk le, hogy vissza kell vonni a törvényjavaslatot. Mi azt a következtetést szeretnénk levonni - azt hiszem, ebben talán partner a Szocialista Párt is, az ellenzéki képviselők is -, hogy formáljuk ezt a törvényjavaslatot, viszont az idő mindig nagy úr. A magunk részéről szeretnénk ezt mielőbb, tehát január 1-jétől működtetni.

Szeretném kérni az ellenzéki képviselőket: a módosító észrevételeiket, javaslataikat megfogalmazták, ezeket juttassák el a megfelelő helyre, és mi igyekszünk ezeket figyelembe venni. Bízom benne, hogy a jövő évtől létrehozandó, szervezett bűnözés elleni koordinációs központ megkezdheti a munkáját. Bízom benne, hogy a parlamenti képviselők támogatásával létrejövő központ mindannyiunk közös célját elérheti, erősítheti: hatékonyabbá tehetjük a szervezett bűnözés elleni fellépést.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Külön öröm számomra, hogy a szervezett bűnözés elleni koordinációs központ létrehozását célzó törvényjavaslat részletes vitája ilyen, az elnök úr bölcs szavai által említett advent előtti békés hangulatban zajlott. Nyilvánvaló köszönettel tartozom a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja két tagjának, akik az előbb elmondták az észrevételeiket és a hozzászólásukat a kérdéskörhöz.

Nyilvánvaló, hogy a kormány Kovács Zoltán képviselő úr javaslatát támogatja.

Azt hiszem, felfokozott az a várakozás, amely most a költségvetési bizottság döntését követi, ami lehetővé teszi, hogy a költségvetés sarokszámait, tekintettel erre a kérdéskörre, megismerjük.

A magam részéről ennyit kívántam hozzászólni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Egy kicsit szomorú vagyok, amikor azt kell látnom és azt kell hallanom, hogy egy ilyen kérdéskörről, mégpedig hogy kétharmados vagy feles törvényről van-e szó, vitatkozunk hosszasan; amikor azt kellene szem előtt tartanunk, hogy össztársadalmi célt tűztünk ki magunk elé, mégpedig azt, hogy a szervezett bűnözés ellen hatékonyabban léphessünk fel. Ezt célozza a kormány által benyújtott törvényjavaslat, nem mást.

Nem az a kérdés, hogyan keletkeztethetünk valamilyen akadályt vagy aggályt ezzel kapcsolatosan, hanem az a cél, hogy valóban hatékonyabban, szervezettebben tudjunk fellépni a szervezett bűnözőkkel szemben. Ismétlem: ezt célozza a törvényjavaslat. A magam részéről bízom benne, hogy ez a vita elcsitul; és bízom benne, hogy ezt az ellenzéki képviselők is támogatni fogják majd a végszavazás során.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár azzal is kezdhetném, hogy a jövő elkezdődött, mint ahogy azt a Fidesz vitairata is jellemzi és mutatja (Bauer Tamás: 1990-ben kezdődött el!), és vélhetőleg e késő éjjeli, illetve most már kora hajnali órákban nem ülnek otthon a rádiójuk előtt felfokozott érdeklődéssel a kedves polgártársaink, azonban egy fontos történelmi mulasztást kell pótolnunk, hiszen a Történeti Hivatalról szóló törvény eredetileg nem rendezte az információs önrendelkezési jog gyakorlását.

Az egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló '94. évi XXIII. törvény módosításáról és az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló T/3713. számú törvényjavaslathoz 33 képviselői módosító indítványt nyújtottak be. Hogy a jó hírrel kezdjem, először azokat a szempontokat említeném, amelyekben egyetértés mutatkozik.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy valamennyi parlamenti párt döntően egyetért a kormány által beterjesztett törvényjavaslat azon szabályaival, amelyek alapján a jövőben a megfigyeltek és a megfigyelők jogai differenciáltan kerülnek szabályozásra, és a törvény a jövőben a megfigyeltek jogait helyezi előtérbe, őket juttatja többletjogosítványokhoz.

Egyetértés mutatkozik továbbá a javaslat által érintett másik nagyobb kérdéskörben is, amely a megfigyelt személyek személyes adatainak kutatását kívánja új alapokra helyezni. A parlament mindkét oldalán ülők elfogadták, hogy az adatok közötti különbséget a jelenleg hatályos szabályozással ellentétben nem az jelenti, hogy azokat milyen módon szerezték, hanem az, hogy azok a legbelső magánéletre vonatkozhatnak.

(0.20)

Tehát az elhatárolás szempontjai során az adatvédelmi törvényben lefektetett személyes adatok és különleges adatok kategóriákból kell kiindulnunk. A kutatási szabályokat ezen kategorizáláshoz kell igazítanunk.

Három alapvető kérdésben maradt fenn jelentősebb vita. Az első: a módosító javaslatok közül több a Történeti Hivatalban tárolt, valamint a jövőben ott elhelyezendő iratokban szereplő, az állambiztonsági szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok személyi állományába tartozó, illetve ezen szervekkel együttműködő személyek személyes adatainak kutatására és nyilvánosságra hozatalára vonatkozó szabályok módosítását célozza.

A 3713/6. és a 3713/8. számon dr. Hack Péter, Mécs Imre és dr. Pető Iván SZDSZ-es képviselő urak által benyújtott javaslat az ezen személyi körre vonatkozó speciális kutatási szabályok elhagyását célozza. Javaslatuk az 1990 előtt keletkezett valamennyi állambiztonsági irat kutatásának szabaddá tételére irányul.

A 3713/11. számon dr. Horváth Balázs és Lezsák Sándor képviselő urak által benyújtott javaslat az eredeti javaslatban szereplő 150 éves kutatási moratóriumnak a nemzetbiztonsági szolgálat személyi állományára történő korlátozását célozza.

A 3713/12. számú javaslat, dr. Mátrai Márta fideszes és dr. Szentgyörgyvölgyi Péter kisgazda képviselőtársaink javaslata szerint a jelenleg már a Történeti Hivatalban lévő iratokban - így a III/III-as csoportfőnökség irataiban, valamint a III-as főcsoportfőnökség többi csoportfőnökségének azon irataiban, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami feladataihoz nem kapcsolódnak - szereplő szt-tisztek és hálózati személyek adatainak kutatására és nyilvánosságra hozatalára a jelenleg hatályos szabályok vonatkoznának.

A javaslatot a kormány támogatja, mivel ez a konstrukció mindenben megfelel az Alkotmánybíróság 23/1999. számú határozatában foglalt, ezen személyi kör adatainak kutatásával kapcsolatos döntésnek.

A jövőben a Történeti Hivatalba kerülő iratokban szereplő személyes adatokra pedig a levéltári törvény általános kutatási és nyilvánosságra hozatali szabályai vonatkoznának, így teremtve meg az összhangot a kutatás szabadsága és a nemzetbiztonsági érdekek között. Ez biztosítja e két sokszor konkuráló érdek, tehát a kutatási és a nemzetbiztonsági érdek megfelelő egyensúlyát. Tartalmát tekintve egyébként közel áll ezen megoldáshoz dr. Kiss Gábor MSZP-s képviselő úrnak a javaslata, amely szintén a 150 év elhagyására és a levéltári törvény általános szabályainak alkalmazására irányul.

A 2. pont, amelyben komoly vita van: a módosító javaslatok egy másik csoportja a Történeti Hivatalnak megadni javasolt szaklevéltári jogállást kifogásolja, annak elhagyását célozza, illetve ehhez kapcsolódóan a feladatait, jogkörét szűkíteni célozza.

A Történeti Hivatal 1996-ban az Alkotmánybíróság 60/1994. számú határozata alapján a polgárok alkotmányban garantált információs önrendelkezési jogának biztosítására jött létre. A feladatait tekintve ez idáig is speciális levéltári feladatokat látott el, bár a jogállását tekintve nem volt levéltár.

A benyújtott törvényjavaslat egyértelműen rendezi a hivatal jogi helyzetét, figyelemmel arra, hogy hosszabb távon valamennyi maradandó értékű állambiztonsági és nemzetbiztonsági irat egységes kezelése indokolt, ezért a kormány a szaklevéltári jogállást továbbra is szükségesnek tartja. Az ezzel szemben felhozott indokokat - nevezetesen, hogy az 1990 előtti és az ezt követően keletkezett iratok között határvonalat kell húzni, illetve a Történeti Hivatal és a levéltárak feladatai összekeverednek - nem tartjuk megalapozottnak. Az ugyanis, hogy a történelmi múlt különböző korainak történeti értékkel bíró iratai egy helyen nyernek elhelyezést, nem jelenti ezen iratok újraértékelését, a különböző korok közötti egyenlőségtételt.

Végezetül a 3. pontban a megfigyelt személy, illetve a hálózati személy fogalmának módosítását két jó szándékú javaslat célozza, azonban mindkét javaslat leszűkíti a volt állambiztonsági szolgálatokkal szorosan együttműködő, azokat kiszolgáló személyek körét, és így az ezen körbe tartozó bizonyos személyek számára a megfigyelt személyekkel azonos jogokat adna. Így például kikerülne a hálózati személy fogalmából - amelyről már Mátrai Márta képviselő asszony is beszélt - az úgynevezett társadalmi kapcsolat kérdésköre, és az "ügynökké válásnak" azon formai eleme, amely például a beszervezési nyilatkozat aláírását jelentené. Ezért ezeket a módosító javaslatokat a kormány sajnos nem tudja támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeptember 11-e óta megváltozott a világ. Az Egyesült Államokat ért terrortámadás megingatta valamennyiünk biztonságérzetét. A biztonság a félelem nélküli életet jelenti. Ez rendült meg bennünk. A terroristák tettükkel azt közölték az emberiséggel: bármi megtörténhet, olyan dolgok is, amit korábban elképzelhetetlennek tartottunk.

Mi nem fenyegetettségben, hanem békés, biztonságos világban akarunk élni. A Fidesz számára mindennél fontosabb Magyarország, a magyar családok, a magyar emberek biztonsága. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azt akarja, hogy Magyarországon senkinek ne kelljen félnie. Ezért mindent el fogunk követni, hogy a terrorizmust felszámoljuk. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten részt kell vennünk ebben a világméretű küzdelemben.

Most az a feladatunk, hogy segítsük az Egyesült Államokat és a NATO-szövetségeseinket a felderítési adatokkal, amelyek rendelkezésünkre állnak. Nyújtsunk fokozott biztonságot az itt élő amerikaiaknak és minden más szövetségesünk állampolgárának. Fontosnak tartom, hogy az Egyesült Államok a katonai akciók megtervezésével párhuzamosan keresse a mostani helyzet kiváltó okait is, mert úgy vélem, hogy a megnyugtató megoldás megtalálásához ez az út vezet.

Az Egyesült Államok jól érzékelhetően a katonai csapásméréshez nem kívánja a NATO erőit igénybe venni. Az Egyesült Államok maga akarja megvívni ezt a harcot, de számít régi és új szövetségeseire, számít minden országra, amelyek fontosnak tartják, hogy a terrorizmus megszűnjön a világban.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja fontosnak tartja, hogy az Egyesült Államok által létrehozandó, terrorizmus elleni világméretű koalícióhoz minél több arab ország is felsorakozzon. A NATO döntött arról a szerepvállalásról, amelyet most a világ jobbá tétele érdekében tenni akar. Ennek egyik eleme, hogy ha az Egyesült Államok kivonja katonai erőit a Balkánról, az európai országoknak kell betölteniük az ott keletkező űrt.

Magyarország elfogadja a nyolcpontos kérést, amelyet az Egyesült Államok a NATO-hoz küldött. Egyetértünk azzal, hogy az európaiaknak, így nekünk is erőteljesebb szerepet kell vállalni az európai ügyek intézésében. Mi érdekeltek vagyunk abban, hogy a balkáni béke tartós és szilárd legyen. Hazánk most is jelen van a világ számos pontján békemissziókban, mert felelősséget érzünk a világ biztonságáért, békéjéért. A jövőben, ha szükséges, a Balkánon hangsúlyozottabban is meg fogjuk mutatni ezt a felelősségérzetünket.

Az Egyesült Államok bemutatta bizonyítékait a NATO-nak: a bizonyítékok azt támasztják alá, hogy az Egyesült Államokat kívülről irányított támadás érte. Erre az esetre alkalmazni lehet az észak-atlanti szerződés 5. cikkelyét. A felénk irányuló kérés az, hogy engedjük át légterünket a NATO-szövetségeseink repülőgépeinek áthaladásához. Ezt a kérést minden tagország teljesíti, sőt nemcsak a NATO-tagországok, hanem a szövetségen kívüli országok is, amelyekhez ilyen kéréssel fordultak. Itt most nekünk az a dolgunk, hogy a világméretű összefogáshoz azzal is járuljunk hozzá, hogy megengedjük szövetségeseinknek légterünk használatát, ha arra igényt támasztanak.

Szeptember 24-én itt, a parlamentben hoztunk egy határozatot. Ehhez képest a ma hozandó határozatban lényegi új elem az, hogy NATO-szövetségeseink mindegyike számára megnyitjuk a légterünket.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a kormány ezen javaslatát támogatja, mert átérezzük azt a politikai felelősséget, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy gyermekeink és unokáink biztonságosabb világban élhessenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, az MDF és az SZDSZ soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter államtitkára: Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Ami a Bin Laden üzleti csoport kapcsolatrendszerének ügyét illeti, ha jól emlékszem, ön 2001. szeptember 28-án kelt írásbeli kérdésében ezzel az üggyel már foglalkozott, és a tárca nélküli miniszter hivatalától a miniszter úr nevében egy válasz is érkezett erre október 12-i hatállyal. De mivel az ügy valóban több érdekességet vethet föl, köszönöm, hogy ismételten felhívta a figyelmet a napirend előtti felszólalásában erre a témakörre is, valamint azokra a személyi összefüggésekre, amelyekre most itt rámutatott.

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy a Motorola üzleti kapcsolatai a magyar kormányzati informatikai rendszer telepítése vonatkozásában nemzetbiztonsági szempontból jelenleg nem kifogásolhatóak, mivel egyelőre nem eldöntött, hogy a hálózat kiépítésében, illetve a rendszerhez szükséges eszközök beszerzésében melyik szállítóval köt majd a TETRA Részvénytársaság szerződést.

A TETRA-szabványon alapuló, egységes digitális rádióközpont-rendszer kialakításáról szóló 1074/2001. számú kormányhatározat értelmében a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító miniszter külön meghatározza a készenléti TETRA-rendszerrel összefüggő biztonsági és védelmi követelményeket, feltételeket, különös tekintettel a nemzeti információk védelmére. Ezen követelményeket a rendszer szállítására pályázó cégeknek teljesíteniük kell.

A Bin Laden Telecommunication Company és a Motorola üzleti kapcsolatai Magyarország nemzetközi megítélését nem befolyásolják. Ugyanakkor jól érzékelhető, hogy a Bin Laden név nem cseng túl jól manapság a világban. Mindez még akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a Bin Laden család igen kiterjedt, és nem támogatják terrorista tevékenységet végző családtagjukat.

Azt is tudjuk, hogy a Motorola jelenleg is a legjelentősebb beszállítója az amerikai kormányzati szerveknek, köztük a Pentagonnak is. Az amerikai kormány a közelmúltban nyilvánította ki azon szándékát, hogy az elkövetkezendő tíz évben is a szóban forgó telekommunikációs cég lesz a fő beszállítója.

Tisztelt Képviselő Úr! A készenléti rádiórendszerek lehetőségeinek és szolgáltatásainak bemutatására az elmúlt három évben több cég, így a Motorola, a Nokia és a Szimoko is telepített Magyarországon kísérleti rendszereket. Természetesen a TETRA-rendszer egyes műszaki alapeszközei bemutatási céllal Magyarországra behozatalra kerültek.

Valamennyi, az ügyben illetékes hatóság tisztában van azzal a felelősséggel, hogy a kiépülő TETRA-rendszer minden tekintetben megfeleljen a műszaki és a biztonsági követelményeknek. A döntéshozatalkor ezek egyenlő súllyal esnek majd latba.

Ettől függetlenül nagyon köszönöm képviselő úrnak, hogy egyrészt írásbeli kérdésével és a mostani napirend előtti felszólalásával is ráirányította a figyelmet erre a fontos kérdésre.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendszerváltozáskor mindannyian, akik a szabadságért és a demokráciáért szálltunk síkra, azt mondtuk, hogy a magyar embereknek éppúgy, mint más nemzetek fiainak és leányainak, joguk van békében, biztonságban és jólétben élniük. Küzdelmes, bő évtized áll mögöttünk sok-sok eredménnyel, de számot kell vetnünk a társadalmi lét számos olyan kérdésével, amelyek területén még bőven van tennivalónk.

A rendszerváltó kormánynak Antall József vezetésével át kellett vezetnie az országot, a nemzetet a demokratikus államrend keretei között élő népek nagy családjába. Ehhez szinte minden ágazatra kiterjedő, hatalmas törvényhozói munkát kellett végeznie az akkori parlamentnek, és a kormánynak mindezt megvalósítania.

Így történt ez a honvédelem területén is. A Magyar Néphadsereg Magyar Honvédséggé történő átalakítása, a Varsói Szerződésből való kiszakítása, a Varsói Szerződés éppen Antall József általi megszüntetésének kezdeményezése révén történelmi tett volt. Az országépítő munka, a magyar népgazdaság piaci alapokra helyezésével történő nemzetgazdasággá alakítása és egyéb, az ország szekerét gyors ütemben előrevivő, óriási jelentőségű döntések meghozatala között az újonnan szerveződő Magyar Honvédségre kevesebb figyelem fordítódott, amit egyébként az akkori hazai viszonyok és a nemzetközi helyzet egyaránt érthetővé tett. Mindeközben azonban megszületett "A Magyar Köztársaság honvédelmi alapelvei" című országgyűlési határozat, valamint kétharmados többséggel az a honvédelmi törvény, amely alapjait tekintve a mai napig helytállónak bizonyult.

Az eddigi kormányok haderőreformok sorát indították el, amelyek köztudottan, jószerivel a Magyar Honvédség létszámának és szervezeti elemei számának csökkentését jelentették csupán, a költségvetés egyre zsugorodó reálértéke mellett. A Magyar Honvédség bizony mind ez ideig a magyar kormányok mostohagyermeke volt.

Az 1998-as választások előtti kormányok is belátták, hogy hazánknak a katonai biztonság területén, a hosszú távú érdekeinek leginkább és meghatározó módon a NATO szövetségi rendszerébe való integrálódásunk a biztosítéka. A szövetségbe való belépésünk az Orbán-kormány nevéhez fűződik. Megvalósult NATO-tagságunk oly nagy biztonságot nyújt Magyarország számára, amit talán őseink századok óta nem élvezhettek. Ez a biztonság azonban nem jelenti azt, hogy a területen nekünk már nincs is semmi dolgunk, hogy ezt letudtuk, fordítsuk hát figyelmünket más, bőségesen meglévő feladataink felé. Csakhogy ez nem így van! Egyrészt a szövetségen belül is vannak kötelezettségeink, elsősorban önmagunk iránt, mert a szövetség csak velünk együtt képes és fog megvédeni minket, ha azt a szükség úgy hozná. S ne feledjük, kedves képviselőtársaim, van önbecsülésünk is! Mi békében, barátságban akarunk élni szomszédainkkal és a távolabbi népekkel egyaránt. De ha valaki bántaná a magyart, mi nem fogjuk engedni. Mi magunk fogunk küzdeni saját népünkért, családjainkért, ha kell, akár őseink példáján, utolsó csepp vérünkig is.

Most nincs itt a harc ideje, hála a jóistennek, nem fenyeget minket senki. De látjuk azt is a nem túl távoli és a közelmúlt eseményeiből, hogy ez a világ még nem a minden világok legjobbika. A Balkánon hosszú idő kell még, mire a NATO és a nemzetközi közösség, más országok közös erőfeszítéseiként a tartós béke helyreáll, és hazajöhetnek a mi katonáink is, akik nemcsak a Balkánon, hanem a világ számos pontján békemissziót teljesítenek. De leginkább intő jel a szeptember 11-ei, Amerikát ért terrortámadás és az azt követő, a világ békéjét és biztonságát szétzúzó eseménysorozat, amit láthatunk az arab világban, és itt nemcsak Afganisztánra gondolok, hanem a pakisztáni mészárlásokra, a Közel-Keleten dúló palesztin-izraeli összecsapásokra, a nyugtalanságra szerte a muzulmán országokban; és még inkább aggódó szívvel gondolok az Amerikában, Nyugat-Európában és bárhol a világban lévő terrorfenyegetésekre, az anthraxos levélküldeményekre, a függőhidak elpusztításának szándékára, és félő, gyér a mi fantáziánk ahhoz, hogy kiszámíthassuk, milyen fenyegetések válhatnak valósággá őrült elmék keze nyomán.

1999-ben, néhány hetes NATO-tagságunkat követően érte el kritikus pontját a koszovói válság. Annak a megoldásában már mint a szövetség frissen felvett tagja kerestük a helyünket, szerepünket. Akkor jól vizsgázott a Magyar Köztársaság azáltal, hogy a NATO erőinek átadtuk használatra légterünket és néhány kijelölt repülőterünket. Kiválóan vizsgáztak hírszerzőink és elemzőink is, ami rá is mutatott Magyarország fontosságára ebben a nemzetközi műveletben, hiszen nekünk van ebben a térségben helyismeretünk, mi századokon át nemcsak együtt éltünk a Balkánnal, de több történelmi korszakban Magyarország volt, amely a békétlenséget egyáltalán képes volt elcsitítani ott.

Minden pozitív kicsengés ellenére számunka a koszovói válság azért is volt meghatározó, mert ez mutatott rá a Magyar Honvédség néhány gyengeségére is, ami azonnali cselekvésre késztetett bennünket. Ekkor tudatosult bennünk, hogy a korábbi, úgynevezett haderőreformok ténylegesen csak létszámcsökkentések voltak. Ekkor határozta el a kormány, hogy elvégzi a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatát, melynek eredményeként országgyűlési határozatban szabta meg a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányait. A stratégiai felülvizsgálat számos olyan hiányra mutatott rá, amit az ország biztonsága érdekében pótolni kell. Az ekkor meghirdetett haderőreform valóságos gondokra, hiányosságokra kereste a választ. Reális programot tűzött ki, s ehhez - a rendszerváltozás óta először - dinamikusan növekvő költségvetést is rendelt.

Az előbb említett 61/2000. számú országgyűlési határozat a feladatok sorában szól a nemzetőrség létrehozásának szükségességéről, felállításának előkészületeiről. A honvédség átalakításáról szóló országgyűlési határozat világossá teszi, hogy a haderő teljes megújításához mintegy tíz évre van szükségünk. A fontossági sorrendet is megszabtuk. Első lépésként a Magyar Honvédség szervezeti átalakítását hajtottuk végre, ami hosszabb távon megfelel Magyarország azon igényének, hogy ha Magyarországot támadás érné, egy kis létszámú, ám ütőképes, jól felfegyverzett és jól kiképzett állománnyal menjen a csatatérre. Ez a szervezeti kialakítás illeszkedik a NATO-tagországok katonai szervezeteihez. Az együttműködés mind Magyarország védelme esetében, mind a Magyar Honvédség külföldi missziókban való részvétele esetén biztosított.

A haderőreform első szakaszában valósítjuk meg a katonák élet- és munkakörülményeinek alapvető javítását. A katonák jogállásáról szóló, közkedvelt nevén az új szolgálati törvény már olyan kondíciókat biztosít mind az előmenetelben, mind a jövedelemben, ami vonzó pályává teszi a katonai hivatást, ami tisztes életpályát és tisztességes megélhetést biztosít a katonák és családtagjaik számára.

A kis létszámú professzionális hadsereg megvalósítása a cél a haderőreform végezetével. S ezen a ponton fogalmazódik meg a magyar emberekben, az egész magyar társadalomban azon hiányok sora, amiről már említést tettem akkor, amikor a nemzetőrség szükségességéről mint általános igényről beszéltem. Az elmúlt évtizedben létrejött egy nemkívánatos tendencia. A hadsereg létszámának szűkítésével nem volt megoldható, hogy minden egészséges sorköteles fiatalembert kiképezzen a hadsereg. Ezért egy morálisan is elfogadhatatlan helyzet alakult ki: sokan, akik tehették, kibújtak a katonai szolgálat alól, és az állam szemet hunyt efelett, hiszen az adott korosztályokat egyébként sem lett volna képes behívni a szűkülő keretű sorkatonai szolgálatra. Ezért is döntött úgy az Országgyűlés, hogy a társadalmi igazságosságot helyreállítja, hogy 2002. január 1-jétől a bevonuló fiatalok hat hónapot töltsenek el katonai kiképzéssel a hadseregben.

(20.10)

A professzionális haderővé történő átalakulás során azonban megszűnnek a sorkatonai beosztások a Magyar Honvédségben, ezáltal megszűnik a hadkötelezettség alapján történő katonai kiképzés is. Magyarországon több mint egy évtizede nem folyik tartalékos katonai képzés. Papíron több tízezer tartalékos állítható csatasorba, de mint minden más is, amit az ember időnként nem gyakorol, így a katonai ismeretek is megkopnak, a készségek eltompulnak. Vissza kell tehát állítanunk a tartalékosképzést; nézetünk szerint ez kizárólag önkéntes alapon valósulhat meg.

Ma is számos olyan öntevékeny, technikai sportokat űző klub működik az országban, amelyek tevékenysége szorosan kötődik vagy köthető a honvédelemhez. Ilyenek példának okáért a vitorlázó repülők, sárkányrepülők, ejtőernyősök, búvárok, rádióamatőrök, céllövők, hosszan sorolhatnánk még, és ők most saját erőből, a legnemesebb értelemben vett megszállottságból képzik magukat e sportok területén. Tisztelt Képviselőtársaim! Segítsük, karoljuk fel őket, adjunk lehetőséget számukra is! Meggyőződésem, hogy az állam egy arra adekvát intézménye támogatást kell nyújtson nekik is.

Az elmúlt évek sajnos nem szűkölködtek hazánkban sem súlyos elemi csapásokban, gondoljunk csak az évente ismétlődő tiszai árvizekre vagy néhány szerencsésebb kimenetelű gázkitörésre. A katasztrófaelhárító szervezet jól működik, a helyén van. A katasztrófaelhárító szervezet jól végzi a munkáját, de amikor komoly baj van, azt is érzékelhettük, hogy a Magyar Honvédség jelentős létszámú részvétele nélkülözhetetlen volt. Úgy vélem, más partnerországokhoz hasonlóan a Magyar Honvédséget úgy kell felszerelnünk, arra kell kiképeznünk és fenntartanunk, amire való: a haza fegyveres védelmére. Katasztrófahelyzetekben és más, őket közvetlenül érintő veszélyeztetettségek esetén az emberek szűkebb pátriájukban szívesen mennek a gátra, ha a "gát" kifejezést itt most átvitt értelemben használom, akkor is. Az emberek igénylik, hogy közük legyen szűkebb környezetükhöz, családjuk, hazájuk védelméhez. Értelmes célokat szívesen követnek, értelmes feladatokért szívesen vállalnak áldozatot.

Tisztelt Országgyűlés! Ha úgy hozná a szükség, a Magyar Honvédség, amely hadba vonul, minősített időszakban már a mai szűk létszámkeretével sem tudná felvállalni a kormány, a közigazgatási intézmények, a hidak, az utak, a vasutak, a veszélyes üzemek fokozott őrzését és védését, nem lenne képes a hátországi katonai feladatok teljesítésére sem. Ezekről én részleteiben nem akarok szólni, hiszen ennek megtervezése, kimunkálása a szakemberek, a katonák dolga.

2000. szeptember 8-án nyújtottam be a nemzetőrség létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Azóta eltelt több mint egy év. Ez az idő számos konferenciára adott lehetőséget, szakemberekkel, a hazájukért tenni akaró emberek sokaságával, civil szervezetekkel, a honvéd vezérkar vezető tisztségviselőivel és nem utolsósorban a parlamenti pártok, köztük természetesen az ellenzéki pártok tisztelt képviselőivel is számos alkalommal konzultáltunk a nemzetőrség létrehozásának kérdéséről. Alapos előkészítő munkát végeztünk. Már a múlt év októberében, amikor az Országgyűlés honvédelmi bizottsága, valamint az önkormányzati és rendészeti bizottsága megvitatta a határozati javaslatot, egyöntetű támogatásukról biztosították azt. Azóta megbizonyosodhattunk arról, hogy a politikai pártok ezzel a támogatásukkal a közakaratot támogatják.

Az ország számos nagyvárosában és kistelepülésén járva elmondták az emberek, hogy helyeslik a nemzetőrség felállítását. Az egyik faluban egy idős ember azt mondta, addig nem szeretne meghalni, amíg meg nem valósul a nemzetőrség, mert számára ez fogja jelenteni 1848 és 1956 örökségének újjászületését e hazában. Nekem óriási erőt ad, hogy tudom: nemcsak ez az idős ember gondolkodik így erről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bocsássák meg nekem, ha azt mondom, hogy számomra ettől mégis sokkal fontosabb az, amit fiatal emberektől hallok a nemzetőrséggel kapcsolatban. Ők azt mondják, örömmel vennék, ha egy két-három hónapos kiképzés keretén belül megtanulhatnák a fegyverfogásokat, a fegyverforgatás alapismereteit; szívesen vállalnának lakóhelyükön vagy ahhoz közel önkéntes nemzetőri vagy tartalékos szolgálatot is. Ők csupán azt kérik, hogy ez a kiképzés, ez a szolgálat valóban tartalmas, célratörő legyen, és ne törje ketté felsőfokú tanulmányukat vagy életpályájuk kezdő szakaszát. Azt mindannyian látjuk, hogy ez könnyen megoldható.

A jelen határozati javaslat, amennyiben a tisztelt Ház reményeink szerint elfogadja, a Honvédelmi Minisztérium feladatává teszi, hogy dolgozza ki a nemzetőrség létrehozásával kapcsolatos törvényt, illetve törvénymódosításokat, amelyekben az Országgyűlés majdan megszabja a nemzetőrség feladatait, irányítási rendjét, szervezetét és a többi fegyveres erőhöz való viszonyát. Természetesen bizonyos részletkérdésekre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vonatkozóan is vannak előzetes elképzeléseink. Kérek még egy pici türelmet, és azonnyomban befejezem, köszönettel - mindjárt vége.

Tehát a szakirányításra nézetem szerint kizárólag a honvéd vezérkar lehet hivatva, hiszen ne feledjük, hogy az általam korábban elmondott, bár nem részletezett feladatsorból a legfontosabb a haza védelmére irányuló, amit a Magyar Honvédséggel szoros együttműködésben, a honvéd vezérkar vezetése alatt kell megoldania.

És végezetül, tisztelt képviselőtársaim, a nemzetőrség létrehozása gondolatának elindítása óta az együttgondolkodás révén rendkívül sokat gazdagodott ez az eszme. Mindvégig azt tapasztaltam, hogy politikustársaim, hangsúlyozom: ellenzéki képviselőtársaim is, a katonák és más szakemberek, a civil szervezetek és az egyszerű polgárok egyenként is sokban járultak ahhoz hozzá, hogy mára körvonalazódott a nemzetőrség megalakításának a gondolata. Azért fejlődött ez a gondolat ily rövid idő alatt olyan sokat, mert mindenki tudta és érezte, hogy össznemzeti ügyről van szó, és minden használható, jobbító szándékú gondolat meghallgatásra talált - így lesz ez a jövőben is.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy itt, a parlamentben is mondják el nézeteiket, észrevételeiket, javaslataikat (Az elnök ismét csenget.), és mint ahogy ezt a bizottságokban is tették, szavazatukkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy hazánk biztonsága a nemzetőrség felállítása által tovább erősödjék.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket, és köszönöm az elnök úrnak a lehetőséget. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)