Felszólalás adatai

Déj vu érzésem volt egyébként az MSZP nyilatkozatait illetően az elmúlt napokban is, amikor a lisszaboni szerződés kapcsán az önök miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc elsőként, eminens diákként íratta alá az Országgyűléssel a lisszaboni szerződést, önök is itt sündörögtek akkor. Akkor éreztem ugyanezt az aláírási kényszert, hogy ha valamit az orrunk alá dugnak, önök már azonnal szeretnék aláírni, egy ilyenfajta kényszerrel küszködnek önök. Önökben még egyszer sem merült fel az ötlet, egyszer sem merült fel a kétely, hogy nemzeti érdeket is lehetne esetleg képviselni egy nemzetközi ügy kapcsán? Megkérdezem önöktől. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Oda beszélj! - Nekik mondjad!)

Önökben föl sem merült az a kérdés, hogy ha ezt a szerződést aláírjuk, amit önök azonnal szerettek volna aláírni, az brutális megszorításokat fog jelenteni a magyar társadalom számára? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kinek beszélsz?)

Önökben föl sem merült a kérdés, hogy ha ezt a szerződést aláírjuk, akkor Magyarország szuverenitását, a még megmaradt szuverenitását is el fogjuk veszíteni? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Önöknek... - látom, most ez nagyon felháborítja önöket, de ilyen a tükör, az ember, ha torz az arc, akkor torznak látja magát benne. (Folyamatos közbeszólások az MSZP soraiból, köztük: Ne velünk veszekedj! - Oda beszélj!) Önökben mindig az a helyzet merül föl, mindig az az elképzelés, hogy annál jobb nekünk, minél rosszabb az országnak. (Felzúdulás az MSZP soraiban.) Megint ezt látom az önök politikáján, és önöknek egy dolog számít, nyugodtan mondjuk ki, mindenki tudja ezt egyébként az országban, de jó, ha elhangzik, önöknek egy dolog számít, hogy abba a hatalomba minél hamarabb térhessenek vissza, amely hatalomból egyébként önök nyolc éven keresztül ezt az országot teljesen tönkreverték. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

Ha lehet kritizálni a miniszterelnököt ebben a helyzetben, mert egyébként kell, akkor pont nem azzal kell kritizálni, amivel önök kritizálnak, pont nem azzal, hogy miért nem írta alá első szóra, hanem azért kell, hogy miért nem volt sokkal következetesebb annak az álláspontnak a képviseletében, hogy Magyarország szuverenitását meg kell őrizni. Ez az, amit kritikaként a miniszterelnök szemére kell és lehet vetni. (Folyamatos zaj.)

Az elmúlt hét különféle cikcakkjai kapcsán - ami a kormányzati kommunikációs cselekvés kapcsán megnyilvánult - azt kell hogy mondjam, miniszterelnök úr, hogy ugyanúgy sikerült ez az elmúlt hét és az elmúlt hétvége, mint az elmúlt másfél év: sok hűhó semmiért. Kivetjük a bankadót, kivetjük a különadókat, aztán azokat szépen továbbterhelik a magyar társadalomra. Azt ígérjük, hogy a devizahitelesek minden részét, társadalmi csoportját igyekszünk megvédeni, megóvni, eközben ugyan egy szűk rétegen segítünk, pont azokon, akik a legkevésbé voltak rászorulva erre a segítségre, de a többség pedig még rosszabb helyzetbe kerül.

Az egész politikánkat, megtakarításainkat föláldozzuk az államadósság csökkentésének oltárán, miközben az államadósság rövidesen visszanő. Az ajtón kitessékeljük az IMF-et, legalábbis látszólag, aztán az ablakon az IMF kétszer nagyobb méretben tér vissza. Úgyhogy ezzel kapcsolatban, miniszterelnök úr, azt kell hogy mondjam: sok hűhó semmiért.

És ha már a felelősség is szóba került, itt egy zárójelet hadd nyissak: ön a beszédében mindig arra hivatkozott, hogy az elmúlt nyolc év öröksége, az eurózóna válsága. Ezek igazak. De azt is mondjuk ki, ezt is el kell mondani az ország közvéleménye előtt, hogy ennek a válságnak, ennek a jelenlegi helyzetnek, ami most kialakult, hármas felelőssége van. Igen, az itt ülő szocialisták nagyban felelősek azért, hogy ilyen helyzetben van Magyarország. Felelős érte az eurózóna válsága is, de felelős érte, miniszterelnök úr, az ön kormánya is, az elmúlt másfél év politikai hibáival, az államadósság-szolgálat beteges törlesztési vágyával. (Nyakó István közbeszól.)

És ha mi valóban miniszterelnök úrnak abba a mondatába kapaszkodunk, hogy itt a nemzeti szuverenitásunkat el fogják venni, vagy legalábbis annak nagy részét megcsorbítják, ezt ön mondta, miniszterelnök úr, és akkor kapaszkodjunk ebbe a mondatba, akkor én azt kérem öntől, miniszterelnök úr, hogy a vitát ne csak imitáljuk. Ne csak játsszuk el a vitát, mert amire most itt ön készül, majd a parlament erről dönteni fog, ez a vitának az imitálása.

Lesz itt olyan szituáció, hogy (A kormánypárti képviselőkre mutatva:) ezek a képviselők itt majd önnek ellent mernek mondani? Meg mernek majd ők más véleményt fogalmazni, mint ami az öné? Nem fognak megfogalmazni ilyen véleményt, azt fogják képviselni, amit ön kér tőlük. Ezt az elmúlt másfél év bebizonyította. Tehát ha valóban érdemi vitát akarunk, és szükség volna az érdemi vitára, nem a mismásolásra, akkor egyetlenegy lehetőségünk maradt, egyetlenegy ésszerű és helyes magatartás ebben a helyzetben, ha a magyar társadalomhoz fordulunk. Ezt ön rendszeresen el szokta mondani, itt a nagyszerű alkalom, itt a történelmi lehetőség, és itt a szükség is: írjunk ki népszavazást erről a kérdésről! (Taps a Jobbik soraiban.)

A magyar politika amúgy is adósa, sokszorosan adósa a magyar társadalomnak abban a kérdésben, hogy egyáltalán hogyan akarnak a magyar emberek, a magyar társadalom viszonyulni az Európai Unióhoz. És itt mi, parlamenti képviselők, semelyikünk sem, sem miniszterelnök úr, sem ön, sem én, de senki más itt a parlamentben nem kapott felhatalmazást arra 2010 áprilisában, hogy erről a kérdésről döntsön. Abban a pillanatban ez a kérdés a magyar társadalom számára nem létezett. Tehát ha valóban komolyan gondoljuk a vitát, ha valóban nemcsak el akarjuk játszani ezt, demokráciásat akarunk játszani, hanem valóban komolyan gondoljuk, akkor egyetlenegy helyes magatartás van, és ez a népszavazás kiírása. És itt nem lehet semmiféle formai vagy technikai kifogásokat tenni, és pláne nem lehet tartalmi kifogásokat tenni a népszavazás kiírásával kapcsolatban.

Ha Nagy-Britannia álláspontjának megfontolását fontosnak tartja, miniszterelnök úr, akkor kérem, hogy Magyarország egyik parlamenti pártjának a véleményét is tartsa megfontolásra méltónak. A Jobbik álláspontja ebben a kérdésben egyértelmű. A Jobbik azt mondja, és egyébként ez nem most derült ki számunkra, miniszterelnök úr, már a lisszaboni szerződés is ebbe az irányba mutatott, azért ne játsszuk el, mintha hirtelen most döbbentünk volna rá, hogy mi készül Európában. Egyértelmű volt: az Európai Unió európai egyesült államokká akar alakulni. Ez már évek óta nyilvánvaló volt, vagy legalábbis a számunkra.

A Jobbik álláspontja a következő: Magyarország nem csatlakozhat a fiskális költségvetési és majdani politikai unióhoz. Az európai egyesült államok útja nem magyar út. (Taps a Jobbik soraiban.) Ez egy nem magyar út, és pláne most nem az. Úgy nézünk ki itt, ebben az Országgyűlésben, mintha egy süllyedő hajóra kérnénk fölvételt. Levágjuk kezünket, lábunkat, még meg is szorítjuk saját magunkat, és kérünk egy szíves felvételt a süllyedő hajóra. Ez van most. Én azt elfogadom, miniszterelnök úr, és én is vallom, nincs jó megoldás. Az, amit a Jobbik képvisel, hogy maradjunk ki ebből, hogy őrizzük meg a szuverenitásunkat, ez egy hihetetlenül kockázatos út, ezt elismerem, nagyon kockázatos.

(14.00)

De a betagozódás, a szuverenitásunk feladása nem csak kockázatos, az egyenesen rossz út. Ott nem sallert meg kokit fogunk kapni, hanem agyon fogják verni Magyarországot. El fogják venni Magyarországnak a még megmaradt szuverenitását is.

Ha a betagozódást megnézzük, ha a szuverenitásunk feladását megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez óriási megszorításokat fog okozni rövid távon. A strukturális hiány 0,5 százalék alá szorítása több száz milliárdos megszorítást fog jelenteni Magyarországnak. Ezzel kellene például a szocialista képviselőknek is szembesíteni magunkat és a magyar társadalmat. Nem viharkabátot kell fölvennünk, miniszterelnök úr! Kényszerzubbonyt akarnak ránk húzni. Erről van szó!

Még egy dolog, ami nagyon fontos: ha belépünk ebbe a vonalba, akkor két kijárat - vagy két zsákutca - lehet csak. Az egyik, hogy nem sikerül - és én ezt tartom valószínűnek -, nem fog sikerülni ez az európai menedzselés, és akkor értelmetlenül megszorítottuk megint a magyar társadalmat. Ha pedig sikerül, ha pedig Európa talpra áll, ez jó hír Franciaországnak, jó hír Németországnak, de nem jó hír Magyarországnak, mert el fogjuk veszíteni a szuverenitásunkat. Cselédszoba leszünk az európai egyesült államokban, ezt nem akarhatja, miniszterelnök úr. De ezt nem én döntöm el és nem ön, döntse el a nép egy népszavazás keretében!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)