Felszólalás adatai

Azért tartom jónak ezt a törvényjavaslatot, mert mindaz a két elv, ami végigvonul a törvényi szabályozás szellemén, igenis jónak nevezhető és megalapozottnak. Miről is van szó? Az első az a természeti erőforrások kíméletének az elve, ami a törvényalkotó kezét vezérelte akkor, amikor a törvényalkotáshoz hozzáfogott. Ez a fenntarthatóság, a fenntartható fejlődés bizottsága szempontjából is nagyon fontos szempont.

(1.30)

De ugyanígy a másik elv is, hasonlóan az elsőhöz, igen fontos, igen nagy jelentőségű, nevezetesen az, hogy a közérdek védelme, a nemzeti víziközmű-vagyon mint olyan végig megjelenik a törvényalkotásban. Ez a két fontos elem tehát végighúzódik az egész törvényen, és ennek alapján is mondom azt, hogy egy jó törvényjavaslatot tárgyalunk.

Miért állítom azt, hogy nemcsak hogy tartoztunk már a szakmának, hanem egyfajta mulasztásban voltunk évek óta ezzel a törvénnyel? Örülök annak, hogy a Fidesz-KDNP választási programjában szereplő víziközmű-törvény most végre itt van a parlament előtt, tehát mi nemcsak beszélünk, hanem cselekszünk is, amit megígértünk, azt igyekszünk is megvalósítani.

Az előttem szólók többen elmondták, és ezért én nem kívánom ezeket az érveket megismételni, hogy miért terhes az a mulasztás, hogy nem szabályoztuk egy ilyen törvényben a vízi közműveknek az ügyét. Az a rendszer, amely a mai magyar valóságot jellemzi, nevezetesen hogy a 3200 településünkön mintegy 400 víziközmű-társaság szolgáltat, ez minden, csak nem ésszerű, és nem jelent biztonságos üzemméretet. Azt is elmondták az előttem hozzászólók, hogy a lakosság mintegy 80-85 százalékát 37 cég látja el, ebből is látható, hogy a maradék 15 százalékon körülbelül olyan 370 társaság osztozik.

Kiment ugyan a teremből Varga Zoltán, de talán ő említette azt, hogy számos polgármestert... (Varga Zoltán Babák Mihállyal és Dankó Bélával beszélget a Fideszes padsorokban.) Itt van, csak beszélgetnek, még a kormánypárti oldalon is; erre egyébként lehetőség van a vezérszónoki felszólalások alatt is. (Derültség.) Talán ő említette azt, hogy még a kormányoldalon is voltak polgármesterek, akik bizonyos rendelkezéseit ennek a törvénynek sérelmezték. Mindenki tudja, hogy eddig az a rendszer működött, hogy a 3200 településünk polgármesterei egyfajta ármegállapító hatósági szerepet is játszhattak kis túlzással. Ennek most valóban vége lesz, mert egy másik rendszerre fogunk átállni, és mivel az önkormányzati világ bajban van, mert a költségvetése nem mindegyiknek olyan rózsás, mint a szerencséseknek, használták ezeket a víziközmű-társaságokat arra is, hogy bizonyos problémákat, szolgáltatásokat ebből tudjanak finanszírozni. Valóban, ez megváltozik, és ebben egy új rendszer lesz. Nem akarom ezzel megbántani képviselőtársaimat, akik most önkormányzatokat vezetnek vagy valaha polgármesterek voltak, de talán ennek a jogosultságnak a megszűnése egy hatékonyabb működtetés irányába viheti el a rendszert.

A másik fontos szempont, illetve a harmadik, amit ki szeretnék emelni, ami miatt azt gondolom, hogy mulasztásban voltunk már évek óta, évtizedek óta, arra is utalt, talán éppen Fónagy János a hozzászólásában, hogy a tulajdonviszonyok átlépték a törvényes kereteket az elmúlt időszakban, hiszen valójában törvény nem tenné lehetővé a víziközmű-vagyonnak a privatizációját, hogy az magántulajdonba kerüljön, erre mégis sor került. Százalékosan nem tudom pontosan, mekkora a magántőke aránya, de igen jelentős, és külföldi kézbe is kerültek vízi közművek. Ezeket most igyekszünk közösségi tulajdonba visszaterelni.

Fontosnak tartom azt is - és ezt is talán Varga Zoltán említette -, hogy igenis volt szakmai egyeztetés, társadalmi egyeztetés, tehát ne tegyünk úgy, mintha ez nem lett volna, sőt ez a törvényjavaslat élvezi a magyar víziközmű-szakma szakmai közvéleményének a bizalmát, sőt a támogatását. Fájó dolog az, és ezt a szakmabeliek mondták, hogy az ő szakmájuk pontosan egy ilyen törvényi szabályozás hiányának köszönhetően is alig rendelkezik innovációs képességekkel. Bízunk abban, hogy ez a törvény, ha elfogadjuk - és erre biztatom mindegyik képviselőtársamat -, egy jelentős lépcső lesz a magyar, egyébként nagy múltú víziszakma, vízgazdálkodási szakma feltámadásában, illetve életre lehelésében, erőre kapásában is. Ugyanakkor jónak tartom azt is, hogy megszűnnek természetes monopóliumok, amelyeknek a működése eddig nem volt törvényben szabályozva.

Végezetül pedig a mulasztás kapcsán szeretném elmondani, hogy rengeteg fejlesztési tennivaló van előttünk, több ezer milliárdra becsült rekonstrukciós feladatok vannak, és ezeknek a megoldása a jelenleginél jóval rendezettebb és megalapozottabb formában tudna történni a szabályozásnak köszönhetően.

Mondhatnám tovább a negatív jelenségeket, ahogy említettem, a szakma régóta követeli ezeknek a megszüntetését. Tudjuk azt is, hogy az elmúlt nyolc évben születtek tervezetek, többször szó volt arról, hogy bekerül a víziközmű-törvény a tisztelt Ház elé. Eddig ez nem történt meg, de annál jobb nekünk, mert legalább a mi dicsőségünket emelheti, hogy mi tudjuk ezt, a Fidesz-KDNP-kormány el tudja fogadni a parlament többségével.

Negatív jelenségek határozzák meg egyébként a törvénynek a fő céljait is. Melyek ezek a célok? A vízi közművek közösségi tulajdonban tartása, illetve ahol lehetséges, annak a helyreállítása egy nagyon fontos célkitűzése a törvénynek. Fontos célkitűzés az integráció is. Itt szeretném megjegyezni, hogy a társadalmi vita kapcsán merültek föl - egyébként nem megalapozatlanul - olyan érvek, hogy miért 30, miért 40 víziközmű-társaság, miért nem száz látja el a szolgáltatást Magyarország területén, miért nem térünk vissza a régi, szocializmusban bevált gyakorlatra, hogy mondjuk, megyei víziközmű-társaságok vannak a regionális víziközmű-társaságok mellett. Én azt gondolom, hogy a törvényalkotó nagyon helyesen nem akarja megerőszakolni a valóságot, az integrációra bízza, a szereplőkre bízza azt, hogy majd mennyi lesz. A magyarországi háztartások mérete, Magyarország vízrajzi adottságai a szakemberek véleménye szerint ésszerű üzemgazdálkodási méretben körülbelül 30-40 víziközmű-társaságot indokolnak.

Fontos célkitűzése az egységes elvek szerinti ármegállapítás. Sokáig vitatott volt, hogy az ármegállapításért ki legyen a felelős. Eddig volt egy rendszer, a mindenkori környezetvédelmi miniszter, ennek a mostani helye a Vidékfejlesztési Minisztériumban van, eddig a vidékfejlesztési miniszter maga volt az ármegállapító hatóság. Ez is megváltozik, a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja ezt a hatáskört a Magyar Energia Hivatal közreműködésével. Megjegyezném, hogy az a törekvés, hogy ne csak a gáz, a távhő és az áram ára, hanem a vízdíj ára is ebben a hivatalban legyen megfogalmazva, az egyfajta egységes nemzeti közszolgáltatási hivatalra való törekvést jelent, és szerintem ez is egy támogatandó célkitűzés.

Összességében tehát úgy vélem, hogy ez a tervezet igenis jól szolgálja az általam korábban megemlített céloknak a teljesülését.

Szeretnék két olyan dolgot felvetni, ami talán nem hangzott még el az előttem szólók felszólalásaiban, és korábban szó volt arról, hogy ez a törvény kitér rá, nevezetesen a belterületi csapadékvíznek az ügyét. Ugyanis vannak olyan területei az országnak, amelyeken a közműcsatornában vezetik el a csapadékvizet, ezeket az én följegyzésemben egyesített rendszernek nevezi a szakma, hogyha én jól idézem ezt. Indokolt lehetne egyébként, hogy ahogy a vízszolgáltatást, tehát az ivóvízellátást, a csatornával való ellátottságot, úgy a csapadékvíz-elvezetést is egy helyen szabályozzuk. Más döntés született, egyébként a jövő majd valószínűleg ezt az ügyet is el fogja rendezni.

Fölvetném továbbá azt is, hogy a magánközművek, az úgynevezett magánközművek - vannak ilyenek lakóparkokban, ipari parkokban vagy korábbi nagy ipartelepeken - sorsa mi lesz. Nem tér ki ugyanis a törvény ezekre a szabályozásokra.

A két utolsó megjegyzésemmel egyébként csak oda akarok kilyukadni, hogy jó ez a törvény, de biztos, hogy lesznek módosító indítványok, lám, megfogalmazta képviselőtársam, hogy kormánypárti oldalról is be fogunk nyújtani módosító indítványokat, ezzel a törvény színvonala csak javulni fog.

Ezzel zárnám a vezérszónoki mondandómat. Összességében tehát azt mondom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a Fideszhez hasonlóan ezt a törvényjavaslatot jónak tartja, a szabályozást indokoltnak, esedékesnek. Jómagam is támogatom, és arra kérem képviselőtársaimat, hogy hasonlóképpen járjanak el.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)