Felszólalás adatai

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 21. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tiba István és Hegedűs Lorántné jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, az Állami Számvevőszék véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről, valamint a Költségvetési Tanács véleménye Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tervezetéről általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztéseket T/12415., T/12415/1. és T/12415/2. számon megismerhették.

A mai napon képviselői felszólalásokra lesz lehetőség, 4 órás időkeretben. Felkérem Tiba István jegyző urat, hogy ismertesse a mai napi időkereteket.

DR. TIBA ISTVÁN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A 4 órás időkeret megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 82 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 43 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 38 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 41 perc, az LMP képviselőcsoportjának 23 perc, a független képviselőknek pedig 13 perc áll rendelkezésre.

ELNÖK: Tájékoztatom önöket, hogy a vita tegnapi szakaszában az ülésvezető elnök frakcióindítványra bejelentette, hogy az általános vita lezárására a módosító indítványok házszabályszerű benyújtásának érdekében formálisan ma 14 órakor kerül sor.

Most először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kozma Péternek, a Fidesz képviselőjének.

KOZMA PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Köszönöm a szót. Elöljáróban a jövő évi költségvetés törvénytervezetének tárgyalása kapcsán engedjék meg, hogy a tegnapi napon tapasztaltak alapján véleményt mondjak. Ugyanis a vita egy jelentős szakaszán jelen voltam, ahol a vitában kiderült, hogy ki melyik futballcsapatnak szurkol. Azt gondolom, ez nagyon fontos és komoly személyes kérdés, de nem a jövő évi költségvetéshez szorosan tartozó tárgykör. Ezért én ezzel nem foglalkoznék, hanem inkább magára a költségvetés törvénytervezetére szorítkoznék, illetve először egy általános megjegyzést tennék.

A költségvetés benyújtását követően mindig, minden évben, amióta a demokratikus parlament vitatkozik a költségvetésről, az első kérdés az, hogy a hiánycél tartható-e, illetve hogy megalapozottak-e azok a számok, amiket a kormány beterjesztett. Különösképpen igaz ez a kérdésfelvetés a jövő évi költségvetés kapcsán, hiszen választások előtti évben vagyunk. A jövő év választási év lesz, és egyesek azt kérdezik, hogy a költségvetés választási költségvetés lesz-e. Természetesen ellenzéki padsorokból azt halljuk, hogy ez az. A kormánypárti oldalról is mondva, de meggyőződésem szerint is ez a költségvetés, a jövő évi költségvetés nem választási költségvetés. Számai megalapozottak, feszítettek, de megalapozottak és tarthatóak.

Itt szeretnék mindenkit arra is emlékeztetni, hogy európai uniós tagságunk alatt most kerültünk abba a helyzetbe, e kormány regnálása alatt, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól. Tehát 2004 óta az előző kormányok alatt mindig is 3 százalék felett volt a hiánycél, és erős a gyanúm, mi több, az a megítélésem, hogy nem is nagyon törekedtek a hiánycél lefaragására. A gazdasági növekedés tekintetében, a 2 százalékos gazdasági növekedés tekintetében azt gondolom, hogy jelen tudásunk szerint ez a cél, ez a szám is megalapozottnak tűnik. Vannak olyan elemzők, nem magyar elemzők, akik ennél magasabb számmal számolnak, például 2,6 százalékkal. Úgy gondolom, jelen tudásunk és a folyamatok ismeretében a 2 százalék megalapozott tervezés.

Ellenzéki képviselőtársaim a tegnapi nap folyamán, de mindig is előszeretettel hivatkoznak az emberek véleményére. Én illő tisztelettel kérem őket arra, hogy amikor az emberekről beszélnek, legyenek kedvesek például a devizahitelesek kapcsán egy táblázatot fölmutatni az embereknek 2002-2010 között, hogy mikor is ugrottak meg a devizahiteles szerződések, így a devizában fölvett lakáscélú hitelek is. Akkor meglátjuk, hogy az bizony az ő kormányzásuk alatt történt. A probléma megoldása pedig 2010-től, ami egy hosszú folyamat, ennek a kormánynak a feladata. Tehát vegyük elő ezt a táblázatot, nézzük meg! Ezt azért is mondom, mert akkor a máshonnan jövő jelzések ellenére sem tettek az erre jogosult, felhatalmazott, állami pénzügyi szervek, feladat- és hatáskörrel rendelkezők semmit. Jogszabály-módosítást sem kezdeményeztek, hogy állítsák meg a devizahitelezés folyamatát, mi több, csak egy etikai kódexre futotta az erőből.

Emlékszem, hogy annak idején, az első Orbán-kormány alatt egyik szocialista képviselőtársunk, emlékeim szerint Kovács László azt mondta, hogy a Fidesz kormányoz, bizonyos dolgokat jól csinál, de lehetne jobban. Medgyessy Péter miniszterelnök pedig 2002 után azt mondta, mindazt, amit a Fidesz jót tett, ők megőrzik és továbbfejlesztik. És mi történt ezután például az államilag támogatott, kedvezményes kamatozású lakáshitelek esetében? Megszüntették, mondván, hogy ez x milliárd forint többletet jelent a magyar költségvetés számára, ez így nem tartható. Nem számoltak az emberekkel. Ugyebár, minden szám mögött ember van, hitelt felvevő van. A kedvezményes lakáshitelezés pedig az építőipar, szolgáltatóipar számára is jelenthet megrendelést, áfabevételt jelenthet, ezáltal a költségvetés is bevételhez jut.

Mindezek után engedjék meg, hogy jelen törvénytervezet kapcsán az igazságszolgáltatást érintő részek tekintetében három dolgot említsek meg. A törvénytervezet fontosnak tartja, hogy az államhatalmi ágak, a bíróságok, ügyészségek, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala tekintetében a törvényben meghatározott feladatokat úgy személyi, mint dologi tekintetben el tudja látni. A költségvetés tervezetéből azt olvashatjuk ki, hogy a bíróságok költségvetése kiadási oldalon 88 810,4 millió forinttal számol, ami azt jelenti, hogy ebből az összegből lehet igazságszolgáltatási beruházásokat is megvalósítani. Így 3,3 milliárd forint forrás jut arra, hogy a debreceni és a ceglédi járási bíróságok beruházásai megvalósuljanak.

Az ügyészség költségvetése tekintetében a főösszeg 37 743,9 millió forint.

(8.10)

Ez az összeg megítélésünk szerint mindazon feladatok ellátására, amelyeket az ügyészségnek el kell látnia, elégséges összeg, és ebből a költségvetési keretből tud gazdálkodni majd az ügyészség.

Végezetül hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala jövő évi költségvetésében az alapvető jogok hatékony, egységes szemléletű és teljesebb védelme érdekében a fedezetre 1,2 milliárd forint jut. Az intézménynek 2014-től két új feladatot kell ellátnia. Ez azt jelenti, hogy a többletfeladatok többletlétszámot is igényelnek, így tíz fő alkalmazására nyílik lehetőség annak érdekében, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala eleget tudjon tenni azoknak az elvárásoknak, amelyeket vele szemben a közvélemény, illetve a polgárok elvárnak.

Végezetül a költségvetési törvény tárgyalása kapcsán szeretném elmondani, hogy bár annak, aki nem közgazdász végzettségű, és nem ebben élte le az életét, nagyon sok esetben száraz számoknak tűnnek ezek a számok, de a képviselőtársaim figyelmét arra szeretném felhívni, hogy a számok mögött mindig és mindenütt emberek vannak, akiknek a mindennapjait, a szürke hétköznapokat is meg kell élni. Ez a kormány arra törekszik, hogy jelen világgazdasági helyzetben is minél kevesebb olyan teher rakódjon az emberekre, ami a megélhetésüket nehezíti, vállalva azt az örökséget, amit önök hagytak ránk, és a kormány méltányolja a magyar embereknek az áldozatvállalását, mert nekik köszönhetjük azt, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól, a magyar államháztartás hiánya 3 százalék alá kerül, és az infláció csökkenő tendenciát mutat. Emögött a magyar emberek értékes munkája áll, ezt nem szabad lebecsülnünk, és ezt mindig szem előtt kell tartanunk.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szekeres Imre, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

DR. SZEKERES IMRE (MSZP): (Hangosítás nélkül.) Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Meggyőződésem szerint nincs vita a parlamenti pártok között abban, hogy Magyarországot a magyar emberek, az itt élő, dolgozó emberek tartják fenn, és azok az eredmények, amelyek az ő munkájukon alapulnak, értékelendők. Más kérdés azonban az a beterjesztett költségvetési tervezet, amely előttünk fekszik - ez nem az ő munkájuk. (Hordozható mikrofonba:) Köszönöm szépen. Ezt a kormány készítette elő, és az elmúlt három év tapasztalatainak megfelelően változatlanul csupán egy üres halmaznak tekinthető, hiszen a benne lévő számok legfeljebb, ahogy önök mondani szokták, majd megváltoznak.

Átéltük az elmúlt három évben, hogy ha a költségvetés megalapozatlannak bizonyult, akkor legfeljebb év közben önök adót emeltek vagy megszüntették bizonyos feladatok finanszírozását, ezért ezt a költségvetést nem lehet elfogadni, nem a magyar emberek munkájának a hiánya miatt, hanem az előkészítetlensége és az átgondolatlansága miatt. Szeretném világossá tenni, hogy a költségvetést megalapozó hároméves program, amelyet a konvergenciaprogramban önök rögzítettek, sokkal világosabban mutatja azt a helyzetet, amelyben Magyarország van. Nem az ellenzéki politikusok véleményét tükrözi, nem az önök által nem túlságosan nagyra becsült szakértőkét, hanem az önök kormányának a véleményét. Ennek alapján meg lehet állapítani azt, hogy amit a miniszterelnök állít, hogy Magyarország jobban teljesít, sajnos nem igaz; Magyarország a lehetőségeinél sokkal rosszabbul teljesít.

Vegyük a tényeket! Önök azt állítják, hogy abban az öt évben, 2010 és 2015 között, amíg kormányoztak, és amire előretekintenek, a növekedés a lehetséges 15 és 20 százalék helyett összesen 5 százalék lesz. Ez azt jelenti, hogy Magyarország ebben az öt évben messze lemarad nemcsak Európa fejlett államaitól, hanem azoktól a szomszédos országoktól is, amelyeket egyébként a korábbi években messze magunk mögött tudtunk.

A második tény, amit önök állítanak, az, hogy a beruházások mértéke még a 2015. évben sem fogja elérni a 2010-es szintet. Ez látszik egyébként a beterjesztett költségvetésből is, ahol világosan jelzik, hogy a beruházások 2014-ben is legfeljebb stagnálni fognak vagy minimálisan növekedni. Márpedig a beruházások reálértékének immáron tartós csökkenése azzal jár, hogy a tőkeállomány ebben az öt évben, ebben a kormányzati ciklusban jelentősen csökkenni fog, a versenyszektor beruházása pedig még 2014-ben is, szemben az állami beruházásokkal; tragikus, hogy a beruházások aránya még az amortizációt, a pótlást sem érte el. Szeretném elmondani önöknek, hogy ilyen alacsony beruházási ráta Magyarországon utoljára közvetlenül a trianoni békediktátum után volt, 1920-ban és '21-ben, amikor Magyarországot feldarabolták és jóvátételre kötelezték.

A harmadik tény, amit önök állítanak, az, hogy a magyar export ebben az öt évben, 2010 és 2015 között csupán annyival fog nőni, amennyivel a külgazdasági piacaink növekednek. Ez elég siralmas eredmény egy olyan országtól, amely nyitott gazdasága révén leginkább azzal tudna érvényesülni, hogy az exportját növeli, és képes nagyobb teret fogni legalább Európában a gazdasági kereskedelemből. Különösen meglepő egyébként az, hogy az export ilyen alacsonyra várható, hiszen a rendkívül versenyképes autógyártás az egyetlen ágazat, amelyik még valamilyen teljesítményt tud felmutatni.

A negyedik ilyen tény, amely szintén meghatározza a költségvetést, az, hogy önök a fogyasztás öt év alatti növekedését összesen 2,1 százalékra teszik, nem évente, hanem öt év alatt, ami azt jelenti, hogy olyan alacsony, ami valódi társadalmi drámát takar. Elég itt utalni a Tárki nemrég megjelent jelentésére, amely bemutatta az elszegényedés mélységét és kiterjedtségét.

Ha már itt járunk, az ötödik tény, amellyel önök számolnak, az, hogy a foglalkoztatottak létszáma ebben az öt évben évente maximum 40 ezer fővel nő. Ha ebből a 40 ezer főből levonjuk egyébként a közmunka növekedését és a külföldön munkát vállalók létszámát, akkor alig marad 10 ezer fő évi növekedés.

Végül, ha már a költségvetési hiány szóba került a képviselőtársam felszólalásában, hadd mondjam el, hogy ennek a leszorítása sajnos csak névleges. Örülnék annak, ha valóban megtörtént volna, hiszen a 2000 után bekövetkezett deficitcsökkentést teljes egészében a 350 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári járulék és a korábban felhalmozott nyugdíjvagyon államosítása fedezte. Csak a portfólió részeként államosított állampapírok hozama több mint 100 milliárd forint volt. Gyakorlatilag minden más költségvetési egyenlegjavító intézkedés csak arra volt elég, hogy a romló növekedési kilátások mellett ellensúlyozza a 16 százalékos lineáris személyi jövedelemadó és a hozzáépített, sajnos igazságtalan családi adókedvezmény bevezetésének a hatását.

Végül az államadósságról: ez a 2014-es költségvetés is, nem csupán a kitekintés mutatja világosan, ugyanannyi, nagyjából 80 százalék, mint volt. Szeretném világossá tenni, hogy minden kormányzati propaganda ellenére, minden bizonygató kommunikáció ellenére ugyanannyi, amennyi volt. Nagyjából 1 százalékpontos csökkenés várható majd, és ez döntően egyébként ismét a magán-nyugdíjpénztári bevételek hatásának köszönhető és semmi másnak.

(8.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, amely ilyen alapokon áll, világosan jelzi a kormány valódi és egyértelmű politikai preferenciáit. Ha Magyarország valós és érdemi problémáit nem kívánja a kormány megoldani, akkor látszatintézkedésekbe kezd. Én nem vádolom csupán azzal a kormányt, hogy választási költségvetést csinál, viszont formailag minden feltételnek megfelel, hanem azt állítom, hogy ez a költségvetés semmilyen megoldást nem jelent Magyarország valódi és érdemi problémáira. Úgy tűnik, hogy az önök politikájának központi eleme, vezérlő elve, hogy a párt körüli üzleti érdekeltségek saját céljaikra használják fel az állami intézményeket és a jogszabályalkotást. Ez az igazi probléma, nemcsak az országos, hanem a helyi viszonyok között is. Szeretném világossá tenni, hogy mindezeknek a korrupciós folyamatoknak a következtében azonban semmiféle alkotás nem jön létre, semmiféle tartós beruházás, semmiféle érdemi fejlődés Magyarországon, s mivel a mai magyar társadalom fő problémája a szegénység növekedése és a biztonsághiány, ezért egy felelősségteljes politika egyúttal olyan programot kínálna, amely erre ad választ.

Szeretném világossá tenni, hogy Európában keresnek ilyen válaszokat. A változások nem csupán megkérdőjelezték a nyugati jóléti államok fenntarthatóságát, hanem késztették is a nyugati államokat arra, hogy valamilyen választ keressenek erre, és arra is, hogy olyan módszereket alakítsanak ki, amelyek valóban segítik ezeknek a társadalmi feszültségeknek a megoldását. Az önök kormánya és Orbán Viktor miniszterelnök azonban ennek pontosan az ellenkezőjét teszi. Nem törődnek azzal, hogy a jóléti intézkedések olyan stabilizátorként funkcionálnak, amelyek mérséklik a gazdasági válságok társadalmi hatásait, s ezáltal képesek a gazdasági krízisek lerövidítésére. Az önök válasza, Orbán Viktor miniszterelnök kinyilatkoztatásai világosan mutatják, hogy a világgazdasági változásokra a társadalomból kiszorultakat fegyelmező, büntető politikával válaszol, így akarja őket kordában tartani, míg az alsó középrétegek nagy részét bizonytalan és egzisztenciálisan függő helyzetbe hozni. Negatív újraelosztás zajlik Magyarországon, vagyis a jóléti juttatások nagy része a felső és a felső középosztály felé áramlik, miközben a szegények egyre kevesebb pénzt és egyre nagyobb ellenőrzést kapnak. Szeretném világossá tenni, hogy egyébként ezt szolgálja az önök adórendszere is, amelyet éppen a tegnapi napon vitatott a Magyar Országgyűlés.

Önök jövőre még több pénzt várnak az állampolgároktól, és többet osztanak újra. Ha az állam jövő évre tervezett bevételeit elosztjuk minden állampolgár között, akkor fejenként átlagosan mindenkire 1,6 millió forintos állami elvonás jut, ezért tarthatatlan ez a költségvetés, és azért, hogyha ebből sajnos valamilyen bekövetkező társadalmi katasztrófa veszélyeztetheti Magyarországot, ezért önök viselik majd a felelősséget, ezért kell a magyar társadalom, a magyar emberek érdekében változást elérni, mert a politikai verseny arról szól, hogy melyik válasz, az elnyomó vagy a demokratikus, a bizonytalanságot vagy a biztonságot, a jogfosztó vagy a szabadságot nyújtó kerekedik-e felül. Mi a demokratikusra, a biztonságot nyújtóra és a szabadságot nyújtóra szavazunk.

Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Hidvéghi Balázs, a Fidesz képviselője. Öné a szó.

HIDVÉGHI BALÁZS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a Külügyminisztérium külügyi részének költségvetéséhez szeretnék szólni, de engedjék meg, röviden hadd reagáljak az előttem szóló képviselőtársam néhány megjegyzésére. Ő bírált sok mindent itt az elmúlt időszak gazdaságpolitikájával kapcsolatban, a közmunkát említette, említette azt, hogy az adósság nem csökken elég gyorsan és így tovább.

Képviselő úr, az a helyzet, hogy itt egy öröklött, legyengült gazdaságot vettünk át 2010-ben, amelynek minden mutatója lefele ment, minden mutatója gyengébb volt, mint az azt megelőző időszakban. Magyarországot önök vezették bele úgy a világgazdasági válságba, hogy eleve legyengült állapotban találta az országot és a gazdaságot, így kerültünk a szakadék szélére, ekkor jött szerencsére a kormányváltás. Az egy jó vita egyébként, hogy vajon a közmunka mennyire jó megoldás. Nyilván nem oldja meg teljes egészében a foglalkoztatottság problémáját, de egy fontos elemét jelenti ennek a folyamatnak, és egyébként emberek ezreit, tízezreit vezeti vissza a munka világába a segélyek világából, ami egy rendkívül fontos dolog, egyébként szociális szempontból is.

Ugyanígy az adósság csökken. Nem csökken elég gyorsan? Lehet, hogy nem csökken elég gyorsan, de csökkenő pályára állt, a tendencia megfordult, és ez tagadhatatlan tény, mint ahogy egyébként a foglalkoztatás is, ahogy az előbb mondtam, növekedik. Hosszú évek óta nem dolgoztak annyian Magyarországon, mint most, ellentétben azzal, ahogy ön állította, ez a kiszámíthatóság és a stabilitás költségvetése, mint ahogy egyébként a kormányzás is a legfontosabb céljaiban teljesen konzekvens módon zajlott az elmúlt időszakban, ezt már a nemzetközi partnereink is látják és elismerik. Ez a kormány eltökélt abban, hogy a költségvetési hiányt csökkentse, 3 százalék alatt tartsa, az adósságot csökkenő pályára állítsa. Ezek megtörténtek, és folytatódni is fognak. Ebből a szempontból is lényeges kiemelni azt, hogy a magyar gazdaság teljesítményének köszönhetően és a magyar emberek munkájának köszönhetően a 2014. évi költségvetésben nincs olyan terület, amely kevesebb forrásból gazdálkodhatna jövőre, mint ahogy tette az idei évben, eközben a családok és a vállalkozások jobban járnak.

A Külügyminisztérium fejezetére rátérve, a költségvetési támogatása az ideihez képest közel 1 milliárd forinttal nő, így a GDP-arányos növekedést meghaladó mértékben, 56 milliárd forintra emelkedik 2014-ben, így a Külügyminisztérium számára is kiszámíthatóságot, stabilitást, sőt növekedési potenciált jelent. A minisztériumnak nyújtott támogatás lehetővé teszi, hogy a tárca működését meghatározó két fontos dokumentumban, "A magyar külpolitika az uniós elnökség után" című stratégiai dokumentumban, illetve a nemzeti biztonsági stratégiában lefektetett célok maradéktalanul teljesülhessenek. A magyar külpolitika számára a következő évben is fontos lesz a térségpolitika, fontos lesz a visegrádi együttműködés és az elnökségi teendők, így biztos finanszírozási háttérről tudunk beszámolni: 110 millió forint előirányzat szerepel erre a célra.

Szintén rendkívül fontos feladata a Külügyminisztériumnak és a külképviseleteknek a honosítással kapcsolatos és az állampolgársági ügyekkel kapcsolatos ügyintézés és a működés. Ezt egyébként az eddigiekben is nagyon jól látta el a minisztérium, és látták el a külképviseletek. Itt egy történelmi adósságot törlesztett a Fidesz-kormány azzal, hogy az egyszerűsített honosítást lehetővé tette. Látjuk az érdeklődésből és az állampolgárok számának a növekedéséből azt, hogy ez mennyire megfelelt egy létező igénynek. Ez a folyamat továbbmegy, és a jövő év lesz az az év, az az időpont, amikor ismét, 104 év után először a határainkon túl élő magyarok, éljenek bárhol a Kárpát-medencében vagy a világban, részt vehetnek a magyar országgyűlési választásokon. Ez is egyébként feladatokat ró, nyilvánvalóan többletfeladatokat a Külügyminisztériumra és a külképviseletekre, szerencsére ezek is biztosítva vannak a költségvetési tervben.

A hatékony működés arra is elegendő, hogy a jövő évben megnyíljanak részben azok a korábban bezárt, a Gyurcsány-Bajnai-kormányok által bezárt külképviseletek, részben újak is megjelenjenek a külképviseleti rendszerünkben, amelyek hozzásegítik Magyarországot a hatékonyabb érdekérvényesítéshez külföldön. Így örömmel számolunk be, hogy a közelmúltban már meg is kezdte működését és megnyílt a melbourne-i, az abudzsai, a mumbai és a torontói külképviselet. Ezeknek a működési költsége először a jövő évi költségvetésünkben jelenik meg, és a közeljövőben van esély és költségvetési fedezet arra, hogy további helyeket nyissunk meg. Krakkó, Marosvásárhely, Nagyvárad, Eszék, Hongkong, Santiago de Chile azok a városok, ahol ilyeneket tervezünk, ezzel maradéktalanul teljesülni tud a Külügyminisztériumnak a magyar jelenlét globális expanziójára vonatkozó célja. Ennek nyilván diplomáciai jelentősége van, de lehet gazdasági jelentősége is, a magyar cégek külföldi térnyerése, megjelenése is részben annak köszönhető, vagy sok esetben attól függ, hogy van-e az adott helyen, az adott városban, országban magyar diplomáciai jelenlét, úgyhogy ebből a szempontból is nagyon fontos ez a fejlemény. Ugyanígy szeretném kiemelni azt, hogy a külképviseleti rendszer felújításaira, fejlesztéseire több mint 600 millió forint áll rendelkezésre a jövő évi költségvetésben, amely azzal a ténnyel is számol egyébként, hogy mivel a külképviseletek gazdálkodása devizában történik, az esetleges árfolyam-ingadozás is kalkulálásra került.

Összességében megállapíthatjuk tehát, hogy külügyi, külügyminisztériumi szempontból egy erős költségvetési tervezést, egy jó működést, növekedést lehetővé tévő keret az, amelyik itt megteremtődik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Kontur Pál, a Fidesz képviselője.

(8.30)

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az imént hallottuk Szekeres Imre szocialista képviselőtársunk mondókáját. Hát megmondom őszintén, a helyében én szégyellném magamat. Hát az az ember beszél és bírálja a magyar költségvetést, a jövő évi magyar költségvetést, amely az emberek kezébe pénzt ad, a családok kezébe pénzt ad, az egyes emberek kezébe pénzt ad, a rezsicsökkentéssel, a lehetőségekkel, a családi adókedvezménnyel! Hát ez az ember beszél, aki a honvédséget leépítette, az ő vezetésével intézményesült a korrupció a Honvédelmi Minisztériumban, máig bírósági tárgyalások folynak. Hát nem tudom, milyen alapon lehet ilyen embernek beszélni vagy a szocialistáknak egyáltalán bírálni ezt a költségvetést! Magyarország egyszerűen nem képes megvédeni magát, ha bármi lenne, annyira leépítették a honvédséget. Hát ócskavasnak az ő embereiknek eladták a szerkezeteket, a harckocsiktól kezdve minden lőszert, mindent; mindent értékesítettek. Mutyi volt az egész kormányzásuk!

Hogy mernek olyat, amikor nem szerették az embereket?! A kisembereket nem szerették, ezért nem fizették ki a tűzoltóknak az ügyeleti díjat, a Fidesz-kormány fizette ki. Elvették a családi adókedvezményt. Csak elvettek! Elvették a 13. havi nyugdíjat. Elvették a 13. havi fizetést a közalkalmazottaktól, azoktól, akik kisemberek, mert a tanárok, a pedagógusok, a tűzoltók, a katonatisztek vagy a katonák, a nővérek, akik a kórházakban 60-70 ezer forintokért szolgálnak, ők nem szolgáltatnak, hanem szolgálnak, mert ez mind hivatás. Kikérem magamnak az ő nevükben, hogy egy pedagógusra azt mondják (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy szolgáltat! Ő szolgálatot teljesít, mert hivatása van neki.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szóltam volna, ha Kontur Pál nem veszi figyelembe Szekeres Imre felszólalását, mert igazából nem lehetett nem figyelembe venni. Megszokhattuk már, és aki itt a költségvetési vitákat napok óta követi, látja, hogy a szocialista vitatechnika, vitataktika a következő: elmondunk valami vad blődséget, majd pedig elhagyjuk a termet. Megtehettem volna a kivételt, hogy ne szóljak, mert Szekeres Imre fájlalja a lábát, és lehet, hogy azért kellett távoznia, csakhogy az a helyzet, hogy egy olyan országról beszélt, amilyen ország nincs. Egészen biztos, hogy nem a magyar költségvetésről, Magyarország költségvetéséről beszélt. Csodálkoztam is, hogy magyarul szól, mert ilyen ország nincsen. Az a fajta antidemokratizmus, amivel valamilyen országot vádolt, nem tenné lehetővé, hogy Szekeres Imre szóljon, tehát nem értem, hogy miről is beszél.

A számok: nem is tudom, semmilyen értelemben nem stimmelnek, hogy honnan, az ujjából szopta-e ki vagy a hasára ütve kalkulálta, nem lehet tudni. A lábát fájlalja. Ha az ujja lett volna bebugyolálva, vagy ha a hasműtét jelei láthatók lettek volna rajta, akkor megértettem volna a helyzetet, de így ez a felszólalás pusztán egy ilyen választ érdemel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Visszatérünk az írásban előre bejelentkezett felszólalók köréhez. Megadom a szót Murányi Leventének, a Jobbik képviselőjének.

MURÁNYI LEVENTE (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! 2001. január 26-án az akkori kormánypárt egyik prominens politikusa a következőket mondta. Engedjék meg, hogy idézzem: "A jelenlegi kormány azért vonta meg a Magyarok Világszövetségétől a költségvetési támogatást, mert elnökének személye akadálya annak, hogy a Magyarok Világszövetségének helyzete rendeződjék. Ha valaki annak a Magyarok Világszövetségének az elnökjelöltjeként, amely az összmagyarság összefogására hivatott, pártpolitikai kampányként fogja fel az elnökválasztást, az eltévesztette a házszámot." Majd így folytatta a kormánypárti képviselő: "Aki a határon innen a legitim kormányzattal nincs jó viszonyban, illetve a határon túli szervezetek szinte egyikével sincs beszélő viszonyban, az alkalmatlan erre a pozícióra. A Magyarok Világszövetségének jelenlegi belső állapotai alkalmatlanok a költségvetési támogatás felhasználására."

Kérem szépen, idáig az idézet. Szeretnék hozzá kommentárt fűzni. Kérem, hogy ez a vita 13 év múltával akkor hogy nézett ki, nem igazán állapítható már meg, de sajnos a retorzió az, hogy a költségvetési összeget nem kapja meg egy évben sem a Magyarok Világszövetsége, sajnos eredményt szül, eredményt, ami nem jó. Az a munka, amelyet a Magyarok Világszövetségének végezni kellene, a pénz hiányának következtében nem működik. Nem működik, és sajnos ezt még egy Külügyminisztérium sem tudja pótolni, ráadásul egy rossz Külügyminisztérium pláne nem. Kérem szépen, kit büntetünk? A világ magyarságát! Nem a Magyarok Világszövetségének elnökét, nem a szövetséget, hanem kérem, hangsúlyozom, a világ magyarságát.

Ezért én azt gondolom, hogy a megoldás nem ez. Ha valóban eltévesztették a házszámot az MVSZ-nél, a Magyarok Világszövetségénél, akkor nem az a megoldás, hogy tönkretesszük, elsilányítjuk pénz hiányával, hanem az a megoldás, hogy leülünk, tárgyalunk és rendezzük a kérdéseket. A Magyarok Világszövetségén át ne büntessük a világ magyarjait! Nekem az a kérésem, hogy gondolják át a kormánypártok, elsősorban maga a kormány, hogy a továbbiakban miként és hogyan állnak a Magyarok Világszövetségének költségvetési támogatásához.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Szalay Ferencnek, a Fidesz képviselőjének.

SZALAY FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy olyan területről beszélnék, a sportról és a testnevelésről, amely ebben a költségvetésben, azt gondolom, kimondottan jó helyen szerepel, hasonlóképpen, mint oly sok más terület. Ez az a része életünknek, amely nem sokszor kerül szóba itt a parlamentben, de ha az ember otthon, a családja körében egy kicsit körülnéz, akkor az egészséges életmód, a gyerekeink egészséges fejlődése jelentős kérdés. Itt sok mindenről beszélünk, de azt gondolom, arról is illik, hogy egy ország, egy nemzet akkor tud igazából haladni előre, ha egészségben él, és az ott élő emberek el tudják látni azokat a feladatokat, amelyekről most beszélünk. Ez a költségvetés igen-igen komoly lehetőséget biztosít akár a testnevelésnek, akár a sportnak, akár az egészséges életmód kérdésének.

Kimondtuk 2010-ben, stratégiai ágazatnak tekinti az új kormányzat a sportot magát, stratégiai ágazatnak a testnevelést, és a stratégiai ágazatnak az oktatást azért is, mert a nevelést szeretné benne felerősíteni a testnevelés segítségével.

Fontos dolognak gondolom elmondani a múltat, hiszen 2002-ben az akkori polgári kormányzat mintegy 30 milliárd forintos sportfinanszírozással fejezte be azt a négyéves kurzust, és ahogy eltelt 8 év, a 8 év végére, 2010-re 14 milliárd forintos sportfinanszírozással és leépülő sportlétesítményekkel nagyon-nagyon komolyan visszafejlődő testnevelésről tudtunk beszélni. Befejeződött egy sportminisztérium működése, helyettes államtitkár vezette a sport területét. Azt gondolom, nem volt igazi ez az időszak. Viszont el kell mondjuk, hála az istennek, a mostani időszakban államtitkár vezetheti komoly kormányzati hatáskörrel, komoly érdekérvényesítő képességgel a sportot magát.

A mai sportstratégiának sok-sok lábáról beszélhetünk, de én hadd beszéljek négyről: az egyik a diáksport, a másik a szabadidősport, a harmadik a versenysport, a negyedik a létesítményfejlesztés kérdése. A diáksport területén, azt gondolom, mindenki itt volt, mindenki beszélhetett róla, de hallani egészen biztosan hallotta a mindennapos testnevelés bevezetését. Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy a gyerekek, akik az elmúlt időszakokban, az elmúlt években 75-80 százalékban csak a testnevelésórán mozogtak, és nem kapták meg azt a megfelelő ingermennyiséget az életkorukban, amire szükségük van, szükségük lett volna, a mostani időszakban ezzel az öt testnevelésórával jelentősen eljuthatnak arra a szintre, hogy annyit mozogjanak, amennyit az egészségük megkíván. Az öt testnevelésórához természetesen sok minden kell: jól képzett testnevelő tanárok, megfelelő létesítmények. Ebben a költségvetésben 3 milliárd forint tornaterem-építésre, 3 milliárd forint pedig tanuszodák építésére rendelkezésre áll.

(8.40)

Egy másik terület a szabadidősport kérdése. Nyilván ez összefügg a diáksporttal is, de maradjunk a felnőttek szabadidősportjánál. Rendkívül sok olyan létesítmény épült, rendkívül sok olyan létesítmény fejlődik, ahol a felnőttek szabadidősportjáról is igen-igen sokat beszélhetünk már, sok-sok programmal, rendezvénnyel.

Komoly dolognak gondolom az utánpótlás-nevelés kérdését. Az utánpótlás-nevelésben elindulhattak újra sportosztályok, sportiskolák, és sok-sok sportágban akadémiai rendszer segíti a sporttehetségek gondozását, nevelését. Itt egy érdekes hasonlatot hadd mondjak: ha valaki ebben az országban tehetséges zenész, akkor abban a pillanatban kap a kezébe egy hegedűt, megfelelő osztályokban tanulhatja általános iskolában, középiskolában, a felsőfok oktatási szintjein, mondjuk, a zeneművészet bármely fokát, utána konzervatóriumba kerülhet, vagy egy zenekarban zenélhet. Azt gondolom, hogy ez így normális dolog.

A sporttehetségeket is hasonlóképpen kell egyébként gondozni, mint ahogy, mondjuk, a zene tehetségeit. Most, ebben az időszakban eljutottunk ide is, hogy az állam úgy gondolja, hogy nemcsak a kultúra egyéb területén, hanem a sportban lévő tehetségeket is a lehető legmagasabb szintre kell tudnia emelni. Azt hiszem, ha belegondolunk abba, hogy a társasági adó lehetőségei mit hoztak ezen a területen, egy igen-igen komoly lépést tett meg az ország. Úgy döntött, hogy a társasági adót, amely egyébként befolyik a költségvetésbe, öt látvány-csapatsportágnak a rendelkezésére bocsátja. Több tízezer gyerekkel több mozog most már ezekben a sportágakban, sokkal több tehetség indul el újra fölfelé. Nagyon-nagyon komoly létesítményfejlesztési programokat lehet a társasági adón keresztül vinni: az országban több mint kétszáz településen épültek tanuszodák, uszodák, sportpályák, labdarúgópályák, tornatermek, csarnokok. Azt gondolom, hogy ha a költségvetés egyéb lehetőségeivel összevetjük a létesítményfejlesztés kérdését, ilyen még ebben az országban sosem volt.

Természetesen egy ellenzéki padsorokban ülő képviselőnek a stadionfejlesztésekről kell beszélnie, hiszen ez egy kurrens dolog, de ha nagyon-nagyon végiggondoljuk azt, hogy létesítményfejlesztésben mi minden történik, túl a kétszáz településen az említett létesítményfejlesztési programokon kívül, hadd mondjam el önöknek itt a Házban, hogy mi minden történik még. A XIV. nyári európai ifjúsági olimpiai fesztiválra rengeteg létesítményt épít az ország. A győri arénaberuházásról hadd beszéljek; a magyar sportok háza programról vagy a nemzeti olimpiai központ beruházásáról; a Tüskecsarnok felújításáról; a Nemzeti Kézilabda Akadémia létesítményfejlesztési programjáról; az úszó-, vízilabda-, műugró-, műúszó- és nyíltvízi világbajnokság létesítményfejlesztési programjáról és még sok minden másról, sportcsarnokokról. Azt kell mondani, az, hogy épülnek stadionok az országban, az egy nagyon szép dolog, de mellette rengeteg olyan létesítmény épül és fejlődik, amely ahhoz szükséges, hogy normális minőségű, megfelelő körülményeket biztosító létesítményekben tudjanak sportolni fiatalok és idősek egyaránt.

Azt gondolom, nagyon fontos dolog, hogyha az ember végiggondolja... - megint a kultúrát hoznám hasonlatként, Agora-program indult el a 2002-2010-es időszakban, majd' minden megyei jogú városnak lehetősége volt néhány milliárd forintért új kulturális, közművelődési teret agora néven építeni. Senkinek nem volt ellenvéleménye, mert úgy gondoltuk, úgy gondolták sokan, hogy szükség van erre ebben az országban. Akkor sem volt vita, amikor egy új Nemzeti Színház épült, akkor sem volt vita, amikor a Művészetek Palotája megépült, akkor sem volt vita, amikor a Zeneakadémia újjáépülhetett. Miért van vita abból, ha futballstadionok vagy bármiféle sportlétesítmény épül ebben az országban? Milyen alapon lehet megkülönböztetni így sportot a kultúra egyéb területeitől? Én azt gondolom, nem szabad. Tessenek belegondolni abba, milyen pályázatot sikerült önöknek végigvinni a labdarúgó-Európa-bajnokság kapcsán. Olyan gyorsan és minden harc nélkül sikerült elmeszelni ezt a pályázatot azért, mert nem voltak megfelelő létesítmények. És szerte a világban, ahol Európa-bajnokságokat, világbajnokságokat rendeznek futballból, olyan nemzetépítő erővel bírnak, hogy az valami hihetetlen. A labdarúgás, azt gondolom, ebben a világban - tetszik vagy nem tetszik - az egyik legfontosabb és legjobb eszköz ahhoz, hogy egy nép úgy érezze, hogy ő erős, hatékony, és halad előre. Természetesen ez nekünk még nem adatott meg, és nem szeretnék erről a 8:1-es futballpolémiáról sokat beszélni, de el kell tudnunk érni nekünk is erre a szintre, és ehhez létesítmények, ehhez megfelelő körülmények kellenek ebben az országban is.

Fontos dolognak gondolom, hogy beszéljünk egy kicsit a számokról is. A 2002-es költségvetésben, mint mondtam, 30 milliárd forinttal fejeztük be a sportfinanszírozást, tavaly már 27 milliárd forint volt, idén 106 milliárd forint jut sportra, ebből 75 milliárd forint a létesítményfejlesztésre. Azt gondolom, jelentős a növekmény, jelentős a fejlődés. De még egyszer hadd mondjam, a legjelentősebb az a fejlődés, amelyen keresztül több tízezer gyerek kezdett újra sportolni, rengeteg új sporttehetség jön fölfelé, és az iskolákban minden gyereknek a heti öt testnevelésóra biztosított. Azt gondolom, hogy egy ország egészségi állapotát ezen keresztül lehet a legjobban fejleszteni, a legjobban megelőzni a problémákat. Én köszönöm szépen mindenkinek, aki ezen egy picit is dolgozott, hogy ez így lehessen. Maradjon így a későbbiekben!

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szél Bernadett, az LMP képviselője.

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi felszólalásomat is azzal kezdtem, és most is fontosnak tartom elmondani, hogy háromévnyi kormányzás után, a ciklus utolsó büdzséjének elfogadásakor már sokkal inkább arról kell beszélni, ami megvalósult ebben az országban, konkrétan a választási ígéretekből, és nem arról, amiről önök álmodoznak, hogy meg szeretnének itt valósítani. Ugyanis számos be nem váltott ígéret kötődik az Orbán-kormányhoz, és ennek a kormánynak az egyik leginkább kardinális és úgy is mondhatnám, hogy megbocsáthatatlan, be nem váltott ígérete a munkahelyteremtésre vonatkozó, sokat hangoztatott ígéret.

Ugye, önök sok mindent ígértek a foglalkoztatás terén, ígértek kiszámítható és vállalkozásbarát gazdaságpolitikát, erős és stabil költségvetést és kevesebb bürokráciát. Azt is ígérték, hogy a zöldiparágakat fogják fejleszteni, energiahatékonysági programokat fognak megvalósítani ebben az országban, és a képzetlen munkaerő foglalkoztatását elősegítik. Nem utolsósorban pedig - sőt talán ez az egyik legfontosabb ígéretük volt - a helyi gazdaság fejlesztését is megígérték, azt, hogy a kis- és közepes családi gazdaságokat fogják erősíteni. Mindebből nem sok valósult meg, sőt igazából számos területen az ellenkezőjét valósították meg annak, amit megígértek.

Ha körbenézünk az országon, akkor azt látjuk, hogy a kisvállalkozókat és az önfoglalkoztatókat egészen egyszerűen agyonnyomja a rengeteg kisadó, a változtatás, a bürokrácia, az adóemelések az áfától a járulékadókig, a telefonadó, az ilyen adó, az olyan adó. Ilyen gazdasági környezetben a kkv-szektor nem tudja beteljesíteni a küldetését, hiába dolgozik ott a magyar foglalkoztatottak 70 százaléka, a benne lévő potenciált nem tudja kihasználni. Azt látjuk, hogy önök a bürokráciát növelték a sok kisadóval, a mindenféle bevallásokkal, és teljesen kiszámíthatatlanná tették az adózást. Ilyen körülmények között ki tud fejleszteni, tisztelt képviselőtársaim?

Nagyon fontos hibájuk az is, hogy számos esetben csak néhány kiválasztott cég juthatott megrendeléshez, munkához, teljesen függetlenül attól, hogy milyen feltételekkel tud dolgozni, milyen áron vagy milyen minőségben tudja a munkát vállalni. Összességében önök egy olyan bizonytalan környezetet teremtettek, amelyben nem tudnak beruházni a cégek, nincsen fejlesztés, nincsen munkahelyteremtés, az emberek nem látják a jövőt.

Egyszóval ennyit tudok mondani a kormánynak arról az ígéretéről, hogy a kiszámítható környezetben működő vállalkozások teremtik meg az egymillió új munkahelyet. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalkozások nem fogják megteremteni, mert egészen egyszerűen nem biztosítanak számukra olyan feltételeket, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni.

Ami zöldpárti képviselőként számomra különösen fájdalmas, hogy a zöldiparágak fejlesztésére vonatkozó ígéretük valóban puszta ígéret maradt. Önök is kiszámolták, hogy körülbelül 80 ezer munkahelyet lehet teremteni energiahatékonysági programok indításával. Ezzel elértük volna azt is, hogy az ország energiafüggősége csökkenjen, és nem orosz gázzal fűtenénk az utcát.

Önök 500 milliárdot ígértek épületfelújításra, energiahatékonyságra, évente a lakások 10 százalékának a felújítását és ezáltal azt a bizonyos 80 ezer munkahelyet. A valóságban viszont az történt, hogy 5 milliárd forint lett a valós magyar kormányzati kiadás három és fél év alatt, amíg önök kormányoztak, és mindössze néhány ezer lakást sikerült bevonni az intézkedési körbe. Ez egy nagyon fájdalmas adósság, mert ezzel egyszerre adtak pofont a munkahelyteremtésnek, illetve annak, hogy az ország energiafüggősége csökkenjen. Érthetetlen, hogy kormányok sora követi el azt a hibát, hogy ellenzékben megígéri azt, hogy a zöldgazdaságot fejleszteni fogja energiahatékonyság terén, úgy a magyar lakások, mint a vállalkozások és az intézmények előre tudnak lépni, és amikor pozícióba kerülnek, akkor ezt a tudást rendre elfelejtik, és valami teljesen mást kezdenek el csinálni.

Úgyhogy az Orbán-kormány az ígéreteiből, mondjuk, 1 százalékot, ha meg tudott valósítani. Azt mondanom se kell egyébként, hogy mindeközben az energiaköltségek csökkentését egy olyan módját választották, ami nemhogy munkahelyeket teremtett, de igazából tömegek vesztik el az állásukat a kormány intézkedéseinek köszönhetően.

Nagyon súlyos adóssága maradt a kormánynak a helyi gazdaság fejlesztése is, pontosan a kis- és közepes családi gazdaságok támogatása, a vidéki megélhetés feltételeinek a javítása, amire nemcsak a kormányprogramban, de még a nemzeti vidékstratégiában is ígéretet tettek.

(8.50)

Önök hitet tettek amellett, hogy az igazságtalan és a nagybirtoknak kedvező politikával szakítanak, ennek ellenére pontosan ezt csinálták, és gyakorlatilag bebizonyították, hogy nem érdekli önöket a családi gazdaságok és a kisegzisztenciák sorsa, folytatják azt a rossz gyakorlatot, ami már jó ideje megy ebben az országban. Az történt, hogy ahelyett, amit megígértek és a családi gazdaságoknak adták volna a földet, alig burkoltan azoknak a nagy- és óriásbirtokosoknak adták, osztották ki, akiktől foglalkoztatásbővítés nem várható, csak ennek a fejlesztési modellnek, termelési módnak a folytatása, ami már eddig is nagy kárára vált ennek az országnak. Miért nem csinálták azt, ami valóban munkahelyeket tud teremteni, és amit önök is megígértek.

Összességében azt látjuk, hogy mivel a munkahely-teremtési ígéreteikkel elbuktak, a keresetek és a bérek növekedésével nem tudnak elszámolni, mert ezek nem történtek meg, elkezdtek hát a közmunkások számával zsonglőrködni. Már jó ideje zajlik egyfajta számháború a kormány részéről, és mindenféle szlogenekkel és nyilatkozatokkal próbálják a keserű valóságot takargatni, ami azért is érthetetlen, mert ebben az országban az emberek nagy része pontosan tudja, hogy mi zajlik a valóságban, és nem fogja ezt önöknek elhinni. Ugyanis a keserű valóság pontosan az, hogy nem jöttek létre azok a munkahelyek ebben az országban, amit önök megígértek, és ha ezen a költségvetésen múlik, amit most tárgyalunk, akkor ezek nem is fognak létrejönni.

A legfrissebb adatok szerint 14 ezerrel kevesebben dolgoznak a gazdaságban, mint a kormányváltás idején, úgyhogy hiába álmodoznak önök történelmi tettekről meg mindenféléről, azt látjuk, hogy gyakorlatilag 25 ezres a csökkenés, ha a vállalkozásokat nézzük. Tehát az a növekedés, amiről beszélnek, tulajdonképpen csökkenés. Ráadásul az állásban lévő embereknek is rosszabb lett a helyzetük, kivétel talán a felső 10 vagy 20 százalék. Pontosan 3,3 millió ember esett el 360 milliárd forinttól az adójóváírás megszüntetése miatt. A minimálbéresek esetében pedig szembetűnő az, hogy a jövedelmük mekkora részét fizetik ki az államnak.

Sokkal igazságtalanabb ez a rendszer, mint ami a kormányváltás idején volt. Azt látjuk, hogy míg 2010-ben a 73 500 forintos bruttóból 13 264 forint ment az államnak, vagyis 18 százalék, az idén ez az összeg már 33 810 forint, ami azt jelenti, hogy a bruttó 34,5 százalékát vonja el az állam adó és járulék formájában. Ha pedig összeadjuk az állam kasszájába kerülő munkaadói és munkavállalói járulékokat, akkor az látható, hogy a minimálbéresek esetében a teljes állami elvonás aránya a 2010-es 36,2 százalékról közel 50 százalékra emelkedett.

De nézzük meg most azt, hogy a jövő évi költségvetés, az, amiről most beszélünk, vajon korrigál-e valamit az eddigi hibás és káros kormányzati döntésekből. Azon igazából már nem lepődünk meg, hogy a költségvetés - a szokásokhoz híven - nem ad reális helyzetértékelést a foglalkoztatásról, hiszen abból indul ki, hogy a foglalkoztatottak és az aktívak száma jelentősen meghaladja a válság előtti szintet. Csakhogy a kormányon kívül ebben az országban mindenki tudja, hogy a foglalkoztatási adatok egyrészt azért festenek ilyen jól, mert a közfoglalkoztatási számokkal bűvészkednek, másrészt meg azért, mert azokat a munkavállalókat is tartalmazzák, akik az itthoni kilátástalan helyzet elől külföldre menekültek, mert itthon nem találtak munkát. A külföldön dolgozók beszámítása nélkül egyhamar nem fogja elérni a foglalkoztatási szint a 2008-as válság előtti szintet, és ha a kormány ezt nem veszi figyelembe, akkor olyan bővülést könyvel el saját sikerként, aminek az oka pontosan az, hogy sokan ebben az országban már nem tudnak megmaradni az önök kormányzása, a hibás gazdaságpolitikájuk miatt.

Persze, ha hibás a helyzetértékelés, akkor hibás a következtetések levonása is. Önök folyamatosan azt hangoztatják, most már napok óta ezt hallhatjuk, hogy a foglalkoztatáspolitikai lépéseik mennyire eredményesek, és hivatkoznak a munkahelyvédelmi akciótervre is, holott ez a két csodafegyver, amit használnak, a munkahelyvédelmi akcióterv és a közmunkaprogram, semmiképpen nem alkalmas arra, hogy azt a foglalkoztatási krízist, amiben az ország jó ideje van, megváltoztassa. Azt látjuk, hogy az álláskeresési ellátás átalakítása, az álláskeresési idő 90 napra csökkentése nem eredményezte azt, hogy többen tudtak volna elhelyezkedni. Az egy nagyon fájdalmas adat, hogy 2012-ben is és az idén is folyamatosan csökkent azok száma, akik azért léptek ki az álláskeresési ellátásból, mert sikerült munkát találniuk. Ezek az emberek gyakorlatilag teljesen az út szélén maradnak, hiszen befejeződik az az időszak, amíg az államtól valamifajta segítséget kapnának ahhoz, hogy állást találjanak, utána ők végképpen az út szélén maradnak. Azt látjuk, hogy a munkanélküli embereknek már több mint a fele tartozik abba a körbe, akik bármiféle ellátás nélkül maradtak ebben az országban. És az nagyon fájdalmas, hogy ez a költségvetés, amiről most tárgyalunk, még a korábbinál is kevesebb forrást irányoz elő az álláskeresési ellátásokra egy olyan országban, ahol már az idei költségvetés is jelentősen alul volt tervezve.

A másik ilyen állatorvosi ló a közmunkaprogram, amelynek az eredményességét nem tudom, hogy miben mérik. Nyilván abban, hogy mennyi pénzt lehet beletenni ebbe a programba. Én viszont abban mérem, hogy hány ember tud visszatalálni a nyílt munkaerőpiacra a közmunkaprogramok következtében. Belügyminisztériumi információk alapján ez 7,4 százalék. Ha megnézzük, hogy mennyit költenek erre a programra, azt látjuk, hogy az idén 153 milliárdot szántak erre, jövőre pedig 184 milliárd forintot fordítanának a közmunkaprogramra. Önök ezt úgy mondják, hogy átmeneti foglalkoztatás. De most már nézzünk szembe a tényekkel: ez a közmunkaprogram annyit csinál, hogy amint az ember kikerül belőle, ott van a segély, ha meg az sincs, mert annyira megszigorították a hozzáférést, akkor ott van a teljes ellátatlanság. És van a magyar embereknek egy jelentős rétege, aki ebben a ciklusban mozog, és egyre többen vannak. Most jöttek ki a legújabb számok, a legújabb statisztikák. Arról miért nem beszélnek, hogy hány szegény ember él ebben az országban? Semmi más nem történik, mint hogy az önök hibás foglalkoztatáspolitikája miatt elmarad a munkahelyteremtés ebben az országban, és emberek tömegét kényszerítik bele olyan méltatlan helyzetbe, amelyben nem tudnak dolgozni, mert nincs munkahely, viszont segélyt alig tudnak kapni, közmunkaprogram vagy van, vagy nincs, de vissza nem vezet semmiféle nyílt munkaerőpiacra, és ott maradnak ellátatlanul. Mi lesz velük? Mi lesz a családjukkal?

Ha megnézzük a Nemzeti Foglalkoztatási Alap kiadási szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy a közfoglalkoztatás egyre nagyobb teret nyer, és hogy nagyon súlyos a forráskivonás az aktív munkaerő-piaci eszközök vonatkozásában is. Sajnos, az az aránytalanság, ami eddig is létezett, a jövő évi költségvetésben is fennmarad, sőt tovább fokozódik. A közmunka önmagában képzések és mindenfajta integrációs erőfeszítések nélkül csak fokozni fogja azt, hogy az emberek a nyílt munkaerőpiactól távol maradnak. Azt látjuk, hogy ez semmiképpen nem út kifelé a szegénységből, a tartós munkanélküliségből.

A Lehet Más a Politika szerint ebből a költségvetésből az olvasható ki, hogy a kormány a munkahelyteremtést elhanyagolta. Önök ezt a problémát nem oldották meg. Nem látunk forrásokat a beígért munkahelyteremtő programokra, a beterjesztett adótörvényekben sem látjuk a feltételeit egy valóban munkabarát adórendszernek, ezért a pártom módosító javaslatokat fog benyújtani a költségvetéshez egyrészt az energetikai beruházások beindítására, a zöldiparágak fejlesztésére, a helyi gazdaság fejlesztésére, ugyanis mi azt gondoljuk, hogy nagyságrendekkel több erőfeszítést kellene tenni kormányon azért, hogy ezekben a szektorokban előremozdulás legyen.

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy javítani kell a szegény térségek közlekedésén is, és egy általános kormányzati politikával kell megfékezni a kivándorlást, csökkenteni kell a korrupciót, és csökkenteni kell a pénzek osztogatását a fideszes háttéroligarcháknak. Értsék meg, minden fillér, amit ezeknek az embereknek adnak, egy munkát kereső embertől veszi el a bevételt. Azt gondolom, a ciklus végéhez közeledve érdemes lenne szembenézni azzal, hogy az önök legfontosabb választási ígérete, az 1 millió új munkahely teremtése megbukott, nem kerültünk közelebb hozzá, és ez a költségvetés sajnos nem ad reményt arra vonatkozóan, hogy ebben valamiféle előremozdulás legyen, ha önök kormányoznak a továbbiakban is.

Köszönöm.

ELNÖK: A következő felszólaló Csóti György, a Fidesz képviselője. Képviselő úr!

CSÓTI GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A 2014-es költségvetési tervezetnek a nemzetpolitikával kapcsolatos részéhez, a nemzetpolitikával kapcsolatos kiadásokkal összefüggésben szeretnék néhány gondolatot megosztani önökkel.

Körülbelül 17-18 évvel ezelőtt Németh Zsolt képviselőtársammal, aki jelenleg a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, számos fórumon tettünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Magyarország mindenkori költségvetésének 1 százalékát a határon túli magyarok támogatására és a magyar-magyar kapcsolatok építésére, fejlesztésére fordítsuk. Ezek az erőfeszítések a magyar-magyar csúcstól kezdve a tisztelt Ház falain belül történtek, és el kell mondani, hogy mind a mai napig egyetlen kormánynak sem sikerült még csak meg sem közelíteni ezt az összeget. A jelenleg előttünk lévő központi költségvetés kiadási főösszege 11 600 milliárd forint, a nemzetpolitikai célokra fordítható kiadások összege 17,7 milliárd forint, ez 1,5 ezrelék, vagyis 0,15 százalék.

(9.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez után a bevezető után azért szeretném nyomatékosan leszögezni, hogy ez nem a kormány szándékát tükrözi, hanem a lehetőségeket, amelyekkel szembe kell néznünk. Egy pénzügyi-gazdasági válságsorozatnak remélhetőleg a vége felé tartunk, még éppen csak látjuk az alagút végét. Ilyenkor a szándékot egyértelműen mutatja az, hogy a nemzetpolitikai kiadásokkal kapcsolatos összeg 8,7 százalékkal növekedett a 2013. évihez képest, tehát a szándék egyértelmű.

Ebből a költségvetési, nemzetpolitikai kiadásokkal kapcsolatos részből két dolgot szeretnék nagyon röviden kiemelni; ez két nagy pilléren nyugszik. Az egyik az egyszerűsített honosítással, a kettős állampolgárság intézményrendszerével kapcsolatos. A legfrissebb adatok szerint 527 ezer kérelem futott be, és 460 ezren tettek állampolgársági esküt. Ez egy óriási szám. Ráadásul a következő esztendőben, a választás évében a Külügyminisztériumnak ezzel kapcsolatban is biztosítania kell a külképviseleteken a megfelelő személyi hátteret és a megfelelő infrastruktúrát. Úgy gondoljuk, hogy ez a költségvetés ezt megfelelően kezeli és biztosítja.

A másik nagy pillér a Bethlen Gábor Alap, amely arra hivatott, hogy az elszakított területeken élő nemzetrészek, magyar nemzeti közösségek anyanyelvű oktatásában és a művelődés, a nemzeti kultúra ápolása és fejlesztése területén, valamint a Kárpát-medencén belüli magyar-magyar kapcsolatok ápolása és fejlesztése területén megfelelő összegek álljanak rendelkezésre. Ezen belül egyetlen dolgot szeretnék kiemelni, a Határtalanul-programot, amely arra hivatott, hogy a következő nemzedékek magyarságtudata meglegyen, hogy a következő nemzedékek - a mai kisiskolások és középiskolások - megismerjék a történelmi hazát. A program célkitűzése szerint minden középiskolásnak és kisiskolásnak, általános iskolásnak tanulmányai során legalább egyszer el kell jutnia egy határon túli magyar közösséghez, és fordítva is, a határon túl élő magyarok kisgyermekei, iskolásai jussanak el Magyarországra. Ez az összeg, ami rendelkezésre áll, nagyon kevés ahhoz, hogy ez megvalósuljon, ezért több képviselőtársammal egy módosító indítványon dolgozunk, hogy ezt az összeget megnöveljük. A jelenleg rendelkezésre álló összeg többszörösére lenne szükség. Megkeressük azt a határt, ami még biztosítható ezen a kereten belül, hogy ez a program valóban kiteljesedhessen, és elérhesse célkitűzését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom megkerülni most sem, hogy elmondjam azt, hogy a határon túl élő magyar nemzeti közösségek anyanyelvű oktatásának és nemzeti kultúrájának ápolásához nem Magyarországról kell forrásokat biztosítani, hanem abban az országban kell megkapniuk, ahol élnek, ahol adófizető állampolgárok, ahol születtek, ahol az őseik falvakat, városokat építettek, nemzeti kulturális intézményeket hoztak létre, és vérükkel védték ezt a földet. Alanyi jogon jár tehát nekik, hogy az általuk befizetett adóból visszakapjanak annyit, hogy a saját iskoláikat ők kezelhessék, ők fejleszthessék, hogy kultúrájukat ápolhassák, és ennek a záloga, ennek a garanciája, biztosítéka a teljes körű és a tényleges autonómia; erre kell törekedni.

Remélem, hogy most október 27-én a székelyek nagy menetelése egy áttörést hoz ezen a területen. Persze ez nem jelenti azt, hogy rövid lesz az út; göröngyös és hosszú lesz az út, de ezen az úton végig kell járni. Akkor is kell majd, ha területi autonómiájuk, ha teljes körű kulturális autonómiájuk lesz; akkor is kell nemzetpolitikai célokra költségvetési összegeket biztosítani a magyar-magyar kapcsolatok ápolására, fejlesztésére, de akkor már nem kell 1 százalék, akkor valószínűleg kevesebb is elég lesz. Ebben bízva - addig, amíg ezt az állapotot el nem érjük, hogy egyes magyar közösségek teljes körű és tényleges autonómiát kapnak - addig viszont növelni kell minden évben a költségvetésen belül a nemzetpolitikára fordítandó összeget.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Dorosz Dávid független képviselő.

DR. DOROSZ DÁVID (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csóti György képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni. Mélységesen egyetértünk azokban a célokban, amelyeket megfogalmazott, éppen ezért mi ezen a héten a költségvetés vitájában több olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, amelyek további összegeket fognak nemzetpolitikai célokra, így kifejezetten határon túli ifjúsági, zenei célokra, illetve az autonómiatörekvések támogatására fordítani. Ezek összességében majdnem egymilliárd forinttal fogják megnövelni a nemzetpolitikai célokra fordítandó összegeket. Nagyon kérem önt is, illetve a frakcióját is, hogy az elmondott szavainak megfelelően legyenek szívesek ezeket a módosító javaslatokat támogatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra... (Dr. Kontrát Károlyhoz:) Bocsánat, államtitkár úr, akkor ön jön. Csak jelezni akarom, hogy a költségvetés vitájában csak az adott előterjesztő minisztériumot képviselő államtitkárt illeti meg a soronkívüliségnek a lehetősége, de most megadom önnek a szót kettő percben. (Dr. Cséfalvay Zoltán: Átadom neki.)

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szél Bernadett képviselő asszony közfoglalkoztatást ostorozó hozzászólására szeretnék reagálni. Azt a kérdést tette fel, hogy miben mérik a közfoglalkoztatás eredményességét.

Tisztelt Képviselő Asszony! Egyértelmű: abban mérjük, hogy hány embernek tudunk munkát adni. Mi munkát adunk, nem segélyt, és egyébként a rendszert szeretnénk fokozatosan, 2014-től kezdődően a szociális szövetkezés irányába elmozdítani, ami már nem közfoglalkoztatás, még nem versenyszféra, de mindenképpen szeretnénk ebbe az irányba lépni - és arra kérem, hogy ön is becsülje meg ezeket az embereket -, hogy közel 300 ezer embernek ad lehetőséget értékteremtő munka végzésére, arra, hogy a családját eltartsa, hogy maga is részt vehessen abban, hogy hasznos tagja lehessen a társadalomnak. Ezért is fontos a közfoglalkoztatás, és ebben is mérhetjük ennek a fontosságát, úgyhogy arra kérem tisztelt képviselő asszonyt, hogy nagyobb tisztelettel beszéljen a közfoglalkoztatásban dolgozókról.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kettőperces felszólalásra következik Pálffy István, a KDNP képviselője.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kontrát Károly államtitkár úrhoz kapcsolódva, és már akkor jelentkeztem, amikor Szél Bernadett az egymillió új munkahelyről beszélt. Engedjenek meg mégis egy zárójelet, messzemenően egyetértve a Csóti és Dorosz képviselő urak által mondottakkal: valóban több pénzt kell biztosítani nemzetpolitikai célokra a költségvetésünkből, és ezt mi is támogatjuk a KDNP részéről - zárójel bezárva.

Egymillió új munkahely. Mindig szakszerűen ugyanazt kell összehasonlítani. Ha a 2010-es nyári, 15-74 év közötti korosztály adatait veti össze a maiakkal, tehát három évvel később, akkor azt látja, hogy a 3 millió 765 ezerrel szemben 3 millió 990 ezer ember van foglalkoztatva. A kettő között plusz 225 ezer van. Ebből 135 ezer van kint most közmunkán, ami azt jelenti, hogy a vállalkozói körben 90 ezerrel többen dolgoznak, mint dolgoztak 2010-ben. Továbbá ez alatt a három év alatt - átlagban mondom, mert évente a különböző hónapokban több-kevesebb munkahely szűnik meg - körülbelül 150 ezer munkahely szűnt meg a gazdaságban, ami azt jelenti, hogy ezek új munkahelyekkel lettek pótolva. Ez azért nagyrészt a kormány érdeme is, mert a munkahelyvédelmi akcióterv pont azt célozta, hogy a fiatalok és különböző célcsoportok, pályakezdők, 50 év felettiek ezeket a munkahelyeket meg tudják őrizni, meg tudják tartani, hogy a foglalkoztatók biztosítsák számukra ezeket a munkahelyeket. Ha ezt is hozzáadjuk - mert hozzá kell adni -, akkor ez csak a vállalkozói szférában 240 ezer, közel negyedmillió új munkahelyet jelent, és így is kell számolni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Mágori Józsefné, a Fidesz képviselője.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szél Bernadett felszólalásához szeretnék hozzászólni. Arra kérem a képviselő asszonyt, hogy egy napot szánjon az én választókerületemre, jöjjön el velem, és nézze meg azokat a közmunkásokat alkalmazó önkormányzati cégeket, ahol nagyon sokan dolgoznak az én választókerületemben. Szívesen elvinném önt a maroslelei olajfeldolgozó üzembe; szívesen elvinném önt Csanádpalotára a betonüzembe.

(9.10)

Szívesen elvinném önt Nagyérre, ahol a zöldséget termelik a savanyítóüzemnek biztos piaci háttérrel. Szívesen elvinném önt Csanádpalotára a melegágyi kertészetbe, ahol az egész falut ellátják paradicsommal, uborkával, paprikával, amit egy melegágyban lehet termelni.

Szívesen elvinném önt Királyhegyesre, ahol megoldották az egész falu árokrendszerének megépítését, és azon a mély fekvésű pusztán lévő falunak nincs soha többet olyan gondja, hogy elviszi a hatalmas esőzés, és nem kell a katasztrófavédelemnek milliókat költeni évente arra, hogy a falu vertfalú házai épen maradjanak.

Szívesen elvinném önt az én választókerületembe, és nagyon remélem, hogy annak az lesz a következménye, hogy a közmunkát értelmes dolognak tartja, különösen azon az alföldi vidéken, ahol a mezőgazdaság átalakítása után tízezer munkanélküli lett, tízezer kiskönyves, aki nem talál magának munkát.

A másik aspektust el szeretném mondani, ami nem kormányzati dolog, de fölháborító. Szombaton elmentem bevásárolni egy meg nem nevezett multihoz, ahol a tejpultot két 50 kilós fiatal hölgy rakodta. Papírkartonnal rakták a tejfölt, a tejet, mindent. Tehát rossz volt nézni, mert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egy hatalmas raklapot... Bocsánat, majd nyomok újat. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Igen. Elnézést, lejárt a két perc. Úgyhogy kétszer két percre módosul ezek szerint, tehát megadom ismételten a szót Mágori Józsefnének.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, hogy ilyen jószívű hozzám, de az igazság itt van nálam, és valószínűleg azért van ez. Tehát elmentem a multihoz, ott rakodott két 50 kilós hölgy. Az egyik a tanítványom volt valamikor, és megkérdeztem, mivel nagyon jó viszonyban vagyunk, hogy ugyan miért ti csináljátok, ti, ketten, ez a két hölgy. Egy raklapon - mindenki tudja - 5-6 mázsa dolog van. Azt mondta, hogy azért, Andrea néni, mert tessék elhinni, nem tudunk felvenni egy férfi rakodót, mert mindenki meglóg egy hét után. Nem vállalják tovább a munkát!

Ezt az álhumánumot tehát, ami a beszédjéből kisült, nem tartom jónak, mert a társadalom ellen dolgozik! Nagyon szépen megkérem, hogy jobban járja körül ezt a munkaügyi témát, jobban járja körül a közmunkát, és értékelje át a saját véleményét! És végre egyszer érjük meg, hogy egy LMP-s igazat ad a kormány munkaügyi tevékenységének!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszonynak, hogy jószívűnek minősített, de valójában arról volt szó, hogy más, két percre jelentkező nem volt, tehát a Házszabály értelmében megadtam a szót. Arról pedig, hogy az igazság hol van, a levezető elnök még közvetve sem nyilvánít véleményt, de örülök, hogy be tudta fejezni a hozzászólását érdemben.

Most visszatérünk az írásban előre bejelentettek köréhez. Megadom a szót Dorosz Dávid független képviselőnek.

DR. DOROSZ DÁVID (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2014-es költségvetés két részéről szeretnék röviden beszélni: egyrészt a közbiztonságot és a rendészeti kérdéseket érintő részekről, illetve nemzetpolitikai részekről. Mindkét területen olyan módosító javaslatokat nyújtunk be a mai nap folyamán, amelyek azt szolgálják, hogy ezek a területek nagyobb figyelmet, több pénzügyi forrást és ezzel együtt több lehetőséget kapjanak.

A rendészeti területen egy olyan módosító javaslatot fogunk benyújtani, amely több mint 7 milliárd forinttal fogja megnövelni a rendőrség személyi kifizetésekre fordítható kereteit, azaz több mint 7 milliárd forinttal szeretnénk növelni a rendőrségnél dolgozók fizetését. Azt gondoljuk, hogy mind anyagilag, mind pedig erkölcsileg szükséges, hogy megbecsüljük azokat az embereket, asszonyokat és férfiakat, akik a mi biztonságunkért, a magyar emberek biztonságáért dolgoznak. Módosító javaslatunknak köszönhetően ők, illetve családjaik havonta több ezer forinttal többet vihetnek haza, és ezzel könnyíthetik meg az életüket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan benyújtjuk ezt a módosító javaslatot, és reméljük, hogy az elmúlt évekkel ellentétben önök ezt a módosító javaslatot támogatni fogják. Feltétlenül szeretnénk azt, hogy évről évre egy folyamatos bérfejlesztés nemcsak a rendőrségnél, hanem az összes többi rendvédelmi szervezetnél is megvalósuljon, így például a büntetés-végrehajtás, illetve a katasztrófavédelem területén is meg fogjuk tenni ezeket a javaslatainkat.

Szintén több forrást szeretnénk biztosítani az áldozatvédelemre és az áldozatvédelmi szolgálatra. Ma Magyarországon a felmérések szerint a bűncselekmények áldozatainak többségéhez nem tudnak eljutni az áldozatvédelmi szolgálat munkatársai, a bűncselekmények áldozatainak többsége nem tud állami segítséghez jutni. Azt gondoljuk, hogy közös felelősségünk és közös kötelességünk az, hogy mindent megtegyünk azokért, akik bajba kerülnek, akikkel szemben bűncselekményt követtek el, hiszen itt emberi életekről, emberi tragédiákról és nagyon sokszor családi tragédiákról beszélünk. Ki kell nyújtanunk a kezünket ezek felé az emberek felé, és minden tőlünk telhetőt meg kell tenni, hogy a lehető legnagyobb segítséget kapják meg ezek az emberek, éppen ezért a javaslataink erre is vonatkoznak.

Külön ki szeretném emelni a Szomszédok Egymásért Mozgalom költségvetési támogatásának megteremtését. Ez egy olyan mozgalom, ahol az emberek saját szabad idejüket, saját energiáikat nem kímélve tesznek azért, hogy a kisebb közösségükben, kisebb környezetükben biztonságosabban lehessen élni. Ez egy alulról induló civil kezdeményezés, éppen ezért fontosnak tartjuk azt, hogy az állam anyagilag is kifejezze a támogatását, és anyagilag is elismerje ennek a szerveződésnek a létjogosultságát, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy főleg a vidéki városokban és falvakban a közbiztonság ennek az eszköznek a segítségével is megerősödjön.

A nemzetpolitika területén, ahogy az előbb Csóti György hozzászólására tett reakciómban említettem, több módosító javaslatot fogunk benyújtani. Szeretnénk létrehozni az autonómiatörekvések támogatása érdekében azt az autonómiasegítő irodahálózatot, amelynek célja lenne az, hogy a Kárpát-medencében hozzájáruljon a különböző magyar közösségek autonómiatörekvéseihez. Ennek az irodahálózatnak a munkatársai kifejezetten azon dolgoznának, hogy a környező államok jogalkotási, politikai folyamataiban a lehető legjobban és legsikeresebben, legeredményesebben képviseljék a magyar autonómiatörekvéseket. Azt gondolom, hogy pártoktól függetlenül kijelenthetjük azt, hogy ezzel a céllal mindannyian egyetértünk, és kijelenthetjük azt, hogy ennek a célnak a megerősítése és elérése közös érdekünk. A módosító javaslatunkban tett intézményi javaslataink kifejezetten konkrét eszközökhöz, forrásokhoz, felépítéshez, munkatársakhoz kötnék ezt a munkát. Azt gondolom, hogy ez egy fontos lépés.

Szintén növelni szeretnénk az oktatás-nevelési támogatások összegét, amelyek a határon túli támogatások egyik legfontosabb pillérét képezik. Erre vonatkozóan is módosító javaslatot nyújtottunk be; illetve a Bethlen Gábor Alap más különböző alprogramjaihoz szeretnénk többletforrásokat biztosítani, illetve új programokat szeretnénk bevezetni. Többek között ifjúsági programokat, oktatási programokat, kulturális programokat, amelyek kifejezetten a szülőföldön való megmaradást, a helyi közösségek kulturális megerősítését szolgálnák.

Reméljük, hogy az elmúlt évektől eltérően ezen módosító javaslatainkkal önök nemcsak céljában, hanem megvalósításában is együtt tudnak majd működni és együtt tudnak majd szavazni velünk, hogy a határon túli magyar közösségekre való figyelmet, erőforrásokat és pénzeket megerősítsük.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő felszólaló Mágori Józsefné, a Fidesz képviselője. Rendes felszólalásra következik.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A 2014. évi költségvetés általános vitájának utolsó napján egy fontos, mindnyájunkat érintő területről, a fogyasztóvédelemről szeretnék néhány szót szólni.

Természetesen fontosnak tartom megemlíteni főbb gazdasági eredményeinket is, mint például a várható 2 százalékos GDP-növekedést, a 3 százalék alatti költségvetési hiányt, valamint az alacsony inflációt, de nem mehetünk el amellett sem, hogy nap mint nap milyen nagy feladatot lát el a magyar fogyasztók érdekében működő Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság, a békéltető testületek és a fogyasztóvédelmi civil szervezetek.

Kicsit menjünk vissza az időben, és nézzük meg, hogy honnan hová jutott el a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság. 2010-ig a vállalkozások egyoldalú, kizárólag a bírságolást előtérbe helyező fogyasztóvédelmi politikával találkoztak, amelynek sem logikai felépítése, sem eredménye nem volt.

(9.20)

A magyar fogyasztók pedig egy gyenge, érdekérvényesítés nélküli fogyasztóvédelmi rendszert láthattak. A kormányváltást követően a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságban alapvető változás történt. Elindult egy olyan folyamat, amelynek eredményeként ma már "fogyasztóbarát vállalkozás" díjakat lehet átadni, arányos és igazságos bírságolási gyakorlatról lehet beszélni, valamint folyamatos fogyasztóvédelmi tájékoztatókkal, kiadványokkal és a fogyasztók tájékozottságát elősegítő programokkal lehet találkozni országszerte. Ezek az eredmények és a vállalkozásbarát fogyasztóvédelmi politika kialakítása hosszú időbe telt a hatóság számára. Hosszú időbe, hiszen nagyjából egy olyan rossz állapotban lévő intézményt kellett újraéleszteni, mint amennyire rossz állapotban lévő országot kellett újraélesztenünk 2010-ben a szocialisták 8 éves rombolását követően.

A hatóság mára megerősített hatáskörrel, megerősített költségvetési támogatással végzi feladatait, ami európai szinten is kimagasló teljesítményt eredményez. Elég csupán megemlíteni azt, hogy a veszélyes termékek felkutatása terén az úgynevezett RAPEX-rendszerben hazánk került az élre 2013-ban, tehát mi tudtuk felkutatni a legtöbb veszélyes terméket, ami a Közösség területére érkezik. Ez az eredmény egyértelműen a fogyasztóvédelmi hatóság hatékony és jól szervezett felépítésének köszönhető.

A fogyasztók irányába történő eredményes kommunikáció sikereit mutatja, hogy a hatóságot a rezsicsökkentések során számos új, mindeddig nem tapasztalt ügyben keresték fel a fogyasztók. Ennek oka vélhetően az, hogy a rezsicsökkentéssel nem csupán egy példa nélküli árcsökkentési sorozatot hajtottunk végre, de példa nélküli panaszözönt is elindíthattunk. A közszolgáltatások terén olyan sok, esetenként évtizedes gond jött elő, amelynek alapos feltárása a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságra, valamint a kormányhivatalok fogyasztóvédelmi felügyelőségeire hárult. A hatóság kiváló munkát látott el az elmúlt években, ami minden bizonnyal jövőre is folytatódni fog.

Fontos megemlíteni a fogyasztóvédelmi rendszer szerves részeként a békéltető testületeket, valamint a pénzügyi békéltető testületeket is. Mindkettő szerv a magyar fogyasztók érdekeit képviseli, és díjmentes szolgáltatásaival elősegíti a vállalkozások és a fogyasztók vitájának bíróságon kívüli rendezését. A békéltető testületek költségvetési támogatását a kormány jövőre is az ideihez hasonló szinten határozta meg, hiszen jól látható munkájuk eredménye és működésük szükségszerűsége. A fogyasztók láthatóan bizalommal fordulnak a békéltető testületekhez, hiszen azok díjmentesen és aránylag rövid határidőn belül hoznak döntést a vitás ügyekben.

A fogyasztóvédelmi rendszer harmadik fő alkotóelemeként pedig a fogyasztóvédelmi civil szervezeteket szeretném megemlíteni. A civil szervezetek a korábbi évekhez hasonlóan jövőre is azonos mértékű költségvetési támogatásban fognak részesülni, hiszen munkájukat az elmúlt években is nagy odafigyeléssel és kellő hatékonysággal látták el. Sokszor találkozhattunk velük különböző kiadványokban és reklámokban, szerveztek tájékoztató jellegű konferenciákat, és részt vettek rendezvényeken is, ahol a fogyasztókat tudták megfelelő módon tájékoztatni jogaikról és lehetőségeikről. Fontosnak tartom a civil szervezetek munkáját, hiszen számos fontos ügyre hívják fel a jogalkotó és az állampolgárok figyelmét.

Összességében úgy vélem, hogy Magyarországon mára egy nagyon hatékony, igazságos és számos eredményt maga mögött tudó fogyasztóvédelmi rendszerről beszélhetünk, ami az elmúlt három év kemény munkájának köszönhető. A 2014. évi költségvetés nem csupán a fogyasztóvédelem területén tartalmaz pozitív változásokat, hanem több gazdasági mutatónk is alátámasztja a kormány eddigi eredményes politikáját, ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hiller Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! A felsőoktatás helyzetéről és a felsőoktatás 2014. évi költségvetési helyzetéről szeretnék beszélni.

A számok nyelve egy olyan irányt mutat a költségvetésben, ami a felsőoktatás esetében a színvonalesést és immáron, minthogy negyedik éve folyik, egy tudatos és koncepcionális tévedést, eredményeként pedig rombolást hoz. A 2014. évi költségvetési tervben 136,6 milliárd forint áll rendelkezésre struktúrafejlesztési alapként, ami olyan, mint a kutya vacsorája, újabb 10 milliárd forint, ezért nagyjából 147 milliárd forinttal számolhat állami támogatások révén a felsőoktatás, ami azt jelenti, hogy 2010-hez képest ugyanezeket a viszonyítási pontokat figyelembe véve nominális értékében 21 százalék, reálértékében pedig 30 százalékos az állami támogatás csökkenése a magyar felsőoktatásban. Ez, tisztelt hölgyeim és uraim, egyetlenegy felsőoktatási intézményben, egyetlenegy magyar főiskolán és egyetemen nem kezelhető helyzet.

Hogyan jutott el az elmúlt három, három és fél évben a felsőoktatás állami támogatása arra a szintre, ahol most van? Először is meg kell említeni, hogy a szegény Széll Kálmánról elnevezett terv, illetve tervek olyan helyzetet állítottak elő, amelyek ma már kormánypárti padsorokban is, oktatással foglalkozó szakemberek körében is egyértelmű, hogy az a felsőoktatási megszorítás eltúlzott volt, az átlagosnál lényegesen nagyobb, továbbá olyan folyamatokat indukált a főiskolákon és az egyetemeken, amelyek sem a színvonal tekintetében, sem a szerkezet tekintetében nem estek egybe azokkal a célokkal, amelyeket egyébként épp a saját kormányuk fogalmazott meg. Magyarul, a felsőoktatás szerkezete és színvonala tekintetében a gyeplő kiesett az önök kezéből.

Így aztán olyan folyamatok indultak el, amelyeknek eredményeként láthatjuk, hogy több felsőoktatási intézmény nemhogy az alaptevékenységével nem tud már megelégedett lenni, hanem napi működési, fenntartási zavarok lépnek fel. Önök több városban, több választókerületben egyéni képviselővel rendelkező kormánytöbbség, kíváncsi vagyok, hogy hogyan állnak azok a képviselők intézményeik elé, akiknek városában, területén magyar egyetem vagy főiskola van. Hogyan sikerül elmagyarázni azt a költségvetést, amely immáron nem egy ponton, hanem a negyedik egymást követő évben a magyar felsőoktatást egyértelműen meggondolatlanul és szakmaiatlan módon kezelve rombolja? Hogyan állnak a Nyugat-magyarországi Egyetem rektorátusa elé, ahol láthatóan immáron nem a színvonal kérdése, hanem a megmaradás kérdése a napi gond? Ezzel a költségvetéssel hogyan állnak a Pécsi Tudományegyetem hallgatói elé, ahol több szakon tanév közben másfélszeresére, kétszeresére emelték a tandíjat, ami persze önök szerint nem is létezik. Ugyanebben a sorban ezzel a költségvetéssel az összes vidéki főiskolával számolni kell problémaforrásként. Hasonlóképpen azt mondom, hogy a Kaposvári Egyetem, a Veszprémi Egyetem, Budapesten a Corvinus és az Eötvös Loránd Tudományegyetem olyan problémákkal fog küzdeni, amelyeknek megoldása ebben a költségvetésben semmilyen módon nincsen biztosítva.

Látnak tehát egy folyamatot, amelyet 2010-es alapról elindulva önök idéztek elő. Itt nem arról van szó, hogy egy terület, a magyar felsőoktatás területe az átlagos megszorítások mértékét szenvedte el, hanem önök lényegesen nagyobb megszorítást eszközöltek a magyar felsőoktatásban, mint általában az oktatásügyben és mint általában a költségvetési megszorítások mértéke volt. Ennek a célját soha, soha nem mutatták be.

(9.30)

2011 novemberében alkottak egy törvényt, amire nem volt olyan szakértői csoport, és itt nem jobboldalira, baloldalira, szociáldemokratára vagy konzervatívra, esetleg olyanra, ami a politikától távol áll, kell hivatkozni, nem volt olyan színvonalas szakértői csoport, amely ne mondta volna, hogy ez a törvény nemcsak hogy részleteiben elhibázott, hanem irányában fogalmaz meg egy követhetetlen irányt. Ehhez képest itt állnak most, 2013 végén, és egy újabb felsőoktatásitörvény-kísérletet óhajtanak tenni, beismerve, szakmai nyelven elismerve, hogy az, amit két évvel ezelőtt megalkottak, megszavaztak minden szakmai vélemény ellenére, az nemcsak hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hanem egész egyszerűen egy teljesen a színvonalesés irányába mutató pályát írt le. Ahhoz a változáshoz azonban, amit a jelenlegi felsőoktatási államtitkárság leír, mint minden reformhoz és változáshoz, a bázishoz képest is pluszforrásra van szükség. Na, ez az, ami itt aztán végképp nem szerepel. Ténylegesen nincs meg a forrása annak a változtatásnak sem, amit azért kívánnak megtenni, mert az önök által két évvel ezelőtt elfogadott törvény nem működik.

Az intézményi és az oktatási, kutatási költségek, illetve az intézmények problémái mellett föl kell hívjam a figyelmüket arra, hogy ez a költségvetés a legközelebbi jövőben, 2014 első negyedévében, a felvételi eljárás megkezdésénél problémákat fog okozni. Azt állítom önöknek, hogy ha ezeket a költségvetési számokat szakmai nyelvre lefordítjuk, akkor az intézmények megfelelő módon nem tudnak úgy felvételit tervezni, nem tudnak úgy megfelelő számú felvételi helyet tervezni, ami a jelenlegi, éppen érettségi előtt álló diákság igényeit és eddig követett terveit ki tudná elégíteni. Súlyos gondok lesznek az érettségizők elvárásai, azon tervek, amelyeket évek óta ápolnak, és azon kínálat között, amit ezzel a költségvetéssel a magyar felsőoktatás nyújtani tud. Nem lesz pénzük az intézményeknek egy sereg képzésre, nem fogják tudni felvenni a hallgatókat, és nem tudják a felvételi eljárást sem megfelelő színvonalon lebonyolítani. Ezt a kérdést, úgy gondolom, 3-4 hónapon belül minden parlamenti formában fogják látni és érzékelni, hiszen nem kell ezzel megvárni a következő költségvetési év végét, elég nyilvánvalóan a probléma ott rejlik.

Végezetül, a felsőoktatás 2014-es költségvetése tovább indukálja a magyar felvételizők és általában a magyar felsőoktatásban dolgozók külföldre vándorlását. Évek óta próbáljuk fölhívni a figyelmet arra, hogy minden évben a külföldre menő hallgatók, azok, akik eleve külföldön kívánják megkezdeni felsőoktatási tanulmányaikat és az egyetemi értelmiség elvándorlása hatványozottan nő. Erre önök vagy egy múltba mutató politikai választ adnak, vagy pedig lehajtott fejjel figyelik, hogy éppen ez a tény, ez a téma hogyan szerepel a parlament előtt. Nincsen ma már olyan kutatás, amely ezt ne igazolná. Azt állítom önöknek, hogy a felsőoktatásnak ez a költségvetése ezt a folyamatot erősíti. Még többen fognak elmenni, még több magyar értelmiségi, még több magyar fiatal megy külföldre azért, mert teljesen átgondolatlan, teljesen koncepciótlan módon a felsőoktatás költségvetését ilyen mértékben szorítják, ennyire nem adnak lehetőséget az egyetemeknek és a főiskoláknak arra, hogy egyébként meglévő oktató-kutató kapacitásukat a magyar értelmiség nevelésére fordíthassák. Szerintem ez komoly, nagy baj, aminek következményei nem egy év, nem is két év alatt, hanem hosszabb távon is bizonyságot fognak nyerni.

Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő felszólaló Tarnai Richárd, a KDNP képviselője.

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a költségvetésről beszélünk, akkor szemléletek, szempontok is ütköznek, mind egyének szintjén, mind pedig frakciók szintjén, de a végén a sok-sok hozzászólásból, a sok-sok javaslatból azért mégis egyfajta irányvonal, egyfajta, a kérdésekhez való hozzáállás megmutatkozik. Így van ez a jövő évi költségvetéssel is, hiszen az általános vita vége felé kirajzolódik az, hogy melyik frakció, mely képviselők milyen módon állnak a kérdéshez.

Elhangzott valamikor az elmúlt napokban egy olyan ellenzéki szocialista hozzászólás, miszerint nem nevezhetjük ezt a költségvetést a rezsicsökkentés költségvetésének, hiszen nincs fölírva rá, hogy ez a rezsicsökkentés költségvetése. Valóban, ez igaz. Ezt nem írtuk rá, és ez valóban hiba volt. Azt feltételeztük, hogy a tartalom határozza meg egy költségvetés mikéntjét, nem pedig az, hogy mit írunk rá. De ugyanígy, amikor a szocialisták kormányoztak, nem volt ráírva a költségvetésre, hogy ez a megszorítás költségvetése, és mégis a megszorítás költségvetése volt. Úgyhogy azért, hogy segítsünk azon képviselőtársainknak, akik keresik, hogy valóban az emberek mindennapi életét segítő intézkedések hogyan és mint jelennek meg a költségvetésben, ezért kibontjuk az igazság apró részleteit is a költségvetés tekintetében.

Amikor erről a költségvetésről beszélünk, akkor a kritikák között sokszor elhangzik, hogy miért nem ennek a csoportnak segítünk, miért a másik csoportnak segítünk. Miért stadionokat építünk, miért nem tornatermeket építünk. És ezeknél a példáknál mind-mind, egytől egyig meg lehet cáfolni az ilyen irányú kritikákat, hiszen mi az is-is irányba megyünk, nem pedig a vagy-vagy irányba. Mi nem vagy az egyik társadalmi csoportnak segítünk a másik kárára, mi nem vagy stadionokat építünk, vagy tornatermeket, hanem stadionokat is, tornatermeket is. Mi nem vagy autópályákat építünk, vagy alsóbb rendű tömegközeledési utakat, hanem autópályákat is építünk és alsóbb rendű tömegközlekedési utakat is helyrehozunk. Most éppen, ezekben az órákban is 1200 kilométeres szakaszon történnek ilyen munkálatok az országban.

Nem jó véleményem szerint tehát az a megközelítés, hogy honnan veszünk el és hová teszünk át pénzt, hanem három és fél éve ez a kormányzat, ebben a költségvetésében is, arra törekszik, hogy mindenkinek tudjunk segíteni, ne méricskéljünk, ne mérlegeljük, hogy ki az, aki már rászorult, és ki az, aki még nem. Ez a gondolkodás hatja át tehát a költségvetést. És amikor a rezsicsökkentésről beszélünk, akkor mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy milyen helyen, milyen településen, milyen lakásban lakik, hiszen józan ésszel be lehet látni, rezsit mindenki fizet, mindenki fogyaszt gázt, villanyt, mindenki használja ezeket az eszközöket. Ezért mindenkinek tudunk segíteni. Az állami segítség mindenhová eljut a rezsicsökkentés révén. És azok a számok pedig, amelyek a konkrét összegeket tartalmazzák, itt jelennek meg a költségvetésben.

Emlékszem arra, hogy a 2006-2008 közötti időszakban sok ismerősöm és sok barátom jelezte, akik többgyermekesek voltak, hogy milyen igazságtalan helyzet volt akkor. Arról volt szó ugyanis, hogy mondjuk, keresett valaki 250 ezer forint bruttót, aki egyedül élt ebből, nagyvilági emberként esténként el tudott menni moziba, szórakozni, ide-oda, míg az illető, akinek esetleg volt három gyereke, öten éltek ugyanebből a fizetésből, ugyanazt az adót vonták le tőle, és senkit nem érdekelt, hogy abból ő nem egyedül tud dorbézolni, hanem öten élnek abból az összegből. Ez végtelen igazságtalan volt, ezt annak idején, ellenzékből mindig elmondtuk, hogy ezen változtatni kell, azonban nem történt az akkori szocialista kormány részéről semmiféle intézkedés.

Most, amikor bevezettük a családi adómentességet, ami több mint a családi adókedvezmény, ami annak idején volt, hiszen az állam már el sem vonja azt az adót, hanem eleve ott hagyja a családoknál, nos, akkor megkaptuk a kritikákat arra vonatkozóan, hogy ez így nem jó, ez igazságtalan. Különösebb okokat nem találtak ellenzéki képviselőtársaim, hogy miért lenne igazságtalan, de nem jó. Azt gondolom, ha valamit elrontott valaki, akkor érdemes csöndben maradni. De ha valaki más megpróbálja azt a hibát kijavítani és igazságos irányba tett lépésekkel orvosolni a problémát és a kialakult helyzetet, akkor nem kéne ezt kritikával illetni, legalábbis némi szerénység indokolt lenne ebben az esetben.

(9.40)

Mert most az a helyzet, hogy az adórendszer igenis figyelembe veszi és ez a költségvetési tervezet is figyelembe veszi azt, hogy abból az összegből hány embert tart el az illető kereső, és ha több ember él ugyanabból az összegből, akkor jóval kevesebb adót kell fizetni. Szerintem ez egy végtelenül igazságos lépés; sajnálom, hogy a baloldali ellenzék részéről ez nem talált támogatásra. De ugyanígy párhuzamba lehet állítani, hogy azok az intézkedések, amelyek a szocialista kormány idején történtek - a gázáremelés, az energetikai cégek privatizációja, az energiaárak emelése -, egyfajta utat, egyfajta tendenciát mutattak. Most mi ezzel szemben a rezsicsökkentést választottuk, csökkentjük ezeket a díjakat, és köztulajdonba vesszük azokat a cégeket, amelyek energiát szolgáltatnak, pontosan azért, hogy az emberek számára elérhetők legyenek, és ne extraprofitként vigyék ki ezek a cégek az országból a pénzüket.

A családok adóterheinek növelésével szemben - emlékszünk nagyon jól a gyednek az elvételére, az adókedvezmény megszüntetésére, a gyes visszavágására, amik a szocialista kormány idején megtörténtek - most a gyed visszaállítása és összegének emelése, a gyes kiterjesztése, illetőleg most már ráadásul a választhatóvá tétele, a családi adómentesség bevezetése is megtörtént. Ráadásul éppen most tárgyalunk arról, hogy milyen módon lehet a legszegényebb családok felé is a maximális kihasználhatóság érdekében ezt megtenni. Ez megint kétfajta utat, kétfajta tendenciát jelez.

Itt van a devizahitelesek kérdése. Emlékszünk azokra az évekre, amikor a kormányzat hallgatása vagy finom támogatása mellett a devizahitelek propagálása megtörtént, hagyták, hogy az emberek üptre-főre vegyék fel ezeket a hiteleket, majd most, amikor ténylegesen évek óta különböző módokon próbálunk segíteni a devizahiteleseknek, jön a kritika, hogy ezt nem így kellene, ez így rossz. Megint némi önmérsékletet és némi szerénységet javasolnék a szocialista képviselőtársaimnak, hiszen ha elrontottak valamit, és abba az irányba mentek, hogy az emberek nyakig eladósodjanak devizában, akkor most, ha megpróbálja ez a kormánytöbbség ezt helyrehozni, ha nem is támogatják ezt, de legalábbis némileg nagyobb önfegyelemmel kérem ezeket az intézkedéseket kísérni.

Végül, az adósság szintén ezt a tendenciát erősíti. Amikor szocialista színezetű kormányzat volt, akkor egyértelműen az ország nyakig süllyedt az eladósodásban állami szinten, önkormányzati szinten és - mint ahogy láttuk az előbb a devizahitelek kapcsán - a magánszemélyek szintjén is, most pedig az államadósság visszafizetése történik meg. Az IMF-hitelt visszafizettük, nincs tehát az IMF felé adósságunk. Ez megint egy teljesen másfajta tendencia. Nem arról van szó, hogy kicsit másképp képzeljük ezeket az irányokat, hanem teljesen más logika mentén megyünk: mi ott szeretnénk az embereknek segíteni, ahol valóban szorít a cipő, ahol a mindennapokban tudunk segíteni.

Amikor arról beszélünk, hogy ez a költségvetés milyen számokat és milyen összegeket tartalmaz, akkor érdemes ezeket összeadni és megnézni, hogy az előző évhez képest milyen elmozdulás történt. Ha azt nézzük, hogy az egészségügyben több mint 10 százalékos forrásbővülés, az oktatás tekintetében közel 10 százalékos, 9,6 százalékos bővülés, a közbiztonság esetében közel 4 százalékos, a gazdaságfejlesztés esetében 7,9 százalékos, a felzárkóztatás esetében 10,3 százalékos bővülés történt, akkor azt látjuk, hogy a költségvetés minden területen növeli a forrásokat, minden területen növeli azokat az összegeket, amelyek ezekre a célokra fordíttatnak. Tehát nem arról van szó, hogy a kormányzat kiválaszt egy területet, azt nagyon segíti, és a többit pedig magára hagyja úgymond, hanem igenis próbálunk az élet minden területén segíteni, mindenhova forrást rendelni. Az a gazdaságpolitika, ami most már a gyümölcseit mutatja, hiszen 2 százalékos gazdasági bővüléssel számolhatunk a jövő év folyamán, és ebben gyakorlatilag minden elemző egyetért, már lehetővé teszi azt, hogy az előbb említett módon ez a költségvetés bővítse a forrásokat.

Vannak persze olyan emberek, akik még nem találtak vissza a munkaerőpiacra, és akiknek nincs munkájuk - az ő segítésük is kiemelt feladata ennek a költségvetésnek. Gondoljunk csak arra a munkahelyvédelmi akciótervre, amelynek a számai és az arra fordított összegek a költségvetésben is megjelennek. Mikor volt Magyarországon arra példa, hogy a legnehezebb helyzetben lévőkön próbáljon egy kormányzat segíteni? Hogy a gyesről, gyedről visszatérő nőknek az újraelhelyezkedése kapcsán egy akciótervet indított volna egy kormányzat? Az 50 év fölöttiek kapcsán ismerjük azt a képet, amikor egy felvételi beszélgetésen egy munkahelyen megkérdezik, hogy van-e gyereke, hány éves, és ha kiderül, hogy 50 év fölötti az illető, vagy pedig van akár csak egy gyermeke is, akkor legyintenek, és nem fogja az állást megkapni. Ez a program, ami súlyos tízmilliárd forintokat tartalmaz a költségvetésben, pontosan azt segíti, hogy a munkáltató 3, 6, illetőleg 9 hónapig az állam részéről megkapja a teljes munkabért és a teljes járulékot azon foglalkoztatott után, aki az általam előbb említett kategóriákba esik, tehát aki gyesről, gyedről visszatér, aki 25 év alatti pályakezdő, és megkérdezik, hogy van-e tapasztalata, nincs, tehát nem veszik fel, magyarul, egy ördögi körbe kerül, valamint az 50 év fölötti, már nehezen elhelyezkedni képes munkavállaló. Pontosan ezeket a nehéz helyzetben lévő embereket segíti az az akcióterv, amelynek a számai és az arra fordított tízmilliárd forintok a költségvetésben találhatók.

Én azt gondolom tehát, hogy ez a költségvetés nem a vagy-vagy költségvetése, hanem az is-is költségvetése. Csak és kizárólag olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek mindenkinek próbálnak segíteni, az élet minden területén forrásokat rendel, és hallhattuk és láthattuk a számokat, hogy minden tekintetben forrásnövekedés tapasztalható. Ezért én azt kérem az ellenzéktől vagy az ellenzéknek azon részétől, amely fogékony a hallásra, hogy támogassa ezt a költségvetést, hiszen minden területen segítséget tud nyújtani az embereknek, a mindennapokban tud segíteni. Persze lehet azt mondani, hogy lehet nagyobb léptekkel haladni, de én azt gondolom, hogy itt most teljesen világossá válik az elmúlt évek, a szocialista időszak iránya, ami egyfajta irány, és az azzal teljesen ellentétes irány, ami pedig az emberek érdekében tett intézkedések iránya.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Bertha Szilvia, a Jobbik képviselője; őt követi majd Kapus Krisztián. Képviselő asszony, öné a szó.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok reagálni Tarnai képviselőtársamnak pár megjegyzésére. Az egyik a családi adókedvezménnyel kapcsolatos, hogy hol látjuk például az igazságtalanságokat mi a Jobbikban.

Tényleg figyelemre méltó a kezdeményezés, amit most a kormány a társadalombiztosítási hozzájárulás kapcsán megtett, de felhívnám egy olyan problémára is a figyelmet, hogy a 20 év feletti, még nappali tagozaton tanuló, felsőoktatásban részt vevő diákok után már nem jár, nem vehető igénybe sem az adókedvezmény, sem családi pótlékot nem kapnak ezek a családok. Tehát abszurd módon önök úgy gondolják, hogy egy diák tanuljon olyan jól, hogy állami finanszírozásra legyen jogosult, emellett diákmunkából keressen annyit, hogy valahogy a szüleit tudja segíteni, hogy a létfeltételeihez hozzá tudjon járulni, mert otthon lakik, otthon eszik, és az ingyenes képzés akkor is pénzbe kerül, ha más nem, akkor a jegyzetek szintén. Pont abban az időszakban, amikor tulajdonképpen a legtöbbe kerül egy embernek a fenntartása, mert már felnőttnek minősül, akkor minden támogatást megvonnak a családtól. Ezt miért nem lehet legalább 23 éves korig kiterjeszteni azért, hogy egy szegény családnak a tehetséges gyermeke legalább egy főiskolát el tudjon végezni, ne halaszthasson, ne bukjon meg, tanuljon jól, és igenis az állami finanszírozásba kerüljön be? De legalább annyi támogatást adni a családnak, hogy azzal a havi pár ezer forinttal legalább az eltartásához hozzájáruljon az állam. Nem értjük, hogy például ezt miért nem lehet. Erre mi nyújtottunk is be kezdeményezést, de az volt a válasz, hogy a költségvetés ezt már nem bírja el. Ha Magyarország jobban teljesít, akkor itt a lehetőség, például ezt a részét is megváltoztathatják.

Illetve amiről én még beszélni szeretnék, és amivel a képviselőtársam is foglalkozott, az az, hogy mi egy kicsit túl optimistának gondoljuk a foglalkoztatási prognózist, ami a költségvetésből kiviláglik. 2,2 százalékos foglalkoztatásbővülésre számítanak, ami - a 200 ezer ember - nyilvánvalóan nem más, mint a téli közmunkaprogram. Az megint egy másik kérdés, egy kicsit morális és elvi kérdés, hogy vajon eddig telente miért nem jutott eszükbe, hogy 200 ezer embernek valahogy munkát, illetve képzést biztosítsanak. Megjegyzem, hogy talán azért némi köze lehet a közeledő választásokhoz annak, hogy most hirtelen 200 ezer embernek munkát és képzést akarnak nyújtani. A képzésekről például még semmit nem lehet tudni, csak annyit, hogy kompetenciafejlesztés. A kompetenciafejlesztés körülbelül a "nesze semmi, fogd meg jól". Ez egy kulcsszó, egy dzsoli dzsóker, amit mindig be lehet vetni. Vagy mit fognak ezek az emberek dolgozni, ha mondjuk, hideg és száraz telünk lesz? Mert akkor havat lapátolni nem lehet; ugyanúgy, ahogy most is nagyon sok helyen vízgereblyézés történik.

Tehát azért ezt ne magasztaljuk fel annyira, mert biztos, hogy vannak jó példák, de körbe kell nézni az országban, nagyon sok helyen pont arra panaszkodnak, hogy igazából semmit nem csinálnak a közmunkások. Tehát nagyon örülünk neki, az álláskeresési járadékot vagy ellátásokat ismét csökkenteni fogják, azt mondták, hogy azért, mert idén is kevesebbet vettek igénybe, mint amennyi a keret volt, nyilván mert annyira alacsony az összege, illetve annyira szigorú feltételei vannak a hozzáférésnek, hogy sokan inkább úgy döntöttek, hogy még mindig jobb, ha elmennek valamit feketén dolgozni, mint ha az ellátást igénybe veszik.

(9.50)

Tehát ez nem a rendszer érdeme, és nem azért van, mert csökkent a munkanélküliek száma, vagy mert annyira jó a közmunkaprogram, hanem mert önmagában a rendszer már nem minősül szociális hálónak, tehát olyan, mintha nem is lenne. Úgyhogy azt, hogy ezt meg tudják spórolni, nem gondolom, hogy érdemként kellene emlegetni.

Itt kapcsolódnék egy kicsit ahhoz a problémához, ami a szakképzési hozzájárulás, nyilván ez kapcsolódik szintén a munkanélküliséghez. A szakképzési hozzájárulás egy olyan típusú költségvetési bevétel kellene hogy legyen, amit a felnőttképzésre és a szakképzésre kell fordítani, merthogy ez volt a kivetésének az alapja. Ehhez képest ebből a költségvetésből az látszik, hogy alig a felét kívánják erre a célra fordítani, a többit nemes egyszerűséggel benyeli a központi költségvetés. Tehát innentől kezdve ezt a vállalkozásokra kivetett újabb adónak lehet tekinteni. Tehát miközben megszüntették azt a rendszert, hogy a vállalkozások saját maguk, ugye, maguknál tarthatták ennek az adónak egy részét vagy a hozzájárulásnak egy részét, és ebből saját maguk képzést indíthattak, ezzel javítva a munkavállalóiknak, mondjuk, a nyelvi tudását vagy a szakképzettségét, ezt megszüntették, ez már nincsen, ugyanakkor a központi költségvetés sem arra használja fel, mint amire beszedi, eközben részarányaiban ugyan az alkalmazottak száma is csökken, tehát ami valóban a munkahelyteremtést mutatná, az alkalmazottak számának a növekedése a versenyszférában, az nem növekszik, az csökkent, eközben a részarányaiban is a szakképzetlenek száma, tehát a szakképzést nem igénylő munkahelyek száma nő. Tehát tulajdonképpen egyszerűen butítják le az országot, egyre kevesebb az alkalmazotti szám, és egyre kisebb a szakképzettségi igény, és ehhez képest ugye, azt mutatja, hogy nem tudják felhasználni a szakképzési hozzájárulást, mert szétverték a szakképzési rendszert, úgyhogy az nem is fog javulni, az egyre rosszabb lesz.

Tehát mi a kormány célja? Egy olyan országot akarnak, ahol a külföldi tőke, ami bejön, az gyakorlatilag a magyar munkaerőt ilyen lebutított, semmihez nem értő, betanított munkásokként fogja majd használni éhbérért? Mert most ez az irány, tehát ebből a költségvetésből ez látszik. Azt már látjuk, hogy az elmúlt körülbelül 10 év alatt sok százmilliárd forintot költöttek munkahelyteremtésre, jellemzően nem a magyar kkv-knál, hanem ugye, a külföldi multinacionális cégek megsegítésére, hogy itt teremtsenek munkahelyet, jöjjenek, beruházást indítsanak. Ehhez képest Magyarország nemhogy kilábalna abból a gazdasági helyzetből vagy abból a foglalkoztatási helyzetből, amelyben most már lassan 10 éve van, és egyre romló tendenciát mutat, hanem rosszabbodik. Tehát akkor ez nem egy jó irány, ezen változtatni kellene, csak ebből a költségvetésből ez nem látszik. Tehát nem látunk például pályázati pénzeket arra, hogy a magyar kkv-kat valahogy segítsék például a külföldi piacok keresésében, merthogy ugye ez lenne a cél, hogy keressünk, belföldön, illetve külföldön piacot teremtsünk.

Ilyen semmi nincsen, tehát nincsen olyan gazdasági irány, ami a valódi munkaerőigény-növekedést generálná, márpedig a munkahelyteremtésnek az nevezhető, nem pedig, amikor állami pénzen közmunkát generálnak, valamit, hogy valamit azért csinálgassanak. Az nem munkahelyteremtés, az egy kis elfoglaltság, hogy az emberek azért mégis lelkileg és szellemileg úgy érezzék, hogy nem fölöslegesek az ország számára, ami egyébként jó áthidaló megoldás, csak nincsen mögötte olyan teljesítmény, amiből majd az elsődleges munkaerőpiacon lehetne lépni, ugyanakkor az adóbevételek egyre fogyni fognak. Tehát előbb-utóbb miből fogják fenntartani majd a közmunkarendszert? Ez a kérdés, és ez az, ami nem látszik.

Akkor, ha már önök szerint Magyarország jobban teljesít, és majd 2 százalékos gazdasági bővülés várható, akkor itt kérdezném meg: akkor a köztisztviselők illetményalapját miért nem emelik? 2008 óta nem emelkedett, ez most már egy 25 százalékos reálcsökkenést jelent. Vagy a közalkalmazotti bértáblát miért nem emelik meg? Ez nevetséges, hogy még mindig 69 ezer forint a legalacsonyabb bér, amit valaki közalkalmazottként kaphat, miközben a minimálbér 98 ezer forint, és ugye, folynak a tárgyalások róla, hogy megemelik. Tehát ez akkor hol van a költségvetésből? Erre volt még a bizottsági ülésen az a válasz, hogy majd a céltartalékból kívánják esetleg kompenzálni vagy felhasználni. Tehát a céltartalék az, ami mindent elbír, egy dzsoli dzsóker, amit igazából már körülbelül hetvenötször elköltöttek így, ahogy a kérdéseket föltesszük, mindig mindent a céltartalékból akarnak fedezni. Szintén nem emelkedik a bíróknak, ügyészeknek sem az illetményalapja. Tehát azt látjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, csak ez úgy az egyszerű emberek szintjén nem jelenik meg sehol, ugyanakkor az adóbevételek, járulékbevételek csökkenni fognak. Ez is azt mutatja, hogy azért a kormány sem annyira optimista, hogy mennyi munkahely lesz, és a bérek hogy fognak alakulni. Itt van egy ilyen nagy hurráoptimizmus, hogy minden jó, minden bővülni fog, csak a számok valami egészen mást mutatnak.

Tehát igazából nyilván benyújtunk majd módosító javaslatokat, csak az a baj, hogy az egész költségvetésnek maga az alapiránya semmiben nem más, mint ami eddig volt, és ez azt jelenti, hogy az eddigi romló tendencia fog folytatódni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most egy kétperces vitakör következik. Elsőként megadom a szót Tarnai Richárdnak, a KDNP képviselőjének.

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Gondoljanak már vissza, hogy három és fél évvel ezelőtt hol voltunk: Görögország szintjén. Gondoltuk-e volna akkor, hogy most arról fogunk vitatkozni, hogy 20 százalékos lesz a rezsicsökkentés vagy 30, vagy 10? Hát hol élnek, könyörgöm?! Görögországot nézzék már meg! Ott arról szól a vita, hogy a köztisztviselők 50 százalékát bocsátják el, vagy csak a 35 százalékát, és akkor most úgy beszélnek Magyarországról, mintha egy laboratóriumban lennénk, egy nyugat-európai színtéren, ahol minden nagyon jó, tökéletes előkészítéssel futottunk rá a 2010-es választásra, teljes rendben volt a gazdaság, és már csak jóléti intézkedéseket kell svédországi szintre hozni. Könyörgöm, a realitásérzéket, kedves képviselőtársaim, ezt vegyék már figyelembe, és nézzék meg, hogy azok az országok, amelyek egy szintről indultak velünk, most hol tartanak, és arról vitatkoznak-e, hogy hány százalékos rezsicsökkentést kell végrehajtani! Az infláció, megjegyzem, 40 éve nem volt ilyen alacsony, a GDP-adatok, ugye, egy általános európai recesszió mellett nálunk a pozitív tartományban lesznek, ez a 2 százalék körüli. Tehát kérem, azért legalább az eredményeket, ha visszafogott mértékben is, hiszen ellenzékiek, de azért vegyék figyelembe.

Hogy miért nem emeljük a köztisztviselői, a kormány-tisztviselői bértáblát? Két mondattal ezelőtt azt mondta, ha valamit teszünk, akkor azt azért tesszük, merthogy a kampány közeledik, ha nem tesszük, akkor pedig miért nem tesszük. Hát itt is még kérek némi következetességet a hozzászólásokban. Illetőleg én azért nem becsülném le a tisztes kétkezi munkásokat, akár közmunkaprogramban dolgoznak, akár más programban dolgoznak, akkor ők a korábbi években sehogy nem dolgoztak, segélyből éltek. Mi a segély helyett munkát adunk, s lehet azzal viccelődni, hogy lesz hó vagy nem lesz hó, és lesz-e hólapátolás vagy nem, dolgozni lehet télen, nem csak hólapátolással.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bertha Szilviának, a Jobbik képviselőjének, két percben.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm. Csak nagyon röviden válaszolnék. Először is, lehet a számokkal dobálózni, a hivatalos, látható számokkal, egyszerűen meg kell nézni, hogy élnek Görögországban az emberek, és hogy élnek Magyarországon, milyen kilátásaik vannak, mennyi mondjuk, a minimálbér, tehát azt azért meg lehet nézni, hogy Görögországban mennyi a minimálbér. Egy kicsit az emberek szintjén kellene tájékozódni, ez az egyik.

A másik pedig: az, hogy éppen kinek kedveznek vagy kinek nem, ez egy tudatos politikai stratégia. Sajnos, ma Magyarországon a dolgozó emberből van a legkevesebb, tehát az ő szavazataik azok, amelyek a legkevesebbet hoznak úgymond a konyhára, így azután az, hogy éppen mikor kinek kedveznek, ez egyértelműen egy ilyen típusú döntés eredménye. Megjegyzem, itt például a pedagógusbér-emelés, amit egyik oldalról úgy kommunikálnak, hogy nagyon jó, megtörtént a pedagógusok béremelése, a másik oldalról kérdezzék már meg a pedagógusokat, hogy hánynak emelkedett a bére, tehát hány van az, akinek a munkájával arányosan megnőtt a bére. A töredéke! A töredéke a pedagógusoknak, de nagyon jól tudják kommunikálni, nyilván ez is egy ügyes választási fogás, és nyilván ilyenből lesz még néhány, amit azok, akik nem ezt a helyzetet élik meg, nem fogják tudni, viszont a tévében azt látják, hogy minden a legnagyobb rendben.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pálffy Istvánnak, a KDNP képviselőjének.

PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Bertha Szilvia! Nagyon sajnálom, hogy beáll abba a sorba, amelyben képviselőtársaink a patkónak arról az oldaláról rendre lebecsülik a közmunkát. Felhívom a figyelmét, hogy ön is közmunkát végez, és nagyon könnyen előállhat az a helyzet, hogy ezt a közmunkát valamiért nem fogja tudni folytatni, és akkor vissza kell térnie a munkaerőpiacra. Tehát, kérem szépen, ne becsülje le a közmunkát!

Az a közmunka, amit a téli közmunka-foglalkoztatási program keretében a kormány indít, körülbelül 100 ezer embernek biztosít képzést. Ebből az a képzés, amiről ön beszél becsmérlően, még ezer embernek, akik 6 osztállyal rendelkeznek, biztosítja azt a lehetőséget, hogy elvégezzék az iskolát télen, fűtött körülmények között, azonkívül 47 ezer embernek, akik 8 általános osztállyal rendelkeznek, és képtelenség őket - anélkül, hogy kompetenciaképzéssel felhoznánk őket - elindítani a munkaerőpiacra, biztosít a kormány lehetőséget arra, hogy majd önállóan el tudják kezdeni az életüket.

.

(10.00)

De még az is biztos, hogy ilyen kompetenciaképzés után is további közmunkára lesz szükség. Nagyon kérem, hogy ne becsülje le ezeket az embereket.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót Boldog Istvánnak, a Fidesz képviselőjének, kettő percben.

BOLDOG ISTVÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Bertha Szilvia! Úgy látom, ön is átment liberálisba. Én azért szeretném önnek elmondani Pálffy képviselőtársamhoz hasonlóan - aki nagyon szépen kifejtette, hogy hány emberről is van szó és mit csinálnak - gyakorlatból mint polgármester, hogy ne haragudjon már, de nem tudom, hányszor vezetett már települést életében, én még csak 19 éve csinálom, és 19 év óta elég sokszor kellett már olyan embereket foglalkoztatni, akiknek sajnos nem volt munkájuk, és közmunkában kellett foglalkoztatni őket. Gyakorló polgármesterként elmondhatom, hogy olyan hasznos és jó közmunkaprogram, amilyen most van, sosem volt. Hogy ön azt gondolja, hogy télen nincs mit csinálni egy közmunkásnak, az nagyon nagy hiba, mert akkor ezek szerint nem ismeri, hogy hogyan épülnek fel a települések és hogy áll Magyarország.

Télen a közmunkások azon kívül, hogy ahogy Pálffy úr elmondta, egy része tanulni fog, egy a másik része nemcsak havat lapátol ám meg vizet gereblyéz, ahogy ön mondja, hanem bizony erdőket, erdősávokat tartanak rendben, amivel téli tüzelőt termelnek egyébként, a településüzemeltetésben vesznek részt, és ha éppen nincs fagy, akkor akár még a belvízelvezető árkok takarításában is részt tudnak venni. El tudom önnek mondani, hogy egyébként az önkormányzatok nagy része a Start-munkában állattartásba fogott, és ha hiszi, ha nem, az állatokat télen is gondozni kell, nemcsak nyáron, tehát van mit csináljanak a közmunkások és a Start-munkások télen is, és az a legjobb, hogy végre télen is tudnak dolgozni, mert az előző közmunkaprogramokban eddig mindig olyan programok voltak, ahol nem tudtak mit tenni. Most tudnak, mert úgy épültek fel a közmunkák. Azt gondolom, hogy ezt becsülni kell.

Szeretném önt értesíteni arról, hogy az én falumban a pedagógusok mindegyike kapott béremelést. Ha esetleg kimenne a gyakorlatba és megkérdezné, akkor talán ön is találkozna ilyenekkel, és nem kisebbségről beszélne. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Kimentem, megnéztem!) Biztos van egy kisebbség, amely az elmúlt esztendőben hatalmas mennyiségű túlórát látott el, és emiatt nem kapott akkora béremelést, mint mások, de a pedagógusok döntő többsége komoly béremelést kapott.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén kettő percben Braun Márton, a Fidesz képviselője.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Úgy látszik, Bertha képviselő asszony hozzászólása számos gondolatot ébresztett, így hadd csatlakozzak én is hozzá. Képviselő asszony, ha azokat a kívánságokat, amelyeket elvár tőlünk, csak félig tartalmazná a költségvetés, akkor egy teljesen más szövegű hozzászólást tett volna, és azzal ostorozna minket, hogy egy választási költségvetést terjesztettünk be, amely felborítja Magyarország költségvetését és megborítja egyensúlyi helyzetét. Úgy gondolom, hogy a realitásokat jobban figyelembe kellene venni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Kontur Pál, a Fidesz képviselője.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Bertha Szilvia Képviselőtársam! Honnan indult Magyarország 2010-ben? A gazdasági fejlődés mínusz 7 volt. Szeretnénk 2014-ben a 2-t elérni, tehát Magyarország tényleg jobban teljesít (Moraj a Jobbik soraiból.), mert ha a mínusz 7-től a három év alatt vagy három és fél év, négy év alatt, év végére plusz 2-ig eljutunk, az óriási teljesítmény, és ezt a magyar emberek segítségével, összefogásával lehetett elérni. Azért mondom el ezt, mert azt reklamálja, hogy miért nem korábban és többet adtunk a programjainkkal. Hát azért, mert addig csak derékig ért a takaró. Most már kezd térd közelébe érni, és amikor ezt az óriási adósságot, amit ott a szemben ülők összehoztak az országnak, és kétszer csődhelyzetbe vitték a magyar gazdaságot, Magyarországot, kétszer, 2010-ben is csődben vettük át, majd ahogy csökken az adósságállomány, és vissza tudjuk fizetni a jobb teljesítménnyel, amit az ország hoz össze, akkor majd egész végig ér a takaró, és akkor nagyon sok pénz fog jutni oda, és mi oda is fogjuk adni az embereknek, higgye el! Ez a célunk. Mi emberben gondolkodunk és nem pénzben. (Derültség a Jobbik soraiból.) A pénz az ember boldogulását kell hogy szolgálja; a családok, minden magyar állampolgár boldogulását kell hogy szolgálja. Tehát ez a célja ennek a kormánynak és minden magyar embernek.

Mi szolgálni akarunk, ahogy a pedagógus, ahogy mindenki szolgál, a pedagógus, a rendőr, a katonatiszt. Benne van, hogy szolgál a katona is. A közalkalmazottak, mindenki szolgál, a köztisztviselők is, és a bért csak úgy lehet emelni, ha az adósságállomány csökken és a teljesítmény nő. Erről szól a történet. Szívesen adtunk volna többet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Amikor majd a takaró végigér, akkor fog sikerülni minden.

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Szintén kettőperces felszólalásra következik Nyikos László, a Jobbik képviselője.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves fideszes képviselőtársaim, az ellenzék dolga az, hogy bírálja a költségvetést, tegye hozzá a maga konstruktív javaslatait. Önök ezt képtelenek elviselni, hogy itt megszólal valaki, akinek bizonyos kifogásai vannak a költségvetési törvényjavaslattal. Most Kontur Pál kimegy, képtelen elviselni, ha valakinek más a véleménye, mint neki. Ezt megtanultuk valamikor az egypártrendszerben, kedves uram, hogy nincs más vélemény, csak a miénk. Van más vélemény, nem csak az önöké. Ez teljes butaság, amit ön itt mondott, hogy visszafizetni az adósságot. Kedves uram, soha senki nem tudta visszafizetni az államadósságot, önök sem fogják tudni visszafizetni. Egyébként, ha példát akar erre hallani, Ceauşescu volt az, aki megpróbálta. Önök ne próbálják meg!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban. - Közbeszólás ugyanott: Úgy van!)

ELNÖK: Szintén kettő percben következik Mágori Józsefné, a Fidesz képviselője.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném mondani Nyikos úrnak, hogy hogyan áll az adósság-visszafizetésünk. 2013-ban 1256 milliárd forint volt csak a kamatszolgálata Magyarországnak, 2014-ben pedig 1252 milliárd, tehát végre a kamatszolgálat is csökkent 4 milliárddal. Ne adjuk fel a reményt, kérem én az ellenzéket is. Hátha egyszer egy olyan helyzetbe tudunk kerülni, hogy az adósságszolgálat kamatkövetelésének legalább fele elmegy, és azt rá tudjuk fordítani az egészségügyre, az oktatásra és így tovább. De nem ezért nyomtam a kétpercest, hanem ez csak közbejött.

Szeretném már egyszer és mindenkorra tisztázni pedagógus lévén ezt a pedagógusbér-emelést. Nagyon felháborító, amit az ellenzék művel pedagógusbér-emelés címén vagy nevén. (Moraj a Jobbik soraiból.) Beszéljünk egyszer és mindenkorra világosan! (Mirkóczki Ádám: A feleségemé csökkent!) Legyen szíves, ne kiabáljon bele! Én el fogom önnek magyarázni, hogy hogy történt ez a dolog. (Mirkóczki Ádám: Figyelek! Halljuk!) A pedagógusok úgy jártak az elmúlt húsz, akár ötven évben, hogy minden iskolának van egy igazgatója, minden igazgatónak van egy baráti köre, a tantestület 10-15 százaléka, amit mi úgy hívtunk maguk között, hogy csókosok. Nekik minden járt. Hogy oldották meg? Úgy, hogy ha kellett egy iskolába 40 pedagógus, nem vettek fel csak 35-öt, és 5-nek állandóan a helyettesítési pénzét szétosztották maguk között. Senkit nem érdekelt, hogy szakos vagy nem szakos, hogy ért hozzá vagy nem ért hozzá, a földrajz szakos akár énekórákat tartott, mert az volt a lényeg, hogy egy extra jövedelemhez jussanak. Minden betegségi helyettesítést, minden túlórát, minden szakos ellátás nélküli helyettesítést az a csókos társaság kapott meg, azoknak a bére 50, 70, sőt sokszor 100 százalékkal több volt, mint a többinek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Újat nyomok, köszönöm, be fogom fejezni. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Megadom a szót Tarnai Richárdnak, a KDNP képviselőjének, kettő percben.

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Csatlakozva képviselőtársam szavaihoz, emlékezzünk vissza, 2002 után is volt egy egyszeri béremelés a tanároknak, amikor Medgyessy Péter fogta, és azt a 320 milliárd forintot, amit az emberek a '98 és 2002 közötti kormányzás idején megspóroltak és az államkasszában volt, egy elegáns mozdulattal szétszórta, és aztán az úgy el is veszett az egészben, azt már rég el is felejtették a pedagógusok. Ezzel szemben ez a mostani igenis létező pedagógusbér-emelés, komoly mértékű béremelés már nem hitelből finanszírozott béremelés, hanem igenis a magyar emberek által megtermelt és az előbb említett GDP-adatokból, illetőleg a kedvező gazdasági környezetből, amit az itteni magyar emberek teremtettek meg, ebből finanszírozott béremelés, magyarul, nem egyszeri pénzszórás és egyszeri költekezés, hanem egy megalapozott és egyébként a bázisba beépülő emelkedés.

(10.10)

Képviselőtársaim az ellenzék oldaláról emlegették, hogy nem mindenkinél; valóban, biztos ott is voltak olyanok, akikről képviselő asszony beszél, akik ilyen-olyan pótdíj meg pótóra, meg egyéb tekintetében horribilis fizetést vettek föl. Lehet, hogy ott egy kicsit csökkent, de ha mondjuk, az adott rétegnél a pedagógusok tekintetében a 95 százalékának emelkedik a bére és 5 százaléknál nem, szerintem ez egy vállalható lépés.

És egyébként az a szlogen, amit önök is említettek - és örülök, hogy ennyiszer előhozzák -, hogy Magyarország jobban teljesít, az nem azt jelenti, hogy Magyarországon tökéletesen minden rendben van, és itt már nem kell semmit tenni, de azt lássuk be, hogy jobban, mint mondjuk, a 2010 előtti időszakban, és legalább szerintem ebben lehet konszenzus köztünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Ismételten kétperces felszólalásra következik Mágori Józsefné, Fidesz.

MÁGORI JÓZSEFNÉ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Be szeretném fejezni. Ott tartottunk, hogy a csókosok 70, 80 meg 100 százalékkal több fizetést kaptak. Jött a mi béremelésünk, kötelezik az igazgatót, hogy töltse fel a létszámot, ne legyenek üres álláshelyek, mert minden tanulót szakos nevelőnek kell oktatni, ebből következik, hogy azoknak, akiknek eddig extra jövedelme volt, az már elesik természetesen. Jött a béremelés, az én volt főiskolás társaim, a volt kollégáim 50-100 ezer forintos béremelésben részesültek, kortól függően. A velem egy korosztály már inkább 100 ezer forintban részesült. Miért? Mert végre megszűnt ez a kivételezés. Persze, az eddig tíz-húsz év előnyt élvező kollégáknál a béremelés nem biztos, hogy futotta a korábbi túlórákkal megszerzett jövedelmet. Erről szól a dolog. Na, ők kiabálnak. De ez nagyon elenyésző kisebbség, 5 százalék ha van, különösen úgy, hogy az oktatási kormányzat egy kompenzációs listát léptetett életbe, és minden egyes esetet megvizsgálnak, és ott, ahol a bércsökkenés jogtalan, az eredeti bért visszaadják.

Tehát nem tudom, hogy az ellenzék miről beszél itt hétről hétre. Higgyék el, nekem, pedagógusnak ez már unalmas. Különösen úgy, hogy Ertsey Katalin képviselő bizottsági ülésen azt mondta, hogy ha én bemegyek egy iskolába, meg fognak verni, mert mi olyat műveltünk. Üzenem, hogy a pedagógusok nagyon örülnek ennek, és legyenek szívesek ezt abbahagyni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Kapus Krisztiánnak, a Fidesz képviselőjének.

KAPUS KRISZTIÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reméltem, hogy délig visszatérünk a kétpercesekből erre a mai témára, és ezért nem nyomtam kétpercest. Azért egy gondolatban hadd térjek vissza a közfoglalkoztatásra, és ha már úgyis ifjúság témában fogok beszélni, egy dolgon el kell azért gondolkodni, és azt gondolom, ebben biztosan mindannyian egyetértünk. Nem mindegy, hogy amikor egy fiatal hazamegy, akkor a szüleit, az apját, az anyját abban látja, hogy fekszik a tévé előtt, iszik, és egyébként nem csinál semmit, vagy azt látja, hogy dolgozott néhány órában, és egyébként fizetésért dolgozik. Ez a szemléletváltás, ami fontos és szükséges.

És azt kell mondanom, hogy az ifjúságügy területén is az elmúlt években jelentős strukturális változásokat hajtott végre a kormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az ifjúságügy a drogmegelőzési koordinációval együtt a sportért és az ifjúságért felelős államtitkársághoz került. Azt gondoljuk, hogy amellett, hogy a sport és a fiatalok ügyei szervesen is kapcsolódhatnak egymáshoz, az egész ifjúságpolitikának új lendületet adott az új környezet.

A 2012. év végének egyik legjelentősebb eseménye a Nemzeti Ifjúsági Tanács megalakulása volt. Ez a mindenkori kormányzatoknak immár közel húszéves adóssága; először 1995-ben tettek kísérletet a felállításra. Az Európai Unió tagországai közül egyedül Magyarországon nem működött még a NIT. (Szávay István: Ez se működik.) Csinálni kellene érte valamit. Az EMMI és a KIM vezető szerepet vállalt annak érdekében, hogy segítse egy életképes, alulról szerveződő Nemzeti Ifjúsági Tanács megvalósítását. Vízióink szerint ebben a szervezetben a magyar fiatalok az együttgondolkodáson túllépve képviselhetik a nemzet ifjúságát, és a mindenkori magyar kormány partnerei lesznek a közös magyar jövő formálásában. A közös munka alapja, hogy a felelős magyar fiatalok és szervezeteik azonos alapértékek mentén dolgoznak, függetlenül attól, hogy melyik régióban fejtik ki tevékenységüket. Ezen értékek, a magyar nemzethez való tartozás tudata, a szülőföldön való megmaradás, a hagyományok megtartása és ápolása, a közösségek értékteremtő munkája, a tudás és a képzettség tisztelete, valamint a szabadidő értékes és hasznos eltöltése a fontos.

A NIT 105 tagszervezettel alakult meg. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Ifjúsági Tanácsnak csak civil szervezetek a tagjai, a minisztérium a napi munkában nem vesz részt, de természetesen a működésben és egyéb szervezeti kérdésekben továbbra is anyagi és szakmai segítséget nyújt.

2013-ban is folytatta a NIT támogatását az ifjúságért felelős EMMI, és ez szerepel a 2014-es költségvetésben és a tervekben is. Ehhez a hazai forráslábat az ifjúsági szakmai fejlesztési sor adja meg az előttünk fekvő költségvetés tervezetében.

Az ifjúságpolitika egy horizontális szakpolitika. Az államigazgatás szinte valamennyi ágazatában megjelennek a fiatalokat érintő programok és a tevékenységek. Az idei évben megtörtént a legfontosabb lépés afelé, hogy a különféle szakterületeken megjelenő ifjúsági munka koordinált, egy irányba ható és ezáltal a lehető leghatékonyabb legyen. A nemzeti ifjúsági stratégia, valamint a második cselekvési tervben foglalt feladatok eredményes végrehajtása érdekében az ifjúsági szakmai szempontok szerteágazó jellege és összetettsége miatt elengedhetetlen volt egy központi ágazati szinten működtetett szakmai egyeztető fórum felállítása. Az Ifjúsági Szakmai Egyeztető Fórum, az ISZEF nagymértékben megerősíti a horizontális együttműködést, és egyszerűbbé teszi az ifjúsági szakterületet érintő feladatok, koncepciók, problémák egyeztetését, továbbá összehangolja a második cselekvési terv intézkedésének eredményes végrehajtása érdekében felállításra kerülő munkacsoportok munkáját, valamint előkészíti a nemzeti ifjúsági stratégia 2014-2015. évi harmadik cselekvési tervét. Ez a munka 2014-ben teljesedik majd ki, amelynek forrásalapját a hazai költségvetés, illetve a 2014-2020-as európai uniós támogatási ciklusban az emberi erőforrás operatív programjába tervezett ifjúsági fejezetek adják.

A 2013. évi költségvetéshez képest pozitív változás, hogy az ifjúsági ügyek kapcsán jelentkező kihívások, felmerült problémák megoldására, megoldásuk kezelésére a kormány többletforrásokat tervez beállítani a 2014-es költségvetési törvénybe, a "Magyar Ifjúság 2020" című kiadvány ajánlásaira építve, ezzel is elismerve azt a 131 szakembert, aki az ISZEF-ben eddig dolgozott. De most már hetedik munkacsoport is létrejött, úgyhogy ez bőven több is lesz. A fiatalokkal való törődésnek, az ifjúság élethelyzete javításának, munkaerő-piaci lehetőségei bővítésének, itthon való boldogulása megteremtéséhez, értékalapú közösségek fejlesztésének szakmai, módszertani, államigazgatási alapját adja az EMMI-ben folyó munka.

Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a retorika szintjén foglalkozzunk a fiatalokkal, azokkal is ritkásabban, de erőnkhöz mérten anyagilag is segítsük azt a kormányzati ifjúságpolitikát, amely horizontális szakpolitikaként a gazdaság és a társadalom minden szegmensére pozitív hatással bír. Tudjuk, hogy sok munka van, hosszú évek, évtizedek munkája ad majd eredményt az ifjúságpolitikában, de ez erősíti Magyarország jövőjét.

A 2014-15-ös ifjúsági cselekvési tervben az összmagyarság ügye dominánsan megjelenik, ami a magyar-magyar együttműködések erősítését eredményezheti az Európai Unióban. Cél a Kárpát-medencei magyar közösségeket megerősítő magyar ifjúsági együttműködések fejlesztése, amely fejlesztések átfogó nemzetpolitikai célokat szolgálnak, de egyúttal a társadalmi innováció számos rejtett és nyilvánvaló lehetőségét is magukban rejtik.

Kiemelt cél a magyar közösségek megerősítése mind itthon, mind pedig határon túl. A mélyreható társadalmi átalakuláshoz együttműködő közösségek aktív részvételére van szükség. Társadalmi finomszerkezet, a közösségek összefüggő hálózata a kulcsa, a legkisebb közös többszöröse egy nemzeti közös vállalkozás sikerének. A közösségfejlesztés, ha úgy tetszik, ezen belül az ifjúsági korosztály helyzetbe hozása, tehát a társadalmi előrehaladás egyik biztosítéka és motorja a 2014-15-ös ifjúsági cselekvéseknek, ami áttételesen erősíti a családi közösségeket is Magyarországon.

Kiemelt figyelmet fordítunk a válság által külön súlyosan érintett fiatalokra. Az intézkedések célja, hogy a munkanélküli fiatalok a lehető legrövidebb időn belül a munkaerőpiac aktív részesei legyenek, mert csak így képesek itthon boldogulni és családot alapítani. Eszközeinkkel hozzájárulunk a munkába álláshoz, illetve az elhelyezkedéshez szükséges képzettség, tudás, kompetenciák megszerzését is támogatjuk.

(10.20)

Nem mehetünk el szó nélkül a fiatalokat érintő egyik legsúlyosabb kérdés, a kábítószerek kérdése mellett. Nem is olyan régen fogadta el a tisztelt Ház - szinte egyhangúlag - a nemzeti drogellenes stratégiát. A szöveg elvi éllel megállapította, hogy olyan intézkedések kidolgozása szükséges, amelyek célkitűzése, hogy Magyarországon 2020-ig minél inkább megközelítse a drogmentes állapotot az ország. Ennek megfelelően hangsúlyosan jelenik meg a szövegben a szigorító rendőri intézkedések foganatosításának szükségessége, a szigorító ellenőrzés a terjesztői hálózatokkal és a szervezett bűnözéssel szemben, a nemzeti biztonsági stratégiával való összhang megteremtése, továbbá korszerű bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások hatékonyabb alkalmazásának követelménye.

Ezen túlmenően természetesen nagyobb hangsúly került a gyermekek és a felnövekvő generációk védelmére, illetve e célból a társadalmi bűnmegelőzés és a köznevelési terület közötti együttműködésre. Ennek nyomán a stratégia kiegészült a Nemzeti alaptanterv és a stratégia kapcsolódásait bemutató mellékletekkel. A stratégia a szerhasználat megelőzésére és minimalizálására, az egyéni társadalmi kockázatok és károk jelentős csökkentésére, valamint a bűnmegelőzési és bűnüldözési beavatkozások széles körű alkalmazására helyezi a hangsúlyt.

Az új nemzeti stratégiában megfogalmazott fő cél, az illegális és visszaélésszerű legális szerhasználat visszaszorítása célzott, közösségi alapú beavatkozások segítésével történne. A nemzeti drogellenes stratégia alappillére a drogok nélküli életmód elterjesztése, ösztönzi az egészséget alapértékként közvetítő, közösségerősítő szemléletmód népszerűsítését, a kezelés, ellátás szempontjából a felépülés-központú megközelítését, megerősítését és a szenvedélybetegek reintegrációját. Mindezek elérésében az eddigieknél lényegesen nagyobb szerepet kap a megelőzési tevékenység, valamint a családok és a helyi közösségek bevonása, megerősítése, akik védőszerepet töltenek be ifjúságunkban.

Ezzel párhuzamosan rendkívül szigorú és határozott fellépést képvisel a kereskedői típusú magatartásokkal szemben. Ily módon a stratégia egyfelől a felnövekvő generáció felelős védelmét képviseli, megértést és gondoskodó segítségnyújtást szorgalmaz a drogproblémában érintettek számára, másfelől kérlelhetetlen szigorral történő eljárást ígér a terjesztőkkel szemben, amihez átfogó és hatékony eszközökkel rendelkezik mind a kereslet-, mind a kínálatcsökkentési beavatkozások területén.

Magyarország kormánya a kábítószer-probléma visszaszorítását célzó szemléletével és az ennek érdekében készített új nemzeti drogellenes stratégiával nem csupán a drogfogyasztókhoz szól, helyette a teljes magyar társadalom számára fogalmazza meg stratégiai irányelveit. Az új nemzeti drogellenes stratégia középtávú szakpolitikai stratégia, így átfogó szemléleti és értelmezési keretet nyújt a kapcsolódó szakpolitikai programok és a helyi tervezés számára. A 2013 és 2020 közötti időszakra, azaz nyolc esztendőre állapít meg célkitűzéseket olyan módon, hogy az azok megvalósításához szükséges konkrét feladatok rövid távú tervezést lehetővé tevő szakmapolitikai tervdokumentumok keretében kerülnek majd részletes kifejtésre. Ennek a cselekvési tervnek a kidolgozása, megvalósításának elindítása a drogmegelőzési koordináció 2014. évre kitűzött legnagyobb feladata.

Hasonlóan a NIS cselekvési tervéhez, a nemzeti drogellenes stratégia cselekvési terve is két lábon áll a források tekintetében. Egyrészt az előttünk fekvő költségvetési tervezet az ideinél nagyobb összeget biztosít erre a munkára, másrészt ezen a területen lehet támaszkodni a már előbb említett európai EFOP programra és az onnan lehívható forrásokra.

Összegezve: a fiatalok problémáit csak a fiatalokkal együtt tudjuk és érdemes megoldani. Az emberi erőforrásoknak jelentőségében aligha felbecsülhető szeletét képezik a fiatalok, az összmagyar ifjúságra gondolva, éljenek ők bár határainkon belül vagy kívül. Ezért kapott helyet az ifjúságpolitika az EMMI-ben, és elkötelezettek vagyunk, hogy ezen a fejezeten belül a kellő hangsúlyt megkapják a magyar fiatalok. Ma már nem az "el lehet innen menni", hanem az "érdemes itthon maradni", "érdemes hazajönni", "jó itthon lenni" politikáját tapasztalhatják a fiatalok.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassuk a fiatalokat. Mindegyikünk tegye magáévá a 2010 óta fellelhető új szemléletet, amely a fiatalokra nem problémaként, hanem erőforrásként tekint. A jövő Magyarországon is a fiataloké. Mi felelősséget érzünk értük, a jövőnként, Magyarország jövőjéért, a magyar nemzet jövőjéért. Kérem nagy tisztelettel, hogy támogassák a költségvetés tervezetét.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Varga Zoltán, az MSZP képviselője; őt követi majd Braun Márton, Fidesz.

VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nyilvánvalóan én az önkormányzati ügyekhez szeretnék hozzászólni, de még mielőtt ezt megtenném, Tarnai képviselő úr mondott egy érdekes dolgot, amivel én maximálisan egyetértek, nevezetesen, hogy ez az ország nincs burokban. Csak akkor szeretném önnek mondani, hogy ezt meg kéne mondani a saját miniszterelnöküknek is, mert én úgy veszem észre, hogy ez egy kettős beszéd. Önnek igaza van, amikor azt mondja, hogy a köztisztviselői bérek kapcsán ne a görögországi példát vegyük elő. Erre mondta, hogy Magyarország nincs burokban. De akkor azt gondolom, hogy ezt a következtetést folyamatosan alkalmazni kéne. Minden egyes döntésnél figyelembe kellene venni, hogy Magyarország az Európai Unió tagja, Európa közepén van, és ennek következményei vannak. Következményei vannak annak, hogy tartozunk egy közösséghez, ahova önként léptünk be. Ezért mondom önnek, hogy amikor egyik oldalról igazat mond, akkor ezt az igazságot a másik oldalról is fel kell ismerni, és a magyar gazdaságpolitikát úgy kellene alakítani, hogy figyelembe vegyük azt, hogy nem burokban élünk, hanem egy közösséghez tartozunk. S akkor úgy lenne hiteles, amit ön mondott ebben a tekintetben.

A 2014-es költségvetésnek pontosan az önkormányzati fejezete mutatja azt, hogy önök mennyire kettős beszédet alkalmaznak ebben a tekintetben. Ez a költségvetés teljes mértékben hátrányosan érinti az önkormányzatokat és rajtuk keresztül nyilván azokat az embereket, azokat a polgártársainkat, akik az önkormányzatok mindennapjait megélik a saját településükön. Önök bevezettek egy feladatfinanszírozási rendszert, és azt gondolom, hogy ez a feladatfinanszírozási rendszer - ezt a 2014-es költségvetés mutatja - teljes csődöt alkalmazott. Önök nagyon büszkén mondták azt - s a bizottsági ülésen ebben nagyon sok kormánypárti képviselő is tett fel kérdést; sajnálom, hogy ők most nincsenek itt a teremben, és nem tudják ugyanezeket az ügyeket elmondani -, eklatáns példája például az egyik ilyen feladatnak a finanszírozása, amikor önök az alapján állapítottak meg normatívát például elektromos hálózat karbantartására, belterületi útfejlesztésre, hogy egy-egy önkormányzat mennyit költ erre. Érdekes módon persze kiderült, hogy akinek számtalan a forrása, az persze hogy többet tud, és önök e számok alapján kialakítottak egy olyan torz normatívát, amiből az fog kiderülni, hogy akinek több pénze van, annak még több lesz, mert egy olyan normatíva jött létre, ami által az állam ezt túl fogja finanszírozni, azok a települések pedig, amelyek a helyi adottságok miatt nem tudtak annyi forrást költeni, nyilvánvalóan kevesebbet fognak tudni költeni.

Önök nagyon büszkén mondták azt, hogy minden növekedett. Én meg azt mondom, hogy sajnos nem. Tessék megnézni! Már annak is örülni lehet, ha az önkormányzati feladatfinanszírozási normatívák szinten maradtak. A 90 százalékuk szinten maradt. Egy-két normatíva talán emelkedett, önök ezeket mindig nagyon ügyesen kiemelik, de én azért mondok egypárat, ami viszont szinten maradt, és még tavaly sem fedezte a feladatellátás dolgait, és az idén sem fogja. Hiába növekedett a gyermekétkeztetésre szánt források összege, nagyon sok önkormányzati szövetség elmondta, hogy még ma sem fedezik a gyermekétkeztetésre szánt források a tényleges költségeket. Nem fedezik például, különösen a kistelepüléseknél, a központi orvosi ügyelet fenntartásához szükséges forrásokat. Ilyen például a falu- és a tanyagondnoki szolgálat, ami egyáltalán nem fedezi. A 3 ezer fő feletti településeken - ahol az államosítás után az iskolák működtetése az önkormányzat feladata - sem fedezi.

Mit mond Tállai András, az önkormányzatokért felelős államtitkár ezekre a felvetésekre? Megnéztem a csütörtöki ülés jegyzőkönyvét - ami már fenn van a parlament honlapján, meg lehet nézni, hogy szó szerint ki mit mondott akkor -, és ebből a jegyzőkönyvből szeretnék idézni. "Az új önkormányzati finanszírozás lényege, egyik alapeleme, hogy megmarad az ösztönzés az önkormányzatoknak arra, hogy egyébként a helyiadó-bevételüket növeljék." Tehát azt kell mondjam, hogy ez egy nagyon érdekes filozófia. Nagyon sok forrást elvontak, többször elmondtuk, hogy több forrást vontak el az önkormányzatoktól, mint amennyit a feladatellátás indokolt volna, és ehhez képest még ma is azt mondja egy államtitkár, hogy hát persze, ott van a helyiadó-bevétel, növeljétek; ha valamilyen feladatot el akartok látni, akkor tessék növelni a helyiadó-bevételt! Erre mondjuk mi, hogy az, amit önök ebben a költségvetésben leírnak, azt jelenti, hogy a helyi önkormányzatokon keresztül az emberekre terhelik ennek a költségvetésnek nagyon sok forrását, nagyon sok problémáját.

Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ez a költségvetés így elfogadhatatlan, és jobban tennék, ha visszavonnák ezt a költségvetést, és egy teljesen új koncepciót terjesztenének a parlament elé. Nem lehet támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek; először Tarnai Richárd, a KDNP képviselője. Öné a szó.

(10.30)

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két apróságot azért hadd említsek meg önkormányzatiság tekintetében. Arra nem nagyon volt példa szerintem a magyar történelemben, hogy az állam fogja, és kifizeti az önkormányzatok által felvett adósság túlnyomó többségét. Most pedig ez történt, hiszen azt az adósságállományt, amit az önkormányzatok vettek fel, annak jó részét az állam egyszerűen átvette és kifizette az önkormányzatok helyett, és most ez a költségvetés már ebből az állapotból indul ki.

A másik pedig: ismerjük az elmúlt évtizedeknek azt a gyakorlatát, minek során az önkormányzatok jó pár feladatot kaptak az államtól, olyan feladatot, amihez az önkormányzatnak igazából semmi köze. Miért tartozott korábban önkormányzathoz, mondjuk, az útlevelek kiállítása? Nem hiszem, hogy bármely önkormányzat diplomáciai kapcsolatban van egy idegen állammal. Egy csomó feladatot rakott tehát az állam az önkormányzatok vállára, azonban a finanszírozást nem tette mellé; feladatot kaptak az önkormányzatok, pénzt az ellátáshoz nem kaptak. Most ez a kormányzat azt tette, hogy visszavette ezeket a feladatokat, a helyére került a dolog, az állam vette át a feladatot, így ennek az ellátása már nem terheli az önkormányzatokat. Az önkormányzatok adósságának jó részét tehát kifizette az állam, és azon feladatokat, amelyekért egy fillért nem fizetett az állam az önkormányzatok felé, visszavette. Ebből indul ki a költségvetés, és az ehhez szükséges finanszírozást teremti meg az előbb említett módon, a tavalyi évhez képest növelt összeggel.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő reagáló kettő percben Dorosz Dávid, független képviselő.

DR. DOROSZ DÁVID (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kapus Krisztián képviselőtársaim szavaira szeretnék reagálni. Azért nem ennyire rózsás a helyzet, sajnos. Látjuk a különböző erőfeszítéseket, amiket a kormány tesz, de a "Magyar ifjúság 2012" kutatás alapján azért az látszik, hogy a magyar fiatalok 19 százaléka vagy nem dolgozik, vagy nem tanul, és 2008-hoz képest a magyar fiatalok elhelyezkedési lehetőségei nagyon sokat romlottak, hosszabb ideig keresnek munkát, ha egyáltalán találnak, és a szülők véleménye is az, 67 százalékuk kifejezetten aggódik azért, hogy tanulmányaik után a fiatalok, illetve a gyermekeik el tudnak-e helyezkedni.

2008-hoz képest minden adat romlott, minden területen az látszik, hogy a fiatalok helyzete rosszabb ma Magyarországon. Ezt támasztja alá az is, hogy az elmúlt években több százezer magyar fiatal választotta azt, hogy sajnos elhagyja a hazáját, külföldön keresi a boldogulást, és inkább elmentek Dublinba vagy Londonba mosogatni, mint hogy itthon maradjanak, mert ennyire rossznak látták az esélyeiket.

Abban egyetértünk önnel, hogy ez egy probléma, és ezzel mindenféleképpen közösen, közös erőfeszítéssel kell foglalkoznunk és megoldást találnunk, de azért azt a rózsás képet, amit ön felfestett a hozzászólásában, sajnos nem tudjuk osztani; ez a probléma az elmúlt években igenis növekedett, és 2008 óta folyamatosan egyre nagyobb gondot jelent.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most két államtitkári felszólalás következik, kettő percben. Először Kontrát Károly belügyminisztériumi államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Varga Zoltán szocialista képviselő úr által elmondottakra szeretnék reagálni, és egyetértek Tarnai Richárd képviselőtársammal, hiszen ne felejtsük el azt a fontos körülményt, hogy 2012-ben, illetőleg 2013-ban több mint 600 milliárd forint összegben vállalta át az állam az önkormányzatok adósságát. Ez az önkormányzati rendszer 1990-es bevezetése óta példátlan, de ha a magyar önkormányzatok világát tekintjük, száz évre visszamenőleg se volt ilyen állami adósságátvállalás, illetőleg adósságrendezés. Ha ehhez még hozzávesszük a Magyarország önkormányzatairól szóló törvény, illetőleg a feladatfinanszírozási rendszer 2013-as hatálybalépését, akkor azt mondhatjuk, hogy valóban kedvező helyzetből indultak az önkormányzatok.

Ami a 2014-es költségvetési tervezetet illeti, ne felejtsük el, hogy a 2014. évre ez a javaslat 703 milliárd forintot biztosít az önkormányzatok számára, ami a 2013-as támogatás 108,8 százaléka, tehát 8,8 százalékos az emelkedés. Ez egy olyan mértékű forrásnövelés, amely azt gondolom, hogy egyrészt példátlan, másrészt pedig biztosítja azoknak a feladatoknak az ellátását, amelyeket a törvény az önkormányzatok számára előír. Többletforrásokkal érintett területek - csak példálózva, az időkeretet is betartva -: a pedagógus-életpályamodell bevezetéséhez fűződő pedagógusilletmény-emelés forrásait biztosítja ez a javaslat, aztán az EU önerő alap 3 milliárd forintos többletet tartalmaz, a fejezeti tartalék tízmilliárddal emelkedne, az e-útdíj bevezetése kapcsán a fuvarozókkal kötött egyezséggel kapcsolatos érintettséget is kompenzálja a javaslat, és az adósságkonszolidációban nem érintett önkormányzatok számára tízmilliárd forintos fejlesztési forrást tartalmaz ez a törvénytervezet.

Azt gondolom tehát, hogy ezek a pozitívumok mindenképpen olyan tények, amelyekkel nem lehet vitatkozni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Most megadom a szót szintén kettő percben Simicskó Istvánnak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kapus Krisztián képviselő úr véleményem szerint kiválóan méltatta és elmondta azokat a tényeket, amelyeket az elmúlt időszakban a kormány tett a magyar ifjúság és a magyar sport érdekében. Szeretném megköszönni egyébként az ő eddig végzett munkáját az ifjúsági bizottságban, a bizottság valamennyi tagjának a tevékenységét, és megköszönni egyébként a sportbizottság munkáját is, hiszen ezeken a bizottsági üléseken valóban, ha vannak is kisebb viták, de azért mégis látom azt a törekvést annak érdekében, hogy egy közös gondolkodás legyen, egy közös felelősség mentén, amellyel a magyar fiatalok jövőjét, boldogulását próbáljuk itthon biztosítani.

Dorosz Dávid képviselő úr arról beszélt, hogy minden adat romlott, és hogy egyáltalán nem olyan rózsás a kép. Én nem hallottam azt, hogy rózsás a kép; azt hallottam ebben a felszólalásban, hogy komoly feladatok vannak, komoly erőfeszítéseket tesz a kormányzat annak érdekében, hogy a magyar fiatalok itthon boldoguljanak. Természetesen annak a világjelenségnek, amit a mai korban láthatunk, hogy sok-sok országból fiatalok elmennek külföldre szerencsét próbálni, tanulni, dolgozni, aztán reményeink szerint hazatérnek, azért vannak kézzelfogható jelei.

Szeretnénk vonzóvá tenni az itthoni boldogulás lehetőségének megteremtésével is a magyarországi életet, az itthon maradást, a szülőföldhöz való kötődést erősíteni. Ezt egészen korán el kell kezdeni, és ebben az oktatáspolitikától kezdve a szülői felelősség is nyilván - mint szintén édesapa mondom - tetten érhető. Szeretném azért még elmondani, hogy ha minden adat romlott, akkor vajon hogyan számolunk el azzal, és hogyan ítéljük meg, hogy mondjuk, 2010-ben 234 ezer gyermek sportolt Magyarországon sportegyesületekben, és ma több mint 302 ezer gyermek sportol sportklubokban, sportegyesületekben.

Bevezettük a "sportcsillagok ösztöndíját", fiatal, tehetséges, felsőoktatásba felvételt nyert sportolókat becsülünk meg ösztöndíj formájában; világszínvonalú, versenyképes ösztöndíj formájában. Soha korábban ilyen nem volt. Ez is a megbecsülésünk kifejeződése. Azt hiszem, hogy az a jó néhány, sportban tehetségét megmutató fiatal ember, akik jó tanulók és jó sportolók, érzi a kormányzat elkötelezettségét, érzi azt a törekvést, amellyel azt a szándékunkat akarjuk kifejezni, hogy itthon boldogulhassanak, itthon maradjanak, és itthon is alapítsanak családot, és gyermekeket itthon vállaljanak. Úgyhogy ez is hozzátartozik a teljes képhez.

Ez persze nem rózsás helyzet, ez biztos, ezzel egyet tudok érteni, de közös a felelősségünk, közösen kell mindent megtennünk annak érdekében, hogy ezek a pozitív folyamatok felerősödhessenek a jövőben.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Most visszatérünk az írásban előre bejelentett felszólalók köréhez. Megadom a szót Braun Mártonnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2010-ben alakult kormány negyedik költségvetése fekszik előttünk. Ha jellemezni szeretném az előző költségvetéseket, akkor azt lehet mondani, hogy a 2011-es költségvetés a megújulás költségvetése volt, az a megújulás éve volt, hiszen abban az évben változtattuk meg Magyarország alkotmányos intézményi rendszerét, akkoriban hoztuk azokat a döntéseket, amelyekkel korszerűbbé - és ezáltal gazdaságosabbá is - tettük az állami intézményeket. Példaként említem meg az önkormányzatok újjászervezését, a képviselők számának csökkentését.

A 2012-es év a stabilitás éve volt. 2012-ben Magyarország visszanyerte egyensúlyi helyzetét, amely a növekedés alapja lehet. Hadd jegyezzem meg, hogy 2012-ben egyébként Európában egymást érték a mentőcsomagok a különböző országok viszonyában, tehát ebben a vonatkozásban kell értékelni a teljesítményünket.

(10.40)

2013 pedig már, azt hiszem, valamennyi mutatónk azt mutatja, hogy az emelkedés éve Magyarország számára. A 2014. évi költségvetés pedig hazánk hosszú távú jólétét próbálja biztosítani. A fenntarthatóság jellemzi a 2014-es költségvetést, és valóban ezekben a költségvetési vitákban kétféle ellenzéki hozzászólás létezik. Volt alkalmam gyakorolni mind a kettőt.

Az első-harmadik éves költségvetéseknél mindig előterjesztik, hogy ezt és ezt kellene még a költségvetésnek tartalmaznia, ilyen és ilyen kiadásokat, jóléti intézkedéseket kell végrehajtani, míg az utolsó költségvetésnél a mindenkori kormánypártokat azzal szokták ostorozni, hogy választási költségvetést terjesztettek elő, amely felelőtlenül megborítja Magyarország egyensúlyi helyzetét.

Valóban, most meglepődve kellett hogy tapasztalják azt, hogy jó lesz elővenni az előző évi hozzászólásokat, hiszen mindent el lehet mondani a költségvetésről, csak azt nem, hogy ez egy választási költségvetés. Hadd ismételjem magam: szerintem a fenntarthatóság az, ami ezt a költségvetést jellemzi. Gazdasági növekedéssel számol, munkaalapú társadalmat szeretne létrehozni, és a finanszírozhatóság biztosítását kívánja biztosítani.

Néhány gondolatot engedjenek még meg az európai uniós tagságunkkal járó kötelezettségekre, illetve az európai uniós fejlesztési források adta lehetőségek elemzésére. A 2014-es költségvetés tartalmazza Magyarország hozzájárulását az európai uniós költségvetéshez 290 milliárd forint értékben. Ezen belül az úgynevezett brit korrekció 20 milliárd forint, tehát 20 milliárd forinttal támogatjuk azt, hogy az Egyesült Királyság is jobban teljesítsen.

A 2014. év fejlesztési szempontból két nagyon fontos elemet fog tartalmazni. Részben a 2007-2013-as költségvetési ciklus lezáró évei következnek 2014-15-ben, tehát nagyon fontos feladata hárul még ránk, hogy a már lekötött forrásokat minél jobb arányban sikerüljön felhasználni, illetőleg a 2014-es lesz már az új, 7 éves költségvetési ciklusnak az első éve.

Örülök, hogy Cséfalvay államtitkár úr itt ül köztünk, hiszen ő felelős a programozásért, és azt hiszem, a korábbi vitákban széles egyetértés alakult ki amellett, hogy üdvözli szinte valamennyi frakció a parlamentben azt, hogy jelentősen nagyobb arányban kerül sor gazdaságfejlesztésre a következő 7 éves ciklusban, mint korábban. Ez tényleg azt a filozófiát mutatja, hogy a gazdasági fejlesztésben hiszünk, a munkaalapú gazdasági fejlődésben, amely következtében az adóbevételek növekedhetnek, és az adóbevételek növekedéséből kell megvalósítani az egyéb jóléti és felhalmozási kiadásokat. Mindenképpen szeretném ezt üdvözölni, hogy nem a díszkutakat és díszburkolatokat helyezzük a középpontba, hanem egy gazdasági fejlődést próbálunk a következő 7 évben támogatni, és arra biztatom önöket, hogy ezt az elképzelést önök is támogassák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Mirkóczki Ádám, a Jobbik képviselője.

MIRKÓCZKI ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Főleg a Belügyminisztérium alá tartozó intézmények költségvetéséről beszélnék, és nagyon örülök, hogy Kontrát Károly államtitkár úr itt van, és remélhetőleg talán majd reagál rá, még ha nem is fogunk egyetérteni vélelmezhetően.

Nagyon röviden reagálnék azonban a minket ért különböző vádakra, és szeretném egyszer s mindenkorra tisztázni és rendbe tenni, hogy a közmunkával kapcsolatban nem azt mondtuk soha, nem azt mondjuk és most sem azt mondjuk, hogy nincs rá szükség, hanem azt mondjuk, és itt pontosítanék, hogy az nem egyenlő a munkahelyteremtéssel. A kettőt azért semmi esetre se keverjük össze!

Visszatérve a Belügyminisztérium alá tartozó területhez: én megint nem tudok elmenni - ahogy a korábbi években sem - a Terrorelhárítási Központ finoman fogalmazva is indokolatlanul magas költségvetési összege mellett. A 2013. évi költségvetésben is közel 13 milliárd forintos tétel szerepelt ebben a sorban, és most is közel 13 milliárdos a költségvetésből kapott összeg. Ez azért egy kicsit problémás egy 900 fős szervezetnél, tekintettel arra, hogy a célját alapból nem tudja megvalósítani, hiszen Magyarországon - bárhogy is csűrjük-csavarjuk a szavakat - nincs terrorizmus.

Ezekre az emberekre, akik a Terrorelhárítási Központban dolgoznak, nyilvánvalóan szükség van, csak szerintünk egy teljesen más intézményben és teljesen más osztályokon; nevezetesen a rendőrség megfelelő kötelékein belül. Ha azt figyelembe vesszük, hogy a rendőrségnél milyen problémák vannak, akár fizetés tekintetében, akár felszerelés tekintetében, és párhuzamba állítjuk például a TEK-et, akkor egy meglehetősen fekete-fehér kontrasztot láthatunk, hiszen a Terrorelhárítási Központnak Audi Q7-esek, páncélozott csapatszállító járművek állnak rendelkezésére; most már repülőgépük is van, hogy repülőgépes túszejtéseket gyakoroljanak, bár Magyarországon soha nem volt repülőgépes - és ne is legyen természetesen - túszejtés. Szóval olyan elképesztő felszereltséggel bírnak, miközben a ténylegesen sokkal több feladatot ellátó rendőrségnél meg éppen az ellenkezője van.

A közelmúltban államtitkár úr éppen nekem adott egyik válaszában azt mondta, hogy a rendőrség járműállománya most lett a közelmúltban fejlesztve. Ez valóban így van, és valóban új rendőrautók érkeztek a testülethez. A probléma csak az, ha egy cinikus hasonlattal akarnék élni, ez olyan, mintha Kimmi Räikkönennek adnánk egy tűzpiros Ferrarit, és kikötnénk, hogy nem mehet vele, csak 20 kilométer/órával.

A probléma az ugyanis nagyon sok vidéki településen, és ezt személyesen rendőröktől hallom panaszként rendszeresen - főleg Heves megyében -, hogy sajnos az az összeg, amiből ők tankolhatnak, nagyjából egy hónapban már a második héten elfogy. És kistelepüléseken, ahol az emberek személyesen ismerik az ottani körzeti megbízottat vagy járőrt, aki ott is lakik, nem a hivatalos utat választja, hanem a privát mobilján személyesen a rendőrt hívja. És a hónap második hetétől ez úgy néz ki náluk, hogy a rendőr a saját pénzéből tankol a rendőrautóba. Aztán az emberek följelentik, hogy ő civil ruhában mit rohangál a rendőrautóval. Szóval, óriási problémák vannak, és mellette pedig a leterheltségük finoman fogalmazva is elég szörnyű.

Csak egy egri példát mondok. Egerben egy átlagos nyomozó 50-60 ügyet visz egyszerre. 50-60 ügyet egyetlenegy nyomozónak képtelenség ellátni. 10-15 a maximum az ő elmondásuk szerint. És most ne az állandó ellenzéki opponens magatartásunkként vegyék tőlem ezeket a gondolatokat, hanem arról beszélek, hogy bizony, milyen fejlesztésekre van szükség. És ha a prioritásokat nézzük, akkor nyilvánvalóan a nem létező terrorizmus elleni harctól kellene elvenni például azt a 13 milliárd forintos tételt, és odaadni annak a rendőrségnek, aminek bizony nagyon sok feladata van.

És hosszan lehetne beszélni a Belügyminisztérium - kis túlzással - mostohagyerekének tekinthető tűzoltóságról, hogy ott milyen gondok vannak, akár a béreket tekintve, akár a felszereltséget tekintve.

A közelmúltban panaszkodtak tűzoltók: tűzesethez riasztották őket, és - figyeljenek, hölgyeim és uraim! - autópályán 50 kilométer/órás sebességgel volt képes menni a tűzoltóautó. És mindenhol, balról-jobból csak előzték őket, a szirénázó, villogó tűzoltóautót. Ez ma a helyzet. És azt gondolom, hogy lenne itt mit csinálni.

(10.50)

De a büntetés-végrehajtási intézetben ugyanez a helyzet. Ott is a bv-dolgozók - nem kell a körülményeiket ecsetelni, és hogy minek vannak kitéve - finoman fogalmazva is alulfizetettek. Nyilván nem egy akkora létszámról van szó, mint mondjuk, a rendőrségnél, de azért azt a munkát is meg kéne becsülni, hatékonyságukat és egy kicsit a tekintélyüket helyre lehetne tenni, nem is akkora összegből, hogy ne lehetne bármikor megfelelően átcsoportosítani.

Úgyhogy nagyon röviden, időszűke miatt a további részletekbe ne mennék bele.

Egyet azonban még szeretnék elmondani, és megint nem tudom, hogy a cinizmus kiérződik-e belőlem, de én egy picit irigylem Orbán Viktort a tekintetben, hogy itt csupa olyan ember ül, akinek egyszerűen nincs önálló véleménye, vagy nagyon jól tükrözi a kormányoldalon. És ne vegyék sértésnek, önök 2010-ben 176 egyéni választókerületből 174-ben mandátumot szereztek. Nem hallottam a 174 egyéni mandátumot szerzett képviselőjüktől, senkitől, hogy mondjuk, csak a saját választókerületében valami probléma lenne. Hogyha csak a Heves megyei választókerületeket veszem, nekik kellene, a Heves megyei hat egyéni képviselőnek a leghangosabban kiabálni itt, hogy az az úthálózat például, ami Heves megyében van, nem életveszélyes, hanem most már nincs olyan magyar szó, amivel megfelelően lehetne jellemezni. Csak légpárnással lehetne biztonságosan közlekedni. És önök közül itt, úgy látom, senkinek semmiféle problémája nincs az egyéni választókerületben, itt mindenkinek tökéletesen előre megírt fantasztikus felszólalásai vannak, minden a legnagyobb rendben. (Kőszegi Zoltán: A költségvetésről van szó!)

Hölgyeim és Uraim! Azért 2013 Magyarországa jelenleg még nem azt mutatja, hogy minden a legnagyobb rendben lenne, és hogyha valóban, ahogy képviselőtársam mondja, a költségvetési vitáról beszélünk, akkor most lenne annak a terepe, hogy honnan hová csoportosítsunk. És nagyon sok kérdés felmerül, és időkeretben szinte lehetetlen ezt tárgyalni, de én azt gondolom, hogy nemcsak a dolgozók béreiről, nemcsak az önkormányzat által ellátott intézmények strukturális vagy egyéb problémáiról, nemcsak az úthálózatról, nemcsak az infrastruktúrákról, hanem nagyon sok minden másról lehetne még beszélni, és értelmes vitát lefolytatni, hogy honnan hová csoportosítsunk át. Én önökből ezt hiányolom, mert úgy látszik, hogy önök szerint minden a legnagyobb rendben. De bízom benne, hogy előbb-utóbb önök is gyakorolnak némi önkritikát, és legalább a saját választóikra való tekintettel, a saját választókerületükre való tekintettel egy picit kritikusabbak lesznek ezzel a költségvetéssel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a KDNP képviselőcsoportja felszólalási időkeretéből 5 percet átadott a Fidesznek. Kérem a technikai munkatársakat, hogy ennek megfelelően állítsák át a felszólalási időkeretet, tehát KDNP öt percet adott át. (Megtörténik.) Igen, köszönöm szépen.

Megadom a szót Kontrát Károly államtitkár úrnak, kettő percben.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Szeretnék reagálni Mirkóczki Ádám képviselő úr hozzászólására, legelőször is a közfoglalkoztatással kapcsolatban elmondottakra, amikor is az volt a lényeg, hogy nekik nincs különösebb bajuk ezzel, csak nem tekintik munkahelynek. Tisztelt Képviselő Úr! Nem az számít, hogy milyen jogi csűrés-csavarást gondolnak önök erről, hanem az a lényeg, hogy munkalehetőséghez jut közel 300 ezer ember Magyarországon ennek eredményeképpen, méghozzá értelmes, fontos, a családja eltartásához hozzájáruló lehetőséghez. Úgyhogy, ha önök komolyan gondolnák, önök fontosnak tartják ezt, akkor nem így fogalmaznának.

Ami a rendészeti ügyeket illeti, tisztelt képviselő úr, a Terrorelhárítási Központtal kezdte, szeretném elmondani, hogy a Terrorelhárítási Központ nagyon fontos tevékenységet végez, az ő munkájuk eredményeképpen mondhatta el ön is, hogy Magyarországon nincs terrorveszély, Magyarországon a magyar állampolgároknak ettől nem kell tartani. Én itt is szeretnék köszönetet mondani a TEK személyi állományának az általuk végzett nagyon fontos munkáért. Egyébként, ha a számokat nézzük, a 2014. évi támogatási összeg az előirányzatra javasolt szerint 12 milliárd 357 millió forint. Ez 1 milliárd forinttal kevesebb, mint a 2013. évi előirányzat. Nagyon fontos feladatot látnak el, bízunk abban, hogy a 2014-es tevékenységük is hasonlóan eredményes lesz, mint az idei.

Ami a rendőrséget illeti, illetőleg a közbiztonságot illeti, a rendőrautók ügyét, szeretném leszögezni, hogy ez a konstrukció, amit mi alkalmaztunk, hogy megvásároltuk ezeket a rendőrautókat, az 5 milliárd forintos megtakarítást jelent az adófizetőknek. Tehát ez 5 milliárd forinttal kerül kevesebbe, mint ha bérelnénk, mint a korábbi konstrukcióban a szocialista kormányok idején. Tehát ez egy nagyon fontos szempont.

Ami pedig a rendőrség támogatását illeti, szeretném most is elmondani, hogy a 2014-es költségvetési javaslat szerint közel 16 milliárd forinttal több szerepel ebben, mint a 2013. évi előirányzatban, tehát ez a 16 milliárd forint elegendő arra, hogy a közbiztonságot és azokat a célokat, amelyeket a javaslat megfogalmaz, megtartsuk. Később folytatom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Szilágyi Györgynek, a Jobbik képviselőjének reagálásra.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látszik, államtitkár úr nem érti, hogy mit mondunk a közmunkaprogramnál. Önök arra használják a közmunkaprogramot, hogy azokat a statisztikát próbálják meg kozmetikázni, ami a munkanélküliséget mutatja. Itt az ékes példa rá, egy kétdiplomás, 40 éves hölgy, aki regisztrált munkanélküli, annak azt mondják, hogy közmunkaprogramban elmehetsz hólapátolni, és amikor ő ezt nem fogadja el, akkor onnantól kezdve megszűnik a regisztrációja. Mit jelent ez az önök számára? Ha elfogadja, és elmegy hólapátolni, akkor azt mondják, hogy megoldották, csökkent a munkanélküliség; ha nem fogadja el, mint ebben az esetben, akkor kiesik a regisztrációból, és azáltal is csökkent önöknek a munkanélküliség. Hát ez a lényege ennek az egésznek, és még az a lényege, hogy ezt a hölgyet önök még rosszabb helyzetbe hozzák, mert mivel megszűnt a regisztrációja, így még az új munkahelyen nem is alkalmazhatják kedvezményekkel, tehát még az a lehetősége is megszűnik, hogy esetleg azért alkalmazzák, mert ő regisztrált munkanélküli.

Hát ez a probléma a közmunkaprogrammal, és ezt nem értik meg! (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Kontrát Károly államtitkár úr válaszol.

DR. KONTRÁT KÁROLY belügyminisztériumi államtitkár: Szilágyi György képviselő úr hozzászólására szeretném elmondani és leszögezni itt a tisztelt Ház előtt: mi nem kozmetikázunk. (Dr. Apáti István: Ááá!) Mi segély helyett munkát adunk az embereknek. Segély helyett munkát adunk az embereknek, és ez nagy különbség. És tudja, mi a legfontosabb, képviselő úr? Hogy ezek az emberek, akik részt vesznek ebben a közfoglalkoztatási programban, maguk is úgy érzik, hogy sikeres, fontos tagjai a társadalomnak (Szilágyi György: Ezt mondják meg a kétdiplomás hölgynek!), és ezt a siker ízét akarják önök elrontani, ezt akarják megkeseríteni. Kérem, ne tegyék!

Folytatva Mirkóczki képviselő úrnak a hozzászólására való reagálást, a büntetés-végrehajtással kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ez a 2014-es törvényjavaslat 715 új férőhely létesítésére teremt forrást, ez a Budapesti Fegyház és Börtönben, a Hajdú-Bihar Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben és a Közép-dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézetben valósul meg 2014-ben. És hogyha ez a 715 új férőhely megvalósul, ezt létrehozzuk a terveink szerint, és a költségvetés biztosítja erre a forrásokat, ahogy a javaslatban is szerepelt, akkor a hivatásos állomány munkafeltételei is javulnak, hiszen csökken az az arány, amely most jelenleg fennáll a telítettséget illetően. De ez is azért jött létre, mert mi a kormányprogramban tett ígéretünknek megfelelően valóban egyrészt az önfenntartó bv-intézeteket tűztük ki célul, másrészt pedig azt, hogy minden elítélt, akinek az egészségi állapota lehetővé teszi, dolgozzon. Tehát ezt a két fontos tézist meg fogjuk valósítani 2014-ben.

Az a célunk egyébként az anyagi elismerés vonatkozásában a személyi állomány összességét illetően, hogy a tiszthelyettesi pótlékot, azt a havi 14 ezer forintot tartalmazza a törvényjavaslat, ezt is szeretném elmondani. És ha önöknek valóban fontos a személyi állomány illetményhelyzetének javítása, akkor szavazzák meg ezt a költségvetést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: A következő reagáló Tóth József, a Fidesz képviselője.

DR. TÓTH JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Mirkóczki Képviselőtársam! Ketten vagyunk Heves megyeiek itt most, ebben a teremben, egyikünk az ellenzéki oldalról, másikunk kormánypárti oldalról, és csak azért, mert elég közeli és jó viszonyban vagyunk egymással, ha megengeded, most letegezlek, és azt mondom, hogy ne haragudj, de vissza kell utasítsam, hogy nincs önálló véleményünk. Csak lapozd fel, valószínűleg nem voltál itt, a teremben akkor, amikor én például kérdést intéztem az illetékes miniszterhez elég kritikai éllel, mondom a címét: "Miért járhatatlanok a dél-hevesi utak?" Már önmagában a cím is eléggé, úgy gondolom, kritikus megfogalmazás, de amit elmondtam abban, az még kritikusabb volt, és megfelelő választ is kaptam természetesen, és úgy tudom, a napokban elkezdődik az utak egy részének a helyreállítása.

A másik dolog, miután hárman is érintették a jobbikosok közül a közmunkát, mégiscsak engedtessék meg, hogy - én tudom, hogy sokat nem számít, hogy valaki 19-20 éve polgármester, de - azért van ebben egy kis rutinunk, ezt azért el kell ismerni. Mindenféleképpen csak gyors felsorolást teszek, hogy vendéglátóegységet építettünk, óvodát, sportöltözőt, ravatalozót. Ez vadonatúj mind.

(11.00)

Felújítottuk a polgármesteri hivatalt, a turistaházat, a plébániahivatalt, a parókiát, a rendőrséget, a tűzoltóságot, a könyvtárat és a nyugdíjasklubot. Kertészetet működtetünk, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozunk, sertést tenyésztünk, baromfit tartunk, illegális hulladéklerakó telepet szüntettünk meg, 100 kilométer bel- és külterületi utunk van, és hagyományos téli közmunka-foglalkoztatásban összesen 170 embert foglalkoztatunk. Így látható ennek az értelme.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Tarnai Richárd, a KDNP képviselője.

DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Azért van annak egy bája, amikor a "Szabad Nép félóra" mintájára a Jobbik az Index jelenleg éppen vezető hírét egy az egyben kommentálja. Ez csak egy megjegyzés. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Amit ön, képviselőtársam, az imént megtett... - azért összeérnek a szálak.

A Terrorelhárítási Központ tekintetében, illetőleg, hogy mennyire nincs rá szükség, mert nem csinálnak semmit, egyetlenegy képet engedjenek meg. Amikor az évszázad árvize volt, akkor Szigetmonostoron a Terrorelhárítási Központ munkatársai 200 ezer homokzsákot egyetlenegy éjszaka alatt gyorsan letettek. Egyébként ez azt jelenti, hogy nem arról van szó, hogy reggeltől estig csak a szakmai feladatukat kell ellátni, hanem rengeteg helyen segítenek a mindennapi problémák megoldásában. Tehát kérem, ezt is vegyék figyelembe, amikor a Terrorelhárítási Központ támogatását, illetőleg költségvetésben való létét érintik.

Illetőleg, ha önök nem tapasztalják azt, hogy valóban Európa közepén bármiféle terrorveszélynek lenne Magyarország kitéve, akkor ezek szerint jól végzi a Terrorelhárítási Központ a munkáját. (Szilágyi György közbeszól.) Hiszen pontosan ez a célja. Köszönjük az elismerést ellenzéki részről is. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót két percben Simicskó István államtitkár úrnak.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Csak egy személyes élményemet hadd mondjam el, nem elvéve a belügyi államtitkár úr feladatát és lehetőségét. Én magam is személyesen jártam a Terrorelhárítási Központban, és láttam azt a kiváló szakmai munkát, amit ott végeznek. Figyelem a munkájukat, tevékenységüket, és azt hiszem, hogy ez alatt a rövid idő alatt, amióta fölálltak, léteznek és működnek, egyértelműen elmondhatjuk azt, hogy igen, a bűnözővilág tart, hogy ne mondjam, fél a Terrorelhárítási Központ kiváló szakembereitől, felkészített kollégáktól.

Ez önmagában már nagyon komoly cselekedet, hiszen a szervezett bűnözés, az alvilág, a gengsztervilág kifejezetten fél a Terrorelhárítási Központ munkatársaitól. Fontos, hogy visszatartsuk ilyen módon is a bűnelkövetői szándékot fontolgató bűnözőket. (Szilágyi György: A rendőrségtől féljen a bűnöző!) Ennek a központnak a működése egyértelműen pozitív eredménye a kormányzatnak, és azt hiszem, az a támogatás, ami a költségvetésben szerepel, mindenképpen megilleti őket. Úgyhogy én is ezúton szeretném megköszönni a munkájukat, és kívánok nekik további sikereket és eredményeket.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm az Országgyűlés munkáját folytató képviselőket és persze a munkánkat figyelőket. Átvettem az elnöklést, és Kőszegi Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót, kétpercesre, Fidesz.

KŐSZEGI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, mindannyian azért vagyunk itt a parlamentben, hogy a jobb élet lehetőségét megteremtsük, hogy a Magyarországon élő emberek minél jobb életesélyekkel induljanak el, az ideszülető gyerekek, hogy megmaradjon a megtartóereje ennek az országnak, településeinknek, hogy minőségi életet lehessen élni, és minden megszülető gyermeknek minél hosszabb, egészségben töltött élet reménye meglegyen.

A 2014. évi költségvetés nagyon sok olyan tételt tartalmaz, ami a jobb élet megteremtésének lehetőségét alapozza meg, illetve teremti meg. Eredeti felszólalásomhoz képest most két percben, rövidített formában igyekszem erre a figyelmet felhívni, különösen a sportolásra, illetve a sportélet területén nyújtott támogatásokra, állami finanszírozásra, az új programokra. Többek között 2014-ben a kormány tornaterem-építési és tanuszoda-fejlesztési programot indít. Számos olyan nemzetközi sporteseményre készülünk, amelyek megrendezését az ország elnyerte, illetve több olyan sportlétesítmény fejlesztése, megépítése van folyamatban, indult el vagy fog megindulni, amire mindösszesen 82 milliárd forintot fog fordítani Magyarország költségvetése a következő esztendőben.

De hogy mit is jelent ez egy helyi közösségben? A helyi közösség megtartóereje nagyon fontos. Nálunk, a mi kis városunkban egy felmérés szerint a fiatalok nagy többsége, mintegy 90 százaléka örömmel él a városban, szeretné az életét ott folytatni, tehát nem kíván elköltözni a városból, így értelemszerűen az országból sem. Ha a sportolási lehetőségei, a fiatalok tehetsége kibontakoztatásának lehetőségei megteremtődnek, akkor helyben maradnak, az elvándorlás megszűnik, a drog elleni küzdelemnek igazán értelmet tudunk adni, és eredményes lehet. Szeretnék néhány sportolót felsorolni: Csernus Anna, Feczesin Róbert, Kosiba Dániel, Szalovics Edina, Sümegi József, Szabados testvérek, és sorolhatnám hosszú-hosszú perceken keresztül. Ezek a fiatalok azok, akik a sporton keresztül bontakoztatták ki a tehetségüket, hoztak hírnevet a városnak, és hoznak hírnevet az országnak.

Ha ezt a területet nem támogatja olyan mértékben az állam, ahogy ezt a következő évi költségvetésben tervezzük, akkor nincs esélyünk arra, hogy ezekkel a problémákkal felvegyük a versenyt, és más országokkal is versenyképesek tudjunk maradni. (Az elnök csenget.) Ezért kérem, hogy a jobb élet megteremtésének lehetőségét támogassák a költségvetés megszavazásával.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Én meg nagy tisztelettel kérem az időkorlátok betartását, még ha időkeretes vitában is vagyunk. Simicskó István államtitkár úr, kétperces!

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy korábban soha nem volt arra példa, hogy a magyar sport hosszú évekre előre tervezhetően, biztosan számíthasson anyagi forrásokra. Ez a mostani költségvetés valóban alátámasztja ezt, 124 milliárd forintot szánunk a jövő évben a sportra. Úgy érzem, azzal, hogy megbecsüljük a hazai sportolókat, megbecsüljük a sport világához kapcsolódó embereket, edzőket, szakembereket, sportszakembereket, valóban olyan mérföldkőhöz érkeztünk, amivel egy tervezhető, kiszámítható jövőképet tudunk fölvázolni, legalábbis biztos alapokat tudunk a magyar sportnak teremteni. Valóban, a "Sportcsillagok" ösztöndíj bevezetésével, a kiemelt edzők megbecsülésével a magyar sport megtartóerejét, versenyképességét tudjuk tovább növelni és erősíteni.

Ezzel a sport igazi jelentőségét adjuk vissza egy olyan országban, ahol elmondhatjuk magunkról, hogy sportnagyhatalom vagyunk, hiszen azzal az eredménnyel, amivel az élsportban rendelkezünk, azzal az eredménnyel, amit olimpiai bajnokaink elértek, a 168 aranyéremmel, a 148 ezüsttel, a 170 bronzéremmel a világ nemzeteinek sorában ott vagyunk az első 10-ben, 8. helyen állunk. Lélekszámarányosan egyébként a 2. helyen vagyunk, dobogósok vagyunk. Még egyszer nem szeretnénk olyan helyzetbe hozni a magyar sportot, a magyar sportban dolgozó edzőket és sportolókat, hogy bizonytalanság, kiszámíthatatlanság legyen, kevés forrás álljon rendelkezésre, hiszen nekünk, magyaroknak sokat jelent a sport. A nemzetközi megítélésünket is jelentős mértékben befolyásolja mindez. Úgy érzem, hogy ezen a területen is komoly előrelépések történtek.

Az a sok-sok sportágválasztó, az a sok-sok tömegsportrendezvény, minden idők legnagyobb lélekszámú versenyző részvételével, amatőr sportolókkal, legutóbb a Spar-maraton futóversenyen is láthattuk ezt, de Újbudán is rendeztünk már harmadik alkalommal sportágválasztót, ahová egyre több gyermek jön el, újbudai gyermekek jönnek oda családostul, és vesznek részt ezeken a bemutatókon, és többen választanak maguknak sportágat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Balczó Zoltán alelnök úr, képviselő úr, Jobbik-frakció, kétperces.

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Nem értem, hogy Tarnai Richárd miért háborodik föl azon, hogy Bertha Szilvia számon kéri a kormányoldalon, hogy egy széles körnek, köztisztviselők, közalkalmazottak, köztük az én felsőkoktatásban dolgozó kollégáimnak 2008 óta az illetményalap-bértáblája nem változott. Tehát ha önök most összeadják az éves inflációt, ez 29,9 százalék, ha 30 százalékkal megnövelték volna, akkor vannak ugyanott, mint 2008-ban voltak. Erre szánalmas válasz az, hogy mert azt mondanák, hogy kampányfogás. Mi arra mondjuk, hogy kampányfogás, ami egy egyszeri, 2014-es valamiféle jövedelemnövelés. Nem, ez egy nagyon fontos elmaradt jövedelem, szinten tartás lenne.

Ennek kapcsán hogy állunk a pedagógusoknál? 2011 decemberében önök elfogadtak egy törvényt, többletfeladatok, hozzárendelt pénz. Ezek után augusztusban azért kellett összejönnünk, mert 40 százalékkal kellett ezt a pénzt csökkentenünk. Ők is oda tartoztak, akiknek 2008 óta nem emelték a bérüket. Ez azt jelenti, hogy most szeptemberig 29,9 százalékot csökkent a nominálbérük. Vagyis a 34 százalékos emelés azt jelenti valójában, hogy ahhoz képest 4 százalékos emelésért kell ellátni a többletfeladatokat. Miközben őszintén leírták az augusztusi módosításban, azt írták, a gazdaság nem teljesített úgy. Hát akkor most nagyon jól teljesít vagy nem?

(11.10)

A másik a közmunka. Mi azt kifogásoljuk, mi is tudjuk a példákat, amiket Tóth József mondott, hogy adott helyen nagyon értelmes munkát végeznek napi nyolc órában, építenek, betonelemet öntenek - de akkor azért nem kapják meg a minimálbért, mert az állami pénzből van? És ugyanabban a nagyközségben, ahol látogatást tettünk, elmondta a független polgármester, hogy a vízügyi igazgatóságnál reggel 9-kor hazaengedik az embereket, mert nem tudnak nekik munkát adni. Akkor ez a 47 ezer munkabér vagy segély? Ez a kérdés.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Vissza tudunk térni az előre bejelentett hozzászólói listához. Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót, Fidesz. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): (Hangosítás nélkül.) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési...

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, de lehetséges, hogy a mikrofonja nem működik vagy esetleg rossz helyen van. (A képviselő felteszi a mikrofonját.)

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Bocsánatot kérek. Valóban leesett...

ELNÖK: Köszönöm szépen. A televíziónézők nevében is köszönöm.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési vitánk, elemzésünk során számos érdekes témát előhozunk, és mindegyikünk azzal járul hozzá, amiről többet tudunk, vagy ami közelebb áll a szívünkhöz. Nekem többféle dolog közelebb áll a szívemhez, és nem könnyű azt a témát előrehoznom, amelyiket a leginkább tenném, mégis most a nemzetközi kapcsolatainkról, a külügyi témákról mondanék néhány gondolatot, arról, hogy a költségvetésben mennyi forrást irányítsunk ennek a lehetőségnek a művelésére.

Magyarország helye a világban, Magyarország hogyan érzi magát a világban, a magyar nép hogyan érzi magát a világban, a nemzetek között vagy más csoportosulásban. Úgy is szokták ezt megfogalmazni egyszerűen, hogy a hírünk a világban. Valamikor Illyés Gyula néhány verse ezzel a refrénnel jelent meg és buzdította az embereket, különösen azokban az évtizedekben, amikor Magyarország a nagyvilágtól eléggé elszigetelődött a vasfüggöny és egyebek révén, hogy milyen a hírünk a világban. Ezek régi dolgok, és csupán a szóhasználat miatt említem ezt, hogy hírünk a világban.

Mit tud a világ rólunk? Mi innen, a Magyar Országgyűlésből nézve úgy tehetjük fel a kérdést, hogy mit tudjon a világ rólunk, és e tekintetben mit kívánunk, mit vagyunk képesek tenni. A költségvetési vita során természetesen az az első válasz, hogy olyan forrásokat arrafelé irányítani, pénzt elkölteni ahhoz, hogy... De ennek megvan az apparátusa, a hivatalos, természetes mechanizmus, a külügyi apparátus, a Külügyminisztérium, a diplomáciai hálózat szerte a világban, azután intézmények támogatása. Mégis azt tanácsolom itt magunknak, hogy kérdés, de tanács is annak a keresése, hogy hogyan lehet ezt az apparátust, ezt a tevékenységet szélesíteni. Tehát ha a diplomáciának, a nemzetközi kapcsolatoknak a dolga, hogy a világ jobban lásson bennünket, és bízunk abban, hogy ha jobban lát bennünket, akkor jobb lesz a hírünk, mert olyanok vagyunk, akiknek nem rejtegetnivalói vannak, hanem megmutatnivalói a világnak. Persze, ennek van olyan vetülete is, hogy jól kell csinálni a dolgainkat, ami most nem az én beszédem, hozzászólásom témája, hanem úgyis állandóan azzal foglalkozunk. Tehát a nemzetközi kapcsolatok gondolata, motivációja, tevékenységi iránya nem valamiféle hírverés, azt tanácsolom legalábbis. Mai szóval azt lehetne mondani, hogy nem marketing, nem az, hogy eladni a portékát, eladni Magyarországot, hogy az jobbnak látsszon. Ne látsszon Magyarország jobbnak, mint amilyen, de látsszon annak, ami valójában! És ezek az ablakok hogyan nyílnak, azok a tükrök hogyan lehetnek hasznosak? Úgy, ha a költségvetési forrásokat, egyebek között ezeket a forrásokat olyan helyekre irányítjuk, ha ezek olyan helyekre irányítódnak, ahol a leghatásosabbak, hatásosak.

Itt említem, amit sokszor elemlegettem, hogy ezt az apparátust, ezt a tevékenységi formát kívánatos volna szélesíteni, tehát több magyar diplomata művelje és javítsa a hírünket a világban. Ezzel nem azt mondtam, hogy a külügyi apparátus szükségképpen több embert foglalkoztasson erre. Akik ebben a tevékenységben vannak, azok csinálják jól a dolgukat, és ebben segítsünk is, vagy jobb törvényekkel, vagy kritikával. Én most a szélesítést úgy gondolom, és ezt tanácsolom, tisztelt Országgyűlés, mindnyájunknak, hogy vonjunk bele olyanokat, vonódjanak bele olyan emberek ebbe a tevékenységbe, akik ezt nem teszik hivatásszerűen. A népi diplomácia, emberek, faluk, községek, iskolák, érdekképviseletek, a sárbogárdi tűzoltó-egyesület valahol, Minnesotában vagy Indiában egy helyi tűzoltó-egyesülettel valahogyan legyen kapcsolatban, látogassák meg egymást, például menjenek el egymás nemzeti ünnepére, hívják meg egymást. Vagy persze iskolák, érdekképviseletek és városok, önkormányzatok. Szóval itt szélesedik az, amire én most azt a szót használom, hogy népi diplomácia. Persze a mi számunkra, országgyűlési képviselők számára itt van a lehetőség, a feladat, a parlamenti diplomácia, az Interparlamentáris Unió ennek egy meglévő apparátusa, százvalahány éve létezik, sőt a létrejöttében annak idején a magyarok élen jártak, a nyolc vagy kilenc alapító ország között az egyik Magyarország volt, Jókai Mór is. Nekünk helyünk van azt az intézményt is hasznosítani, és az arra költött költségvetési forrásokat úgy irányítani, hogy az hatásosan működjön.

Számos gondolat juthat itt az eszünkbe, és tanácsolom, hogy jusson eszünkbe, nekem magamnak is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), folytassunk ezt a gondolatmenetet, mert ezek olyan lehetőségek, amelyeket eddig bizony mérsékelten vagy kevésbé használtunk, és többet lehet a költségvetésből (Az elnök ismét csenget.) elérni, mint eleddig tettük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatásként jelzem annak, aki esetleg nem nézett a táblára, hogy a Fidesz képviselőcsoportja kihasználta az időkeretét, tehát a bejelentkezett fideszes képviselőknek már nem fogok tudni szót adni.

Osztolykán Ágnes képviselő asszony következik, LMP.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP számára az oktatás az egyik legfontosabb prioritás. Ha oktatáspolitikáról beszélünk, akkor tudásgazdaságról, innovációról, a fiatalok elvándorlásának megállításáról beszélünk. Mi abban hiszünk, hogy a magyar oktatás megerősítése és megújítása nemcsak az egyéni felemelkedés, hanem a gazdasági fellendülés kulcsa is. Oktatási irányváltás nélkül nincs kitörés a válságból, nincs fenntartható fejlődési pálya.

Az LMP azt mondja, hogy ha ezen az úton el akarunk indulni, akkor Magyarországnak fel kell vállalnia, hogy a jelenlegi ráfordításainál lényegesen többet fog az oktatásra költeni, és ezt minden körülmények között megteszi. Azt mondjuk, hogy az európai átlagnál is jóval többet kell költenünk az oktatásra, hogy ledolgozzuk a súlyos hátrányainkat, hiszen ez elsősorban a tudás, az oktatás révén lehetséges.

(11.20)

A múlt és a jelenkor európai példái ezt igazolják. A skandináv országok sikere, magas foglalkoztatottsága és jóléte az évtizedekkel ezelőtt elindított oktatási fellendülésnek köszönhető. Az Európai Unió országai a válság 2008-as berobbanásakor gyorsan elkezdték az oktatási kiadásaikat megnövelni, mert tudták, hogy a rövid távú megoldások önmagukban nem vezetnek ki a válságból, Magyarország viszont pont akkor kezdte el a forráskivonást és a megszorítást.

Az LMP szerint irányt kell váltani. A teljes oktatási ágazat finanszírozását a jelenleginél legalább a másfél-kétszeresére kell növelni 10 éven belül. Minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot az oktatásra kell költeni. A jövő évre vonatkozó költségvetési javaslatot tehát ebből a szempontból vizsgáltuk meg. Induljunk ki a tényekből! A magyar oktatás GDP-arányos finanszírozása - ezt bárki megtalálhatja a költségvetési tervezetben - 2010-ben 5,8 százalék volt, 2011-ben már csak 5,7, 2012-ben volt a mélypont, amikor már csak 5,1, idén 5,22, jövőre pedig talán 5,51 százalék lesz. Az igazság az, hogy már a szocialista kormányok idején is elindult egy forráskivonás, de ezt a Fidesz-KDNP-kormány igazán tovább fokozta.

Jövőre az elmúlt 3 év elvonásaiból valamit visszakap az oktatás valóban, csakhogy ez szinte kizárólag a pedagógusok béremelkedésének köszönhető. Szeretném leszögezni, hogy ez fontos és szükséges intézkedés, de kár, hogy nem az eredeti ígéretnek megfelelően vitték ezt sem véghez, és kár, hogy a pedagógusok munkáját segítő nem pedagógus alkalmazottak ebből kimaradnak. Ugyanakkor ez a forrásbővítés, miszerint korrigálja a pedagógusok elmúlt évek során elveszett reáljövedelmének zuhanását, az oktatási rendszer egésze szempontjából csak egy szükséges lépés. Az iskoláktól elvett forrásokat továbbra sem adják vissza. Hiába a béremelés, ha a feladatlapokat továbbra is otthon kell nyomtatnia a pedagógusnak, mert a munkahelyén nem működik a fénymásoló, vagy maga kénytelen megvenni a krétát. Azt mondhatjuk, hogy ezek apró dolgok, de ezek az apró problémák mutatják meg igazából, hogy mekkora a baj. Amíg ilyen hétköznapi problémákkal kell megküzdeni nap mint nap, addig komoly kérdésekről szó sem eshet.

Hogyan és mikor fogja végre az oktatási rendszerünk nem fokozni, hanem ellenkezőleg, kiegyenlíteni az otthonról hozott hátrányokat? Mikor lesz végre mindegy, hogy egy gyerek melyik iskolában kezdi meg a tanulmányait, hogy nem számít már, hogy egy vidéki kisvárosban vagy egy kis faluban, vagy egy fővárosi elitiskolában kezd el óvodába vagy iskolába járni, hiszen bárhonnan eljuthat az iskolarendszerben egy magas szintre? Mikor lesz végre olyan iskolánk, ahol senkiről sem mondanak le azért, mert az átlagtól eltérő vagy netán több figyelmet igényel? Mert ha mégis erről van szó, akkor egyénileg is foglalkozhatnak vele, segítik, fejlesztik őt, nem pedig hazaküldik magántanulónak, vagy bedugják a Híd-programba. Igen, ehhez az kell, hogy a végletekig központosított és uniformizált iskolarendszert megváltoztassuk, de kell hozzá radikális forrásbővítés is, hiszen a differenciált oktatás feltételeit meg kell teremteni, a mai körülmények között erre viszont azonos színvonalon mindenhol nincs lehetőség. De talán hagyjuk ezeket a bűnöket, és továbbra is a költségvetési vitában fókuszáljunk arra, hogy ha valóban 100 forintból csak 10-et vagy 11-et költünk oktatásra még manapság, akkor ezeknek a fenti céloknak még a közelébe sem érhetünk.

Az alap- és a középfokú oktatás radikális forrásnövelése és szemléletváltása arra szolgál, hogy mindenki számára lehetőséget adjunk képességei kibontakozására, álmainak valóra váltására. Az LMP egy olyan országot akar, ahol a társadalmi tényezőknek a lehető legminimálisabb szerepe van abban, hogy valakiből mi lesz. Ez kizárólag az egyén képességeitől és szorgalmától függjön, ne hátráltassa az anyagi helyzet, a családi körülmény, a lakóhely. (Dr. Simicskó István felé:) Nagyon kedvesen beszél itt az államtitkár úr is arról, hogy mennyi gyerek sportol. Mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem sportolnak, akik egy borsodi zsákfaluban laknak, ahol nincsen tornaterem?

Mondok egy példát: az olyan kis falukban, mint ahol én is születtem, és iskolába jártam, már nincsen sportpálya, régen volt, de már nincsen, ahol nincs egyszerűen lehetőség. Amikor ön arról beszél, hogy mennyi fiatal van az élsportban, és mennyi jó tanuló, jó sportoló gyerek van, tisztelt államtitkár úr, mi van azokkal a gyerekekkel, akik mondjuk, nem annyira jó tanulók, és nem is biztos, hogy igazából tudják, mi az, hogy sport a szó valós értelmében? Mondjuk, szeretnek futballozni, vagy szeretnek futni, azokkal a gyerekekkel mi van? Ne mondja már azt nekem, hogy ha Bódvalenkén vagy Edelényben van egy ilyen kisgyerek, akkor annak ugyanolyan lehetőségei vannak, mint a Vágás utcai iskolába járó gyereknek vagy az én gyerekemnek, aki Budapesten egy sporttagozatos iskolába jár! Azért ne áruljunk zsákbamacskát, ezt szeretném önöktől kérni. Azt gondolom, hogy ettől az akarástól mi még nagyon messze vagyunk.

Mindenképpen át kell kanyarodnom itt idő hiányában a felsőoktatásra, és azt kell mondanom, hogy nincs minőségi felsőoktatás közoktatás nélkül. A közoktatáson múlik az, hogy tényleg egy olyan felsőoktatás van, amelynek mindenki részese lehet. Az LMP szerint a gazdasági fejlődés és a munkahelyteremtés egyik fő forrása a felsőoktatás. Mi azt gondoljuk, ez azért van így, mert ha a felsőoktatásból minőségi tudással bíró, önálló gondolkodásra képes fiatalok kerülnek ki, akkor ez a helyzet meg tud változni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Nemény András képviselő úr, MSZP-frakció!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt egy hétben és akár a mai napon is a kormánypárti képviselőktől hallottuk, lehet a költségvetésről beszélni általánosságban, lehet számokkal dobálózni, sőt lehet azokkal trükközni, elég, ha csak az államadósság-számításra gondolunk, lehet azután a kormánypropagandának megfelelő következtetéseket ezekből levonni, és lehet utána erre kommunikációt építeni, majd azt szajkózni, hogy Magyarország jobban teljesít, de lássuk be, hogy ennek semmi értelme nincsen, hiszen mindez, a költségvetés is csak annyit ér, amennyit mi ebből érzünk, és hiába van egy szép színes máz az épületen, ha a valóság más, ha belül omladozik, és belül, ott élnek az emberek.

Visszanéztem az előző évi költségvetési vitát, no nem a teljes egészét, de jó sokat belőle, és azt láttam, hogy önök akkor is azt mondták, hogy az is, az előző évi is a létező legjobb költségvetés volt. Ma már látjuk, hogy mit hozott, hogyan csapódott le a mindennapokban. Egypár területet emelnék ki azok közül, amelyek a vesztesei voltak ennek az évnek, és amelyek láthatóan vesztesei lesznek a következőnek is, és ha igaz lenne az önök állítása, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor ez nem fordulhatna elő. Nem fordulhatna elő, hogy épp a leghátrányosabb helyzetben lévőket hozza még nehezebb helyzetbe ez a költségvetés. Nem fordulhatna elő, hogy az Egészségbiztosítási Alapban a rokkantsági rehabilitációs ellátásra szánt forrás 4 milliárd forinttal csökken. Nem fordulhatna elő, hogy a megváltozott munkaképességűek keresetkiegészítése 20 százalékkal, azaz 100 millió forinttal csökken, és nem fordulhatna elő az sem, hogy a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási támogatása 700 millió forinttal csökkenjen, pedig a megváltozott munkaképességűek most is nagyon nehéz helyzetben vannak.

Én ismerek olyan céget, ahol éppen az elmúlt hetekben az elkeseredett dolgozók petíciót írtak alá több százan, mert nem bírták tovább, mert nem bírták azt, hogy forrás hiányában elvonták a kedvezményeiket, és nem bírták azt, hogy már a műszakpótlékot sem fizették ki nekik, hiszen olyan munka törvénykönyvét hoztak, amely lehetővé teszi azt, hogy egy hónapig délelőtt, egy hónapig délután dolgozzanak, így ne kelljen kifizetni a műszakpótlékot. Havi 25 ezer forinttal csökkent ezeknek a nehéz sorsú embereknek a bére, és ez volt ebben az évben. Mi lesz most, amikor az előzőekben ismertetett módon csökkenni fog még az eddigi költségvetésük is? Persze, ez egy költői kérdés, mint ahogy talán az is költői kérdés, hogy mi lesz az államosított iskolákkal. Konkrét példát mondanék most is: Szombathelyen a sajátos nevelési igényű gyerekeket nevelő és oktató Aranyhíd Központ szeptemberben úgy kezdte el a tanévet, hogy a 17 gyógypedagógusból csak 3 állt rendelkezésre. És miért? Azért, mert nem volt forrás.

Azt gondolom, hogy ez több, mint károkozás. S ha mellétesszük: tényleg jobban teljesít önök szerint Magyarország?

(11.30)

De mondhatnám ugyanezt a felsőoktatással kapcsolatban is. Itt is egy nyugat-magyarországi példát hoznék. A Nyugat-Magyarországi Egyetem költségvetése 2010-ben még 10,4 milliárd forint volt, míg 2013-ban 5,2 milliárd forintra csökkent. Ma csőd közeli állapotban vagyunk, mert ma még nem fizették ki az oktatók bérét erre a hónapra vonatkozóan, nem fizették ki az ösztöndíjat sem, és azt mondták, hogy valószínűleg nem is fogják tudni kifizetni év végéig. De persze, hogy ha egy másik kontextusba helyezem ezt, látszik, hogy ez beleillik a kormány terveibe, hiszen önök úgy gondolkoznak, hogy csak az tanuljon, akinek van pénze, akinek nincs, annak pedig ne legyen semmi esélye.

Látszik, hogy az önök elképzelése szerint egy szűk elit termelődik újra. Ők kapnak kedvezményeket, és valójában ők ennek a költségvetésnek is és az önök eddigi összes költségvetésének a nyertesei.

Feltehetném azt a kérdést is, hogy mi lesz az önkormányzatokkal - elsősorban most itt a kistelepülési önkormányzatokra gondolok. Nem tudom, jártak-e mostanában ilyenekben. Aki a magyar valóságban él, pontosan tudja, hogy az önkormányzati adósságelengedést úgy hívni, hogy az az önkormányzatok megmentése, az a legtöbb helyen hazugság. Mert az önkormányzatoknál korábban ott hagyott adók elvonása többszörös veszteséget okozott, főleg azoknak az önkormányzatoknak, amelyek tisztességesen és becsületesen terveztek és gondolkoztak. Hiába vannak az átvett hitelek, sokkal rosszabbul jártak. Itt is mondok egy konkrét példát, bár a település nevét nem szívesen mondom, mert nem akarom rossz helyzetbe hozni őket, de egy kistelepülésen, ahol a közelmúltban jártam, mondták el, hogy nekik évente 1 millió forintot jelent nyereségként az adósságelengedés, és 45 millió forintot hoz évente az a veszteség, hogy az adókat nem ők kapják meg, hanem a központi költségvetés. Persze önök hiába küldik ki ilyenkor a szórólapokon azt, hogy megmentették a települést, ezt senki nem fogja elhinni. Ők azt érzik ebből, hogy a hagyományos ünnepeik, ami volt három-négy-öt egy évben, egyre kevesebb kerül megrendezésre, mert spórolnak, mert azt tudják, hogy a következő évben, ha így megy tovább, akkor a villanyszámlájukat sem fogják tudni kifizetni. Tehát az látszik, hogy az idei év is a kistelepülési önkormányzatok számára forráshiányos, működési gondokkal teli év lesz.

A megoldás most ebben a pillanatban nem tudna más lenni, mint hogy oda kell adni a rendelkezésre álló forrásokat, legalább most hadd gazdálkodjanak ezzel helyben, de semmiképpen nem utólag odaadni, és semmiképpen sem pályáztatva, ki tudja, milyen pályázatokra.

Azt gondolom, hogy ez egy óriási hiba, ha megint ebben a költségvetésben is a kistelepülésen élők lesznek a vesztesek, és hogy az önök torz elosztási rendszere őket és az összes hátrányos helyzetűt sújtja, mert azért azt látni kell, hogy egy torz újraelosztás zajlik, hogy a jóléti juttatások nagy része a felső középosztály felé áramlik, miközben a szegények egyre kevesebb pénzt és ehhez viszont egyre nagyobb ellenőrzést kapnak. Ez a Fidesz világa, ez Orbán világa, ez az önök költségvetése, amit mi nem tudunk támogatni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Kettőperces hozzászólási szándékát jelezte Osztolykán Ágnes képviselő asszony, LMP.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném még elmondani az LMP kultúrához való véleményét is, amit látunk a költségvetésben, ebben a két percben. Röviden kell összefoglalnom, de ha kultúráról beszélünk, akkor az jut eszünkbe először, hogy a Fidesz-KDNP az elmúlt három évben amit művelt a kultúrpolitikában, arról két dolgot lehetne említeni, a kulturális szféra ideológiai lerohanását és a humánterületeket általában érintő megszorításokat. Kétségkívül üdvözlendő, hogy a kultúrára szánt források az idei szinthez képest jövőre valamennyivel növekednek, azonban ha a GDP-arányos finanszírozást tekintjük, a kulturális terület támogatása még a 2011-es szintet sem fogja elérni 2014-ben.

A másik probléma, hogy nem jó a meglévő források elosztása sem. A mi meglátásunk szerint az LMP elsődleges szempontja, hogy a kultúrát a lehető legtöbb állampolgár számára elérhetővé tegyük, ne egy egyre szűkülő kulturális elit igényeit szolgáljuk ki, hanem mi azt gondoljuk, hogy egy olyan kulturális gondolkodást kellene megteremteni ebben az országban, ami a társadalmi összetartozás erősítésének egyik fontos eszköze. Mi azt szeretnénk, ha minden gyermek pezsgő kulturális élettel találkozhatna a saját településén, hogy minden kisdiákhoz eljusson a művészeti oktatás lehetősége, hogy mindenkinek lehetősége legyen hangszeren játszani, kiállításra járni, koncertre menni, nemcsak a városokban, nemcsak a jómódú elit számára, hanem a városokban és vidéken a szegényebb családban élő gyermekek, családok és fiatal felnőttek számára is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Vágó Sebestyén képviselő úr következik, Jobbik.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A teljesség igénye nélkül próbálok az idő szűke miatt fontosabb témaköröket érinteni. Szociális szakemberként nem nagyon foglalkoznék csak mint politikus kötelességszerűen a kormány által kikalkulált számokkal, statisztikákkal, egyebekkel, de kénytelen vagyok vele foglalkozni, például ha a jövő évi kalkulált inflációt vesszük figyelembe. Ugyanis nagyon sok ellátás, többek között a nyugdíjemelés is ennek a mértékétől, a kalkulált infláció mértékétől függ, ami a következő évre - és ez a megfelelő fejezetben a nyugdíjkiadásoknál is látszik - 2,8 százalék.

Nem hiszem, hogy a jövő évi tényleges reális infláció 2,8 százalékon lenne vagy esetleg az alá menne jó esetben. Ugyanis ha megnézzük, hogy mi a kalkulált infláció és mi a tényleges infláció, akkor nagyon nagy különbséget tapasztalunk. Nézzük csak azt, hogy a mostani kalkulált infláció mennyi: 1,9 százalék. Ha az átlagembereket megkérdezzük, hogy ez az 1,9 százalék reális-e vagy nem, azt fogják mondani, hogy nem, ugyanis ők hónapról hónapra, szinte napról napra érzik azt egy-egy bevásárlásnál a saját pénztárcájukon, hogy az sajnos nem ezzel az összeggel, nem ezzel a százalékkal arányos annak az értéke, ami a pénztárcájukban van, nem ezzel az összeggel, nem ezzel a százalékkal csökken. De ha nem is megyünk le a köznapi emberek szintjére, hanem más, közgazdászok által kalkulált inflációt veszünk figyelembe, akkor azt láthatjuk, hogy a mostani 1,9 százalékos infláció, kalkulált infláció egyes közgazdászok, banki szakemberek szerint nem 1,9 százalék, hanem 3 százalék. Ha ezt az arányt figyelembe vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy a jövő évre tervezett 2,8 százalékos infláció és az ezzel meghatározott nyugdíj-értékállóság nincsen egyenes arányban, tehát azt mondhatjuk, hogy a jövő évben a nyugdíjasok nyugdíjának a vásárlóértéke körülbelül 2-3 százalékkal csökkenni fog, és ez nem elfogadható.

Ha már a nyugdíjnál és az összegeknél tartunk, az sem elfogadható, akármilyen kalkulált inflációt veszünk figyelembe, hogy a nagyon sok, akár szociális ellátás alapját képező öregségi nyugdíjminimum összege sem változik. Még az inflációt sem követi, stagnál egy olyan szinten, ami elfogadhatatlan, főleg ha figyelembe veszik, amit már mondtam, hogy nagyon sok ellátás ennek a szintjétől, ennek a mértékétől függ. Nem látunk jelet arra sem, hogyan kívánják megállítani a vidéken egyre jobban tapasztalható bűnözési hullámot, és a bűnözési hullámnak majdnem első számú célpontját, az egyedül élő időseket milyen szinten kívánjuk megvédeni.

Erre van egy javaslatunk, ugyanis van egy nagyon jól működő rendszer a szociális ellátórendszeren belül, a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, aminek egyébként az országos kiterjesztése nagyon régóta, a teljes országra való kiterjesztése már régóta várat magára, és ennek a kiterjesztésével párhuzamosan ezt a funkciót minisztériumok közötti együttműködéssel akár egy rendvédelmi riasztórendszerrel is fel lehetne szerelni. Máris biztonságosabbá és élhetőbbé válna főleg a kelet-magyarországi kis falusi vidék az egyedülálló vagy házastársával együtt élő idős emberek, kiszolgáltatott idős emberek számára.

A másik érdekes kérdés a szociális ágazatban dolgozók bérének a helyzete. Szóba került már, Bertha Szilvia képviselő asszony Tarnai Richárd képviselő úrtól megkapta, hogy örüljünk, hogy nálunk nem például 50 százalékos mértékű a közszférában az elbocsátás, mint Görögországban a jelenlegi gazdasági helyzetben. Csak azt nem értem, hogy ha folyamatosan azt halljuk, hogy Magyarország jobban teljesít, régi, régebbi mondattal élve "dübörög a magyar gazdaság", akkor miért hasonlítjuk magunkat a közszférában dolgozók helyzetét tekintve a csőd közeli állapotban, sőt csődhelyzetben lévő Görögországhoz.

(11.40)

Akkor miért nem lehet megadni a jogos követelést a szociális szférában dolgozóknak, mégpedig a béremelést? Ez éves szinten 30 milliárd forintot jelentene. (Kőszegi Zoltán közbeszólása.) Lehet gombot nyomni. Bocsánat, nem lehet, mert elbeszélték már az idejüket, akkor - Zagyva Gyula szavaival élve - ne zavarja a felszólalásomat, majd a folyosón megbeszéljük. (Csenger-Zalán Zsolt: Ezt ismerjük! - Az elnök csenget.) Tehát a lényeg az, hogy ezt nem találjuk meg a költségvetésben.

Közben pedig azt látjuk, hogy a szférában dolgozók sokszor a napi megélhetésükért küzdenek. Manapság a szociális szférában kétféle embert találunk. Találjuk az abszolút fanatikusokat, akik annyira szeretik a szakmájukat, hogy még az éhkoppot is vállalják azért, hogy ezt űzhessék, de ez hosszú távon nem alkalmazható, ugyanis ezeknél az embereknél egy idő után elszakad a cérna, és lehet, hogy a maslow-i szükségletpiramisban a megélhetésük magasabbra fog kerülni, mint a szakmai elhivatottságuk. A másik részük pedig az, akik - sajnos ilyen jelenséggel is találkozunk - kényszerpályának választják a szociális szférát, nem tudnak máshol elhelyezkedni, ezért mennek oda, és ők az "amilyen a bér, olyan a szolgáltatásom minősége" elvét követve végzik a mindennapi tevékenységüket.

Még egypár érdekes kérdést említenék. A másik érdekes kérdés, hogy a szabálysértési törvény módosításánál nagyon nagy elánnal láttuk azt, hogy a hajléktalanság kérdését szeretné a kormány megoldani, de erre lépéseket nem igazán tapasztaltunk a költségvetésben. Gondolok itt arra, hogy a devizahitelek kérdését a kormány még mindig nem oldotta meg; hogy amit már mondtam, a fizetések, a nyugdíjak reálértéke, vásárlóértéke szinte napról napra romlik, nagyon sok család kerül egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe, és nagyon sok család, tisztességes, dolgozó család nézhet szembe azzal a ténnyel, hogy elveszíti a feje fölül a lakást. Ez az a pont, ahol még meg lehet állítani ezt a folyamatot, és meg lehet állítani azt a folyamatot, hogy aztán a végén esetleg bármelyik családtaggal utcalakóként, fedélnélküliként találkozzunk. Erre egy nagyon jól működő, fedélnélkülivé válók lakásprogramja lenne az, amely megoldást jelentene. Módosító indítványunkkal egyébként tettünk is erre javaslatot, ugyanis a költségvetésben erre semmi fellépést nem láttunk, hogy ezt a problémát próbálja megoldani.

A másik dolog, amit már a polgári törvénykönyv módosításáról szóló vitában említettem - erre sem látok jelet, hogy itt bármiféle fejlesztés lenne -, hogy a pártfogó felügyelet hatáskörébe fog tartozni a polgári ügyekben végzett mediáció, közvetítés. De a polgári törvénykönyvről szóló vitában nem kaptam választ a kérdésemre, és a költségvetésben sem látok garanciát arra, hogy ebben a nagyon fontos és egyébként költséghatékony rendszerben ezt a szolgálatot kompenzálnák, és a mediációt végző dolgozói létszám fejlesztésre kerülne, hogy hatékonyan tudják végezni mind a büntetőjogi - amit egyébként eddig nagyon eredményesen is végeztek -, mind a polgári mediációt.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Simicskó István államtitkár úr jelentkezett a KDNP frakciója időkeretének terhére.

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy Osztolykán Ágnes közben elment, kritikát fogalmazott meg, ami természetesen mindenkinek lehetősége, minden magyar állampolgárnak és különösen a képviselőknek. Nyilván a kritika megfogalmazása mindenkit megillet; főleg, aki jól dolgozott és bizonyított, azoktól még hiteles is tud lenni.

Szeretném elmondani, hogy amikor Osztolykán Ágnes arra hivatkozott, hogy mi lesz azokkal, akik nem sportolnak, és nincsen sportpályájuk, nincsen tornatermük, mi lesz Edelényben. Jártam Edelényben, ott kaptam ezt a kis jelvényt (Mutatja.) a görög katolikus általános iskolában és óvodában, van tornaterem. Tudjuk azt, hogy 457 tornaterem hiányzik magyarországi településeken, 3200 település van, 457 helyen hiányzik. Megépítjük ezeket, szeretnék mindenkit megnyugtatni, a kormány eldöntötte, és már konkrét döntéseket és lépéseket hozott annak érdekében, hogy egy országos sportlétesítmény-fejlesztési program keretében sportpályák, focipályák, grundfocipályák épülnek, és tornatermek épülnek és tanuszodák épülnek, hogy minden magyar gyermek megtanulhasson az általános iskolában úszni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Tóbiás József képviselő úr következik, MSZP-frakció.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A 2014-es költségvetésről már e Ház falai között többször is szó esett, az általános vitát megelőzően is. Ha azt akarjuk nézni, hogy egy kormány, amikor benyújt egy költségvetést, akkor mennyire lehet azt megalapozottnak tekinteni a jövő évre, lehet-e előre tervezni azokat a számokat, amelyek garantálják, hogy minél kevesebbszer kelljen költségvetés-módosítást akár külső, akár belső kényszerek okán létrehozni, akkor joggal fordulhatunk az Állami Számvevőszékhez, hiszen ez az a szervezet, amelyik meg kell vizsgálja és el kell döntse azt, hogy mennyire megalapozott és mennyire homokvárakra épül ez a költségvetés.

Az első állítás az, hogy ha az Állami Számvevőszék a jövő évi költségvetést csak 52 százalékban látja bevételi oldalról megalapozottnak, akkor ez azt jelenti, ha ezt lefordítjuk naptári napra, akkor ki lehet mondani, hogy ez a költségvetés 2014 júniusáig tud megélni, hiszen azt követően már semmi sem biztos. Egy költségvetést így nehéz egyáltalán vitára bocsátani, hogy ha csak a megalapozottságát akarja az ember megítélni.

A másik, ami viszont fontos, hogy gazdasági és társadalmi vonatkozásban milyen jövőt ígér a 2014. év. Ebben az értelemben azt kell mondjam, hogy egy továbbmélyülő szegénység és egy szétszakadó társadalom képe bontakozik ki abból a lenyomatból, amit a 2014-es költségvetés tartalmaz, hiszen a szociálpolitika területén a jövő évi költségvetés a következőket mutatja: ez olyan választási költségvetés, amelynek néhány eleme ugyan azt mutatja, mintha többet juttatna a családoknak, de ha az egészét nézem, az összevont összegeket, akkor inkább a rászorulók és az átlagjövedelem alatt keresők sokkal több terhet fognak finanszírozni, fizetni az állam számára 2014-ben. És higgyék el, nem azért, merthogy ne lenne igaz, hanem azért, merthogy a presztízsberuházások szumma száma és mindaz, amit kivonnak a szociálpolitika területéről 2014-ben, mégiscsak egy olyan típusú szembeállítás, amely valójában elrugaszkodik a valóságtól, és nem néz vele szembe. Persze fontos, hogy épüljenek stadionok, persze, lehetne büszke az ember arra, hogy egy olyan stadionja legyen ennek az országnak, a fővárosnak, amire úgy Európa büszke, ezzel egyetértek. De hogy miért kell ebből négy, miért kell ehhez százmilliárd forintot elkölteni (Dr. Simicskó István: Ti is ezt mondtátok! - Kőszegi Zoltán közbeszólása. - Dr. Simicskó István: Mesterházy is ezt mondta!), miközben más szociálpolitikai területen pedig forrásmegvonásra kerül sor?! Mindjárt elmondom, tisztelt képviselőtársam. Lehet, hogy ön nem olvasta (Az elnök csenget.), mások igen, tehát majd arra is rátérek. Van még időm elég, ellentétben önökkel, ahogy elnézem.

Magyarországon a foglalkoztatottak több mint egyharmada a minimálbér és a garantált bérminimum közelében keres, de sokaknak a minimálbérnél is kevesebb a bérük, miközben a létminimum közel 86 ezer forint, ami mintegy 130 ezer forintos bruttó jövedelemnek felelne meg. Az emberek 70 százaléka ma az átlag alatt keres, nincs, illetve nagyon szűk az a társadalmi középosztály, amely képes lenne teherbíróként egy felemelkedő, sikeres Magyarországot megalkotni. Mert azt nem a politika alkotja önmagában.

A foglalkoztatottak száma 2013-ban, önök azt mondják, hogy növekedett; eközben, ha megnézzük majd a munkaügyi adatokat, akkor világosan látszik, hogy egyre több ember szorul ki az ellátásból, egyre több ember kerül ki az álláskeresési támogatás rendszeréből, merthogy egyre szűkebb lett az az idő, amíg a jogosultságot megszerezheti.

A kormány társadalompolitikájában a társadalmi egyenlőtlenséget már a Tárki, a KSH és legutóbb az UNICEF kutatásai is igazolták, mely szerint nőtt a szegénység Magyarországon, 600 ezer olyan ember van ma Magyarországon, aki havi 20 ezer forintból kénytelen megélni, és 1,3 millió ember van, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 66 ezer forintot. Vagyis minden harmadik családban gondot jelent a havi megélhetés biztosítása. Eközben romlanak a szegénységről szóló mutatók is, ezáltal - ki lehet mondani - növekszik a társadalmi szakadék, nyílik az olló, a jövedelemkülönbségek úgymond determinálják és egyfajta zárvánnyá is alakítják jelen pillanatban a társadalom alsó tömegei felemelkedésének esélyeit.

Számos olyan intézkedés jelent meg csak ebben az évben, ahol olyan források elvonására került sor, ahol a legszegényebbektől, az elesettektől, az álláskeresőktől, a munkanélküliektől vették el a legtöbb támogatást, hiszen csökkentették három hónapra a munkanélküli-ellátást, 2010-hez viszonyítva mintegy 104 ezer fővel csökkent az álláskeresési támogatásban részesítettek száma.

(11.50)

Ez mintegy 60 százalékos csökkenés, amely ilyen radikális időn belül jött létre. Eközben a munkaügyi adatok tanúsága szerint a gazdasági válságot megelőző időszakhoz viszonyítva hozzávetőlegesen 141 ezer fővel nőtt a munkanélküliek száma. Ez a növekedés négy év távlatában viszont 44 százalékot tesz ki. Így ma már többen vannak azok, akik semmilyen állami segítséget nem kapnak. Közel 300 ezer embernek sem a szociális, sem az egészségügyi ellátása nincs megoldva napjainkban. Ebből adódóan nekik feltehetően nyugdíjuk sem lesz.

A munkaügyi rendszer nyilvántartása szerint a válság kezdete óta 120 ezerrel nőtt azok száma, akik semmilyen ellátást nem kapnak az államtól. 2013-ban a munkanélküliek több mint fele olyan személy, aki a tanácsadáson és az információs szolgáltatáson kívül semmilyen segítséget nem kap az államtól ahhoz, hogy elhelyezkedhessen. Mindeközben minden ötödik magyar felnőtt csupán egy hétig, míg további 41 százalék egy hónapig tudja eltartani a családját tartalékból, ha bármi gond lenne, miként az kiderült egy, az elmúlt napokban megjelent kutatásból. A költségvetési hiány fenntartása érdekében tehát önök olyan társadalmi csoportra helyezték ennek a megoldását, amelyik a leginkább védtelen a megélhetés szempontjából.

Ha megnézzük, hogy a gyermekes családok sorsa hogyan alakult 2013-ban és mit vetít előre a 2014-es költségvetés, akkor azt kell mondanunk, hogy 2014-ben sem emelkedik a gyes, a családi pótlék és az anyasági támogatás összege sem. A gyed és a terhességi-gyermekágyi segély összege sokaknak az adóváltozások miatt is csökken.

A szegénység ellen Ferge Zsuzsa professzor asszony fogalmazta meg nemrégiben, hogy mostanra nemcsak azt sikerült elérni ezzel a társadalompolitikával a költségvetésen keresztül, hogy a nem szegények szembeforduljanak a szegényekkel, hanem azt is, hogy a szegények különböző társadalmi csoportokban szembeforduljanak egymással. Ez a költségvetés, ez a társadalompolitika nem a társadalmi szolidaritást erősíti, hanem éppen annak a felerősítését, ami a távolodásban, a társadalmi különbségekben, a jövedelemkülönbségekben jelenik meg.

A szociális rendszerről mondanék még néhány szót, tisztelt képviselőtársaim. Hogy számokat is mondjunk: a szűkebben vett szociálpolitikára - szociális ellátások, nyugdíj, családtámogatás, munkanélküli-ellátás - 2014-en GDP-arányosan 17,17 százalék helyett csak 16,65 százalék kerül. Azonban a szociális segélyeket is magába foglaló besorolás esetén látjuk a legnagyobb csökkenést, itt az 1,9 százalékos GDP-arány 1,5 százalékra csökken. Az önkormányzati fejezetben viszont egyértelműen kimutatható, hogy a rászoruló tartósan munkanélküliek segélyezésére jövőre 4,4 milliárd forinttal kevesebb forrás jut, miközben ennek a többszörösét költjük el pesztízsberuházásokra. Jövőre nem emelkedik a számos támogatás alapjaként, illetve jogosultsági feltételeként használt nyugdíjminimum sem. Számos szociális támogatás mértéke, keretösszege a mindenkori költségvetési törvényben kerül meghatározásra, ezek közül semminek nem emelkedik a mértéke, így változatlan marad az idei évhez képest az ápolási díj alapösszege, a közgyógyellátás keretösszegei, a babakötvények kifizetései, a lakásfenntartási támogatás alapösszege, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmények mértéke.

Mindez azt mutatja, hogy három év után még mindig nem értette meg a kormány, hogy 2014-ben a szegénység ellen kell küzdeni és nem a szegények ellen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Seszták Oszkár KDNP-s képviselő úr kér kétperces hozzászólási lehetőséget. Öné a szó.

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Osztolykán Ágnesnek én is szívesen válaszolnék, de úgy tűnik, az LMP-nek nem ér annyit a költségvetési vita, hogy ezt a hátralévő bő néhány percet még kivárja képviselőtársunk. Közismert, már sokszor elhangzott a vitában, hogy 17 milliárd forinttal többet költ a jövő évi költségvetés kulturális kiadásokra, azoknak az új kulturális intézményeknek a tartalommal való megtöltésére is, amelyek fejlesztésre kerültek az elmúlt években.

Ugyancsak tanulságos a költségvetési vitában az, hogy MSZP-s képviselőtársaink sem használták ki az elmúlt napokban a rendelkezésükre álló vitakeretet, a végén belefáradtak a vitába vagy elmenekültek a küzdőtérről, s a vita utolsó szakaszában már nem voltak vitaképesek. Most jobban taktikáztak, de remélem, hogy néhány dologra nekem is sikerül válaszolnom.

Az elmúlt vitakeret általános rezüméje az, hogy MSZP-s képviselőtársaink összevissza dobálóznak a számokkal. Ennek a legnagyobb mestere Gúr Nándor képviselőtársunk, aki összevissza hadovál mindenféle számokat. A 4,5 milliót különösen előszeretettel emlegette, merthogy ennyien élnének a létminimum alatt. Örömmel tapasztaltam, hogy Tóbiás képviselőtársam már nem említette ezt a 4,5 milliót, hiszen Cséfalvay államtitkár úr remekül megválaszolta a vita során, hogy honnan vették ezt a légből kapott számot. Tóbiás képviselő úr már nem emlegetett 4,5 milliót. Figyelmükbe ajánlom a vita során keletkezett jegyzőkönyveket, és talán leszállnak erről a lóról, amely a 4,5 milliós számot ragasztotta be a kommunikátoraik emlékezetébe. Ha pusztán csak annyi eredménye van a vitának, hogy ezzel felhagynak, akkor azt gondolom, hogy a vita elérte a célját.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Varga Géza képviselő úr, Jobbik-frakció.

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénykezési tapasztalataim negyedik évéhez közeledvén úgy látom, hogy mindenféle politikai állítás érvekkel alátámasztható. Ez a jó hír. A rossz hír viszont az, hogy ez ennek az ellenkezőjéről is elmondható. A most folyó viták körülbelül ezt tükrözik.

Azonban a költségvetés vitája egy picit más, megadja azt a reményt, hogy mégiscsak a számok tükrében kell elemeznünk történéseket, és ez talán ad némi objektivitást. A költségvetés mindig a kormány valódi szándékát tükrözi, illetve a költségvetés számai közül ezek sokkal inkább kiolvashatók, mint a politikai nyilatkozatokból. Itt el tudjuk választani azt, hogy melyek a kommunikációs panelek, és melyek azok, amik valódi tényeken alapulnak.

Ma reggel, ahogy jöttem be erre a vitára készülvén, a gondolataimat rendezve hallottam a hírt, amit egyébként is lehetett tudni és érezni: a kormány minden sikerpropagandájával ellentétben a mezőgazdaság az a terület, ahol több mint 10 ezer munkahely szűnt meg az elmúlt időszakban. Ez a statisztikai adat szöges ellentétben van azzal, amit miniszter úr szokott hangoztatni, hogy 5 ezerrel nőtt a mezőgazdaságban a regisztráltak száma. Azt tudjuk, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz regisztrálnia kell mindenkinek, aki támogatásban gondolkodik, aki szeretne támogatást kapni, de ez természetesen még nem jelent munkahelyet. Ez jó példája annak, hogyan lehet a politikai nyilatkozatokkal csúsztatni.

Ha azt látjuk, hogy ezek a számok nem hazudnak, akkor feltehető a kérdés, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának az ilyen drasztikus csökkenése mögött vajon mi van. Nyilvánvalóan elmondhatjuk, hogy ez az úgynevezett vidékstratégia - amiről a kormány ugyan beszél, de a megvalósításában enyhén szólva is vannak zavarok - bukását jelenti. Az a vidékstratégia, amelyik alkalmazásának az időszakában tízezres nagyságrenddel csökkenti a munkahelyek számát, megbukott.

Miért is bukott meg ez a stratégia? Én azt gondolom, van egy szöges ellentét aközött, hogy a mezőgazdasági intézkedéseink szolgálják-e a közjót vagy nem szolgálják. Ha eszerint a két oldalra kategorizáljuk - ez nem egy bonyolult művelet -, akkor én a munkahelyteremtést egyenlőnek tekintem a közjóteremtéssel. Ha megnézzük, hogy a kormány eddigi intézkedései és a költségvetés egyes tételei mennyiben szolgálják a munkahelyteremtést, akkor megkapjuk azt a választ, amivel kezdtem, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma jelentősen csökkent.

(12.00)

Ugyanis a kormány felismerte - nagyon jól, de sajnos csak kommunikációban - a családi gazdaság és a tőkés társaságok működése közötti különbséget. A kommunikációban mindig azt halljuk, hogy a kormány támogatja a kis- és közepes családi gazdaságokat, és ezt mantrázzák, mantrázzák, mantrázzák, miniszter úrtól kezdve kormánypárti képviselőtársaimig, ugyanakkor nem ez történik. Elég, ha csak utalok arra, ami a földtörvény első változatában még benne szerepelt, hogy aki földet szeretne művelni, a hazánk területét képező földterülettel való foglalkozásra igényt tart, annak valamilyen munkahelyteremtő kötelezettsége is legyen. Ezt később minden további nélkül kivették a változatokból, pedig ebben konszenzus volt; nos, ez nem a családi gazdaságoknak kedvez.

Egy családi gazdálkodó azért teremt sokkal több munkahelyet, mert ahogy a gyerekek nőnek fel, ha a családi gazdálkodó szereti a földet, és ezt a szeretetet át tudja adni a gyermekeinek, akkor azok várhatóan ebben a szakmában fogják a végzettségeiket megszerezni közép-, felsőfokon, bármilyen magas szintre vive, és akkor ez a család mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az így képzett gyermekének a családi gazdaságban munkahelyet biztosítson. Ezért ez a család minden eszközzel, minden idegszálával azon fog gondolkodni, hogy diverzifikáljon, hogy munkahelyet teremtsen. Ezzel szemben a tőkés társaság a profit növelésében érdekelt, és ennek érdekében nem a munkahelyek számának a növelésében gondolkodik, hanem nagyobb gépekben, több vegyszerben, több külső inputban, ezek azonban nem hazánkban teremtenek munkahelyet, hanem tőlünk távolabb.

A költségvetés konkrét tételeinél, ha megnézzük, az osztatlan közöst tudom ennek az állításomnak az alátámasztására felhozni. A kormány a 2013-as évre 500 millió forintot allokált az osztatlan közös kiméretésére, amire tavaly - nagy propagandával beharangozva - lehetett a gazdatársaimnak jelentkezni, hogy akkor ők adják be az igényüket az osztatlan közös tulajdon kiméretésére. Tudjuk, hogy több mint 300 ezer ilyen igény érkezett be. Az idei 500 millió az nevetséges volt, abból háromszáz-valamennyi millió egy közhasznú kft. pilotprojektjére ment el, tehát gyakorlatilag nem valósult meg belőle semmi, de azt látjuk, hogy a következő évre is csak 2 milliárdot terveztek be erre a célra.

Könnyű egy szorzást elvégezni: ma egy tagföld, egy tagban lévő föld, egy földdarab kiméretése körülbelül olyan 100 ezer forintot jelent. Mondjuk, hogy a kormány ezt kedvezményesen, nagyban ki tudja adni a földmérőknek, és az 70 ezer, akkor ez 21 milliárd forint igényt jelent. Ha most a kormány 2 milliárdot tervez erre egy évben, akkor könnyű kiszámítanunk, hogy így az osztatlan földek kimérése több mint tíz évig fog tartani.

Miért probléma ez, és miért látok emögött úgymond sandaságot, minden eddigi kormány részéről? Minden eddigi kormány ígérte ezeknek a földeknek a kimérését. De hogy miért nem tette meg? Nem azért, mert nem volt évente iksz milliárd forint erre, hanem azért, mert így az osztatlan közösben egyben tartott földek egyben bérelhetők. De kik bérlik? Többségében a tőkés társaságok. Ha ezeket kimérnénk, akkor kis tagra forgalomképesebbek volnának ezek a földek (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és így akkor ezek a gazdálkodók, a családi gazdaságok, a kistermelők, a fiatalok sokkal inkább tudnának földhöz jutni.

A részletes vitában tovább szeretném folytatni a költségvetésnek azokat a hiányosságait, amelyek a munkahelyteremtés ellen vannak, és a munkahelyteremtést nem szolgálják.

ELNÖK: Képviselő úr!

VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm, elnök úr; elnézést. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Házszabály szerint nekem azt az utolsó mondatot kell megvárnom; egy egész gondolatot megvártam, többet viszont nem adhattam, mert így is túlfutottunk az időkereten.

Kétperces hozzászólásra vannak bejelentkezők; ezek rövid kétpercesek lesznek. Neményi András, MSZP, 18 másodperc.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csak Seszták Oszkár képviselőtársam Gúr Nándorra tett megjegyzéseit a jelen nem lévő, de amúgy a parlamentben legaktívabb képviselőtársam nevében kérem ki. Azt jól látja a képviselőtársam, hogy a vitaidő lejárt; azt meg az emberek látják jól, hogy az önök kormányzásának is lejárt az ideje.

Köszönöm.

ELNÖK: Seszták Oszkár KDNP-s képviselő úr, 27 másodpercben.

SESZTÁK OSZKÁR (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban lejárt a vitaidő, de azt el kell mondanunk, hogy három éve csökken az államadósság, három éve csökken az államháztartási hiány, 11,5 százalékról 9,9 százalékra csökkent a munkanélküliség, közel 4 millió honfitársunk dolgozik az országban, növekvő pályára állt a GDP, jól járnak az emberek a következő évi költségvetéssel, hiszen széles körű családi adókedvezményt vezetünk be, a minimálbér folyamatosan növekszik, a rezsicsökkentéssel pedig újabb lehetőséget adunk az embereknek.

Köszönöm. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Ez így van. - Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A frakciók időkeretei kimerültek, így államtitkár urat kérdezem meg a vita végén, hogy most kíván-e hozzászólni. Jelzi, hogy igen. Cséfalvay Zoltán államtitkár úré a szó.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazoknak a hozzászólását, véleményét, javaslatait, amit az elmúlt napokban hallhattunk, és szeretném megköszönni egyaránt ellenzéki és nem ellenzéki képviselőknek is a hozzászólást.

Hadd kezdjem azzal, amiben furcsa módon bizonyos értelemben egyetértés mutatkozik mindegyik oldalon a költségvetést illetően: ilyen a családi adókedvezmény helyzete.

Nevezetesen, egyfajta egyetértés található abban, hogy azzal a lépéssel, hogy immár az alacsony keresetűek számára is - akik pedig nem tudták kihasználni az adókedvezményt - lehetővé válik a családi adókedvezmény érvényesítése, úgy gondolom, hogy 270 ezer családon tudunk így segíteni. Ez egyébként a költségvetésnek plusz 53 milliárd forintjába kerül, illetve ennél sokkal fontosabb az, hogy 270 ezer család jut jelentős segítséghez. Ha jól értelmeztem az elmúlt órákat, napokat - a tegnapit is -, ebben egyfajta egyetértés van, ez támogatásra talált az ellenzék oldaláról is.

A másik, ami szintén a lakossági terhek csökkentését jelenti, a rezsicsökkentés. Kritikai hangok ugyan elhangzottak az ellenzék oldaláról abban a tekintetben, hogy jó-e a módja, és így tovább, tehát ez egy másik kérdés, de én úgy gondolom - legalábbis úgy érzékeltem -, hogy magával a ténnyel volt egyfajta egyetértés. Úgy gondolom, mind a kettő jelentős lépés ahhoz, hogy amikor már a gazdaság kezd kijönni a recesszióból, egyre inkább növekedési pályán van - előbb hallottuk -, akkor egyre inkább tudunk azzal is foglalkozni, hogy miként lehet a lakossági terheket csökkenteni.

Egyetértés volt abban is, hogy az államháztartási hiányt 3 százalék alatt kell tartani. Persze ez egy kicsit furcsán hangzott olyanok szájából is, akik kormányon voltak a 2010 előtti időszakban, és nem voltak képesek 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt. Nem szeretnék most belemenni a múltnak ebbe a részletébe, de úgy láttam, hogy ezt mindenki fontos célnak tartotta, és úgy gondolom, hogy tartani is kell azt az államháztartási hiánycélt, amit a költségvetés megfogalmaz.

Amiből már egy kisebbfajta vita adódott, az az adósságráta csökkenése, először is egyáltalán az adósság értelmezése. Most szintén nem mennék bele abba a kérdésbe, hogy ki halmozta fel az adósságot, itt többször vitatkozunk erről - nyilvánvalóan a korábbi időszakból halmozódott fel ez az adósság -, de a kormány egy olyan költségvetést nyújtott be, és ez törvényi kötelessége egyébként, amely a GDP-arányos adósságráta csökkenését írja elő. Hadd tegyem hozzá, hogy itt nagyon sokfajta reform ment végbe az elmúlt időszakban. Úgy gondolom, hogy nem becsüljük eléggé azokat az intézményi reformokat, amelyek intézményesen megkötik a kormányok kezét, és igen, megkötik a jelenlegi kormány kezét, megkötik a következő kormány kezét, és én úgy gondolom, kössék meg valamennyi kormány kezét, hogy ezt az országot soha senki ne adósíthassa el. Ilyen szabály például az, hogy csak olyan költségvetést nyújthat be a kormány a parlamenthez, amely az adósságráta csökkenését idézi elő. Úgy gondolom tehát, hogy ezek fontos szabályok: adósságfék, ebből levezetett stabilitási szabály. Azok a szabályok tehát, amelyeket két évvel vagy egy évvel ezelőtt a parlament megalkotott, most garantálják, kötelezik a kormányt, hogy olyan költségvetést nyújtson be, ahol az adósságráta csökken.

Egy picit hiányoltam a vitában azt, hogy azért elhangozzon a mai napon, hogy egy kicsit körbe kellene nézni a parlament falain kívül, körbe kellene nézni, hogy mi történik Európában. Hány ország képes 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt? Az Európai Unió tagállamainak többsége nem képes.

(12.10)

Idézhetném az ilyen francia államháztartási adatot: 4,2 százalék. És most nem Spanyolországról meg Portugáliáról beszélek vagy Görögországról, ahol nagyon-nagyon kemény megszorításokkal próbálják levinni az államháztartási hiányt 5-6 százalékos államháztartási hiányról, hanem egy elfogadott, igazi, nagy, az Európai Unió motorja országról, ahol 4 százalék fölötti az államháztartási hiány, és annyit terveznek a következő időszakra. És kérnek még egy év haladékot az Európai Bizottságtól, hogy ne kelljen még 3 százalék alá vinni az államháztartási hiányt. Magyarország 2010 óta képes ennek tartására, és képes arra, hogy az államháztartási hiányt 3 százalék alatt tartsa.

Tudom, itt nagyon sok minden elhangzott az életkörülményekről. Javaslom ezt figyelembe venni, és nézzünk egy picit körbe Európában, nézzük meg azt, hogy nagyon sok ország küszködik azzal, hogy be tudja tartani egyáltalán az államháztartási hiányt, és elhangzottak itt különböző számok, mondjuk, a foglalkoztatásról is. Úgy gondolom, fel sem tudjuk fogni azt, hogy mit jelent, mondjuk, Spanyolországban a 26 százalékos munkanélküliség, és mit jelent egy 56 százalékos - mert Görögországban efölött van egyébként - fiatalkorú-munkanélküliség.

Értem a vitát, ami itt lezajlott a foglalkoztatás, a jövedelmi viszonyok tekintetében és így tovább, de egy picit az lenne a kérésem, hogy azért gondoljunk bele, hol van Európa. Európában az a válság még gyűrűzik tovább, és ha mondjuk, Dél-Európával hasonlítjuk össze a mi helyzetünket, úgy gondolom, nagyon-nagyon helyes, hogy Magyarország az elmúlt 2-3 esztendőben eltávolodott attól a válságzónától, és teljesen másfajta problémáink vannak. Azok a kérdések vetődnek fel egyébként - úgy gondolom, hogy szerencsés, hogy most már ezekről a kérdésekről beszélhetünk -, hogy stabilizáltuk az államháztartást, végbement a pénzügyi konszolidáció, növekedési pályára kerül a gazdaság. Ezt végig kellett vinni! És mi vittük végbe egyébként. És most már beszélhetünk arról, hogy ahogy a gazdaság kezd növekedni, ennek gyümölcséből mindenki minél jobban tudjon részesedni.

Nos, a vitákban nagyon hiányoltam egyetlenegy kifejezést. Tóbiás képviselő úr hosszú beszédében egyszer mondta, és úgy gondolom, hogy a vita során nagyon ritkán hangzott el: a középosztály. Az a félelmem egyébként különösen ellenzéki oldalról, hogy szavakkal is szét akarják szakítani a társadalmat gazdagokra és szegényekre, és egy árva szót nem hallottam az ellenzéktől. Tehát mondom, Tóbiás képviselő úr 9 perces beszédében egyetlenegy pici kis szó volt a középosztályról. Mintha a középosztály nem létezne Magyarországon; mintha a középosztálynak nem kellene esélyeket mutatni. Mintha nem az lenne a cél egyébként, hogy minél többen kerülhessenek be a középosztályba. Nem az a cél, hogy szétszakítsuk a társadalmat gazdagokra és szegényekre. Az a cél, hogy minél többen kerüljenek be a középosztályba, minél többen emelkedjenek fel a középosztályba. Ehhez kell megteremteni a politikát.

Itt volt - többször ma is meg a tegnapi nap is előkerült többször a vita - a szociálpolitika. Ez egy filozófiai kérdés és politikai kérdés - és policykérdés, ha úgy tetszik -, hogy hogyan tudjuk ezt elősegíteni. Azzal, hogy ha újraelosztással különböző juttatásokat nyújtunk, attól még senki nem fog fölkapaszkodni a középosztályba, attól még senki nem zárkózik fel; vagy azzal, hogy bővül a foglalkoztatás és munkahelyek jönnek létre az országban. Itt volt az elmúlt két napban Für Lajos miniszter úr fényképe. Für Lajos miniszter úr Antall József kormányában volt, és Antall József honosította meg Magyarországon azt a mondatot, hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdaságpolitika és a jó foglalkoztatáspolitika. Azt is mondhatta volna, hogy munkahelyeken keresztül vezet az út a felzárkózáshoz. Egyébként Antall József ezt a mondatot a német gazdasági csoda atyjától, Ludwig Erhardtól vette át, klasszikus könyvének címe: Wohlstand für Alle, azaz Jólétet mindenkinek. És nem ilyen-olyan elosztásból jön a jólét és nem szociálpolitikai juttatásokból, hanem foglalkoztatással, munkával, vállalkozásokon keresztül.

Úgy gondolom, hogy ez egy alapvető társadalompolitikai felfogás. Mindig azt kapjuk meg egyébként kritikaként, hogy milyen társadalomképünk van nekünk. Akkor próbálják a másik oldalról a társadalmat szétszakítani gazdagokra és szegényekre. Nem akarok most belemenni abba, hogy ez osztályharcos-e vagy sem, mert az osztályharcos részét abszolút nem szeretem, de a cél az, hogy mindenki felemelkedjen, és ehhez kell megtalálni a megfelelő lépéseket és a megfelelő politikát.

Van, ahol ezt a közmunka segíti elő, a foglalkoztatás első... - mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a közmunka valamilyen - ha foglalkoztatáspolitikában nézzük - átmeneti jelenség, és az az igazán nagy kérdés, hogy miként kerülhetnek majd át, akik részt vesznek a közmunkában az elsődleges munkaerőpiacra, a versenypiacra. Ezért úgy gondolom, hogy például az, hogy téli foglalkoztatáson belül - és 100 ezer ember téli foglalkoztatásáról van szó - 100 ezer ember az, aki képzésben is részt vesz, pontosan arról szól, hogy azokat az ismereteket, készségeket szerezze meg, hogy utána az elsődleges munkaerőpiacon is el tudjon helyezkedni.

Megmondom őszintén, nagyon örültem a mai nap Mágoriné képviselő asszony hozzászólásának, ahol valódi példákat mondott arra, hogy hogy néz ki vidéken vagy bizonyos helyeken maga a közfoglalkoztatás, hogy tud adni valóban értékteremtőt. Azt szeretnénk, ha minél több olyan lenne, ahol a közfoglalkoztatás valóban értékteremtő. Ez nem megy máról holnapra, de vannak már nagyon jó példák, amelyek ezt mutatják.

Többször előkerült az egykulcsos adó kérdése. Hadd mondjak egy nagyon fontos dolgot ezzel kapcsolatban! Az adórendszernek nem az a dolga, hogy jobbra-balra osztogasson, kompenzáljon. Az adó a nevében van: mi adjuk az államnak, és abban reménykedünk, hogy az állam okos, jó célokra használja fel. Tőlünk veszik el, azoktól, akik egyébként dolgozunk.

A 16 százalékos egykulcsos adónál nem nagyon tudok igazságosabbat - mindig az igazságosság kérdése jön -, amely mindenkitől teljesítményének és a teljesítményét szolgáló jövedelmének egységesen 16 százalékát veszi el. Sohasem értettem, hogy mi ebben az igazságtalan. Azt régóta megbeszéltük, hogy nyilván a magasabb keresetűektől a 16 százalék több nettó befizetést jelent. Hétfőn idéztem az a számot, a 2012-es adatot, hogy 170 ezer ember fizeti be a személyi jövedelemadó 26 százalékát; ez 6 millió fölött kereset.

A 3 millió fölötti keresetet is ha még hozzáveszzük - bruttóról beszélek egyébként, tehát ki tudjuk számítani, hogy éves bruttóból ez mennyit jelent nettóban -, ott 550 ezer ember van, a 3-6 milliós kategória között, és ők szintén befizetik a 16 százalékot. Kevesebb mint hétszáz-egynéhányezer ember fizeti be az összes személyi jövedelemadó több mint felét, 52 százalékát. A kereset 3 milliós határnál van. Ha a 3 milliót lebontjuk egyébként havi bruttó jövedelemre, szerintem nem olyan sok, nem sokkal van az átlagjövedelem fölött, ami 234 ezer forint havonta. Szerintem ez könnyedén kiszámítható. Mindazoknak javaslom, akik abban gondolkodnak, hogy majd ilyen-olyan másik kulcsot bevezetnek és akkor abból kompenzálnak, nagy terheket visel így is az a társadalmi réteg, és továbbra is azt mondom, hogy nem szerencsés kijátszani egymás ellen társadalmi csoportokat Magyarországon.

Nos, tisztelt Ház, többször előkerült a presztízsberuházások és a stadionok kérdése. Most nem mennék bele. Különböző képviselők említették, hogy miért szükséges sport, kultúra és így tovább. Jelezném, hogy olvassák el részletesen a költségvetést! Külön beruházási alap van. Elkülönített ez a költségvetés egyéb tételeitől. És ott le van írva szépen, pontosan, hogy a Beruházási Alap - aminek 100 milliárdos a tétele - kiadásai attól függnek, hogy milyen állami bevételek lesznek az állami tulajdon értékesítéséből vagy az állami tulajdonhoz kapcsolódó jogok értékesítéséből származó bevétel esetén. Ez nagyon fontos. Nem úgy, mint a költségvetés egészében, ahol ott vannak az adófizetők befizetései és abból jut a tűzifaprogramtól kezdve nagyon sok mindenre. Ez elkülönített alapként szerepel, és abban az esetben tudjuk ezeket finanszírozni, ha egyébként az állam tulajdonos különböző vállalatokban. Ezeknek vannak hozadékai, vannak bevételei, abból elkülönülten van. Ez nagyon fontos. Mint ahogy elkülönülten van nyilvánvalóan a tartalék kérdésköre is.

Többször elhangzott itt, és tegnap próbáltuk tisztázni a szegénység pontos megragadását.

(12.20)

Továbbra is azt mondom, hogy ragaszkodjunk a számokhoz. Tóbiás képviselő úr már elment, de megint említette, hogy "4,5 millió a létminimum alatt", és utána módszertanilag megpróbáltuk megbeszélni, hogy hogyan is van ez. A KSH számításai szerint, amely létminimum-fogyasztást számol - ebbe elég sok minden beletartozik, ami nem biztos, hogy a létminimumhoz kapcsolható, de ez egy másik kérdés, ők így számolják -, a mintafelvételük alapján az jön ki, hogy 550 ezer háztartás - háztartás, mert háztartást kérdeztek meg -, 550 ezer háztartás, ami a létminimum alattiba sorolható Magyarországon, és ez beszorozva a háztartások átlagos lélekszámával, kapja meg az 1 millió 300 ezres számot. Miközben Tóbiás képviselő úr pedig azt mondja, hogy ő úgy értelmezte, hogy az egyéneket kérdezték meg, és egyének szintjén van 1 millió 300 ezer, és ezt szorozza be a három egész valamennyivel, hogy kijöjjön a háztartások száma. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon vigyázzunk, hogyha számokat mondunk, nézzük meg a módszertanát.

Nem mindegy az, hogy a KSH számítása szerint van 550 ezer háztartás, és akkor beszorzom a háztartásokat három egész egynéhány fővel, és kapok akkor egy becsült számot, hogy 1 millió 300 ezer, és megint nem mindegy, hogy azt az 1 millió 300 ezret beszorzom még egyszer egyébként három egész valamennyivel, amennyi a háztartás. Tehát én elismerem, hogy nagyon sokan élnek Magyarországon nehéz helyzetben, és az a dolgunk, hogy segítsünk a Magyarországon nehéz helyzetben élőknek, de nem az a dolgunk, hogy számokkal bűvészkedjünk. Én azt javaslom, mindenki mindig nézze meg nagyon pontosan, picit macerás, de úgy gondolom, hogy megéri.

A foglalkoztatásnál, azt gondolom, hogy becsüljük meg ezt a 3 millió 990 ezres legfrissebb adatot. Nyilvánvaló, ebben van közfoglalkoztatás, ebbe beleszámolódik az is, aki egy éven belüli időszakban külföldön dolgozik. Sok mindenki beleszámít, nyilvánvalóan benne vannak, nem akkora súllyal egyébként, mint ahogy helyenként elhangzik, de azért azt lássuk be, hogy mégiscsak történt valami jelentős változás abban, hogy most már a foglalkoztatottak száma ilyen magasra emelkedik.

És akkor azt kérném megint, hogy picit nézzünk körbe Európában. Akkor, amikor az uniós átlag munkanélküliségi rátában 11,7 százalék, nálunk pedig 9,8 százalék, akkor ezt becsüljük meg. Nyilvánvalóan azt szeretnénk, hogy még alacsonyabb legyen. De azért egy picit nézzünk már körbe, megint visszatérve az elejére, hogy Európában hány ország milyen munkanélküliségi rátákkal küszködik, és ahhoz hasonlítsuk azért helyenként.

Nos, zárszóként, ha megengedik, és megköszönve mindenkinek a szavait, úgy gondolom, hogy négy fő jellemzője van ennek a költségvetésnek. Több is elhangzott egyébként, de én úgy gondolom, hogy négy, ami nagyon fontos. Az egyik a rezsicsökkentés; rezsicsökkentés költségvetése, felmerült egyébként, hogy mondjuk, szemantikailag vagy nyelvtanilag hogy lehet ezt értelmezni és szépen kifejezni. Én úgy gondolom, jelzi azt egyben, hogy tehercsökkentés. Tehercsökkentés, ugye, volt itt adóvita is az elmúlt napokban, tehát a pénzügyi rezsicsökkentés is felvetődött. Mindenképpen tehercsökkentést céloz az energiaköltség.

Ez a költségvetés másodszor, úgy gondolom, a családok költségvetése. És ebben egyetértés volt, hogy a családok terheinek a csökkentését jelzi - és ez a legfontosabb lépés - a családi adókedvezmény.

Ez a költségvetés a munkahelyteremtés költségvetése. Ez az, ami itt filozófiai vagy politikai vitaként felmerült, a munkahelyteremtés elősegítése, foglalkoztatás vagy éppenséggel a segélyek vagy a szociálpolitika. Kell szociálpolitikára is forrás, én úgy gondolom, elsődlegesen munkahelyeken keresztül vezet az út a jóléthez.

És akkor negyedrészt - rezsicsökkentés, családok költségvetése, munkahelyteremtés - úgy gondolom, a finomhangolás költségvetése. Ugye, ez egy általános vita volt, az általános vitában nem mindig jön ez elő, de itt azért nagyon sok esetben mindazok a változások, amik végbementek, a költségvetésnek pici kis finomításai.

Elhangzott itt valahol egyébként, hogy ez a költségvetés olyan, mint a tavalyi, olyan sok változás nincsen, és azt mondom, hogy hála istennek. Nagyon jó, ezt szeretnénk.

Én részt vettem az adótörvények vitájában is, furcsa fogalom jutott az eszembe, kiszámíthatóan unalmas; és ez nagyon jó, unalmas, ugyanolyan, de kiszámítható. Ezt várta mindenki. Kérdezze meg a gazdasági élet szereplőit, sokan felvetik itt, hogy az adótörvényekben állandó a változás vagy a szabályozásban a változás. Ezt vártuk végre, hogy el tudjuk végezni a pénzügyi konszolidáció nehéz idejét, és utána kiszámítható gazdaságpolitikát tudjunk folytatni, stabilat, ami nem változik.

Itt többször elhangzott, hogy úgyis olyan sok a változás egy-két dologban, de amúgy lényeges változás nincsen. És ez nagyon jó. Kérdezzenek meg, mondom, gazdasági szereplőket, legyenek ezek kis- és közepes vállalkozások, legyenek ezek gazdák vagy éppenséggel nagybefektetők, mindenki arra vár, hogy kiszámítható, stabil, tartós, átlátható, belátható, kalkulálható költségvetés és gazdaságpolitikai szabályozás legyen. Most érkeztünk el ide.

Végig kellett vinni mindazt, és hozzátenném, rettentő nagy gyorsasággal vittük. Való igaz, néha olyan gyorsan, hogy nehéz volt követni itt a Házban is, hát még a Házon kívül, nehéz volt követni azt, hogy milyen gyorsan történik a változás, de pontosan ez a költségvetés jelzi azt, hogy ezen a szakaszon túl vagyunk. Egészen másokról vitázunk, ha figyelték volna a vitát. Ezért mondom, hogy ez a finomhangolásnak is a költségvetése, amelyik egy valóban kiszámítható gazdasági környezetet teremt, és ez teremti meg azt is, hogy tovább erősödjön és növekedjen a gazdaság.

Még egy apró félmondatot: sok szó esett itt a gazdasági növekedésről és előrejelzésekről. Én úgy gondolom, hogy az a 2 százalékos növekedési cél, amit kitűzött a kormány, ez elérhető. Ha figyeljük, mondjuk, a www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&ved=0CC8QFjAA&url=http%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FStandard_%2526_Poor%25E2%2580%2599s&ei=7PtwUpKLFIv54QTGlIAg&usg=AFQjCNHTNPsYUbzFbo4WxkqA_v6M8UA2DA&sig2=AfsauJ-jiEXAWL1HzCEnVQ&bvm=bv.55617003,d.bGE">Standard & Poor's legutóbbi számát, amelyik éppen nem ír kecsegtetőket a magyar gazdaságról, ők 1,7 százalékos növekedést prognosztizálnak a következő esztendőre, nincs olyan nagyon messze a 2-től egyébként. És vannak olyanok, akiknél ez egyébként - a Merrill Lynch - 2,6 százalék. Szerintem ez jó, pontosan belőtt, kiszámolt növekedés.

Az a célunk, hogy minél nagyobb legyen a gazdasági növekedés, a gazdasági növekedés az alapja a felzárkózásnak. Az a célunk, hogy mindenki előrébb jusson, és az a célunk, hogy csökkenjenek a lakosság terhei, ezért mondom, ez a költségvetés, a rezsicsökkentés költségvetése, a családok költségvetése, a munkahelyteremtés költségvetése és a finomhangolás költségvetése. És ebből következően úgy gondolom, és erre kérném a tisztelt Házat, hogy támogassa a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát most elnapolom, a módosító javaslatok benyújtása érdekében a lezárására ma kereken 14 órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a növényfajták állami elismeréséről, valamint a szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 2003. évi LII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. T/12788. számon ismerhették meg a törvényjavaslatot.

Előterjesztői expozé következik, Czerván György államtitkár úr az előadója. Maximálisan 20 perces időkeretben öné a szó.

Felszólalások:   1   1-125   125-151      Ülésnap adatai