Felszólalás adatai

SZABÓ REBEKA (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Alapvetően az LMP is támogatja a jelen törvénymódosító javaslatban megfogalmazott fő irányokat és szándékokat, azonban mind a három részéhez szeretnénk hozzáfűzni néhány dolgot, illetve bizonyos esetekben még kisebb aggályokat is szeretnék megfogalmazni. Először tehát lássuk azt a részt, ami az agrárpiaci rendtartásról szóló törvényt módosítja, és a szakmaközi szervezetekről szól.

Ugyebár valóban - mint az el is hangzott -, a szakmaközi szervezeteknek tulajdonképpen a gazdaság szereplőinek önszabályozásán alapuló, egy hatékonyabb termelői érdekképviseletet és a piaci kiszolgáltatottság csökkentését kell szolgálniuk. Mint ahogy az is elhangzott, most is vannak működő szakmaközi szervezetek, és azt gondolom, hogy mielőtt esetleg ezeknek akár európai uniós szabályok alapján további jogosítványokat adunk vagy esetleg megerősítjük a szerepüket, nagyon hasznos volna alaposabban megvizsgálni az eddigi akkreditációs eljárás célszerűségét, vagyis azt, hogy a már működő szakmaközi szervezetek eddig hogyan képviselték a termékpálya piaci szereplőinek érdekeit, valóban jól és hatékonyan képviselték-e, vagy hol lehetne esetleg ezen javítani. Nézzük meg azt, hogy milyen konkrét piacfejlesztési intézkedéseket kezdeményeztek eddig, ami a gyakorlatban is igazolja és indokolja adott esetben a reprezentatív státusukat. Azt gondolom, nagyon fontos azt végiggondolni, hogy mitől lesz egy szakmaközi szervezet reprezentatív, amellett, hogy természetesen tudom, hogy a törvényben megvan, hogy mi az, ami a kétharmados reprezentativitást biztosítja.

Tehát alapvetően azt gondoljuk, hogy mivel tényleg ezek a piacfejlesztési intézkedések a termékpálya több száz vagy akár több ezer szereplőjének is a gazdasági helyzetét komolyan befolyásolják, és a piacfejlesztési hozzájárulás beszedése is igen komoly befolyást és eszközrendszert ad ennek a szakmaközi szervezetnek a kezébe, eközben nem látjuk azt a garanciát, amely a kisebb termelők és adott esetben az úgynevezett, ha úgy vesszük, kényszertagdíjat fizető szereplők érdekeinek valóságos érvényesülését jelenti. Eddig is tudjuk azt, hogy voltak olyan tagok ezekben a szakmaközi szervezetekben, akik igazából tulajdonképpen csak azért csatlakoztak ezekhez, mert különböző pályázatoknál többletpontszámokat kaphattak, és nem nagyon volt alkalmuk vagy lehetőségük arra, hogy ennek érdemi működésében részt vegyenek. Tehát ezért gondoljuk azt, hogy önmagában ez a kétharmados reprezentativitás nem biztos, hogy elég nagy legitimitást ad ezeknek a kiemelt szakmaközi szervezeteknek.

Ezért összességében csak azt szeretném kérdezni az államtitkár úrtól, hogy történt-e valamiféle hatástanulmány vagy konkrét szakértői elemzés ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását megelőzően, ami a jelenlegi szakmaközi szervezetek valós piacfejlesztési hatásait, illetve az eddigi tevékenységét valamilyen módon elemezte vagy bírálta volna. Igenis, tulajdonképpen ennek érdekében mi be is nyújtottunk egy módosító javaslatot, ugyanis azt a jövőben is nagyon fontosnak tartanánk, hogy ezeknek a reprezentatív szakmaközi szervezeteknek a tevékenységét folyamatosan valahogyan monitorozzuk, tehát létrejöjjön egy független szervezet, amely egy folyamatos auditot tudna végezni ezeknek a szerepéről, és utána ennek az eredményét az illető szakmaközi szervezet vagy akár a minisztérium honlapján ezt nyilvánossá is lehetne tenni, tehát hogy minden piaci szereplő, a termékpálya minden szereplője valóban lássa azt, hogy akkor az ő piaci érdekeiket és az érdekérvényesítésüket hogyan javítja ez a szakmaközi szervezet.

Azt gondolom, ez kifejezetten a bizalmat is növelné, hiszen egyébként az indoklásban is olvasható az a cél, hogy a termelői, kereskedői szemléletet pozitívan befolyásolják, szándékoznak befolyásolni, és ráébresztik a piaci szereplőket az együttműködés, a koncentrált fellépés és a minőségi árutermelés fontosságára. Szeretném megjegyezni azt, hogy ráébresztik a piaci szereplőket az együttműködés fontosságára, ez kicsit ilyen eufemisztikusan is hangozhat, hiszen persze, hogy rá fognak ébredni az együttműködés fontosságára, hogy ha egyébként véletlenül nem működnek együtt, akkor ekkora bírságokat kaphatnak a nyakukba. Ezért is szeretném hangsúlyozni azt, hogy ha már ilyen jelentős bírságokat helyezünk kilátásba, akkor nagyon fontos lenne valóban érzékeltetni a piaci szereplőkkel, a termelőkkel, hogy ez az ő érdeküket és az ő hasznukat szolgálja.

Egyébként mi azt szívesebben látnánk, ha a részvétel ebben önkéntes lenne. Ugye még az is szerepel a törvényjavaslatban, hogy adott esetben, ha kiterjesztik ezeket a piacfejlesztő intézkedéseket, akkor azokra is kötelező, akik egyébként nem tagjai a szakmaközi szervezeteknek. Értjük ennek a fontosságát, de mindenképpen jó lenne valahogy tényleg az önkéntes együttműködés felé haladni, azt gondolom. Egyébként pedig, ha már kötelező lesz ebben részt venni, akkor a tagdíjat és a bírságot is mindenképpen mérethez és árbevételhez kellene kötni, mert különben könnyen túllőhetünk a célon.

(21.20)

Amellett, hogy zajlik ez a fajta központilag irányított piacfejlesztés - elismerjük, hogy adott esetben erre valóban szükség van -, nagyon fontos lenne segíteni a helyi gazdák egy-egy termék köré csoportosuló termékmarketingjét is. Példának hozhatnám fel, hogy Makón a hagymatermelőket kellene egy kisebb csoportban, akár a saját pénzükön támogatni a termékértékesítésben ahelyett, hogy mindenki befizet egy nagy közös kalapba, mert így fennáll a veszély, hogy csak egy kisebb érdekcsoport érdekeit szolgálják a befizetett pénzek, és nem biztos, hogy az egyes regionális különbségek a marketingben vagy az érdekérvényesítésben kellőképpen érvényesülni tudnak. Érdemes lenne abban az irányban is gondolkodni, hogy hogyan lehetne a kisebb termelők regionális piacfejlesztését támogatni. Ez azt a célt is jobban szolgálhatná, amit egyébként sokszor emlegetünk, és ami a vidékfejlesztési stratégiában is megfogalmazódik, hogy nekünk a saját belső hazai élelmiszerpiacunkat is vissza kell hódítanunk. Egy-egy régió termelői jól ismerhetik a saját régiójuk fogyasztói szokásait, vagyis a belső piacot. Erre is érdemes lenne odafigyelni.

A következő rész, amiről beszélni szeretnék, a borászati szakmai szervezetekről és a hegyközségekről szól. A hegyközségekkel kapcsolatban abszolút támogatni tudjuk a törvényben megfogalmazottakat, azonban a szőlő- és borágazatban létrehozandó szakmaközi szervezetek esetében is - az előzőekhez egy picit hasonlóan - piacfejlesztési hozzájárulás formájában marketingjárulékot szednek. Szeretném hangsúlyozni, az LMP is nagyon fontosnak tartja a hazai borok jövőjét és azt is, hogy ezek ismertsége és jó híre növekedjen, mert ez igen jelentős kitörési pont a hazai mezőgazdaságnak. Ugyanakkor van itt egy aggályunk. A törvénytervezet hivatkozik a borgazdálkodásról szóló törvényre, s ha jól értjük, a marketing-hozzájárulás eszerint ugyanabba a minisztériumi keretbe megy, amelybe a forgalombahozatali járulékot is befizették, csak ennek az összege majd levonható lesz ebből a járulékból. Ez rendben van, viszont e keret 60 százalékának az elköltéséről a tavaly létrehozott Bormarketing Bizottság, illetve rajtuk keresztül az Agrármarketing Centrum rendelkezik.

A Bormarketing Bizottság tehát együttműködik az Agrármarketing Centrummal. Amikor tavaly létrehozták a Bormarketing Bizottságot, akkor az Agrármarketing Centrum vezetője lett ennek a titkára, és úgy tudjuk, hogy az együttműködés nem volt teljesen felhőtlen, sőt még bizonyos botrányok is voltak e körül a bizottság körül. Úgy tűnik, hogy az Agrármarketing Centrum vezetője a szakmai együttműködés helyett leginkább diktatórikus utasításokat fogalmazott meg a Bormarketing Bizottság számára, és arról is lehetett hallani, hogy bizonyos PR-megrendelések, keretszerződések nem kellő szakmai indokoltsággal köttettek meg, és itt is nézetkülönbségek voltak az Agrármarketing Centrum vezetője és a Bormarketing Bizottság között.

Ez egészen odáig vezetett, hogy a Bormarketing Bizottság egyik tagja, egy neves borász lemondott, mások pedig, akik a szakma bizalmát élvezik, felemelték a hangjukat és megpróbáltak egy kritikát, illetve javaslatot megfogalmazni a mezőgazdasági miniszter felé, hogy hogyan lehetne javítani ezen a helyzeten, aminek az lett az eredménye, hogy az alternatív szakmai koncepciót megfogalmazókat egész egyszerűen indoklás nélkül eltávolították a Bormarketing Bizottságból. Mi ezt rendkívül problematikusnak tartjuk a magyar borok jövőjét illetően, és nagyon szeretnénk, ha az új bormarketing-hozzájárulás nem úgy folyna be ebbe a kalapba, hogy a már említett nagyon sajnálatos és rossz folyamatok ugyanúgy folytatódnak, hanem az egészet át kellene strukturálni, hozzanak létre egy önálló szervezetet a bormarketing menedzselésére és végrehajtására, ami valóban a borászszakma képviselőin alapul, és ne kelljen nekik az egyéb feladatokkal, illetve konfliktusokkal leterhelt és nem kifejezetten együttműködő Agrármarketing Centrummal együttműködni, mert ez szemmel láthatóan nem működik. Ebbe a rendszerbe nem érdemes így újabb forrásokat allokálni.

Nagyon sajnálom, hogy Tiffán Zsolt képviselőtársam elhagyta a termet, és nem várta meg ennek a vitának a végét, amely vita egyébként nem tűnik annyira hosszúnak. Én nagyon szívesen meghallgattam volna egy nagyon magas színvonalon termelő borász véleményét ebben a kérdésben. Ő erre nem tért ki a felszólalásában, engem azonban nagyon érdekelt volna, hogy mit gondol erről az egész kérdésről, de a részletes vitában talán majd el fogja mondani.

Már csak nagyon röviden térnék ki a harmadik elemre, amely a környezetvédelmi bírsággal kapcsolatos. Az LMP alapvetően tudja támogatni ezt a javaslatot. Mivel vészhelyzet esetén a kártérítés nagyon gyakran a központi költségvetést terheli, ezért jogos, hogy a várható nagyobb összegű környezetvédelmi bírságot is a központi költségvetés kapja meg. Hozzá kell tennünk: látjuk, hogy a kolontári iszapkatasztrófa kapcsán történik ez a törvénymódosítás. Ilyenkor át kell gondolni, hogy a jövőbeni esetleges vészhelyzetek alkalmával mindig az állami költségvetés áll-e helyt a környezeti károkért. Azt gondoljuk, hogy az egyedi körülményekre illesztett törvények hosszú távon mindig rejtenek magukban némi kockázatot, ezért lehet, hogy hosszabb távon ezt majd felül kell vizsgálni, de a jelenlegi körülmények között érthetőnek tartjuk ezt a törvénymódosítást, ezért alapvetően támogatni tudjuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)