Felszólalás adatai

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ángyán képviselőtársam nagyon precízen beszámolt arról az egyeztetési folyamatról, ami - a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről tudom mondani - nagy örömünkre szolgál, fontosnak éreznénk, hogy egy, az ország szempontjából és nem csak az agrárgazdasággal kapcsolatban, higgyék el, az ország szempontjából ilyen fontos kérdésben konszenzust lehessen kialakítani.

Én nem úgy fogalmaznék, hogy szakmai konszenzus, csak így simán konszenzus, mert ennek vannak szakmai és vannak politikai elemei is. Természetesen egyáltalán nem lényegtelen, hogy e mögött a konszenzus mögött a komoly szakmai kérdéseket illetően szakmai egyetértés is van, de ami most a dolgunk, az nem egyszerűen valamilyen szakmai döntés meghozatala, hanem sokkal több, és erre nem árt a részletes vita keretei között is fölhívni a figyelmet.

Ugyanis egy olyan érték a genetikailag módosított organizmusoktól való mentesség bizonyíthatósága, mert ezen keresztül érvényesül az érték, a tét, amit nem az ugyanerre a kérdéskörre vonatkozó európai uniós szabályok miatt vagyunk kénytelenek megalkotni, hanem egy egészen más szabály miatt, nevesen: éppen mert ott megváltoztak ezek a szabályok - nota bene, szerintem is rossz irányban, de megváltoztak, ami ténykérdés -, ezáltal bizonyos lépéseink egy sokkal fontosabb, az Európai Unió és szerintem a mi számunkra is fontosabb elvvel, nevezetesen az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának elvébe ütköznének, ha mi pusztán csak úgy kívánnánk megvédeni magunkat, mint ahogy eddig ezt megtettük.

Ezért tehát a hagyományos értékünket egy új eszközzel kell tudnunk megvédeni, és ilyenkor bizony soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy az érték és az érték érdekében való szabályozás bizony eltérhet egymástól. Elég ha arra utalok, talán itt az Országgyűlésben ezen senki nem fog megütközni, hogy a tízparancsolati "ne ölj!" a jogi szabályozás nyelvén úgy kezdődik a büntető törvénykönyvben, hogy "aki mást megöl". Tehát valami hasonló, az értékvállalás mellett egy szabályozási szakmaiság is kell hogy vezéreljen bennünket.

Ezért is fontos azt látnunk, hogy megfelelő, az értékeink megvédése érdekében megfelelő szabályozási eszközt kell tudnunk teremteni. És itt egy fontos kérdés, hogy a jelenleg még bennünket védő, a kormány által kezdeményezett védzáradék - annak a legvégsőkig való fenntartása mellett is - alkalmas eszköz-e, pusztán elegendő, kemény csatákkal megvédjük, alkalmas-e az általunk megcélzott végső érték megvédésére. Azt kell mondani, hogy nem. Sajnos nem; a dolog természetéből fakadóan nem, mert hiszen a védzáradék, és bár még ezután is ez fenn fog állni, a védzáradék lehetősége mindig valamilyen konkrét génmódosítási kombinációhoz tapad.

Ez gyakorlatilag most, ebben a szent pillanatban azt jelenti, hogy egy adott génkombinációval kapcsolatosan van védzáradékunk, de holnap, holnapután, azután, adott esetben, soha ne kerüljön elő, de mondjuk most hirtelen tizenöt ilyen növénnyel állnának elő, akkor csak az lehetne a megoldás, hogy mind a tizenöt esetében védzáradékot nyújtsunk be az ezzel járó összes bizonytalansággal, mert ennek a megítélése már nem csak rajtunk múlik. És hiába megyünk utána a bíróságra - mehetünk, még akár meg is nyerhetjük -, hosszú, bizonytalan időszakok következnének be a Magyar Köztársaság életében, és általában az ilyen szituációkban elkezd benyomulni az érdek, és úgy látjuk, hogy ez az érdek ma abba az irányba mozgatja a világot, hogy ide, a Kárpát-medencébe is be akarja nyomni ezeket a növényeket.

(21.30)

No, ezzel szemben viszont már valószínűleg akkor védtelenek lennénk, ezért kell tehát ez a bizonyos törvény.

Ezért is fontos - és hogy a részletes vita szabályait se sértsem, mondom, hogy itt elsősorban az ajánlás 50-53. pontjaiban megfogalmazott javaslatokkal kapcsolatosan szólnék -, hogy mi a viszonya a védzáradéknak és ennek a mostani géntechnológiai törvénymódosításnak, amit egymás közt csak koegzisztenciatörvénynek szoktunk mondani. Tulajdonképpen egymáshoz a szó szoros értelmében nincsen köze, már abban a vonatkozásban, hogy egyrészt a törvénynek szélesebb a tárgya, bármely genetikailag módosított organizmussal kapcsolatosan tartalmaz szabályt, a védzáradék viszont kizárólag egy génkombinációról szól. És nincs a tekintetben sem azonosság, hogy a hatálya a kettőnek egészen más, hiszen ha mi hozunk egy törvényt, az mindaddig törvény, amíg azt az Országgyűlés meg nem változtatja. A védzáradékunk vonatkozásában az Európai Unió megfelelő szervezeteinek vannak jogosítványai. Kétségtelenül van nekünk, még egyszer mondom, jogorvoslati lehetőségünk, de az megint egy más állapot.

Ezért nem lenne helyénvaló - mint ahogy a képviselőtársaim az 50-53. javaslataikban megfogalmazták - összekötni ezt a két ügyet azzal, hogy akkor lépjen majd hatályba ez a törvénymódosítás, ha kiderül, hogy a védzáradékot nem tudjuk megvédeni. Ilyen és ehhez hasonló különböző verziójú javaslatokat írtak itt le. Ezzel egyrészt, mivel nem pontosan ugyanarra a jogtárgyra vonatkozó két eszközről van szó, csak zavart tudnánk okozni, ezért ezt helyénvaló elkerülni. Ugyanakkor mégis egy fontos dologra felhívja a figyelmet - és ennek érdekében egy kapcsolódó módosító indítványt is benyújtottunk képviselőtársaimmal, Ángyán doktorral, Czerván György képviselőtársammal -, hogy igenis foglalkoznunk kell viszont azzal, hogy a pufferzóna mint egy fontos eszköz, kiegészítő eszköz meghatározása a dolog természeténél fogva nem a törvényben, hanem végrehajtási rendeletben történik, és jelen pillanatban pufferzónát kizárólag arra a génkombinációra tartalmaz a vhr. tervezete, ami vonatkozásában ma már csak védzáradék él, ennek megfelelően legyen egy olyan garanciális szabály, ha bárhol az Európai Unióban engedélyeznek, forgalombahozatali engedélyt adnak bármely génmódosított vetőmagban benn lévő génkombinációra, mire megvan ez a bizonyos forgalombahozatali engedély, abban az időpontban már álljon rendelkezésre Magyarországon megállapított pufferzóna. A szabályozott körülmények akkor tudnak megvédeni, ha minden lehetséges új kombinációval számol. Erre vonatkozik tehát ez a bizonyos kapcsolódó indítvány.

A jogi eszközök mellett nem szabad lebecsülnünk annak a lehetőségét, hogy egy szabályozott eljárásrend - márpedig itt egy szabályozott eljárásrend van, amelynek néhány elemét képviselőtársaim által benyújtott és a kormány által is támogatott módosító javaslatok még egy kicsit erősítenek is -, ezek az eljárások lehetőséget teremtenek arra, hogy a nyilvánosság megismerje a gazdasági szándékokat, és a nyilvánosság fel is lépjen ellene. Ezért is lenne fontos, hogy akár lesz, akár nem lesz jogi kötelező ereje adott esetben annak, hogy egy térség magát genetikailag mentes övezetté kívánja nyilvánítani, annak mégiscsak van óriási jelentősége, ha ezt megteszi. Azt hiszem, akkor arra a térségre eső ügyekben, a hatósági eljárásokban az ott élő emberek hajlandósága, hogy én most hozzájáruljak-e ilyenhez, avagy sem, egy egészen más feltételrendszerben tud működni.

Én arra gondolok tehát, hogy ezek az eljárásrendek lehetőséget teremtenek arra, hogy azt az általunk komolyan gondolt értéket, nevezetesen, hogy genetikailag módosított növényektől mentes maradjon országunk, folyamatosan tudjuk üzenetként a gazdáknak, az eljáró szerveknek ezen eljárások keretei között közvetíteni, és ezáltal ne legyen ember Magyarországon, aki kezdeményezni akarjon ilyen eljárást, mert nagy biztonsággal számolhat azzal, hogy az ehhez szükséges hozzájárulásokat a Közösségtől nem fogja megkapni.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps.)